Amerikai-Kanadai Magyar Élet, 1988. július-december (30. évfolyam, 25-49. szám)
1988-07-05 / 25. szám
AUA: USA 754 amerikai-kanadai ■ Magyar Élet c^Americati• CanadianicHungarianicLife AMERICA S LARGEST WEEKLY IN THE HUNGARIAN LANGUAGE FXiVmFJV ORS7ÍMM MAGYAR NnXVtf IIOILU* AMIJUKAIIAN. - Talán először az emigráció 40 éves történetében egységesen és eredményesen lépett fel a magyarság egy mindannyiunkat egyformán aggasztó kérdésben Erdély és Erdély magyarságának ügyében. Az Amerikai Magyar Szövetség és a New Yorkban működő Munkacsoport felhívására június 23-án hatalmas magyar tömeg gyülekezett össze a Washington emlékmű körül, hogy tüntessen az őrült román diktátor legújabb rémsége, az erdélyi magyar falvak és ezer esztendős magyar múlt lerombolása ellen. Végre minden ellentét eltűnt a magyarok közül, melyet az évszázadok folyamán, az idegen vezetők, a közénk betelepített idegen nemzetiségek és a közöttünk dolgozó idegen ügynökök olyan ügyben és olyan sokáig képesek voltak fokozatosan elmélyíteni és állandóan napirenden tartani. Amerika magyarlakta városaiból özönlött a magyarság serege, mint egykor, amikor a vezérek harcahívták a nemzetet a jövendőért és a megmaradásért. Jöttek a magyarok repülőgépekkel, autóbuszokkal, autókkal, vonattal, földalzti vonattal, taxikkal és néhányan a közelből gyalog is. Az egységes magyar felvonulás végre legyőzte az önzést, az érdekkülönbséget, a vallást elválasztó formákat és a származási hátteret. Mindenki ott volt, aki magyar, mindenki ott volt, aki részt kíván venni a magyarság feltámadásának előkészítésében és a magyar szabadság, függetlenség és magyar igazság győzelmének kiharcolásában. Öröm volt látni a fiatalok lelkesedését, az öregek kitartó szívóságát, férfiak harcrakészségét és nők áldozatos kiállását. A közel 100 fokos hőség sem tudta csökkenteni a lelkesedést és kifárasztani a tömeget. A washingtoni tüntetés magyarjait elnézve szemeink előtt megjelentek a honfoglaló magyarok, akik ugyanilyen elszántsággal és lelkesedéssel indultak neki a Kárpátmedence meghódításának és a magyar nemzet egységes megteremtésének. Láttuk a török elleni harcokban utolsókig harcoló magyar végvári vitézeket, akik testükkel, vérükkel, fogukkal és körmükkel harcoltak és mindent feláldoztak azért, hogy a nemzetnek egy része megmaradjon és tovább éljen. Láttuk 1956 elszánt magyar fiait és leányait, akik a sokszoros túlerőt is megverték és gondolkodás nélkül áldozták fel magukat a haza oltárán. Igen, 1988. június 23-án Washingtonban ott volt az egész magyar nemzet, ott volt mindenki, akiben magyar vér folyik és ott voltak azok is, akik hozzánk akarnak majd tartozni egy szabad hazában és egy egységes magyar államban a Kárpátmedencében. A tüntető magyarok tüzes tömege felsorakozott az amerikai képviselőház lépcsőjén és meghallgatta az amerikai képviselők beszédeit, szenátorok üzeneteit és a velünk együttérzők mondanivalóját. Milyen öröm volt hallanunk, hogy olyanok, akik a múltban a román érdekek mellett szavaztak és nyilatkoztak, most a magyarságért álltak ki. Milyen jó volt hallani Lantos Tamás szájából az örök magyar fájdalomnak feltörését, amikor angol nyelvű biztató beszéde után magyarul így fejezte be szavait: „Nem! Nem! Soha!” Milyen jó volt hallani az amerikai magyarság legnagyobb és legrégibb szervezetének az Amerikai Magyar Szövetség elnökének Főtiszteletű Dömötör Tibor püspöknek szavait, amikor kijelentette, hogy „Magyarország sorsát és a magyarság helyzetét a Kárpát-medencében nemzetközi konferencia elé kell vinni és ott rendezni a magyarlakta területek visszatérését Magyarországhoz.” Milyen jó volt látni, hogy a Himnuszt dr. Bertalan Imre, az AMOSZ alelnöke, az Amerikai Magyar Református Egyesület elnöke együtt énekelte át. Szilágyi István clevelandi VOL,30 No.25.XXX Év*.25.srán, NEW Y0RK*CHICA<;0*E0S ANGELES*CLEVEI.AND*DETR01T*FI,0Rin.\ JULY 5. 1988. EGYSÉGESEN — ERDÉLYÉRT! HATALMAS TÜNTETÉS WASHINGTONBAN ÉS BUDAPESTEN!