Amerikai-Kanadai Magyar Élet, 1984. január (26. évfolyam, 1-3. szám)

1984-01-07 / 1. szám

2.oldal. AMERIKAI-KANADAI MAGYAR ÉLET 1984. január 7. Katonai rezsim felszámolása Argentínában alkalmat szolgáltat a NEUE ZURICHER ZEITUNG-nak arra, hogy megvizsgálja, mennyire nyert teret a demokrácia Latin- Amerikában. Első pillantásra a helyzet kedvezőnek látszik. Öt évvel ezelőtt tizenhét latin-amerikai ország közül tizenháromban még diktatórikus rendszer volt hatalmon. Azóta további hat államban választások eredményeként polgári, demokratikus kormány került hatalomra, név szerint Argentínában, Bolíviában, Peruban, Ecuadorban, Hondurasban és Salvadorban. Brazíliában a katonai rezsim visszavonulóban van, Chilében és Uruguaiban pedig mind többet hallat magáról a demokratikus ellenzék. Mindent egybevetve, már-már arra a következtetésre ragadtathatnék magunkat - írja a NEUE ZÜRICHER ZEITUNG - hogy Latin-Amerikában a demokrácia feltartóztat­hatatlanul nyomul előre. Csakhogy nem szabad figyelmen kívül hagyni a latin­amerikai hagyományokat. Az eddigi gyakorlat azt mutatta, hogy meglehetős gyorsasággal követte egymást a katonai diktatúra, a demokrácia, majd megint a katonai diktatúra. Most is óvatosnak kell lennünk , nem lehetetlen ugyanis, hogy a demokratikus rendszerek átmeneti jelenségeknek bizonyulnak. A helyzet az, hogy a nemzeti sajátosságoktól eltekintve valamennyi latin-amerikai országban a hadsereg van a legkedvezőbb helyzetben ahhoz, hogy megragadja és gyakorolja a hatalmat. A fegyveres erők jóval a szakszervezetek, a pártok, vagy akár a gazdasági konglomerátumok előtt rendezték soraikat, alkottak az egész nemzetet átfogó, sőt, bizonyos mértékig reprezentáló szervezetet. Még ma is vannak olyan latin­amerikai országok, ahol a társadalmi és gazdasági integráció tökéletlen. A fegyveres erők viszont olyan területeken is élénk tevékenységet fejtenek ki, amelyek szigorúan véve hatáskörükön kívül esnek, így például saját felsőoktatási intézményeik, iparvállalataik és bankjaik vannak. Ezen túlmenően az egyház m­ellett a fegyveres erők ígérnek felemelkedési lehetőséget a legszegényebb rétegek tehetséges gyermekei számára. Latin-Amerikában a katonák védelmi és rendőri feladatköre között nincs különbség. Tekintettel arra, hogy az itteni országok évtizedek óta a világpolitika szélárnyékában találják magukat, a katonaságnak ritkán kell szembeszegülnie külső fenyegetéssel, figyelmét a belpolitikai hatalmi játszmára összpontosíthatja, amely játszmában az ő kezében vannak az ütőkártyák. A NEUE ZÜRICHER ZEITUNG cikkírója a továbbiakban emlékeztet arra, hogy a latin­amerikai nemzetállamok kialakulása az ellenreformációval esik egyidőbe. Következésképpen az itteni társadalmak lekéstek mind a felvilágosodásról, mind az ipari forradalomról. A gyarmati uralom alól való felszabadulás az amerikai és a francia forradalom lobogója alatt történt, ám e forradalmak eszméi nem hatottak a forradalmárok tudatának mélyére. Az igazi latin-amerikai hagyomány az intolerancia. Nem csoda tehát, hogy a demokrácia is inkább szónoki fordulat, nem pedig mindennapi, átélt gyakorlat az itteni országokban. Az alkotmányok szövegében semmi kifogásolni valót nem lehet találni. Csakhogy a mindennapok gyakorlatának kevés köze van az alkotmányban megfogalmazott nemes eszmékhez. Az egyik legnagyobb probléma az, hogy Latin-Ameri­kában hiányzanak azok a társadalmi rétegek, amelyek a demokratikus államrend tartópillérei lehetnének, illetve kellene, hogy azok legyenek. Ugyancsak hiánycikk a demokratikus állampolgári öntudat. Bármiféle hivatal automatikusan az egyéni meggazdagodás lehetőségének tűnik, nem pedig a köz szolgálatának. Mindaddig, amíg a politikai pártok személyiségek körül kristályosodnak ki, nem pedig a közös világnézet, a közös program alapján állnak, nem fejthetnek ki építőjellegű politikai tevékenységet. A demokrácia ugyanis a türelem államformája. A demokratikus megoldásokhoz időre van szükség. E tekintetben a latin-amerikai demokráciák szerencsétlen csillagzat alatt születtek. Az itteni országokban olyan gazdasági és társadalmi problémákkal találják szemben magukat a hatalom birtokosai, amelyek megoldása nem tűr halasztást. A NEUE ZÜRICHER ZEITUNG munkatársa szerint nehéz megszabadulni attól a gyanútól, hogy több latin-amerikai országban a tábornokok azért mondanak le olyan könnyű szerrel a hatalomról, mert az általuk előidézett, vagy elmélyített problémák megoldását szívesen engedik át a politikusoknak. Arról az igényükről azonban nem mondanak le, hogy kedvezőbb széljárás esetén újból a nemzet megmentőinek a szerepében tetszelegjenek. 3636 North Paris Ave, Chicago, Illinois 60634 * Főszerkesztő és kiadó:ÁDÁM HALMÁGYI LAJOS Telefon: 312 / 625-8774i Sccond Class Postage paid at Chicago, IL J Published: every Saturday, except in January and July í one week.\ Előfizetés 1 évre: US$ 25,00, félévre: ÜSS 15,00 \ Subscription 1 Year: ÜSS 25,00, half Year ÜSS 15.­­Editoral and Publishing Office: ! 3636 N. Paris Ave., Chicago, IL 60634 Phone:312-625-8774. Managing Editor and Publisher: ! Louis Halmagyi Ad%m. A -Postmaster send address changes to: 3636 N. Paris Ave. Chicago IL 60634 ^******SSSSSÍSS3S3SSS3OSSSSSSSSS3OOSJSJSSOÖS3SSÖS3SJS3SJ(SSJO0S3O£ KI MIBŐL ÉL A VASFÜGGÖNY MÖGÖTT? A jövedelem titokzatos forrásairól írt cikket a jugoszláv Politika című napilap prágai tudósítója. Bejárta a népi demokráciákat és azt a következtetést vonta le, amit tudósításának bevezetőjében a következőképp jellemez: Bulgária az az ország, ahol egy dolgozó átlagos havi jövedelme 200 leva, ebből 400 levát költ el és 600 levát tesz a bankba. Ezeknek az összegeknek az eredetét nem lehet kideríteni. Annyi azonban bizonyos, hogy a népi demokráciákban ez a helyzet. A prágai újságokban például ilyen hirdetéseket olvashat az ember: Eladó vikkendház, 140 ezer koronáért, Ford autó 126 ezerért, bélyeggyűjtemény 150 ezerért. Csehszlovákiában az átlagos havi fizetés 2800 korona. Egy üveg Whisky 360 koronába kerül, tehát egy dolgozó átlag­fizetéséből körülbelül nyolc üveg whiskyt vásárolhatna. Szófiában sokkal több autót látni, mint amennyire logikusan számíthatna az ember, ha tekintetbe vesszük, hogy egy Ladáért 6 éven át kell dolgoznia az átlagkeresőnek. A magyar újságokban arról olvashatunk, hogy megszámlálják az országban található milliomosokat. Ezeket írja “A jövedelem titokzatos forrásai” című cikkében a Politika című belgrádi napilap. Leszögezi: a népi demokráci­ákban a legtöbb család két, vagy több kenyérkeresővel rendelkezik. A Szovjetunió kivételével mindenhol virágzik a másodállás, ezt - a jugoszláv újságíró szerint - általában jobban fizetik, mint az elsőt. Magyarorszá­gon az állami üzemekben megengedik a dolgozóknak, hogy maszek munkákra használják a gépeket és az így termelt árucikkekkel az eredeti darabbér kétszeresét keresik meg. Prágában pedig gyakran találkozhat az ember olyanokkal, aki nappal taxisofőrök este pincérek. A jugoszláv újságíró ezután így folytatja: A népi demokráciákban virágzik a korrupció. Állandó hiánycikkek mellett érezhető, hogy a lakosság nem tudja kielégíteni természetes jogait és ennek következtében igyekszik olyan megoldások­hoz folyamodni, amelyek segítségével legalább részben meg tudja oldani problémáit. Általában rosszul fizeti őket az állam, ezért elfogadják a vesztegetést. Ezt azonban nem tartják vesztegetésnek, hanem rosszul fizetett munkájuk kiegészítésének. Az ő szemükben ehhez természetes joguk van. Ezekről a kérdésekről nyíltan nem beszélnek, mert nem illenek bele az ideológiai vonalvezetésbe. Fából­ vaskarika helyzet áll elő, például Lengyelországban, amely fennállásának egy nagy krízisét éli. És mégis sok a lengyel milliárdos, egyszerűen azért, mert egy dollárért hivatalos árfolyamon kilencvenöt zlotyt kell adni, ezzel szemben a fekete piacon 1 dollár 680 zlotyt ér - írja a Politika munkatársa.

Next