Amerikai-Kanadai Magyar Élet, 1984. augusztus (26. évfolyam, 29-32. szám)

1984-08-04 / 29. szám

2.oldal. AMERIKAI-KANADAI MAGYAR ÉLET 1984. augusztus 4. szerkesztő-kiadó álláspont- C ját és azok tartalmáért min­y denkor a cikkíró felelős « amerikai-kanadai a 024140 v» s 11 Magyar Élet í S cAmeílcati*CanadűiicHunganariGLifc ■ AMERICA-S LARCEST WEEKLY IN THE HUNGÁRIÁN LANGUAGt \ ■ NEWrORK*CNICAOO*LOSANOELES*CLEVELAMO«DCTROIT«FLOMOA V 3636 North Paris Ave, Chicago, Illinois 60634 V Főszerkesztő és kiadó.ÁDÁM HALMÁGYI LAJOS S Telefon: 312/ 625-8774 S Sccond Class Postage paid at Chicago, IL Í Published: every Saturday, except in January and July one week. í Előfizetés 1 évre: ÜSS 25,00, félévre: ÜSS 15,00 S Subscription I Ycar: IJSS 25,00, half Year ÜSS 15.- ^ Editorai and Publishing Office: J 3636 N. Paris Ave.r Chicago, IL 60634 í Phone:312-625-8774. Managing Editor and Publisher: V Louis Halmagyi Adam. Í Postmaster send add i ess changcs to: J 3636 N. Paris Ave: Chicago iL 60634 y A névvel aláirt cikkek nem S szükségképpen fejezik ki a 3 %­ 600 MILLIÓS INDIA A 600 milliós India 22 szövetségi tagállamában szinte mindig történnek zavargások, faji, vallási hátterű összetűzések. Legutóbb a délnyugat indiai Maharashtra államban, elsősorban székhelyén Bombay­­ban voltak véres összetűzések. Az elmúlt félévben a hinduk és mohamedánok közt lezajlott összecsapások során többszáz személy vesztette életét. Ezek a zavargások - a hatóságok erélyes fellépésére - pár nappal ezelőtt elcsitultak, jóllehet a hinduk és mohamedánok közti ellentétek nem csökkentek és a légkör továbbra is feszült. Az újabb konfliktus az északnyugat indiai Punjab szövetségi államban tört ki. Az állam lakóinak többsége kevert­ fajú sikh. Az ellentétek háttere bonyolult, röviden így lehetne összegezni: a sikh vallást, amely a hinduizmus és az iszlám sajátos keveréke, a la­ik században alapították. A vallásnak külön papsága nincs, gyakorlatilag mindenki papnak tekintendő, aki betartja a vallási előírásokat. Érdekességként említendő, hogy a vallási törvények tiltják a haj és a szakáll levágását,ezért a sikh férfiak állan­dóan turbánt viselnek. A sikh egy rendkívül harcias nép, amit az is mutat, hogy az indiai hadsereg tisztikarának jelentős része sikhekből áll. Ezenkívül kitűnő kereskedők, India jómódú elit­rétegéhez számítják őket, gazdasági tevékenységük nem szűkül le Punjab államra, hiszen az egész országra kiterjed. A sikhek a múlt század első felében önálló országgal rendelkeztek, függetlenségüket a gyarmatosító angolok számolták fel. 1947 óta Punjab India egyik szövetségi állama. Azt is említeni kell, hogy a szorgalmas sikhek, Punjabot az ország legjobb mezőgazdasági vidékévé tették, ez a szövetségi állam - mint mondják - “India éléskamrája”. A mostani ellentétek vallási és gazdasági hátterűek. A sikhek régóta panaszolják hogy a hinduk gyakran megsértik a sikhek mély vallási érzelmeit. A gazdasági ellentétek mindenesetre mélyebbeknek látszanak. Ezek lényege az, hogy a gazdasági életben a hinduk a korábbinál nagyobb szerepet játszanak és lassanként a sikhek vetélytársai lesznek. A sikhek körében hosszú évek óta erősödik az autonóm Punjab-mozgalom, amelynek célja a központi kormányzathoz fűződő szoros kapcsolatok fellazítása. Ennek etnikai indokolása az, hogy Punjabban a sikkek vannak jelentős többségben, maguk akarják az ügyeiket intézni. Ezek a törekvések Új Delhiben, a központi kormányzat politikai köreiben természetesen kevés megértésre találnak. Megjegzendő, hogy Punjab bizonyos fokú autonómiával rendelkezik és az állami, közigazgatási vezető pozíciók többsége a sikhek kezében van. Egy sikh kisebbségi mozgalom, az úgynevezett Akan­ Dal párt azonban nem éri be az autonómiával, hanem most már Punjabot önállónak szeretné látni. Ennek a nacionalista mozgalomnak van egy szélsőséges szárnya, az úgynevezett Babar Khalsa, magyarul a “sikh oroszlánok”­­mozgalom, amely immár két éve radikális eszközöktől sem riad vissza céljai elérése érdekében. Ezt a csoportot egy Bhindranwale nevű szélsőséges sikh vezető irányítja. Új Delhiben ezeket a szélsőségeseket okolják a hónapok óta tartó terrorcselekményekért, amelyeknek állítólag több mint 600 áldozatuk van. Az elmúlt két hétben a helyzet annyira elmérgesedett, hogy a punjabi tagállami kormány csapatokat vezényelt a nagyobb városokba, így Amritsar­ba, amely a sikhek vallási központja. Itt különböző sikh szentélyek találhatók, többek közt az “Arany templom”. A sikh szélsőségesek a vallási szentélyeket gyakran használják fel menedékhelyül. A sikh templomok katonaság által történő megszállása politikailag rendkívül kényes lenne, ezért eddig Új Delhi nem adott erre parancsot. Másrészt viszont a szélsőséges sikkek a vallási szentélyekből is lövöldöznek és a megadási felszólításokat elutasították. A hét végén a központi kormány újabb csapaterősítéseket küldött Punjab különböző városaiba, teljes hírzárlatot rendeltek el, bevezették a nagyobb városokban az éjszakai kijárási tilalmat, az útvonalakat a hadsereg ellenőrzi, leállították a vasúti közlekedést. Gandhi asszony miniszterelnök a sikh szélsőségeseket és általában a sikh nacionalistákat nyugalomra, megbékélésre szólította fel, de eddig kevés eredménnyel. Nagy figyelem kíséri, vajon Új Delhi elrendeli-e a szélsőségesek által megszállva tartott sikh vallási szentélyek fegyveres elfoglalását, avagy békésebb módszerekkel próbálkozik. A templomok elfoglalása minden bizonnyal mélyítené a konfliktust a sikhek és a hinduk közt. TOKIO A japán nevelésügyi minisztérium, amelynek két évvel ezelőtt egyszer már szemére vetették, hogy cenzúrázza a történelemkönyveket, most ismét dolgozott a vörös tintával,­­ állítja egy tokiói napilap. Ezúttal Japán második világháborús szerepét kozmetikázta egy kicsit.Így például törölte azt a részt, amely szerint Nanking elfoglalásakor a japán csapatok megerőszakolták a kínai nőket. A minisztérium azzal indokolta a törlést, hogy az ilyesmi mindennapos dolog a háborúban. Egy fotót is ki kellett hagyni a történelemkönyvből: a kép kínai polgári személyeket ábrázol, akiket Sanghajban a japánok elevenen temettek egy tömegsírba. A japán gyarmati uralmat a koreai- félszigeten szintén megszépítette a minisztérium - írja az újság. AZ AMERIKAI állampolgárok évente mintegy hárommillió levelet és nyomtatványt küldenek a Szovjetunióba. Hogy a küldemények közül mennyi érkezik el a címzetthez, ezt nem lehet biztosan megmondani. Ha a Szovjetunió betartaná azokat a nemzetközi egyezményeket, melyek biztosítják különböző országok lakosai között a levélváltás és csomagküldés szabadságát, ez a kérdés természetesen fel se merülne. Ez azonban nem így van - és ezt tette szóvá az amerikai postaügyi miniszter az Egyetemes Postaügyi Szervezet hamburgi közgyűlésén. Hogy Benjámin Bolgernek a Szovjetunióba külföldről érkező küldeményekkel kapcsolatos bíráló megjegyzései mennyire megalapozottak, bizonyítják azok a vizsgálatok, melyeket évek óta folytat az amerikai képviselőház illetékes bizottsága. A bizottság megállapította, hogy a Szovjetunió elsősorban a csomagokkal kapcsolatban követ el visszaéléseket és ilyenformán még mintegy húszmillió dolláros évi jövedelemtöbblethez is jut. Ennek egyik módja az, hogy pótdíjat követel a nem kézbesíthető küldemények visszaküldési portájának a biztosítékaként, ennek összege átlagosan harminc dollár. A másik módszer az, hogy a kézbesítés puszta biztosítására kasszíroznak be olykor háromszáz dollárt is elérő összegeket szovjet megbízásra dolgozó amerikai magáncégeken keresztül. A szovjet hatóságok augusztus elsejétől egy új rendelkezést alkalmaznak, amely közvetett módon komolyan csökkentheti a külföldről érkező csomagok számát. Megszüntetik annak a lehetőségét, hogy a vámot a feladó fizesse ki. Márpedig a címzettek az esetek jelentős részében nem képesek arra, hogy kifizessék a vámhatóságok által kivetett díjtételeket. A Szovjetuniónak a postai küldeményekkel kapcsolatos visszaéléseit vizsgáló amerikai bizottság öt pontban foglalta össze a leggyakrabban előforduló panaszokat. Először: a küldemények kézbesítésének elmaradása. Másodszor: a küldeményeknek, mint kézbesíthetetleneknek a visszaküldése, holott a feladók szerint a cím helyes. Harmadszor: a küldemények elkobzása. Negyedszer: a kézbesítési elismervények pontatlan kitöltése. Végül ötödször: a bebiztosítatlan küldemények hanyag kezelése. Mindezekkel a visszaélésekkel szemben az Egyesült Államok postaügyi szervei gyakorlatilag tehetetlenek. Egyetlen lehetőségük az, hogy magyarázatot, vizsgálatokat követelnek a Szovjetunió megfelelő hatóságaitól. Ez azonban aligha nyugtatja meg az amerikai feladókat és a levelekre, csomagokra sokszor hiába váró csalódott szovjet állampolgárokat. Ezek után érthető, hogy az ENSZ postaügyi szervezetének hamburgi közgyűlésén az amerikai küldöttség vezetője kijelentette, hogy országa támogat minden elfogulatlan kezdeményezést a probléma megoldására. A szervezet tagországait pedig arra szólította fel, hogy szenteljenek figyelmet a kérdésnek, és tegyenek meg mindent, hogy ez a tarthatatlan, az emberi szabadságjogok érvényesülését akadályozó helyzet megváltozzon.

Next