Állami Gazdaság, 1960 (12. évfolyam, 1-12. szám)

1960-01-01 / 1. szám

1960 JANUÁR HÓ TIZENKETTEDIK ÉVFOLYAM Újabb fellendülés útján a szovjet mezőgazdaság múlt hónap végén ülésezett a Szovjetunió Kommu­nista Pártja mezőgazdasági plénuma, hogy meg­vizsgálja: mit ért el a szovjet mezőgazdaság a hétéves terv első esztendejében, s hogy miként hajtják végre az egyes szovjet köztársaságok egyrészt a XXI. kongresz­­szus, másrészt a központi bizottság 1958. decemberi ha­tározatát. Az ülésen az egyes — mezőgazdasági szem­pontból jelentős — szovjet köztársaságok párt- és állami vezetői beszámoltak a múlt év eredményeiről, tapaszta­latairól és nehézségeiről, rámutatva természetesen arra is, hogy eredményeik és tapasztalataik alapján miként lehet legyűrni a nehézségeket. Az ülésen természetesen sok szó esett a szovjet állami gazdaságok — a szovhozok — eredményeiről és felada­tairól is. Érdemes megemlíteni, hogy a szovjet állami gazdaságok részesedése a Szovjetunió gabonatermelésé­ben a legutóbbi hat esztendő alatt több mint három­szorosára emelkedett és 1959-ben elérte a 37,6 százalé­kot. A tej- és hústermelésben való részesedésük pedig 17, illetve 18 százalékról 22, illetve 24 százalékra emel­kedett. Az eredmények vizsgálatakor, az egyes felszólalások hangjából érezhetően kicsendült az a törekvés, hogy az Amerikával folyó békés gazdasági versenyből a szovjet mezőgazdaság is ki akarja venni a részét, mégpedig úgy, hogy rövid időn belül ne csak elérje, hanem túl is szár­nyalja az Egyesült Államok mezőgazdasági termését. Maga Hruscsov elvtárs is megállapította, hogy a Szov­jetuniónak kedvező lehetőségei vannak, hogy már a most folyó 1959—1965-ös hétéves tervidőszak végére utolérje az Egyesült Államokat az egy főre eső hústermelésben. Ehhez a Szovjetuniónak 1965-ben 20—21 millió tonna húst kell termelni a hétéves tervben előirányzott 16 mil­lió tonna helyett, vagyis évente körülbelül 16 százalékos növekedést kell elérni. Erre minden lehetőség megvan, hiszen a Szovjetunió mezőgazdasága jó úton, igen jól fejlődik, Egyes termelési ágazatokban a Szovjetunió máris megelőzte az Egyesült Államokat. A Szovjetunió ugyanis a múl­t évben 845 ezer tonna vajat termelt, vagyis fejenként átlag 4 kilogrammot. Az amerikai föld­művelésügyi minisztérium becslése szerint az Egyesült Államokban viszont 658 ezer tonnát, vagyis fejenként csak mintegy 3,7 kilogrammot termeltek. Ezek az eredmények azt mutatják, hogy a szovjet mezőgazdaság rendelkezik olyan tartalékokkal, amelyek lehetővé teszik a kitűzött célok elérését. Ezt mutatják azok az eredmények is, hogy a múlt év első 11 hónapjá­ban 1958 hasonló időszakához viszonyítva 20 százalékkal több húskészítményt, 10 százalékkal több tejterméket, 9 százalékkal több tojást és 10 százalékkal több cukrot adtak el a lakosságnak. Mezőgazdasági plénum legfőbb célja az volt — és ezt hangoztatta Hruscsov el­vtárs —, hogy a mezőgazdasági tartalékokat mozgósítsa. Ezért az értekezlet nem elége­dett meg az eredmények regisztrálásával, hanem első­sorban azokról a kérdésekről tárgyalt, amelyeket eddig még nem oldottak meg, s amelyek megoldása érdekében az összes mezőgazdasági dolgozókat — párttagokat és pártonkívüliieket — mozgósítani kell. Az, aki figyelmesen követte a mezőgazdasági plénum vitáját, azonnal láthatta, hogy e mozgósítás sikeres lett. A tanácskozáson ugyanis ott voltak a szovjet mezőgaz­daság nagy érdemeket szerzett dolgozói, akik felszólalá­suk során azonnal konkrét javaslatokat tettek arra, hogy miként lehet továbbfejleszteni a szovjet mezőgazdasá­got, miként lehet elterjeszteni a jó tapasztalatokat, mi­ként kell küzdeni a még meglevő hibák ellen. mezőgazdasági plénum legfontosabb eredménye azonban az, hogy a hibák elemzése után azonnal rámutatott a kijavítás lehetőségeire is, a hatása pedig már­is megnyilvánul abban, hogy a különböző mezőgaz­dasági vidékeken gyors ütemben keresik a tovább emel­kedés módját és lehetőségeit. A szovjet sajtó már a plé­­numot követő napokban hírt adott arról, hogy az egyes vidékeken miként fogtak hozzá a fontos párthatározat teljesítéséhez. Az OSZSZSZK pártszervezetei minden kolhozra és állami gazdaságra kiterjedő részletes intéz­kedési tervet dolgozott ki. A legtöbb helyen határozatot fogadnak el a mezőgazdaság hétéves tervének öt év alatti megvalósítására. A leningrádiak elhatározták, hogy az állattenyésztés hétéves tervét 1963-ra végrehajt­ják. A tulaiak már a jövő évben háromszorosára akar­ják emelni állattenyésztésük hozamát, az omszkiak és a permiek kétszeresére. A novoszibirszkiek elhatározták, hogy a kerület négymillió hektárnyi feltöretlen szűzföld­jéből évente 150 ezer hektárt munkálnak meg és vetnek be kukoricával A rjazanyi kerület felé valóságos népvándorlás indult. Ebben a kerületben ugyanis a múlt esztendőben meg­háromszorozták az állatállományt és az államnak adott állattenyésztési termékek mennyiségét. Ez a példa ter­mészetesen rendkívül vonzó, hiszen a rjazanyi kerület sem rendelkezik különleges adottságokkal. Az oda láto­gató szakemberek azt tapasztalták, hogy az ottani mód­szereket ők is sikerrel alkalmazhatják, s ők is biztosít­hatják gazdaságuk ugrásszerű fejlődését. Az SZKP mezőgazdasági plénuma természetesen sok hasznos útmutatást ad a magyar mezőgazdaságnak, s benne az álami gazdaságoknak is. Ha magyar szak­emberek szorgalmasan tanulmányozzák a plénum anya­gát és­­határozatait, másrészt pedig a határozat nyomán meginduló­­gyakorlati munkát, bizonyára sok követésre méltó tapasztalatot tudnak átvenni. A rjazanyi példa kell, hogy hasson a magyar mezőgazdaságra is, hiszen a szovjet mezőgazdasági munkások nem csodát művel­tek, hanem ésszerűen, okosan használták fel a lehető­ségeket, s tudásuk, erejük színe-javát adva érték el vi­lágra szóló sikerüket. A második ötéves terv jelentős feladatok elé állítja a magyar mezőgazdaságot, hiszen az előírt termés­hozamnövekedés megvalósítása a régi módszerekkel nem biztosítható. A szovjet mezőgazdasági plénum ugyan­csak hangoztatta, hogy az új agrotechnikai módszerek gyakorlatba vétele milyen fontos a mezőgazdasági ter­melés ösztönzése szempontjából. Ezeknek az agrotech­nikai módszereknek jelentős része nálunk is alkalmaz­hatók, a fontos tehát az, hogy jól hasznosítsuk az át­vehető tapasztalatokat, hogy a mi mezőgazdaságunk se maradjon le a szocialista államok nemes vetélkedésében !

Next