Állami Gazdaságok, 1954 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1954-01-01 / 1-2. szám

A halhatatlan Lenin -f földig hajolnak a zászlók egy nagy harcos emléke előtt: halálának 30. évfordulóján Leninre emlékezik. Lenint ünnepli a szabad s a szabadságra vágyó, a békés és békét akaró emberiség. Amikor Lenin meghalt, szerte a földön egy pillanatra megdermedt az élet. Pihent a kalapács, nagyvárosok utcáin álltak az autók s tompa búgással adták tovább a fájdalom üzenetét hajók kürtjei, gyárak szirénái, mozdonyok sípjai. De azután még gyorsabban haladt minden tovább — a Lenin mutatta cél felé. A szeretet találékony. Lenin emlékezetére száz- és ezerféle módon fogják kifejezni a lenini eszmékből táplálkozó érzéseiket és akaratukat, törekvéseiket és vágyaikat a világ népei. Lesz, ahol megállnak, hogy ezzel mutassák meg roppant és fenyegető erejét a tömegeknek, lesz, ahol az alkotó munka új és új sikereivel jelzik, hogy mily naggyá nőtt a nép, ha a maga ura. Lesz, ahol börtönajtók tompa döngése, lesz, ahol partizánok fegyvereinek harci zaja szolgáltat majd ünnepi kísérőzenét, s lesz, ahol szabadon szárnyal a győztesek nemzedékeinek éneke. Földig hajolnak a zászlók. Ezerarcú a világ, ezer formában ünnepel. De valami közös vonás mindig van a mi ünnepeinkben: a gyászunk erőgyűjtés is, az ünnepünk seregszemle is, emlékezve — tanulunk is azoktól, akiknek lángesze megvilágítja utunkat. Leninnek olyan emlékműve áll, amilyet előtte még soha, senkinek nem emelt, s nem emelhetett az emberiség. Ez az emlékmű a szabadság és boldogság hazája, a Szovjetunió. Ez az emlékmű a felszabadult népek serege, a béke 800 milliós tábora. De egy másfajta, egy láthatatlan s mégis mindenben látható emlékmű is hirdeti Lenin nagyságát, hirdeti, hogy Lenin élt, Lenin él, s Lenin élni fog: az emberiség gondolkozásának megváltozása. A világ történelme az emberi gondolkodás és tudás fejlődésének csodálatos állomásait ismeri. De jelentőségében még hasonlót sem ahhoz a történelmi korszakhoz, amikor a marxizmusleninizmus világnézete milliók közkincsévé vált. Marx, Engels, Lenin, és Sztálin tanításai évszázados téveszméket söpörtek ki, megkövült előítéleteket törtek össze s a megismerésnek olyan tudományos módszerét, a tevékenységnek olyan biztos iránytűjét alkották meg, amelyek új mederbe terelték az emberek gondolkodásmódját. Csak a mi századunkban, mert csak a marxizmus-leninizmus révén vált lehetségessé helyes képet alkotni a természetről és társadalomról, csak a mi korunkban lehetett s lehet végkép összetörni a kizsákmányolás bilincseit, felépíteni szabad emberek boldog társadalmát, kifejleszteni az ember egyéniségét, megoldani a tudomány és kultúra legnagyobb feladatait. Г enin tanításait még sokan, ■e_t nagyon sokan nem ismerik, vagy kevéssé ismerik. De nincs olyan ember, akinek gondolkodását, ha közvetett utakon-módokon is, ne befolyásolta, ne alakította volna a nagy forradalmár és nagy tudós szellemi hagyatékának fáklyalángja. Vannak még tudósok, művészek, értelmiségiek is, akik igen keveset sajátítottak el Lenin páratlanul gazdag tanításából. De nincs olyan tudományág, nincs olyan szellemi munka, amelynek eredményeiben ne játszana hatalmas szerepet a nagy Lenin felmérhetetlenül sok és mély tudományos felismerése, kulturális értékelése, szellemi útmutatása. Tudást szerezni, fejlődni, végkép kilépni a rabszolga kor szellemi sötétségéből a leninizmus ismerete nélkül nem lehet. Új nemzedéket tanítani szépre, jóra és igazra az iskolában, feltárni a természet titkait, kőbe vésni vagy papírra vetni az élet igazságát, az emberi szív rejtett titkait — Lenin nélkül nem lehet. Tenin halálának 30. évfordulóján úgy, s olyan reményekkel küzd a békéért a világ, mint még soha. Lenin halálának 30. évfordulóján a mi hazánk a fejlődésnek, az előrehaladásnak olyan szakaszában van, amely soha nem ismert lehetőségeket nyit meg a magyar nép boldog jelenének és jövőjének megteremtéséhez. S a békének, a jólétnek és szocializmusnak ezek az eredményei és tervei mind a leninizmusra épülnek. Iljics lámpásai — így nevezték el a parasztok a Szovjetunióban a szocialista iparosítás gyújtotta elektromos lámpákat. De Iljics lámpásai égnek a párt, a kommunisták munkájában is, azok világítják meg az utat, előre, egész a kommunizmusig. Iljics lámpásai égnek a történész, a biológus, az agronómus és valamennyi mezőgazdasági szakmunkás munkájában is. Lenin halálának 30. évfordulójján még fényesebbre gyúlnak ezek a lámpások azért is, mert munkás és paraszt, tudós és orvos, mérnök, tanító és agronómus egyaránt részt vállal, részt kér az előttünk álló szép és hatalmas munka elvégzésében. ALEKSZEJ SZURKOV: Az Álmodozó Szélvész csiszolja a vékony jeget, Felhőket űzve mind odább s odább. Egy kétkedő külföldi érkezett , a Kremlben most — titkolva mosolyát — Lenint hallgatja éppen, — szavakat, Melyektől még a jég is lángra kap. Sivár szobába les a havas éj. Egy kéz motor tervek s rajzok felett. — A fáradt földnek, igen, ez a cél, Mi fényt adunk, dús fényt és meleget. Erő az áram, éltetőn kering S vidáman élnek majd a népeink. — Az utolsó könnycsepp megfékezett Folyók vizében ,tűnik egyszer eb.. — Elhallgatott már, hangja nem rezeg. Vendégét nézi, fürkészőn figyel. De annak szíve jégnél hidegebb. Szeme is, mint az állóvíz — rideg. Tollszárat rág, mosolyog... Künn vak és S nem látta. Abban fénysugár a szó. Köszönt. Elment. És azt írta, hogy „él A Kremlben egy komor álmodozó". Tudós volt, könyve megjelent nem egy S a lángésztő, mégsem értette meg. ... Felnőttünk. Nem fáradt el az idő. Átvészelt minden akadályon szárnya. Lenin nyugszik már s fel nem kelthető. Volt vendégének szeme is lezárva. De miről egykor álmodott, a mű Arany valóság lett már, gyönyörű. Kortársam, állj fel! Fürdesd meg szemed: Mint gazda — földjén, nézz végig hazádon — Fennsíkon, sztyeppén, sivatag felett, A Káspi-tenger mentén, Sztálingrádon. Építve évről évre az utat, Hol járunk már a kéklő ég alatt! Milyen magasság! Milyen messzeség! Fékezhetetlen szárnyalásunk sodra, Az álom, mely nem foszlik soha szét, Hív újabb s újabb szűz magaslatokra. Hogy ver a szív! Hogy lélekzik a mell! Jövőnket köd már nem rejtheti el! Polgár István fordítása