Állattenyésztés és Takarmányozás, 1987 (36. évfolyam, 1-6. szám)

1987 / 1. szám - Bíró István: 75. éves a magyar állat törzskönyvezés = The 75 years of the Hungarian herdbook keeping

2 BÍRÓ: 75 éves a magyar törzskönyvezés radandó eredményeket hozott a mezőhegyes vidéki kisgazdák Nóniusz lótenyésztésé­nek irányítása és előbbrevitele terén. A tenyésztés-szervezés útkeresésében újabb és kedvező fordulat következett be a századforduló táján, néhány évvel az első világháború kitörése előtt, amihez a lökőerőt külföldi tapasztalatok szolgáltatták. Különösen Dániában, Svédországban és Német­országban végzett tanulmányutak tapasztalatai voltak nagy hatással a magyar gazdákra, illetve vezető szakemberekre. A tanulmányút felhívta a figyelmet a szarvasmarhatenyész­tés terén ott folyó igen értékes és eredményes munkára, melynek alapja a tejelés ellen­őrzése volt. Ezeknek a külföldi benyomásoknak hatására Magyar Károly, Czeglédi Tivadar és Töpler Károly kezdeményezte 1910-ben a károlyházai Szarvasmarha ellenőrző egye­sület létesítését. Egy évvel később 1911-ben, amikor a speciális szakemberképzés is be­indult, lehetővé vát újabb tejelést ellenőrző körzetek szervezése, s ezzel kezdetét vette Magyarországon is a korszerű állattenyésztés alapjának lerakása, a törzskönyvezési munka szervezett keretek közötti beindítása. Ebből az alkalomból külön is szeretném kiemelni azt a kimagasló szerepet, amelyet a Fejér megyei tenyésztők ebben az alapító munkában vállaltak. Az elsők között voltak 1911-ben a tejelés ellenőrzés bevezetése terén. Példájukat követve egymás után alakultak a tejelést ellenőrző körzetek. Ez a szervezet sok más, a szarvasmarhatenyésztés ügyét szolgá­ló feladat mellett ráirányította a figyelmet a tehenek tejtermelésének megfigyelésére, más­részt ennek hiteles megállapításához megbízható adatokat szolgáltatott, ami azután a tej­termelés fejlesztése terén megindította a nemes versenyt. A háború előtt összesen 37 teje­lést ellenőrző körzet alakult meg és közel 12 000 tehén ellenőrzésére terjedt ki mű­ködésük. Ennek az úttörő munkának hallatlanul nagy jelentőségét akkor tudjuk igazán érté­kelni, ha belegondolunk, hogy az akkori Magyarország állattenyésztésének színvonala messze elmaradt a nyugateurópai, nem beszélve a tengeren túli országok állattenyész­tésének színvonalától. A tenyésztés szervezetlenségét szenvedélyesen bíráló gróf Széchenyi Emil ország­­gyűlési képviselő 1914-ben a következőket mondja: „Mialatt az európai államok állattenyésztése csodálatosan fejlődik, azalatt a magyar pa­rasztság állatállománya, sem mennyiség, sem minőség tekintetében nem gyarapodik, jól­lehet földművelésügyi kormányzatunk évenként több millió koronát költ el a közte­nyésztés fejlesztésére.” Majd így folytatja: „Mikor 1908-ban az amerikai gazdák nálunk jártak tanulmányúton, ők észrevették a ma­gyar köztenyésztés hibás szervezését és jelentésükben meg is írták, hogy a magyar kor­mány állattenyésztési rendszere elijesztő példája annak, hogyan nem szabad a parasztság állattenyésztését szubvencionálni. A magyar földművelésügyi minisztérium ugyanis azon a szerencsétlen módon akar a köztenyésztésen javítani, hogy külföldről importált tenyész­­anyagot oszt szét a nép között, de nem gondoskodik egyidejűleg arról, hogy ez a tenyész­­anyag tovább is tökéletesedjék és eképp az állam segítségével vásárolt jó tenyészállatok utódjai ismét csak elkorcsosodnak. S a legfájdalmasabb az egész dologban az, hogy emiatt a rendszertelenség miatt ál­lattenyésztésünk állami segélyezése is irracionális, mert az a körülbelelül 6000 bika és 4000 sertés van, amit a gazdasági felügyelők az egyes községek számára évenként közel 3 millió korona államköltséggel megvásárolnak, nem képesek a parasztság állatállományát megjavítani, mert végeredményben nálunk a falusi csordás, a kanász és a juhász vezeti az állattenyésztést és nem tud érvényre jutni a tenyésztésnek az a princípiuma, hogy mindig a jobb állatok utódait kell felhasználni továbbtenyésztésre.” Ezekből a gondolatokból kitűnhet, hogy milyen környezetben kellett lerakni a tenyésztésszervezés alapjait, honnan kellett a századfordulón indítani. Sajnos a világháború kitörése miatt ez a perspektivikusnak ígérkező építő munka megszakadt, az ellenőrző körzetek fokozatosan megszűntették működésüket és csak a háború után lehetett újból életre kelteni.

Next