Amerikai-Kanadai Magyar Élet, 1983. január (25. évfolyam, 1-4. szám)

1983-01-01 / 1. szám

LEJ: 33.12.31 24 oldal SIS& ÁRA: USA 60 cent­ i amerikai-kanadai , u I Magyar Elet f cs4mericaii*CanadiaiicHungaiíaricLife AMERICA’S LARGESTWEEKLY IN THE HUNGÁRIÁN LANGUAGE wKtk IUkSR ............­­EGYETLEN ORSZÁGOS MAGYAR NYELVŰ HETILAP AMERIKÁBAN ................ VOL 25 NO.I.XXV.évf.1.szám NEW YORK*CHICAGO*LOS ANGELES*CLEVELAND*DETROIT* FLORIDA January 1, 1983. REAGAN KONGRESSZUSI GYŐZELME KÍNA—SZOVJET TÁRGYALÁSOK portugála LEGMEGBÍZHATÓBB SZÖVETSÉGESÜNK KÍNAI szovjet tárgyalások A kínai-szovjet tárgyalások jól haladnak, bár a két ország között baráti és szövetségi viszonyról nem lehet szó. Legfeljebb békés együttélésről. A tárgyalások menetét nagyban meggyorsította az a körülmény, hogy a Kínai Népköztársaság vezérei, - legalábbis egyelőre - nem álltak elő a vitás területi kérdések megoldásának követelésével, így lett a kínai határon állomásozó szovjet csapatok létszámának a leszállítása az elsőszámú kínai követelés. Úgy látszik, hogy a Szovjetunió ezt hajlandó elfogadni, egyrészt azért, mert az ország munkaerő-hiánnyal küzd, másrészt azért, mert esetleges viszály esetén a visszavont csapatok hamarosan visszatérhetnek állásaikba. A nyugat-európai államok attól tartanak, hogy a kínai határról kivont szovjet csapatokat Kelet-Európába fogják irányítani. A további kínai követelések szovjet részről már nehezebben teljesíthetők. Peking követeli, hogy a Szovjetunió vonja ki csapatait Afganisztánból. Ebben a tekintetben Moszkva egyelőre nem hajlandó engedményekre, de vannak olyan jelek, hogy Andropov mérlegeli ezt a kérdést. A szovjet csapatok kivonása Afganisztánból nagyban enyhítené a feszült helyzetet a Perzsa-öböl államaiban, Pakisztánban és a nyugati világban is. A kínaiak követelik, hogy a Szovjetunió járjon közbe a vietnami csapatok kivonása érdekében Kambodzsából. Ha ez megtörténne, nemcsak a Kínai Népköztársa­ság, de Dél­kelet-Ázsia sok más népe is fellélegezne, így pl. Japán, Taiwan, Malaysia, Szingapúr és Indonézia. A tárgyalások ellenére is, Kína vezére, Deng Xiaoping, még mindig nyitva tart minden lehetőséget a kínai­­ US tárgyalások folytatására. Erre vall az a körülmény is, hogy a Kínai Népköztársaság külügyminiszterének, Huang Hua-nak, le kellett mondaia, mert a kínai-szovjet viszony “javulásáról” beszélt. Washingtonban bizonyos körök szeretnék rávenni Schultz külügyminisztert, hogy 1983 elején látogasson el Pekingbe és vizsgálja meg, hogy mit lehet tenni a kínai-szovjet közeledés korlátok közé szorítása érdekében. Schultz külügyminiszter kínai útjára egyelőre nincs sok kilátás, mert a Reagan kormány úgy látja a helyzetet, hogy a Kínai Népköztársaság primitív gazdasági rendszere és világviszonylatban elhanyagolható katonai ereje nem indokolja a nagyobb US befektetéseket. LIBANON A KÖZÉP-KELET RÁKOS BETEGSÉGE George P. Shultz, US külügyminiszter, alig tért vissza kéthetes európai körútjáról, máris a közép-keleti problémákkal birkózik. Két hónappal ezelőtt, Jitzsak Shamir, Izrael külügyminisztere, kilátásba helyezte, hogy az izraeli csapatok még 1982 végén elhagyják Libanont. “Ez akkor jól hangzott, de ma már világos, hogy nem fog megtörténni” - mondta Schultz külügyminiszter az európai újságíróknak. Hozzáfűzte, hogy úgy ő maga, mint Reagan elnök egyre türelmetlenebbül várja, hogy Izrael, Szíria és a PLO beváltsák a csapataik visszavonására tett ígéreteiket. “Mind a három fél megígérte, hogy elhagyja Libanont, de mind a három azt várja, hogy a másik kezdje el a kivonulást, így, elméletileg nincs nehézség, de gyakorlatilag semmire se jutottunk”­- mondta Schultz külügyminiszter. “Aggodalomra ad okot az a körülmény, hogy minél tovább maradnak az idegen katonai alakulatok Libanonban, annál inkább berendezkednek a végleges maradásra.” A tárgyalások menetét erősen hátráltatja az a körülmény, hogy az Egyesült Államoknak nincs közvetlen kapcsolata a PLO-val.”.A libanoni és a szaúd-arab kormány közvetít, de így az USA nem gyakorolhat megfelelő nyomást a PLO-ra. Sajnos, nincs elég befolyásunk, se Izrael, se Szíria kormányánál. December közepén Elie Salem, Libanon külügyminisztere, Washingtonban járt. Arra kérte Reagan elnököt, hogy tegyen energikusabb lépéseket az idegen csapatok kivonására Libanonból. Elie Salem hangjából ki lehetett érezni a kétségbeesést, mert a Gemayel kormány és egész Libanon sorsa attól függ, hogy az idegen csapatok rövid időn belül elhagyják-e Libanont, vagy sem. A Reagan kormány is nehéz helyzetben van, mert a határozatlanság minden hónapja gyengíti az arab világnak az US közvetítés sikerébe vetett bizalmát. Begin és kormánya mereven ragaszkodik ahhoz, hogy az erre vonatkozó tárgyalások egy részének

Next