Állattenyésztés, 1968 (17. évfolyam, 1-4. szám)
1968 / 1. szám - Magyari András: A szovjet állattenyésztés fejlődése és hatása a magyar állattenyésztésre
2 MAGYAR!: A szovjet állattenyésztés hatása a magyar állattenyésztésre hazai bázisa megteremtése érdekében tartalmazott intézkedéseket. 1919-ben külön állami intézkedés gondoskodott a finomgyapjas juhtenyésztésről. A parasztok rövid idő alatt állították helyre a polgárháború és a külföldi intervenció által okozott károkat. 6 év alatt — 1922 és 1928 között — a szarvasmarhaállományt kereken 26 millió, a sertésállományt 15 millió, a juh- és a kecskeállományt pedig 41 millió darabbal növelték. A lenini dekrétum hatására az állattenyésztés szakemberei a parasztokkal együttműködve a történelmi múltú állattenyésztő vidékeken — ahol egyes fajták, mint pl. a holmogori, a vörös sztyepi, a jaroszlávi szarvasmarhafajták, a novokaukázusi és romanovi juhok már korábban kialakultak — megkezdték a meglevő fajták rekonstruálását és nemesítését. Az 1923. évi kiállításon már 4—5000 kg tejtermelésű teheneket és 4 — 4,5 kg finomgyapjút adó juhokat is bemutattak. (3) Hamar nyilvánvalóvá vált azonban, hogy az apró paraszti gazdaságok nem tudnak kellő feltételeket biztosítani az állattenyésztésnek a kívánalmaknak megfelelő fejlődéséhez. Roppant alacsony volt az árutermelés. 1928-ban pl. a városok és az ipari központok lakossága számára az össz hús- és zsírtermelés csupán 17%-át, a tejtermelés 6%-át, a tojástermelés 12%-át tudták felvásárolni. Bekövetkezett az a helyzet, amikor az apró paraszti gazdaságok objektív helyzetüknél fogva, a kulákgazdaságok pedig politikai megfontolásból az állattenyésztés és árutermelés növelésének fékjeivé váltak. Ilyen helyzetben, a Szovjetunió Kommunista Pártjának XV. kongresszusán határozták el a mezőgazdaság általános, szocialista átszervezését. Az átszervezés nehézségeit azonban az állattenyésztés nagyon megsínylette: 1934-re az 1916. évi szarvasmarha állománynak csak 53%-a, a tehénállomány 41%-a, a sertésállomány fele, a juhok 37%-a és a lovak 40%-a maradt meg. Az állattenyésztés helyzete akkor nagyon rossz volt. Parancsoló szükségességgé vált az árutermelés megszervezése. Az áruellátás fokozása érdekében az állattenyésztés szempontjából jó adottságokkal rendelkező gazdaságokból állattenyésztő egyesüléseket létesítettek. így hozták létre pl. a „Szarvasmarhatenyésztő” egyesülést, amely 140 szovhozt egyesítve magában 20 millió hektár földön 1,2 millió szarvasmarhával rendelkezett. így keletkezett a „Sertéstenyésztő” egyesülés 1,2 millió hektáron 350 szovhozból, 218 000 sertéssel. Ekkor alakult meg a „Juhtenyésztő” egyesülés is 13 millió hektáron, 2,7 millió juhhal. A ,,Vaströszt”-höz 52 szovhoz tartozott 1,3 millió hektár földdel és 50 000 szarvasmarhával. Törzsállattenyésztő szovhozokat és kolhozfarmokat szerveztek. A kolhozok törzsállattenyésztésének segítségére pedig állami törzsállattenyésztő állomásokat létesítettek. Az állomány javítása tervszerű volt. A hazai fajták legjobb tenyészeteinek hatékony állami felkarolásával és bizonyos számú tenyészállat, elsősorban apaállat importálásával már 1940-re megteremtették az állattenyésztés minőségi átalakításának hazai tenyészanyagbázisát. A második világháború kitörésekor 450 állami, 13 200 kolhoz törzstenyészet, valamint 104 törzsállattenyésztő állomás működött. A törzstenyészeteknek ez a hálózata már ellátta a szovjet állattenyésztést az alapvetően szükséges törzskönyvezett tenyészállatokkal. A kolhozok a törzstenyészetekből állami kedvezménnyel vásárolhattak tenyészállatokat állományuk minőségének javítására. Óriási szerepet kapott a tömegméretű keresztezés, amelynek során a kishozamú anyaállatokat nagyhozamú fajtákhoz tartozó jó minőségű apaállatokkal párosították. A törzstenyészetek hálózatában — kezdettől fogva — számos tudós és tag