Amerikai Magyar Népszava, 1932. szeptember (33. évfolyam, 244-273. szám)

1932-09-01 / 244. szám

­ SZERKESZTŐI ÜZENETEK Elizabeth Nagy, Canada. Kérdés: 1922-ben Canadába jöttem az Egyesült Államokból, ahol 12 évet töltöttem. Gyermekeim és szüleim most is ott élnek, mindnyájan amerikai polgárok. Hogyan mehetnék vissza az Egyesült Államok­ba, hogy a gyermekeim közt élhessek? 4 Amerika!M­­it NÉPSZÁV 19«tabu­»h­ed 188» by GÉZA D. BHRKÓ alapítóit* ISM-ben Published dally including Sunday by THE AMERIKAI MAGYAR NÉPSZAVA, INC. 9—11 East 16th Street, New York, N. Y, Telephones: ALgonquin 4-8087, 8088, 8089, 8090 Entered as Second Class Matter, Post Office, New York, N.I. Business Manager: IZSÓ SZÉKELY, ügyvezető-igazgató SUBSCRIPTION KATES: United States of America, Ca­nada, Mexico, South America and Cuba — one yr. 6 mon. Daily only — $6.00 — $3.00 Foreign Countries and New York City — one yr. 6 mon. Daily only — $9.00 — $4.60 ELŐFIZETÉSI ARAK: Az Egyesült Államokban, Canadában, Mexicoban, Dél- Amerikában és Cubában. Egész évre $6,­ félévre $3.­­Külföldre és New Yorkban; Egész évre $9.00,félévre $4.50 BRANCH OFFICES: Astoria, L. ., N. Y. 23—79 26th Street. Tel. Ravens­­wood 8—8129. Bethlehem, Pa., E5 Jlttweln Street. Bridgeport, Conn., 71 Poplar Street Buffalo, N. Y., 432 Dearborn Street Cleveland, O., 4006 Frank­lin Boulevard. Chicago,111., 1066 Winona St, Los Angeles, Cal., — 4I7H N. Bixel Street Pittsburgh, Pa., 113 Johns­town Avenue. *t. Paul Minn., 183 Bellevie Avenue. FIÓK IRODÁK: So. Bend, Ind., 722 E. Corby Strreet. St. Louis, Mo., 1623 Mallln­eordt Street. Perth Amboy,N.J. 107 Haple Street. Detroit, Mich., 7983 Weit Jefferson Avenue. Newark, N. J., 17 William St„ Maplewood N. J. Philadelphia, Pa., 6S7 Morse Street. Trenton, N. J., 931 So. Clin­ton Avenue. Passaic, N. J. 82 Division Avenue, Garfield, N. J. Canada: 515 So. Main Street, Welland, Ont. Budapesti Iroda: _.. . , , . _ _ Magyarorazftg Budapest Office: VIII., Kisfaludy-kO* 5. sz. Hungary Montap Norman tárgyalásai T­ELJESEN érthetetlen az a nagy titko­lódzás, amellyel a hivatalos körök az Angol Bank kormányzójának amerikai lá­togatását kezelik. A világért ki nem adná­nak egy hivatalos kommünikét, hogy a közvéleményt Norman látogatásának cél­járól tájékoztassák. A szövetségi kormány úgy tesz, mint a kisgyerek, aki behunyja a szemét és azt hiszi, hogy akkor őt senki­­sem látja. Már a verebek is csiripelik, hogy mit akar Montagu Norman az Egye­sült Államoktól, de a hivatalos Washington ragaszkodik ahhoz,hogy az angol bankkor­mányzó “üdülni” jött ide és Mills pénz­ügyminiszter, amikor már nagyon szoron­gatták az újságok, csak annyit volt hajlan­dó beismerni, hogy majd “írásban vagy személyesen érintkezésbe fog lépni” Mr. Normannal. Washington titkolódzása nemcsak ész­szerűtlen, hanem egyenesen sértő az ame­rikai közvéleményre. Milliós tömegeket elvégre ma már nem lehet iskolásgyerek­ként kezelni és értelmes embereket nem lehet gólyamesékkel traktálni. Az igaz­ságnak úgyis napfényre kell jönnie és az amerikai népnek m­eg kell majd adni a mó­dot, hogy álláspontját a hadiadósságok kérdésében kifejezésre juttassa. Az ame­rikai adófizető nem fogja eltűrni, hogy vá­ratlan meglepetések elé állítsák és — eny­hén szólva — rossz néven veszi, hogy kül­földi lapok tudósításaiból kell megtudnia, hogy mi történik idehaza. A játék az amerikai nép pénzére megy, joggal lehet tehát legalább annyi udvarias­ságot elvárni a kormánytól, hogy meg­mondja: milyen játékot játszik adófizetői pénzével. A new yorki nyomortanyák D­ARWIN R. JAMES, a new yorki City Club elnöke, Washingtonba utazott, hogy a rekonstrukciós pénzügyi intézettől 50 millió dollár kölcsönt eszközöljön ki az állami lakásépítési akció számára. Ezzel a pénzzel az állami lakásépítési tanács első­sorban is le akarja bontani azokat a régi, New York szégyenére váló épületeket, a­melyeknél szörnyűségesebb nyomortanyá­kat el sem lehet képzelni. A pazar pompával, óriási költségekkel épített felhőkarcolóktól és hatalmas bér­palotáktól csak néhány utca választja el a nyomornak, a piszoknak és szennynek ezeket a telepeit, amelyekben a bűn talál otthont. Sok ártatlanul nyomorúságba ke­rült embert térítettek a bűn útjára ezeken a nyomortanyákon, amelyeken megszün­tetése nemcsak a nyomortanyák szeren­csétlen lakóinak, hanem az egész new yor­ki társadalomnak elsőrendű érdeke. Okosabban, jobban nem is lehet felhasz­nálni a törvényhozás által megszavazott segélypénz egy részét, mintha lebontják ezeket a nyomortanyákat és helyükbe új, egészséges és rendes kis lakásokat építe­nek a metropolis legszerencsétlenebb tár­sadalmi rétege számára. Remélhetőleg a rekonstrukciós pénz­ügyi intézet vezetőinél megértésre fognak találni azok a szavak, amiket Darwin R. James fog emelni a nyomortanyák meg­szüntetése érdekében. AMERIKAI MAGYAR NÉPSZAVA Különös dolgok, amik az emberrel megesnek Írta: SZEBENYEI JÓZSEF Lássuk, mi történt az olvasóval II.­­ Egyre érdekesebb dolgok történnek olvasó­inkkal. A legújabb levélcsomóban már valósá­gos irodalmi értékek szerepelnek a “különös dolgok” között. De még ezeknél is jobbat vá­rok. Kell, hogy annyi ezer olvasó között akad­jon egy-kettő, akivel valóban izgalmasan érde­kes és különös dolgok történtek légyen. Igaz, hogy nehéz lesz kitetni Mrs. A. Smith ta­pasztalatát, akivel a következő dolog esett meg: Mrs. A. Smith, Elwood, N. J.-ből Írja, hogy 15 esztendeig volt a Metropolitan Opera tagja, ahová a Király Színházból szerződtették 1904- ben. Még abban az évben férjhez is ment az Opera egyik rendezőjéhez. Előbb San Francis­­coba ment az egész társulat egy hónapi vendég­játékra. Ott tartották az eljegyzést és az es­küvőt. A Market Streeten egy ékszerüzletben vették a gyűrűt. Ez a rész a fontos. Tessék csak figyelni. Egy év múlva az operatársulat ismét San Franciscoba ment vendégszerepelni és ekkor érte őket a nagy földrengés. Pont egy éves házasságuk idején. Április 5-ikén reggel öt órakor volt a földrengés, amiből vé­letlenül élve kerültek ki. “Egy napi és egy éj­jeli barangolás után a Golden Gate Parkba ke­rültek, írja, és ott leültünk a fűbe éllen, szom­­jan, majdnem ruha nélkül. Mellettünk ugyan­ilyen állapotban ült egy másik házaspár a fü­­vön. Két gyerek volt velük. Néztek bennün­ket, végre az ember megszólalt. — Bocsánat, nem Mr. és­ Mrs. Smith? kérdi. — Igen, válaszoltuk. — Ma egy éve adtam el önöknek egy jegy­gyűrűt, mondja, és most itt vagyunk mindnyá­jan fedél nélkül, szegényen. Az ő háza is összeomlott. Adott egy darab kenyeret, mert már nagyon éhesek voltunk. Nyolc nap alatt összeverődött a társaság és el­jöttünk New Yorkba. Ezt se fogom soha el­felejteni. Ordódy Sándor úr, Dorothy, N. J.-s olvasónk írja: A Barcsay utcai főgimnázium hetedik osztályát tapostam, mikor egy szerencsés véletlen folytán meghódítottam egy igen szép férjes asszonyt. Bár a mostani fe­jemmel úgy látom, hogy tulajdonképen ő hódított meg engem, de ez most már nem változtat a lényegen. A szép asszony — korra nézve — anyám is lehetett volna, de a nemesi címerében, a zsebkendőjében, a párna huzatjain több volt a korona ága, mint a mi hétszilvafás címerünkben. A nagyvilág számára méltóságos asszony volt, de én egyszerűen csak úgy tituláztam őt, hogy: édesem, egyetlenem. Petőfi azt írja az egyik örökbecsű köl­teményében, hogy :: “Fürdik a holdvilág az ég tengerében”. No, de ez nekünk Kis Miska volt. Mi a szerelem tengerében fü­rödtünk. Én ebben a kényes ügyben tökéletes gentleman voltam és rettentő szigorral ügyeltem arra, hogy ez a viszony valahogy ne kerüljön napfényre. Még a legben­sőbb, testi-lelki barátomnak­ se árultam el a históriát. Ez egy kissé hihetetlennek hangzik, de higyye el kedves Szebenyei uram, hogy így volt és nincs érdekemben valótlant mondani. Az iskolai tanulmányaimat egy kissé el­hanyagoltam, de azért az évzáró vizsgá­kon a szelek mérgét, ha nem is túl neme­sen, de kiálltam. Következett a nyári szünidő, ami számomra azt jelentette, hogy a szüleim falusi birtokára kellett vonul­nom. Ott én aggódó szemekkel lestem a szüleim fürkésző tekintetét, hogy vájjon nem vesznek-e észre rajtam valami válto­zást és nem sejtik-e az én mérhetetlen nagy szerelmemet? Minden rendben volt és este nyugodtan mentem aludni. Természetesen a legmélyebb álmomban is csak őt láttam és még álmomban is csak az az egy dolog aggasztott, hogy a nagy titkom előbb-utóbb ki fog sülni. Egy éjjel édes álmomban tisztán hallot­tam, hogy valaki azt kiáltotta fennhangon, a hangot jól elhúzva, hogy: “Kitalálták — Kitalálták!” Hát ez aztán rettenetes álom volt. Néhny másodperc múlva messziről, elhaló hangon újra csak hallottam a ször­nyű kiáltást: “Kitalálták — Kitalálták!” Addig hánykolódtam, míg az álmomból felébredtem, de újra csak tisztán hallot­tam a hangot: “Kitalálták — Kitalálták!” Megtapogattam magamat, megvakartam a fejemet és meggyőződtem arról, hogy tel­jesen ébren vagyok, de újra csak tisztán hallottam a kegyetlen kiáltást. Rettene­tes félelmemben felültem az ágyamban és ekkor ismét tisztán hallottam az elhaló, el­nyújtott hangot. Az egész testemben remegve, kisurran­tam az udvarra és feszülten figyeltem. Sö­tét volt még, de már egy kissé kezdett pir­­kadni. Egyszer csak az anyámnak az egyik fránya kakasa az ólban elnyújtott hangon elkezd kukorékolni és rá néhány másodperc múlva a távolban lévő szom­széd puszta kakasa elnyújtott hangon fel­lel neki. Egy nagy kő esett le a szívem­ről és jó, hogy senki meg nem hallotta. Megnyugodtam, de higyye el kedves Sze­benyei uram, ez volt egyike a legborzalma­sabb éjszakáimnak. Nem különös dolog, ami az emberrel megesik ? Nagykőrös Európa veteményes kertje A budapesti “Az Est”-ben Ba­kos Ákos tollából kitűnő riport­­sorozat jelenik meg a magyaror­szági városok jelenlegi életéről. Az alábbi cikk e sorozatból való. NAGYKŐRÖS, augusztus. A Verőn ott ült a ma reggeli piacon az uborkás kocsin. A Verőn a két nagy fekete sze­mével, a szép orcájával, meg azt a rúzst nem ismerő, de égő piros szájával. Az apja meg nekitámaszkodva a lőcs­nek. Egy-egy mérges hegye­set sercintve. Ne tagadjuk, a magyar gyümölcs állja a harcot, a vámháborút, a kereskedelmi szerződések hiányát, de a szegény magyar uborka bi­zony nemigen. A Veronék uborkája is a kocsin maradt. És a többi sok kocsi uborka se kellett a kutyának se. Hej, pedig micsoda uborkát ter­mesztett a Jóisten az idén a körösi határban, Közép- Euró­pának ebben a csoda­kertészetében. Szépet, kar­csút, de olyan haragoszöldet, hogy pingálni különbet nem lehet. És sokat, nagyon so­kat, rettenetesen sokat. Hogy a tíz órát is eldudál­ta a toronyban a bakter, Ve­rőn meg az apja indul haza a tanyára. A gazda a templo­mon túl egyszer csak meg­állította a lovakat. A kocsi hátuljához ment és szöszmö­­tölni kezdett a saroglyalánc körül. A Verőn csak nézte. Aztán megint nekivesel­kedtek a lovak, a kocsiról meg hullani, gurulni kezdett a szép uborka a kövezetre. — Édesapám, potyog az uborka! — rémült fel a Ve­rőn. — Ne rikácsolj, ördög ben a szádba, akaratommal po­tyog. Maj’ még hazavigyük, amikor a disznóknak már úgyis elcsapta a hasát. Hát így. Filléres áron sem kél az uborka, a híres körösi uborka. A polgármester álmai Elmúlt a nagy esemény, a két országra hirdetett úszó­­kongresszus, amibe legjob­ban a körösiek polgármeste­re, Dezső Kázmér fáradt be­le. A polgármester úr újság­író volt valamikor, hát igen akkurátus lett polgármester­nek is. Hát ez se utolsó tapasztalat és igen érdekesen van megírva. A gyerekember éretlen iszonya­ta a bűntől, ami mindnyájunk­ban megvolt 17 éves korunkban. Egyes olvasóink összetévesz­tik a különös dolgokat, amik megestek a kutya-macska vitá­val. Sokan egybevetik a dolgot és elmondják milyen dolgok es­tek meg velük kutyákkal és macskákkal kapcsolatban. Eze­ket én majd külön fogom ismer­tetni. Van egy érdekes levelem Mrs. Somogyitól, aki Mrs. Gaal levelére válaszol, van egy, amely “Egy asszony a sok kö­zül” néven írta alá a levelet, egy harmadik “Egy West Side-i Asszony” álnéven ír a macská­járól, egy nagyon szép levél Papp Illés uramtól, aki Louisiana ál­lam Albany nevű városkája mel­lett epret termel és akinek a le­velével majd a napokban bőveb­ben foglalkozom. Ő is kutyákról és macskákról ír, meg egyebek­ről, de igen érdekesen. Mészáros Sándor úr South Bethlehemből szintén ezzel a témával foglal­kozik egy kis levélben, végül van egy Szepesy Lajos úrtól, aki a házasságokra tér ki és ad fel egy találós kérdést, amin majd el­vitatkozunk későbben. Itt most csak arra akarom kérni a levélírókat, hogy ne res­tél­j­ék megírni a nevüket, mert­­érthetetlen, hogy főleg a höl­gyek eltitkolják a becsületes ne­vüket, ha az újságnak írnak. Ha nem kívánják a név közlését, hát nem közöljük. De miért eltit­kolni ? Beszél, magyaráz, lelkese­dik mindig. Álmai közül már sokat realizált, példa erre ál­mos városa nagyszerű fejlő­dése. Magyarázza terveit most is a műemlék városhá­za nagyszerű tornya előtt, mit, hogyan kéne? — Mi igenis Nagy­euró­pa veteményeskertje akarunk maradni. Meg kell oldanunk a legnagyobb problémát, az értékesítési problémát. — Olyan exportpiacot kell te­remteni, hogy mindenkinek a szeme­ szája elálljon. Úgy kell megszerveznünk min­dent, hogy egy ilyen mostani vámháborút könnyen kipark­­rozhassunk. Vért kell ne­künk, kemény magyar vért! — Hát először is nagy cso­magolócsarnokot kell építe­ni a külföldi exportnak. De nagyszerűt, mintaszerűt, ki­fogástalant. A világ legnagyobb exportpiaca .­ Elhatározott tervem, hogy be kell rendezni itt Kő­rösön a világ legnagyobb ex­portpiacát.Harmincöt katasz­­trális holdunk már három esztendeje várja kint a vasút mellett, hogy mikor lesz már az álom valóra váltva. Kikö­vezett, vízvezetékes, villany­­fényes exportpiac, ahová be­vezetik majd a vasúti síne­ket, hogy ezt a hatalmas pia­cot köröskörül csomagoló raktárak öleljék. Meglesz, meg akarjuk! — Meg kell építeni hala­déktalanul az óriási hűtő­há­zat, gyümölcsnek, zöldség­nek és akkor fütyülhetünk osztrák sógorokra. Megvan erre is a mód a pi­ac hely pénzeinek amortizá­lásával. A hűtőház céljaira is szívesen ad telket a város. Nem lenne akkor baj a kül­földi piacok tartózkodása, "vagy akármilyen nagy ter­més esetén sem. Fittyet hánynánk mindenféle sto­­kingnak. Értsék meg egyszer odafönt, hogy a legnagyobb közgazdasági érdek, a nem­zeti vagyon megmentése len­ne egy ilyen hűtőház Nagy­kőrösön. Ki hajlandó átvenni egy konzervgyárat? — Szívesen belekapcsolód­nék a város, hogy a hibás, túlérett gyümölcs se menjen veszendőbe, mint most. Van Nagykőrösnek egy konzerv­gyára, amely áll most, mert ellene vagyunk a városi üzemnek. Hajlandók va­gyunk ezt a pompásan fel­szerelt konzervgyárat az Or­­szágos Kertészeti Egyesület­nek, Gy­ümö­l­cstermelők Egyesületének vagy más hozzáértőknek átadni és áll­junk ki az olcsó népkonzerv­­vel. Nem a lukszuskonzer­­vekkel, de az olcsó ízekkel, lekvárokkal. Ott van a szesz­főzde, amely még a romlott gyümölcsöt is fel tudná használni. Bekukkant a titkárkisasz­­szony, hogy keresik, várják a polgármester urat nagyon sürgős, fontos ügyekben. — Hát ennél sürgősebb, fontosabb ügy nem létezik, amiről most tárgyalunk — küldi ki a választ a türelmet­­lenkedőknek az én polgár­­mesterem. Törzsménes helyett törzsgyümölcs is folytatja: — Debrecennek van törzs­ménese, másnak törzsgulyá­ja, nekünk, ha az Isten segít, lesz törzsgyümölcsösünk. — Előbb csak tizenöt katasztrá­­lis holdon, azután.... Itt ne­veljük majd az anyafákat, azokból a gyümölcsfajtákból, amelyek leginkább szerelme­sek a mi földünkbe. Az oltógulyákat az embe­reknek majd ingyenben ad­juk és hallgatni fogunk min­denben az Országos pomoló­­giai bizottság utasításaira, szavaira. Ennek aztán majd csudájára jöhet mindenki, a mi törzsgyümölcsösünknek. Dezső polgármester már hosszú négy esztendeje fel­terjesztette a belügybe a gyü­mölcs-, zöldségértékesítésre vonatkozó álmát, tervét. A belügyből a terv átkerült a kereskedelmi minisztérium­ba. Meg kell oldani az autó­fuvarozási problémát is. — Milyen eredeti és új do­log lenne autózással a belföl­di elosztás kérdésének meg­oldása. — Egyre kapom a levele­ket, a megkereséseket az or­szág különböző részeiből, ho­gyan tudnának a híres körö­si gyümölcshöz, zöldséghez jutni? — Hogyan? Könnyen, ha szabad lesz az autófuvarozás. Be tudnák hálózni az egész országot És robognánk ide, oda. Meg kellene szervezni a városokat, a községeket és szórnánk le, adnánk le min­denütt a legrövidebb idő alatt (Folytatás az 5-ik oldalon) 69. A lovag tornák utolsó nap­ján a seuulcherek lovagjai jelentékeny pontszámmal voltak előny­ben. És Bohun király újból, a szokások elle­nére elfoglalva apródjának helyét, a Nimmr népe számára fenntartott nézőhely elé lovagolt. Itten, Gobred herceg páholya előtt megállította paripáját. Újból szemtelenül kihivóan szem­ügyre vette Guinalda hercegnőt és csak ezután szólt annak apjához. “Gobred, Nimmr hercege’,, mondotta gúnyos és fennhéjázó hangján, “hős lovagjaim olyan fölényt mutatnak a tieiddel felett, hogy a lova­gi tornát már szinte megnyertnek tekinthet­jük. Ennek dacára is egy ajánlatot tennénk.” “Beszélj, Bohun”, mondotta Gobred hidegen. “A verseny még messze van a befejezéstől, de azért meghallgatunk”.­­ “Az öt leányzót már jóformán elnyertük”, felelte Bohun, “de ha ne­kem adod leányodat királynőül, akkor átenge­dem neked a versenyt.” Gobred a dühtől halálsápadt lett. “Szavaid sértés számba mennek”, mondotta halk, egyen­letes hangon, “mert azt célozzák, hogy egy Gobrednek leánya áruba bocsátható! És hogy Nimmis lovagjainak becsületére alkudozni le­het. Takarodj vissza híveidhez, még mielőtt szolgáimmal kergetnélek vissza!” — “Szóval ez a te válaszod ?” kiáltotta Bohun. “Hát akkor vedd tudomásul, hogy a verseny szabályai ér­telmében elviszem az öt leányt és a te leányo­dat pedig erőszakkal!” A fenyegetés után Bohun megfordult lovával és elvágtatott. A nap első eseménye Jimmy Blake párviadala volt egy sepulcher lovaggal. A trombitás üdvözlő fúvásai után Blake előre lovagolt Gobred herceg elé, hogy őt üdvözölje és ugyanakkor ellenfele ugyanezt tette Bohun király előtt. Jimmy felemelte kardját, tisztel­gett vele a hercegnek s megcsókolta azt, de köz­ben folyton Guildan nyugtatta tekintetét. I UAhrent-n-ik­­­ ! A DZSUNGEL KIRÁLYA IRTA: EDGAR RICE BURROUGHSmmmmwwvmm^^^^! 11951, by Edgar Rice Burroughs,' Inc. All rights reserved. i-s9 'fex* ffafort

Next