Amerikai Magyar Népszava, 1929. október (30. évfolyam, 274-304. szám)

1929-10-01 / 274. szám

Női Fatia Negra tartja rettegésben a Székelyföldet Néger óriás követte el a greenburgi nő elleni gyilkosságot­­­­ A közelben tartózkodott munká­sokat vallatja a rendőrség Hatalmas termetű néger után kutat­­ a rendőrség, akit azzal gyanúsítanak, hogy ő gyilkolta meg Mrs. Elsa Sigjh M a r s­h­a­ll1, a fiatal háztar­­tagí­tási alkalma­ido­zottat, akinek / J holttestet pén­­­­­­teken találták ISfr .­­ ) meg Green- Ar r/ J b­u r­g, New y of Yorkban, nem William messze attól a Marshall helytől, ahol Earle Francis Peacox el­égette felesége holttestét. Négy munkást ma fog ki­hallgat­ni a rendőrség, akik a közelben dolgoztak, mikor Mrs. Marshallt gyilkosa sörétpuská­­val agyonlőtte. Ugyancsak ki fogják hallgatni azt a három nőt, akik jelentkeztek és el­mondták, hogy hallották a lö­véseket és látták, amint egy óriási termetű néger menekült a helyszínről. Az áldozatot tegnap temet­ték el White Trainsen, melyen azonban férje, William Mar­shall, nem jelenhetett meg, mert a kiállott izgalmak miatt idegei teljesen felmondták a szolgálatot. -­ E MEGÜNNEPLIK AZ IKREK 84 ÉVES SZÜLETÉSNAPJUKAT CHESTER, N. Y., szept. 30. — Az Egyesült Államok két legidősebb ikertestvére, a 84 éves Mrs. Arabelle Rogers ,és Mrs. Anette .Mason szülőváro­sukban megünneplik 84 éves születésnapjukat. Az ünnep­ségre meghívják Chester város előkelőségét. HIRDETÉS 6 6 6 A RECJ5PT Hülés, Grippe, Flu, Dengue, Epés Láz és Maláriára |?£gyorsabbfbn bntó ism*rt gyftryvftftAi [TRADE BANK OP NEW YORK Kuttliny Jenő utódol I­­OA* 133 AVENUE B (7th St. Corn«) fifilH ja» Wm* 34th9tre*«^_ BETEG? - ORVOSSÁG KELL? DR. VARGA JÁNOS Hites Magyar Okleveles Gyógyszerész 1299 Second Are. (cor. 68 St.) New York City ad önnek. JÓ TANÁCS! JÓ ORVOS! JÓ ORVOSSÁG! Őszinte felvilágosítás minden titkos férfi és női bajban. k. es. u. Legújabb Találmány! GYÓGY­GŐZFÜRDŐ 4 évig szenvedtem köszvényben, reu­mában (7 hónapig járni sem tudtam). A reuma megtámadta a szívemet, vesémet, májamat és tüdőmet. Idegbaj s gyomor­gáz bántott. Orvosok ajánlották, hogy vegyek gyógyfürdőket. Mindent megpróbáltam, 4 évig kísér­leteztem, amíg feltaláltam az új gyógy­módot. Sok embert kigyógyítottam vele, amit levelekkel igazolok. Nyitva d. u. 1-től este Szombaton egtsz nap. A. SZABÓ, 233 E.85 th St.,N.Y.C. I'HI­NE: WASII'.MVl'ON HEIOlCfs 105. T. Feketeruhás titokzatos nő a haramiák vezére.­­ Kirabol­tak egy szepsiszentgyörgyi borbélyt és revolvergolyóktól összelyukgatott testét odvas fába rejtették Csíkszeredáról jelentik. A régi haramiavilág romantiká­ját a legkésőbbi időkig talán a Székelyföld havasai védelmez­ték és rejtegették a pandúr­­korszaktól ezelőtt még 20—25 esztendeig. A kovapuskás, jó­­lelkű­, feketeinges haramiák közel álltak a nép szívéhez, mert azt tartották róluk, hogy igazságosak és a rablott pénz­zel legtöbbször a szegényeken segítettek. A bűnözés ellen indult had­járat, amely a haramiákat is közönséges bűnösökké minősí­tette, a csendőrség megszerve­zése, a rendőrség és katonaság bevonása a bűnösök kézrekerí­­tésébe, egyre apasztotta a Szé­kelyföld szegénylegényeinek a számát és végül is már csak a legenda, az apáról fiúra szálló izgalmas mese idézi fel emlé­küket. Amióta azonban bocskoros nép tapos az erdélyi nemesek földjén, ismét benépesültek, de új típusú haramiákkal, a csikországi fenyvesek, kiálló pofacsontú, gyilkos tekintetű, marcona alakok állanak les­ben az országúton, hogy töb­­bedmagukkal kifoszthassanak és legyilkoljanak egy gyanút­lanul arra haladó embert. Nem fontos nekik, hogy mennyi pénz van nála, csak­­a vérszomj kielégülése, a borzalmas kínok­ban fetrengő ember halálhör­­gése. És a vérfagyasztó ha­láldráma végén kiforgatják a ruháját, holttestét odadobják az országot árkába, varjak és hollók prédájául. Az oláh hatóságok, ha tudo­mást is vesznek a rablóban­dák állandó garázdálkodásai­ról, nem igen tesznek semmit ellene, annál is inkább, mert az áldozatok legnagyobbrészt a magyarok sorából kerülnek ki. Csak amikor a hatóság nagyfokú, bűnös nemtörődöm­sége felett a haramiák vérsze­met kapva, be-bemerészked­­nek egy-egy városba, lépnek fel ellenük szigorúbb megtor­lással, ami legjobb esetben is annyit jelent, hogy a garázda bandát visszaszorítják a he­gyek közé, hogy ott aztán ké­ny­ük-kedvük szerint rabolja­nak, gyilkoljanak. Rémdráma az országúton Egész rövid idő alatt újabb és újabb rablóbandák keletkez­nek, amelyek különösen a Szé­kelyföldön visznek végbe ga­rázda­­pusztítást. Most a na­pokban a Tusnádfürdő s Bükk­­szád közötti országútszaka­­szon egy férfire bukkantak az országúti szekeresek, egy vé­rébe fagyott férfire, aki esz­méletlen állapotban hevert az útszéli árokban. Felszedték és beszállították a Csíkszeredai kórházba, ahol az orvosi vizs­gálat megállapította, hogy a szerencsétlen embernek köz­vetlen közelből a halántékába lőttek. Minden kétséget kizáró mó­don megállapítható volt, hogy ő a férfi, akiről kiderítették, hogy Dézsi Sándor sepsiszent­györgyi borbély, rablótámadás áldozata lett. Teljesen ruhát­lanul találták az útszéli árok­ban, ahol már huzamosabb ideje heverhetett, mert táton­gó fejsebébe már beférkőztek a kukacok is. A jómódú borbély a kórház­ba való szállítása után egy kissé magához tért és szakado­zott mondatokban beszélte el zavarosan, hogy mi történt vele. Előadása szerint Tusnád­­fürdőről Bükkszád felé igye­kezett, amikor körülbelül a fe­le után egy több tagból álló, rosszul öltözött férfitársaság jött feléje. Legelői egy fekete­­ruhás nő haladt. Gyanútlanul akart elmenni mellettük s an­nál nagyobb volt a rémülete, amikor a feketeruhás nő hir­telen elébe ugrott és oláh nyel­ven rákiáltott­ .— Add ide a pénzed, de azonnal! Az ijedtségtől megrettent ember önkéntelenül is körülte­kintett, hogy nem hívhat-e valahonnan segítséget. Az egyik szélesvállú oláh, úgy látszik, észrevette rejtett gondolatát, botjával fejbevág­ta a borbélyt és csúfondáros hangon gúnyolódott vele. — Hiába próbálsz kiabálni, nincs itt senki, látod! Dézsi Sándor zsebében 10 ezer lej volt, amit nővérének szánt Nászajándékul. Annak ellenére, hogy egyedül állott egy nyolctagú, mindenre el­szánt rablótársasággal szem­ben, védekezni próbált és a gyors menekülést kereste. Egy óvatlan pillanatban sikerült a haramiák gyűrűjéből kiugra­nia és vad futással iparkodott eliramodni. A haramiák azon­ban utána vetették magukat, elfogták és ütlegelni kezdték. Ekkor a feketeruhás nő, aki nyilván a banda vezére lehe­tett, intézkedett: — Kutassátok át, mi van a zsebében! És csakhamar a szélesmarkú oláhok kezében ropogott a 10,000 lej, az egyik haramia felakasztotta övére a borbély láncos aranyóráját. De még ez­zel sem­ elégedtek meg. Az egyik közülük kapzsin odaka­pott Dézsi Sándor kezéhez és lehúzta ujjairól a jegygyűrű­jét és egy másik aranygyűrű­jét. Kapzsiságban túllicitálták egymást: az egyik toprongyos alak a borbély ruhájára vetett szemet, amely jó volt és ele­gáns, öt perc sem telt bele, Dé­zsi Sándor ott állott kifosztva, kivetkőztetve mindenéből, a rablónépség között. A feketemnhás nő ítélete Most tanácskozni kezdtek, suttogtak, aminek végén durva röhögés jelentette, hogy meg­állapodtak, mi legyen Dézsi Sándor további sorsa. A feketeruhás nő revolvert húzott ki az övéből és átnyúj­totta egyik cinkosának. — Érje őt az a kitüntetés, hogy az én revolveremmel kül­­ditek őt a másvilágra! Dézsi Sándort közrefogták s halántékához emelték a fegy­vert. Néhány percig a legna­gyobb kínokat állatták ki vele, ijesztgették és gúnyolták és egyszerre csak közvetlen közel­ből a halántékánál eldördült a fegyver. Hogy ezután mi történt, a rablóbanda merre menekült el, nem lehet megállapítani. Any­­nyi tény, hogy a rablógyilko­sok azt hitték, hogy áldozatuk meghalt, mert a borbély élette­lennek látszó testét egy útszéli hatalmas fa odújába dobták. Dézsi Sándor néhány óra múlva magához tért és minden erejét összeszedve, kimászott az út szélére, így akadtak rá az országúti szekeresek. A borzalmas eset az egész Székelyföldön nagy izgalmat keltett, mert joggal tartanak attól, hogy az újabb rablóban­da tovább folytatja működését, amelynek Dézsi Sándor volt az első, de aligha az utolsó áldoza­ta . • • ÍTÖBBLSEJE költözködés napja New Yorkban 250 ezer család cserél lakást október havában A • '' • • ftr Október elsejével kezdetét veszi az őszi költözködés nagy­hete. Az eddigi megállapítások szerint 250 ezerre tehető azok­nak a családoknak a száma, amelyek ebben az esztendőben októberben lakást cserélnek. Különösen nagy a tódulás Long Islandba, Brooklynba és Queens­be. A “muffolók” már javában dolgoznak, hogy a költözködőket gyorsan és pon­tosan kielégítsék. Mivel pedig nagy a tolongás, egyes szállító vállalatok sietnek kihasználni a helyzetet és alaposan felsró­folták a költözködési szállítás árait. Az egy- és kétszobás lakáso­kat valósággal megostromol­­ták a költözködők és ez a meg­figyelés arra inti a házépítő vállalkozókat, hogy a jövőben kislakásokkal bíró bérházakat még nagyobb számban építse­nek. Az októberi költözködés és a postai kézbesítés Kiely new yorki postamester hirdetményt bocsátott ki, a­melyben a lakást cserélőket fi­gyelmezteti, hogy régi laká­sukhoz , legközelebb eső postai állomáson jelentsék be a la­kást, amelyből kiköltöznek és a lakást, amelybe beköltöznek. Erre a célra a postai állomáso­kon nyomtatott levelezőlapok vannak, amelyeknek pontos ki­töltését ajánlja a postamester. A lakásváltoztatást bejelentő levelező lap a levélhordónak is átadható, de postán is beküld­hető ahhoz a postai állomás­hoz, amelynek területéről a lakó elköltözik. . . . . . ! . SZÖRNYETHALT A LEÁNY, MERT A KARJÁBA LŐTTEK MASPETH, L. I., szept. 30. — Mabel Krug 15 éves leány, akit iskolatársa Emil Borst ap­jának revolverével véletlenül karban lőtt, a nagy ijedtségtől a helyszínen szörnyethalt. AMERIKAI MAGYAR NÉPSZAVA Halálba akart menekülni a szerelmében csalódott leány Nem árulja el a férfi kilétét, aki miatt jódot vett be Régi, régi baja az a szerel­mes lányoknak, hogy hisznek a csábító édes szavaiban, aki szenvedélyének kielégítése után úgy otthagyja őket, mint Szent Pál az oláhokat. Anna Jamera, new yorki le­ány a legutóbbi, de bizonyára nem­ utolsó áldozata a kihűlt érzelmű férfinak, aki összetör­te a szegény, fiatal táncosnő szívét. Jóddal akarta megmérgezni magát, hogy örök, békés álom­ba meneküljön a csalfa álmok világából, de a kórházban visz­­szaadták ennek a békétlen élet­nek. Most pedig szomorúan pana­szolja: — Eldobott engem az én emberem! Két esztendő bol­dogsága után! Más lányt sze­ret! De nem árulom el! Nem! Mert még mindig szeretem! Higgyék el, hogy még mindig szeretem! Anna Jamera az öngyilkossági kísérlet után Száztize­nhatezer automobilt lopnak évente Amerikában Nagyon sok megkerül, de hasz­nálhatatlan állapotban Az amerikai automobil tol­vajok az elmúlt év alatt száz­tizenhatezer autót loptak el. Az ellopott autók összeértéke meghaladja a nyolcvanegymil­lió dollárt. Az amerikai biztosítótársa­ságok, melyek ezt a statiszti­kát összeállították, azt is meg­állapították, hogy az ellopott automobilok nyolcvan százalé­ka előkerült, de rendszerint annyira megrongált állapotban, hogy használni már alig lehet. A DEBRECENI SZEGÉNYEK EGY RÉSZÉ A SZEMÉTBŐL KERESI MEG KENYERÉKBARÁTOM! Hetven család egyedüli keresete, amit a szemétben talál Debrecen, szept. hó. Délelőtt van. Csodálatos ká­nikulai meleg. Halálos, nagy, nehéz és tikkasztó fáradtság ül a városra. A rekkenő meleg­ben szinte ásítoznak az utcaso­rok. A Hatvan-utcán balla­gunk kifelé a városból. A kis­­állomás előtt emberek állnak, szegény emberek, akik dolgozni akarnak a gazdag cívisváros­ban. A Hatvan-utcai temető mel­lett megyünk az országúton. Itt már egészen falusias az utca, gyerekek játszadoznak a porban és akit nem téveszt meg a kánikulai rekkenő me­leg, már láthatja, hogy itt van az ősz. Nesztelenül, lopva jött, de ha egy kis szellő megbor­zolja a fák lombjait, akkor­­már tömegesen peregnek le a sárga levelek. Kavarognak még egy kicsit, aztán elteme­­tődnek a közös sírba. Aki s­zemétben kert­ - kenyerüket A­­ láz után kétfelé ka­nyarodik el az út. Közvetlenül a Téglavető mellett, a dimbes­­dombos árkokban nagy szemét kupacok sorakoznak egymás mellett. Egy-egy órai időköz­ben újabb és újabb szürke vá­rosi vasszekerek érkeznek ide. Szemétkocsik, amelyek itt rak­ják le a múltnapi szennyét, piszkát a gazdag városnak. Hatalmas porfelhő gyürüdzik körülöttük, amint a kocsisok lapátolják ki a szemetet kupa­cokba. Valami furcsa kép, hogy rengeteg ember áll itt. Vájjon mit kereshetnek? Félig meztelen asszonyok, gyerekek, lányok ott sürögnek­­forognak körülöttük és könyö­kig turkálnak a kidobott sze­métben ___ Ezek azok a szegény embe­rek, akik a szemétből remélik megtalálni a mindennapi ke­nyeret. Milyen élénkséggel dol­goznak ! Arcuk egészen be van temetkezve a szemetes polcba, szinte nem látni belőlük sem­mit, csak a port, a hatalmas nagy port, amely félkilométer­nyire száll fel ott a magasba. Zsákok vannak mellettük, lyu­kas, foltos zsákok és azokba rakosgatják össze, amit a sze­métben találnak. Kiesik a könny a szemünkből, ahogy nézzük őket. Örömujjongással fogadják, ha egy-egy rossz, le­taposott sarkú félcipő kerül, rongyhulladék, kenyérhaj és minden olyasmi, amiknek már nem tudták hasznát venni a városban élő gazdagok. Cipőt kap a gyermek Az egyik asszonynál kis sza­tyor van és boldogan siet el mellettünk. Kézenfogva vezeti a gyermekét és örömös szóval biztatja a mezítlábas, félig meztelen apró fiúcskát: — Lesz ma kenyérre való! — és boldogan mutogatja a gyereknek, amit a szemétben talált. Egy pár sárga félcipő, egy nagy csomó vatta és ke­nyérhulladék. Aztán a gyerek felé fordul és mondja: — De valamit eldugtam ám. Neked dugtam el kisfiam — és mádis leül a gyerekkel a víz­­mosta árok szélére. — Nézd csak, — szól titok­zatosan, boldog anyás szeretet­tel és a köténye zsebéből egy felemás, apró kis cipellőt húz elő. — Jó leszek? — Megpróbál­ja a gyerek lábára húzni. A cipő éppen passzol a gyerek­nek. Tapsikol örömében és se­­hogysem akarja lábáról lehúz­ni a cipőt. Sírva fakad, mikor az anyja el akarja venni tőle. Ahogy ott ülnek egymás mel­lett anya és fia, önkéntelenül könny lopódzik az ember sze­mébe. Le kellene festeni őket. Az a fiatal, sápadt, rongyos és vérszegény asszonyka, kibe hi­hetetlen lelket és erőt lehelt az anyai szeretet. Minden nap el nem csüggedő fáradtsággal keresi meg a kenyerét és fen­­tartja a családot­­ a szemét­ből. Ha a legcsekélyebb gyomor­égést érzi, vagy savanyú száj­ízt az étkezés után, az rendsze­rint annak a jele, hogy fölösle­gesen sok gyomorsav van jelen. Ez a gyomorsav kezdetben csu­pán izgatja a gyom­orfalakat, de hosszabb idő múlva már sú­lyosabb bántalmakat okozhat, nevezetesen gyom­orhurutot, gyomorfekélyt. Elővigyázatosságból már most e zavaró érzésnél vegyen ba minden evés előtt egy kávés­kanálnyi Dr. Bolgár-féle GYO­­MORREGULÁTORT, evés után pedig egy késhegynyi ugyan­csak Dr. Bolgár-féle GYOMOR­­SÓ-t egy fél pohár vizben. —* Ezek a szerek gyorsan lekötik a fölös savakat és egészséges, tökéletes, fájdalommentes emésztést segítenek hozni. A két szer ára csupán $1.80. —. Egyedül ezen a címen rendel­heti meg: Vörös Kereszt Pa­tika, 8901 Buckeye Road, Cleveland, O. * * *, mondja kurtán. — Van ebben sok minden, de az embert meg­­fullasztja a por. Nem lehet egy félóránál tovább kibírni. — Mégis mit lehet találni a szemétben. — Mit? Hát mindent. At­tól függ, kinek milyen a sze­rencséje. Én már arany kar­kötő órát is találtam. Fél fül­bevalót, csontot, karikagyűrűt, nikkel láncot, ezüst cigaretta­­tárcát. Rongyos ruhát, mel­lényt, nadrágot, kalapot, rossz cipőt, ételmaradékot, kenyér­hajat. .. hajtűt, fésűt, de egy­szer egy értékes, régi olajfest­ményt is találtam. Ez volt a legjobb üzletem. Száz pengőt adott érte a városban egy ré­giségkereskedő. Na, de érté­kesebb tárgy kettő ha akad egy évben. Hetvenen élnek a szemétkutatásból — Hol adja el a szemétben talált tárgyakat? — A zsibogón. Aztán kit hogy lehet becsapni. Nem tud­ja azt senki kérem, hogy ezek innen valók a szemétből... Egész rendes kereskedelem. A nyomor aprópénzre váltja a szemetet... — Mióta foglalkozik ezzel a keresettel ? — A háború óta. Akkor vál­tozott meg a világ és nagy lett a szegénység. Nincs pnéz és nincs munka. Ilyen pénztelen világot még nem éltem, mint ez a mai... — Hányan jönnek ide, vagy jobban modva, hányan élnek a szemétből? — Lehetünk vagy hatvanan, hetvenen — mondja hosszas gondolkodás után. — Ebben a számban nincsenek benne a gyerekek. Pedig azok is van­nak jócskán. De azok nem szá­mítanak. Azok a játékon törik a fejüket... Nem lelnek sem­mit. Dél van, mikor visszaindu­lunk. A szemét kutatói is abba­hagyják a munkát és mennek hazafelé. Milyen szomorú so­­kadalom. Valóban lehetnek vagy százan. A szemetes por belepi az arcukat, szemüket,­­ szájukat... Sápadt homloku­kon piszok barázdát szánt a gyöngyösen lefolyó verejték.­­ Mennyi szegény, nyomorgó em­ber!... Mennek a város felé... Ki boldogan, ki szomorúan. Ki­ki mit és mennyit talált. Ettől függ az öröm vagy a szomorú­ság­ • . Halálosan áldatlan állapot, amelyen a gazdag városnak se­gíteni kellene. Munkát adja­nak ezeknek a szegény, nincs­telen embereknek. Székely Molnár Imre. Az idegen légiót járt magyar harca öccsével a földért Hamis iratokkal holttá nyilvánítottak egy szilágymegyei embert Zilokról írják: Ifjú Balogh Ferenc gyerekésszel nekivágott az új határnak és átszökött Ma­gyarországra 1919 - ben. Sze­gedre ment, de nem léphetett át a Tisza-hídon, mert a Szenegál katona elfogta. Nem állították bíróság elé, hanem egyszerűen besorozták az idegen légióba. Több száz társával, mint hadi­foglyot kezelték a megszálló francia csapatok és elvitték őket az idegen légióba. Nyolc évig kínlódott ifjú Ba­logh Ferenc az idegen légió el­ső lovasezredének 6-ik századá­ban és őrmesteri rangig vitte fel. A bátor magyar fiú vitéz­­ségi érmeket is szerzett és ami­kor a kényszerű 8 év lejárt, nem akarták elengedni a fran­ciák. Balogh Ferenc azonban nem volt hajlandó tovább szol­gálni, mert vágyott haza apját, anyját látni Szilágyságba, ahol gyönyörű a Meszes, a Réz, s a kanyargó hegyi uton rohannak az autók . . . Balogh Ferencet—hazahozta a honvágy. Megkapta a fran­cia állampolgárságot annak az elismeréséül, hogy vérét hullat­ta a francia köztársaságért, ott a messzi gyarmatokon. Sőt — ez is kevés idegen légionistával történik meg — állást is adtak neki Párosban egyik állami in­tézménynél. Bould Jourdan Garcon de Crisine, Páris XIV. Rue Lafayet 48 alatt helyezke­dett el Balogh Ferenc, aki már majdnem elfelejtett magyarul. Állását nem hagyta ott, hanem szabadságot kért és francia út­levéllel augusztus 27-én Zilah­­ra érkezett. Apja, anyja halott, öccse régen holttá nyilvánította Mocsolyán szüleit már nem találhatta meg, mert azok pár évvel ezelőtt elhaltak. Öccsét, Balogh Lajost már nem is volt ideje felkeresni, mert egy öreg embertől megtudta,, hogy öccse már régen holttá nyilvánította, földjüket, az örökséget eladta. — Féltem magamtól — mon­dotta ifjú Balogh Ferenc — nem mertem öcsémet felkeres­ni. Féltem, hogy megfojtom, annyira elkeserített az, amit hallottam . . . Elment a sárosdi körjegyző­höz, ahova Mocsolya község is tartozik és ott a jegyző azután hivatalosan is tudomására ad­ta a történteket.­­ Balogh Lajos földéhségében halottnak nyil­vánította bátyját és a földjét, belsőségét, a szőllőj­ét, mintegy 800 ezer lej értékben a maga nevére íratta. Megtudta a jegy­zőtől, hogy öccse halottnak nyilvánította, a hagyatéki el­járást szabályszerűen lejárat­ták ellene testvérei Balogh La­jos­ és Zsuzsanna. A két test­vér meg is kapta az örökrészét és eladták. Jóság le is vezette az ügyet és azt foganatosították is. Dr. Rosenfeld az iratok át­tanulmányozása után szenzá­ciós felfedezést tett. Kitűnt az aktákból, hogy Balogh Lajos nem öccse, hanem egy Balogh Ferenc nevű sarmasági lakos holttányilvánítási irataival sze­rezte meg öccse földjét, aki 1887 januárjában született Sar­­maságon és a háború alatt tűnt el s akinek holttányilvánítását felesége kérte. Ennek a másik Balogh Ferencnek az aktái a zi­lahi járásbíróságon G. 112 — 1952. szám alatt feküsznek. Nyilvánvaló tehát, hogy Ba­logh Lajos megtévesztette ra­vaszságával a bíróságot és igy sikerült csak a vagyonhoz jutni. Az ifj. Balogh Ferenctől ka­pott meghatalmazás alapján nyomban megindult az eljárás a hagyaték­átadó végzés hatály­talanítása és a szerződések ha­tálytalanítására. Telekkönyvi elévülés még nem következett be és így rövidesen vissza fog­ja kapni ifjú Balogh Ferenc a földjét, szőllőjét és mindazt, ami az apja halála után a va­gyonból őt megilleti. Öccse pe­dig börtönbe jut. “Bár sohase jöttem volna haza” Ifjú Balogh Ferencet ott ta­láltuk dr. Rosenfeld irodájá­ban. Magas, erős ember, 37 éves, ezerszer nézett szembe a halállal, de most a könnyekkel vivődik. Alig beszél már ma­gyarul s keservesen ismétli örökké ezt a mondatot: — Bár sohase jöttem volna haza ... ezt tették velem a test­véreim . . . Vissza is ment Párisba a lel­kileg összetört ember, aki mint gyerek ment otthonról tiz éve, soha választ nem kapott leve­leire, s most csatatereken sebe­sült testét csukló sírás rázta. Testvéreit nem akarta látni és ott zokogott a zilahi főtéren a Wesselényi-szobor előtt, míg el nem döcögött vele a bérkocsi a vasúthoz, vissza Pak­sba, ta­lán megint ki az idegen légió­ba. A föld, a föld okozta ezt a tagédiát is, amely már annyira rémségbe kergette józan életű, kérges kezű, dolgos magyar pa­rasztokat . . . Megindul a testvérharc Ifj. Balogh Ferenc elment dr. Rosenfeld Béla zilahi ügyvéd­hez és elmondta baját. Az ügy­véd megállapította, hogy a zi­lahi járásbíróság S. 2412—925. szám alatt, mint hagyatéki­ai­ FELMENTETTÉK A GYILKOS­SÁGGAL VÁDOLT HÁROM MAGÁNDETEKTÍVET PITTSBURGH, szept. 30. — Azt a három magándetek­tívet, akiket John Borkowsky bányamunkás meggyilkolásá­val megvádoltak, az itteni es­küdtszék ma a gyilkosság vádja alól felmentette. kutyjan gyönyörű képes pa­tent Útmutatónkat és rajaivünket. ír­jon értük magyarul még ma. A talál­mányra vonatkozó és azok értékesí­téséről szóló ügyekben forduljon a pontos és megbízható szabadalmi ügyvivőkhöz! e címen: BRYANT & LOWRY bejegyzett szabadalmi n­gvv vívók 324) Victor Bldg., Washington, D. C. Meleg leves hetenkint kétszer Beszélgetünk vele. — Az uram hadirokkant, fél lábú szegény és nem tud dol­gozni. Három gyerekem van, de még aprók. Iskolába járnak. Én keresem meg az egész csa­ládra a kenyérrevalót. Azt csak az a nagy Úristen tudja, hogy mennyit szenvedünk, uram. Koplalunk és hetenként csak kétszer ha kerül egy kis főtt le­veske az asztalunkra. A kisfiú erős, okos szemét fátyolossá teszi a könny. Sejti tán a lelke az élet dinamikai erejét. Kis emberbimbó a tri­anoni nyomor “éden”-kertjé­­ben. Mit lehet találni a szemétben? Új emberek jönnek. Keresik a szemétben a kenyeret. Egy ör­eg, félszem­ű munkás lépdel mellettünk, ő is a szemetet gyűjti. — Hát ebből is meg lehet él­ni? — kérdezzük. — Nyáron van a szezon. — NINCS # ‘Az uj gj jy­­g ^ és tökélete­sitett Gold Medal ^ Halerm Oil Capsules a vese, máj és hólyag bajok okozta fájdalmakat megszün­teti. Nem modern gyógytalálmány, hanem több, mint 200 éve elismert orvosság sok baj ellen. Szedni kel­lemes. Minden patikában 3 nagy­ságban. Ügyeljen a “Gold Medal“ névre minden csomagon. ^ AND IMPftoj, ^ HAaRM­i OIL

Next