Állami Gazdaság, 1958 (10. évfolyam, 1-12. szám)
1958-01-01 / 1. szám
Meglehetősen kedvezőtlen és nehéz hely■zetbe kerülnek viszont azok a gazdaságok, amelyeknél az év végén eredményromlás mutatkozik. Ilyen esetekben ugyanis a Nemzeti Bank a tervezett veszteségen felül jelentkező összegekre rövid vagy középlejáratú hitelt nyújt ugyan, azonban ezeket a hiteleket megszabott időpontban kell visszafizetni és a visszafizetést eredménycsökkentő tételként kell elszámolni. Rövidlejáratú hitelt akkor folyósítanak a gazdaságoknak, ha a terven felüli veszteséget előreláthatóan egy éven belül ki tudják gazdálkodni. Ha viszont a gazdaság csak egy éven túl tud olyan eredményjavulást elérni, amely az előző év veszteségét is fedezi, középlejáratú hitelt kaphat. Rendkívüli intézkedések megtételére is sor kerülhet, ha a gazdaság eredményromlása olyan nagymérvű, hogy 5 éven belül rendezni nem tudja, vagy az eredményromlás kimondottan rossz gazdálkodás következménye. Ez esetben szanálási bizottság vizsgálja meg az eredményromlás okait és komoly alapossággal veti fel a gazdálkodás hiányosságait és a felelősség kérdését is. A fentiekből kitűnik, hogy a hitelezés szerepe megnőtt és igen fontos, hogy minden gazdasági vezető alaposan tanulmányozza a hitelezés új szempontjait. Ebben az évben került sor első ízben egy új hiteltípus, az évközi veszteségre nyújtott hitel alkalmazására. A rendelkezések szerint a banknak jogában áll a gazdálkodás eredményességét évközben is vizsgálni. Ezt a jogát úgy gyakorolja, hogy az évközi adóhivatali támogatást (terv szerinti veszteségtérítés, vagy nyereségbefizetési kötelezettség) szembeállítja a tényleges eredménnyel, és az esetlegesen így jelentkező eredményromlást 4 százalékos kamatozású hitelszámlára vezeti át. Éppen ezért nagyon fontos a tervezett eredmény negyedévenkénti, a valóságot a gazdálkodási tevékenységen keresztül is megközelítő pontos bontása. 1957. évben az ütemezés helytelensége miatt több gazdaságot ért plusz kamatteher. Éppen ezért mind több gazdaság behatóan foglalkozott ezzel a témával. Az eredményromlással kapcsolatban bevezetésre került új hiteltípusok megismerése nem jelentheti azt, hogy a többi, túlnyomórészben eddig is alkalmazott hitelekkel ne foglalkozzanak kellően gazdaságaink. Az állami gazdaságok tevékenységüket az állam által rendelkezésre bocsátott forgóalapból finanszírozzák — ez kamatmentes —, ezen felüli szükségleteiknek megfelelően MNB-hitelt vesznek, igénybe. Az elmúlt évben az ellenforradalmi károk következtében a gazdaságok forgóalapja rendkívüli mértékben csökkent (pl. Taksony esetében több, mint 4 millióval), megnövekedett tehát a hiteligény. Ilyen helyzetben az említett eseteken kívül is fokozottabb szerepet játszik a hitelgazdálkodás és egyben fokozottabb felelősséget ró a gazdasági vezetőkre. Helyes hitelgazdálkodással nemcsak nem kötnek le feleslegesen hiteleket — és esetleg vonnak el másoktól —, de kamatmegtakarítással is hozzájárulnak a költségek csökkentéséhez. Az idényszerű készlet és ráfordítási hitelek után évi 7 százalék kamatot kell fizetni. De vannak egyéb hitelfajták, amelyek megállapított kamata ennek többszöröse s amelyet akkor alkalmaz a bank, ha a gazdaságok részéről hanyagságot, mulasztást vagy egyéb szabálytalanságot tapasztal. Például évi 7 százalékos hitellel bünteti a Bank a céltól eltérő hitelfelhasználások összegét. Sőt a feleslegesen felvásárolt és határidőre el nem rendezett készletek értékét napi 10 százalék, ami évi 18 százaléknak felel meg. Nagyon sok esetben állapítja meg az ellenőrzés, hogy a gazdaságok késedelmesen számolják el beruházásaikat. A késve történő elszámolás miatt beruházási ellátmány helyett egyéb eszközökből fedezik az építkezést. Ez a céltól eltérő hitelfelhasználást jelent. Ez az új pénzügyi rendszer azzal a céllal látott napvilágot, hogy ösztönözze a gazdaságok vezetőit a jó gazdálkodásra, a tervezett eredmények betartására és javítására. Nagy József mesés egészét jelentős mértékben előbbre tudjuk vinni. Lényeges előrehaladást az állattenyésztés gépesítésében Vigh Pál, a gépesítési osztály vezetője, a gépesítési feladatokról a következőket mondotta: A gépesítés egyik soron következő megoldandó feladata a tarlóhántások időben való elvégzése. Igyekezni fogunk az ehhez szükséges tarlóhántó ekéket és dixtillereket beszerezni. Meg akarjuk oldani a szénabetakarítás kompletírozását is. Ezzel kapcsolatban meg szeretnénk indítani a pneumatikus széna-szalma fúvóberendezések beállítását, ezekből mintegy 2—2 ezer darabra lenne szükség. A jövőben fokozottabban akarjuk használni az eszközhordó traktorokat. Meg akarjuk kezdeni a mágyakiszélítás gépesítését, trágyaszóró- és rakodógépekkel. Ugyancsak fontos, hogy hozzákezdjünk a szőlőművelés gépesítéseihez is. Itt a homokon traktorokat, a hegyvidékeken pedig csörlőket fogunk alkalmazni. Teljes egészében gépesíteni szeretnénk a silózást. Ehhez tartós és nagy teljesítményű gépeikre volna szükség. E kérdésnél természetesen a sollókombájnok beszerzésére gondolok. Lényeges előrehaladást szeretnénk elérni az állattenyésztés gépesítésében, különösen ami a tehenészetet illeti. Folytatjuk a kísérleteket a központi fejőállásokkal, s lehetőleg ilyenekkel kívánjuk ellátni a gazdaságokat. A sertéshizlaláshoz önetetőket akarunk beállítani, s gépesíteni fogjuk a trágyakihordást is. Végül beszélnünk kell a szakmunkások és művezetők képzéséről. Ezt már a múlt évben megkezdtük, ezt a munkát tovább akarjuk folytatni. Ez elengedhetetlen feltétele a technikai színvonal emelésének. Foglalkozunk a gazdaságok vezetőinek, igazgatóinak, főagronómisainak továbbképzésével is, mert a gépesítés elősegítése, jó megszervezése csak akkor biztosítható, ha ezt a munkát az igazgatók és főagronómusok a magukénak tekintik. Háromszáz százalékkal növeljük az almaexportot, fokozzuk a mechanizálást Fejes Sándor, a kertészeti főosztály vezetője, a kertészet feladatait a következőkben foglalta össze: Első, s igen fontos feladatunk, hogy az országos szükségletet jelentő kamlótermelést az állami gazdaságokban megszervezzük. Feladatunk az, hogy három év alatt mintegy 1200 holdonbiztosítsuk a komlótermelést. Ebből 450—500 holdat ez év őszén kell előkészíteni és jövő év tavaszán telepíteni. Másik feladatunk az, hogy az állami gazdaságokban már meglevő 280 holdas komlótermedést a legmagasabb szintre emeljük. Ennek érdekében az agrotechnikai, növényvédelmi feltételeket meg kell teremteni. Ha ezt biztosítani tudjuk, akkor mintegy 7—800 mázsa komlóra számíthatunk ebben az évben, ami az országos szükségletnek mintegy hatoda. Almatermelésben tervünket túl szeretnénk teljesíteni, s megfelelő agrotechnikával és növényvédelemmel exportunkat legalább 300 százalékkal akarjuk fokozni. Ennek érdekében korszerűsítjük a rapidtox permetezőgépet, behozatunk 50 retorhoz differenciált, hogy mászóservességgel is rendelkezzenek, s ezzel legalábbis részben a növényvédelmet félautomata berendezésre tudjuk átállítani. A növényvédőszerek közül a rézgálicpótló DNRB-t üzemileg fogjuk használni és kiterjesztjük a parra■thian tartalmú permetezőszerek használatát is. A szőlőművelésben kísérletképpen beállítjuk a Nyugat-Német Holider diesel-traktoraikat és ha beválnak, akkor a talajmunka és permetezés gépesítése jelentős lépéssel jut előbbre. A hozamok emelése érdekében a nagyobb szőlőgazdaságokban bemutató táblákat állíttatunk be az alacsony kordon- és Guyot-művelés elterjesztésére, mivel a jelenlegi metszési módokkal további hozamnövelést már nem lehet elérni. Célul tűztük ki, hogy gazdaságaink átlagosan elérjék a 21 mázsás holdankénti termelést a mostani 20-szal szemben. A zöldségtermelésben közel 4 millió forint költséggel szaporító házakat, holland ágyakat készítünk, azokban a gazdaságokban, ahol a szabadföldi korai termesztésre a lehetőségek megvannak. Különösen a paradicsom- és a paprikaexpontot kívánjuk ezzel elősegíteni.