Amerikai-Kanadai Magyar Élet, 1989. január-június (31. évfolyam, 1-25. szám)
1989-01-06 / 1. szám
AKAISA 754 amerikai-kanadai « Magyar Élet cSlmerícani» CanadiarffHungarianilife WiimivVORSZIMM MAGYAR WILVt’ lllTHI AI* AMIWKANM. AMERICA S LARGEST WEEKLY IN THE HUNGARIAN LANGUAGE b >S NEW YORK*CIIICAGO*LOS A NGELES*CI,EV ELAND* DETROIT* FLORID A JANUARY 6. "989. VÁMHÁBORU KELET EURÓPÁBAN MEGNÖVEKEDETT AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK TERÜLETE BAJBAN VAN A KATOLIKUS PAPSÁG VAN-E MAGYARORSZÁGON ELŐÍTÉLET? 1989: SZIVÁRVÁNY VAGY DÉLIBÁB? SZIVÁRVÁNY VAGY DÉLIBÁB? Ezekben a napokban szóban, írásban, telefonon, rádiókon és televíziókon keresztül mindenki boldog és békés új esztendőt kívánt az emberiségnek, a népeknek és egyeseknek. Karácsonykor még a legkegyetlenebb embereket is elönti a béke vágya és az évek fordulóján mindenki azt reméli, hogy egy boldogabb világ felé közeledünk. Az álmok és az ünneplések világából visszatérve a földre nézzük meg, hogy mit várhat az emberiség 1989-től? Az első és most már évtizedek óta a legnagyobb probléma az emberiség rohamos szaporodása (évente 100 millióval vagyunk többen) a világ termőterületének zsugorodása és e kettőből következve a szegénység és az éhség növekedése az egész világon. Jean Durrard az Egyesült Nemzetek egyik legkiválóbb szakértője mondotta karácsonyi nyilatkozatában, hogy: „ha 2000-ig nem sikerül a túlszaporodást megállítani és a termelő területet világszerte növelni, akkor a katasztrófa elkerülhetetlen és az emberiség jövendője kétséges” Második problémája az emberiségnek a szennyeződés. Az egyre fokozódó iparosodás következtében lyukat ütöttünk a bennünket életben tartó ózon rétegen, szenyezzük a tengereket, az ivóvizet, pusztítjuk az erdőket és mérgezzük az életet megújító levegőt éppen úgy, mint az életet fenntartó ennivalót. Paulo Kotkanen finn tudós figyelmeztette az emberiséget az 1988 őszén tartott helsinki világkonferencián: „Elértük azt a pontot, amelynél döntenünk kell élet és halál között. A következő öt év eredményei vagy eredménytelensége szerint élünk vagy pusztulunk”. A harmadik probléma amivel az egész világnak szembe kell néznie: a pénzromlás, az egyre növekvő eladósodás, a termelés értékének csökkenése, az állami háztartások hiánypolitikája. Ez a folyamat az Egyesült Államokban épp úgy látható és érezhető, mint a világ bármely országában. M.. nincs a világnak egyetlen országa, amelynek a pénze mögött nemesfém fedezet lenne. Philiph Health pénzügyi szakember mondta az esztendő során: „Ha a harmadik világ államai egyszerre megtagadnák a kapott kölcsönök visszafizetését az egész amerikai bankrendszer fizetésképtelen lenne. Ha ugyanakkor tagadnák meg a visszafizetést a kommunista államok is, akkor a szabad világ pénzrendszere összeomlana”. A negyedik probléma a világ országainak állandó katonai készültsége és újabb és újabb, drágább és drágább fegyverekkel való ellátása, amely állandó homokzsákként a földre húzza az államokat és ezzel együtt az egész emberiséget. Ettől a homokzsáktól szeretne megszabadulni Gorbacsov, amikor a vörös hadsereg fokozatos leszerelését jelenti és kilátásba helyezi a szovjet katonák hazavitelét a megszállt országokból. Az ötödik probléma az ideológiai harc, amely az elmúlt évtizedekben a békés megoldások lehetővé tételét megakadályozta és 51 országban robbantott ki hatalmi harcokat, polgárháborúkat vagy forradalmakat. Ennek a harcnak a folytatása, az előbb említett problémákkal együtt az emberiség végét jelentheti földünkön. Ennek a felismerése indította el a Szovjetunióban végbemenő új folyamatot, amely a világhatalmi harc megnyerését — ha ideiglenesen is —, de pillanatnyilag háttérbe szorította az életben maradás és az életszínvonal emelése mögött. A hatodik probléma, amellyel szembe kell néznie a világ vezetőinek a napjainkban újra fellángoló szabadságvágy és függetlenségi törekvések. Ma pontosan ott van a világ, mint Európa volt az 1848-as időkben, amikor a francia forradalom gondolatai életre keltek a szívekben és a lelkekben. Napjainkban az 1956-os magyar szabadságharc szabadságvágya és függetlenségi gondolata kezd láthatóvá válni Kelet-Európában éppen úgy, mint sok más területén a világnak. Nyugodtan mondhatjuk, hogy az 1989-es esztendő eseményeit nagy mértékben az emberi szabadságvágy és a nemzetek függetlenségi vágya fogja irányítani. VOL 31 No. xXVI.évf. 1.szám