Állami Gazdaság, 1958 (10. évfolyam, 1-12. szám)

1958-01-01 / 1. szám

M­eglehetősen kedvezőtlen és nehéz hely­­■­­­zetbe kerü­lnek viszont azok a gazda­ságok, amelyeknél az év végén eredmény­romlás mutatkozik. Ilyen esetekben ugyanis a Nemzeti Bank a tervezett vesz­teségen felül jelentkező összegekre rövid vagy középlejáratú hitelt nyújt ugyan, azonban ezeket a hiteleket megszabott időpontban kell visszafizetni és a vissza­fizetést eredménycsökkentő tételként kell elszámolni. Rövidlejáratú hitelt akkor folyósítanak a gazdaságoknak, ha a ter­ven felüli veszteséget előreláthatóan egy éven belül ki tudják gazdálkodni. Ha vi­szont a gazdaság csak egy éven túl tud olyan eredményjavulást elérni, amely az előző év veszteségét is fedezi, középlejá­ratú hitelt kaphat. Rendkívüli intézkedések megtételére is sor kerülhet, ha a gazdaság eredmény­­romlása olyan nagymérvű, hogy 5 éven belül rendezni nem tudja, vagy az ered­ményromlás kimondottan rossz gazdálko­dás következménye. Ez esetben szanálási bizottság vizsgálja meg az eredményrom­lás okait és komoly alapossággal veti fel a gazdálkodás hiányosságait és a felelős­ség kérdését is. A fentiekből kitűnik, hogy a hitelezés szerepe megnőtt és igen fontos, hogy min­den gazdasági vezető alaposan tanulmá­nyozza a hitelezés új szempontjait. Ebben az évben került sor első ízben egy új hiteltípus, az évközi veszteségre nyújtott hitel alkalmazására. A rendelke­zések szerint a banknak jogában áll a gazdálkodás eredményességét évközben is vizsgálni. Ezt a jogát úgy gyakorolja, hogy az évközi adóhivatali támogatást (terv szerinti veszteségtérítés, vagy nye­reségbefizetési kötelezettség) szembeállít­ja a tényleges eredménnyel, és az eset­legesen így jelentkező eredményromlást 4 százalékos kamatozású hitelszámlára ve­zeti át. Éppen ezért nagyon fontos a ter­vezett eredmény negyedévenkénti, a va­lóságot a gazdálkodási tevékenységen ke­resztül is megközelítő pontos bontása. 1957. évben az ütemezés helytelensége miatt több gazdaságot ért plusz kamatte­her. Éppen ezért mind több gazdaság be­hatóan foglalkozott ezzel a témával. Az eredményromlással kapcsolatban be­vezetésre került új hiteltípusok megisme­rése nem jelentheti azt, hogy a többi, túl­nyomórészben eddig is alkalmazott hite­lekkel ne foglalkozzanak kellően gazda­ságaink. Az állami gazdaságok tevékenységüket­­ az állam által rendelkezésre bocsá­tott forgóalapból finanszírozzák — ez kamatmentes —, ezen felüli szükséglete­iknek megfelelően MNB-hitelt vesznek, igénybe. Az elmúlt évben az ellenforra­dalmi károk következtében a gazdaságok forgóalapja rendkívüli mértékben csök­kent (pl. Taksony esetében több, mint 4 millióval), megnövekedett tehát a hitel­igény. Ilyen helyzetben az említett ese­teken kívül is fokozottabb szerepet ját­szik a hitelgazdálkodás és egyben foko­zottabb felelősséget ró a gazdasági veze­tőkre. Helyes hitelgazdálkodással nemcsak nem kötnek le feleslegesen hiteleket — és esetleg vonnak el másoktól —, de ka­matmegtakarítással is hozzájárulnak a költségek csökkentéséhez. Az idényszerű készlet és ráfordítási hi­telek után évi 7 százalék kamatot kell fi­zetni. De vannak egyéb hitelfajták, ame­lyek megállapított kamata ennek több­szöröse s amelyet akkor alkalmaz a bank, ha a gazdaságok részéről hanyagságot, mulasztást vagy egyéb szabálytalanságot tapasztal. Például évi 7 százalékos hitel­lel bünteti a Bank a céltól eltérő hitel­felhasználások összegét. Sőt a feleslege­sen felvásárolt és határidőre el nem ren­dezett készletek értékét napi 10 százalék, ami évi 18 százaléknak felel meg. Nagyon sok esetben állapítja meg az ellenőrzés, hogy a gazdaságok késedelmesen számol­ják el beruházásaikat. A késve történő elszámolás miatt beruházási ellátmány helyett egyéb eszközökből fedezik az épít­kezést. Ez a céltól eltérő hitelfelhaszná­­lást jelent. Ez az új pénzügyi rendszer azzal a céllal látott napvilágot, hogy ösztönözze a gazdaságok vezetőit a jó gazdálkodásra, a tervezett eredmények betartására és javítására. Nagy József mesés egészét jelentős mértékben előbbre tudjuk vinni. Lényeges előrehaladást az állattenyésztés gépesítésében Vigh Pál, a gépesí­tési osztály vezetője, a gépesítési feladatok­ról a következőket mondotta: A gépesítés egyik soron következő meg­oldandó feladata a tarlóhántások időben való elvégzése. Igyekezni fogunk az ehhez szükséges tarlóhántó ekéket és dixtillereket beszerezni. Meg akar­juk oldani a szénabetakarítás komp­­letírozását is. Ezzel kapcsolatban meg szeretnénk indítani a pneumatikus széna-szalma fúvóberendezések be­állítását, ezekből mintegy 2—2 ezer darabra lenne szükség. A jövőben fokozottabban akarjuk használni az eszközhordó traktoro­kat. Meg akarjuk kezdeni a m­ágya­­kiszélítás gépesítését, trágyaszóró- és rakodógépekkel. Ugyancsak fontos, hogy hozzákezdjünk a szőlőművelés gépesítéseihez is. Itt a homokon traktorokat, a hegyvidékeken pedig csörlőket fogunk alkalmazni. Teljes egészében gépesíteni szeret­nénk a silózást. Ehhez tartós és nagy teljesítményű gépeikre volna szükség. E kérdésnél természetesen a sollókombájnok beszerzésére gon­dolok. Lényeges előrehaladást szeretnénk elérni az állattenyésztés gépesítésé­ben, különösen ami a tehenészetet illeti. Folytatjuk a kísérleteket a köz­ponti fejőállásokkal, s lehetőleg ilye­nekkel kívánjuk ellátni a gazdaságo­kat. A sertéshizlaláshoz önetetőket akarunk beállítani, s gépesíteni fog­juk a trágyakihordást is. Végül beszélnünk kell a szakmun­kások és művezetők képzéséről. Ezt már a múlt évben megkezdtük, ezt a munkát tovább akarjuk folytatni. Ez elengedhetetlen feltétele a tech­nikai színvonal emelésének. Foglal­kozunk a gazdaságok vezetőinek, igazgatóinak, főagronóm­isainak to­vábbképzésével is, mert a gépesítés elősegítése, jó megszervezése csak akkor biztosítható, ha ezt a munkát az igazgatók és főagronómusok a ma­gukénak tekintik. Háromszáz százalékkal növeljük az almaexportot, fokozzuk a mechanizálást Fejes Sándor, a ker­tészeti főosztály ve­zetője, a kertészet feladatait a követke­zőkben foglalta össze: Első, s igen fontos feladatunk, hogy az országos szükségletet jelentő kamlóterme­­­lést az állami gazdaságokban meg­szervezzük. Feladatunk az, hogy há­rom év alatt mintegy 1200 holdon­­biztosítsuk a komlótermel­és­t. Ebből 450—500 holdat ez év őszén kell elő­készíteni és jövő év tavaszán telepí­teni. Másik feladatunk az, hogy az állami gazdaságokban már meglevő 280 holdas komlótermedést a leg­magasabb szintre emeljük. Ennek érdekében az agrotechnikai, növény­védelmi feltételeket meg kell te­remteni. Ha ezt biztosítani tudjuk, akkor mintegy 7—800 mázsa komló­ra számíthatunk ebben az évben, ami az országos szükségletnek mint­egy hatoda. Almatermelésben tervünket túl szeretnénk teljesíteni, s megfelelő agrotechnikával és növényvédelem­mel exportunkat legalább 300 száza­lékkal akarjuk fokozni. Ennek érde­kében korszerűsítjük a rapidtox per­metezőgépet, behozatunk 50 retorhoz differenciált, hogy mászóservességgel is rendelkezzenek, s ezzel legalábbis részben a növényvédelmet félauto­mata berendezésre tudjuk átállítani. A növényvédőszerek közül a réz­­gálicpótló DNRB-t üzemileg fogjuk használni és kiterjesztjük a parra­­■thian tartalmú permetezőszerek hasz­nálatát is. A szőlőművelésben kísérletképpen beállítjuk a Nyugat-Német Holider diesel-traktoraikat és ha beválnak, ak­kor a talajmunka és permetezés gépesítése jelentős lépéssel jut előbbre. A hozamok emelése érde­kében a nagyobb szőlőgazdaságokban bemutató táblákat állíttatunk be az alacsony kordon- és Guyot-művelés elterjesztésére, mivel a jelenlegi metszési módokkal további hozam­­növelést már nem lehet elérni. Cé­lul tűztük ki, hogy gazdaságaink át­lagosan elérjék a 21 mázsás holdan­­kénti termelést a mostani 20-szal szemben. A zöldségtermelésben közel 4 mil­lió forint költséggel szaporító háza­kat, holland ágyakat készítünk, azok­ban a gazdaságokban, ahol a szabad­földi korai termesztésre a lehetősé­gek megvannak. Különösen a para­dicsom- és a pap­rikaexpontot kíván­juk ezzel elősegíteni.

Next