Amerikai Magyar Népszava, 1930. május (31. évfolyam, 120-151. szám)

1930-05-01 / 120. szám

_4__ AmerikaiNépszava Budapesti Budapest Offic«!'" Kiuftludy ute* 37. »1. Hungary »•«»blldhíd 1890 by OßZA D. BERK6 «lapított* I899-B*» Published dally Including Sunday by THE AMERIKAI MAGYAR NÉPSZAVA, INC. 21 Union Suuare. New York. N. X. Telephone: Stuyyesact 67T0 Kate red *# Second Cl««* Matter. Post Office, New York, N. T, Rue!nee* Manager: IZSÓ SMKKI.Y. agyreeet6-lg*T««ta Subscript*©« Rat«»: BWflaetéel áraki Srlted States of America. Ca- M Egyesült Államokba*. Ca­lf da. Mexico, South America, oadAban, Mexicobat». Dél­­tvd Cuba one yr. *lx mon. Amerikában és Cubában: P .tly only .......$Á00--*8.<)0 »a.oo, w.ofl Foreign Countries and New y ’ . .„. T >rk City one yr. eix ny»n. Külföldre *5, HO Bjctly only .......$9.00 — $4.B0 Égés« őrre $9.00. fálárre $V» Bruch Offleee l Fiák Ir*d*k: Fethlehcm, Pa.. 727 K. 4th St. P"t!> f mb°7' N* Bridgeport, Conn., 301 Poplar streoi. Street Detroit. Mich.. 8302 We*t Jef-Buffalo, N. Y., 482 Dearborn ferson Avenue. Cleveland. 0., East 118th Bt. Newark. N. J.. 887 South 3#tB ft Buckeye Road i hi. *7 we« Chicago. 111.. 820 Montana 8t. Philadelphia, P*.. Pittsburgh, Pa , 312 Johnston Montgomerr Avenue. Avenue! Trenton, N. J.. 730 Ciee ■». JIT?? ivill- Klefaludy utca SI. *»- ^ifungerT1** A trianoni szerződés igazságtalan, emberte­len, nemzetgyilkos, Harcolni ellene, emberi kötelesség; küzdeni megváltoztatásáért szent feladata műiden magyarnak, Ez az újság minden erejével, minden súlyával, minden ren­­ielkezisére álló eszközzel küzd és küzdeni fog c magyar revízióért és a küzdelmében fegyver­társul kér minden amerikai magyart, politikai pártállásra és felekezeti különbségre való te­kintet nélkül. TO A trianoni szerződést meg kell változtatni. - _____- —___- - --- -- --Lm----- - ■ — SOK HŰHÓ SEMMIÉRT A BEVÁNDORLÁSI törvény vitájában a szenátor urak érces és öblös hangon a hazafias frázisok egész tömegét öntöt­ték és ontották, büszkén verve a mellüket, hogy az amerikai haza érdekeit ők és csak­is ők védik meg,­­ természetesen mind­egyik a maga pártállása szerint. Hogy az amerikai haza képviselői és patentírozott védelmezői hogy foglalkoztak ezzel a nagyfontosságú kérdéssel, arra vonatko­zólag álljon itt a szenátusi vita rövid tör­ténete.­­ Természetesen minden frázis, ci­coma és szóvirág nélkül, amit előttünk már bőségesen learattak a szenátor urak. 1. Eredetileg egy javaslat feküdt a sze­nátus előtt, amely a bevándorlás további megszűkítését ajánlotta. Mielőtt azonban ennek a tárgyalására került volna a sor, a szenátus határozatával hatályon kívül he­lyezte a jelenleg érvényben lévő kvótát. 2. A múlt héten a szenátus meggondolta a dolgot és hatályon kívül helyezte hatá­lyon kívül helyező határozatát és újra életbe léptette a jelenleg érvényben lévő kvótát. Ennek következtében azok a sze­­­nátorok, akiknek szükségük volt az ír és a német szavazatokra, learatták az írek és németek túláradó elismerését. 3. Erre vérszemet kaptak a déli államok szenátorai és keresztül erőszakoltak egy javaslatot, amely korlátlanul engedi be a bevándorlókat Mexicóból. Mire megje­lentek a láthatáron az északi államok sze­nátorai és keresztül hajtottak egy újabb törvényt, amely a canadai bevándorlókat hasonló kedvezményben részesített. Ered­mény: farmerszavazatok tömege az észa­ki és déli államok szenátorainak. 4. A szenátus elfogadott egy javaslatot, amely ötven százalékkal leszállítja az eu­rópai bevándorlást. Miután azonban ez ismét sértette az írek és németek érdekeit, a szenátus ismét meggondolta a dolgot és összes eddigi határozatait megsemmisítve az egész bevándorlási kérdést a bevándor­lási bizottsághoz utasította. A javaslatok tehát visszakerültek a bizottsághoz, ahol szépen betartalm­azzák őket és elteszik az őszre, esetleg a télre, amikor megint kez­dődik élőlről az egész játék. Addig persze minden marad a régiben. Mindez pedig három hetet vett el a sze­nátus munkaidejéből. Ez alatt a három hét alatt végeredményben semmi nem tör­tént, ha csak az nem, hogy az amerikai haza érdekeit megint megvédték a szená­torok és megint elmondtak néhány ezer frázist. A fizetését persze közben minden szónokló és szavazó szenátor felvette. JAN MA­YEN SZIGETE JAN MAYEN, a messze Észak titokza­tos szigete, különös per kapcsán szere­pel a napi hírek közt. Ez a kis sziget, mely összesen harmincnégy mértföld hosz­­szú és kilenc mértföld széles, a sarkvidék egyik legkomorabb, legridegebb éghajlatú pontja. Sziklás partjait az Északi Jeges tenger zajló hullámai mossák, felületét ke­gyetlen arktikus viharok söprik végig, éj­szakái hat álló hónapig tartanak és nappa­lainak világosságát szürkés, ólmos sark­vidéki köd homályosítja el. A kis szigetet a tizenhetedik század elején fedezte fel Henry Hudson és Tutchesnek nevezte el. Angol halászok “Szentháromság” szige­tének hívták, Vrolicq francia tengerészka­pitány Isle De Richeleieunek hívta, Jan May holland hajós pedig a maga nevéről nevezte el a lakható föld legészakibb pont­ját. Hajó nem érinti a hideg, ködös Jan Mayen szigetét, amelyet a múlt század vé­gén csak kalandos kedvű felfedezők vagy izlandi cethalászok kerestek fel néha nap­ján. Vagy tíz évvel ezelőtt egy norvég ten­gerész vetődött a szigetre és mert a sziget lakatlan volt, annak rendje és módja sze­rint birtokba vette az Észak senki szige­tét. Beásta a jéggé fagyott földbe a maga külön lobogóját, ráírta a nevét és az övé volt Jan Mayen szigete. A tengerész visz­­szajött a melegebb Európába és próbált túladni a szigeten. A sors Hugo Stinnes­­sel, a német milliárdossal hozta össze, aki — ki tudja, miét, miért nem — hajlandó volt az alkura. Egy millió aranymárkát, kétszázötvenezer dollárt ajánlott a tenge­résznek Jan Mayen szigetéért. A tenge­rész adta volna is Jan Mayen szigetét, de mire a tárgyalások befejeződtek, Stinnes megbukott és örököseinek nem volt egy milliója a szigetvásárlásra. Közben a nor­vég kormány elhatározta, hogy miután a sziget­ Norvégiához van legközelebb, igényt tart rá. A tengerész aztán beperelte a norvég kormányt és a furcsa per most a nemzetközi bíróság előtt van, amely egy­előre arra kötelezte a norvég kormányt, hogy fizessen valamit a tengerésznek Jan Mayen szigetéért. A norvég kormány két­ezer dollárt ajánlott a szigetért, amit azon­ban a tengerész kérésért és a per folyik tovább Jan Mayen szigetéért. A norvég kormány azonban úgy okos­kodott, hogy mindenesetre birtokba kell venni a szigetet és egy időjelző állomást építtetett Jan Mayenen. Három ember ke­zeli az időjelző állomást, mindhármukat minden évben felváltják. Szép fizetést kap a három meteorológus, akik azért vállal­ják ezt a borzalmas esztendőt az elhagyott szigeten, mert a fizetésüket teljes egészé­ben megtakaríthatják. Jan Mayenen nincs üzlet, nem lehet ott költeni egy fillért sem. A tengerész azzal érvel, hogy a norvég kormánynak nem volt joga az ő tulajdonát képező szigetre építtetni és megint perli a kormányt a nemzetközi bíróság előtt. Lehet, hogy még egy évtizedig folyik majd a per Jan Mayenért. Addig azonban a három ember ott él az örök jég és hó között, az örök éjszakában és adja az idő­járási jelentéseket a sarkvidéki hajóknak, intve a cethalászokat a közelgő viharok­tól. MÉG MINDIG ROSSZAK A VISZONYOK A­Z a bizottság, amelyet Hoover elnök az októberi tőzsdekrach után hívott össze, hogy javaslatokat tegyen: mi mó­don lehetne javítani az általános gazdasá­gi helyzeten, most tette közzé első jelen­tését. A jelentés olyan pontos és rideg, mint amilyennek egy üzleti jelentésnek lennie kell,­­ számadatokat közöl és nem mond véleményt. Ezekből az adatokból mégis tiszta képet alkothatunk magunk­nak arról, hogy a gazdasági viszonyok, ha helyenként javultak is, még mindig rosz­­szak. 1 . Ami a magyar olvasót a legjobban ér­dekli, az a munkapiac helyzete. A gép­iparban húsz százalékkal kevesebb mun­kás dolgozik, mint egy évvel ezelőtt, az automobil-iparban pedig nem kevesebb, mint 34 százalék a dolgozók számának csökkenése. A szövőipar helyzete még mindig nem javult,­­ ugyanolyan rossz a szituáció, mint volt egy évvel ezelőtt. A külkereskedelem gyenge és azok a mun­kások, akik olyan üzemekben dolgoztak, amelyek külföldre szállítják az áruikat, alig taáthatnak alkalmazást. Hét százalék­kal kevesebb árut szállítottak a vonatok, mint a múlt évben, ami az ipar és keres­kedelem általános lanyhaságát bizonyítja. Igaz, hogy ezzel szemben vannak olyan pontok, ahol határozott javulás észlelhető. A takarékbetétek összege tetemes növe­kedést mutat. Ugyancsak tetemes növe­kedés észlelhető az életbiztosításoknál is. Azok az iparok, amelyek konzervek gyár­tásával foglalkoznak, ugyancsak jól men­nek. Viszont a takarékbetétek növekedé­se csak azt jelenti, hogy az emberek, okul­va a múltak tapasztalatain, nem spekulál­nak és nem fektetik a pénzüket spekulatív részvényekbe. A mérleg ,amit a jelentésből le lehet vonni, mindenesetre biztató. Pénz van, az ország tőkeerős és ha pillanatnyilag rosszak is a viszonyok, az ország a javulás útján van. A kérdés csak az, hogy az a javulás a nyár folyamán áll-e be, vagy csak az ősszel. AMERIKAI MAGYAR NÉPSZAVA SZÉKELY VILÁG KÖNNYES DERŰJE BUDAPEST, ÁPRILIS HÓ. — AZ AMERIKAI MAGYAR NÉPSZAVA SZERKESZTŐSÉGÉTŐL Bukaresti lapok azt írják, hogy a székelyek­­ meghódí­tották a román fővárost. A ka­szárnyákban székely katonák éneklik a bús, hazavágyó ma­gyar nótákat. A gyárakban a legkülönb szakmunkások szé­kelyek. A kisiparosok legjava székely, a cselédek kétharma­da székely­ leány, mert a ro­mán családok csak a székely szakácsnőket, szobacicákat sze­retik, akik intelligensebbek, ügyesebbek tisztességesebbek, tisztábbak és megbízhatóbbak, mint az oláh lányok. Bukarestben a székelyeket úgy hívják, hogy: “de dincolo” (odaátról való) és most nagy a mozgolódás a “de dincolo”-k ellen. Szomorú ez nagyon. Nem ilyen “h­o d i t á s r­a” termett a büszke, művelt, nagy­szerű székelység, hogy Romá­nia bakája, munkája, cselédje legyen. Ha a népek sorsát az igazság osztaná és a ráter­mettség adná meg a szerepe­ket, akkor az oláhoknak kelle­ne a székelyek cselédeinek len­ni s ha megfordítva lenne a sor, mi bezzeg nem félnénk at­tól, hogy Budapestet “meghó­dítják” az oláhok és mi nem emlegetnénk ilyen féltékenyen velük szemben a­­ “de din­­colo”-t. Üsd az oláht! A romániai katonákká kény­szerült székely bakák aztán alapos rendet teremtenek. Olyan dühvel vetik rá magu­kat­­az oláh rendzavarokra, tüntetőkre, hogy alig lehet őket megfékezni. Igaz, hogy eközben azt kiabálják, hogy: “Üsd az oláht!” Nem kell félteni a székelyeket Egy erdélyi magyar vezér beszélte: — Mindenképpen el akarják veszíteni a székelyeket. Ki akarják üldözni szülőföldjük­ről vagy el akarják oláhosítani őket. Egyik sem megy azon­ban. Nem a székely tanul meg a nyakára küldött sok oláh ta­nítótól, tisztviselőtől, csendőr­től oláhul, hanem azok tanul­nak meg — magyarul. A ki­­pusztítás pedig nem sikerül, mert ha sok szegény székely­­ki is vándorol, gondoskodik a székelység fennmaradásáról — a szaporodás. Minha érezné hogy csak a szaporasága tart­hatja fenn fajtáját: az oláh uralom óta megnövekedett az Istenáldás. Nem is nagy család az, ahol öt-hat gyerek nevelő­dik. Néhol már a tíz csemete sem tűnik fel... Nem kell a székelyeket félteni. .. Ungye mere—Rothermere Pásztor Árpád figyelte meg, hogy Bukarestben ha az egyik magyar találkozik a másikkal, akkor az egyik ezt kérdi: — Ungye mere? (Hová megy ?) — Rothermere! — feleli mindig a másik magyar. Jót nevetnek ezen, pedig ha felje­lentik, jár érte vagy­ egy félévi börtön. Magyar bálok A székely városokban nagy divatja van a magyar bálok­nak. Azzal tüntetnek a széke­lyek, hogy olyan bálokat ren­deznek, ahol magyar ruhában, magyar cigány magyar muzsi­kájára magyar táncot járhat­nak. Nem hívnak meg ezekre csak jó magyart. Az áruló, be­hódoló, korcsmagyaroknak ki­vül a helye. Egyszer—egyszer (inkább csak falun) letépik az oláh csendőrök a magyar ruhát, kellemetlenkednek a báli kö­zönségnek, de csak azért is magyar nóta járja, magyar táncot ropnak és egy aradi bá­lon például az öreg Barabás Béla nyitotta meg csárdással a táncot. Járta is az öreg ku­ruc olyan cifrán, olyan tetsze­tősen, olyan ropogósan, hogy öröm volt nézni, pedig hét iksz nyomta a fiatalos előtáncos vállát. Mikor jöttök már ? Ahány csonkamagyarországi ember vetődik Erdélybe, mind­től azt kérdezik: — Mikor jöttök már? Mikor?! Mert úgy várják már ott a határt átlépő magyar katonákat, a háromszinű zász­lót és a katonabanda vérpezs­dítő Rákóczi indulóját! Egy Öreg néni mondta hogy foly­ton erről álmodik. Álmában magyar katonák masíroznak nyugat felől a székely falvak­ba, poros, nagy úttól fáradt, de jókedvű magyar bakák, akiknek pajkos büszkeség mo­solyog a szemükben és kis ba­juszka serked az ajkon. Oláhot-magyart játszanak a gyerekek Székelyföldön nem rablót, csendőrt, törököt-magyart ját­szanak a gyerekek, hanem oláhot-magyart. A jó gyerekek a magyar csapat és a rosszak az oláh csapat. A gyerekcsa­tákban persze mindig a ma­gyar győz. Úgy, mint ahogy a valóságban volt. Mi győztünk felettük s még­is az övéké lett Erdély. Es, mikor fog valóra válni a szé­kely gyerekek játéka?! Kun Andor: Katolikus Nagygyűlésen résztvevők száma 5,000-re nőtt (Folytatás az 1-ső oldalról) — Az első és a fődolog — folytatta a püspök — hogy katholikus szellemű nevelést adjanak a gyermekeiknek — segítsenek fenntartani a ka­­tholikus iskolákat. Szent Imre — a magyarok első királyának fiatalon elhunyt fia — akinek emlékezetére az önök sorából is ezrével zarándokolnak az idén Magyarországba, azért tett szent, mert egész életét országának és egyházának­­ szentelte. Az ő példája utazm­i­tató lehet minden katholikus­ magyar ember számára. Nem­­ szabad senkinek sem elfeled-; ikezni arról, hogy­ a katholikusi­­ egyház volt az, amely évszáza-­­­dokon keresztül állandóan­­ | megvédte a család és az otthon j­ó szentségét minden romboló­­ szándékkal szemben. — Az egyház ellenségei — fejezte be ezután a püspök — a nyomtatott betű hatalmára tá­maszkodnak. Az egyház hí­veinek ugyanezekkel a fegy­verekkel — a nyomtatott betű hatalmával — kell felvenniük a harcot az egyház érdekében. Ötezer ember a fáklyásmenetben Este a fáklyás körmenetben ötezer ember vett részt. Hét­főn reggel kilenc órakor Dr. Takács Basil görög szertartá­­sú püspök, aki a pennsylvaniai Homesteadból érkezett Cleve­landiba, celebrált szent­misét a görög katholikus papság se­gédletével. Takács püspök­i szentbeszédében annak a szük­ségességét hangoztatta, hogy valamennyi katholikus ma­gyar fogjon össze a katholi­kus intézmények érdekében. Hétfőn késő délután a nagy­gyűlésen résztvevő papok kü­lön tanácskozásra gyűltek ösz­­sze, amelyen az amerikai ka­tholikus magyar sajtó problé­máját tárgyalták le. Komlóssy Miklós beaverfallsi, pennsyl­vaniai plébános és Eördögh Elemér toledoi plébános tar­tottak nagyobb beszédet ezen a tanácskozáson. Rajtuk kívül Reil Jakab és Soltész páter new yorki papok, továbbá Dr. Szabó János trentoni, new jer­­seyi plébános beszéltek a tárgyhoz. Rajtuk kívül érté­kes felszólalásokkal kötötték le a figyelmet: Rickert Emest, aki Lorrainból és Szabó Mik­lós, aki a pennsylvaniai Home­steadból érkezett a naggyűlés­­re, tová­bbá Kolos Leo lap­­szerkesztő.­­­­ Kedden este hét órakor nyil­vános gyűlés volt, amelyen Joseph Schrembs clevelandi püspök, Takács Basil görög katholikus püspök, mint tisz­teletbeli elnökök szerepeltek, míg Monsignore Böhm Károly elnökölt a gyűlésen. .R. É. " Vidáman szalad már az első 15 centes taxi Végre sok huza­vona és aka­dály után a new yorki rendőr­főnökség kénytelen volt az el­ső olcs­ó toxicab forgalomba­­hozatalát engedélyezni. Paul Cozi szerezte meg az első enge­délyt egy olyan taxire, amely az első mértföldnyi útért is csak 15 centet számít. Tegnap este már a Broadswayn portyá­­zott “15 cent a mile” taxij­ável. Amíg ezt elérte, sok Baja volt a hatóságokkal. Whalen rend­őrfőnököt idéztette bíróság elé, hogy indokolja meg, mi­ért nem engedélyezheti az ol­csóbb vitelbérű taxik forga­lomba hozatalát. Mitchell May brooklyni legfelsőbb bíró má­jus 5-iki terminussal új idézést is kézbesített Whalen rendőr­­főnöknek, aki az első idézésre nem jelent meg. Arra a hírre, hogy­ az első ‘15 cent a mile” taxi megje­lent New­ Yorkban, 250 függet­len autótulajdonos kért enge­délyt a rendőrfőnöktől ilyen taxik forgalomba hozatalára. MEGJÖTTEK AZ UJ LEMEZEK ------ - Nagv raktár PIANO RODLOKBAN. NÄJKIw BESZÄLÖORPBK POTOM ARON. .. »nfwu Kárjun­k y a­d­d a * ui.ftyar árjegyiéket. JOyj^uHL Fazekas Lajos 163« FIRST A WE. NEW YORK. N. t. * 84. és 85-ik utcák között. — Nem látom tisz­tán: az a kéz beleengedi, avagy kid­bálj­a azt a minden lében benest . Tarzan a majmok között .Irta: EDGAR RICE BURROUGHS', 18. Betegsége alatt is sokat fog­lalkozott Tarzan azzal a külö­nös kunyhóval, ahol az éles kést találta. Mihelyt felépült, újra elindult a kunyhó felé, hogy tovább folytassa vizsgá­latait. Korán reggel indult el a majmok tanyájáról. A kunyhót ugyanúgy találta, mint ahogy elhagyta néhány perccel a go­rillával való találkozása előtt. Amikor most a kunyhóba lé­pett, nem a különböző fegyve­rek tartották fogva figyelmét, hanem azok a könyvek, ame­lyek széles polcokon sorakoz­tak egymás mellé. Elővette az egyik könyvet. Amint lapozott benne, színes képeket vett észre. Az egyik kép, amely egy hozzá hasonló fehérbőrű majmot ábrázolt, különösen lebilincselte. Az a fehérbőrű majom, akit a kép ábrázolt, különös színes kabá­tot viselt és a fejét is valami furcsa formájú dolog fedte be. A kép alatt ákombákomok voltak, amelyekből sehogy sem tudott kiokoskodni. F-I-U. Ezek az ákomibáktímok voltak a kép alatt. Amint tovább lapozott a könyvben, egy kutya fényképét átta meg. A fénykép alatt ezek a betűk állottak: K-U-T-Y-A. Sokáig gondolkozott az­, hogy vájjon mit is jelentenek ezek a furcsa kacskaringós vo­nások, míg végre rájött, hogy szék jelzik azt, amit a kép áb­rázol. Mire tizenötéves lett Tarzan, már nemcsak ismerte a betű­ket, hanem olvasni is tudott. Olyan könyveket is tudott ol­vasni, amelyekben nem volt kép. Egyre jobban és jobban szeretett olvasni. Néha előfor­dult, hogy hónapokon keresz­­tül minden napját a kunyhó­ban töltötte és csak esténként tért vissza a majmok tanyá­jára. Egy nap, amint kinyitotta az asztal fiókját, cer­uzákat ta­lált ott. Az egyik ceruzát a ke­zébe vette és végighúzta az asztalon. Hangosat kiáltott örömében, amikor felfedezte, hogy a ceruza nyomán fekete vonal húzódik az­ asztalon. Megkísérelte utánozni azo­kat a betűket, amelyeket a könyvekből tanult meg. Nehéz feladat volt, amit megkísérelt, de végül is sikerült tökéletes hűséggel utánozni a betűket. Ettől az időtől fogva egészen gyorsan fejlődött Tarzan. Ha­marosan egész kitűnően tudott írni. Ebben az időben jött rá arra, hogy más fajból szárma­­zik, mint azok a majmok, akik között él. Megtudta, hogy nem majom, hanem ember. Csak azt nem tudta sehogysem megállapíta­ni, hogyha más fajból való, mint a körülötte levő többi majmok, akkor hogyan került közéjük. (Folytatása következik) Bármely hónap harmadik hétköznapján elhelyezettt ifc&l 49^ betét a hónap elsejétől kamatozik. J Az 1930. március 31-én végződő 3 hónapért fm az osztalék évi 4*/4% százalék minden $5- EH ^gr 8 tól $7,51­0-ig terjedő összegért és jóváírt / kamatért. /n Nyitva hétfőn (egész nap) este 7 óráig.—Postai ffiú bankszolgálat.—Egyesületek betéteit elfogadjuk. Hj­gdb NAGY NYÁRI KIRÁNDULÁS AZ Ó­HAZÁBA tapasztalt Cunard utazási képviselő személyes vezetése alatt, a Cunard legnagyobb gyorsgőzösén, a BERENGARIA-n indul New Yorkból Cherbourgon át . JÚNIUS HÓ­R­IKÁN­­­ idejében érkezik haza a nyár folyamán tartandó nagyszerű ünnep­ ,­ségekben való részvételre vagy megtekintésére. További felvilágosítást nyújt 7~~| EUROPEAN EXPRESS COMPANY LjV 300 EAST 86th ST-, NEW YORK j Telephone REGENT 5571 •BP CUNARD LINE ____________ 25 BROADWAY NEW YORK, J

Next