Amerikai-Kanadai Magyar Élet, 1988. január-június (30. évfolyam, 1-22. szám)

1988-01-02 / Rendkívüli kiadás

milhími kiadás Mr.,Mrs LESLY KERKAY I.e­­ : 88 .o4 . b­ . 73 COLUMBUS AVE, GARFIELD, NJ 67626 ÁRA: USA 75$ amerikai-kanadai­­ Magyar Élet d,American­• Canadian­^HungariaqfLife AMERICA’S LARGEST WEEKLY IN THE HUNGARIAN LANGUAGE ___________ ________^——■——■—■ _ ________ EGYETLEN ORSZÁGOS MAGYAR ÚTELVŰ HETILAP AMERIKÁBAN. ■ Vol 30 XXX évf Special Edition NEW YORK*CHICAGO*LOS ANGELES*CLEVELAND*DETROIT*FLORID A January 2, 1988 AZ ÉLŐRE EMLÉKEZÜNK: BÉCSŰZÜNK A LAP TULAJDONOS­­FŐSZERKESZTŐJÉTÖL­­ ADAM HALMAGYI LAJOS — 1013 február 13 — 1937 december 15 — A Chicagóban megjelenő “Amerikai-Kanadai Magyar Élet” laptulaj­donos főszerkesztője és kiadója befejezte különleges magyar küldetését. Hivatásának gyakorlása közben hunyt el. Szíve mondta fel a további szolgálatot, amelynek minden dobbanása kényszerűen elhagyott hazá­jáért s az 1956-os szabadságharc eszméiért vert. Mélységes megdöbbe­néssel állunk ravatala előtt, amelyet özvegyén kívül az előfizetők, olvasók és hirdetők ezrei, a szabadságharc hősei és a világon szétszórt, keresztény és nemzeti hagyományokat őrző magyarok milliói vesznek körül s egybehangzóan megállapítják, hogy 30 éven át jó munkát végzett. Ősrégi délvidéki magyar család sarjaként az érettségi után a budapes­ti m. kir. Közgazdaságtudományi Egyetemen szerzett oklevelet. Már egyetemi hallgató korában az egyik legismertebb jobboldali ifjúsági szervezet országos sajtó­osztályán fejtett ki értékes munkásságot. Ké­sőbb az Amerikai Magyar Olaj Társaság hispei szolgálatába lépett, ahol idővel osztályvezetői rangra emelkedett, a budapesti központba került, kiváló szakértő lett. Az 1956-ban kirobbant magyar szabadságharc elfojtása után menekülnie kellett. 1956 decemberében a Standard Oil Co. alkalmazá­sába lépett, de hamarosan Chicagóba került, ahol 1964-ben állampolgárságot szerzett, 1966-ban pedig nyugalomba vonult a vállalat elköltözése miatt. Ettől kezdődően szinte minden percét­­ 1958­ januárban indított hetilapjának, az “Amerikai Magyar Élet’’-nek és két rádióállomás adásainak szentelte Chicagóban és New Yorkban. Magyar hetilapjával, amelynek címét idővel “Amerikai-Kanadai Magyar Élet'-re változtatta, országszerte sikert aratott. A “Wall Street Journal” 1975 augusztus 6-án megjelent száma hetilapjának példány­számát 15,000-ben, a “Chicago Tribune” 1982 január 26-án becslés szerint 14,500-ban állapította meg. 30 éven át személy szerint is, hetilap­ján keresztül is állandó példát mutatott arra, hogyan kell és lehet amerikai módon élni, ugyanakkor hogyan kell és lehet az amerikai éle­tet saját ismereteinkkel, tudásunkkal gyarapítani, a magyar nemzeti ha­gyományokat és a magyar népi szokásokat fenntartani s azokkal a befogadó nagy ország közművelődését is gazdagítani. Valódi célja - magyar szempontból - az USA-ban és Kanadában szétszórtan élő ma­gyarság nemzeti öntudatának megtartása volt, ezt HIVATÁSÁNAK tartotta. Szeretnénk hinni, hogy Ádám Halmágyi Lajos magyar történelmi küldetése, hivatástudata folytatódik s az a magyar igazság, amelyért az elhunyt három évtizeden át hazájától távol rendületlen hittel harcolt, végül is győzelmet arat. Ez a hit adjon mindnyájunknak vígasztalódást, az elhunytnak pedig - az újjászületés karácsonyi ünnepét követő újév hajnalán - örök nyugodalmat és megdicsőülő feltámadást. 1987. december 15-én hatalmas csapás érte az amerikai magyar emigrációt. Az Amerikai Kanadai Magyar Élet alapítója, szerkesztője, a minden magyar ügyet támogató szabadságharcos HALMÁGYI ÁDÁM LAJOS Chicago város egyik forgalmas utcáján ráborult autójának kormánykerekére és egyetlen egy sóhajtással visszaadta áldott magyar lelkét Teremtőjének. Előző este másfél órán keresztül beszélgettem vele a jövendőről. Elmondotta, hogy Karácsony után 1988 januárjában lesz 30 éves az első szabadságharcos alapítású magyar hetilap Amerikában. Februárban ő lesz 75 éves. Márciusban az 1848-49-es magyar szabadságharc 140-ik évfordulóján egységes és hatalmas márciusi megemlékezést tervezett és fel kívánta hívni a figyelmet arra, hogy még mindig nincsenek teljesítve az 1848-49-es magyar követelések. Csodálatos programja volt. Sohasem a múltról beszélt, hanem mindig a jövőt tervezte. Két dolog körül forogtak gondolatai: a magyar szabadság és függetlenség kiharcolása és a magyar egység megteremtése. Lapját is ennek a két célnak a szolgálatába állította. Számára nem volt valláskülönbség, emigrációs különbség, társadalmi különbség, mert minden a magyarságon keresztül értékelt ki. Nem szeretett lapjában a halottakról írni, mert amint büszkén mondotta az én lapom “A Magyar Élet” lapja.” Azokról írok akik alkotnak, építenek, gondolkoznak és harcolnak a magyarságért.” - mondotta barátainak. Szerepét úgy látta, mint a stafétafutó, akinek a feladata továbbadni a gondolatot, azoknak, akik egy napon majd győzelmesen befutnak vele a célba. “Nem az a fontos, hogy ki éri el a célt, hanem az, hogy a nemzet élvezze a győzelem gyümölcsét. Szenvedélyesen szerette a magyarságot és szenvedélyesen gyűlölte a magyarság ellenségeit. Kevés elismerést kapott életében és a sors szomorú iróniája, hogy a Reagan elnök úr asztalán aláírásra váró és neki címzett elismerő levelet sem vehette már át. Lankadatlanul harcolt az elszakított magyar területek visszaszerzéséért, hiszen “szülőföldje idegen uralom alatt van. Hazáját idegen megszállók bitorolják és hamvai is idegenben pihennek.” 1956- ban a harcokban megsebesült és csak a külföldre menekülés mentette meg a börtöntől vagy haláltól. A harcot sohasem adta fel és élete utolsó percéig megmaradt magyar szabadságharcosnak. Halmágyi Ádám Lajos azok közé a nagy magyarok közé tartozott, akik meglátták a magyar holnap útját. Tudatosan választotta ki barátait és harcostársait, sem érdekből sem hiúságból nem árulta el a nemzet ügyét. Ha Rákóczi korában élt volna, akkor Rákóczi íródeákjaként harcolt volna a magyar szabadságért Rodostóból, ha Kossuth korában élt volna Turinból biztatta volna a magyarságot a további harcra és ellenállásra a zsarnokság ellen. Mivel 1956-ban élt, neki az Amerikai Kanadai Magyar Élet szerkesztése jutott fejlécén a Szabadságszoborral és Petőfi Sándor szobrával. Fáklyavivő volt, zászlóhordozó, akinek szavára figyelt az emigráció és a Nemzet! Kedves Lajos Testvérem! A fáklyát tovább visszük, a zászlót magasra emeljük, álmodat megvalósítjuk! Arany János örök szavaival búcsúzunk Tőled: “Nem hal meg az, aki milliókra költi Mely fennmarad s notion nő tiszta fénye Dús élte kincsét, ámbár napja múl, Amint időben, térben távozik Hanem lerázván ami benne földi Melyhez tekint fel az utód erénye így éltető eszmévé finomul! Óhajt, remél, hisz és imádkozok!" DÖMÖTÖR TIBOR püspök Temetése 1987 december 18.-án volt ('liicagoluin az Acacia s Park Temető Mauzóleumában. emléked síEREtTim őrizzük: SOMOGYI FERENC DR.

Next