Állatorvosi Kamarai Hírek, 1992 (3. évfolyam, 1-4. szám)
1992-03-09 / 1. szám
1492. MARCIUS 9. Kamarai Hírek Hízóállományból kiemelt kocasüldők „előhasznosítása” Nemcsak a szakemberek előtt ismeretes az elmúlt hónapok „sertéskrízise", hanem az egész ország közvéleménye előtt is. Az értékesítési nehézségek miatt a tervezettnél nagyobb mértékű volt a kocaselejtezés és a kocasüldők „kivágása" is, melynek következtében a hízóalapanyagot biztosító kocák létszáma napjainkra jelentősen csökkent. Ezt kiszállásaink során közvetlenül magunk is tapasztaljuk, de a rádió és a TV egyes adásaiban is történnek utalások a jelenlegi kicsiny kocalétszámra. Átmeneti megoldásként - főhatóságunk által is támogatva - a hízóalapanyag pótlását külföldről vásárolt malacok és/vagy süldők beállításával igyekeznek pótolni. Ezen lehetőség mellett szeretnénk fölhívni az érdekeltek figyelmét a jelenlegi hízóállományból kiemelt kocasüldők előhasznosításának a lehetőségére. Tudva azt, hogy ez a módszer nem új és nem ismeretlen a sertéstenyésztésben dolgozók előtt, hiszen az elmúlt évtizedekben esetenként a piacon érvényesülő sertéstartási „ciklikusság" kedvezőtlen hatását egyes hazai üzemek így próbálták áthidalni. Hangsúlyozni szeretnénk azt is, hogy az általunk ismertetendő lehetőség tenyésztési szempontból nem kívánatos. Azonban mégis ajánljuk a módszert átmeneti megoldásként („tűzoltásként"), hogy a sertésbehozatalt korlátozni lehessen. Tesszük ezt egyrészt gazdaságossági megfontolásból, másrészt az élősertés-behozatalban rejlő esetleges állategészségügyi problémák kiiktatása céljából. A hízóállományból kiemelt kocasüldők előhasznosításának módszerét szakaszokra bontva mutatjuk be. „Átlagos" takarmányozási és tartási viszonyok melletti testtömegű és korú sertéseket veszünk alapul a bemutatott modellben. Természetesen az időpontok (napok) és a testtömeg plusz és mínusz eltérése gazdaságonként és állományonként lehetséges. 1. Hizlalási szakasz: a hizlaldából „kiemelt" kocasüldők kb. 6,5 hónaposak és átlagosan 90 kg testtömegűek. Az állatok tartása és takarmányozása a szétválasztásig megegyezik a többi, vágásra szánt hízó sertésével, a napi takarmányfogyasztás mintegy 3 kg hízó II-es típusú táp. 2. Un. tenyésztési szakasz: a tenyészsertés esetében is vallott alapelv itt is érvényes, miszerint nem kívánatos, ha az állatot a 120 kg-os testtömeg elérése előtt biúgatjuk. Ezért a napi fejadagot 2.5-2.6 kg-ra csökkentjük és ezt a mennyiséget etetjük <>-7 héten át. Vemhes kocatáp etetése indokolt, amely nagyobb rosttartalma révén az obstipációt is megelőzi. Az ezt követő 2-3 hét az ún. flushing ideje: az értékesebb összetételű szoptató kocatápból etetünk - az előzőekhez képest jelentősen nagyobb - 3.3-3.8 kg-os adagban. A szervezet energiával, fehérjével és hatóanyagokkal történő „elárasztása" fokozza az ivarzás intenzitását és megnöveli a leváló petesejtek számát. Ezen, általában 3 ciklusnyi idő végére az ivarzó kocasüldők termékenyítése feltétlen szükséges. Gyógyszeres ivarzásstimulálás pozitív hatásáról nincs tudomásunk, és véleményünk szerint nem is szükséges. Amennyiben nem ivarzottak, ill. nem termékenyültek az állatok, akkor az üresek további tartása nem célszerű. A vágóhídon levágott kocasürdők vágási paraméterei nem mutatnak eltérést az eredeti hízóállatokhoz képest. Tapasztalatunk szerint az előbbi takarmányozási elv betartása mellett a hízóból kiemelt kocasüldők az ivarzás jeleit jól mutatják, továbbá nagy százalékban eredményesen vemhesíthetők. Azt a gyakorlatban dolgozó szakemberek is tapasztalták, hogy a hízók közül kivett kocasüldők első ellésüket megelőző termékenyítése nem szokott problémát okozni. Az is ismeretes, hogy az ilyen állatok általában nem tarthatók hosszú ideig a tenyésztésben, mert a második és esetleges későbbi elletésük a nehéz fogamzásuk miatt problematikus. 3. Vemhességi szakasz (átlagosan 115 nap): a termékenyítést követően (az ivarzási tünetek teljes "lecsendesedése" után , azaz 1-3 nap múlva) az állatok napi adagját 2,5-2,6 kg-ra csökkenteni kell és egyben "visszatérni" a vemhes kocatápra. Ez megegyezik az előhasi tenyészkocák takarmányozásának alapelveivel. (A többször ellett vemhes anyakocának ennél kevesebb, 2,0-2,2 kg is elegendő, mert a saját testének növekedési igényét már nem kell kielégíteni.) A vemhesség első 84-90. napja alatt az életfenntartás igényét, valamint az anyaállat növekedési szükségletét kielégítő adagot célszerű adni, mert ebben az időszakban a magzatok testépítésének a szükséglete elhanyagolható. Hormonhatásra jobb a vemhes koca takarmányértékesítése és mintegy egyharmaddal jobb az N-retenciója, mint a nem vemhes társainak. A vemhesség utolsó hónapjában,3 hetében a most már jelentős magzatépítés többlet táplálóanyag-igényét is ki kell elégíteni. Ekkor kb 3,0 kg-ra célszerű emelni a napi adagot, mégpedig a jelzett időszak első felében vemhes, az ellés előtti 2 hétben szoptató kocatáp formájában adva. ( Többször ellett anyakocának 2,5 kg is elegndő! ). A vemhességi szakaszban hozzávetőleg 40 kg testtömeg-gyarapodás a kívánatos, amelyből kb. 20 kg-ot elléskor elveszítenek az állatok ( malacok, magzatburok stb. ). Az ellés körüli időszak néhány napjának speciális takarmányozására nem térünk ki, mert az megegyezik a tenyészkocák hasonló időszakának takarmányozásával. 4. Szoptatási szakasz ( általában 28 nap, de kívánatos volna a hosszabb idejű,35-42 napos laktáció ) : ad libitum takarmányozás mellett maximum 4.5-5.0 kg tápot vesznek föl az állatok naponta, de ezt a mennyiséget csak fokozatos emeléssel, 4-5 nap alatt érjük el. A koca tejtermelésének fokozásán keresztül a malacok nagy fejlődési erélyét igyekszünk kihasználni. Ezen viszonylag korai malacválasztás és korlátozás nélküli takarmányozás mellett élettaninak mondható az anyaállat testtömegének kb. 20 kg-os csökkenése. 5. Hizlalási szakasz: a malacok elválasztásától kb. 30 napig tart. (A választást követő 6-9 napon belül ivarzó, legalább 7 életképes malacot ellett kocát érdemes a tenyésztésben tartani és termékenyíteni.) Ekkor már hízósertéseknek minősülő állat kondíciójának a följavítása a cél. Továbbra is