Amerikai-Kanadai Magyar Élet, 1979. április (21. évfolyam, 13-16. szám)

1979-04-07 / 13. szám

2. oldal AMERIKAI-KANADAI MAGYAR ÉLET 1979. április 7. kiújultak a harcok. Amikor azonban az Irán és Irak között fennálló vitás határkérdésben megegyezés jött létre, a sah cserbenhagyta a kurdokat, akik­­a saját erejükből nem folytathatták a harcot. 1979 március elején halt meg tüdőrákban, egy washingtoni kórházban, Mustafa Barzani kurd tábornok, a szabadságharcok legendás hőse. Halála előtt kijelentette, hogy helyébe mások fognak lépni, akik a független kurd állam eszméjét meg fogják valósítani. A biológusok és a jövőt kutató tudósok, a futurológusok, csak mosolyognak a Szovjet Unió világhatalmi törekvésein. A Kreml hatalmasai maguk is aggodalommal nézik a statisztikai adatokat. Minden 1000 oroszra évente 15 újszülött esik. Ezzel szemben a török-tatár népeknél 30-40 születés esik 1000 személyre. Huszonöt év múlva minden negyedik szovjet polgár török-tatár származású lesz. A vidéki lakosság körében a legaggasztóbb a helyzet. 1971 és 1976 között Szibéria falusi lakossága 13%-al növekedett. Ugyanakkor az európai Oroszország falusi lakossága 15%-al csökkent. A disszidens orosz történetíró, Andrej Amalrik, nagy figyelmet keltett könyvében azt kérdezi: “Átéli-e a Szovjetunió az 1984-et? ” Amikor könyve megjelent, néhány évvel ezelőtt, senki sem tulajdonított nagyobb jelentőséget Amalrik “jövendölésének”. Ma másképpen látjuk a dolgokat. A legutóbbi iráni események elindították a mohamedán világ erjedését. Chomaini forradalma nemcsak a sah ellen, de elsősorban a technikai fejlődés ellen irányult. Beleértve a Szovjetunió technikai fejlődését is. A Kreml vezéreinek nyugtalansága érhető, hiszen az izlámnak mély gyökerei vannak a Szovjetunióban. A 15 szovjet köztársaság közül hat mohamedán eredetű és kultúrájuk máig is mohamedán. Az izlám nagy városai, mint Buhhara és Szamarkand ezeréves mohamedán tanítás bölcsői és még ma is végvárai. A Szovjetunió két mohamedán köztársasága, Azerbajdzsán és Turkomán, Iránnal határos. Az Uzbek és a Tadzsik köztársaság Afganisztán szomszédja. Tádzsikisztán, Kazakasztán és a Kirgiz Köztársaság népei a kínai Sinkiang (Xinjiang) tartomány lakóival állnak közeli rokonságban. Azt se felejtsük el, hogy Oroszország csak a 18. és a 19. században szerezte meg ezeket a területeket. 1930-ban szervezett, de sikertelen mohamedán felkelés volt Délszibériában. A második világháborúban német fogságba esett török-tatár eredetű katonák önkéntesen a Szovjetunió ellen fordultak. A Szovjetunió 60 éves fennállása alatt mindent elkövetett, hogy a vallásos érzést kiirtsa. Az európai Oroszország fiatalsága körében az ateizmus nagy mértékben elterjedt. A mohamedánok konzervatív világnézete azonban ellenállt az ateista propagandának. A török-tatár népek megmozdulása bármely pillanatban rombadöntheti a Kreml világhatalmi törekvéseit. Ha ez az időzített mohamedán bomba nem is robbanna fel, a Szovjetunióban az idő mindenképpen a török­tatár népek javára dolgozik. Jelenleg 50 millió szovjet polgár török-tatár eredetű. A jövőt kutató tudósok úgy látják, hogy 2000 körül 100 millióra fog emelkedni a számuk. Fegyverekkel, vagy alkotmányos úton, de önállósági törekvéseiket előbb-utóbb meg fogják valósítani. Abban a pillanatban megszűnik az orosz világhódító veszély. A kisebbségi probléma a Szovejtunió rákos betegsége. És nem az egyetlen. TÖRÖKORSZÁG: A NAGYBETEG SZÖVETSÉGES Törökország miniszterelnöke, Bullit Ecevit, felháborodva visszautasította a Nemzetközi Valutaalap újabb kölcsönéhez kötött feltételeket, elsősorban a török líra leértékelését. Hogyan fizesse vissza a jelenleg 10-14 milliárd dolláros külföldi adósságát, ha leértékeli a lírát? A török gazdasági válságnak több oka van, de a legnagyobb baj a túlfeszített iparosítás. Ez a “fejlődő országok” általános betegsége. Külföldi kölcsönökkel építik a nehézipart. Amikor már milliárdokat áldoztak, rájönnek, hogy gyártmányaik nem versenyképesek­­ a világpiacon. A belföldi szükséglet viszont nem képes kihasználni a beépített kapacitást. A behozatal továbbra is emelkedik, a külkereskedelmi mérleg továbbra is romlik. Törökországban jelenleg 50%-os az infláció évi üteme és 20% a munkanélküliség. Tíz­egynéhány milliárd dollár török viszonylatban óriási összeg. Viszont potom pénz, ha összehasonlítjuk azzal a veszéllyel, amelyet Törökország gazdasági összeomlása jelentene a nyugati világ számára. Az iráni forradalom szelleme ott zörget Konstantinápoly kapuján. A Szovjetunió türelmetlenül várja azt a pillanatot, amikor Törökország kilép a NATO-ból. Ez azt jelentené, hogy Nyugat-Európa védelmi vonalát vissza kellene vonni az Alpokig, esetleg Nagy-Britannia déli partjáig. Törökország kimondottan mezőgazdasági állam. Újabban gyapotért kapja a t­ávét Dél- Amerikából és dohányért az olajat Iraktól. De ez az­ olaj nem elegendő. Az Egyesült Államok minden további nélkül vállalta Izrael olajszükségletének biztosítását. Miért ne tehetné a nyugati világ ugyanezt Törökországgal szemben? A 10 milliárd dollár sem olyan nagy összeg, hogy a nyugati világ ne várhatna annak visszafizetésével néhány évet. Kétségtelen, hogy a török gazdasági válságért elsősorban maguk a törökök felelősek. A veszély pillanatában azonban nem volna szabad az időt azzal tölteni, hogy a múlt hibáit keressük. Törökország 460.000 főnyi jól kiképzett és NAGYVÁROSOK PROBLÉMÁJA A nagyvárosoknak rengeteg problémájuk van. Ezek egyike a túlfejlődés és az ebből származó túlzsúfoltság. Szemléltető példája ennek a 27 milliós Nagy-Tokió. Egyre nehezebb lesz a város víz, gáz, villany ellátása, a forgalom szabályozása, a csatornázás és a szemételtakarítás. Arról nem is szólva, hogy egyre kevesebb a tiszta levegő. Mindehhez járul Tokio erősen földrengés-veszélyes­­ földrajzi fekvése. Tokio városi tanácsa nemrégiben és egyelőre 500.000 dollárt szavazott meg az újjárendezés terveinek elkészítésére, amely kialakítaná a 21. század Tokiójának képét és életlehetőségeit. Szakértők úgy látják, hogy Tokiónak 2000- ben 35 millió lakosa lesz. A pályázat határideje öt év, a megvitatása előreláthatólag további öt évet fog igénybe venni. Mibe fog kerülni az újjárendezés? Egyelőre 20 milliárd dollárról beszélnek, az időközi inflációt bele nem számítva. A múltban több kísérlet történt a város rendezésére. 1958-ban, amikor Tokiónak 16 millió lakosa volt, több elővárost képítettek, a város szélétől 30 mérföldes távolságban. Az elgondolás az volt, hogy nemcsak a lakosság, de a gyáripar egy része is oda költözik. Az történt, hogy a lakosság áttelepült, de a gyárak maradtak és újabbak épültek a régi ipari gócpontokon. A terv valójában csak a közlekedési problémát súlyosbította. Nagy- Tokió és a külvárosok között egy 6 mérföld széles erdősávot akartak telepíteni. Ez a terv is megbukott, mert a terjeszkedő város csakhamar elnyelte a “zöld sávot”. 1965-ben a városi tanács feladta ezt a tervet. Helyette nagy parkokat akart létesíteni itt is, ott is, ahol lehetett. Egyidejűleg az újabb elővárosokat még távolabbra telepítették. Ez a terv magában foglalta 43 városi kutató intézet áttelepítését a Nagy-Tokiótól északra fekvő Tsukuba városba. Az áttelepítés folyamatban van és az alkalmazottak családtagjait is beleértve 200.000 fővel fogja csökkenteni Nagyokio lakosságának létszámát. Csak egy csepp a tengerből és mégis öt milliárd dollárba kerül ez az intézkedés. Tsukubaban is baj van, mert a város közművei nem voltak felkészülve 200.000 újabb személy befogadására. A víz, valamint az energia-ellátás akadozik. A további tervek egyike, hogy kitelepítsék az összes kormányhivatalt Nagy-Tokióból. Vannak, akik egy helyre szeretnék telepíteni őket és vannak, akik a hivatalok szétszórása mellett kardoskodnak. Ha ez a terv megvalósul, 500.000 személy hagyná el Nagy- Tokiót. Az ezzel kapcsolatos költségeket egyelőre 20 milliárd dollárra becsülik. Ennek a tervnek is vannak ellenzői, akik nem a kormányhivatalokat, de a gyáripar egy részét szeretnék kitelepíteni Nagy-Tokióból. Az idő rohan. Minden terv, ami ma ésszerűnek látszik, holnapra már elavul. Éppen ez a legnagyobb nehézség a 21. századbeli Tokió átszervezésének. Ami vonatkozik Tokióra, vonatkozik a világ minden nagyvárosára. Egyre többen látják, hogy minden fejlődésnek van határa. Áll a régi igazság: “Jegenyefák nem nőnek az égig!” jól felfegyverzett hadserege erőt jelent a Közel- Keleten. Ha ezt az erőt elsöpri a gazdasági válsággal szövetkezett izlám­ forradalom, akkor elveszett a NATO délkeleti bástyája. És elveszett az a 10-14 milliárd dollár is, amelyet a nyugati világ a legutóbbi négy évben befektetett ennek a bástyának a felépítésébe. A SZOVJET­UNIÓ RÁKOS BETEGSÉGE ■ ---------------------------------­• Menor­uMHai­t­vl­­ Magyar Élet­­ cAmaruui- Canadian­1-Hungarian cLife AMEWCA'S LABCCST WUUV 91 THE HUNGARIlAN LANGUAGC MUI­T * 11 11 ma . mcmwju. ‘ "* cawajp* x ..... 3686 Northi PARIS Ave.. CHICAGO. Illinois 60634 Főszerkesztő és kiadó: ÁDÁM H­ALMÁGYI LAJOS 3636 N. Paris Ave. Chicago, 111. 60634 Telefon: 312/ 625-8774 Second Class Postage paid at Chicago,111. Published: every Saturday Előfizetés egy évre: USA-ban $20,00, félévre $12,00 KÜLFÖLDRE (KANADÁBA) egy évre $25,00­­ (canadai dollár) félévre $13,00 Editonai and Publishing Office: 3636 N.Paris Ave., Chicago.'lll. 60634 . Phone: 625-8774. Managing Editorand Publisher: Louis Halmagyi Adam

Next