Állatorvosi Közlöny, 1928 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1928-01-01 / 1-3. szám
ÁLLATORVOSI KÖZLÖNY 1928 termtődő sugárzó energiával és a levelek zöldjének chlorophyll-részecskéivel ,a légáram útján odaszállított szénsavat alkotó elemeire, szénre és oxygénre bontja ez a rejtélyes technikai üzem. A felszabadult oxygén visszaadódik a levegőnek, a szénsav azonban colloidalis állapotban visszamarad, hogy további feldolgozás tárgyául (elsősorban keményítő) szolgáljon. Nem érdektelen, ha az Universum e zajtalan üzemi munkáját számokban próbáljuk kifejezni a keményítőnek széndioxiddá és vízzé való elégési hője programm 4123 caloriával egyenértékű , fiz energetika I. tantétele szerint ugyanazon energiamennyiség szükségeltetik, hogy CO2 ből és HzO-ból ismét keményítő termelődjék. Mivel pedig a napsugár hatására következik be a CO2 redukciója, az említett sugárzó energiamennyiséget a Nap szállítja. Sikerül-e valaha embernek e gyárat utánozni, tehát technika szempontból elektronikus, részben chémiai erőket előállítani és saját céljaira hasznosítani, arra ma még felelet nem adható meg. A zöld levelek eme gyártelepén egészen rendszeres munka folyik. Külön részek foglalkoznak a CO2 redukcióival (C termelése); az üzem másik helyén a C és HoO az O egyidejű leadása mellett szénhydrátokká, keményítővéstb. alakíttatik át; e kombinatív művelet egy harmadik helyen továbbfolytatódik, amennyiben az említett vegyületek a község O—IV-jének segítségével és kénfoszfor-vegyületek bevonásával az organizált univerzum legcsodásabb synghesisét végzik el: létrehozzák a colloidalis állapotú növényi fehérjét. Innen ez a fehérje az állatvilágba vándorol, ahol az állati test chemismusa ismét a colloidális állapotok legváltozatosabb sorozatát termeli: albumin, casein stb. A dialysatorral szemben való viselkedésen kívül még néhány fontos sajátságban különböznek egymástól a colloidok és kristalloidok. Ezeket a különböző tankönyvekben, kézikönyvekben, ismertető füzetekben és előadásokban megtalálhatja az olvasó. Bennünket az anyag colloidalis és kristalloid állapotának általános természettudományi jelentősége szempontjából ezek közül a következők érdekelnek : a) Diffusio. Oldott colloidok diffusiós energiája lényegesen csekélyebb, mint a kristalloidoké, így a kristalloidos chlomátrium diffusiós sebessége Graham szerint 2,33, a colloidalis fehérjéjé 49. b) Osmotikus nyomás. Oldott colloidok — mint láttuk — növényi és állati hártyákon tökéletlen diffusiót mutatnak, ezért érthető a kristalloidok csekélebb osmotikus nyomása, Pfeffer szerint az 1°/o-os cukor oldat osm.-nyomása = 51,8 cm Hg, viszont az l°/o-os gummioldaté 6,9 cm Hg, az l°/o-os dextrinoldaté pedig 16,6 cm Hg. c) Fagy- és forrpont. Kristalloid anyagok fagypontja az oldatban jelenlévő anyag tömegével arányosan, dissociált anyagoknál utóbbiak kétszeresével csökken; colloidális állapotban levő anyagoknál viszont e csökkenés egészen elenyésző, így pl. 44 g fehérje 100 g vízben oldva csupán 0 060° fagyáspont csökkenést idéz elő. Hasonlóak a viszonyok a forrpontemelkedésnél. Colloidális oldatoknak, pl. igen tömény szappanoldatnak azonos a forrpontja, mint a tiszta víznek. Kristalloid állapotban oldott anyagok jelenléteesetében a forrpont arányosan emelkedik utóbbiak tömegével. d) Molekula-súly: f az eddig említett physikális sajátságok magyarázatául szolgál némileg a colloidalis állapotban levő testek enormis nagyságú molekulasúlya, így a kovasav molekulasúlyát ma 50.000-re, a keményítőét 25.000-re veszik fel szemben a clornatriummal, amelynek mól.súlya 58,5. fl mól.-súlymérések általában hű tükörképét szolgáltatják a colloidális állapotú molekula komplikáltságának, amenynyiben pl. a relative egyszerű összetételű molekulával bíró wolfram-savtól az albuminig a molekula komplikáltságával párhuzamosan a molekula-súly is az eddigi mérések szerint 1000—50,000-szeres emelkedést mutat. Önként következik, hogy szemben pl. a kristalloid Na Cl mól.-súlyával és szerkezetével, a glykogen, a casein és albumin — ezen anyagok rendszerinti colloidalis állapotát értvén — mól.-súlyának nagysága és bonyolult szerkezete ma még csak hozzávetőlegesen állapítható meg. Viszont igen valószínű az eddigi kutatások szerint, hogy az egyszerűen összetett testek, mint konyhasó, gipsz, mercurochlorid, amelyek kristalloid állapotban kis molekulasúllyal bírnak, colloidális állapotú alakban hasonlóan nagy molekulát alkotnak. Pl. az eddigi kutatások szerint a kovasav, vashydroxyd stb. is levegőben levő por- és egyéb részecskék rendszerint láthatatlanok, ha azonban a Nap keskeny, résen át süt be a szobába, azonnal észrevehetőkké válnak, mint számtalan ide-oda mozgó, felvillanó majd ismét eltűnő pontocskák. Colloid oldatok hasonló jelenséget mutatnak, ez optikai viselkedés. Legismertebbeknek tekinthetők a colloidális állapot összes sajátságai közül az optikai viselkedés tanulmányozásának módszerei. Alapjául szolgál e vizsgálatoknak azon tapasztalat, hogy a colloidok a fénysugarat elszórják és polarizálják ; így pl. colloidális arany- vagy ezüst-suspensióban ultramikroszkóppal még a 0,000.004 mm finom részecskék is láthatókká válnak (= 4 gy). Ismeretesnek tételezhető fel, hogy a Zsigmondy—Liedentopf-féle ultramikroszkóp lefedezéséhez a Tyndall-féle jelenség szolgált alapul. Ultramikroszkóppal, mint tudjuk a mikroszkópos láthatóság határát el nem érő colloid-részecskék is elárulják jelenlétüket, míg a valódi oldat „optikailag üres“. Megmutatta továbbá az ultramikroszkóp, hogy a colloid részecskék szakadatlan mozgásban vannak (Brown-féle mozgás). Többféle dispersitású anyagot tartalmazó egyazon folyadék esetében (pl. konyhasófehérje-oldat) az optikai módszer egymagában nem ad kielégítő eredményt.