Amerikai-Kanadai Magyar Élet, 1977. május (19. évfolyam, 18-21. szám)

1977-05-07 / 18. szám

amerikai-kanadai « Magyar Élet cy americari- Canadian­ cHungarian­ ^Life AMERICA’S LARGEST WEEKLY IN THE HUNGÁRIÁN LANGUAGE ARA: U.S.A. »« TORONTO ★ MONTREAL CANADA 35* O M ^ o °° . P C g d 5' ® Tora o p > os.s (o % > Ki Vol 19 No 18 XlX.évf. 18.szám. NEW YORK*CHICAGO*LOS ANGELES*CLEVELAND * DETROIT + FLORIDA 1977.~May 7. 4AAIAAAé4AAé4é44éééAiAé4AéAAéAéA4AAAAAAAAAáAAAAAA4AAAAAAáAAáAAAAáláAAááAiáAááááA pásztor Sándor: ATOMVÁLSÁG Egy régi magyar szólásmondás szerint: “Minden cigány a maga lovát dicséri.” Nemcsak a cigányokra, mindenkire vonatkozik ez a megállapítás. Még az atomfizikusokra is. Ez járt az eszemben, amikor az “Amerikai Fizikusok Szövetségének” tavaszi gyűlésén nyilvánosságra hozták 12 tudós-fizikus tanulmányának lényegét, amely szerint elegendő technológiai tudással rendelkezünk, hogy a nukkeáris reaktorokból kikerülő rádióaktív “hulladékok” tárolási problémájával megbirkózzunk. Eddig minden jól hangzik, de a tanulmány bizonyos feltételekhez szabta a fenti megállapítást. Az első feltétel az, hogy a rádióaktív hulladékot gránitkőzetbe, legalább 300 m. mélyre kell beágyazni. Az “Energy Research and Development Administration”-nek húsz éven keresztül az volt az elgondolása, hogy elhagyott sóbányákban fogják “örök nyugalomra” helyezni a több ezer évig sugárzó rádióaktív hulladékot. Az 1970-es évek elején Kansas államban, Lyons mellett, szemeltek ki egy elhagyott sóbányát, mint megfelelő “atomtemető”. Amikor azonban a bányavállalat a szomszédos sóbányát elárasztotta vízzel, a tervet elejtették. Jelenleg New Mexico államban, Carlsbadtól 30 mérföldre, délkeletre, készítenek elő egy elhagyott sóbányát a rádióaktív hulladékok tárolására. Egyelőre csak kísérletről van szó, mert senki sem tudja megmondani, hogy az elgondolás beválik-e, avagy sem. Az “Amerikai Fizikusok Szövetsége” azt tanácsolja, hogy egyidejűleg gránitkőzetbe is építsenek egy atomhulladék-tároló helyet. Csak így lehetne megállapítani, hogy melyik a biztonságosabb. Ezeknek az atomtemetőknek sok gyenge pontjuk van. Az egyik a szállítás kérdése. Vasúti vállalatok és légi járatok nem vállalják ezeknek az anyagoknak a szállítását. Maradna a páncél-tehergépkocsikon való szállítás. Ezek a gépkocsik viszont ki vannak téve terrorista cselekményeknek.* További veszélyt jelent, hogy a rádióaktív anyag bejuthat a talajvízbe és megmérgezheti a vidék vízrendszerét. Végül fennáll az a veszély is, hogy néhány száz év múlva, valamelyik brinyakutató vélelenül “feltárja” az atomtemetőt. Jelenleg az a legégetőbb kérdés, hogy mi történjék a nukleáris reaktorokból kikerülő rádióaktív hulladékokkal. Eddig az volt az elgondolás, hogy ezekből az anyagokból regenerálják (vagyis kiválasztják) a plutóniumot és ami hátramarad, azt kialakítják üvegszerű anyaggá, és így helyezik el az “atomtemetőkben.” Carter elnök szeretné a plutóniumot regeneráló üzemek kiépítését leállítani. A célja az, hogy minél kevesebb plutónium kerüljön forgalomba. Marad a nagy probléma: Mi történjen az időközben állandóan növekedő mennyiségű rádióaktív hulladékokkal? SZOVJET BOMBÁZÓ FLORIDA PARTJAI ELŐTT Nagy volt a Pentagon, de főleg a Navy, meglepetése, amikor április 14.-én a radarkészülékek idegen repülőgépet fedeztek fel a floridai partoktól alig 60 mérföldnyire. A Seymour Johnson US légi támpontról két F-4 Phanton típusú gép szállt fel a betolakodó üldözésére, de az mélyrepüléssel eltűnt a radarhálózat szemei elől. Utólag megállapították, hogy TU-95 típusú, szovjet felderítő-bombázó gép volt a betolakodó. Később az US SARATOGA repülőgép-anyahajó radarjain is feltűnt a szovjet gép, ez alkalommal a floridai Jacksonville-től kb. 60 mérföldnyi távolságban, keleti irányban. Ezek a gépek, szovjet repülőterekről Kubába tartva, a múltban is elrepültek Florida partjai előtt, de betartották a 120-150 mérföldes távolságot. Ez volt az első eset, hogy szovjet harci repülőgép 60 mérföldre közelítette meg a floridai partokat. Kormányunk nem szándékozik tiltakozni a közeli repülés ellen, mert az nemzetközi vizeken történt. Az Egyesült Államok március 1.-én kiterjesztette ugyan az US gazdasági (halászati) fennhatóságot a partoktól 200 mérföldig terjedő vizekre, ez azonban, úgy látszik, nem változtatja meg a nemzetközi vizekre vonatkozó törvényeket. Ez az incidens újra felszínre vetette a zajunkban? A TU-95 példája azt mutatja, hogy mélyrepüléssel el lehet kerülni a radarhálózati ellenőrzést. A TU-95 kb. az US­A-52 típusú gépeknek felel meg. Amit a TU-95 megtehet, azt a B-52 is meg tudja tenni. Az eredmény 1:1, de mind a két fél részére kedevezőtlen és kellemetlen eredmény. USA - NYUGATNÉMET ELLENTÉTEK Újabban egyre jobban kiéleződnek az ellentétek Carter elnök és Schmidt nyugat­német kancellár politikája között. Scmidt kancellár attól tart, hogy Carter elnök nyílt kiállását az emberi jogok érdekében a S Szovjetunió vezérei a rendszerük elleni támadásnak tekintik. Schmidt kancellár és elődje Willi Brandt évek hosszú során át szó nélkül tűrték a kelet­német kormány támadásait, csak azért, hogy végül is enyhítsenek a két kormán közötti feszült viszonyon. Ugyanakkor igyekeztek a keleteurópai csatlós államokkal megegyezni a német kisebbségek áttelepítésére vonatkozólag. Ez a törekvésük a Lengyelországban rekedt németek áttelepítésére vonatkozólag teljes sikerre vezetett. Kevesebb eredményt értek el a romániai németek áttelepítésének kérdésében. A kisebbségi problémák megoldását nyomon követte a gazdasági kapcsolatok felvétele. Jelenleg Nyugat-Németországnak jelentős anyagi érdekeltsége van a csatlós államokban, amelyek egyre jobban fejlődő piacot jelentenek a nyugat-német iparcikkek számára. Schmidt kancellár attól tart, hogy Carter elnök szókimondó politikája , és a kelet-európai államok között 5 év alatt kiépített csendes hétente politika eredményeit. A nukleáris iparral kapcsolatos politika további súrlódási felület Carter elnök és Schmidt kancellár viszonyában. Lapunkban már hírt adtunk arról, hogy Brazília nyolc reaktorból álló, plutóniumot regeneráló, nukleáris berendezést vásárolt Nyugat- Néme­torsz­ág­tól. Carter elnök azt szeretné, ha ezt a szerződést mind a két fél érvénytelenítené, amiről azonban egyik sem akar hallani. Carter elnök az atombomba elterjedésének veszélyét látja a plutóniumot regeneráló üzemekben. Schmidt kancellár viszont azt állítja, hogy a nukleáris ipar fejlődését nem lehet többé megállítani. Az atombombák előállítását azonban, megfelelő óvintézkedésekkel, meg lehet akadályozni. Schmidt kancellárnak igaza van abban, hogy a nukleáris ipar már annyira elterjedt az egész világon, hogy annak további fejlődését és terjedését nem lehet megakadályozni. Schmidt elnök azonban túlságosan optimista, ha azt hiszi, hogy az atombombák előállítását “megfelelő” óvintézkedésekkel el lehet kerülni. Egyre nagyobb az a veszély, hogy az atombombák előbb-utóbb a terroristák kezébe kerülnek. SZOVJET BOMBÁZÓK FLORIDA PARTJAI ELŐTT USA-NYUGATNÉMET ELLENTÉTEK, SÖTÉT AFRIKA PROBLÉMÁI ÖMLIK AZ OLAJ AZ ÉSZAKI TENGERBE, HOGYAN ÉLNEK A FRANCIÁK?, MAGYAR TALÁLMÁNY AZ ENERGIAKRÍZIS MEGOLDÁSÁRA Vb 1—1­00 co

Next