Amerikai-Kanadai Magyar Élet, 1985. január-június (27. évfolyam, 1-25. szám)

1985-01-19 / 2. szám

AK­AR ISZTÁNI HELYZET “Noha december 27-én már az ötödik évfordulója lesz annak, hogy a szovjet csapatok bevonultak Afganisztánba, az ország szovjet megszállását nem fogadta el sem az afgán nép, sem a nemzetek túlnyomó többsége, sem pedig az Egyesült Államok” - -nyilatkozta az amerikai külügyminiszté­rium képviseletében a politikai ügyek titkára. A Szovjetuniót, úgy tűnik, nem érdekli a tárgyalások megoldás lehetősége, és fenn akarja tartani a jelenlegi állapotot, noha ez számára sem előnyös. Nem tudja legyőzni a lázadókat, de a mudzsaheddinek sem tudják legyőzni a szovjet katonai erőt. Csak a véres, vad, és véglegesen megoldhatatlan harc­ marad,mindaddig, amíg a Szovjetunió nem hajlandó politikai megoldásról tárgyalni, nyilatkozta az amerikai külügyminisztérium képviselője. Közlése szerint a szovjet veszteség 9.000 halottra és 16.000 sebesültre becsülhető, a megszállás kezdete óta, a 105.000 főnyi Afganisztánban harcoló szovjet hadsereg létszámát ebben az évben további 10.000 fővel növelték. Az öt év során több mint 600 repülőgépet, illetőleg helikoptert veszítettek el. Az ellenállás a gyengülésnek semmilyen jelét nem mutatja. Élvezi a lakosság túlnyomó többségének támogatását, akik élelemmel, menedékkel és­­ harcosokkal látják el, míg az afgán kormánycsapatokba a besorolás erőszakkal folyik. Három és négymillió között van az országból elmenekültek száma. Két és félmillióan pakisztáni menekülttáborokban élnek, további többszázezren szerteszét Pakisztánban­ és 500.000 és egymillió között van az Iránba menekültek száma. A pakisztáni menekülttábor fenntartása évi 400 millió dollárba kerül. Ennek a felét az Egyesült Nemzetek Szervezete, és magánszervezetek fizetik. De a másik felét, 200 millió dollárt, Pakisztánnak, ennek a nagyon szegény országnak kell fizetnie, hogy megoldjon egy nem egyedül őrá tartozó, hanem tökéletesen nemzetközi problémát. Pakisztán egyrészt készpénzzel látja el a menekülteket, másrészt ennivalóval: gabonaféléket, olajat, cukrot, mézet, teát oszt szét. Iskolákat is felállítanak, elsősorban fiúknak. A muzulmán afgán népességben a nőknek mindössze három százaléka tud írni­­olvasni. Nem lehet könnyen különbséget tenni a menekültek és a gerillák között. A Hindu Ki’­sh hegyvidékét Afganisztán és Pakisztán között soha egyetlen kormány sem tudta ellenőrizni.A férfiak jönnek-mennek a hegyi utakon, egyik nap menekültek a családjuk körében a pakisztáni táborban, néhány nap múlva már újra gerillák Afganisztánban. A menekülttáborokban feltűnően sok férfinak,gyereknek, asszonynak hiányzik a keze, lába. A leggyakoribb műtét az amputálás, ugyanis az afganisztáni sebesültek közül csak az ér, szamár- vagy teveháton, csúnyán elfertőzött sebbel, de mégiscsak élve, Pakisztánba, aki a kezén vagy a lábán sérült meg.A fej- és has­sérültek nem élik túl az utat. Ki hogy ünnepli az öt évet? A mohamedán felkelők egyik szervezetének szóvivője a következő kijelentéssel kommentálta az évfordulót: csoportjaink széleskörű akciókat készítettek elő. - Azt akarjuk megérttetni az oroszokkal, hogy az egész afgán néppel állnak szemben egy olyan háborúban, amelyet nem nyerhetnek meg. A felkelők évfordulós akcióira természetesen a szovjet hadvezetőség is felkészült. Mint a nyugati távirati irodák munkatársai jelentik, a szokásos forrásokra, Pakisztánban és Indiában akkreditált nyugati diplomatákra hivatkozva, a szovjet megszálló erő a Pakisztánnal határos két afgán tartományban, Kunarban és paktiában kezdett széleskörű hadműveletet azzal a nyilvánvaló céllal, hogy lezárja a pakisztáni határt és megakadályozza a felkelők számára létfontosságú utánpótlás beáramlását Afganisztánba. A szovjet haderő nem első ízben kísérelte meg ezt jelentős erők bevetésével. A felkelők most is ugyanazt a taktikát követik, mint korábban, kitérnek a masszív tüzérségi és páncélos támadás elől, tudva azt, hogy a szovjet haderőnek előbb vagy utóbb, de vissza kell vonulnia. Az előrenyomuló kommunista kormánycsapa­toknak és a szovjet alakulatoknak a felkelők rajtaütésszerű támadásokkal már többhelyütt súlyos ember- és anyagveszteséget okoztak. A harcok részleteiről a külvilág csak több hetes késéssel fog értesülni, mert mint ismeretes, külföldi, és főleg nyugati újságírókat nem engednek be az országba. Az elmúlt hetekben Kabulban, Afganisztán fővárosában sem sokat aludtak az emberek. A felkelők rakétákkal és aknavetőkkel lőtték a várost és a repülőteret. A szovjet haderő mindent megpróbált, hogy elűzze őket a Kabul-környéki magaslatokról, szőnyegbom­bázásokat hajtottak végre és meglepetésszerű gyalogsági támadásokkal is próbálkoztak. Mint az események tanúsítják, sikertelenül. Nem volt képes megtörni az afgánok ellenállását a szovjet terror sem. A falvak rombadöntése, az állatállomány és a vetés elpusztítása, a felégetett föld taktikája azonban kezd komoly problémát okozni az országban. Az egyik ilyen a tömeges menekülés. Afganisztánnak körülbelül 18 millió lakosa van. Ezek közül három millió menekült Pakisztánban. Egymillió afgán él az iráni táborokban. Ellátásukról az ENSZ gondoskodik. A tragédiát betetőzi azoknak a százezreknek a nyomorúsága, akik Afganisztánon belül voltak kénytelenek emigrálni. Afganisztán agrár­állam. A menekültek állattenyésztők és parasztok, új lakóhelyükön megfelelő földterület és legelők hiányában nem tudnak új egzisztenciát teremteni. Számos hír érkezett már arról, hogy katasztrofális éhínség fenyegeti őket. Külföld­ről az afgán kommunista hatóságok ellenállása miatt rendkívül nehéz támogatást bejuttatni hozzájuk. A szovjet és az afgán kommunisták célja nyilvánvalóan az, hogy elnéptelenítsék a vidéket, és ezzel megfosszák a felkelőket a lakosság támogatásától. Ily módon a felkelőknek még nagyobb mennyiségű utánpótlásra van szükségük, mert nemcsak fegyvereket és lőszert, hanem a szükséges élelmiszert is a határon túlról kell beszerezniük. A helyzet békés rendezésére alig van remény. Az ENSZ több közvetett tárgyalást kezdeményezett. Négy ilyen genfi összejövetel azonban teljesen eredménytelen maradt. Februárra jelezték a következőt. A tárgyalások körülményesek, mert azokon csak az egyik közvetlenül érintett fél, az afgán kommunista kormány vesz részt. A másik oldalon Pakisztán ül, de miután a kormány nem ismeri el a Karmal-rendszert, hivatalosan nem tárgyalhat azzal. Nézeteit mind a két fél az ENSZ-közvetítőknek fejtik ki, azok hozzák-viszik a szót. Pakisztánnak komoly gondot okoz az afgán helyzet. Nemcsak a területén élő három­millió menekült miatt, hanem azért is, mert az afgán kormányhaderő nem tartja tiszteletben a határt. A légierő és a tüzérség támadásai következtében ebben az évben már több mint 150 pakisztáni vesztette életét. Zia tábornok, Pakisztán államelnöke vallási alapon támogatja a felkelőket, ugyanúgy, mint a távoli nyersolajtermelő arab államok, akiknek a számára a felkelők tevékenysége szent háborút jelent, és vallási kötelesség. A felkelők utánpótlása Pakisztánon halad át, és bár ezt ott hivatalosan cáfolják, jól tudják azt is, hogy az ország állandóan ki van téve egy kommunista támadás veszélyének. A Szovjetunió egyes hírek szerint Afganisztán kettéosztására akarja kihasználni Pakisztán szorult helyzetét. Ezek a meg nem erősített hírek természetesen a felkelőkhöz is eljutottak. Az egyik fegyveres csoport vezetője röviden így kommentálta ezt az állítólagos tervet: a pakisztáni elnök csinálhat, amit akar, mi addig fogunk harcolni, amíg az utolsó orosz katona is elhagyja országunkat. ISZTAMBUL Az Európából Ázsiába vezető Boszporusz­od használati díját jövő hónapban 100 %-kal felemelik. Csúcsforgalmi időben az eddigi 500 helyett, 1000 lírát kell fizetni egy autó után, más időben pedig 500-at. A híd vám felemelése összefügg a Boszporusz híd részbeni eladásával. A kormány ugyanis 10 milliárd líráért, vagyis 24 millió dollárért hídrészvényeket bocsátott ki és a részvényesek természetesen keresni akarnak a forgalmon. A török munkaügyi miniszter szerint a díj felemelésével meg akarják szüntetni a hídon a közlekedési dugókat, amelyek a késő délutáni órákban mindennaposak. TOLVAJOK BÍRÁI A BETÖRÖK Gviazdát tartóztatták le, aki most már a negyedik karácsonyt töltötte börtönben. A gdanski templom miséjén részt vett feleségével, Danuta asszonnyal és legidősebb fiával Bogdánnal, Lech Valenza is. Ők hárman az éhségsztrájkot folytató Szolidaritás aktivistákkal ültek egy sorban.

Next