Amerikai-Kanadai Magyar Élet, 1991. január-június (33. évfolyam, 6. szám)

1991-02-15 / 6. szám

VOL.33. Nr. 6. XXXIII. ÉVF. 6. Szám FEBRUARY 15. 1991. AIIA: USA 75 amerikai-kanadai ■ Magyar Elet cyAmericari»Canadian ^Hungaríati ^Life AMERICA’S LARGEST WEEKLY IN THE HUNGARIAN LANGUAGE EGYETLEN DIWZI(iOS MAGYAR MXLVI IHTTILAI* AMEKIHOIAV TEL: 216-666-2637 NEVV YORK*CHICAGO*LOS ANGEIJKS*CLF.VELAND*DETROIT*FLORIDA FAX 216-666-4746 “SENKI SEM KAP FÜGGETLENSÉGET” -- GORBACSOV BUSH-GORBACSOV PAKTUM ÉGNEK AZ OLAJKUTAK KUVAITBAN 100.000 ÖNKÉNTES IRAK OLDALÁN VESZÉLYBEN AZ ERDÉLYI MAGYARSÁG! NYÍLT LEVÉL Domokos Géza elnök úrnak Strada Atene 22, Sect. 1 71217 Bucaresti Romania Bécs, 1991. jan. 11. Igen Tisztelt Domokos Úri Az elmúlt 1990-es esztendő Európa tör­ténelmének sorsdöntő éve volt. A háborút­ követő rendszer összeomlása, szabaddá tette az utat egy már keletkezőben lévő új rendezés előtt, és ez az egész kontinens arculatát megváltoztatja. Az új, szabad Európához vezető elemi erejű áttörést bá­tor embereknek és népeknek köszönhet­jük, akik készek voltak a szabadságért és önrendelkezésért síkraszállni és harcolni és azoknak a politikusoknak is, akik meg­értették, hogy ütött a sorsdöntő óra. Még hosszú út áll előttünk. Ám az egyén szabadságán és méltóságán nyugvó minden nép és népcsoport önrendelkezésén alapuló pluralista demokrácia, így tehát a regionális sokoldalúságban egyesülő Euró­pa víziójának kontúrjai egyre inkább kibon­takoznak. Azok, akik erre a helyes útra tértek át, elérik céljaikat, ha kezdetben nehézségeik is vannak; azokat azonban, akiknek ehhez nem volt bátorságuk legázolja a történe­lem. Gorbacsov szavai, hogy „aki késik, azt megbünteti az élet”, félő, hogy Erdélyben keserű valósággá válnak. Temesvár szikrá­ja — úgy látszik elhamvad. Az Európa­­szerte feltámadó önrendelkezési törekvés a magyarságot elkerüli. Csalóka álom az európai megoldásban való reménykedés is, mivel az önrendelkezési jogokat követelni, kívánni és kivívni kell, máskülönben a nem­zetközi jog sem képes és nem is fog segí­teni. A tények normatív ereje még mindig nem vesztett érvényességéből. Ezért súlyos hiba az — ha ön, Domo­kos Úr — az erdélyi magyarok és ezzel Erdély minden más népcsoportjának — összes jogos követelését semmibe veszi; önámítás az, ha Szőcs Géza főtitkár az Európa Tanács előtt határtalan optimiz­musának ad kifejezést, és egyszerűen el­képesztő az, ha dr. Bárányi Ferenc romá­niai demokráciáról beszél. ön Domokos Úr, mint az RMDSZ el­nöke, felelősséget visel 2,5 millió magyar politikájáért és sorsáért. Mint Románia legnagyobb ellenzéki pártjának elnöke ugyanakkor minden Romániára vonatkozó döntésben felelősséget tartozik azért, hogy van-e, és ha igen, milyen formában van lehetőség egyáltalán demokráciára abban az országban. Az elmúlt év mérlege azt mutatja, hogy e két követelménynek ön nem tett eleget. Románia nemzetiségellenes politikája, amelyet a médiákban példátlan, magyar­­ellenes uszító hadjárat kísér, még soha nem volt olyan erős, mint ma; a magyarok jövőbeli kilátásai még mindig változatlan aggodalmat keltenek, ön elérte, hogy­­ a nyugati médiák a marosvásárhelyi program óta a magyarok problémáival már nem foglalkoznak; • nemzetközi síkon az ön nyilatkozatai olyan benyomást keltenek, mintha a helyzet a magyar népcsoport részére már kielégítő lenne, aminek következ­tében a román kisebbségi politika már nemzetközi fórumokon sem téma töb­bé, ön nagyon jól tudja, hogy egyesegye­­dül csak nemzetközi nyomás javíthatná a magyarok helyzetét. Ennek ellenére ön — miközben más veszélyeztetett népcso­portok érdekeik védelmére saját képvise­leti irodáik is vannak Nyugaton — mind­máig egyetlen egyszer sem fordult az EBEÉ-hez, az Európa Tanácshoz, vagy az ENSZ-hez, sőt a marosvásárhelyi tragikus eseményeket követően megtagadta, hogy aláírását adja egy EBEÉ külügyminisz­tereihez intézett levélhez. Ehelyett 1990. március 22-én, egy szégyenletes, a romá­niai Liberális Párttal közös nyilatkozatot írt alá az RMDSZ nevében, s abban egy szó sem esik a szorongatott magyar népről, hanem csak a Románia iránti lojalitásról és a jogokról való lemondásról. Jól bele­illik ez abba a képbe, amelyet 1990. au­gusztus 29-én, az ön parlamenti fellépése tett egyértelművé: ön, mint a legnagyobb ellenzéki moz­galom elnöke, hallgatásával az 1990. jú­nius 13-i bukaresti eseményekkel kapcso­latban, elvesztette szavahihetőségét és ezzel egyben döntően csökkentette a ma­gyarok szerepét Románia demokratizáló­dási folyamatában. Elfogadhatatlan az ön szerepe, amelyet Iliescu elnök párizsi utazása alkalmával vállalt. Joggal állítható, hogy ön, mint Ro­mánia legnagyobb ellenzékének és Európa legnagyobb, legveszélyeztetettebb nemzeti kisebbségének képviselője, Iliescu elnök csatlósának szerepére szorítkozott. Én már hónapok óta a legnagyobb aggodalommal figyelem ezeket a fejlemé­nyeket. 1990. október 14-i, bécsi találkozásunk alkalmából ön többek között kijelentette:­­ a magyarok helyzete jelentősen meg­javult.

Next