Amerikai-Kanadai Magyar Élet, 1983. szeptember (25. évfolyam, 34-37. szám)

1983-09-03 / 34. szám

1983. szeptember 3. AMERIKAI-KANADAI MAGYAR ÉLET NEMZETKÖZI SAJTÓSZEMLE Az elmúlt héten számos katonai vezető és kongresszusi szakértő figyelmeztetett Amerika nagyszámú korábbi és újabban vállalt külföldi kötelezettségére, illetve az ezek és a ténylegesen rendelkezésre álló katonai erő aránytalanságára. A stratégiai szakértőknek az okoz gondot, hogy ha egyszerre több krízis tör ki, akkor Amerika nem lesz képes megtenni a megfelelő lépéseket. Ebben az esetben megtörténhet, hogy Amerika vagy nem tesz semmit és ezzel hitelét veszti, vagy belebonyolódik valamibe, ami felülmúlja erejét. A törvényhozás egyik befolyásos tagja Nunn szenátor és a haditengerészet minisztere éppen ezért sürgette a múlt héten a kötelezettségek számának csökkentését, illetve a vállalásukhoz szükséges katonai erő kiépítését. A kormány azzal érvel, hogy ez az aránytalanság szinte már hagyományos. A kiutat ebből a problémából nem abban látják, hogy Amerika szabaduljon meg külpolitikai kötelezettségeinek egy részétől, vagy hogy növeljék a hadikiadásokat. Azt sem kívánják a kritikusok, hogy Reagan elnök és kormánya ne használjon katonai eszközöket bizonyos esetben. Amerika szövetségeseitől sem lehet elvárni az aránytalanság kiegyenlítését, vagy azt, hogy a gazdasági eszközökkel gyengítsék a Szovjetuniót. Sokkal inkább úgy látják, hogy a meglévő eszközök ésszerűbb felhasználásával lehetne változtatni a helyzeten. Idézi a tudósító a külügyminiszté­rium egyik tisztviselőjét, aki úgy fejezte ki magát, hogy az amerikai katonai intézkedések indokolták Reagan elnök szónokias megnyilatkozásait, viszont ugyanakkor tartózkodóbbak is lesznek. Ezt az elnök is így látja és a csádi helyzetre vonatkozó kijelentése tükrözi ezt a felfogását. A NEW YORK TIMES tudósítója az elnöknek arra a kijelentésére utal, amelyben megállapította, hogy a távoli Szaharában fekvő Csád elsősorban francia és nem amerikai érdekterület. A CHRISTIAN SCIENCE MONITOR szerkesztőségi cikkben foglalkozik a stratégiai fegyverkorlátozással és annak legújabb fejleményével. Bevezetőben megállapítja, hogy szovjet-amerikai kapcsolatok légkörében üdvözlésre méltó változás állott be. Az új 5 éves gabonaszállítási egyezmény a Gefben tett új amerikai fegyverkorlátozó javaslatok és néhány békülékeny gesztusa egyengetni látszanak az utat egy jövő évi amerikai-szovjet csúcstalálkozó előtt. Reagan elnök az 1984-es választásokra való tekintettel a jelek szerint igyekszik módosítani a róla alkotott képet, harcias súlyom helyett a higgadt államférfi benyomását kelteni. Ebben az összefüggésben kell értékelni azt, amit Reagan az amerikai­ törvényhozás és katonai szakértők egy részét komolyan nyugtalanító kérdésben kezdeményezett. Washingtonban ugyanis alapos gyanú merült fel a SALT egyezmények szovjet részről történt megszegésével kapcsolatban. A lap részletezi ezt a gyanút, melynek az alapja egy új, a második SALT egyezmény által tiltott szovjet interkontinentális rakéta megjelenése, egy a rakétakísérletek központja köré épített elhárító gyűrű és egy új szovjet nagyteljesítményű radarállomás üzembehe­lyezése. A lap ezután így folytatja fejtegetését: A két félnek egyaránt érdeke ezeknek a kérdéseknek az alapos tisztázása. Már évek óta lehet hallani olyan vádakat, hogy a Szovjetunió kijátsza az egyezményeket és ha ezek a vádak sok esetben szélsőséges köröktől származnak és így eleve gyanúsak is, ha nem foglalkoznak velük megmérgezhetik az amerikai-szovjet tárgyalások légkörét. Reagan elnök helyesen cselekedett, amikor a megfelelő testület elé vitte a problémát és a SALT egyezmények betartásának vizsgálatára hivatott amerikai-szovjet vegyes­bizottság összehívását kérte. Ezt a lépést a CHRISTIAN SCIENCE MONITOR a következőképpen értékeli: Az elnök szemmel láthatólag mérsékelte szónoki megnyilatkozásainak hangját, igyekszik meggyőzni a kritikusokat arról, hogy ő és kormánya komolyan kívánja a Moszkvával fennálló kapcsolatok további romlásának megakadályozását. Természete­sen válaszolnia kell azokra a vádakra, hogy az oroszok kijátszák a fegyverkorlátozó egyezményeket, de az a tény, hogy a csendes diplomácia és nem a nyilvános vádaskodás eszközét választotta, megelégedésre adhat okot. A CHRISTIAN SCIENCE MONITOR szerkesztőségi cikkéből idéztünk. Ugyanilyen formában foglalkozik a szovjet-amerikai kapcsolatokkal a BALTIMORE SUN is. Kiindulópontul a szovjet gazdasági helyzetet, illetve az arról a szovjet vezetőség számára a novoszibirszki kutató­intézetben készített jelentést választotta. A szovjet tudományos akadémia szibériai részlege a nyugati tudósítókhoz kiszivárgott értékelésében a gazdasági irányító rendszer alapvető átalakítását sürgette, azét a rendszerét, amely gyakorlatilag Sztálin ideje óta változatlan. Kifogásolták azokat a már ismeretes fogyatékosságokat, amelyek a túlságosan központosított tervgazdálkodás­ban a bürokrácia beavatkozásában, gyári és üzemi szinten pedig az egyéni kezdeményezés hiányában és a közömbös gyenge termelésben nyilvánulnak meg. A vezető állásban sütkérezők és a munkájuk minőségétől függetlenül jutalmazott munkások egyaránt komoly figyelmeztetést kapnak. A BALTIMORE SUN felveti a kérdést, hogy miért szivárgott ki ennek a jelentésnek a tartalma a nyugati tudósítókhoz? Erre a kérdésre azonban nem lehet egyértelmű választ adni és ez a lap szerint tulajdonképpen nem is fontos. Bármi legyen is a magyarázat, a novoszibirszki jelentés olyan szovjet gazdasági problémákra derített fényt, amelyek befolyásolni fogják az oroszok nemzetközi politikáját. A tanulmány a szovjet nemzeti összetermelés és a termelékenység nagymérvű visszaesésére hívta fel a figyelmet. Andropovnak és a szovjet vezetőségnek ebben a helyzetben nem marad más választása, mint vagy csökkenteni a katonai kiadásokat, vagy lefaragja a beruházásokat, illetve csökkenti a fogyasztást. A BALTIMORE SUN szerint mindhárom lehetőség fájdalmas, mindegyiknek megvannak a hátrányai és mindegyik érinti a Szovjetunió biztonságát. Vegyük például a fogyasztást. Ha Andropov megtagadja a polgároktól a magasabb életszínvonalt, amelyre áhítoznak, megkockáztatja, hogy még közömbösebbek lesznek és még kevesebbet fognak dolgozni. A beruházásokat már így is csökkentették, de a modernizálás nélkül a Szovjetunió egy gazdasági törpe marad, még akkor is, ha katonai óriásnak számít. Ami pedig a hadikiadásokat illeti, Andropov, aki hatalmának megszilárdításán fáradozik a tábornokoktól nem tagadhatja meg kívánságaik teljesítését, annál kevésbé, mivel a 70-es évek óta csökken a szovjet hadikiadások növekedésének üteme. Ez a gazdasági nyomás adja meg a két nagyhatalom között felmerült vitás kérdések és fegyverkorlátozó tárgyalások hátterét. A BALTIMORE SUN szerint mindkét félnek érdeke a közöttük fennálló feszültség csökkentése, hogy enyhüljenek a gazdasági problémák. Amerikának azonban még egy érdeke van: A kormánynak nem szabad elfelejtenie, hogy értelmiségi szövetségesei vannak Novoszibirszkben. Ha ugyanis a szovjet rendszerbe gazdasági ésszerűséget lehetne belevinni, amely nagyobb szabadsággal és a katonai szektor befolyásának csökkenésével járna, akkor a világ biztonságosabbá válna. Amerika érdeke ennek a folyamatnak az előmozdítása. Sajtószemlénk következő témája Irán, ahol Khomeini ajatollah és államelnök utódlási problémája több nyugatnémet lap tudósítójának figyelmét ismét a belpolitikai és a gazdasági helyzet alakulására irányította. Teheránban nemrégen megtartotta első ülését az a 69 iszlám szakértőből álló testület, amelynek a tagjait a perzsa nép választotta el, amelynek az a feladata, hogy az iszlám vallás és az alkotmány vonatkozó szakaszával összhangban szabályozza az utódlás kérdését. A STUTTGARTER ZEITUNG ezután a perzsa alkotmány ötödik szakaszát idézi: Az imám távollétében az iszlám köztársaság vezetését egy olyan teológusra kell bízni, aki igazságos, erkölcsös, tisztában van a jelenkor problémáival és bátor, aki megfelelő tapasztalattal és tekintéllyel rendelkezik és akit a nép többsége hajlandó elismerni vezetőként. Az utódlás problémájában is ez a szakasz a mérvadó, de a kérdés számos vallási és politikai problémával bonyolódik. Az egyik az iszlám egyház nagytekintélyű vezetőinek, a főpapoknak, akikből öten foglalnak helyet az említett testületben, az ellenállása a hatalomnak a papság általi közvetlen gyakorlásával szemben. A klérum elvilágiasodásától és attól tartanak, hogy ha politikai hatalmat összpontosítanak egyik Folytatás az 3® oldalon 3. oldal

Next