Amerikai-Kanadai Magyar Élet, 1989. január-június (31. évfolyam, 1-25. szám)

1989-01-06 / 1. szám

AKA­­I­SA 75­4 amerikai-kanadai « Magyar Élet cSlmerícani» CanadiarffHungariani­life WiimivV­ORSZIMM MAGYAR WILVt’ lllTHI AI* AMIWKAN­M. AMERICA S LARGEST WEEKLY IN THE HUNGARIAN LANGUAGE b >S NEW YORK*CIIICAGO*LOS A NGELES*CI,EV ELAND* DETROIT* FLORID A JANUARY 6. "989. VÁMHÁBORU KELET EURÓPÁBAN MEGNÖVEKEDETT AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK TERÜLETE BAJBAN VAN A KATOLIKUS PAPSÁG VAN-E MAGYARORSZÁGON ELŐÍTÉLET? 1989: SZIVÁRVÁNY VAGY DÉLIBÁB? SZIVÁRVÁNY VAGY DÉLIBÁB? Ezekben a napokban szóban, írásban, telefonon, rádiókon és televíziókon keresz­tül mindenki boldog és békés új esztendőt kívánt az emberiségnek, a népeknek és egyeseknek. Karácsonykor még a legke­gyetlenebb embereket is elönti a béke vá­gya és az évek fordulóján mindenki azt re­méli, hogy egy boldogabb világ felé közele­dünk. Az álmok és az ünneplések világából visszatérve a földre nézzük meg, hogy mit várhat az emberiség 1989-től? Az első és most már évtizedek óta a leg­nagyobb probléma az emberiség rohamos szaporodása (évente 100 millióval vagyunk többen) a világ termőterületének zsugoro­dása és e kettőből következve a szegény­ség és az éhség növekedése az egész vilá­gon. Jean Durrard az Egyesült Nemzetek egyik legkiválóbb szakértője mondotta karácsonyi nyilatkozatában, hogy: „ha 2000-ig nem sikerül a túlszaporodást meg­állítani és a termelő területet világszerte növelni, akkor a katasztrófa elkerülhetet­len és az emberiség jövendője kétséges” Második problémája az emberiségnek a szennyeződés. Az egyre fokozódó iparoso­dás következtében lyukat ütöttünk a ben­nünket életben tartó ózon rétegen, szenyez­­zük a tengereket, az ivóvizet, pusztítjuk az erdőket és mérgezzük az életet megújító levegőt éppen úgy, mint az életet fenntartó ennivalót. Paulo Kotkanen finn tudós fi­gyelmeztette az emberiséget az 1988 őszén tartott helsinki világkonferencián: „Elér­tük azt a pontot, amelynél döntenünk kell élet és halál között. A következő öt év ered­ményei vagy eredménytelensége szerint élünk vagy pusztulunk”. A harmadik probléma amivel az egész világnak szembe kell néznie: a pénzromlás, az egyre növekvő eladósodás, a termelés értékének csökkenése, az állami háztartá­sok hiánypolitikája. Ez a folyamat az Egye­sült Államokban épp úgy látható és érezhe­tő, mint a világ bármely országában. M.. nincs a világnak egyetlen országa, amely­nek a pénze mögött nemesfém fedezet len­ne. Philiph Health pénzügyi szakember mondta az esztendő során: „Ha a harma­dik világ államai egyszerre megtagadnák a kapott kölcsönök visszafizetését az egész amerikai bankrendszer fizetésképtelen len­ne. Ha ugyanakkor tagadnák meg a vissza­fizetést a kommunista államok is, akkor a szabad világ pénzrendszere összeomlana”. A negyedik probléma a világ országai­nak állandó katonai készültsége és újabb és újabb, drágább és drágább fegyverekke­l való ellátása, amely állandó homokzsák­ként a földre húzza az államokat és ezzel együtt az egész emberiséget. Ettől a ho­mokzsáktól szeretne megszabadulni Gorba­csov, amikor a vörös hadsereg fokozatos leszerelését jelenti és kilátásba helyezi a szovjet katonák hazavitelét a megszállt országokból. Az ötödik probléma az ideológiai harc, amely az elmúlt évtizedekben a békés meg­­oldások lehetővé tételét megakadályozta és 51 országban robbantott ki hatalmi har­cokat, polgárháborúkat vagy forradalma­kat. Ennek a harcnak a folytatása, az előbb említett problémákkal együtt az emberiség végét jelentheti földünkön. Ennek a felis­merése indította el a Szovjetunióban végbe­menő új folyamatot, amely a világhatalmi harc megnyerését — ha ideiglenesen is —, de pillanatnyilag háttérbe szorította az életben maradás és az életszínvonal emelé­se mögött. A hatodik probléma, amellyel szembe kell néznie a világ vezetőinek a napjaink­ban újra fellángoló szabadságvágy és füg­getlenségi törekvések. Ma pontosan ott van a világ, mint Európa volt az 1848-as időkben, amikor a francia forradalom gon­dolatai életre keltek a szívekben és a lel­kekben. Napjainkban az 1956-os magyar szabadságharc szabadságvágya és függet­lenségi gondolata kezd láthatóvá válni Kelet-Európában éppen úgy, mint sok más területén a világnak. Nyugodtan mondhat­juk, hogy az 1989-es esztendő eseményeit nagy mértékben az emberi szabadságvágy és a nemzetek függetlenségi vágya fogja irányítani.­ ­ VOL 31 No.­ xXVI.évf. 1.szám

Next