Amerikai Magyar Népszava, 1932. szeptember (33. évfolyam, 244-273. szám)
1932-09-01 / 244. szám
SZERKESZTŐI ÜZENETEK Elizabeth Nagy, Canada. Kérdés: 1922-ben Canadába jöttem az Egyesült Államokból, ahol 12 évet töltöttem. Gyermekeim és szüleim most is ott élnek, mindnyájan amerikai polgárok. Hogyan mehetnék vissza az Egyesült Államokba, hogy a gyermekeim közt élhessek? 4 Amerika!Mit NÉPSZÁV 19«tabu»hed 188» by GÉZA D. BHRKÓ alapítóit* ISM-ben Published dally including Sunday by THE AMERIKAI MAGYAR NÉPSZAVA, INC. 9—11 East 16th Street, New York, N. Y, Telephones: ALgonquin 4-8087, 8088, 8089, 8090 Entered as Second Class Matter, Post Office, New York, N.I. Business Manager: IZSÓ SZÉKELY, ügyvezető-igazgató SUBSCRIPTION KATES: United States of America, Canada, Mexico, South America and Cuba — one yr. 6 mon. Daily only — $6.00 — $3.00 Foreign Countries and New York City — one yr. 6 mon. Daily only — $9.00 — $4.60 ELŐFIZETÉSI ARAK: Az Egyesült Államokban, Canadában, Mexicoban, Dél- Amerikában és Cubában. Egész évre $6, félévre $3.Külföldre és New Yorkban; Egész évre $9.00,félévre $4.50 BRANCH OFFICES: Astoria, L. ., N. Y. 23—79 26th Street. Tel. Ravenswood 8—8129. Bethlehem, Pa., E5 Jlttweln Street. Bridgeport, Conn., 71 Poplar Street Buffalo, N. Y., 432 Dearborn Street Cleveland, O., 4006 Franklin Boulevard. Chicago,111., 1066 Winona St, Los Angeles, Cal., — 4I7H N. Bixel Street Pittsburgh, Pa., 113 Johnstown Avenue. *t. Paul Minn., 183 Bellevie Avenue. FIÓK IRODÁK: So. Bend, Ind., 722 E. Corby Strreet. St. Louis, Mo., 1623 Malllneordt Street. Perth Amboy,N.J. 107 Haple Street. Detroit, Mich., 7983 Weit Jefferson Avenue. Newark, N. J., 17 William St„ Maplewood N. J. Philadelphia, Pa., 6S7 Morse Street. Trenton, N. J., 931 So. Clinton Avenue. Passaic, N. J. 82 Division Avenue, Garfield, N. J. Canada: 515 So. Main Street, Welland, Ont. Budapesti Iroda: _.. . , , . _ _ Magyarorazftg Budapest Office: VIII., Kisfaludy-kO* 5. sz. Hungary Montap Norman tárgyalásai TELJESEN érthetetlen az a nagy titkolódzás, amellyel a hivatalos körök az Angol Bank kormányzójának amerikai látogatását kezelik. A világért ki nem adnának egy hivatalos kommünikét, hogy a közvéleményt Norman látogatásának céljáról tájékoztassák. A szövetségi kormány úgy tesz, mint a kisgyerek, aki behunyja a szemét és azt hiszi, hogy akkor őt senkisem látja. Már a verebek is csiripelik, hogy mit akar Montagu Norman az Egyesült Államoktól, de a hivatalos Washington ragaszkodik ahhoz,hogy az angol bankkormányzó “üdülni” jött ide és Mills pénzügyminiszter, amikor már nagyon szorongatták az újságok, csak annyit volt hajlandó beismerni, hogy majd “írásban vagy személyesen érintkezésbe fog lépni” Mr. Normannal. Washington titkolódzása nemcsak észszerűtlen, hanem egyenesen sértő az amerikai közvéleményre. Milliós tömegeket elvégre ma már nem lehet iskolásgyerekként kezelni és értelmes embereket nem lehet gólyamesékkel traktálni. Az igazságnak úgyis napfényre kell jönnie és az amerikai népnek meg kell majd adni a módot, hogy álláspontját a hadiadósságok kérdésében kifejezésre juttassa. Az amerikai adófizető nem fogja eltűrni, hogy váratlan meglepetések elé állítsák és — enyhén szólva — rossz néven veszi, hogy külföldi lapok tudósításaiból kell megtudnia, hogy mi történik idehaza. A játék az amerikai nép pénzére megy, joggal lehet tehát legalább annyi udvariasságot elvárni a kormánytól, hogy megmondja: milyen játékot játszik adófizetői pénzével. A new yorki nyomortanyák DARWIN R. JAMES, a new yorki City Club elnöke, Washingtonba utazott, hogy a rekonstrukciós pénzügyi intézettől 50 millió dollár kölcsönt eszközöljön ki az állami lakásépítési akció számára. Ezzel a pénzzel az állami lakásépítési tanács elsősorban is le akarja bontani azokat a régi, New York szégyenére váló épületeket, amelyeknél szörnyűségesebb nyomortanyákat el sem lehet képzelni. A pazar pompával, óriási költségekkel épített felhőkarcolóktól és hatalmas bérpalotáktól csak néhány utca választja el a nyomornak, a piszoknak és szennynek ezeket a telepeit, amelyekben a bűn talál otthont. Sok ártatlanul nyomorúságba került embert térítettek a bűn útjára ezeken a nyomortanyákon, amelyeken megszüntetése nemcsak a nyomortanyák szerencsétlen lakóinak, hanem az egész new yorki társadalomnak elsőrendű érdeke. Okosabban, jobban nem is lehet felhasználni a törvényhozás által megszavazott segélypénz egy részét, mintha lebontják ezeket a nyomortanyákat és helyükbe új, egészséges és rendes kis lakásokat építenek a metropolis legszerencsétlenebb társadalmi rétege számára. Remélhetőleg a rekonstrukciós pénzügyi intézet vezetőinél megértésre fognak találni azok a szavak, amiket Darwin R. James fog emelni a nyomortanyák megszüntetése érdekében. AMERIKAI MAGYAR NÉPSZAVA Különös dolgok, amik az emberrel megesnek Írta: SZEBENYEI JÓZSEF Lássuk, mi történt az olvasóval II. Egyre érdekesebb dolgok történnek olvasóinkkal. A legújabb levélcsomóban már valóságos irodalmi értékek szerepelnek a “különös dolgok” között. De még ezeknél is jobbat várok. Kell, hogy annyi ezer olvasó között akadjon egy-kettő, akivel valóban izgalmasan érdekes és különös dolgok történtek légyen. Igaz, hogy nehéz lesz kitetni Mrs. A. Smith tapasztalatát, akivel a következő dolog esett meg: Mrs. A. Smith, Elwood, N. J.-ből Írja, hogy 15 esztendeig volt a Metropolitan Opera tagja, ahová a Király Színházból szerződtették 1904- ben. Még abban az évben férjhez is ment az Opera egyik rendezőjéhez. Előbb San Franciscoba ment az egész társulat egy hónapi vendégjátékra. Ott tartották az eljegyzést és az esküvőt. A Market Streeten egy ékszerüzletben vették a gyűrűt. Ez a rész a fontos. Tessék csak figyelni. Egy év múlva az operatársulat ismét San Franciscoba ment vendégszerepelni és ekkor érte őket a nagy földrengés. Pont egy éves házasságuk idején. Április 5-ikén reggel öt órakor volt a földrengés, amiből véletlenül élve kerültek ki. “Egy napi és egy éjjeli barangolás után a Golden Gate Parkba kerültek, írja, és ott leültünk a fűbe éllen, szomjan, majdnem ruha nélkül. Mellettünk ugyanilyen állapotban ült egy másik házaspár a füvön. Két gyerek volt velük. Néztek bennünket, végre az ember megszólalt. — Bocsánat, nem Mr. és Mrs. Smith? kérdi. — Igen, válaszoltuk. — Ma egy éve adtam el önöknek egy jegygyűrűt, mondja, és most itt vagyunk mindnyájan fedél nélkül, szegényen. Az ő háza is összeomlott. Adott egy darab kenyeret, mert már nagyon éhesek voltunk. Nyolc nap alatt összeverődött a társaság és eljöttünk New Yorkba. Ezt se fogom soha elfelejteni. Ordódy Sándor úr, Dorothy, N. J.-s olvasónk írja: A Barcsay utcai főgimnázium hetedik osztályát tapostam, mikor egy szerencsés véletlen folytán meghódítottam egy igen szép férjes asszonyt. Bár a mostani fejemmel úgy látom, hogy tulajdonképen ő hódított meg engem, de ez most már nem változtat a lényegen. A szép asszony — korra nézve — anyám is lehetett volna, de a nemesi címerében, a zsebkendőjében, a párna huzatjain több volt a korona ága, mint a mi hétszilvafás címerünkben. A nagyvilág számára méltóságos asszony volt, de én egyszerűen csak úgy tituláztam őt, hogy: édesem, egyetlenem. Petőfi azt írja az egyik örökbecsű költeményében, hogy :: “Fürdik a holdvilág az ég tengerében”. No, de ez nekünk Kis Miska volt. Mi a szerelem tengerében fürödtünk. Én ebben a kényes ügyben tökéletes gentleman voltam és rettentő szigorral ügyeltem arra, hogy ez a viszony valahogy ne kerüljön napfényre. Még a legbensőbb, testi-lelki barátomnak se árultam el a históriát. Ez egy kissé hihetetlennek hangzik, de higyye el kedves Szebenyei uram, hogy így volt és nincs érdekemben valótlant mondani. Az iskolai tanulmányaimat egy kissé elhanyagoltam, de azért az évzáró vizsgákon a szelek mérgét, ha nem is túl nemesen, de kiálltam. Következett a nyári szünidő, ami számomra azt jelentette, hogy a szüleim falusi birtokára kellett vonulnom. Ott én aggódó szemekkel lestem a szüleim fürkésző tekintetét, hogy vájjon nem vesznek-e észre rajtam valami változást és nem sejtik-e az én mérhetetlen nagy szerelmemet? Minden rendben volt és este nyugodtan mentem aludni. Természetesen a legmélyebb álmomban is csak őt láttam és még álmomban is csak az az egy dolog aggasztott, hogy a nagy titkom előbb-utóbb ki fog sülni. Egy éjjel édes álmomban tisztán hallottam, hogy valaki azt kiáltotta fennhangon, a hangot jól elhúzva, hogy: “Kitalálták — Kitalálták!” Hát ez aztán rettenetes álom volt. Néhny másodperc múlva messziről, elhaló hangon újra csak hallottam a szörnyű kiáltást: “Kitalálták — Kitalálták!” Addig hánykolódtam, míg az álmomból felébredtem, de újra csak tisztán hallottam a hangot: “Kitalálták — Kitalálták!” Megtapogattam magamat, megvakartam a fejemet és meggyőződtem arról, hogy teljesen ébren vagyok, de újra csak tisztán hallottam a kegyetlen kiáltást. Rettenetes félelmemben felültem az ágyamban és ekkor ismét tisztán hallottam az elhaló, elnyújtott hangot. Az egész testemben remegve, kisurrantam az udvarra és feszülten figyeltem. Sötét volt még, de már egy kissé kezdett pirkadni. Egyszer csak az anyámnak az egyik fránya kakasa az ólban elnyújtott hangon elkezd kukorékolni és rá néhány másodperc múlva a távolban lévő szomszéd puszta kakasa elnyújtott hangon fellel neki. Egy nagy kő esett le a szívemről és jó, hogy senki meg nem hallotta. Megnyugodtam, de higyye el kedves Szebenyei uram, ez volt egyike a legborzalmasabb éjszakáimnak. Nem különös dolog, ami az emberrel megesik ? Nagykőrös Európa veteményes kertje A budapesti “Az Est”-ben Bakos Ákos tollából kitűnő riportsorozat jelenik meg a magyarországi városok jelenlegi életéről. Az alábbi cikk e sorozatból való. NAGYKŐRÖS, augusztus. A Verőn ott ült a ma reggeli piacon az uborkás kocsin. A Verőn a két nagy fekete szemével, a szép orcájával, meg azt a rúzst nem ismerő, de égő piros szájával. Az apja meg nekitámaszkodva a lőcsnek. Egy-egy mérges hegyeset sercintve. Ne tagadjuk, a magyar gyümölcs állja a harcot, a vámháborút, a kereskedelmi szerződések hiányát, de a szegény magyar uborka bizony nemigen. A Veronék uborkája is a kocsin maradt. És a többi sok kocsi uborka se kellett a kutyának se. Hej, pedig micsoda uborkát termesztett a Jóisten az idén a körösi határban, Közép- Európának ebben a csodakertészetében. Szépet, karcsút, de olyan haragoszöldet, hogy pingálni különbet nem lehet. És sokat, nagyon sokat, rettenetesen sokat. Hogy a tíz órát is eldudálta a toronyban a bakter, Verőn meg az apja indul haza a tanyára. A gazda a templomon túl egyszer csak megállította a lovakat. A kocsi hátuljához ment és szöszmötölni kezdett a saroglyalánc körül. A Verőn csak nézte. Aztán megint nekiveselkedtek a lovak, a kocsiról meg hullani, gurulni kezdett a szép uborka a kövezetre. — Édesapám, potyog az uborka! — rémült fel a Verőn. — Ne rikácsolj, ördög ben a szádba, akaratommal potyog. Maj’ még hazavigyük, amikor a disznóknak már úgyis elcsapta a hasát. Hát így. Filléres áron sem kél az uborka, a híres körösi uborka. A polgármester álmai Elmúlt a nagy esemény, a két országra hirdetett úszókongresszus, amibe legjobban a körösiek polgármestere, Dezső Kázmér fáradt bele. A polgármester úr újságíró volt valamikor, hát igen akkurátus lett polgármesternek is. Hát ez se utolsó tapasztalat és igen érdekesen van megírva. A gyerekember éretlen iszonyata a bűntől, ami mindnyájunkban megvolt 17 éves korunkban. Egyes olvasóink összetévesztik a különös dolgokat, amik megestek a kutya-macska vitával. Sokan egybevetik a dolgot és elmondják milyen dolgok estek meg velük kutyákkal és macskákkal kapcsolatban. Ezeket én majd külön fogom ismertetni. Van egy érdekes levelem Mrs. Somogyitól, aki Mrs. Gaal levelére válaszol, van egy, amely “Egy asszony a sok közül” néven írta alá a levelet, egy harmadik “Egy West Side-i Asszony” álnéven ír a macskájáról, egy nagyon szép levél Papp Illés uramtól, aki Louisiana állam Albany nevű városkája mellett epret termel és akinek a levelével majd a napokban bővebben foglalkozom. Ő is kutyákról és macskákról ír, meg egyebekről, de igen érdekesen. Mészáros Sándor úr South Bethlehemből szintén ezzel a témával foglalkozik egy kis levélben, végül van egy Szepesy Lajos úrtól, aki a házasságokra tér ki és ad fel egy találós kérdést, amin majd elvitatkozunk későbben. Itt most csak arra akarom kérni a levélírókat, hogy ne restéljék megírni a nevüket, mertérthetetlen, hogy főleg a hölgyek eltitkolják a becsületes nevüket, ha az újságnak írnak. Ha nem kívánják a név közlését, hát nem közöljük. De miért eltitkolni ? Beszél, magyaráz, lelkesedik mindig. Álmai közül már sokat realizált, példa erre álmos városa nagyszerű fejlődése. Magyarázza terveit most is a műemlék városháza nagyszerű tornya előtt, mit, hogyan kéne? — Mi igenis Nagyeurópa veteményeskertje akarunk maradni. Meg kell oldanunk a legnagyobb problémát, az értékesítési problémát. — Olyan exportpiacot kell teremteni, hogy mindenkinek a szeme szája elálljon. Úgy kell megszerveznünk mindent, hogy egy ilyen mostani vámháborút könnyen kiparkrozhassunk. Vért kell nekünk, kemény magyar vért! — Hát először is nagy csomagolócsarnokot kell építeni a külföldi exportnak. De nagyszerűt, mintaszerűt, kifogástalant. A világ legnagyobb exportpiaca . Elhatározott tervem, hogy be kell rendezni itt Kőrösön a világ legnagyobb exportpiacát.Harmincöt katasztrális holdunk már három esztendeje várja kint a vasút mellett, hogy mikor lesz már az álom valóra váltva. Kikövezett, vízvezetékes, villanyfényes exportpiac, ahová bevezetik majd a vasúti síneket, hogy ezt a hatalmas piacot köröskörül csomagoló raktárak öleljék. Meglesz, meg akarjuk! — Meg kell építeni haladéktalanul az óriási hűtőházat, gyümölcsnek, zöldségnek és akkor fütyülhetünk osztrák sógorokra. Megvan erre is a mód a piac hely pénzeinek amortizálásával. A hűtőház céljaira is szívesen ad telket a város. Nem lenne akkor baj a külföldi piacok tartózkodása, "vagy akármilyen nagy termés esetén sem. Fittyet hánynánk mindenféle stokingnak. Értsék meg egyszer odafönt, hogy a legnagyobb közgazdasági érdek, a nemzeti vagyon megmentése lenne egy ilyen hűtőház Nagykőrösön. Ki hajlandó átvenni egy konzervgyárat? — Szívesen belekapcsolódnék a város, hogy a hibás, túlérett gyümölcs se menjen veszendőbe, mint most. Van Nagykőrösnek egy konzervgyára, amely áll most, mert ellene vagyunk a városi üzemnek. Hajlandók vagyunk ezt a pompásan felszerelt konzervgyárat az Országos Kertészeti Egyesületnek, Gyümölcstermelők Egyesületének vagy más hozzáértőknek átadni és álljunk ki az olcsó népkonzervvel. Nem a lukszuskonzervekkel, de az olcsó ízekkel, lekvárokkal. Ott van a szeszfőzde, amely még a romlott gyümölcsöt is fel tudná használni. Bekukkant a titkárkisaszszony, hogy keresik, várják a polgármester urat nagyon sürgős, fontos ügyekben. — Hát ennél sürgősebb, fontosabb ügy nem létezik, amiről most tárgyalunk — küldi ki a választ a türelmetlenkedőknek az én polgármesterem. Törzsménes helyett törzsgyümölcs is folytatja: — Debrecennek van törzsménese, másnak törzsgulyája, nekünk, ha az Isten segít, lesz törzsgyümölcsösünk. — Előbb csak tizenöt katasztrális holdon, azután.... Itt neveljük majd az anyafákat, azokból a gyümölcsfajtákból, amelyek leginkább szerelmesek a mi földünkbe. Az oltógulyákat az embereknek majd ingyenben adjuk és hallgatni fogunk mindenben az Országos pomológiai bizottság utasításaira, szavaira. Ennek aztán majd csudájára jöhet mindenki, a mi törzsgyümölcsösünknek. Dezső polgármester már hosszú négy esztendeje felterjesztette a belügybe a gyümölcs-, zöldségértékesítésre vonatkozó álmát, tervét. A belügyből a terv átkerült a kereskedelmi minisztériumba. Meg kell oldani az autófuvarozási problémát is. — Milyen eredeti és új dolog lenne autózással a belföldi elosztás kérdésének megoldása. — Egyre kapom a leveleket, a megkereséseket az ország különböző részeiből, hogyan tudnának a híres körösi gyümölcshöz, zöldséghez jutni? — Hogyan? Könnyen, ha szabad lesz az autófuvarozás. Be tudnák hálózni az egész országot És robognánk ide, oda. Meg kellene szervezni a városokat, a községeket és szórnánk le, adnánk le mindenütt a legrövidebb idő alatt (Folytatás az 5-ik oldalon) 69. A lovag tornák utolsó napján a seuulcherek lovagjai jelentékeny pontszámmal voltak előnyben. És Bohun király újból, a szokások ellenére elfoglalva apródjának helyét, a Nimmr népe számára fenntartott nézőhely elé lovagolt. Itten, Gobred herceg páholya előtt megállította paripáját. Újból szemtelenül kihivóan szemügyre vette Guinalda hercegnőt és csak ezután szólt annak apjához. “Gobred, Nimmr hercege’,, mondotta gúnyos és fennhéjázó hangján, “hős lovagjaim olyan fölényt mutatnak a tieiddel felett, hogy a lovagi tornát már szinte megnyertnek tekinthetjük. Ennek dacára is egy ajánlatot tennénk.” “Beszélj, Bohun”, mondotta Gobred hidegen. “A verseny még messze van a befejezéstől, de azért meghallgatunk”. “Az öt leányzót már jóformán elnyertük”, felelte Bohun, “de ha nekem adod leányodat királynőül, akkor átengedem neked a versenyt.” Gobred a dühtől halálsápadt lett. “Szavaid sértés számba mennek”, mondotta halk, egyenletes hangon, “mert azt célozzák, hogy egy Gobrednek leánya áruba bocsátható! És hogy Nimmis lovagjainak becsületére alkudozni lehet. Takarodj vissza híveidhez, még mielőtt szolgáimmal kergetnélek vissza!” — “Szóval ez a te válaszod ?” kiáltotta Bohun. “Hát akkor vedd tudomásul, hogy a verseny szabályai értelmében elviszem az öt leányt és a te leányodat pedig erőszakkal!” A fenyegetés után Bohun megfordult lovával és elvágtatott. A nap első eseménye Jimmy Blake párviadala volt egy sepulcher lovaggal. A trombitás üdvözlő fúvásai után Blake előre lovagolt Gobred herceg elé, hogy őt üdvözölje és ugyanakkor ellenfele ugyanezt tette Bohun király előtt. Jimmy felemelte kardját, tisztelgett vele a hercegnek s megcsókolta azt, de közben folyton Guildan nyugtatta tekintetét. I UAhrent-n-ik ! A DZSUNGEL KIRÁLYA IRTA: EDGAR RICE BURROUGHSmmmmwwvmm^^^^! 11951, by Edgar Rice Burroughs,' Inc. All rights reserved. i-s9 'fex* ffafort