Állatorvosi Közlöny, 1927 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1927-01-01 / 1-3. szám
ÁLLATORVOSI KÖZLÖNY 1927 2 alosztályát különbözteti meg: monogenea és digenea alosztályokat. Előbbiek főleg ektoparasitás életmódot folytatnak (halak bőrén, amphibiumok, teknősbékák húgyhólyagjában, néha utóbbiak orr- és garatürében élősködnek) és e helyen bennünket nem érdekelnek. Ezzel szemben az enteroparasita életmódot folytató digeneák méltóak a figyelemre. Utóbbiaknak külső jellegük (testalkat, szivókák száma és elosztása) szerint 6 családja ismeretes : distomides, monostomides, amphistomides, holostomides, aspidogastrides és gastromides. Ezen mesterséges rendszerrel szemben általánosabban elfogadott a 4 csoportból álló természetes rendszer a következő családokkal: amphistomides, holostomides, aspidogastrides és gastrostomides. Ezzel szemben a distomides és monostomides családok anatómiai alapon nyugvó rendszerezéssel a családoknak további változatos sorozatába osztattak fel, amelyek közül bennünket a májmétely 2 kórokozója szempontjából csak a fasciolidae és dicrocoeliidae családok érdekelnek. A májmételykór parasitológiájával behatóan foglalkozott e lap hasábjain Vajda* is, részletesen ismertetvén Leuckart, A'ö.fer és ezirányú önálló értékes észleléseit is. A Distomum hepaticum fejlődésmenetét, valamint ezzel kapcsolatban a Limnaea truncatula s. minuta nevű mocsári csiga szerepét itt nem lehet célunk újból ismertetni. Olvasóink az erre vonatkozó legújabb adatokat Vajda említett közleményében is megtalálják. Meg kell azonban emlékeznünk Sprehnről, aki Leuckart azon felfogását, amely szerint a Limnaea truncatula testébe furakodott ébrény (miracidium) a csiga szöveteiben csillangóit levetvén sporocystává, majd ebben további 2—4 hét alatt rediókká (5-8) és a csiga teli álma alatt ugyanannyi leányrediává alakulván telelne át a csigában , nem tartja beigazolnak. Ő ugyanis erősen fertőzött csigákat mesterséges téli álomba helyezvén, az álom befejezte után a mételynek semmiféle korai fejlődési alakját többé már nem találta és a korai tavasszal vizsgált májmétely csigák fertőzöttsége nem volt kimutatható. A Limnaea truncatula életjelenségeit tudvalevőleg szintén Leuckart tanulmányozta igen behatóan. Nöller is megerősíti, hogy e gyakran barna színű, apró tornyos csiga különösen torfás, nedves talajon, árkokban és nádnélküli mocsarakban, lassan folyó patakokban él. Thomas szerint átbocsájtó homokos talaj nem oly kedvező számára, Orth pedig azt írja róla, hogy előzőleg nem régen tisztított, jó levezetésű, vízi növényektől mentes árkokban nem lelhető fel, azonban Nöller Leuckarttal szemben hangsúlyozza, hogy az aquariumi viselkedésből nem lehet következtetést vonni a természetes viszonyokra. Nöller szerint a Limnaea t'un catula „auch in den trockensten Gegenden in Menge nachzuweisen ist, wenn ihr nur die allernotwendigsten Lebensbedingungen geboten werden. Was sie verlangt, ist lediglich Wasser, das weder faulen, noch zu stark strömen darf und schlammigen oder tonigen Untergrund hat.“ 10—20 cm. vízmélység mellett még megtalálja létfeltételeit a csiga; nagyobb mélységet kerüli, viszont néhány milliméter vízállás is elegendő számára. Önszántából a csiga nem hagyja el a vizet. Aquariumban ennek az oka táplálék- és oxygénhiány. A mételykor par excellence legelő-fertőzés (cercariás, friss fa, nedves mocsaras, turfás legelő, árteres helyek stb.). Nöller szerint a tökéle t) Vajda T. dr. A mételykórés gyógyítása. (Als Közi, 1925 é. 910 sz.)