Amerikai Magyar Népszava, 1935. április (36. évfolyam, 91-120. szám)

1935-04-01 / 91. szám

AMERIKAI MAGYAR NÉPSZAVA A magyar választási harc legérdekesebb beszédei ........ ■ -•......... .................................................................................................................................—................................­...........—-------------------------------------— BETHLEN: “HA EGYEDÜL MARADOK, AKKOR IS ŰRT ÁLLOK AZ EZERÉVES ALKOTMÁNY ÚRHELYÉN Friedrich István: Bethlen híveit saját nyílt szavazásával irtja ki a kormány (Folytatás az 1-ső oldalról) vindikáljon magának, amelyek nem illették meg. A kormányzásért, min­­­dig a miniszterelnök és az alkotmá­nyos miniszterek a felelősek, soha­sem a pártok és sohasem olyan frak­ciók, amelyek világnézeti szempont­ból ellentétben állnak a miniszterel­nök felfogásával, amelynek politikai­ elgondolásait nem tudom magamévá tenni, és akik egy jeles férfiút ke­restek, hogy az velem szembeszálljon. Ez nem pártpolitika, ez önzetlen po­litika, mert csak egy a célja: az önálló és független magyar nemzetnek adassék olyan politi­kai bázis, amelyre építeni tud az is, aki a mindennapi élettel fog­lalkozik s az is, aki a nemzet jövő­jét akarja biztosítani. Annak a világnak vége, amikor klikkek kormányozták Magyar­­országot. Ma az egész nemzetre támaszkodó politikának van csak jelentősége.­­“Senki se kövessen, aki nem azonosítja magát velem!” — Én nem rögtönöztem pártot, — mondotta — hanem az eszmék és elvek alapján gyűj­töttem barátokat. Azt mondom: senki se kövessen, aki nem azonosítja magát velem! Sem­miféle kormányzási presztízs, sem­miféle kormányzati hatalom nem vé­tetik igénybe ahhoz, hogy pártom győzelmet arasson. Szabad magyaroknak szabad aka­ratmegnyilvánulása kell, hogy legyen ez a választás, mert én nagykorúnak tartom ezt a nem­zetet sorsának intézésére. Meggyőződésem, hogy ez a nemzet, amely ezer éven át élt itt a Kárpátok medencéjében, a politikai gondolatok tekintetében, a gazdasági kérdések megítélésében, a szociális érzés felfo­gása s a kulturális kérdések felfogá­sa tekintetében azonos velem. Egysé­ges magyar nemzetet akarunk, úgy politikailag, mint gazdaságilag, mint olyan nemzetet akarunk, am­ely nem önös életet élt, hanem mindig Euró­pa szemszögéből nézte a maga elhi­vatottságát. Mi­ csajt, figyelmeztetjük Európát hogy békés eszközökkel revíziót kívánunk, mert ezt tartjuk he­lyesnek. Ezt hangoztatta ezután Gömbös, hogy az ő programja: egy nagy ma­gyar családot megszervezni, amely­ben szétfoszlanak az osztályellenté­tek, amelyben nem kell protekciót ki­­küzdeni a tehetség számára, hanem amelyben a tehetség automa­tikusan kerül arra a helyre, amely őt megilleti. — Az ellenforradalom idején itt Szegeden egy új magyar élet hirde­tője voltam, a vörösökkel szemben,­ most pedig mint Magyarország mi-­ niszterelnöke új reformkorszak hirdetője va­gyok. Valahogyan ösztönösen érzem azt­ is,­­ hogy amint megértették annak idején­ a fiatal vezérkari kapitányt, úgy­ megértik ma Gömbös Gyulát, a mi­­­­niszterelnököt. Arra kérem magyar testvéreimet, érezzék velem együtt, hogy sorsdöntő politikai és történel­­­­mi korszak előtt állunk Belpolitikai téren a megizmosodás­­ politikáját kívánom folytatni, hogy a külpolitikai vonatkozásban az önérz­­­zet politikáját követhessem. Mindenkit tisztelni kell, aki a ma­­­­ga hite szerint imádja az egy igaz Istent, de politikai fegyver a vallás­­ nem tehet. Külpolitikai kérdésekről csak nagy vonásokban szólt a miniszterelnök. Hangoztatta, hogy rendíthetelenül bízik az igazság győzelmében és hi­szi, hogy Európa nagy államférfiai, akik ma minden erővel arra töreksze­nek, hogy megszilárdítsák és körül­bástyázzák a békét­, e munkásságuk­ban tekintetbe fogják venni Magyar­­ország érdekeit is. Majd visszatért reformpolitikájá­nak elgondolásaira, megállapítva azt, hogy az ország nem forradalmi re­formot óhajt, amely tör és zúz, ha­nem építő- és alkotóreformot az egész vonalon. Félre a gáncsoskodókkal! Gömbös Gyula felveti a kérdést: minek az a sok párt? összefogni! Ne durcáskodjunk állandóan s ha valaki előremegy, ne akarjuk mozgásában hátráltatni. Ha valaki politikai vezér lett, mert az alkotmányos tényezők igy akarták, akkor ne akarják azt el­gáncsolni, ezért mondtam le, mert nincs elég erőm ahoz, hogy vitázzam a gáncsoskodókkal és védekezzem el­lenük. Nagy magyar célok lebegnek előttem, ezért mondom: félre a gán­csoskodókkal, előre az egyenes után. A miniszterelnök most pillanatnyi szünetet tartott és ismét re­form páli­nkájáról szólt. — ‘"'szinte vallomással tartozom. Hibát követtem el az alkotmány­­jogi javaslatok sorrendjének fel­állításánál, amikor a választójogi javaslatot vettem elsőnek. Csak ennek az évnek szeptemberében kezdhettük volna meg a javaslat tár­gyalását s mire befejeztük volna, lassan lejárt volna a képviselőház mandátuma. Ezt az egy alkotmány­­jogi javaslatot tudta volna tehát tető alá hozni a feloszlatott képviselőház, már­pedig én azt tartom, hogy bár­mennyire fontos is a választójogi ja­vaslat, úgyszintén a felsőház reform­járól és a kormányzói jogkör kiter­­jesztéséről szóló javaslat, mert őszin­tén megmondom: az utóbbi kettő nél­kül az elsőhöz hozzányúlni nem sza­bad, a gazdasági vonatkozású re­formjavaslatok, a hitbizományi re­form, a telepítés és a szociális jelen­tőségi javaslatok mégis sokkal fonto­sabbak a mai időkben. — A reformkorszakot nyugodt lég­körbe kell beilleszteni s lehetőleg ugyanannak a képviselőháznak, a most következőnek kell megvalósítani a megoldásra váró összes feladatokat. Gróf Bethlen István Nagykani­zsán megindokolta, miért ment ellenzékbe Nagykanizsa, március hó. Gróf Bethlen István Inkéről Nagy­kanizsára utazott, hogy megtartsa programbeszédét. Az épület előtt ezrekre menő tömeg gyűlt össze, amely megafonon hallgatta a terem­ben beszélő Bethlen Istvánt. ‘ Sok dologgal nem értettem egyet” — Hála és köszönet Nagykanizsa független polgárainak, amely új haj­lékot nyújt közéleti pályámnak ak­kor, amikor a jelenleg uralmon levő kormány, amelynek bölcsőjét én rin­gattam, arra a meggyőződésre jutott, hogy közreműködésemre a közéletben többé nincs szükség. Friss életkedv­vel és kemény elhatározással állok önök előtt, megváltozott frontállás­sal, de ugyanazokért az eszmékért harcolok, amelynek hirdetője voltam tizenö­t éven keresztül. Amikor ki­léptem a többségi pártból, kész volt a vád, hogy én igyekeztem megbon­tani a párt sorait. Pedig két éven keresztül nem zavartam a kormány köreit, a plénumban nem szólaltam fel, hanem Németországban és Angliában hirdettem a magyar igazságot. A belső politikában nem voltak aspi­rációim, kerülni akartam a látszatát is, hogy a kormány működését aka­dályozom. Pedig nagyon sok dologgal nem értettem egyet, a­it ma nyíltan megmondhatok, ab­ban az időben négyszemközt meg­mondtam a miniszterelnök úrnak is. Nem helyeseltem például, hogy a miniszterelnök úr díjmentesen adományozta önmagának a nem­zet vezére clmét, mert ezt csak a polgárok bizalma adhatja meg. A világtörténetben csak Napóleon­­ tette, meg, hogy a koronát saját fejé­ í­re helyezte, de ő is csak akkor, arái-­­­kor száz és száz csatában már győ­zött. Nem helyeslem a személyi kul­tusz rendszerét­, melynek érdeké­ben a társadalmi egyesületeket és irreguláris csapatokat szerveztek és amely fizetett élharcosokra tá­maszkodva végezte a párt meg­szervezését. Nem értettem egyet a sajtó kezelésé­nek azzal a módjával, amely elnémí­totta a legfüggetlenebb magyar sajtó hangját, úgyhogy az utóbbi időben az már a legenyhébb kritikát sem merte a kormánnyal szemben gyakorolni. Nem értettem egyet azza, hogy a rég levitézlett fajvédő párt alakjai kerül­tek előtérbe. Nem értettem egyet a kormány által szervezett kabinet noir politikai ellenőrzéseivel, amelyet kü­lönösen a telefoncenzúra révén saját személyemen is tapasztalnom kellett. Nem helyeseltem, hogy a nemzeti egység pártját a kormány eszközévé sülyesztette, minden közvéleményt el­némított. — De nem tettem ezek ellen sem­mit, mert ezeket talán csak egy fiá­ul, a hatalomba ts tobzódó energia el­csúszásának tartottam, amely mögött nem áll messzebbmenő világnézeti el­gondolás, csak bizonyos új stílust je­lent. A nyár folyamán azonban a kormány tárgyalni kezdett a függet­len kisgazdapárttal, amely nevét azért érdemli meg, minthogy teljesen füg­getlen a kisgazdáktól. A kisgazda­párt elnöke vállalta az ország képvi­seletét Genfben, majd törvényjavas­latot dolgozott ki, hogy új helyzetet teremtsen a magyar politikában, mert meggyőződése szerint az ellen­­forradalom nem jutott el céljához, miután én helyreállítottam a rendet, a nyugalmat, a jogbiztonságot, a te­kintélyt. Új pártalakulást akartak az én és párthíveim összehozásával, esetleg a kereszténypárt Wolff-szár­­nyának bekapcsolásával. A harapófogó — Ez nyílt állásfoglalás volt ve­lem szemben és szembeszálltam ve­le, mert meggyőződésem szerint ha ez a párt uralomra kerül, veszendőbe mennek mindazok az értékek, amelyeket tíz éven keresztül az ország számára teremtettem. A helyzet tisztázására tárgyalást kezdtem a miniszterelnök úrral, kér­tem a pártvezetőség összehívását, majd a kormányzó úr őfőméltóságá­­nak magas színe elé járultam. A tárgyalásokkal együtt megin­dult az ellenakció aknamunkája és én harapófogóba kerültem, amelynek egyik szárát a kisgaz­dapárt vezére, másik szárát a miniszterelnök tartotta. Ugyanekkor a miniszterelnökség saj­tófőnökének anyagi támogatásával ellenzéki lap létesült, amely a kor­mány pénzén rohamot intézett a kor­mány mögött ülő képviselők egyik csoportja ellen. Majd sorozatos táma­dások következtek Eckhardt képviselő úr részéről és azt mondották, hogy az egységes pártban helyet foglaló kép­viselők akadályozzák a miniszterel­nök nagyszerű 95 pontjának végre­hajtását, a reformkorszak kifejlődé­sét. Majd sorozatos támadások kö­vetkeztek ellenem, hogy elejtettem a revíziót, a bankok és a nagytőke párt­­fogolásával megakadályozom az egészséges gazdasági politikát. Vé­gül díszsírhelyet kínáltak nekem a nemzeti pantheonban. — A miniszterelnök mélyen hall­gatott a támadások alatt és amikor az egységes pártban ezeket szóval tet­ték, az addig hallgatag miniszterel­nök kemény szavakkal beszélni kez­dett a rozsdás csáklyával küzdő ha­lászokról, akik az ő reformpolitikáját akadályozzák. Mit követeltünk mi, rozsdás csáklyával küzdő petárdis­­ták ? Először is nyílt színvallást a bizalmas el­gondolások tekintetében, a régi fajvédő párt felélesztését illető­en. Követeltem a vezető állásba helyezett kompromittált emberek eltávolítását, a nemzeti egység pártjával szemben alkotmányo­sabb eszközök alkalmazását, a kormány személyi kultuszát szol­gáló irreguláris segédcsapatok visszaszorítását, tiltakoztam az ellen, hogy pártpoliti­kai célokra használják fel az ifjúsá­got, amelyet nálam jobban Magyaror­szágon senki sem szerethet. Megegye­zést követeltem a reformok kérdésé­ben a párt és a kormány között, til­takoztam a Ház idő előtti feloszlatá­­­sa ellen. A tárgyalások eredménnyel jártak, mindenben megegyeztünk, hiszen nem kívántam a miniszterelnök tekintélyéne­k csorbulását, ha­nem csak azt, amit ő nyíltszínen, kissé moll hangban hirdetett, de amelynek ellenkezőjét is hirdette néha durhangban. Hazugság, hogy én állást foglaltam a titkos választójog ellen. De szükséges­nek tartom a titkos választójog törvénybe iktatásakor olyan el­lenszerekről gondoskodni, ame­lyek elejét veszik a diktatúrá­nak. A telepítés — Megegyeztünk a reform­­kérdé-­ seiben. A miniszterelnök sajtóreform-­­ ja még jjbban meg akarja szorítani­ a sajtószabadságot, amit én nem tar­tok helyesnek, mint­ egy nagy reform­korszak bevezető lépését. Erről a saj­tóreformról még kifejtem nézetemet. A telepítési reformmal én már ak­kor foglalkoztam, amikor Gömbös mi­niszterelnök úr és Eckhardt képvise­lő úr még hátulgombolós nadrágban járt. Mozgalmam eredménye volt, hogy Darányi akkori földművelésügyi miniszter tízmillió koronát vett fel erre a célra a­­költségvetésben. De beszéljen őszintén a miniszterelnök, aki tudja, hogy a telepítéshez pénz kell és mondja meg, hogy milyen ösz­­szeget szánt erre a célra. Mert akkor fel fog nyílni a magyar közönség sze­me. A hitbizományi törvényjavaslatot miniszterelnök koromban én készítet­tem elő, most a miniszterelnök úr ki­húzta a javaslatot egyik fiókom po­ros zugából és úgy tünteti fel a dol­got, mintha ő találta volna ki a kér­dést. Szóval a Bethlen-kormány terí­tett asztalának morzsáiból akar a mi­niszterelnök úr egy nagy reformkor­szakot felépíteni! A modern magán­jogban szerzői jog is van és én igényt jelentek be a szerzői jog címén arra, hogy elismertessék: ezt a kérdést én inauguráltam a magyar közvélemény előtt. “Elvesztettem a játszómét, de nem szégyelem” — A megegyezés természetes ki­egészítője­ volt, hogy ne oszlassák fel a képviselőházat. Mikor a megegye­zés perfektté vált, kizáratott a fel­oszlatás. Kijelentettem, hogy a fel­oszlatás a megegyezés felborulását jelenti, a miniszterelnök ezt tudomá­­ sul vette, zsebrevágta a párt bizal­­­­mi nyilatkozatát, aztán feloszlatta a Házat. Ezzel a lépéssel lehullott sze­memről a hályog, de lehullott a mi­niszterelnök úr arcáról is az álarc. Eddig azt hitték, hogy a kártyaparti­ban a független kisgazdapárt vezére az ellenfelem, de most rájöttem, hogy hármas partit játszunk és a minisz­terelnök diktálja a független kisgaz­dapárt vezérének, hogy milyen trom­fot hívjon. Elvesztettem a partit, ilyen körülmények között másként nem is lehetett és nem szégyelem ma­gamat azért, mert a játék szabályait betartottam. Levontam a konzekven­ciát, kiléptem a pártból és most négy kérdést vetek fel: 1 1. Miképpen kell a miniszterel-­­nök úrnak ezt a lépését alkotmány-­­ jogi szempontból megítélni? 2. Miért tette ezt a miniszterelnök úr ? 3. Mi­,­től­­kell félnie az országnak és mitől­­ nem? 4. Mi az én állásfoglalásom?­­ A miniszterelnök úr szerint a legalkotmányosabb lépés az, ha a nemzethez fordul. Ez igaz, de itt nem erről van szó, mert alkotmányos felfogás szerint a parlamentet idő előtt akkor lehet fel­­­osztani, ha ellentét van a parlament többsége és a nemzet közvéleménye között, vagy ha a kormány elveszti többségét. A Házat csak az a minisz­terelnök oszlatja fel, akit nem kötnek ígéretek. Pedig a miniszterelnök ígér­­­­te, hogy a régi alapon többé válasz­tás nem lesz és vállalta velem az előbb ismertetett egyességet. Az, hogy ő most úgynevezett kormányrekonstrukció mögé bújik nem egyéb, mint fügefalevél, de ez a levél túl keskeny ahhoz, hogy elfedje az ő mellbőségét és azt, hogy ígéreteit nem tartotta be.­­ A miniszterelnök szerint nyug­talanság volt a pártban, nem volt egységes világnézet a pártban, a vi­lágrengető reformokat pedig csak egy és ugyanaz a parlament viheti keresztül. Igen, a pártban nyugta­lanság volt, mert a miniszterelnök nem védte meg a pártot a kívülről elhangzott támadás ellen. Azt mond­­­­a, nem várhatta meg, amíg hátulról­­ ledöfik. A miniszterelnök úrnak ez a kijelentése nem egyéb, mint mások befeketítése azért, hogy a­­maga pál­­fordulásához ürügyet talál­jon. Én megvártam nyugodtan, amíg hátulról döftek le, a miniszterelnök úr is megtehette vol­na ugyanezt, ő nem­­kockáztatott semmit, hiszen ha bekövetkezik az, amitől állítólag félt, akkor teljes jog­gal oszlathatta volna fel a páriament­i­tét, de akkor ő állott volna azon az erkölcsi magaslaton, amelyen én most magamat érzem.­­ Ami az egységes világnézetet il­leti, igaza van a miniszterelnök úr­nak, ha a fajvédő világnézetre gon­dol. Én nem állottam ezen az állás­ponton, de a miniszterelnök úr büsz­kén bejelentette, hogy revidiálta ál­láspontját. Ma talán ezen álláspontja revíziójának revíziója előtt állunk? Nem hiszem, mert hiszen hivatalos listáin látom olyan tisztességes ma­­gya­r polgárok nevét, akik az izraelita hitközségben tisztséget töltenek be és nem egészen fajvédők. De látom a bankok és nagyipar kép­viselőit­ is, azokat az urakat, akik miatt annak idejé­n ellenem inté­zett támadást a kisgazdapárt, amely most viszont szerelmi val­lomásaival üldözi a miniszterel­nök urat. Egy nagy pártban minden érdekcso­portnak kell, hogy szószólója legyen, a miniszterelnök úr az én példámat követi e téren, de hát akkor miért kellett felosztani a Házat azon a cí­­men, hogy pártjában különböző vi­lágnézetek foglaltak helyet? — Azt mondja a miniszterelnök úr, hogy különféle reformjait egyazon parlamentnek kell keresztülvinni. Ezt az alkotmányjogot Európa egyetlen parlamentjénél sem hallottam és fé­lek, hogy ez nem is kerül bele a tankönyvekbe. Ha ez a teória helyes, akkor úgyszólván minden törvényja­vaslat benyújtásánál fel lehetne osz­latni a Házat. A magyar közvélemény amely a közjog emlőin nőtt fel, tuda­tában van annak, hogy ezek olyan teóriák, amilyeneket csak az alkot­mányjogban teljesen járatlan és is­meretlenül botorkáló férfiak állíthat­nak csak fel. — Azért tette ez a miniszterelnök úr, mert fel akarta támasztani a faj­védő pártot és azt hitte, hogy én a másik dudás vagyok, akivel nem férhet meg egy csárdában. Nem tudom, nem fog-e csalódni az új pártalakulásban, attól félek, hogy ebben gubát cserél, mert Eckhardt és hívei nem lesznek olyan könnyen kezelhetők, mint Beth­len István és hívei. Én csak azt mond­hatom neki, amit Danton mondott a vérpadon Robespierenek: “Robespie­­re, követni fogsz!’’ “Nem kell antiszemita tatárjárástól félni” Miért kell félni és miért nem kell félni? Nézetem szerint nem kell félni egy úgynevezett antiszemi­ta­ tatárjárás feléledésétől. Ha Németországot izolálták a nemze­ti szocializmusnak ezek a metódusai, mi nem bírhatjuk ki az izolált­ságnak erre következő fokát. A miniszterelnök nem meri és nem is akarja megcsinálni hiszen a miniszterelnök úr nem olyan har­cias természetű, mint amilyennek látszik. Nyílt csatában a küzdelem felvételét az ő részéről ritkán láttam, annál többször kompromisszumot, vagy ka­pitulációt. Legfeljebb egyes párthívei fog­ják ezt követelni, de tudjuk, hogy csak éhes farkasok szaladnak a préda után, a jóllakott farkasok nem. •­­ Félni kell ellenben attól, hogy ezeréves alkotmányunkból kísérleti nyúl lesz, hogy a miniszterelnök úr S. A. és S. S. alakulatok kiformálá­sával fog kacrékodni a nemzeti szo­cializmus eszméivel, a tervgazdálko­dással, a korporációs rendszerrel s ezzel az ország nyugalmát megbont­hatja, ami megint visszahatással le­het az ország külpolitikai helyzetére. Félni kell attól, hogy a belpolitikai kísérletezések között háttérbe szorul­nak a belső harmóniát követelő nagy nemzeti célok. Nem mechanikus egy­ségre van szükség, hanem arra, hogy minden magyar ember érezze a fel­adat közösségét. •"ért fogok állni” — Amíg a miniszterelnök jól akar és jót csinál, támogatom, mert nem fontos, hogy a hata­lom miképpen jött létre. Aki va­gyonát barátaitól kártyapartin harácsolta össze, de jótékony célra költi, az ellen hiba lenne állást foglalni. De ha miniszterelnök úr nem azt az­­ utat követi, amelyet a nemzet maga­sabb érdekei parancsolnak, akkor tel­­­jesítem az ellenőri szerepet és őrt fogok állni, ha egyedül ma­radok is az ezeréves Magyaror­szág alkotmányának őrhelyén hogy ez az ország könnyelmű kísér­letezések tárgyát ne képezhesse. Nem lesz könnyű feladat, mert kevesen le­szünk. Bornemisza kereskedelmi mi­niszter a reformprogramról beszélt Kaposvár, március hó. Bornemisza Géza kereskedelmi mi­niszter — a kerület egyedüli képvi­selőjelöltje elfogadottan mondta el programbeszédét. —A magyar politikai élet néhány hét-­­­tel ezelőtt jelentős változáson ment át. A beavatottak tisztában voltak, azzal, hogy a kulisszák mögött két tiszteletreméltó felfogás között nagy birkózás folyik. Az egyik felfogás a meglevő erők konzerválását akarta a régi formákban. A másik felfogás új lüktetést akar bele-­­ vinni a magyar politikai életbe kon- s­zervatív haladó politikával. A magyar fiatalság — amelyhez én is tartozom­­ — a konzervatív evolúciós politiká­hoz csatlakozott. Nagy taps fogadja azt a kijelenté-­­­­sét: “az alkotmányos királyság alap­ján állok”. Külpolitikában a szabad­­ kéz politikáját hirdette, majd azt­­ mondta, “helytelen lenne a nemzetet­­ vadházasságba kényszeríteni olyan­ szomszéddal, aki maga is istápolásra­­ szorul”. — Sok­ szó esik a munka és a tőke­­ harcáról. Ilyen harc nincs, mert a tő­ke nem más, mint konzervált munka.­­ ! Nem a tőkével van baj hanem a tőke lelkiismeretlen birtokosai­val azért kell nekünk sokat alkotni, mert­­ ők sokat­­e­lmulasztottak. Fabinyi miniszter: A magyarságnak át kell alakulnia a dolgozók nemzetévé Pécs, március hó. Bemutatkozott a pécsi választókö­zönségnek dr. Fabinyi Tihamér pénz­ügyminiszter. Kijelentette a pénzügyminiszter, hogy a kormány pénzügyi politiká­ját a józanság és ész vezeti. A pénz- és devizapolitika szilárd alapja marad a pengő vásárlóere­jének megóvása. Szigorúan és kérlelhetetlenül kell fel­lépni a spekulatív és erkölcstelenül felburjánzó ázsiatázzsal szemben. A segíteni akarás jegyében foglal­kozott a pénzügyminiszter a kereske­delem és ipar kérdéseivel. Lázár miniszter a villongók, a vesztegetők, a sikolók ellen Debrecen, március hó. Dr. Lázár Andor igazságügymi­niszter, a nemzeti egység pártjának debreceni listavezetője az Arany Bika dísztermében tartotta meg program­beszédét. . . Addig senki nem nyerheti el a magyar nemzetet, amig annak aspi­rációi magyarok és jogrendszere a magyar lélekbe gyökerezik. A mai magyar alkotmány feladata a nemzet­­védelem és az országépítés. A magyar nem akar senkit bán­tani, de a magyart se bántsa sen­ki. A nemzetet felekezeti különb­ségek, villongások ne tagolják szét, ennek a gondolatnak minden más gondolatot alá kell vetni. A bürokráciával való leszámolást hirdette Sztranyavszky Szirák, március hó. : Sztranyavszky Sándor, a nemzeti­­ egység pártjának elnöke programbe­szédében részletesen foglalkozott a Gömbös-kormány eddigi munkásságá­­i­val. — Belpolitikai téren biztosította a kormány az ország rendjét. Gazdasá­­­gi téren az ipari és mezőgazdasági t terményárak közötti ellentéteket­­ csökkentette — mondta a pártelnök. — Külpolitikai téren pedig a régi ba­rátok mellé újakat szerzett. Nagy eredménye Gömbös Gyulá­nak, hogy megnyitotta a magyar külpolitika fejlődésének útját és biztosította Magyarország szá­mára a 10 milliós lengyel nemzet barátságát. A Külpolitikai téren a realitásokat kell elsősorban szem előtt tartani, az országok egymás iránti ideális sze­relemből nem tudnak megélni. Antal István programbeszéde a kormány reformtörekvéséről Jászberény, március hó. Dr. Antal István miniszteri taná­csos, sajtófőnök programbeszéde iránt óriási érdeklődés nyilvánult meg. Dr. Antal István részletesen ismertette a Nemzeti Egység Pártjának pro­gramját, valamint Gömbös Gyula mi­niszterelnök és kormányának re­formtörekvéseit. Élesen szembefordult azokkal az ellenzéki beállításokkal, amelyek az “alkotmányvédelem” jógájá­ban igyekeznek népszerűségre szert tenni, holott az alkotmá­nyosságot semmiféle veszély nem fenyegeti. A­­kormány gazdaságpolitikai reform programja a nemzeti jövedelem egész­séges és igazságos kiegyensúlyozásá­ra törekszik. A kultúrpolitikai refor­mokkal pedig át akarja szervezni az egész nemzetnevelés ügyét. Friedrich: Bethlen híveit saját nyílt szavazásával irtja ki a kormány Budapest, március hó. A Friedrich—Ginger-párt válasz­tói nagygyűlését a Budai Vigadóban tartotta. Bethlen híveit azzal a nyílt sza­vazással irtja most ki a kormány, amelyet Bethlen kreált. Végül kijelentette, hogy híve a jog­folytonosság elvének, a restauráció­nak. Nem követi a szabadkirályvá­­lasztó­kat, mert attól tart, hogy a ki­rályválasztásáig nyílt szavazással tör­ténnék. NE ÍGÉRKEZZÉK EL SEHOVÁ iiiiimiimiimiiiiliiiiiuiiliiimimmimiiiiiiiimmmmtm MÁJUS 29-ÉN, SZERDÁN ESTE (Decoration Day előestéjére) TARTSA FENN EZT A DÁTUMOT! ! ! AZ AMERIKAI MAGYAR NÉPSZAVA ezen az estén nagyszabású, mű­vészi hangversennyel egybekötött MÁSODIK GENERÁCIÓ BÁLT rendez­­­i A HANGVERSENY KERETÉBEN A LEGKIVÁLÓBB MŰVÉSZEINK FOGNAK FELLÉPNI ÉNEK, TÁNC, SZAVALAT, HEGEDŰ ÉS ZONGORA VERSENYT is rendezünk ifjúságunk talentumai között. Értékes díjakkal fogjuk a legjobbakat kitüntetni. A báli közönség fogja eldönteni, HOGY KIK LEGYENEK A NYERTESEK ! S AZ AMERIKAI MAGYAR NÉPSZAVA A BÁL JÖVEDELMÉBŐL LEGALÁBB EGY MAGYAR LEÁNYT ÉS EGY MAGYAR Flór majdnem teljesen ingyenes tanulmányútra óhajt átküldeni Magyarországba

Next