Amerikai Magyar Népszava, 1935. február (36. évfolyam, 32-59. szám)

1935-02-01 / 32. szám

Metropolitan Edition An American Newspaper I printed In the Magyar I anguage, promulgating I American ideas ana I principles to the liberty I loving Magyar people. I f Amerikai American Hungarian Peoples VoiceNépszava The Oldest Hungaian Daily Newspaper XXXVI. Évf. No. 32. Szám ~ ......"--r\ ========= Ma! számunk 6 oldal A legrégibb és legelter­jedtebb magyar napilap az Egyesült Államokban melynek minden sora az Amerikában él­ő magyar­ság érdekeit szolgálja. NEW YORK, METROPOLITAN EDITION PÉNTEK, 1935. FEBRUÁR 1. Egyes szám ára 3­0*ee Napi Jegyzetei".­­ Eckhardt Tibor lemondott Magyar­­országi népszövetségi fődelegátusi ’’tisztségéről. A lemondásnak kizárólag belpolitikai okai vannak. Sajnáljuk, hogy Eckhardt nem képviseli többé Magyarországot a Népliga előtt. Saj­náljuk, hogy belpolitikai okok miatt felbomlott az az egységfront, amit Ma­gyarország kifelé képviselt azáltal, hogy egy ellenzéki képviselő látta el a fődelegátusi tisztséget. A harcos, aggresszív politikusok kö­zé tartozik Eckhardt Tibor. Nem szok­ta véka alá rejteni meggyőződését. Nehezen lehet eldönteni, hogy kiknek van igazuk: azoknak-e, akik azt tart­ják, hogy Magyarországnak a genfi nemzetközi fórum előtt épen ilyen szókimondó, éles szavú, támadásra, visszavágásra mindig kész államférfivel kellene képviseltetnie magát, vagy pedig olyan simabeszédű diplomaták­kal, akik kerülik a helyzetek kiélező­dését, akik azt tartják, hogy Magyar­­országnak a mai időkben fal melletti külpolitikát kell folytatnia. A szűkszavú kábeljelentések nem részletezik Eckhardt lemondásának kö­rülményeit. Csak annyi tűnik ki az ideérkezett kábeljelentésekből, hogy Eckhardt lemondása a kormánypárt belső harcaival áll összefüggésben. Régóta rebesgetik, hogy a magyar kormánypárton belül egyre jobban ki­éleződik az ellentét Gömbös miniszter­­elnök és Bethlen István gróf volt mi­niszterelnök hívei között. Kormánykö­rök mindig megcáfolták ezeket a hí­reszteléseket és rámutattak arra, hogy soha olyan csendes nem volt a magyar belpolitikai élet, mint most. A csend azonban nem mindig jelent nyugalmat, épen ugy, mint a mozdulatlanság nem jelent mindig halált. Ezen a héten viharos értekezlete volt a magyar kormánypártnak. A párt több tagja éles támadást intézett Eck­hardt Tibor genfi fődlegátus el­len, aki a támadások hallatára lemon­dott erről a megbízatásról. Bár Eck­hardt az utóbbi években az ellenzéki padokban ült s ellenzékiségét nem adta fel Gömbös kormányralépése után sem, mindenki tudja Magyarországon, hogy Eckhardt és Gömbös között mi­lyen régi baráti kötelékek vannak. Ugyancsak köztudomású az, hogy Eck­hardt és Bethlen között továbbra is igen erősek az ellentétek és így való­színűnek látszik — bár részletes táv­irati jelentéseink még nincsenek erről —, hogy Bethlen hívei körében indult ki az az mozgalom, amely éket vert Gömbös és Eckhardt közé. A mozgalom sikerült. Eckhardt be­jelentette a miniszterelnöknek, hogy ezután újra ellenzéki szerepét akarja betölteni. A kormánypártban kezdődő palotaforradalmat azonban leverte a miniszterelnök akkor, amidőn bizalmi kérdést vetett fel és a kormánypárt nagy többsége bizalmat szavazott neki. A hírek szerint Gömbös azzal tudta le­verni a kezdődő palotaforradalmat, hogy Házfeloszlatást helyezett kilátás­ba arra az esetre, ha a párt többsége nem volna hajlandó kitartani mellette. A Házfeloszlatás annyit jelentene, hogy a képviselő urak elveszítenék mandá­tumukat és új választási harc indulna meg. A választási harcok kimenetele pedig mindig kétséges és a képviselő urak nem szeretik a kockázatokat. Régi mumus a magyar politikai életben a Hadfeloszlatás. Alig volt olyan miniszterelnök, aki időnként elő ne rángatta volna ezt a mumust. S te­gyük hozzá, hogy többször sikerült a rakoncátlankodó képviselőket lecsilla­pítani ezzel az eszközzel, mint ahány­szor hiábavaló volt próbálkozás. Göm­bös miniszterelnök régi fegyvert hasz­nált a készülő palotaforradalom felé-A Házfeloszlatás alkotmányos joga a magyar államfőnek. Ez az a jog, amely megakadályozza az olyan gyakori kor­­­ányválságokat, amilyenek Francia­­országban vannak s amelyek miatt Franciaországban az elmúlt években a kormányválságok csaknem az egész ■arlamenti rendszer válságaivá mélyül­­ek ki. A francia miniszterelnökök sok­kor sajnálták, hogy nem vehették elő azt a mamust, amit most Gömbös állt­­ólag előrángatott. ______ . NADÁNYI PÁL Magyar tanú vallott Bruno R. Hauptmann mellett A WARD HAJÓSTÁRSASÁG FELELŐS A MOHAWK GŐZÖS TRAGÉDIÁJÁÉRT Dr. Smith vallomása szerint az elsü­lyedt hajó tisztjeit és matrózait nem terheli felelősség előtt Dr. Samuel Smith, aki fe­leségével együtt a tragikus sors­ra jutott gőzös utasa volt. Dr. Smith kezei még mindig köté­sekkel vannak ellátva a fagyási sebek miatt és állva tette meg vallomását, mert nehezen tud ülni. De szavai és előadása meg­győzték a bizottságot és min­denki látta, hogy olyan ember mond véleményt, aki tisztában van mindennel. “Mielőtt elindult volna a ha­­jó. — mondta dr. Smith, — dél­után végigjártam a gőzöst és megkerestem és megnéztem a 3-as számú mentő csónakot, amelyben az én helyemet kije­löltek. Huszonegyszer utaztam­ a tengeren és így sok mindennel tisztában vagyok. Azonnal meg­állapítottam,hogy a mentőcsónak és kötelékei meg vannak fagy­va. Megnéztem a többi mentőcsó­nakot, azok ugyanilyen állapot­ban voltak. Én nem teszem az elsülyedt hajó tisztjeit és mat­rózait felelőssé az ember­életek pusztulásáért hanem a Ward ha­­jóstársaságot, amely megenged­te azt, hogy a gőzös ilyen álla­potban hagyja el a kikötőt.” Mrs. Smith is közbeszólt és L. ,,ol ti .­­ L V. ...­­ hogy TlVll. volt elegendő mentő-öv a hajón sem az utasok, sem a hajó sze­­mélyzet részére. “Elegendő idő volt arra, hogy valamennyien elhelyezkedjünk a mentő csónakokban s minden jól is ment volna, ha azokat gyorsan és biztosan lebocsájhatták volna. Én a feldélzeten tartózkodtam az összeütközés pillanatában és megállapíthatom, hogy 20 perc telt el a szerencsétlenség és a között az idő között, amíg végre lebocsájtották azt a csónakot, amelyben mi ültünk. És ekkor állapíthattuk csak meg, hogy az utasokon kívü­l csak egy hajósza­kács és egy muzsikus ült a csó­nakban és ezenkívül csak egy ember, aki értett valamit az eve­zéshez. “Egyetlen emberéletnek sem kellett volna elpusztulnia és nem is pusztult volna el, ha a Mo­hawk teljesen rendben indult volna el a kikötőből” — ezt je­lentette ki a vizsgáló bizottság KISS LAJOS AZT VALLOTTA, HOLT 1932 MÁRCIUS 1-ÉN ESTE S ÓRAKOR HAUPTMANNT A BRONXBAN LÁTTA Wilentz ügyész keresztkérdései sem tudták összezavarni a magyar mentőtanut FLEMINGTON, N. J., jan. 31. — A Hauptmann tárgyalás­nak magyar vonatkozású szenzációja is van. Kiss Lajos magyar festő, 243 East 78th Street, sllt ma a tanuszkbe Bruno Richard Hauptmann védelmiben. Kiss Lajos azt vallotta, hogy március 1-én a Bronxban Mrs. Frederickson vendéglőjében látta Haupt­mann L Reilly védőügyvéd kérdésére Kiss Lajos elmondta, hogy 1932- ben a Bronxban járt, a subwavn eltévedt és bement egy vendég­lőbe kávézni. Ekkor történt,­ hogy egy kutya beszaladt a ven­déglőbe és utána szaladt egy ember, aki németül a következő­ket mondotta: El akarják venni tőlem a kutyát. Már korábban nyilvánoságra került, hogy jelentkezett egy tanú, aki igazolni fogja, hogy 1932 március elsején a Frede­rickson vendéglő közelében este nyolc óra tájban összeszólalko­zott Hauptmannal, akivel egy kutya volt és az illető azt hitte, hogy az ő kutyája. Amikor Kiss ezt olvasta eszé­be jutott ez az incidens megtud­ta, hogy az a vendéglő, ahol járt, a Frederickson féle vendéglő volt s a fényképeken megismer­te Hauptmannt, aki németül be­szélt a kutyáról. Kiss nem emlé­kezett pontosan a dátumra, de megállapította, hogy az 1932 március elsején történt, mert pontosan egy héttel előbb, feb­ruár 22-én, Washington szüle­tésnapján vitte be súlyosan be­teg kisgyermekét a Bellevue kór­házba. Wilentz ügyész hosszadalma­­san vallatta Kiss Lajost kereszt­kérdésekkel. Az ügyész kereszt­kérdései alapján Kiss Lajos el­mondta, hogy sok helyen dolgo­zott, sok mindenfélével próbál­kozott. Egy időben Vécsey Ar­­mandnál dolgozott, mint vil­lanyszerelő. A Second Avenue és 82-ik utca sarkán lévő Mike Lindenfeld magyar vendéglőben kisegítő pincér volt, később több helyen volt vendéglője, ezek kö­zül egyiket azokkal a magyar tárgyakkal rendezte be, amiket időközben Magyarországból ho­zott. Selyemfestéssel, asztalos­­munkával, villanyszereléssel foglalkozott. Úgy látszik Wilentz ügyész azt akarta megmutatni az es­küdteknek, hogy Kiss Lajos so­­kat költözködött és sok különbö­ző helyeken dolgozott, mert órá­­­­kon keresztül, dühös csökönyös­­­séggel kérdezte a tanút újra és újra lakásai és munkahelyei ügyében. Wilentz ügyész kérdéseire Kiss Lajos azonnal beismerte, hogy a kérdéses napon azért ment a Bronxba, hogy két üveg rumot, amit maga csinált, elvi­gyen egy Leo Singer nevű ba­rátjához. Beismerte, hogy 2 dol­lár 50 centet számított a ru­mért. Azonban Wilentz százszor megismételt kérdései sem tud­ták megzavarni a magyar men­tőtanút, aki mindvégig ragaszko­dott ahoz, hogy febr. 22-ike után egy héttel járt a Bronxban, fül­­tanúja volt a kutyahistóriának és határozottan emlékszik a ven­déglőre, az időre — mielőtt a vendégébe ment, megnézte az óráját, negyed kilenc volt — és Hauptmannra, aki németül be­szélt a kutyáról. Wilentz ügyész minden erejé­vel azon igyekezett, hogy a ma­gyar tanút megzavarja a dátu­mot illetőleg, de ez nem sikerült neki. Banditák kiraboltak és felgyújtottak egy bronxi üzletet A tulajdonosnőt lekötötték egy székbe. Majdnem megfulladt a füsttől amíg ráakadtak. Mrs. Rose Riskin szépségápo­ló intézetébe, 2855 Third Ave., Bronx, reggel banditák rontot­tak be, közvetlenül azután, hogy az asszony az üzletet kinyitot­ta. A banditák Mrs. Riskint le­kötözték egy székbe s aztán tü­zet gyújtottak. A veszedelmes helyzetben lé­vő nőt az üzlet egyik alkalma­zottja találta meg. Ekkor már az üzlet tele volt füsttel s az asz­­szony félig eszméletlen volt. — Azonnal értesítjük a tiAo­A- kat, de az alkalmazott még ide­jében eloltotta tüzet és megmen­tette az asszony életét. Egyelőre nem tudják megál­lapítani, mennyi pénzt raboltak el a banditák, mert Mrs. Riskin nem tud a kiállott izgalmak ha­tásáról vallomást tenni. Kidobták a Capitolból az éhségmars vezérét WASHINGTON, jan. 31. — A Capitol (kongresszusi épület) rendőrsége kénytelen volt erő­szakkal eltávolítani a képviselő­ház költségvetési bizottságának tanácskozótermé­b­ő­l Herbert Herbert Benjámint, a legújab­ban­ m­egszervezett éhségmars new york-i vezetőjét, amikor az nem volt hal­lítő eltávozni és állandóan zavarta a bizottság tárgyalását, miután már a val­lo­­mástételre engedélyezett idő le­járt. Herbert Benjamin a szociális reformjavaslatok nyilvános tár­gyalása során tett vallomást, amelynek során helytelenítette a tervet és azzal vádolta Roose­­veltet, hogy “a vagyonosok ér­dekeit védi”. Erre Doughton bizottsági elnök kalapácsával az asztalra ütött, de Benjamin to­vább ordítozott és követelte, hogy hosszabbítsák meg a részé­re engedélyezett tízperces időt. Miután az elnök ezt nem adta meg és Benjamin tovább kiálto­zott, a teremőrök megfogták és kihurcolták a teremből, azután levitték a rendőrőrszobára. Benjamin a “National Cong­ress for Unemployment and Le­nal Insurance” nevében jelent­kezett a bizottság előtt. Stokowsky minden követelé­sét elfogadták PHILADELPHIA, jan. 31. — Teopold Stokowski, a Philadel­phia Orchestra karmestere vá­lságos diktátor lett az itteni ze­nei világban. Minden egyes kö­vetelését elfogadta az aláírók közgyűlése. Stokowski azzal fe­­nyegetődzött, hogy lemond az állásáról ha nem teljesítik a kí­vánságait. Brunie Richard Hauptmann elérnie,s magyaráz valamit egyik védő­jének, Egbert Rosekranznak, aki szemmel láthatólag nagyon örül annak, amit védence mond neki AZ ANGOLOK ÉS A FRANCIÁK MA KEZDIK EL TANÁCSKOZÁSAIKAT Flandin francia miniszterelnök és Laval külügyminiszter kicai díja nagy érdeklődést vált ki LONDON, jan. 31. — Nem­csak az angol és a francia, ha­nem az egész európai közvéle­mény nagy érdeklődéssel várja a most kezdődő angol-francia tárgyalások eredményét. Flandin francia miniszterel­nök és Laval külügyminiszter ma délben hagyták el a francia fővárost. A londoni pályaudvar­ra MacDonald miniszterelnök és Sir John Simon külügyminiszter mentek ki a francia államférfiak vonata elé. Sir John Simon a hírek sze­rint azt fogja ajánlani a fran­ciáknak, hogy egyezenek bele abba, hogy Németország kato­nai egyenjogúságot kapjon. Az angol külügyminiszter szerint ebben az esetben Németorszá­got vissza lehetne léptetni a Népligába. A franciák ellenzik az angol tervet és a nagy kérdés most az, hogy a most kezdődő konfe­rencia ebben a kérdésben milyen eredménnyel fog járni. New Yorkban lesz az espe­­rantó kongresszus WASHINGTON, jan. 31. — Joseph Leahy, az Esperanto Egyesület titkára kijelentette hogy az idei évi nemzetközi kongresszusát New Yorkban tartja az Esperanto egyesület Július 1—3 között. Egy asszony, aki jóban-rosszban változatlanul az ura mellett áll Amikor a vád képviselője is rokon­szenvel fordul Mrs. Hauptmann felé írta: Fülöp Ilona FLEMINGTON, N. J., Courtroom, Seat 60. — Most már valamennyire rend van a tár­gyalóteremben. Legalább is a régi napokhoz viszonyítva. A bíró rendeletére csak kétszer annyi embert engednek be, mint amennyi be­fér. Azelőtt négyszer-ötször annyi tolongott, tülekedett, veszekedett, s kapaszkodott ablak­­párkányon és az erkély kiugró részein. Most már nem kell felülnöm az asztalra, az odafestett 60. szám egyik részére, mert nem állanak húszan előttem a padokon és az aszta­lon. Kényelmesen azért nem ülök, mert na­gyon közel vannak a számok egymáshoz s még meg is engedem, hogy egy fáradt asszony mel­lém szoruljon az ülésre. Nem kell itt írni semmit, csak nézni kell. Tele kell­ nézni a szememet ezzel az asszonnyal, aki fenn ül a tanuszéken, magas trónszéken, a szenvedések trónján s körülötte miden oldalról bámulnak rá kíváncsian, fürkészően, ami ő élete rejtett intimitásáról beszél, amig ő védi az emberét. .Sokszor láttam a fényképet Az volt a véle­ményem, hogy nem szép asszony, egyszerű arca van, jelentéktelen, akár mosolyog, akár komoly. Most, ahogy ránézek, ahogy nézem sokáig és hallgatom a színtelen hangját, amelyet időn­­ként csak egy cseppet remegtet meg a belső iz­galom, már nem is tudok felelni arra a kérdés­re, hogy szép-e, vagy csúnya. Valami különös, tompa ragyogás önti el az arcát, az a ritka­ritka és alig láthatóan finom fényesség, amit a szív abszolút hűsége sugároz ki. Hangsúlyozza, hogy igen, azon a bizonyos soha el nem felejthető napon a férje elment ér­­te a vendéglőbe. Igen, együtt voltak egész es­tén. Tudatosan hazudik?... Vagy nem em­lékszik, csak rámondja?. . . Vagy igazat be­szél?... Nem tudom. Senki sem tudja. De nem is fontos. Csak az a fontos, hogy a mai válóperes, erkölcstelen világban, amikor az adott szónak, ígéretnek, házassági eskünél nincs v­agy becse, itt van egy aszony, aki kitart az ura mellett, úgy ahogy azt a City Hallban fogadta. Nem volt rajta mirtuszkoszorú és hosszú fátyol, nem Isten oltáránál ünnepélyes gyertyafényben papnak fogadta, csak egy szürke hivatali szobában egy egyszerű hivatal­nok kérdezte tőle: — És tie, Anna, Ígéred, hogy kitartasz mel­lette egészségben, betegségben, jóban és rossz­ban? Hauptmanné akkor éppen úgy felelt, mint más asszony: — Yes, I do, — de az élet olyan helyzetbe dobta, aminél keservesebb, szörnyűségesebb feleség számára nincsen. És kitart ez az Anna a férje mellett a rosszban, a legrosszabban, a legszörnyűségesebb helyzetben, amire talán már ez az esküvés nem is vonatkozik?... (Folytatás a 3-ik oldalon.) Racketet csinált egy chicagói kutya CHICAGO, jan. 31. — A rend­őrség megállapodott abban, hogy az a collie kutya, amely kiúszott a Michigan tóban egy jégdarab­ra és addig nem jött le onnan amig sertés combot nem kínál­tak neki, nem más mint egy racketeer. Ugyanis mikor jósza­­gú sült hússal lecsalták a jég­tábláról, a kutya azonnal indult vissza a tóba, mihelyt elfogyott a hús. Ott aztán vonítani keze­détt abba a reményben, hogy újabb húsdarabokkal kicsaljá­k megint. — Direkt palira vesz bennün­ket, mondta a rendőrség és nem hajlandók palit játszani a ku­tyának. EGYMÁSUTÁN JELENTKEZNEK a TANUK VALLOMÁSRA HAUPTMANN MELLETT Egy soffőrnek Fisch állítólag nagy csomó pénzt akart ad­ni, hogy vidéken helyezze el FLEMINGTON, jan. 31.' — Egy fiatal taxisoff­őr jelentke­zett tanúvallomásra Hauptmann mellett, akit állítólag Izidor Fisch pár héttel a Lindbergh baba elrablása után megkért arra, hogy a vidéken helyezzen el nagyobb összegű pénzt. A soffőr John Oscar Bruck­­man, aki korábban abban a péküzletben dolgozott, amely Fisch tulajdona volt. Amikor Br­uckman otthagyta a munká­jét, nem fizették ki és így több­ször visszament az üzletbe s vé­gül Fisch adott neki néhány csekket, de valamennyi csekk visszajött. 1932. májusban, amikor Bruckman már taxisoffőr volt, odament hozzá Fisch és beszállt a kocsijába. A Radio Cityhez vitette magát, amelyet akkor seltettek. Útközben elmondta Bruckmannak, hogy venne ne­ki egy autót, ha kimenne a vi­dékre és túladna egy csomó pénzen. Bruckman megjegyezte, hogy ha hamis pénzről van szó, nem hajlandó az ügybe beleke­veredni, de Fisch megnyugtat­ta, hogy feltétlenül jó pénzről beszél. Az út végén Fisch, hogy mutassa, hogy pénze van, öt dollárt adott Bruckmannak, aki a pénzt bevitte a bankba és megkérdezte, hogy nem hamis-e a pénz. Többé Fisch nem keres­te fel Bruckmant. A soffőr kijelentette, hogy korábban nem akart jelentkezni, mert nem akart beleavatkozni az ügybe, de most a vallomást kötelességének tartja. Hogy mi­kor hívják Bruckmant vallo­mástételre, egyelőre még nem tudják.

Next