Amerikai Magyar Népszava, 1936. január (37. évfolyam, 1-31. szám)
1936-01-01 / 1. szám
9 A SEMLEGESSÉG BIZTOSÍTÁSA amerikai« Népszava mmmmmmmmammm Established 181» by GÉZA D. BERKÓ alapította 1899-ben Published dally, including Sunday by THE AMERIKAI MAGYAR NÉPSZAVA, INC. »—11 East 16th Street, New York, N. T. (Közel a Fifth Avenuehöz) Telephones: ALgonquin 4-8087, 8088, 808» Entered as Second Class Matter, P. O. New York, N. Y. _______ Editor-In-Chief: DR. ANDOR KUN, főszerkesztő Managing Editor: PAL NADANYI, felelős szerkesztő Business Manager: MAX KAUFMAN, ügyvezető Igazgató Advertising Dept.: SÁNDOR TARCZ, hirdetési osztály________________ SUBSCRIPTION RATES: ELŐFIZETÉSI ÁRAK: United States of America Canada, Mez- Az Egyesült Államokban, Canadában, Ico, South America, Cuba Z one gr. $6.00, Mexicában, Dél-Amerikában és Cubában: 6 mp. $3.00, Daily only. Foreign Countries Egész évre $6.00, félévre $8.00. Kaland New York City one year $9.00, 8 földre és New Yorkban egész évre $9.00, months $4.50 Daily only, félévre $4-50._______________ FOREIGN OFFICES KÜLFÖLDI IRODÁK Magyarország — Hungary, Budapest, VIII. Kisfaludy köz $ Franciaország — France, Paris, 38 Avenue des Ternes Anglia — London, p. 14 — 99 Addison Road, England A jövő héten kezdi csak meg tanácskozásait az Egyesült Államok kongresszusa, de már most bizonyos, hogy a napirendre kerülő ügyek legelején fog szerepelni az a törvényjavaslat, amely körültekintőbben akarja biztosítani az Egyesült Államok semlegességét, mint a jelenlegi törvény, amelynek joghatálya február végén lejár. A jelenlegi törvényt az utolsó ülésszak kapuzárása előtt hozta a kongresszus, akkor, amikor előrevetette árnyékát az olasz-ethiopiai háború és ebben a helyzetben keresett biztonságot Amerika békéje részére. De éppen ez a sajnálatos háborús kialakulás bizonyította be, nagyon rövid idő alatt, az ideiglenes jellegű, gyorsan összecsapott törvénynek hiányosságait és gyengeségeit. Az eddigi tapasztalatok alapján készíti tehát elő azt az új törvényjavaslatot a kongresszus és az elnök, amely erősebben és szigorúbban bástyázza majd körül a semlegesség várát. Az új törvény körül megoszlanak a vélemények. A kongresszusi képviselők egyik csoportja olyan javaslatot óhajt, amely szigorúan leszögezi és körülhatárolja a kormány kötelezettségeit. A másik csoport viszont olyan törvényt szeretne beiktatni, mely csak elvileg szögezi le a semlegesség kötelezettségét, ellenben a végrehajtás tekintetében széleskörű szabadságot biztosít a végrehajtó hatalomnak, az elnöknek. Az eddigi rövid gyakorlat bebizonyította azt, hogy a leggondosabb körültekintés sem szerkeszthet olyan törvényt, amely felölelhet minden lehetőséget és eshetőséget, amely elé külöldi háború esetén, a semlegességéhez ragaszkodó ország kerülhet. És ezért igenis helyénvaló és célravezető lenne az elnöki rendelkezési jognak széleskörű kiterjesztése. Az elnöki jogok kiterjesztése mellett mégis elsősorban azok a kongresszusi képviselők kardoskodnak, akiknek államuk erősen érdekelt olyan nyersanyagok szállításában, amelyek a hadiipart szolgálják. Ezeknek az államoknak képviselői attól tartanak, ha maga a törvény tiltja meg bizonyos nyersanyagok szállítását, akkor sokkal rosszabbul járnak, mintha a kiviteli tilalom esetrőlesetre az elnöktől függne, aki elismerhet olyan körülményeket, amelyek szabad utat biztosíthatnak bizonyos nyersanyagoknak még hadviselő országokba is. A kongresszusi képviselőknek ez a csoportja azt a közmondást szeretné megcáfolni, amely szerint nem lehet megoldani azt, hogy a “kecske is jóllakjék és megmaradjon a káposzta is”. Azt szeretnék ezek a politikusok, hogy őrizze meg semlegességét az Egyesült Államok, de azért engedjen utat a háborús businessnek is. A MI ÉRTÉKEINK Rövid pár hét leforgása alatt már kétszer történt meg az az örvendetes esemény, hogy a legszámottevőbb és legkomolyabb amerikai lapok az őszinte elragadtatás és magasztalás hangján írtak magyar művészekről. Pár héttel ezelőtt Szigeti József hegedűművészünk felléptéről írtak az amerikai lapok olyan elismerő és dicsőítő hangon, amilyen eddig hegedűművésznek csak ritkán jutott ki. A napokban pedig Szánthó Enid operaénekesnő aratott felléptével páratlan sikert a legkomolyabb, leghozzáértőbb amerikai kritikusok előtt. Boldog örömmel regisztráljuk mind a két kiemelkedő magyar sikert, mert hiszen mindkét művész sikere az összmagyarságnak hoz elismerést és dicsőséget és diadalmasan dokumentálja a magyar faj pompás tehetségét és kiválóságát. Területre és lakosságra nézve tulajdonképen kicsiny ország Magyarország. Az utóbbi évtizedek alatt sok csapás kínozta meg az országot s ezek a csapások nem teremtettek kedvező körülményeket a művészi fejlődés számára. Mégis, minden művészi öszszehasonlításnál bátran megálljuk a helyünket, mert ez a kis ország az igaz, szent művészet terén sokkal többet ad, mint amenynyi a kvótából rá jutna. Ezek a világot járó, országokat hódító művészek, akik csendben, szerényen végzik ihletett munkájukat, ezek a magyarság legnagyobb kincsei, s a magyar értékek leghangosabb hirdetői, ők viszik szét a világba a hitét, bizonyságát annak, hogy minden elnyomatás és üldözés dacára is fejlődik a magyar géniusz, mert dúsan és alkotón van meg a magyar fajban az az erő, amely minden igaz művészet alapja s amely tulajdonképpen egy nép életképességének okmérője is. A legjobbat, legértékesebbet akkor kívánjuk a magyarságnak, amikor sok ilyen istenáldotta, szerény és értékes művészt kívánunk fajtánknak, mint Szigeti József és Szánthó Enid. HADVISELÉS ÉS BARBÁRSÁG Az olasz kormány tiltakozását jelentette be a Népszövetségnél az ellen, hogy az ethiopiai katonák — állítólag — dum-dum lövedékeket használnak. Az olaszok fel vannak háborodva a barbárság miatt. Az olaszok mindig azt hangoztatták, hogy Ethiopiát barbárok lakják. Mi mást várhattak barbároktól, mint ilyen harcmodort? Dum-dum lövedéket használni valóban a legbarbárabb hadviselés. De mennyivel kevésbbé barbár dolog bombákat dobni le repülőgépekről, asszonyokat, gyermeket, kórházakat elpusztítani? A hadviselés minden formája barbárság. Civilizált népek is éppen olyan barbárok, amikor kikerülnek a frontokra, mint félművelt, vagy egészen műveletlen emberek. A különbség csak az, hogy az egyik modern fegyvereket használ, a másik ócska öldöklő szerszámokat. Aki háborúba megy, az ne várjon bársonyos simogatást ellenfelétől. Nemzetközi egyezmények tiltják a dum-dum golyók használatát. Ez igaz. De viszont: ez az egyetlen nemzetközi egyezmény, amit megsértettek? AMERIKAI MAGYAR NÉPSZAVA Óhazai cikkek ÍRJA: DR. KUN ANDOR Jókedvű magyar képviselők A magyar képviselőház alaposan dolgozik. Egyik javaslatot tárgyalja a másik után. Megszavazta a bortörvényt, amely a magyar bor jóhírét védi, bünteti a hamisítást s megtiltja a rossz bor külföldi kivitelét. Majd letárgyalta az orvosi kamarát, amely szervezetbe tömöríti az orvosokat, megvédi érdekeiket s bünteti azokat, akik vétenek az orvosi tisztesség ellen vagy meg nem engedett eszközökkel, hazug reklámmal, kuruzslással csinálnak versenyt a tisztességes orvosoknak. E munkája közben is megtartotta a magyar parlament régi jókedvét. Néha ugyan alaposan támadják egymást a pártok, a képviselők azonban a folyosón éppenúgy barátkoznak, tréfálnak, humorizálnak, mint régen. A bortörvény vitájánál például Malasits szocialista képviselő megkérdezte a folyosón kormánypárti ellenfeleitől: — Tudjátok-e nagy tudósok, hogy milyen vallású a jó bor? Nem válaszoltak az ellenfelek, mire Malasits nagy diadallal jelentette ki: — Még ezt sem tudjátok, pedig már a régi kalendáriumok is megállapították. A jó bor katholikus, mert erős. A jó bor református, mert tiszta. A jó bor zsidó, mert nincs megkeresztelve. A jó bor lutheránus, mert mindegy neki, hogy akár ti isszátok, akár én... Borivó-e a magyar? Vitáztak a képviselők, hogy borivó nemzet-e a magyar. Egyik azt mondta, hogy igen, a másik azt, hogy nem. Végre Korniss Gyula alelnök így döntötte el: — Annyira nem borivó nemzet a magyar, hogy még legszebb bordalainak költői is bornemisszák voltak. Petőfi például, aki mint az ivás, sőt részegeskedés dicsőítője mutatkozik be verseiben, csak nagyon mérsékelten ivott. Három pohárnál többet sohasem. Pedig abban az időben igen kis poharakból ittak. Hogy mennyire nem is értett az iváshoz, az egyik verséből ki is derül. Ezt írja ugyanis: Hányadik már a pohár? Csak ötödik? Teremt, úgyse, becsülettel működik. — Már pedig — folytatta Korniss, — ha valaki öt olyan picurka pohár borra, amilyenekkel abban az időben ittak, azt meri mondani, hogy teremt úgyse becsülettel működik, az nem borivó. Igazi ivónak a tizedikhuszadik ilyen kis pohárnál sem kezdődik az, hogy teremt úgyse becsülettel működik. Baross Endre kormánypárti képviselő viszont amellett érvel, hogy bizony szereti a magyar ember a bort, büszke iskorára. Minden nagy magyar költő irt bort magasztaló verset, sört vagy pálinkát magasztalót egy sem. Pedig az angoloknak van sok whiskyversük, a franciáknak abszint-versük, a hollandoknak likőr-versük, a németeknek förversük. A magyaroknak csak bordajuk van. — Hogy a magyar mennyire nem antialkoholista — folytatta Baross Endre — Íme, egy példa. Egyszer katholikus jellegű antialkoholista nemzetközi kongresszus volt Génfben, amelyen három magyar lelkes antialkoholista apostol képviselte Magyarországot. Mit gondoltok, hogy hívták őket? Az egyiket Giesswein Sándornak (Giesswein magyarul annyit jelent, hogy “Tölts bort!”), a másikat Pálinkás kanonoknak s a harmadikat Boromissza plébánosnak Hát lehet ellensége az alkoholnak az a nemzet, ahol így hívják az antialkoholista vezéreket ?! Az asszony meg a tehén Az orvoskamarai törvény vitájánál sok képviselő azt magyarázta, hogy a magyar orvoskérdés egyedüli helyes megoldása, ha az orvosok falura özönlenek. Ugyanis Budapesten és a többi nagyvárosban zsúfolódik össze rengeteg doktor, falun pedig azért borzalmasak a közegészségügyi állapotok, mert kötéllel sem lehet oda orvost fogni. Az egyik vidéki képviselő elneveti erre magát: — Kötéllel nem is lehet fogni, hanem kenyérrel. Nem igaz az, hogy a kenyértelen doktorok nem mennek vidékre. Azokban a községekben, ahol a legcsekélyebb megélhetésre van remény, több is a doktor, mint amennyi megélhet. Még olyan falvakban is próbálkoznak fiatal orvosok, ahol rendes lakást sem tudnak szerezni, hanem földes szobákban kénytelenek lakni. Ahová nem megy doktor, ott nincs is megélhetési lehetőség. Elbeszélte aztán, hogy a nép mennyire értetlen a közegészségügyi kérdések iránt. Sajnálja a pénzt doktorra. Ő például egy gazdát megszidott: — Nem szégyeli magát: súlyos beteg a felesége, mégsem hív doktort! Bezzeg, amikor három napig nem evett a tehene, nyomban szaladt állatorvosért. A gazda vállát vonogatta erre: — Ha az asszony meghalna, tíz leány is ajánlkozna feleségnek. Ha azonban a tehén megdöglik, egy borjut sem tudok venni a helyére. TRÉFÁS ESETEK — F. NEHÉR RAJZA •Cmuftítii. J*a ky Trti Ndwr) “1036. — itt az új esztendő . . . James, kezdj el egy új életet a számomra.” A GORILLA OTTHONA Az afrikai kontinensnek majdnem geográfiai központjában, a belga Kongóban, az Albert király alapította Albert Nemzeti Park területén van a hegyi gorill otthona. Az Albert Park 1925-ben Ageley Charles amerikai tudós javaslatára jött létre s ma már egy nemzetközi tudományos bizottság állandó kutatómunkát végez a park hatalmas területén. A keleg évek hosszú során áz Afrikában búvárkodott s egész sereg tudományos folyóiratban hirdette, hogy a Belga Kongó a világ legszebb, legprimitívebb és legmegragadóbb vidéke, melynek növényi és állati élete megérdemli a legnagyobb figyelmet. A park területe ez idő szerint majdnem tízszer akkora, mint kezdetben volt. Két nagy equatori tó, az Edward-tó és a Kivu-tó határolja, felvidéke pedig magában foglalja úgy a működő tűzhányók kopár vidékét, mint a kihalt vulkánok gyönyörű növényzetbe öltözött magas csúcsait. A Mikeno, Kai’isimbi és Bishoke nevű három régi vulkán háromszögében kiterjedt, változtos vegetáció közepette, tömérdek nagy és kicsiny emlős tanyázik s az emberfajta, furcsa, nagy majmok mellett békésen megélnek az elefántok és vadbivalyok csodái. A gorilla a Kivu-erdő három különböző szakaszában üti fel tanyáját. A kisebb helyek régióinak bambuszerdeiben a gorilla otthona nedves és hideg. Gorilla-nyomokat ezeknek az erdőknek sűrűi között csak 1926-ban fedeztek fel. A majmok legnagyobb fajtája itt főleg a fiatal bambuszfák ízes rügyeit és bizonyos szőlőfajták kérgét eszi. A fiatal bambuszrügyeknek édes kesernyés éppenséggel nem kellemetlen ize van. A hasadó rügyeket a gorilla egészen elfogyasztja, míg az öregebbeknek csak a belsejét költi el. A bambuszerdő oly sűrű, hogy emberi lény csak négykézláb tud benne előrevergődni, vagy pedig ösvényt hasít bele. A gorilla utat tör, mégpedig a jelek szerint minden fáradtság és erőlködés nélkül. A hidegebb régiókban, vagy ahogy a benszülöttek mondják, a Rugeshi-erdőben, a gorilla tanyája kimondhatatlanul szép. Akár köd van, akár eső, akár hirtelen jégvihar, ez az irdatlan, primitív őserdő az emberi korok előtti világot szimbolizálja. Az évszázados nagy fákat a moha drapériája és élősdi kúszónövények csillagos virágainak ezre fonja körül. Apró kaméleonok szaladgálnak az ágakon s mókusok surrannak ide-oda a páfrányok széles lombja alatt vagy a fák barázdás, öreg törzsein. Az aranyzöld moha rengetegéből kicsillannak az orchideák sokszínű szirmai és tömérdek más, pompás virág kelyhe. Imitt-amott az óriáscsalán szövedéke oly sűrű, hogy elzárja az utat a gorilla, sőt az elefánt előtt is. Ezekben az erdőkben az aljnövényzet főképen a vadzeller, amely hat-nyolc láb magasságra is megnő. Kétségtelen megállapítást nyert, hogy ez a gorillának legkedvesebb eledele. Szárai annyira kövérek és dúsak, hogy egyetlen érítésre törnek. A különböző zónákban kétféle változata van a vadzellernek, amelyek levelükben is eltérnek egymástól. Az egyike a gorilla nem eszi. A vadzeller valamennyire hasonlít az európai kertek ismert zellerjéhez. Szára vastag, nedvdús s fiatal rügyei könynyen leválnak.Illata, íze enyhébb a civilizált világ konyháinak zellerénél. A gorilla kirántja a zellert a földből s a nedves gyökerekben vagy az alacsonyabb szárak belső részében találja meg táplálékát. Ha egy-egy gorillatársaság befejezte táplálkozását, a zellerföld olyan, mint a fiatal búzavetés, amelyen marhacsorda gázolt végig. Tizenöt-husz gorilla játszva elpusztít egy harmadholdra való zellerterületet s ha aztán minden megehetőt megevett, új zellerterületre vonul. Ez a növény azonban oly csodálatos gyorsan, oly bőségesen nő, hogy a gorillák pusztítása alig vehető észre. Ha valaki egy-egy ilyen zellermezőt learat, rövid egy hét alatt a régi bőségében diszlik az egész föld. Nem veti meg a gorilla a szőlőfélék termését s a bogyóféléket sem, de főtápláléka a vadzeller. Miután vándorlásának vonala az alacsonyabb és a középmagas erdők közt vezet tova, nagyon valószínű, hogy egy ideig a bambusz-erdőket lakja, aztán felcammog a magasabb vidékre, ahol a vadzeller tenyészik, onnan aztán ismét a bambusz-erdőkbe tér vissza. A hegyi gorilla nagyon érdekes arcú, meglepő külsejű állat. Nőstényje és fiatalja majdnem fekete, a hímek fekete öltözetén azonban pontosan a hátgerinc vonalán, egy világosabb esik húzódik végig. Vastag szőrözetük a hegyek közt, ahol a hőmérséklet éjszakánként erősen lehűl, nagy hasznukra válik. A hím gorilla sokkal nagyobb és nehezebb, mint a nőstény. A felnőtt hím gorilla átlagos súlya testi nedvesség nélkül 170-180 kiló. Az a hit, hogy a gorilla egyenes testtartásban jár, teljesen tévedés. Négy lábon jár. Nehéz is volna elképzelni, hogy aránylag gyönge lábai egyenes testtartásban hogyan bírnák el zömök, széles testének súlyát. Az sem áll, hogy a gorilla fán lakó állat. Fatördzsek moháján a gorilla nyomát még nem látta senki. Ellentétben azzal a széles körben elterjedt nézettel, hogy a gorilla veszedelmes állat, a valóság az, hogy a gorilla nem veszedelmes, sőt jóindulatú és barátságos. Természetesen vannak esetek, amikor a gorilla támad, pl. ha tanyáján hirtelen riasztják fel álmából, vagy ha űzik s messzebbre kergetik, mint amennyire menni kedve van. Ilyenkor elfárad, türelmét veszti és végül a vadász ellen fordul. Ha több gorilla van együtt , az anyák még táplálják kicsinyeiket, akkor sem ajánlatos túlságos közel férkőzni hozzájuk. Ha a kis gorilla élete veszélybe kerül, akkor nemcsak apja és anyja, hanem az egy csoportban élő többi felnőtt gorilla is habozás nélkül védelmére kel. Az Albert-Park területén lakó (Folytatás a 6-ik oldalon.) Süt a nap Fülöp Ilona rovata Boldog új évet kívánok mindenkinek, gyereknek, fiatalnak, öregnek, lánynak, aszszonynak, férfinek, de különösen a betegeknek és a szegényeknek, mert ezekre fér rá legjobban a jókívánság. Amikor azt mondja az ember, hogy boldog új évet kíván, akkor már talán felesleges is részletezni, hogy mi mindent kíván, mert hiszen a boldogság az a szó, ami magában foglalja az összes jókat. Benne van ebben elsősorban az egészség, benne van a családi béke és a jólét is. Mindez nagyon kell a boldogsághoz. A többi, amit még kívánni lehet, az már csak szerencsét jelent, de nem hozza meg feltétlenül a boldogságot. Vagyont is lehet kívánni, de a vagyonnal nem jár együtt a boldogság, hírnevet is lehet kívánni, de ez sem jelent még boldogságot. De jó is volna, gondolom, újévi ábrándozásomban, ha valaki — mondjuk, például: én — felöltözhetne újév napján valami varázsos ruhába és megtölthetné nagy tarisznyáját kincsekkel, mint karácsonykor a Mikulás. És ebből a kincses tarisznyából szerteszéjjel osztogathatnék mindenféle jókat. Például a gyerekeknek adnék egy jó nagy adag megértést, hogy szüleik áldozatát, önfeláldozását értsék meg teljesen. Látó szemet adnék nekik, amellyel meglátnák azt a rengeteg hátgörnyesztő munkát, amit apjuk a munkában, anyjuk a konyhában, meg a mosóteknő mellett végez. Szemet adnék nekik, mellyel meglátnák azt a sok könnyet, amit szüleik sírnak el. Fület adnék nekik, amellyel meghallják azt a sok sóhajtást, amit értük sóhajtanak el. A szülőknek több erőt, jó egészséget adnék, hogy még többet dolgozhassanak, áldozhassanak gyermekeikért. Még többet?... Bizony. Mert a szülőknek az az örömük, ha minél többet adhatnak a gyermekeknek. — Minden igazi anyának azért fáj, ha felnő a gyermeke, mert nem szorul már többé az ő munkájára, gondoskodására. Hiszen ha az anyáktól függne, minden éjjel felkelnének megnézni, hogy be van-e takarva a gyerek... Hiszen minden anyának fáj a szíve, amikor a rétest csinálja, ha messzirevő gyereke nem ehet belőle. Dehogy sokalja az anya a munkát. Hiszen azért anya, hogy gondozza a gyermekeit. Csak addig anya. És hogy ragaszkodik mindegyik az anyaságához, akármennyi gonddal, munkával jár is ez. A világ urainak is adnék ajándékot, mert nekik legnagyobb szükségük van rá. Emberi szivet adnék nekik, mert azt hiszem, azoknak az embereknek valami furcsa, fantasztikus gépezet van a szivük helyén. Valami más, mint a többi embernek. Azt mondják: ország és haza. Várjon mire gondolnak ilyenkor?. . . Mert a közönséges ember azt tartja, hogy az ország, is, meg a haza is nem egyéb, mint az emberek összesége. És nem lehet a hazának jó az, ami az embernek rossz. Ha olyan szívük lenne a világ urainak, hogy megértenék: nem katona a katona, hanem ember, akinek anyja van, felesége, meg gyerek, életkedve és célja, akkor talán nem lenne ilyen a világ. De a világ urai nem érzik embernek a katonát. Része az csak egy masinának, nem több, mint az ágyú, vagy puska, vagy bomba. A gazdagoknak valami édesizű orvosságot adnék, amely egyszeriben kigyógyítaná őket borzalmas és ragályos betegségükből. Mert betegség a kapzsiság és irigység. Mert a gazdagok se elkölteni, se élvezni nem tudnak egy bizonyos összegen felüli pénzt, mert egyszerre nem járhatnak két ruhában, nem alhatnak két szobában, s nem ehetnek két tálból. Mértéktelen kapzsiságuk és irigységük követeli meg hát, hogy a pénz csak úgy, legyen. Halomban. Minek?... Hát csak hogy legyen. Minden józan ember látja, hogy ez beteges dolog. Rengeteg-rengeteg kisházat is osztogatnék ebből a varázsos tarisznyából, persze, nagy virágos kertekkel, még olyanoknak is, akik nem szeretik a virágokat.. Tudom, megszeretnék, ha közelebbről megismerkednének velük. Vonatjegyeket, hajójegyeket osztogatnék mindenkinek, aki rég elhagyott kedveseit — vagy a temetőket — akarja meglátogatni. Fel lehetne még sorolni itt sokféle kincset, ami kikerülhetne a mindenki vágyának varázsos tarisznyájából, de talán a hosszú részletezés helyett elég is lenne talán azt mondani, hogy tulajdonképpen csak szeretetet és megértést kellene szétosztani a világban, s akkor aztán nem lenne semmi baj. Jézus Krisztus, akinek születése évfordulóját olyan lelkesen ünnepeltük karácsonykor, olyan sok szeretetet hozott születésével a világra, hogy az ember csodálkozik: hova lett ez a nagy áldott szeretet? Kiknek a szívében bujdosik?... Hogy van az, hogy olyan kevés embernek jutott belőle?. . . Ezt az elkallódott, elrejtett szeretetet kellene megkeresni és kiadagolni, gazdagoknak, világ urainak, akkor aztán igazán boldog új esztendő köszöntene a világra. Adja meg az Isten nekünk azt a csodakutatót, aki megtalálja ebben az évben az elvesztett isteni szeretetet.