Amerikai-Kanadai Magyar Élet, 1984. február (26. évfolyam, 4-7. szám)

1984-02-04 / 4. szám

2. oldal.AMERIKAI-KANADAI MAGYAR ÉLET 1984. február 4. MAGTÁROK KIVONÁSA SZLOVÁKIÁBAN ÉS ROMÁNIÁBAN FRANKFURTER ALLGEMEINE ZEITUNG részletesen foglalkozik a csehszlovákiai magyarok problémáival is. Róluk szóló cikkének címe: “Egy majdnem elfelejtett kisebbség”. A helyzetelemzés a következőképpen kezdődik: A romániai, elsősorban az észak és kelet­erdélyi magyar kisebbségről aránylag sokat hallunk, a csehszlovákiai magyarokról, akik főleg Dél-Szlovákiában élnek, azonban sokkal kevesebbet, pedig az ő problémáik sem lebecsülendők. A hatóságok állandó nyomást gyakorolnak rájuk, és megpróbálják őket beolvasztani. Kérdés, hogy nemzeti identitásuk ellent tud-e állni ennek a nyomásnak. A csehszlovákiai magyarok újabb problémáinak eredete tulajdonképpen a második világháború utáni helyzetre vezethető vissza. Mint ismeretes, a második világháború idején Magyarország szövetségben volt Hitlerrel, valamint Mussolinivel, és ily módon részt vett az első világháború után létrehozott Csehszlovákia földarabolásában. 1945-ben vissza kellett adnia Dél-Szlovákiát és Kárpátalját. (Meg kell jegyeznünk, hogy Kárpátalja soha többé nem lett Csehszlovákia része, hiszen ezt a területet a Szovjetunió kebelezte be. Mindez azonban nem változtatott azon, hogy az újraszületett csehszlovák állam rendkívül ellenségesen viselkedett a területén élő magyarokkal szemben. Az akkor foganatosított intézkedések közé tartozott többek között az, hogy a magyarokat megfosztották csehszlovák állampolgárságuktól, házaiktól, tanyáiktól és több tízezer magyarral kényszermunkát végeztettek,­­ írja a FRANKFURTER ALLGEMEINE ZEITUNG tudósítója, majd hozzáfűzi: a csehszlovák hatóságok a második világháborút követően egyszer és mindenkorra föl akarták számolni az úgynevezett magyar problémát. Több, mint 400 ezer Szlovákiában élő kisebbségit sikerült is - részben ígérgetésekkel, részben fenyegeté­­­sekkel - nemzeti hovatartozásuk megtagadására bírni, és ezeket szlovákoknak minősítették. 1946-ban a csehszlovák kezdeményezésre létrejött államközi szerződés értelmében 100 ezer magyarnak át kellett volna települnie az anyaországba, a Magyarországon élő szlovákok számottevő hányadának pedig Csehszlovákiába. Végül azonban mindössze 75 ezer magyar költözött délre, és csupán néhány ezer Magyarországon élő szlovák a határ északi oldalára. A későbbiek során a csehszlovák hatóságok ugyan bizonyos fokig könnyítettek a magyarság sorsán, és visszavontak több magyarellenes intézkedést is, de arra nem került sor, hogy a magyaroknak egyenjogúságot, és államilag szavazat kisebbségi jogokat biztosítottak volna, fejti ki a FRANKFURTER ALLGEMEINE ZEITUNG majd hozzáfűzi: A csehszlovákiai magyar dolgozók kulturális szövetsége a CEM­ADOK 1968-ban, a Prágai Tavasz idején vált a magyar kisebbség autentikus képviselőjévé. Ekkor volt először módja arra, hogy a hátrányos megkülönbözte­tés megszüntetését, valamint alkotmányos jogokat követeljen a prágai és pozsonyi hatóságoktól. Svoboda államelnök és Csernik miniszterelnök meg is ígérték nem csupán a magyaroknak, de a német, rutén és lengyel kisebbségeknek is, hogy biztosítják nekik mind az egyenjogúságot, mind pedig kisebbségi kultúrájuk védelmét. A Prágai Tavasz eltiprása azonban véget vetett ezeknek a reményeknek. Csehszlovákiában hivatalos adatok szerint mintegy 600 ezer, nem hivatalos számítások szerint pedig 700-750 ezer magyar él, folytatódik a FRANKFURTER ALLGEME­INE cikke. Egyelőre sok optimizmusra nincs okuk, keresztneveiket szlovákosították, helység- és utcaneveket még ott sem jelölik két nyelven ahol a többség magyar, a magyar nyelvű általános és középiskolák padjai egyre üresebbek, mert a szülők attól tartanak, hogy megakadályozzák gyermekeik továbbtanulá­sát és bodogulását, ha odajáratják őket. Dél- Szlovákiában gyakran nem tanácsos magyarul beszélni, nyilvános helyen, legyen az akár az utca, akár a munkahely. Hivatalosan ugyan biztosítják, hogy a magyarokat minden fórumon képviselik, beleértve a szlovákiai parlamentet is, de ezzel a feladattal mindig olyan személyeket bíznak meg, akikről tudják, hogy kisujjukat sem mozdítják meg a magyar kisebbség érdekében. Időnként büntető eljárást is indítanak egy-egy öntudatos magyar értelmiségi ellen, de ezt többnyire kerülik, nehogy felhívják a világ figyelmét a csehszlovákiai magyar kisebbség sorsára. Budapest csak óvatosan lép fel az érdekükben, a prágai hatóságok pedig, bár elvben nem zárkóznak el a kisebbségről folytatott megbeszélések elől, de feltételezhetően kisebbségi politikájukba nem hagynak beleszólni. A legtöbb Csehszlovákiában élő magyar szívből sajnálja, hogy 1945-ben nem vándorolt át az anyaországba hiszen ott senki sem kényszerítené őket a beolvadásra, és egyébként is az utóbbi időben jobban élnének. Az igazság az, hogy a csehszlovákiai kisebbségek közül csupán a ruténekkel bánnak aránylag tisztességesen, mert ezek tulajdonképpen ukránok, és a Szovjetunió védelmét élvezik. Eddig a FRANKFURTER ALLGEME­INE ZEITUNG cikkének ismertetése. A szintén nyugatnémet DIE WELT hasábjain a Német Szövetségi Köztársaság egyik legismertebb Kelet-Európa szakértője, Kari­n Gustav Ström Magyarország gazdasági eredményeit elemzi, és kifejti: Ha Európa kommunista irányítású országait vizsgáljuk, akár azokat, amelyek szovjet mintára valósították meg az úgynevezett létező szocializmust, akár a Moszkvától független Jugoszláviát, meg kell állapítanunk, hogy az 1984-es esztendő mindnyájuk számára meglehetősen sivár körülmények között kezdődött. A kommunista gazdasági rendszer keretei éppúgy nyikorognak a központi irányítás, mint a Tito-féle munkás önigazgatás alatt. A Szovjetunió vezető funkcionáriusai a termelés rossz minősége miatt panaszkodnak, a lengyelországi gazdasági viszonyokhoz kommentárt sem kell fűzni, a csehszlovák termelés legjobb esetben is csak stagnál, Romániában sötétek az éjszakák, mert gyakran nincs villany, Keletnémetországban pedig csak a Német Szövetségi Köztársaságtól kapott hitelek segítségével tudja magát a felszínen tartani. Az egyetlen szembeötlő kivétel Magyarország, ahol nincsenek rendszeres áramszünetek, és nem kígyóznak a sorok az élelmiszerüzletek előtt sem. Budapest normális nagyváros benyomását kelti a külföldi látogatóban, és a magyar főváros hangulata nem olyan feszült már-már görcsös, mint Prágáé, de nem is olyan katolikus, mint Varsóé. És nem nevezhetjük olyan reményvesztettnek sem, mint Bukarestét. Mielőtt azonban a magyar gazdasági eredmények mérlegét megvonnánk, és elemeznénk a viszonylagos jólét okait rá kell mutatnunk arra, hogy Magyarország sem mentes azért a problémáktól. A testvérállamokhoz hasonlóan erősen eladósodott nyugaton, nehézségekbe ütközik a Magyarországon előállított áruk külföldi értékesítése, és az életszínvonal stagnál. Mégis az az ember benyomása, hogy Magyarország fejlődik, míg a többi kommunista irányítású kommunista ország gazdasági szempontból legjobb esetben is csak egy helyben toporog. Magyarország viszonylagos gazdasági sikerei kétségtelenül nem kis mértékben tulajdoníthatók a lakosság rugalmasságá­nak, azaz annak, hogy a magyarok a történelem során megtanulták, hogyan találják föl magukat a legkülönbözőbb nehéz helyzetekben is. Talán ugyanez az adottság késztette Kádár Jánost is arra, hogy az 1956-os forradalom leverése után , kiadja a jelszót, aki nincs ellenünk, az velünk van. Ez persze szöges ellentétben állt a Rákosi és Gerő korszak politikai jelszavaival. Mindazonáltal 1968-tól fr amerikai-kanadalV^ÍTTI | Magyar Elet £ f cAmericaq; Canadiaq^HungaríaqfLife * AMERICAS LARGEST WEEKLY IN THE HUNGÁRIÁM LANGLJAGE mSíXjf?* \ ... TORONTO . MONTREAL ___________________ A NEW YORK* CH1CAQO.LOS ANGELES*CLEVELANO * DETROIT * FLORIDA 3636 North Paris Ave, Chicago, Illinois 60634 t Főszerkesztő és kiadóiÁDÁM HALMÁGYI LAJOS Telefon: 312/ 625-8774 ! Second Class Postage paid at Chicago, IL J Published: every Saturday, except in January and July | one^eek. j j Előfizetés 1 évre: ÜSS 25,00, félévre: ÜSS 15,00 j í Subscription 1 Year: ÜSS 25,00, half Year ÜSS 15.- i Editorai and Publishing Office: - i\ 3636 N. Paris Ave., Chicago, IL 60634 Phone:312-625-8774. Managing Editor and Publisher: ] i Louis Halmagyi Ad^m. ! L Postmaster send address changes to: 3636 N. Paris Ave. Chicago IL 60634

Next