Állami Gazdaság, 1960 (12. évfolyam, 1-12. szám)
1960-01-01 / 1. szám
1960 JANUÁR HÓ TIZENKETTEDIK ÉVFOLYAM Újabb fellendülés útján a szovjet mezőgazdaság múlt hónap végén ülésezett a Szovjetunió Kommunista Pártja mezőgazdasági plénuma, hogy megvizsgálja: mit ért el a szovjet mezőgazdaság a hétéves terv első esztendejében, s hogy miként hajtják végre az egyes szovjet köztársaságok egyrészt a XXI. kongreszszus, másrészt a központi bizottság 1958. decemberi határozatát. Az ülésen az egyes — mezőgazdasági szempontból jelentős — szovjet köztársaságok párt- és állami vezetői beszámoltak a múlt év eredményeiről, tapasztalatairól és nehézségeiről, rámutatva természetesen arra is, hogy eredményeik és tapasztalataik alapján miként lehet legyűrni a nehézségeket. Az ülésen természetesen sok szó esett a szovjet állami gazdaságok — a szovhozok — eredményeiről és feladatairól is. Érdemes megemlíteni, hogy a szovjet állami gazdaságok részesedése a Szovjetunió gabonatermelésében a legutóbbi hat esztendő alatt több mint háromszorosára emelkedett és 1959-ben elérte a 37,6 százalékot. A tej- és hústermelésben való részesedésük pedig 17, illetve 18 százalékról 22, illetve 24 százalékra emelkedett. Az eredmények vizsgálatakor, az egyes felszólalások hangjából érezhetően kicsendült az a törekvés, hogy az Amerikával folyó békés gazdasági versenyből a szovjet mezőgazdaság is ki akarja venni a részét, mégpedig úgy, hogy rövid időn belül ne csak elérje, hanem túl is szárnyalja az Egyesült Államok mezőgazdasági termését. Maga Hruscsov elvtárs is megállapította, hogy a Szovjetuniónak kedvező lehetőségei vannak, hogy már a most folyó 1959—1965-ös hétéves tervidőszak végére utolérje az Egyesült Államokat az egy főre eső hústermelésben. Ehhez a Szovjetuniónak 1965-ben 20—21 millió tonna húst kell termelni a hétéves tervben előirányzott 16 millió tonna helyett, vagyis évente körülbelül 16 százalékos növekedést kell elérni. Erre minden lehetőség megvan, hiszen a Szovjetunió mezőgazdasága jó úton, igen jól fejlődik, Egyes termelési ágazatokban a Szovjetunió máris megelőzte az Egyesült Államokat. A Szovjetunió ugyanis a múlt évben 845 ezer tonna vajat termelt, vagyis fejenként átlag 4 kilogrammot. Az amerikai földművelésügyi minisztérium becslése szerint az Egyesült Államokban viszont 658 ezer tonnát, vagyis fejenként csak mintegy 3,7 kilogrammot termeltek. Ezek az eredmények azt mutatják, hogy a szovjet mezőgazdaság rendelkezik olyan tartalékokkal, amelyek lehetővé teszik a kitűzött célok elérését. Ezt mutatják azok az eredmények is, hogy a múlt év első 11 hónapjában 1958 hasonló időszakához viszonyítva 20 százalékkal több húskészítményt, 10 százalékkal több tejterméket, 9 százalékkal több tojást és 10 százalékkal több cukrot adtak el a lakosságnak. Mezőgazdasági plénum legfőbb célja az volt — és ezt hangoztatta Hruscsov elvtárs —, hogy a mezőgazdasági tartalékokat mozgósítsa. Ezért az értekezlet nem elégedett meg az eredmények regisztrálásával, hanem elsősorban azokról a kérdésekről tárgyalt, amelyeket eddig még nem oldottak meg, s amelyek megoldása érdekében az összes mezőgazdasági dolgozókat — párttagokat és pártonkívüliieket — mozgósítani kell. Az, aki figyelmesen követte a mezőgazdasági plénum vitáját, azonnal láthatta, hogy e mozgósítás sikeres lett. A tanácskozáson ugyanis ott voltak a szovjet mezőgazdaság nagy érdemeket szerzett dolgozói, akik felszólalásuk során azonnal konkrét javaslatokat tettek arra, hogy miként lehet továbbfejleszteni a szovjet mezőgazdaságot, miként lehet elterjeszteni a jó tapasztalatokat, miként kell küzdeni a még meglevő hibák ellen. mezőgazdasági plénum legfontosabb eredménye azonban az, hogy a hibák elemzése után azonnal rámutatott a kijavítás lehetőségeire is, a hatása pedig máris megnyilvánul abban, hogy a különböző mezőgazdasági vidékeken gyors ütemben keresik a tovább emelkedés módját és lehetőségeit. A szovjet sajtó már a plénumot követő napokban hírt adott arról, hogy az egyes vidékeken miként fogtak hozzá a fontos párthatározat teljesítéséhez. Az OSZSZSZK pártszervezetei minden kolhozra és állami gazdaságra kiterjedő részletes intézkedési tervet dolgozott ki. A legtöbb helyen határozatot fogadnak el a mezőgazdaság hétéves tervének öt év alatti megvalósítására. A leningrádiak elhatározták, hogy az állattenyésztés hétéves tervét 1963-ra végrehajtják. A tulaiak már a jövő évben háromszorosára akarják emelni állattenyésztésük hozamát, az omszkiak és a permiek kétszeresére. A novoszibirszkiek elhatározták, hogy a kerület négymillió hektárnyi feltöretlen szűzföldjéből évente 150 ezer hektárt munkálnak meg és vetnek be kukoricával A rjazanyi kerület felé valóságos népvándorlás indult. Ebben a kerületben ugyanis a múlt esztendőben megháromszorozták az állatállományt és az államnak adott állattenyésztési termékek mennyiségét. Ez a példa természetesen rendkívül vonzó, hiszen a rjazanyi kerület sem rendelkezik különleges adottságokkal. Az oda látogató szakemberek azt tapasztalták, hogy az ottani módszereket ők is sikerrel alkalmazhatják, s ők is biztosíthatják gazdaságuk ugrásszerű fejlődését. Az SZKP mezőgazdasági plénuma természetesen sok hasznos útmutatást ad a magyar mezőgazdaságnak, s benne az álami gazdaságoknak is. Ha magyar szakemberek szorgalmasan tanulmányozzák a plénum anyagát éshatározatait, másrészt pedig a határozat nyomán megindulógyakorlati munkát, bizonyára sok követésre méltó tapasztalatot tudnak átvenni. A rjazanyi példa kell, hogy hasson a magyar mezőgazdaságra is, hiszen a szovjet mezőgazdasági munkások nem csodát műveltek, hanem ésszerűen, okosan használták fel a lehetőségeket, s tudásuk, erejük színe-javát adva érték el világra szóló sikerüket. A második ötéves terv jelentős feladatok elé állítja a magyar mezőgazdaságot, hiszen az előírt terméshozamnövekedés megvalósítása a régi módszerekkel nem biztosítható. A szovjet mezőgazdasági plénum ugyancsak hangoztatta, hogy az új agrotechnikai módszerek gyakorlatba vétele milyen fontos a mezőgazdasági termelés ösztönzése szempontjából. Ezeknek az agrotechnikai módszereknek jelentős része nálunk is alkalmazhatók, a fontos tehát az, hogy jól hasznosítsuk az átvehető tapasztalatokat, hogy a mi mezőgazdaságunk se maradjon le a szocialista államok nemes vetélkedésében !