Áller Képes Családi Lapja, 1926. október (3. évfolyam, 40-43. szám)

1926-10-01 / 40. szám

2 ALLER KÉPES CSALÁDI LAPJA 40. szám Lapunk képeinek és szövegének utánnyomása tilos• FURCSASÁGOK A NAGYVILÁGBÓL tartani a vizet A berendezése ugyan­olyan, mint a híres Thermos-palacko­ké. A kettős fal közt erősen ritkított levegőjű tér van és ez okozza, hogy a meleg nem tud elszabadulni. Még a kanna teteje is üreges. A kannát házi használatra szánták és ezért, olyan fémből készült, mely ellen tud állni a különböző lökéseknek és ütéseknek, nak azokhoz, melyekkel a pneumatik az életben találkozhatik. A képen az egyik ilyen próbát láthatjuk. Ez a próba abból áll, hogy a kereket szé­dületes sebességgel forgatják és e köz­ben odaszorítják egy kemény tárgy­hoz. Később megnézik, hogy ennek a súrlódásnak milyen volt a hatása és csak azok a kerekek vehetnek részt a további próbákon, melyek azt az első tűzpróbát fényesen megállták. Jegyezzük meg mindjárt: ez az ember nem tagja a hírhedt és rejtélyes Ku- Kux-Klan-szervezetnek, hanem békés munkás, aki azért öltözött ilyen fur­csa ruhába, hogy a mérges gázanya­gok és a finom fémpor ellen védekez­zék. A fején sisak van, melybe egy szivattyún át kapja a levegőt, esetleg oxigént. A kezén olyan kesztyűt hord, mely ellenáll a maró savaknak és ugyanilyen anyagból készült bevonat van a cipőjén is. így veszik körül védőeszközökkel ezt az embert tetőtől­­talpig. kább hengerek és dugattyúk halmazá­ra emlékeztet, mint lokom­otívra. Ren­des körülmények közt úgy szoktuk meg, hogy egy lokomotív előrésze aránylag kicsiny legyen. Itt azonban az előrész magas is, meg széles is, de főképpen magas. Ez az új amerikai lo­­komotív típus. Ez a gigász 125 meg­terhelt teherkocsit tud 80 kilométeres óránkénti sebességgel elvinni. A gép­nek három hengere van kettő helyett és tizenkét hajtókereke, mindkét olda­lán hat és a magassága elől öt méter. Legfelül látjuk a jelzőharangot, alatta a laternát és két oldalról a két levegő­komprimáló készüléket. Valóságos me­sebeli szörnyeteg ez a technikai csoda! Az enyv felesleges a bútorok és ha­sonló tárgyak javításánál, mondja ennek az új módszernek a feltalálója. Ha egy széknek a karja eltört, akkor a törés helyén szeghez hasonló fém­pálcikát helyezünk el és ennek az ol­dalain finom, hegyes horgok vannak. Kis fatömb közzétételével össze lehet így kalapálni az illető elrepedt dara­bokat. Ha aztán együtt vannak, ak­kor nehéz szétszedni őket. Minél erő­sebben rántjuk el őket egymástól, an­nál erősebben működnek a horgok. Még seprűnyelet és hasonló dolgokat is lehet így «enyvezni». Aki nem hiszi el, próbálja meg! — mondja a feltaláló. És mi magunk is csak ezt ajánlhatjuk. Az olyan gép, mely egy egész házat külsőleg­, belsőleg­ ki tud tatarozni,— mint a képen is látható, — meglehetősen komplikált és nagyterjedelmű. A házak homlokzatának és falának tatarozása, — mint ismeretes, — ren­des körülmények közt kézierővel történik. Újabb időkben azonban nagy sikerrel alkalmazzák az ilyen gépeket, melyek nemcsak a falak tisztítá­sát végzik el, hanem maguk gondoskodnak az ehhez szükséges malter keveréséről is. Ha már a gép eléggé megkeverte a maltert, akkor hosszú szivattyúcsövekbe sajtolja komprimált levegő segítségével és ezeken a csöveken át kifecskendezi. A csövek végét a kőműves mintegy másfél méternyi távolságban végigvezeti a falon és ilyenkor a malter egyenle­tes, sima rétegben fecskendeződik a falra. Az ilyen kőműves munkája hasonlít a tűzoltóknál a fecskendőmester szerepéhez. A malter ezzel a géppel egészen ötven méter magasságig emelhető fel, ami még a leg­magasabb épületekre is elég, ha nem kimondott felhőkarcolókról van szó. A Q S. A. Kellemetlen dolog, ha a csónak fel­borul. Ezt a csónakot azonban úgy ál­lították fel, hogy egészen felforduljon és a tőkéjét felfelé fordítsa, ha kell. Ezt pedig azzal a szándékkal tették, hogy­­ a csónakot kívül-belül minél ké­nyelmesebben lehessen megnézni, mert kiállításon van, ahol a közönség mi­nél alaposabban szereti megszemlélni a kiállított tárgyakat. A kép a csóna­kot abban a­ helyzetben ábrázolja, amint a fedélzetével a nézők felé for­dul. Az ilyen helyzetű csónakban pe­dig nem jó akkor lenni, ha igazi ele­mében, a vízben van. Ebben a kannában három óra hos­­­szatt lehet felforrt állapotban meg­A pneumatikát meg kell vizsgálni, mi­előtt kikerülne a gyárból. Ennek a vizsgálatnak a körülményei hasonlíta­Ilyen a modern tehervonat lokomo­­tívja elölről és mint láthatjuk, in­ ©­s. Az ellentétek gyakran találkoznak és éppen egymás mellett mutatják be fo­kozottabb mértékben egymás sajátságait. A technika világában is megtörtént, hogy például egymás mellé került a jelentéktelenül kicsiny és a gigászi nagy és ilyenkor komolyan lehet beszélni az ellentétek találkozásáról! Ves­sünk csak pillantást a tenyéren fekvő kicsiny elektromotor-armatúrára és hasonlítsuk össze azzal az óriási armatúrával, mely a jobboldalon látható a fiatal hölggyel és a gépmesterrel együtt. Akkor szemléltető módon láthatjuk meg az óriási ellentéteket. Még jobban el tudjuk mindezt gondolni, ha azt halljuk, hogy a kis armatúra súlya, csak 200 gramm, a nagyé pedig 480.000. Meg kell jegyeznünk, hogy mindkét armatúrát praktikus használatra szán­ták, még a kicsit is, mely egy kórházi ventillátort hajtó elektromotornak egyik alkatrésze. SS­S: A A villám sokszor szeszélyes, legalább is látszólag, mert hiszen a valóságban a legszigorúbb törvények alapján működik és ezek kizárnak minden sze­szélylehetőséget. Az emberi szem szá­mára azonban sokszor úgy tűnhetik fel, mintha a villámnak saját akarata lenne és a saját ötleteit követné. Erre számos példa van. És képünk is­ egy ilyen példát mutat a többi közt. A villám belecsapott ebbe a fába, de úgy, hogy a kérgét hosszú csíkokban le­­hántotta a koronájától a tövéig, így tesz néha a villám. Más alkalmakkor pedig a fát izzó-porrá zúzza a villám­­csapás. A villám különböző fellépésé­nek okait nagyon nehéz lenne meg­állapítani. Valószínű, hogy a különbö­ző villámok ereje változó, de erről bi­zonyosat nem tud senki. s.

Next