Amerikai-Kanadai Magyar Élet, 1992. január-június (34. évfolyam, 5-8. szám)

1992-02-06 / 5. szám

VOL. 34. Nr. 5. XXXIV. Évf. 5. Szám February 6. 1992. amerikai-kanadai Magyar L­ARA: USA 75 C HUNGARIAN REFORMED FED. L: 92.09.30 2001 MASSACHUSETTS AVE. N.W, WASHINGTON DC 20036-1011 g| ÉL cAmericari» C^nadiaqfJiungaríaii^ife AMERICA’S LARGEST WEEKLY IN THE HUNGARIAN LANGUAGE TEL: 216-666-2637 EGTCHEK ORSZÁGOS 9IAGTAR mXVÜ HENAP ANERIKAkM.­­ NEW YORK*CHICAGO*LOS ANGELES*CLEVELAND*DETROIT*FLORIDA FAX 216-666-4746 NYILVÁNOSSÁGRA KERÜLNEK A KOMMUNISTA TITKOK SZUDÁN AZ ÚJ TERRORISTA KÖZPONT ROMÁN KÉM A VATIKÁNBAN VÁLASZT AZ AMERIKAI MAGYARSÁG? Az elmúlt napokban érdekes írás érke­zett szerkesztőségünkbe ezzel a címmel: „1992-ben választ az amerikai magyarság". A cikket Lipták Béla írta, akinek munkás­sága a Bős-Nagymaros erőmű körüli harc­ban vált ismeretessé és az egész magyar­ság előtt megbecsültté. Most is éppen a Bős-Nagymaros tragédia, a Duna-meder változtatás hozta fel a kérdést, amellyel Lipták Béla foglalkozik. Idézzük a cikk bevezetését: „Négy magyar szervezet veze­tőjével beszélgettünk arról, hogy miként lehetne megszerezni az USA kormányának támogatását a Duna védelmére. Latolgat­tuk, hogy mi is kellene ahhoz, hogy Bush elnök megmondja Vaca Havel cseh-szlo­­vák elnöknek, hogy ellene van minden határmódosításnak, így a Duna önkényes elterelésének is. Lipták Béla írása szerint a magyar szervezetek vezetői a következő válaszokat adták: 1. Az kellene hozzá, hogy ez Bush el­nöknek politikai érdeke legyen. Ha azt gon­dolná, hogy a másfél millió amerikai ma­gyar szavazat többségét ezen az áron kap­ja meg novemberben, már tárcsázná is Hávelt. 2. A barcsi bombázáskor sem ártott volna egy ilyen telefonhívás. A 100 mil­liárd forintos magyar katonai költségvetés összegéből egy magyar IBM-et állíthat­nánk fel, ha néha-néha számíthatnánk egy ilyen telefonhívásra. 3. Át kell gondolnunk, hogy miként lehetne a másfél millió magyar származású amerikai szavazatából politikai erőt, be­folyást kovácsolni. 4. Talán azt kellene átgondolni, hogy miért nincs politikai erőnk és abból kide­rülne, hogy mi a teendő. Válaszok a válaszokra: 1. A magyar származású amerikaiak­nak nincs politikai öntudata. 2. A magyar származású amerikaiakat senki sem képviseli. 3. Akik képviselik a magyarságot, azo­kat senki sem kérte fel a képviseletre. 4. Az önjelöltek főfoglalkozása nem a magyarság érdekeinek a képviselete, ha­nem egymás ledorongolása. A továbbiak során Lipták Béla és a vele beszélgető magyar szervezeti vezetők eljutnak odáig, hogy „ha ez így van, akkor nem Bush elnök a hibás, hanem a magyar­ság képviseleteivel és képviselőivel van a baj”. Végül a következő megoldásra jut­nak: Mi eddig csak beszéltünk demokráciá­ról, de nem gondoltuk azt komolyan. Sirán­koztunk azon, hogy nincsen magyar egy­ség, de nem jutott eszünkbe, hogy nem egység kell, hanem demokratikusan válasz­tott képviselet. Egység sehol nincsen, de szavazni mindenütt lehet. Végső megállapításuk az, hogy a Ma­gyarok Világszövetségébe kell küldeni — szavazás útján — egy jelöltet, aki az amerikai magyarságot képviselni fogja otthon is és az Egyesült Államok hivata­los körei előtt is. Ezt a szavazást még 1992-ben meg kívánják valósítani. Vizsgáljuk meg Lipták Béla érvelését és a vele beszélgető magyar vezetők vád­jait és gondolatait. 1. Másfél millió magyar származású amerikai. Hivatalos statisztikai adatok szerint az első világháború kitöréséig 3 millió sze­mély vándorolt ki az Egyesült Államokba Nagymagyarország területéről. A kiván­dorlóknak fele nem volt magyar. Ez vilá­gosan bizonyítható a területi adatokból és abból, hogy milyen egyházakat, szerve­zeteket hoztak létre az Egyesült Államok­ban. A magyar kivándorlóknak 30 százalé­ka visszatért az első világháború után Magyarországra, vagy a megszállt terüle­tekre. Az Egyesült Államokban maradt 1 millió magyar szembekerült a háborút vesztettek elleni gyűlölettel (hiszen mi a németeket segítettük és az Osztrák—Ma­gyar Monarchia győzelméért harcoltunk). Miközben a szlovákok egy új és győzelmes, Amerika-barát ország állampolgárai lettek, a horvátok épp így, a románokról nem is beszélve, akik árulásuk nyomán szintén a győzetesek közé kerültek. Az amerikai ma­gyarok harmadrendű polgárokká lettek, az amerikaiak és győztes szövetségesek mö­gött. Masaryk és Benes magyar gyűlölete, a románok megalomániája és a szerb—hor­­vát magyarellenesség megteremtette gyü­mölcsét az Egyesült Államokban. Ehhez hozzájárult még az is, hogy Horthy Miklóst „diktátornak”, később „fasiszta diktátor­nak”, még később „náci barát diktátor­nak” tartották. Miközben Csehszlovákia „az amerikai demokrácia” gyermekeként tündöklött, a nemzetközi politikai élet egén, az Egyesült Államok legmegbízha­tóbb szövetségeseként. A román és jugo­szláv király (akárcsak Benes és Masaryk) rokoni kapcsolatokban álltak a gazdag nyugati politikai elittel, így bizony nagyon sok magyar megtagadta magyarságát, még gyermekeit is eltávolította a magyar kö­zösségekből, hogy megóvja a lenézéstől és megbélyegzéstől. Az első és második világ­háború között folyó (és azóta is folyó) magyar­ellenes propaganda alaposan meg­tizedelte a magyarság sorait és megnyir­bálta az amerikai magyarság öntudatát. Ennek isszuk ma is a levét és ennek érez­zük a következményeit mai magyarok az Egyesült Államokban. 2. A magyar származású amerikaiakat senki sem képviseli. Lipták Béla, vagy azok, akik neki ilyen választ adtak, nem ismerik az ame­rikai magyarság történetét. Az amerikai magyarságnak 1906 óta van, az Egyesült Államok kongresszusa által engedélyezett

Next