Amerikai-Kanadai Magyar Élet, 1994. július-december (36. évfolyam, 27-50. szám)
1994-07-10 / 27. szám
VOL. 36. Nr. 27. XXXVI. Évf. 27. Szám JULY 10. 1994. POSTÁZVA JULIUS 6-ÁN Rev- august t r HONORARY m°hnar somerset ST. 08903Brunswick nj c'yimerican• Canadian^Hungarian^Life AMERICA S LARGEST WEEKLY IN THE HUNGARIAN LANGUAGE amerikai-kanadai EGYETLEN ORSZÁGOS MAGYAR NYELVŰ HETILAP AMERIKÁBAN. TEL: 216-666-2637 NEW YORK*CHICACO*LOS ANGELES*CLEVELAND*DETROIT*FLORIDA FAX- 216-666-4746 A PÁPA A HOMOSZEKSZUÁLIS HÁZASSÁGOK ELLEN F.B.I. IRODA NYÍLT MOSZKVÁBAN ARAFAT GÁZÁBAN FRANCIA CSAPATOK RWANDÁBAN HÁROM MÉRTÉKKEL Akik ismerik és tanulmányozzák a történelmet azok jól tudják, hogy semmi sem új a Nap alatt. A győztesek mindig a maguk mértékével ítélik meg a dolgokat, történészeik az ő elképzeléseik vagy érdekeik szerint óvják meg a történelmet és a vesztesek sorsa nemcsak a halál, a meg nem értés, hanem nagyon sok esetben a szándékos félremagyarázás. „A győztesnek mindig igaza van” — mondotta Julius Cézár és az elmúlt 2000 esztendő történelme épp úgy bizonyítja ezt a nagy igazságot, mint napjaink történelme. A XX. század végén azonban mégis csak van valami új a Nap alatt. Az atomkor meghozta a „három mértékkel mérés” csodáját. Mindez egyre világosabban látható az atomfegyverek kérdésében és az atomfegyverek megszerzésére vonatkozó vitákban. A világ győztes nagyhatalmai megegyeztek abban, hogy „csak nekik lehet atomfegyverük”, éppen úgy, mint ahogy „csak nekik lehet vétójoguk”, csak nekik lehet ítélkezési joguk a többi nemzet felett, ők mondják ki, hogy kinek mit lehet tenni a történelemben, ők döntik el, hogy kinek van igaza, ők húzzák meg a nemzetek határait, ők döntik el, hogy ki kaphat függetlenséget és ki marad mások elnyomása alatt. A döntések általában úgy születtek meg, hogy a „a barátainknak és szövetségeseinknek mindent szabad, az ellenségeinknek pedig semmit”. Mindez működött is tökéletesen 1945 és 1985 között, egyetlen esetet kivéve, amikor Sztálin 1950-ben megsértődött és a szovjet kiküldött kivonult a Biztonsági Tanács üléséről és ezért nem tudta megvétózni a koreai háború elindulását, de a hatalmas kínai hadsereg megakadályozta az Egyesült Nemzetek csapatainak győzelmét és ezzel a gondosan kidolgozott egyensúly helyreállt 200.000 katona és 150.000 polgári személy feláldozása árán. A hatalmi egyensúlyt helyreállították az atomegyezséggel, amely kimondotta, hogy „csak a meglevő atomhatalmak rendelkezhetnek a jövőben is atomfegyverekkel és az atomklubhoz újabbak nem csatlakozhatnak”. Ezt a szövetséget a Szovjetunió be is tartotta, mert félt attól, hogy „szövetségesei” kezében az atom visszafordulhat és kellemetlenségeket okozhat a megszálló katonai erőknek. Az Egyesült Államok azonban többször is megszegte az atomegyezményt, de legkirívóbban azzal, hogy megengedte Izrael államnak azt, hogy amerikai segítséggel, technikával és pénzzel ez a kis ország atomhatalommá váljon. Az Egyesült Államok az arab országok tiltakozásait soha figyelembe nem vette és az egész kérdést „arab propagandának” minősítette. Tizenöt évvel ezelőtt alkalmam volt beszélgetni az izraeli hadsereg különleges egységeinek tisztjeivel, akik még csak titkot sem csináltak abból, hogy Izraelben gyártják az atombombákat, az izraeli hadseregnek atomfegyverei vannak és azt sem tagadták, hogy Izrael állam az adott esetben gondolkodás nélkül használni fogja ezeket a fegyvereket, ha veszélyeztetve érzi fennmaradását vagy lehetségesnek tartja az arab hadseregek győzelmét. Amikor ezt az amerikai politikusok tudomására hoztam, akkor azok „nevetve” intézték el az ügyet azzal, hogy „ezek katonai titkok és mi ebbe nem szólhatunk bele”. Ez az egyik mérték. A másik mértéket az irakiak esetében láthatjuk világosan. Köztudomású dolog, hogy Irakot az Egyesült Államok szerelte fel katonai és tudományos eszközökkel. A nyugati szövetségesek osztoztak az üzletben és nagy pénzeket fogadtak el Huszszein kormányától, hogy Irak ütőképes legyen Iránnal szemben. Mindenki örült, mert mindenki hasznot hajtott saját magának a politikai helyzetből. Az iraki olajból befolyt dollárbilliók visszavándoroltak a nyugati üzletemberek kezébe és közben felszerelték a világ egyik legmodernebbül kiképzett hadseregét. A terv első része tökéletesen bevált, mert a kitört iráni—iraki háborúban mindkét fél elég jól elvérzett, 1 millió katonáját halottként hagyva a csatatereken. Nem is lett volna semmi baj, ha közben meg nem nőtt volna az iraki hadsereg tábornoki karának harci kedve. A tábornoki kiír kezébe vette a dolgok irányítását és saját maga kívánta előállítani a „győzelem fegyverét”, az atombombát és azt adott esetben használni is kívánta nemcsak Irán, hanem Izrael ellen egyaránt. Közel-Keleten feltűnt az atomháború veszélye és ezért az Egyesült Államok az Egyesült Nemzetek segítségével, karöltve a közben összeomlott Szovjetunióval és az egész világgal, megakadályozta az iraki atomfegyverek legyártását és elpusztította az iraki hadsereget és az iraki hadiipart. Ez volt a második mérték. Most pedig tanúi vagyunk a „harmadik mérték” alkalmazásának. Észak-Korea is rálépett az iraki útra és atomhatalom kíván lenni. Az északi kommunisták kínai segítséggel elérték azt a pillanatot, amikor ütőképes atomfegyverek előállítói lehetnek. Ezek a fegyverek egy közel másfél milliós jól kiképzett és jól felszerelt had-