Amerikai-Kanadai Magyar Élet, 1989. január-június (31. évfolyam, 1-25. szám)

1989-01-06 / 1. szám

1989.január 6. AMERIKAI KANADAI MAGYAR ÉLET 3.oldal NEMZETKÖZI SAJTÓSZEMLE: A Newsweek számos fényképpel is illusztrált vezércikkét ismertetjük. A lap Budapestre kiküldött tudósítója részletesen beszámol a látottakról és az új miniszterelnökkel, Németh Miklóssal készített interjúval még jobban szemlélteti a magyarországi helyzetet. Cikke bevezetőjében öszszehasonlítja a budapesti és a londoni parlament épületét, majd ezt írja: A magyarok ismét demokráciáról álmodoznak, de ezúttal — évtizedek óta első íz-'- ben — megvalósíthatónak tűnik ez az álom. Az ország vezetői, Grósz Károly pártfőtitkár ösztönzésére, kidolgozták a keleti tömb legnagyratörőbb gazdasági reformját. Az amerikai hetilap utal a magántermelés élénkítését célzó intézkedésekre, a veszteséges üzemeknek nyújtott állami támogatás beszüntetésére, de nem titkolja azt sem, hogy a tervek megvalósítása tetemes munkanélküliséggel, illetve további jelentős áremelkedésekkel jár majd. Politikai témákra térve, a Newsweek hangsúlyozza, hogy az ellenzék egyre erőteljesebben beleszólási jogokat követel az ország sorsának irányításában. A cikkben ez áll: A magyarországi változások kulcskérdése az új alkotmányban rejlik, amelyet most fogalmaznak és amely várhatóan 1990-ben emelkedik jogerőre. Az igazságügyminiszter készíti elő azt a törvénytárat, amely Magyarországot nyugati mintájú demokráciává alakítaná, az állampolgári jogok szavatolásával és a három államhatalmi ágazat szétválasztásával, ami egyúttal megszabadítaná a kormányzást a kommunista párt ellenőrzésétől. A Newsweek tudósításában idézi Pozsgay Imre egy belső munkatársát, aki a reformokkal kapcsolatban a meggondoltságot hangsúlyozza és az anarchia veszélyeire figyelmeztet. Ő a kormányra bízza a változások ütemének ellenőrzését, és azt is, hogy megakadályozza a különböző csoportok összetűzését. Az amerikai hetilap kitér Grósz Károly nemrég mondott beszédére is, amelyben rendkívül erős kifejezésekkel óvott az úgymond anarchiától. A Newsweek több oldalas beszámolója ismerteti a katasztrofális lakásviszonyokat is, majd ezt írja: A nyugatias kirakatok mögött sötétebb valóság húzódik: az infláció eléri a 30 százalékot, Európában itt van az egy főre eső legmagasabb eladósodás, ami azonnal elszipkázza az exportból befolyó összegek több mint kétharmadát. Ehhez járul még a lakosság életszínvonalának állandó hanyatlása. Már nem ritka, ha valakinek két vagy három állása is van. A korrupció elburjánzott. A tudósító interjút is készített Budapesten. A nemrég hivatalba lépett Németh Miklós miniszterelnöktől főleg a reform sikerének kilátásairól érdeklődött. Nagyon kemény időszak előtt állunk. Két, három, de talán négy évre is szükség van a gazdasági élet talpraállításához. Remélem, az áldozatok arányban lesznek a politikai eredményekkel. A többpártrendszer bevezetéséről is érdeklődött a tudósító — amit Németh Miklós egyáltalán nem zárt ki —, majd nyíltan megkérdezte: várható-e újabb pártonkívüliek felvétele a kormányba? Legfőbb törekvéseink egyike az, hogy pártonkívüliek kerüljenek miniszteri tisztségbe. Sőt az is elképzelhető, hogy két éven belül nem szükségszerűen politikai bizottsági tag lesz a kormányfő. Az amerikai hetilap munkatársa azt is megkérdezte Németh Miklós miniszterelnöktől, hogy milyen hatása lehet a magyar reformokra Gorbacsov esetleges kudarca, például a balti országok esetében? Gorbacsov forrásban lévő fazék fedőjét emelte fel. Kétségkívül, a kiáramló gőzséget. Ez olyan kérdés, amelyen a szovjet vezetésnek kell úrrá lennie. Magyarország minden irányban nyílt politikát folytat. Úgy hiszem, a nagyhatalmaknak, tehát az Egyesült Államoknak, a Szovjetuniónak és Európának, érdeke fűződik a magyar reformok sikeréhez. *** A bonni Die Welt hasábjain interjú jelent meg, amelyet a lap munkatársa készített a Német Szövetségi Köztársaságban tartózkodó Pozsgay Imre államminiszterrel. A fényképpel illusztrált cikk címe: Belpolitikailag nincs már szükség a Vöröshadseregre. A Die Welt munkatársa először gazdasági témákról faggatta Pozsgayt, utalva arra, hogy a magyar szakszervezetek figyelmeztették a kormányt, nem mindenben hajlandók együttműködni a takarékossági intézkedések terén. A lengyelországhoz hasonló helyzet fenyeget most Magyarországon is? — tette fel a kérdést a nyugat-német újság munkatársa. Remélhetőleg nem. Mert ha mégis eluralkodnának a lengyel viszonyok, akkor a kormányra tűzoltó feladat hárulna, azaz oltania kellene az ismételten fellobbanó bozóttüzeket. Az a kormány, amely valódi gazdaságpolitikát kíván folytatni, nem láthat mindent a munkavállalók szemüvegén át, hanem más tényezőkkel, így például a tőke bizalmával és a beruházási helyzettel is számol. Pozsgay Imre ezután elmondta, hogy 1989-ben, az esedékes reálbércsökkenés kérdésében mutatkozik alapvető véleménykülönbség a kormány és a szakszervezetek között. A kormány hat százalékos csökkentést szorgalmaz, míg a szakszervezetek az arány felének elfogadására lennének hajlandók. Pozsgay leszögezte azonban, hogy a szanális program ,A’-változatának elfogadásával elkerülhetetlenné váltak olyan megszorító intézkedések, amelyek az életszínvonal csökkenésével járnak. Az államminiszter ezután a politikai kérdésekre adott választ. A Magyarországon állomásozó szovjet alakulatokról ezt mondta: Egy bizonyos időn belül elképzelhetőnek tartom kivonásukat. Azonban mindez a szövetségi rendszer része, tehát a csapatkivonás is csak egy átfogó leszerelési folyamat keretében valósulhat meg. Az interjú során Pozsgay kitért a Gorbacsov által gyakran emlegetett közös európai otthonra: Magyarországnak is jár ebben egy szoba, amelyet Közép-Európáak neveznek. A magyarok ugyanis oda tartoznak. Hogy a berendezés miként fest majd, például milyen új intézmények születnek, arra Gorbacsovnak kell még néhány javaslatot előterjesztenie. Belpolitikai kérdésekkel kapcsolatban Pozsgay kijelentette, hogy az ellenzéki csoportok szabad mozgásteret élveznek, de nem a kormányzó párt feladata annak megvitatása, hogy az ellenzék miként kerülhetne uralomra. Pozsgay felhőtlennek minősítette a Bonn és Budapest közötti kapcsolatot, majd a Romániával fellépett feszültségről szólt. Ami ma Romániában történik, az a legnagyobb szabású jogtiprás Európában. Ezért szeretnénk rámutatni arra, hogy itt nem magyar—román problémáról van szó, hanem arról, hogy egy európai országban lábbal tiportják az emberi jogokat. Magyarországon mindez haragot kelt és szomorúsággal tölti el az embereket, mert alig van olyan család, amelynek rokonai ne élnének Erdélyben. Ezek a magyarok évszázadok óta nem költözködtek — csupán a határt vonták újra meg. Ami ma Romániában történik, a népek egész családjára tartozik. *** Az amerikai Washington Times című napilap a nemzetiségi problémákat elemezve beszámolt egy nemrég lezajlott kijevi tüntetésről, amelyen az ellen tiltakoztak, hogy a szovjet atomerőművek 50 százalékát Ukrajnában építették fel. A cikk így folytatódik: Ukrajna, a Szovjetunió második legnagyobb tagköztársasága. Területe és lakosságának száma csaknem kétszerese Lengyelországénak. Moszkva szempontjából az ukrán nemzetiségi mozgalom a legveszélyesebb, mert befolyásolhatja az unió minden nemzetiségi problémáját. Ezután Scsaranszkij polgárjogi aktivistát idézi, aki szerint az ukrán nemzetiségi kérdést Moszkvában kezelhetetlennek tartják — tekintettel a terület hatalmas kiterjedésére és népes lakosságára. Az amerikai újság mást is idéz: A szovjet hierarchia egy magasrangú orosz tagja magánbeszélgetés keretében — talán viccesen, talán komolyan — kijelentette, hogy a másfélmilliós Észtország elszakadását könnyen el tudná fogadni. Nehéz lenne azonban olyan vezetőt találni, aki megőrizné hidegvérét akkor is, ha Ukrajna függetlensége kerül szóba.