Amerikai-Kanadai Magyar Élet, 1984. október (26. évfolyam, 38-41. szám)

1984-10-06 / 38. szám

2.oldal. AMERIKAI-KANADAI MAGYAR ÉLET 1984. október 6. SZOVJET BELPOLITIKA A baloldali-liberális FRANKFURTER RUNDSCHAU írásából idézünk. A Szovjetunió a Nyugattal szemben hosszú konfliktusra rendezkedett be társadalmi­, gazdasági és katonai téren egyaránt. Az a tény, hogy a Érsek Honecker és Todor Zsivkov Moszkva nyomására lemondta bonni látogatását, első pillantásra napi­ politikai ügynek tűnhet. Mögötte azonban a kelet­európai országok megrendszabályozási szándéka áll. A gyeplő szorosabbra fogása valószínűleg inkább védekező, mint támadó meggondolásra vezethető vissza. A szovjet vezetők rendkívül gyanakvók a Reagan­­adminisztrációval szemben, a bonni kormányt pedig a washingtoni politika készséges végrehajtójának tekintik. A FRANKFURTER RUNDSCHAU kommentátora ezután hosszan elemzi, hogy a szovjet vezetőknek milyen gazdasági és társa­dalmi nehézségekre kell megoldást keresniük. Szó van a rossz ellátásról, arról, hogy a Nyugat technikai téren egyre messzebb maga mögött hagyja a Szovjetuniót, valamint arról, hogy a nyugati életfelfogás, politikai­társadalmi magatartás érezteti hatását a szovjet ifjúság körében is. És különösen aggasztja a szovjet vezetőket - az újság szerint - az, ami az úgynevezett “testvéri szocialista­’ országokban történik. A lengyel bacilust nem sikerült kiirtani. Hogy értse meg a “szovjet ember”, hogy Lengyelországban amnesztiában részesítik a rendszer esküdt ellenségeit, hogy Walesa szemmel láthatóan továbbra is irányítja betiltott szakszervezete tevékenységét, a katolikus egyház pedig a döntőbíró szerepét játssza. Hogy értse meg a szovjet ember, hogy az NDK Nyugatnémetország segítségével a Közös Piac egyfajta “szürke tagja” lett, hogy a magyarok olyan messzire mentek a gazdasági reformok megvalósítása terén, hogy pénzüket összhangba hozták nyugati valutákkal. Hogy értse meg a szovjet ember, hogy valamennyi testvéri ország elégedetlen a moszkvai irányítás alatt álló KGST-vel, hogy inkább nyugati üzleteket akarnak kötni, a KGST-n belül pedig kemény valutát és nem elszámolási­rubelt követelnek áruikért. Ezek azok az okok - írja a FRANKFURTER RUNDSCHAU - amelyek a belső egység erősítésére, a Nyugattól való elzárkózásra késztetik a szovjet vezetőket. A német újság londoni laptársa, az ugyancsak liberális OBSERVER ugyanezzel a témával foglalkozva megemlíti ezeket a szempontokat is, de a szovjet elzárkózás fő okát inkább Csernyenko főtitkár magas kora, rossz egészségi állapota miatt növekvő bizonytalanságban látja. Csernyenko egyébként is csak egy a vezetők közül. Gromiko és Usztyinov őrködve állnak mellette. Minden szovjet vezetőnek ez a sorsa: időre van szüksége ahhoz, hogy kiépítse vezető pozícióját. A Kreml mai bizonytalanságát az okozza, hogy Csernyenko magas életkora és rossz egészségi állapota miatt nem tudja megvívni ezt a harcot. Pedig a harc folyik - viszi tovább az angol OBSERVER gondolatmenetét a francia LE MONDE. A harc folyik Csernyenko nélkül, Csernyenko örökségéért. A főtitkári hely utódlásának kérdését­­ íratlan szabályok rendezik a szovjet pártban. Eszerint a “másod­titkár” - ilyen hivatalos megjelölés persze nincs - de a szerep létezik - mindig a legesélyesebb. Ez volt Andropov Brezsnyev mellett, majd Csernyenko Andropov mellett. Jelenleg Gorbacsov tölti be ezt a tisztet. Persze figyelemmel kell lenni - írja a LE MONDE - különböző Kreml-en belüli irányzatokra, vagy azokat képviselő politikusokra is. Ezért korántsem biztos, hogy a viszonylag fiatal Gorbacsov ideje már elérkezett. És még az öreg sztálini gárda is, amelynek egyik utolsó képviselője Gromiko. Hosszú karrierje során mindig úgy vezette a szovjet diplomáciát, ahogy azt egymást követő mesterei megkövetelték. Csernyenko gyengesége és hozzá nem értése azonban lehetővé tette számára, hogy megerősítse pozícióját. A szovjet pártfőtitkár hosszú nyári eltűnése azonban nemcsak Gromikónak használt. A Gorbacsov körüli “új andropovista”-k szintén előreléptek a politikai sakktáblán. Ezeknek a csoportoknak és szövetségeknek kényes egyensúlya magyarázza, hogy néhány napos különbséggel egymásnak tökéletesen ellentmondó határozatok születnek a szovjet vezetésben. Ez pedig biztos jele annak, hogy folyik az utódlási verseny! 4 amerikai*kanadai M 024140 v, s Magyar Elet í ^^^cAnKrícaq.*CanadiaricHungarfa%cLifc AMERICA S LARGESTWEEKLY IN THE HUNGÁRIÁN LANGUAGE díÍÜ'V ^ WEW YORK* CMtCAGO* LOS ANOELES* CLE VELAMO • OETROtT . FLORIDA \ MtiiiHtiiitiiHWMmmttHMwmwtwmwmwmtiimmMMmiy 3636 North Paris Ave, Chicago, Illinois 60634 \ Főszerkesztő és kiadó:ÁDÁM HALMÁGYI LAJOS 5 Telefon: 312/ 625-8774 j Sccond Class Postage paid at Chicago, IL Published: every Saturday. cxcept in January and Ju!y one week. y Előfizetés 1 évre: ÜSS 25,00, félévre: ÜSS 15,00 S I Subscription 1 Ycár: USS 25,00, half Year ÜSS 15.- ^ Editorai and Publishing Office: { 3636 N. Paris Ave., Chicago, IL 60634 í Phone:312-625-8774. Managing Editor and Publisher: V Louis Haimagyi Adam. Í Postmaster send address changcs to: ? 3636 N. Paris Ave; Chicago JL 60634 y A névvel aláirt cikkek nem S szükségképpen fejezik ki a 3 szerkesztő-kiadó álláspont- C ját és azok tartalmáén min­y denkor a cikkíró felelős Különös hadgyakorlatokat tartottak a napokban Csehszlovákiában. Illetve nem is a manőverekben, hanem azok többhetes előkészítésében van valami rendkívüli és nyugati megfigyelőnek érthetetlen körülmény. Az egyik és a kisebb feltűnést keltő tényező a román részvétel a varsói paktum közös hadgyakorlatain. Mint ismeretes Románia 1967 óta mindig távol marad ezekről a közös felvonulásokról. A román kormányzat viszonylagos önállóságának talán a legfontosabb jele az elmúlt tizenhét esztendőben az volt, hogy a románok nem engedték be területükre a varsói paktum csapatait, és nem küldtek román katonai egységeket más varsói paktum tagállamba. Ez a magatartás azonban eltekintve az olimpián való részvételtől, a Szovjetunió és a szövetségesei irányában már hosszú hónapok óta Moszkva számára kedvezően változik át. Ceausescu a középtávú amerikai atomrakéták ügyében közeledett a szovjet állásponthoz,­­ márhogy Európában csak a Szovjetuniónak van joga ilyen fegyvert birtokolni. Bukarest emellett újabban az Egyesült Államokat és a NATO-t egyoldalúan teszi felelőssé a világfeszültség növekedéséért. Most pedig mintha a kommunista propaganda azon mesterkednék, hogy a varsói paktum csehszlovákiai hadgyakorlatain a román jelenlétet is elhitesse a világgal. Csehszlovákiai jelentések újabban ismételten a román katonai egységek jelenlétéről szólnak. Az igazságot valószínűleg a román pártlap a Scinteia írta meg augusztus 17-én, amikor egy vezérkari egységet emlegetett, amely a térképen kíséri figyelemmel a csapatmozdula­tokat. A varsói paktummal való román együttműködés határait tehát még mindig szűken szabják meg. A csehszlovákiai hadgyakorlatokon még feltűnőbb volt a készülődések elhúzódása. A résztvevő 60 ezer különböző nemzetiségű katona már hetek óta a helyszínen tartózkodott. Augusztus 24-én jelentette a cseh pártlap a Rudo Pravo, hogy lengyel, keletnémet és bolgár csapatok érkeznek az országba. A magyarokról is hetek óta fényképfelvételek készülnek. Ezek azt mutatták, hogy a katonák felvirágozva, a lelkes lakosság sorfala közt vonultak fel a határtól kijelölt szállásaikra. Nem hiányoztak a rezesbandák és a virágokat dobáló fiatalság sem. Az ujjongó lakosok ajándékokat cseréltek ki a külföldi katonákkal. Ilyen képek a nyugati sajtóban Hitler csapatainak különböző területekre való bevonulása óta nem jelentek meg. De inkább emlékeztetnek 1914 augusztusára, az első világháború előtti hamis mámorra, amiért oly sok millió ember lakott meg a következő négy évben. De miért ez az ujjongás két világháború és annyi más szörnyűség után? Éppúgy felesleges és hamis pátosz, mint a kommunisták kiáltása 1918- ban, hogy “nem akarunk többé katonát látni.” Persze ezzel még nem válaszoltuk meg a kérdést, hogy mi volt az oka a többhetes késedelemnek. Miért húzták, halasztották a manőverek megkezdését a termés betakarításának megtekintésével, koszorúzásokkal, egymás katonai egységeinek meglátogatásaival, stb. Talán a varsói pak­tum vezetőinek rossz a lelkiismerete, mert hiszen utoljára ezek a csapatok, 1968-ban a szovjet haderővel az élen, mint támadók és megszállók érkeztek Csehszlovákiába, egy reformkísérlet elnyomására, az ország és a

Next