Állattenyésztés, 1968 (17. évfolyam, 1-4. szám)

1968 / 1. szám - Magyari András: A szovjet állattenyésztés fejlődése és hatása a magyar állattenyésztésre

2 MAGYAR!: A szovjet állattenyésztés hatása a magyar állattenyésztésre hazai bázisa megteremtése érdekében tartalmazott intézkedéseket. 1919-ben külön állami intézkedés gondoskodott a finomgyapjas juhtenyésztésről. A parasztok rövid idő alatt állították helyre a polgárháború és a külföldi in­tervenció által okozott károkat. 6 év alatt — 1922 és 1928 között — a szarvas­marhaállományt kereken 26 millió, a sertésállományt 15 millió, a juh- és a kecs­keállományt pedig 41 millió darabbal növelték. A lenini dekrétum hatására az állattenyésztés szakemberei a parasztokkal együttműködve a történelmi múltú állattenyésztő vidékeken — ahol egyes fajták, mint pl. a holmogori, a vörös sztyepi, a jaroszlávi szarvasmarhafajták, a novokaukázusi és romanovi juhok már korábban kialakultak — megkezdték a meglevő fajták rekonstruálását és nemesítését. Az 1923. évi kiállításon már 4—5000 kg tejtermelésű teheneket és 4 — 4,5 kg finomgyapjút adó juhokat is bemutattak. (3) Hamar nyilvánvalóvá vált azonban, hogy az apró paraszti gazdaságok nem tudnak kellő feltételeket biztosítani az állattenyésztésnek a kívánalmaknak megfelelő fejlődéséhez. Roppant alacsony volt az árutermelés. 1928-ban pl. a városok és az ipari központok lakossága számára az össz hús- és zsírtermelés csupán 17%-át, a tejtermelés 6%-át, a tojástermelés 12%-át tudták felvásá­rolni. Bekövetkezett az a helyzet, amikor az apró paraszti gazdaságok objektív helyzetüknél fogva, a kulákgazdaságok pedig politikai megfontolásból az állat­­tenyésztés és árutermelés növelésének fékjeivé váltak. Ilyen helyzetben, a Szovjetunió Kommunista Pártjának XV. kongresszu­sán határozták el a mezőgazdaság általános, szocialista átszervezését. Az átszer­vezés nehézségeit azonban az állattenyésztés nagyon megsínylette: 1934-re az 1916. évi szarvasmarha állománynak csak 53%-a, a tehénállomány 41%-a, a sertésállomány fele, a juhok 37%-a és a lovak 40%-a maradt meg. Az állatte­nyésztés helyzete akkor nagyon rossz volt. Parancsoló szükségességgé vált az árutermelés megszervezése. Az áruellá­tás fokozása érdekében az állattenyésztés szempontjából jó adottságokkal ren­delkező gazdaságokból állattenyésztő egyesüléseket létesítettek. így hozták létre pl. a „Szarvasmarhatenyésztő” egyesülést, amely 140 szovhozt egyesítve magában 20 millió hektár földön 1,2 millió szarvasmarhával rendelkezett. így keletkezett a „Sertéstenyésztő” egyesülés 1,2 millió hektáron 350 szovhozból, 218 000 sertéssel. Ekkor alakult meg a „Juhtenyésztő” egyesülés is 13 millió hektáron, 2,7 millió juhhal. A ,,Vaströszt”-höz 52 szovhoz tartozott 1,3 millió hektár földdel és 50 000 szarvasmarhával. Törzsállattenyésztő szovhozokat és kolhoz­farmokat szerveztek. A kolho­zok törzsállattenyésztésének segítségére pedig állami törzsállattenyésztő állo­másokat létesítettek. Az állomány javítása tervszerű volt. A hazai fajták legjobb tenyészeteinek hatékony állami felkarolásával és bizonyos számú tenyészállat, elsősorban apa­állat importálásával már 1940-re megteremtették az állattenyésztés minőségi átalakításának hazai tenyészanyagbázisát. A második világháború kitörésekor 450 állami, 13 200 kolhoz törzstenyészet, valamint 104 törzsállattenyésztő állo­más működött. A törzstenyészeteknek ez a hálózata már ellátta a szovjet állat­­tenyésztést az alapvetően szükséges törzskönyvezett tenyészállatokkal. A kol­hozok a törzstenyészetekből állami kedvezménnyel vásárolhattak tenyészálla­tokat állományuk minőségének javítására. Óriási szerepet kapott a tömegmé­retű keresztezés, amelynek során a kishozamú anyaállatokat nagyhozamú faj­tákhoz tartozó jó minőségű apaállatokkal párosították. A törzstenyészetek hálózatában — kezdettől fogva — számos tudós és tag

Next