Amerikai Magyar Népszava - Szabadság, 1999. január-június (109. évfolyam, 1-25. szám)

1999-04-23 / 16. szám

1999. április 23., péntek AMERIKAI MAGYAR NÉPSZAVA / SZABADSÁG FERCSEY JÁNOS: „Az igazi szociáldemokrácia" 2. Ebből a több mint félmillió emberből a Szociáldemokrata Párt becslése szerint körülbelül tíz százalék volt a párt vagy a szakszervezet tagja." „A 101/28 számú büntetőszázadban 214 főből mindössze 24-en tértek vissza. Ennél a századnál ölték meg a szociáldemokratákhoz közelálló Petschauer Attilát, a többszörös világbajnok kardvívót. 50 fokos hidegben kellett levetkőznie, kiültették a vasbeton bunker tetejére és vízzel locsolták. Mire a jégkérget lefejtették róla, mindkét lába lefagyott és hamarosan meghalt." „Az SZDP véleménye szerint a magyar hadbalépés alkotmányellenes volt. Bárdossy miniszterelnök a parla­mentben egyszerűen bejelentette a hadiállapotot, a kér­désről nem szavaztak... a megelőző minisztertanácsi ülésen a kabinet tagjainak fele ellenezte a beavatkozást és ellenezték a kisgazdák, a szociáldemokraták és a liberálisok is." Bárdossy 1942 elején lemondásra kényszerült és utódjául a kormányzó a Bethlen-csoporthoz tartozó Kállay Miklóst nevezte ki. A kisgazdák és a szociáldemokraták tárgyalásokat kezdtek a két párt formális együttműködé­séről. 1942 nyarán Kállay Miklós beleegyezésével Ullein- Reviczky Antal, a Miniszterelnökség sajtóosztályának vezetője tárgyalt Peyer Károllyal és Szeder Ferenccel egy titkos rádióadó felállításáról. Kállay baráti köréhez tartozott Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter és ifj. Horthy Miklós, akik biztosra vették a német vereséget és helyeselték a miniszterelnök „kiugrási" próbálkozásait. A VKF-G által szerkesztett néhány próbaadás után Kállay Miklós kinevezte Makkai János kormánypárti, német­ellenes képviselőt főszerkesztőnek. Helyettese Pisky- Schmidt Frigyes lett, bemondó mellette Székely Beáta. A külső munkatársak közt volt a szociáldemokrata Faragó György és Gábor Róbert. A titkos rádió Magyar Szabadság Rádió címmel a budatétényi Lanária-telepen 1942. augusztus 4-én kezdte meg működését. Eleinte csak magyar, később angol és spanyol nyelvű adások is voltak. Minden adás ezzel kezdődött: „Magyar dolgozók, munkások!" Tizenkilenc hónapon át hirdette a Magyar Szabadság Rádió a füg­getlen, demokratikus Magyarország eszméjét. Utoljára 1944. március 18-án sugárzott híreket - másnap a német csapatok megszállták a budaörsi repülőteret és a titkos rádió emberei meg sem tudták közelíteni a jól elrejtett leadót. A németek Mauthausenbe hurcolták Peyer Károlyt és Makkai Jánost. 1945 májusában tértek vissza Magyar­­országra. Makkai János, az Esti Újság volt főszerkesztője néhány hónap múlva elmenekült Magyarországról, Honoluluban élt és ott halt meg az 1990-es években. Bár az SZDP csak későn kezdhetett a választási kampányba 1945-ben, a novemberi választáson a Kis­gazdapárt (57 százalék) után második helyen végzett, 17,4 százalékkal, 822,666 szavazattal és 69 mandátum­mal, megelőzve a kommunistákat. 1945-ben az SZDP- nek kétezer szervezete volt, a tagdíjfizetők száma 350-400,000 - a kommunistáknak akkor csak Budapesten volt 20 ezer párttagjuk. Nézzük most, mi lett a SZDP bolsevista beolvasztása után a Peyer-csoport sorsa. A „fordulat éve", 1947 a Peyer Károly és társai elleni koncepciós perrel kezdődött. 1947 októberében Rajk László belügyminiszter bejelen­tette, hogy az ÁVO „kémszervezetet derített fel." A vádiratot Peyer Károly és a másik két fővádlott, Pisky- Schmidt Frigyes és Gábor Róbert távollétében hozták nyilvánosságra: letartóztatásuk előtt néhány órával sikerült kiszökniök az országból. A vádirat szerint Peyer Károly és társai „amerikai fegyverekkel felszerelt nyilas csapatok élén visszatérve akarták megdönteni a rendszert, azért disszidáltak, hogy tervüket végrehajtsák." Peyer Károlyt (1949. szeptember, Párizs), balra Gábor Róbert, jobbra Pisky-Schmidt Frigyes 1948. február 16-án hirdetett ítéletet a Budapesti Népbíróság különtanácsa Peyer Károly és társai, összesen 14 vádlott elleni perben. Peyer Károlyt nyolcévi börtönre, Pisky-Schmidt Frigyest tízévi kényszermunkára, Gábor Róbertet kötél általi halálra ítélték. Családtagokat is elítéltek, Pisky- Schmidt feleségét és Erzsébetet, Gábor Róbert menyasszonyát is, hat havi börtönre. A szociáldemokrata Kruchina Viktor ezredes volt az egyetlen magas beosztású nem kommunista tiszt a Kát. Pál-on, Rákosi Mátyás hozzájárulásával elhatározták, hogy „kémkedés" vádjával letartóztatják. Állandó megfigyelés alatt tartották, követték az utcán bármerre ment. Ekkor már két revolverrel a zsebében járkált. 1947 tavaszán fényes nappal az utcán a Kat. Pál. három embere megállásra szólította fel. Kruchina tűzharcba keveredett, kettőt megsebesített, de ő is megsérült a karján. Sikerült felugrania egy villamosra, majd taxival az angol követségre hajtatott, ahol ismerte a munkáspárti diplomatákat. Kivették a golyót a karjából, majd két nappal később szociáldemokrata rendőrtisztek fedezé­sével, egy diplomáciai autó csomagtartójában kivitték Ausztria angol zónájába. Onnan Londonba repült, ahol a Peyer vezetése alatt álló szociáldemokratákhoz csat­lakozott. A szociáldemokratáknak jelentékeny szerepük volt az ellenállási mozgalomban. A Magyar Szabadság Rádió technikai kivitelezésében a magyar posta legmegbíz­hatóbb emberei segítettek, szociáldemok­raták: Szélig Miklós, Bánki István és Fata Lajos. A német megszállás napján a Magyar Szabadság Rádió elnémult, de Pisky- Schmidt vezetésével megalakult a Magyar Szabadság Mozgalom, amely ellenállásra és az üldözöttek megmen­tésére rendezkedett be. Felvették a kapcsolatot a legfon­tosabb ellenállási szervezettel, a Magyar Függetlenségi Mozgalommal (MFM), amelynek vezetője ifj. Horthy Miklós volt, tényleges irányítój­a Szent-Iványi Domokos, Teleki Pál munkatársa. Az MFM együttműködött a Teleki Pál Munkaközösség tagjaival, köztük a kisgazda Csicsery- Rónay Istvánnal, Saláta Kálmánnal, Hám Tiborral és Jaczkó Pállal. Az 1944. március 19-i német megszállás napján az SS-osztag ellenállás nélkül hatolt be az SZDSZ Conti utcai pártközpontjába, lefoglalták a nyomdát és letartóz­tatták a párt vezetőinek nagy részét, csak keveseknek sikerült elrejtőzniök. Március 28-án betiltották a pártot, így szervezett ellenállás nem alakulhatott ki, de mégis volt ellenállás. A csepeli szociáldemokraták megmen­tették a legnagyobb magyar gyár gépeinek nagy részét, az újpestiek a Tungsram-gyár gépeit, a diósgyőriek pedig a vasgyárat. „Nem felejtheti el a szociáldemokrata mozgalom Stollár Béla újságírót és társait, akik Buda­pesten, a Klotild utcai tűzharcban haltak hősi halált" írja Gábor Róbert. 1944. október 15. tragikus dátum a magyar törté­nelemben. Horthy Miklós kormányzó felkészült arra, hogy október 18-án felhívással fordul a magyar néphez, bejelenti és megindokolja a háborúból való kilépést. De október 10-én a Gestapo elrabolta Bakay Szilárd vezérezredest és október 15-én elrabolta ifj. Horthy Miklóst. Ezután a kormányzó október 15-én délben bejelentette a háborúból való kiugrást: „Elhatároztam, hogy a magyar nemzet becsületét megőrzöm a volt szövetségesekkel szemben is, amidőn az a kilátásba helyezett katonai segítség helyett a magyar nemzetet a legnagyobb kincsétől, szabadságától akarja végleg megfosztani. Ezért közöltem a Német Birodalom itteni képviselőjével, hogy ellenfeleinkkel előzetes fegyver­­szünetet kötöttünk, velük szemben minden ellenséges­kedést megszüntetünk." A kormányzó testőrségének rövid tűzharcát leszá­mítva, a magyar honvédség nem tanúsított ellenállást. A németek lemondásra kényszerítették a kormányzót, le­tartóztatták és Szálasi Ferencnek adták át az ország vezetését. A tényleges hatalom a nyilas pártszolgálatosok kezébe került és megkezdődött a pogrom. Különféle nyilas terrorcsoportok működtek, az Andrássy út 60-ból naponta ötven-hatvanas csoportokban a Dunapartra kísérték a kirabolt és véresre vert embereket és a Dunába lőtték őket. Megdöbbentő, hogy az egyik legvérengzőbb nyilas Kún András ferencrendi szerzetes volt, aki 500 embert meggyilkolt. A háború után kötél általi halálra ítélték és az ítéletet végrehajtották. Az SZDP a Budapesten 1944. október 1. és 1945. február 15. között meggyilkoltak számát nyolcezerre becsülte. Folytatás következik Amerikába utazása előtt munkatársai búcsúztatják 15. OLDAL

Next