Amerikai Magyar Népszava, 1935. augusztus (36. évfolyam, 213-243. szám)

1935-08-01 / 213. szám

An American Newspaper printed In the Magyar language, promulgating American Ideas and principles to the liberty loving Magyar people. Metropolitan EditionAmerikai AMERICAN HUNŰMSANi>EDPlXS~VOIC&Népszava THE OLDEST HUNGARIAN DAHYNEWSRAP® Vol. XXXVI. Évf. No. 213. Szám NEW YORK, METROPOLITAN EDITION CSÜTÖRTÖK, 1935. AUGUSZTUS 1. Egyes szám ára 3 cent­i legrégibb és legelter- MRA­­­edtebb magyar napilap vL­n"^2 ' z Egyesült Államokban ,■ melynek minden sora az Amerikában élő magyar­s­ág érdekeit szolgálja «ffoo»-“­Mai számunk ” oldal ­i Jegyzetek Az ír csatornában, azon a helyen, ahol a háború alatt a Lusitaniát el­­sülyesztették a németek, áll egy kincs­kereső hajó. A fedélzeten levő expe­díció tagjai remélik, hogy megtalál­ják a Lusitania roncsait a tenger re­mekén és sikerül majd nekik felszínre hozni a megtorpedózott gőzös szek­rényeiből a sokmillió értékű aranyat, amelyet a nagy hajó utolsó, végzetes útján hozott magával Amerikából Angliába. Négyezer font súlyú “búvárruhá­ban” ereszkedik le egy fiatal búvár 360 láb mélységbe, hogy megállapítsa, vájjon tényleg a Lusitania “holtteste” fekszik-e a tenger fenekén, azon a helyen, ahol az Ophir kincskereső ha­jó horgonyoz, vagy valamely más gő­zös roncsai. Mindnyájan emlékszünk még a Lu­­sitania-drámára, amely Amerikát a világháborúban való részvételre kész­tette és ez a mostani kincskutató ex­pedíció sok szomorú emléket kavar fel. Szomorú emlékeinkhez pedig azok a még sokkal szomorúbb gondo­latok is társulnak, hogy mennyivel kegyetlenebb, embertelenebb lesz majd a legközelebbi háború. 1916-ban még világszerte felháborodást okozott egy személyszállító gőzös előzetes figyelmeztetés nélkül való megtor­pedózása, ma pedig — tudjuk — oly ''hőstettekre’’ készülnek háború ese­tén, mint védtelen városok lakossá­gának kiirtása gázbombákkal a leve­gőből. Az elkövetkező háborúban már nem ezrekben, hanem tíz, sőt százezrek­ben fogjuk számlálni a halottakat és olyan csekélységek, mint egy óceán­járó elsülyesztése, figyelmet sem fog­nak kelteni. Laboratóriumokban gyártják ma a háborút és a vegyésznek nagyobb sze­repe lesz, mint a generálisnak. Húsz évvel ezelőtt a Lusitania tö­megsír volt. Ma... kincseskamra, amely szerencsés esetben gazdaggá és boldoggá tehet egy vállalkozó szel­lemű társaságot. Ahogy kopogom ezt a cikket, sze­mem rátéved egy újságra és ott a kö­vetkező címet látom: “A pokol min­den borzalma a jövő háborújában. — Gáz, bubópestis és mérgezett gráná­tok”. Nézzük csak, mit mond, úgy nagyjából. A háborús vegyészek az eddig ismert mérgesgázokon — mus­tárgáz, könnyfakasztógáz, hánytató­­gáz, fojtógáz, bénítógáz, chloropicrin és pirosgen — még a következő gázo­kat fedezték fel háború számára: 1. LEWISIT, marógáz, magas ar­zéntartalmával az általa égetett se­beket megmérgezi. Ötven bombavető gép, egyenkint 2,500 kilogram lewisit bombával 80 kilométer hosszú és 56 kilométer széles területen minden élő­lényt el tud pusztítani. 2. THEMIT. Meggyújtásánál 5000 fok Celsius hőt fejleszt és így tüzes esőt lehet zúdítani a városokra. 3. CACODYLISONCIANYD (csinos név...) Olyan gyorsan öl, hogy egész hadsereget úgy lehet kiirtani, mint ahogy egy gyufát fújnak el. Gyártása olcsóbb, mint a puskaporé. 4. A FRANCIA NÉVTELEN GÁZ. Egy szippantás megöli az embert. Ezenkívül számíthatunk még a ba­­cillusháborúra és pedig három “pro­fesszor” metódusa, szerint.­­ Pfeiffer tanár a bubóspesztist ajánlja megfertőzött patkányokkal. 2. Bordet tanár nagyon helyesli a máltai lázt megfelelő bacillustelepek tenyésztésével. 3. Madsen tanár úr melegen ajánl­ja a kolerát a víz és tejellátás meg­fertőzésével. Azt gondolom, hogy ezek a “taná­rok", amikor orvosi diplomájukat megkapták, arra esküdtek fel, hogy minden idejüket és tehetségüket a “szenvedő emberek gyógyításának szolgálatába” fogják állítani. Most pedig a bubóspestis, kolera és máltai láz terjesztését ajánlják háború ese­tére. A civilizáció örök bűne ez, mert ahelyett, hogy az ilyen “orvost” azon­nal megfosztanák diplomájától és nyilvánosan felakasztanák, kitünte­tést kap kormányától és nagy ember­nek tartják, mert sikerült neki ki­találni egy újabb embertelenséget. A fentebb közölt “műsor ame­lyet a “Union of Democratic Control” nevű szervezet által kiadott “Poison Gas” című röpiratból írtam ki, szem­léltető fogalmat ad nekünk arról, hogy milyen “élvezetek” várnak ránk abban az esetben, ha a diplomaták­nak és hadvezéreknek sikerül ismét háborút csinálni. VAS ISTVÁN. Doris Duke-ot is meg akarták zsarolni A milliomos örökösnő is a fény­képcsalók listáján szerepel. A kettős fotografálással dol­gozó zsarolók már elvették mél­tó büntetésüket, Dominick Pi­­lottit hét és fél évi, Stephen Da­ragot háromtól hét évig, Arthur Ulisset­t háro­m évig éisi Hans Pflugert háromtól hét évig ter­jedhető fegyházra ítélte Morris Koenig bíró. Megállapították, hogy a ter­vet Pfluger fényképész és Da­rago főzték ki. Pfluger próba­­fényképeket készített és mikor már majdnem “tökéletes” mun­kát végzett, akkor készítették el a kiszemelt áldozatok képeit. Számosan meg is fizették a sarcot, mert a nyilvánosságtól féltek, de Mrs. George I. Harris bátran szembenézett a zsarolók­kal és a bíróság segítségét vet­te igénybe. Hír szerint a banda, Mrs. Do­ris Duke Cromwellt, a Duke fé­le dohány milliomok örökösét is meg akarta zsarolni. Küldtek is hozzá egy 25.000 dollárt köve­telő zsaroló levelet. Rudy Val­­lee ügyvédének is el akartak adni egy állítólag Fay Webbről volt feleségéről készült “súlyo­san kompromittáló” képet. Pfluger német származású, 1926-ban jött az Egyesült Álla­mokba és törvénytelen utáin. Már deportálási eljárás alatt állt, mikor ezt a ‘nagyszerű’ ideát kieszelte ,mely most úgy őt, va­lamint cinkosait is hosszú időre börtönbe juttatta. DORIS DUKE Általános sztrájktól félnek Des Moinesban McGrady helyettes kereskede­lemügyi államtitkár a sok sztrájk okát az NRA bukásában keresi. DES MOINES, la., jul. 31. — A pékmunkások 19 nap óta tar­tó bérharca még mindig holt­ponton van és a helyzet most annyiban változott, hogy álta­lános sztrájk fenyeget, ami 15—20,000 szervezett munkás kivonulását jelentené. A különböző munkás szerveze­­­tek vezetői már tárgyaltak is J. C. Lewis, State Federation elnökkel erről a lehetőségről. A pékipari sztrájk július 11- én kezdődött meg, mikor Des Moines hat legnagyobb péküze­mében a munkások kivonultak, miután a munkaadók nem akar­ták a zárt üzemet elismerni. Edward F. McGrady helyet­tes munkaügyi államtitkár sze­rint a bérharcokat nagyrészt az NRA bukása okozza. A munka­időt alaposan meghosszabbítot­ták, olyannyira, hogy e­miatt kilenc millió ember lett munka nélküli. McGrady Washingtonból repülőgépen Clevelandba érke­zett, ahová az Industrial Rayon Corporation sztrájkjának elin­tézése céljából utazott. Camden, N .J.-ben a New York Shipbuilding Corporation és sztrájkoló munkásai közötti vi­ta még mindig függőben van, a döntést jövő­ hétre várják. ROOSEVELT RÁMUTAT, HOGY AZ 5­ LEGGAZDAGABB CSALÁD KIBÚJIK ADÓFIZETÉSI KÖTELEZETTSÉGÉBŐL Az elnök kijelentése szerint adómentes gondokba való be­fektetéssel 1933-ban 37 millióval rövidítették meg a kincstárt WASHINGTON, júl. 31. — Roosevelt elnök — rendes sajtó­­konferenciáján, a gazdagok fo­kozottabb megadóztatását tartal­mazó javaslatának védelmében — rámutatott arra, hogy Ame­rika leggazdagabb 58 családja kibújik azok alól az adózási kö­telezettségek alól, amelyek va­gyonuk és jövedelmük miatt rá­juk hárulnak. Az elnök­ kifejtette, hogy ezek a gazdagok adómentes bondok­ba való befektetéssel 37 millió dollárral rövidítették meg 1933- ban a kincstárt. Elmondotta az elnök, hogy az egyik dúsgazdag amerikai família tagjai 197 kü­lönböző alapítványt állítottak fel, hogy így redukálják tiszta jövedelmüket és ne kelljen pót­adókat fizetni magas keresetük után. Roosevelt ezekkel a szavakkal nyilvánvalóan nyomást akart gyakorolni azokra a kongresszu­si demokratákra, akik haboznak abban a tekintetben, hogy csat­lakozzanak-e a republikánusok­kal a Roosevelt féle új adó­javas­lat ellenzésében. Súlyosan megsérült lovaglás közben OLD GREENWICH, Conn., júl. 31. — A 19 éves Virginia Block, előkelő fiatal lányt le­dobta a lova, koponyacsont­törést szenvedett. Állapota igen súlyos._______________ Muníció robbanás 35 halottal VERESA, Olaszország, júl. 31. — Az itteni muníciógyár robbanása alkalmával 35 ember lelte halálát. Robert L .Doughton north caro­­linai szövetségi képviselő nyúj­totta be a képviselőházban az ad­minisztráció “vagyonos osztály” adótörvényjavaslatát, amely évi 275,000,000 dollár ús adóbevételt jelent a kicstárnak ROOSEVELT VOLT PARTNERE 254­00 DOLLÁRT KAPOTT A KÖZÜZEMEKTŐL O’Connor képviselő bátyja segítette a közüzemeket a Wheelen-Rayburn javaslat elleni harcban WASHINGTON, júl. 31. - Kongresszusi körökben nagy szenzációt keltett, amikor nap­világra hozták, hogy O’Connor képviselő bátyja, Basil O’Connor new yorki ügyvéd, aki régebben Roosevelt elnök ügyvéd partne­re volt, 25.000 dollárt kapott az Associated Gas and Electric Companytól, azért, mert ügyvé­di tanácsokkal látta el őket a Wheelen-Rayburn féle közüzemi reformjavaslat elleni harcuk­ban. Fred S. Burroughs, az Asso­ciated Gas and Electric Compa­ ny alelnöke vallotta be tanúval­lomásában, hogy Mr. O’Connor a vállalat pay rollján van. John O’Connor képviselőt, a Ház egyik legfontosabb bizottságának az elnökét sokan támadták már a közüzemi reformjavaslat ügyé­ben elfoglalt álláspontja miatt. O’Connor képviselő a javaslat tárgyalásának idején szembe­­helyezkedet a Fehér Házból jö­vő kívánságoknak és a szavazás során sem volt hajlandó elárul­ni a holding companyk ügyében való álláspontát. Miért kacérkodnak a Habsburg restaurációval? Írta: NADÁNYI PÁL Fenyő Miksa, a magyarországi Gyáriparo­sok Országos Szövetségének igazgatója, volt országgyűlési képviselő, azt ajánlja, hogy Magyarország is egyengesse a Habsburgok útját és Ausztriával együtt restaurálja ural­mukat. Szerinte ma “az egyetlen ígéretes lehetőség a magyar restauráció és e révén az Ausztriával való szoros egybekapcsoló­dás. “Fenyő nézete az, hogy a monarchia feltámasztása oldhatja csak meg Magyaror­szág gazdasági problémáit és a revízió ügyét is csak ez viheti diadalra. “Szerencsésebb államalakulatot, — írja Fenyő — mint a­mely így a Habsburg jogai alatt Magyaror­szág és Ausztria egybekapcsolódásából lét­rejön, a Duna medencéjében elképzelni sem lehet.“ A magyarországi Gyosz­ igazgatójának cikke nemcsak az író illusztris személye mi­att érdemel megkülönböztetett figyelmet. (Fenyő legfőbb szószólója a magyar nagy­ipari érdekeltségeknek, s ezenkívül — bár nem hivatásos újságíró — Magyarország egyik legsokoldalúbb és legnagyobb tudású publicistája) —­ hanem azért is, mert a cikk Rassay Károly lapjában jelent meg. Rassay Károly, a magyar parlament úgy­nevezett liberális ellenzékének vezére, aki, bármilyen intim barátság is fűzi össze Fe­nyő Miksával, ennek a cikknek aligha adott volna helyet lapjában, ha maga is nem osz­taná Fenyő nézeteit. S ezért kell fokozot­tabb jelentőséget tulajdonítani Fenyő Miksa cikkének, Rassay Károly eddig még soha sem fog­lalt határozott állást a királykérdésben. A Huszár kormány igazságügyi államtitkára — aki az első nemzetgyűlésen hozott leg­fontosabb közjogi törvényjavaslatokat kodi­fikálta — mindig azt a benyomást tudta kelteni, hogy a szabadkirályválasztás híve. S bizonyosak vagyunk abban, hogy híveinek igen tekintélyes része ebben a meggyőző­désben maradt akkor is, amikor a legutóbbi választási kampányban Rassay egy sorban harcolt Gratz Gusztávval, Fenyő Miksa elődjével a Gyosz­ igazgatói állásában, aki később külügyminiszter lett és Apponyi György gróf is, fiatal Apponyi Albert gróf fiával, a restaurációs politika exponenseivel. Az úgynevezett liberális ellenzéki vezér mögött talán nem is állnak komolyan szám­ba vehető tömegek, de azért elvitathatatlan, hogy Rassay csaknem másfél évtized óta igen súlyos tényező a magyar politikai élet­ben. Rassay vezéregyéniség, bár maga soha sem tudott nagy pártot teremteni, sőt min­dig szétbomlasztotta a nagyobb ellenzéki blokkok kialakításának lehetőségeit. Rassaynak azonban akkor is súlya volt a parlamentben, amikor teljesen egyedül állt. Súlya volt azért, mert mindig komoly és mindig erős érvekkel harcolt s nagyszerű szónoki képességeivel magával tudta ragad­ni hallgatóságát. S súlya van Rassaynak a városi polgárság bizonyos rétege előtt, mely nem tudja elfelejteni, hogy a különítményes időkben Rassay —­ az egykori jobboldali politikus — a legerősebb hangon emelte fel szavát a kilengések ellen, az emberi szabad­ságjogok védelmében. Ez a liberális polgári réteg — a városi kereskedők, a jobbmódú kisiparosok és a diplomások egy része — idegenkedve nézte, amikor Vázsonyi Vilmos, a magyar demo­kraták néhai vezére csatlakozott Andrássy Gyulához, Pallavicinihez, Sigrayhoz és a többi legitimista vezérrel és valóságos belső titkos tanácsossal együtt a legitimista gon­dolat egyik legfőbb apostola lett. Aligha hisszük, hogy ez a szabadelvű magyar pol­gári réteg most örömmel fogadná, ha Ras­say is a restaurációs gondolat szolgálatába állna. . Mostanáig Rassay mindig azt hangoztat­ta, hogy a restaurációs gondolatot csak azért nem szabad elejteni Magyarországnak, mert ez mindig fegyver lehet Magyarország ke­zében arra, hogy engedményeket kapjon a kisantanttól. Ez olyan kijelentés volt, ami végeredményben soha sem szögezte le Ras­­sayt se egyik, se másik oldalra a királykér­désben. Szeretnék elhini, hogy Rassay most is csak erre gondolt, amikor módot adott barátjának, Fenyő Miksának arra.­­ (Folytatás a 2-ik oldalon). Járvány tizedeli az olaszokat Afrikában Aloisi és Eden heves összecsapása után Anglia, egyelőre, engedett az olasz álláspontnak -- Nem bíznak a Tanácsülés eredményességében GENF, július 31. — Afrikából érkezett kábeljelentések azt adják hírü­l, hogy az olasz csapatok között súlyos járvány ütötte fel a fejét és eddig több, mint 15.000 katona súlyosan megbete­gedett. Az olasz csapatparancsnokságok beismerik, hogy napon­ta 6—10 olasz katona hal meg a járványban, míg más források ennél többre teszik a halálos áldozatok számát. Megkezdődött a tanácsülés GENF, július 31. — A Népszövetségi Tanács ülésének első napján kétizben is heves összecsapásra került a sor Pompeo Aloisi olasz delegátus és Anthony Eden angol delegátus között. Eden kapitány ugyanis ragaszkodott kormánya nevében ahhoz, hogy a Tanács a ethiopiai kér­dés mindn részletét tárgyalja meg, míg Aloisi báró kijelentet­te, hogy Olaszország kizárólag abba hajlandó belemenni, hogy a Tanács állapítsa meg, hogy milyen módon kezdhetné meg újból tanácskozásait az olasz, ethiopiai békéltető bizottság. További kérdések tárgyalásába Olaszország nem hajlandó bele­menni. Hosszantartó, izgalmas vita és Eden és Aloisi kétszeri heves szócsatája után, az angol dele­gátus belement abba, hogy egy­előre halasszák a többi kérdések tár­gyalását és a Tanács foglal­kozzon a békéltető bizottság fel­élesztésének problémájával. Az ülést azután elnapolták és a közbeneső időt Franciaország és Anglia arra akarják felhasz­nálni, hogy tárgyaljanak Et­­hiopiával és Olaszországgal és valami alapot találjanak arra, hogy a békéltető bizottság, a­melynek tanácskozásai néhány hét előtt Scheveningenben, holt­pontra jutottak, újból megkezd­hesse működését. Népszövetségi körökben nem bíznak abban, hogy a Tanács ülése eredményt fog hozni és inkább azt hiszik, hogy nyílt összecsapásra kerül a sor Olasz­ország és Anglia között, miután az angol kormány el van tökél­ve arra, hogy az egész ethiopiai kérdést letárgyaltatj­a a Tanács ülésein. Ismét gyilkolt egy tizenöt éves suhanó Rablás Lö/Len lőtt le áldozatát A hat tagu rablóbandának egy magyar származású tagja is volt Egy tizenöt esztendős new yorki fiú ismét rálépett arra a sikamlós útra, mely feltétlenül és halálos biztonsággal a sira­lomházba, onnan pedig a villa­mosszékbe vezet. James J. Botsacov italkeres­kedőt, 1369 St. Nicholas Ave­nuen lévő boltjában rablási kí­sérlet folyamán megölték, mi­kor ellenállt a fiatal rablónak. A tettes a tizenöt eszten­dős Lawrence Colucci, 334 E. 15-ik utca, New York, akit öt társával együtt,­­ Convent Ave­nuen tartóztattak le. A gang, melynek négy férfi és két női tagja volt Philadel­phia és New York városokban működött.­­ Alig két nappal Borsacov kegyetlen meggyilkolá­sa után Philadelphiában Ti­mothy Healy bartendőrt ölték meg. . Louis Brodsky rendőrbíró mindannyit bail nélkül tartja fogva az augusztus 13-ra kitű­zött vizsgálati tárgyalásig. Ebben a bandában volt a min­den bizonnyal magyar születésű 25 éves Teleky Pál is, 227 East 12-ik utca, New York. MEGLINCSELTEK EGY ŐRÜLT NÉGERT, KÉSŐN ÉRKEZTEK MEG A KATONÁK A lincselő tömegben nemcsak fehérek, hanem feketék is voltak - Baltával fejezte le áldozatát a nyilván elmebajos gyilkos LOUISBURG, N. C., júl. 31.­­ — Govan (Sweat) Ward, 25 éves négert meglincselték. És ezt a lincselést a többitől az különbözteti meg, hogy a lin­cselő tömeg vegyesen fehér és feketékből állt. Állami katonaság és rendőr­ség versenyt futott a tömeggel, minden áron meg akarták men­teni a halálra szánt néger gyil­kos életét, de későn érkeztek a szinh­e­lyre. Mire odaértek, akkorra Ward golyókkal szitává lőtt holtteste már egy közeli fán lógott. Ward baltával gyilkolta meg C. G. Stokes farmert és pedig olyan hatalmas erővel sújtott nyakára, hogy az éles szerszám teljesen lefejezte áldozatát. A gyilkost J. T. Moore sheriff és T. J. Bean helyettes sheriff fogták el, az őrizetükből szaba­dította ki a vérszomjas tömeg. A lincselést az teszi érthetet­lenné, hogy Ward minden jel szerint őrültségi rohamában gyilkolt. Korán reggel nővérét ütötte le egy kődarabbal, majd a Sturgeon Ayscue farmert ütöt­te le egy palackkal. Stokes a megtámadott segítségére sietett és szép , szóval igyekezett a nyíl-­Iván őrült embert lecsillapítani, de Ward leütötte, azután baltát ragadott és lefejezte az eszmé­letlenül földön fekvő embert. Négerek tették ártalmatlanná, akik átadták a sheriffnek.­­ A sheriff és helyettese a Rocky Mount börtönbe igyekeztek fog­lyukkal, mikor a tömeg útjukat állta. A sheriff azonnal értesítette J. C. B. Ehringhaus kormány­zót, aki katonaságot küldött a színhelyre. Mikor az első kato­nai csapat megérkezett, több száz főnyi tömeg állt meg a fa körül, melyre Wardot felkötöt­ték, felszólításukra azonnal szétoszlottak. A halottkém, mint rendesen, úgy állította ki a halotti bizo­nyítványt, hogy az áldozatot “ismeretlen emberek“ gyilkol­ták meg. Thomas Meighan túl van a veszélyen Thomas Meighen filmsztárt, aki hetek óta súlyos beteg volt, mint az orvosok jelentik, meg­operálták és most már teljesen túl van minden veszélyen, fel­­gyógyulása biztosra vehető.

Next