Amerikai-Kanadai Magyar Élet, 1994. július-december (36. évfolyam, 27-50. szám)

1994-07-10 / 27. szám

VOL. 36. Nr. 27. XXXVI. Évf. 27. Szám JULY 10. 1994. POSTÁZVA JULIUS 6-ÁN Rev- august t r HONORARY m°hnar somerset ST. 08903Brunswick nj c'yimerican­• Canadian^Hungarian­^Life AMERICA S LARGEST WEEKLY IN THE HUNGARIAN LANGUAGE amerikai-kanadai EGYETLEN ORSZÁGOS MAGYAR NYELVŰ HETILAP AMERIKÁBAN. TEL: 216-666-2637 NEW YORK*CHICACO*LOS ANGELES*CLEVELAND*DETROIT*FLORIDA FAX- 216-666-4746 A PÁPA A HOMOSZEKSZUÁLIS HÁZASSÁGOK ELLEN F.B.I. IRODA NYÍLT MOSZKVÁBAN ARAFAT GÁZÁBAN FRANCIA CSAPATOK RWANDÁBAN HÁROM MÉRTÉKKEL Akik ismerik és tanulmányozzák a tör­ténelmet azok jól tudják, hogy semmi sem új a Nap alatt. A győztesek mindig a ma­guk mértékével ítélik meg a dolgokat, tör­ténészeik az ő elképzeléseik vagy érdekeik szerint óvják meg a történelmet és a vesz­tesek sorsa nemcsak a halál, a meg nem ér­tés, hanem nagyon sok esetben a szándékos félremagyarázás. „A győztesnek mindig igaza van” — mondotta Julius Cézár és az elmúlt 2000 esztendő történelme épp úgy bizonyítja ezt a nagy igazságot, mint nap­jaink történelme. A XX. század végén azonban mégis csak van valami új a Nap alatt. Az atomkor meghozta a „három mértékkel mérés” cso­dáját. Mindez egyre világosabban látható az atomfegyverek kérdésében és az atom­fegyverek megszerzésére vonatkozó viták­ban. A világ győztes nagyhatalmai meg­egyeztek abban, hogy „csak nekik lehet atomfegyverük”, éppen úgy, mint ahogy „csak nekik lehet vétó­joguk”, csak nekik lehet ítélkezési joguk a többi nemzet felett, ők mondják ki, hogy kinek mit lehet tenni a történelemben, ők döntik el, hogy kinek van igaza, ők húzzák meg a nemzetek ha­tárait, ők döntik el, hogy ki kaphat függet­lenséget és ki marad mások elnyomása alatt. A döntések általában úgy születtek meg, hogy a „a barátainknak és szövetsé­geseinknek mindent szabad, az ellensé­geinknek pedig semmit”. Mindez műkö­dött is tökéletesen 1945 és 1985 között, egyetlen esetet kivéve, amikor Sztálin 1950-ben megsértődött és a szovjet kikül­dött kivonult a Biztonsági Tanács üléséről és ezért nem tudta megvétózni a koreai háború elindulását, de a hatalmas kínai hadsereg megakadályozta az Egyesült Nemzetek csapatainak győzelmét és ezzel a gondosan kidolgozott egyensúly helyre­állt 200.000 katona és 150.000 polgári sze­mély feláldozása árán. A hatalmi egyensúlyt helyreállították az atomegyezséggel, amely kimondotta, hogy „csak a meglevő atomhatalmak ren­delkezhetnek a jövőben is atomfegyverek­kel és az atomklubhoz újabbak nem csat­lakozhatnak”. Ezt a szövetséget a Szov­jetunió be is tartotta, mert félt attól, hogy „szövetségesei” kezében az atom vissza­fordulhat és kellemetlenségeket okozhat a megszálló katonai erőknek. Az Egyesült Államok azonban többször is megszegte az atomegyezményt, de legkirívóbban az­zal, hogy megengedte Izrael államnak azt, hogy amerikai segítséggel, technikával és pénzzel ez a kis ország atomhatalommá váljon. Az Egyesült Államok az arab or­szágok tiltakozásait soha figyelembe nem vette és az egész kérdést „arab propagan­dának” minősítette. Tizenöt évvel ezelőtt alkalmam volt beszélgetni az izraeli had­sereg különleges egységeinek tisztjeivel, akik még csak titkot sem csináltak abból, hogy Izraelben gyártják az atombombákat, az izraeli hadseregnek atomfegyverei van­nak és azt sem tagadták, hogy Izrael állam az adott esetben gondolkodás nélkül használni fogja ezeket a fegyvereket, ha veszélyeztetve érzi fennmaradását vagy lehetségesnek tartja az arab hadseregek győzelmét. Amikor ezt az amerikai politi­kusok tudomására hoztam, akkor azok „ne­vetve” intézték el az ügyet azzal, hogy „ezek katonai titkok és mi ebbe nem szól­hatunk bele”. Ez az egyik mérték. A másik mértéket az irakiak esetében láthatjuk világosan. Köztudomású dolog, hogy Irakot az Egyesült Államok szerelte fel katonai és tudományos eszközökkel. A nyugati szövetségesek osztoztak az üz­letben és nagy pénzeket fogadtak el Husz­­szein kormányától, hogy Irak ütőképes le­gyen Iránnal szemben. Mindenki örült, mert mindenki hasznot hajtott saját magá­nak a politikai helyzetből. Az iraki olajból befolyt dollárbilliók visszavándoroltak a nyugati üzletemberek kezébe és közben fel­szerelték a világ egyik legmodernebbül ki­képzett hadseregét. A terv első része töké­letesen bevált, mert a kitört iráni—iraki háborúban mindkét fél elég jól elvérzett, 1 millió katonáját halottként hagyva a csa­tatereken. Nem is lett volna semmi baj, ha közben meg nem nőtt volna az iraki hadsereg tábornoki karának harci kedve. A tábornoki kiír kezébe vette a dolgok irányítását és saját maga kívánta előállí­tani a „győzelem fegyverét”, az atombom­bát és azt adott esetben használni is kíván­ta nemcsak Irán, hanem Izrael ellen egy­aránt. Közel-Keleten feltűnt az atomhábo­rú veszélye és ezért az Egyesült Államok az Egyesült Nemzetek segítségével, kar­öltve a közben összeomlott Szovjetunióval és az egész világgal, megakadályozta az iraki atomfegyverek legyártását és elpusz­tította az iraki hadsereget és az iraki hadi­ipart. Ez volt a második mérték. Most pedig tanúi vagyunk a „harma­dik mérték” alkalmazásának. Észak-Korea is rálépett az iraki útra és atomhatalom kíván lenni. Az északi kommunisták kínai segítséggel elérték azt a pillanatot, amikor ütőképes atomfegyverek előállítói lehet­nek. Ezek a fegyverek egy közel másfél milliós jól kiképzett és jól felszerelt had-

Next