Amerikai Magyar Népszava, 1930. április (31. évfolyam, 91-119. szám)
1930-04-01 / 91. szám
4 AmerikaiNépszava Established 1809 by GÉZA D. BERKO alapította 1809-ben Published dally including Sunday by THE AMERIKAI MAGYAR NÉPSZAVA, INC. 24 Union Square. New York. N. Y. Telephone: Stuyvesant 5770 Entered as Second Class Matter, Post Office, New York, N, Y. Business Manager: IZSÓ SZÉKELY, ügyvezető-igazgató Subscription Rates: !’nlted States of America. Canada. Mexico, South America, [ind Cuba one yr. six mon. Dally only...........$&D0 —$3.00 Foreign Countries and New York City one yr. six mon. DaJJy only...........SO. 00 — $4.50 Előfizetési drnk: az Egyesült Államokban, Canadában, Mexlcoban, Dél- Amerlkában és Cubftban: Egész évre $(i.OO, félévre $3.00 Külföldre és New Yorkban: Egész évre $9.00, félévre $4.50 Branch Offices: Bethlehem. Pa., 727 E. 4th St. Bridgeport, Conn.,- 201 Poplar Buffalo, N. Y., 432 Dearborn Street x Cleveland, O., East 116th St. & Buckeye Rosjd Chicago, 111., 929 Montana St. Pittsburgh, Pa.. 312 Johnston Avenue. Budapest! Budapest Fiók Irodák: Perth Amboy, N. J., 307 Maple Street. Detroit, Mich., 8302 West Jefferson Avenue. Newark, N. J., 897 South 20th Street. . Philadelphia, Pa., 6West Montgomery Avenue. Trenton, N. J., 750 Cass Si. Office:''111-, Klsfaludy-utca 87. MagryaromzAg Hungary A trianoni szerződés igazságtalan, embertelen, nemzetgyilkos, Harcolni ellene emberi kötelesség; küzdeni megváltoztatásáért szent feladata minden magyarnak. UH Ez az újság minden erejével, minden súlyával, minden rendelkezésére állá eszközzel küzd és küzdeni fog a magyar revízióért és a küzdelmében fegyvertársul kér minden amerikai magyart, politikai pártállásra és felekezeti különbségre való tekintet nélkül. UHU A trianoni szerződést meg kell változtatni. AZ EGYLETEK EGYESÍTÉSE A HÁROM legnagyobb amerikai magyar egylet new yorki fiókjának tagsága közös gyűlést tartott, amelyen elhatározta, hogy a legnagyobb mértékben támogatja a három egylet egyesítésére irányuló akciót. Ezt az állásfoglalást mindenképen csak helyeselni lehet. Mindenekelőtt a lehető legkorrektebb, leghelyesebb dolog, hogy ebben a nagyfontosságú kérdésben ne az egyletek vezetői döntsenek, hanem maga a tagság. A tagokat kell megkérdezni, hogy akarják-e az egyesítést vagy nem, hiszen itt legelsősorban a tagok pénzéről és tagok érdekéről van szó. Az is igaz, hogy az egyesítés a tagoknak csak előnyére lehet. Kevesebb lesz az adminisztrációs költség, az egyesített tagság sokkal hatalmasabb erőt fog képviselni és nagyobb mértékben lesz képes arra, hogy nagy és fontos feladatának eleget tegyen. New York megtette az első lépést ebben az irányban, a vidéknek követnie kell a példát. Mindenütt, ahol ennek a nagy amerikai magyar egyletnek fiókjai vannak, együttes ülésén kell magának a tagságnak állást foglalni az egyesítés kérdésében. A tisztviselők aztán végrehajtják a tagság határozatát. Ennyit a kérdés lényegére vonatkozólag. Ami viszont a vasárnapi gyűlés részleteit illeti, nem lehet szó nélkül elmenni egykét szónok elhamarkodott, könnyelmű és felelőtlen kritikája mellett, amit az amerikai magyar sajtóval szemben engedtek meg maguknak. Ezek az urak, akik bizonyára nincsenek teljesen tisztában se a lényegével, se a súlyával annak, amit a vita hevében mondottak, azt a vádat emelték a sajtó ellen, hogy az csak az egyletek tisztikarának nyilatkozatait közli, ellenben nem ad nyilvánosságot a tagság véle-ményének. Mi eddig úgy tudtuk, hogy az egyletek tisztviselőit alkotmányos formák között a tagság választja és hogy a tagságot képviselik a törvényesen megválasztott tisztviselők. Ha a tagoknak valami perük van a tisztviselőkkel, azt intézzék el az egylet keretén belül és ha nincsenek megelégedve a tisztviselőikkel, válasszanak újakat. A sajtó természetesen nem mehet bele annak a világításába, hogy a törvényesen megválasztott tisztviselők állásfoglalása valóban fedi-e nemcsak a többség véleményét is, hanem azokét az urakét is, akiknek publicisztikai működéséből a sajtó époly kevéssé kér, mint amennyire nem óhajtja előírni nekik, hogy mit szónokoljanak vagy mit ne szónokoljanak egyleti gyűléseken. Bizonyos azonban, hogy aki mások felett kritikát gyakorol, annak legelsősorban önmagával szemben kell szigorú kritikusnak lennie. Azoknak az uraknak, akik a vasárnapi gyűlésen könnyelműen, felelőtlenül és alaptalanul dobták be a vitába vádakat a sajtó ellen, szíves figyelmükbe ajánljuk, hogy mielőtt a lapokat megcenzúrázzák, tanulják meg, hogy minden tisztességes közéleti szereplés első feltétele: semmi olyat nem állítani, ami nem igaz. Az az ember, aki a napokban 120 órán át szakadatlanul hallgatta a rádiót a legnagyobb elismerést érdemli meg. Spirituszba kellene rakni. Egy detroiti lap szerint ott legutóbb nagyon megcsappant a prohibiciós ügyekből letartóztatott emberek száma. Ez csak azt az egyet bizonyítja, hogy az emberek jobban vigyáznak. * A derék atlantai polgárok per útján akarják behajtani a hűtlen hivatalnokok által zsebrevágott “graft"-összegeket. Ehhez a perhez nem fognak ügyvédet kapni. OKOS SZAVAK A KÜLFÖLDI KÖLCSÖNRŐL A MAGYAR pénzügyminiszter beszédében, amelyet a költségvetés benyújtásával kapcsolatban tartott, volt egy különösen figyelmet érdemlő passzus. A külföldi kölcsönökről beszélt Dr. Wekerle Sándor és azt a kijelentést tette, hogy az új külföldi kölcsönt beruházási és produktív célokra fogják fordítani. Ez a határozott ígéret kétségkívül megnyugvást fog kelteni azokban a külföldi — és főkép amerikai — pénzügyi körökben, amelyekkel a magyar pénzügyi kormány az új külföldi kölcsönök dolgában tárgyal és bizonyára hasonló hatást fog kiváltani azokban a komoly magyarországi rétegekben is, ahol nem alaptalan aggodalommal szemlélték az egyre szaporodó külföldi kölcsönöket. A kölcsönt, amelyet egy állam felvesz, ugyanolyan szempontok szerint kell megítélni, mint egy üzletember kölcsönét. Tőke nélkül nem lehet üzletet vezetni és ép oly kevéssé lehet el egy ország gazdasági élete tőke nélkül. Ha a tőkehiány súlyos handicapjével dolgozó üzletember kölcsönt vesz fel és a pénzt, amit kapott úgy fekteti bele az üzletébe, hogy az neki több hasznot hajtson, mint amennyit kamatban fizetnie kell a kölcsönzőnek, akkor az üzletember bizonyára okos dolgot cselekedett. Ha azonban ugyanez az üzletember a kölcsönpénzt arra fordítja, hogy perzsa szőnyegeket vásárol, két automobilt vesz és a feleségét drága ékszerekkel látja el, akkor ez az üzletember a legjobb útán van a csőd felé. Az állami gazdálkodásra ugyanez áll. Valóban szüksége van az államnak tőkére és ha külföldi kölcsönt vesz fel abból a célból, hogy a kölcsön öszszegét eljuttassa a gazdasági életbe, hogy mozgásba hozza az ország gazdasági életének elernyedt vérkeringését, akkor a kölcsön valóban használt az országnak. Ha azonban a kölcsönt olyan állami kiadások fedezésére fordítja, amelyek semmi pozitív hasznot nem jelentenek a nemzet gazdasági életére, akkor minden kölcsön csak rontja az ország általános gazdasági helyzetét. Nem szabad ugyanis elfelejteni, hogy a külföldi kölcsönt nem adják ingyen. Kamatokat, mégpedig súlyos kamatokat kell fizetni érte. A kamatokat természetesen az ország fizeti, még pedig adókból. Minél több adót fizet egy ország, annál szegényebb lesz tőkében. Ezért kell különös megnyugvással fogadni a magyar pénzügyminiszter kijelentését, hogy okosan, helyes célra fogják felhasználni az új külföldi kölcsönt. Annál fontosabb ez, mert Magyarország pénzügyileg és gazdaságilag csak akkor képes újabb megrázkódtatások nélkül fizetni, ha ezek a külföldi kölcsönök csakugyan a nemzet gazdasági életét lendítik fel, a vállalkozást fokozzák, munkát adnak a tömegeknek és megkönnyítik a polgárok számára a súlyos adók fizetését, amelyek keservesen nehezdenek rá a mai Magyarország minden dolgozó férfiára és asszonyára. Az az út, amelyet a pénzügyminiszter költségvetési beszédében megjelölt, az ország gazdasági életének javulása felé vezet. Nekünk, amerikai magyaroknak, akik aggódó figyelemmel kísérjük a dolgozó tömegek nehéz küzdelmét a megélhetésért, remélnünk kell, hogy az okos tervet okos végrehajtás fogja követni. Campbell prohibiciós főmufti mindenkit le akar tartóztatni, akinél szeszes italt találnak. Mi lesz azokkal, akik már lenyelték? Vagy röntgenkészülékkel fogják felszerelni a szaglászókat? * Legközelebb egy 85 emelet magas felhőkarcolót kezdenek építeni New Yorkban. Utóbb tényleg nem láthatjuk már a legfelső emeleteket a felhőktől. Ezelőtt a hölgyek elájultak ha egy egeret láttak. Ma 32.000 láb magasba kell repülniök, hogy elájulhassanak. AMERIKAI MAGYAR NÉPSZAVA Az én kis hasábom ÖTVÖS ADORJÁN ROVATA AMIRE AZ ÖREG RÖNTGEN NEM GONDOLT. . . Ezt a történetet egy orvos barátom beszélte el nekem, övé a felelősség érte. Az orvos neve nem fontos, ellenben fontos az, hogy három régi magyar amerikás beült egy autotaxibe és alig hogy elhelyezkedtek a kocsi belsejében, egy oldalutcából nekirontott egy másik automobil, de oly erősen, hogy mindkét autó tótágast állt a lökés következtében. A mi három emberünk kiesett a kocsiból, de komolyabb bajuk — csodálatosan — nem történt. Megszólal az egyik: — Na, most igazán hálát adhatunk az Istennek. Egy ilyen balesetet ép bőrrel megúszni, nem kis dolog. A másiknak azonban eltérő véleménye volt: — ■ Én azt hiszem, hogyha idilsőleg nem sérültünk is meg, azért lehet, hogy valami belső sérülést kaptunk. Menjünk el egy orvoshoz, annál is inkább, mert hiszen én felírtam mind a két autó számát. Ebben aztán meg is állapodtak. Rögtön elmentek mind a hárman egy orvoshoz, persze most már gyalog. — Mivel szolgálhatok? —, kérdi a doktor. Erre a második szépen elmondja az egész esetet s végül hozzáteszi: — Mi tehát szeretnénk egyegy Röntgen felvételt csináltatni, hátha valami zúzódást kaptunk. Mibe kerül egy Röntgen kép? — Huszonöt dollár darabja, — feleli az orvos. Erre a mi barátunk átölelte két társát, szorosan magához vonta őket s igy szólt: — How about a csoportkép, doktorkám ? * AKIK HAZARUCCANNAK A prominens magyar, ez a furcsa, de alapjában véve elég szimpatikus népfaj, mindent szezonszerűen csinál. Télen bezárkózik a lakásába s közhírré teszi, hogy Floridába, ment. Tavasszal, megérkezve Floridából, automobilok után érdeklődik. Húsvét táján pedig, — tehát éppen e héten — imponáló könnyedséggel nyilatkozik: — Azt hiszem, a nyáron hazaruccanok! Ebben a mondatban először is észrevétlenül elárulja magát ő prominenciája. Mert dacára annak, hogy a rézbőrű indiánnál is százpercentesebb amerikainak tartja magát, ilyenkor kihökkenti, hogy “hazaruccanni” az Magyarországot jelent. Másodszor pedig, dacára annak, hogy 35 év óta itt él Amerikában, még egyszer se “utazott haza’’ ugyan, de azért ezt az európai utat, amire 30 éve készülődik, csak úgy lezseren ruccanásnak nevezi. Mert mi az neki? — Azt hiszem, a nyáron hazaruccanok! — mondja. — Igazán? — kérdem én —, és mikor? — Hát azt még most nem tudom. Minden attól függ. (Hogy mitől, azt nem mondja meg.) És melyik hajóval, ha szabad kérdeznem? — Azt hiszem, a Mauretániát fogom venni. Egyelőre ez alegnagyobb hajó, tudja, ha az ember már megy, hát a legjobbat veszi. — Az igaz, de hát azért a Leviathan se rossz. — Nem rossz éppen, de annak csak hrom kéménye van. Ezzel az érvvel aztán már nem is lehet vitatkozni. Hát persze, az embert kiröhögik Cherbourgban, ha három kéményes hajóból száll ki. Ez van tavasszal. Nyáron pedig — csodák csodája — valóban hazaruccan. Mondanom sem kell, hogy a Mongóliával megy, amelynek azt hiszem, csak egy kéménye van ugyan, de viszont 17 napig botorkál a tengeren, míg valahogy nartot ér Hamburgban. Gyilkolnak a baromi elmaradottság és a gyalázatos rossz könyvek BUDAPEST, MÁRCIUS H6. — AZ AMERIKAI MAGYAR NÉPSZAVA SZERKESZTŐSÉGÉTŐL Bánffhunyadon, ebben az oláh uralom alá került szép kis erdélyi városban, három 17— 18 esztendős kölyök összeállóit rablóbandává, megölt egy idősebb boltosnét a cselédlányával együtt s Kolozsvár felé indult éppen, hogy tovább folytassa a rablógyilkosságokat. A bandát azonban lefogták a csendőrök s nemsokára biróság fog ítélkezni bűnügyükben. Érdemes egy kicsit foglalkozni ezekkel a sihederekkel, akiknek agyába, lelkébe ilyen fiatalon befészkelte magát a gyilkolás gondolata. Cigánygyerek, aki nem tudja mi a vallás, mi szülő A banda vezére egy Ötvös József nevű cigánygyerek. Egy kis fenevad. Tömör, gyapjas haja kócosan belóg alacsony homlokába, vastag ajkai feketére cserepeztek. — Szennyes nagy kezein a körmök ragadozó módjára vannak begörbülve. Megkérdezik tőle: — Mi az? — kérdezi értetlenül. — Az apád és anyád? — Az apám az meghalt, az anyám az él. — Miből él az anyáid? — Málnából, koldulásból. — Jártál iskolába? — Nem. — Aludtál már ágyban ? — Nem én, csak a földön. — Fésülködtél már? — Nem, még soha, de már láttam olyat. — Ettél már meleg ételt? — Nem. Én kenyeret eszem, meg néha szalonnát. Egyszer a kovács adott hideg hurkát. — Milyen vallású vagy? — Mi az, hogy vallás? Ez a gyerek, aki soha még meleg ételt nem evett, aki nem tudja, hogy mi a szülő, mi a vallás, ágyban még nem halt, koldulásból tengette életét, soha nem dolgozott, volt a lelke a rablógyilkos bandának. Nem is ő ölt talán, hanem csak a tudattalan butaság, az állati sor, ami dudva módjára nevelte fel, miközben az emberbarom lelkébe nem világíthatott be az emberiesség, a hit, a tudás legpislákolóbb gyenge kis mécsvilága sem. Gyilkos, akinek Rinaldo Rinaldini és Rózsa Sándor volt a szellemi tápláléka A banda másik tagja asztalosinas, Balázs Kázmérnak hívják. Apja vasutas volt a magyar világban, de a románok kidobták nyugdíj nélkül. A gyerek a legnagyobb nyomorban nevelkedett. Soha életében rendes könyvet nem olvasott, amióta az elemi iskolában a tanító olvaskönyvet adott a kezébe. Pedig szerette az olvasmányokat. — Egész éjszakákon át olvastam, — mondta — annyira szerettem a könyveket. Mindig betyár regényeket olvastam, Rózsa Sándort, Sobri Jóskát, Bogár Imrét, a “Varsó hóhérát”, az “Égő ház titkát” és Rinaldo Rinaldinit. Ezek nagyon tetszettek. Folyton azokon gondolkodtam, hogy milyen nagy hősök is voltak Rózsa Sándor, Bogár Imre, Rinaldo Rinaldini, milyen bátran ölték az embereket s vitték el a más vagyonát. A harmadik gyilkos gyerek kádárinas. Szőts Istvánnak hívják, apátián, anyátlan árva, soha iskolába nemjárt. Úgy hányódott, tengődött, vetődött kegyelemkenyéren szegény zsellér rokonok portája körül. Megkérdezték tőle, hogy volt-e már templomban, amire nyugodtan felelte: — Soha. Megkérdezték tőle, hogy hallott-e istenről, amire azt válaszolta, hogy hallott valamit gyerektársaitól, de hogy ki az isten, mi az isten, arra nem tanította senki, hiszen soha iskolába nem járt. A három gyereket el fogja ítélni a bíróság. El is kell, hogy ítélje. De vájjon igazán olyan nagy bűnösök-e? Vájjon nem máshol keresendő-e a bűn oka? Lehet-e egy ily szörnyű cselekmény minden súlyát három éretlen, fejletlen gyerek vállára rakni és nem inkább terheli-e a felelősség azokat, akik tűrték és tűrik, hogy gyerekek felnőjjenek vadállat módjára és ténferegjenek szédülő fejjel a világban, anélkül, hogy lelküket megtöltenék hittel, elméjükbe csepegtetnék a tudatot s emberré nevelné őket a jóság és a törődés. Kon Andor. Erről is meg van neki a véleménye. — Tudja, a feleségemnek az orvos tengert ajánlott, hát gondoltam, megyünk egy ilyen kis exkluzív hajóval. Nem is szeretem, ha az a hajó úgy rohan. Minek az? Ez lesz nyáron. Ősszel aztán jön a visszaruccanás ideje. Hogy őt hogyan fogadták “otthon”, hogy milyen drága a Ritz, hogy az emberek azt hiszik, hogy ő lopja a pénzt, — hogy mindenki ki akar jönni, — hogy ő bizony megmondta nekik. Két hét múlva pedig megjön a Színház és Vidéke című pesti hetilap legújabb száma, mely-ten a prominens le van fotográfálva a feleségével, amint éppen az önmaguknak adott bankett színhelyéreruccannak. Itt is elég jól érzik magukat, teáig a Ritznek csak egy ké-! nénye van. " A nagy metropolis gazdasági életében határozott a javulás Pontos értesülések alapján állapította meg a new yorki iparkamara A newyorki iparkamara a körzetébe tartozó kereskedelmi és ipari vállalatokhoz a fennálló munkaviszonyokra vonatkozóak kérdést intézett. A beérkezett válaszok arra a tényre engednek következtetni, hogy az elmúlt két hónapban határozott javulás állott be. W. J. L. Banham, a Board of Trade elnöke nagy bizalommal nyilatkozott a legközelebbi hónapok gazdasági fellendüléséről : “A munkanélküliség januárban érte el csúcspontját. Februárban már némi javulás mutatkozott, amely úgy látszik állandó jelleggel bír. A munkanélküliség nem érte nagy mértékben a tanult és ■naigy keresetű munkásokat, mindössze azok érezték meg az októberi tőzsdekrachot, akik időleges alkalmazásban voltak. Amikor a munkaadó bizonyos mérvű korlátozásokra kényszerül, úgy ezeket a kisegítő alkalmazottakat és munkásokat bocsájtja el. A szállodák nem panaszkodnak rossz üzletmeneteiről. Az idegenforgalom neon csökkent, legfeljebb az idegenek nem tartózkodnak oly hosszú ideig a városban, mint azt azelőtt tették. Rossz idők járnak a színházakra és mulatókra, ami nagyon érthető, mert mindenki itt kezdi meg a takarékoskodást.” “A bankemberek között bizakodó a hangulat. A hajóstársaságok nem, panaszkodnak. A fonó-szövőiparban határozott javulás mutatkozik, mindössze a gyapottermelők panaszkodnak az alacsony árak miatt.” “Az 1928. évi munkaviszonyokat véve alapul, a vállalatok 38 százaléka ma is ugyananynyi munkást foglalkoztat, mint az említett esztendőben. Mindössze a vállalatok 12 százaléka dolgozik kisebb munkaerővel. A Macy cég, amely 1929 márciusában 8665 alkalmazottal dolgozott, az idén 9136 embert foglalkoztat. A Bohack and Co. cég jelenti, hogy több új alkalmazottat fog a jövő héten munkába állítani. Ugyanezt jelenti a General Electric Co. is.” Asszonyoknak-lányoknak ANNA NÉNI ROVATA CS. E. BRONX. — Ha levele tartalmára való hivatkozással közli velem a címét, akkor elküldök magához egy régiségkereskedőt. Az ilyen régiséget látni kell, na meg érteni is kell hozzá, hogy az ember megmondhassa, mit ér. ÁLDOZÓ CSÜTÖRTÖK. — Múlt hetekben föltett kérdésére értesítem, hogy Áldozó csütörtök ünnepe 1914-ben május 21-re esett. N. N. — Nem tudom, mely lapból vágta ki a beküldött sorokat, az azonban bizonyos, hogy nem a mi lapunkból, így nem tudom, mi értelme volt és mily célt akart szolgálni azzal, hogy nekünk küldötte be. KIOLVASOTT KÖNYVEK. „— Mrs. Helen Mészáros, 4517- 6th St., Ecorse, Mich., arról értesít, hogy kiolvasott könyveit olcsón engedné át. Érdeklődők forduljanak egyenesen a fenti címhez. EGY RÉGI OLVASÓ. — Arra kér, hogy ítéletet mondjak eljárása fölött. Kérem, nagyon helytelenül járt el. Azt hiszem, maga még nagyon fiatal és nem ismeri a nőket; hogy azokkal bánni nem tud, arról jobb nem is beszélni. Ha tévednék és maga már túl lenne azon a koron, amikor már több tapasztalattal kell hirnia egy férfinek, akkor a hiba még súlyosabb. Először ott követte el a hibát, hogy annak a hölgynek a kíváncsiságát felcsigázta azzal, amikor azt mondotta neki, hogy valami nagy meglepetést tartogat a számára. Amikor azután arra került a sor, hogy az a kis leány átvegye a nagy meglepetést, elég érthetően meg volt lepve a csokoládé nyulacskától és azoktól a kézimunkáktól, amelyek valószínűleg nem képeznek értéket az ő szemében. A leány csalódása oly nagy volt, hogy nem tudta palástolni érzelmeit és bizonyos fokú idegesség vett rajta erőt attól a naivságtól, amellyel maga ezeket a dolgokat, mint nagy értékű ajándékokat állította be. Maga két éve ismeri azt a leányt, tehát elég jól kellene ismernie ahhoz, hogy ítélettel bírjon arról, mi az, ami öreg értékkel bír. Elhiszem magának, hogy bántotta a leány feltörő tapintatlansága, amellyel a maga, jószívvel és örömmel adott ajándékait fogadta. A nőknél vannak percek és órák, sokszor napok is, amidőn velük gyöngédebben kell bánni, mint azzal az úgynevezett “himes-tojással”. Valószínűleg ez is ilyen perc volt. Ahelyett, hogy maga gyöngéd lett volna vele szemben, erélyeskedni kezdett. Az ilyen hangulatban legjobb a nőknek mindig “igent” mondani, már legalább is akkor, ha a férfiak nem akarják a helyzetet kiélezni. Viselkedésében a legnagyobb hiba az volt, hogy visszakérte az ajándékokat. Ajándékokat, dolgokat, amelyeket valakinek már egyszer odaadtunk, soha, semmi körülmények között sem szoktunk visszakérni. Úriember nem tesz ilyesmit. Nagyon természetes, hogy ezzel azután alaposan elrontotta a dolgot. Hogy mit tegyen, azt magának kellene tudni. Meg is fogja találni a megfelelő utat, ha meg van magában erre a kellő akarat. — Mindezek után nem akarom elhallgatni, hogy a leány viselkedése sem volt helyénvaló, sőt, az igen sok kívánni valót hagyott hátra. Mert nagyon igaz az a közmondás, hogy ajándéklónak ne nézd a fogát. Miután mind a ketten hibát követtek el, a leghelyesebb lesz, ha egy közös ponton adnak találkát egymásnak, ahol egyik sem fogja a másiktól várni a bocsánatkérést, de közösen nézik el és felejtik el egymás megbántását hogy azután ott folytassák, ahol elhagyták. TÖBBEKNEK. — Joseph Spanovich, 140 Me. Dowell St., Columbus, Ohio, kiolvasott könyveit húsz centért az olvasóinknak átadná. Érdeklődői! forduljanak egyenesen a fenti címhez. | iXután W I lát mellett'«Sart I eszközlünk. hajtöveket a e5 I ax összes vonata**« ■ * 1 forauUo° I TRADE BANK of NEW YORK WAVEKYEB WEAK TA STREET tjOI'1C25 | Rotterdam — Volendam, New Amsterdam, Veendam 11 a Holland Vonal népszerű hajói. Közvetlen összeköttetés MAGYARORSZÁG minden részébe ROTTERDAMON vagy Boulogne-Sur-Mer-en át. 1 1 HAJÓINDIL HETENKÉNT. Kitűnő ellátás, kényelmes elhe- lyezés. Felvilágosításért fordul- ez jön a helyi ügynökhöz, vagy \ ► Holland America Line \ i 24 STATE ST., NEW YORK / jójjohány H.BIPPEN |ppw*ra| w nii az óhazába A Hamburg American Line hétnapos újonnan átalakított gyönyörű hajóján, az S. S. HAMBURG-on MÁJUS HÓ 21-ÉN rendezi Dr. L. BERNSTEIN hazai ügyvéd hajójegyirodája 1645 SECOND AVE. (85 és 86-ik utcák között) NEW YORK CITY Telephone REGENT 5538-0787 ahol minden a* utazáshoz szükséges, okmányok hozzáértéssel teljesen díjtalanul lesznek elkészítve. — Hazai telekkönyvi és jogügyek intézése. Okmányok minden nyelven pa III