Amerikai Magyar Népszava, 1936. február (37. évfolyam, 34-60. szám)

1936-02-03 / 34. szám

AN AMERICAN NEWSPAPER PRINTED IN THE MAGYAR LANGUAGE, PROMULGATING AMERICAN IDEAS AND PRINCIPLES TO THE LIBERTY jia/VING MAGYAR PEOPLE Metropolitan EditionAmerikai AMERICAN HUNGARIAN PEOPLES VOICENépszava THE OLDEST HUNGARIAN DAILY NEWSPAPER A LEGRÉGIBB ÉS LEGELTER­JEDTEBB MAGYAR NAPILAP AZ EGYESÜLT ÁLLAMOKBAN MELYNEK MINDEN SORA AZ AMERIKÁBAN ÉLŐ MAGYAR­­SÁG ÉRDEKEIT SZOLGÁLJA. Mai számunk 6 oldal VOL. XXXVII. Év. No. 34. Szám NEW YORK, METROPOLITAN EDITION HÉTFŐ, 1936. FEBRUÁR 3. Egyes szám ára 3 cem es Jegyzetek­­ Mrs. Cornelia Biddle Robertson be­számolt az örökösödési bíróságon 17 éves diákfia, Anthony Newton Duke költségeiről. Kiderült, hogy a fiatal diák az utolsó négy esztendőben éven­­ként 28,800 dollárt költött el. Ezt könnyen megteheti, mert az apja ál­tal ráhagyott vagyonból évente 147 ezer dollár jövedelme van, anélkül, hogy a tőkéhez hozzányúljon. Mindenesetre érdekes volna meg­tudni, hogy egy tizenhét éves diák mire költ el havonta több, mint két­ezer dollárt. Persze, a szegény ember még el sem tudja képzelni, hogy mi a csodát vehet magának egy diák eny­­nyi pénzért. Evés-ivás, lakás, ruha, könyvek: erre van szüksége egy diák­nak. De erre nem lehet hetenkint 500 dollárt költeni. Vájjon tudomást szerez-e ez a fiú arról, hogy számtalan diáktársa mi­lyen­­keserves küzdelmet folytat a megélhetésért, hogy iskoláit kijárhas­sa. Várjon eszébe jutott-e egyszer is, hogy ebből a pénzből könnyen tarthat­na egy házat, amelyben tíz- húsz diák kap ellátást tanulmányai befejezéséig. Vagy talán olyan iskolába jár, ahol nincsenek szegény diákok és így hiá­ba tanul, azt­ még sem tudja, hogy szegény, küzködő és nyomorgó diákok is vannak a világon?... Johnny Weissmuller mozicsillag édesanyja egy vendéglőben szakácsnő. Weissmuller hatalmas összegeket ke­res. Felesége, Lupe Velez éppen mos­tanában mutatta be barátainak leg­újabb emerald nyakékét, amely gyö­nyörű és egy vagyont képvisel. Mrs. Weissmüller kijelentette, hogy azért főz egy vendéglőben, mert sze­ret dolgozni, nem pedig azért, mert fia nem tartja el. Persze, ismerjük a dolgot. Vendég­lőben szakácsnősködni, rettentő for­róságban egész nap talpon állni a for­ró sütő mellett, ahol kezeit telefröcs­köli a forró zsír — nagy gyönyörűség lehet egy idősebb asszonynak. De hát ez az elhanyagolt és elfelejtett anya még így sem akar rosszat mondani drága fiára, inkább be akarja mesélni nekünk, hogy passzióból dolgozik reg­­geltől estig. Az ember ilyenkor azt mondja, hogy miért van az, hogy ilyen embernek van szerencséje, mint ez a Johnny Weismüller? Hogy miért éppen ez ke­res sok pénzt, amikor száz meg száz fiú boldogan tartaná el az anyját, ha tehetné ? Igazságtalanságnak látszik. De vég­eredményében­ ez a fiú éppen úgy, mint a többi, meg fog fizetni bűnéért. Akkor, amikor nem is gondol erre, Londonban el akartak rabolni egy embert. Miután a londoni rendőrség állandóan hangoztatta, hogy Angliá­ban nincs emberrablás, ezt az esetet sem nevezik emberrablásnak, hanem támadásnak. Amikor Lindbergh ezredes család­jával Angliába költözött, egyik-má­sik lap büszkélkedve írta meg, hogy Angliában nincs kitéve Lindbergh sem zaklatásnak, sem emberrablásnak. Hogy az első este betörtek abba a házba, amelyben Lindbergh lakott, az­zal nem dicsekedtek, s az emberrab­lási kísérletet is úgy próbálják eny­híteni, hogy más nevet adnak a bűn­ténynek. Minden országban vannak gazem­berek, gyilkosok, banditák, akármi­lyen nevet is adnak nekik. 2,500 millió dollárba kerül a vete­ránok bonuszának kifizetése. Hogy a bonuszt ki fogják fizetni, az már biz­tos, csak még azt nem tudják, hogy­ miből ? Valaki felvetette azt az ötletet, hogy rendezzen­ az állam sorsjátéko­kat a bonusz összegének fedezésére. Remélhető, hogy erőteljes pártfogói lesznek ennek az ötletnek, mert hiszen sok haszna volna. A sorsjegyekre ki­adott pénz Amerikában maradna és nem vándorolna ki Franciaországba, Kanadába és Íro­rszágba, az embe­reket nem kényszerítenék rá a törvé­nyek megszegésére. Ugyanúgy, mint ahogy ezt a prohibició tette, s a lakos­ságot nem nyomorítanák meg újabb adókkal a bonusz fedezésére. Az adófizetés kötelező, a sorsje­gyek árát az emberek szívesen ad­ják. Az vesz sorsjegyet, aki akar s a sorsjegyre kiadott pénzért legalább reménykedni tud pár hónapig. Olyan szomorú az élet, annyi bajjal és gond­dal van tele s olyan nagy boldogsá­got jelentene sok családban egy kis nyeremény, hogy bizony már ott tar­tunk, hogy azt merjük mondani, a reménykedés lehetősége is megéri azt a pénzt, amibe a sorsjegy kerül. Hi­szen már majdnem elmondhatjuk, hogy egyebünk sincs, csak a remény... FÜLÖP ILONA VIZSGÁLATOT KEZD A SZENÁTUS A POLITIKAI SZERVEZETEK ELLEN Robinson szenátor már benyújtotta indítványát a szenátus­hoz, amelyet Roosevelt elnök is helyesel WASHINGTON, febr. 2. —­­ Robinson szenátor indítványt nyújtott be a szenátushoz, a különféle szervezetek által gyűj­tött kortes­pénzek vizsgálata érdekében. A javaslat szerint külön bizottságot nevez ki a szenátus arra a célra, hogy megvizsgálja milyen alapon gyűjtik össze a pénzeket az el­nök, az alelnök és a szenátusok megválasztásának támogatásá­ra. Tegnap Robinson szenátor együtt ebédelt az elnökkel és utána az a híresztelés terjedt el, hogy ő is nagyon szívesen látja ennek a hivatalos vizsgá­latnak megindítását. A kortes­pénzek forrásának megvizsgálása nem az első eset a kongresszusban, többször volt már példa rá és most az adott különös alkalmat arra, hogy egész sereg új politikai szerve­zet alakult meg, amelyek tevé­keny részt akarnak venni az idei választásokban és nagyará­nyú pénzgyűjtéseket indítottak meg. Ilyen új szervezetek, ame­lyeknek belső ügyeit vizsgálat alá akarja helyezni a szenátus, az American Liberty League, Talmadge kormányzó szerveze­te, a Constitutional Democrats, a CARP szervezet, amelyet Dr. Townsend alapított és a Union for Social Justice, amely viszont Father Coughlin szervezete. A Robinson féle javaslat úgy­szólván korlátlan hatalmat biz­tosítana a­ vizsgálat lefolytatá­sában a szenátusi bizottságnak különösen az elnök és alelnök választási kérdésekben. A bi­zottságnak joga lenne az ország bármelyik részében kihallgatá­sokat tartani, mindenkit maga elé idézhet, kötelezővé teszi a megjelenést és követelheti az összes üzleti könyeknek és le­velezésnek bemutatását. Hét ember a matto grossoi vadonban várja a menekülést Bolíviai katonák próbálják ki­szabadítani a kényszerleszállást végzett repülőgép utasait RIO DE JANEIRO, febr. 2. — Hét ember élete, akiket a Matto Grosso vandonjában a vadállatok és vad törzsek állan­dó támadásai fenyegetnek, at­tól függ, hogy a megmenté­sükre kiküldött bolíviai kato­náknak sikerül-e őket idejében elérni. A kis csoport két hét­tel ezelőtt egy bolíviai repülő­gép kényszerleszállása folytán került ebbe a veszedelembe. Kö­zülök négy mint utas, három pedig, mint személyzet utazott a repülőgépen. A bolíviai hadsereg repülői ál­landóan ott keringenek a bajba­jutott emberek fölött, leszállás­ra azonban képtelenek, mert a környék majdnem teljesen hoz­­záférhetetlen vadon. Mindössze annyiban tudták eddig segíteni a bajbajutott embereket, hogy különböző eszközöket, élelmet és camp felszerelést ejtettek le számukra a repülőgépekről. Hírek szerint az áthatolha­tatlan vadon, ahol jelenleg a hét ember életveszedelmek közepet­te vár megmentésre, San José de Chiquitos és Itobore között terül el valahol. A bolíviai had­sereg néhány katonai mérnöke s mentési munkálatokra külön képzett tagjai ugyancsak élet­veszélyek között, állandóan vad­állatok és vad törzsek ellen küzdve halad előre a veszélyben lévő hét ember tartózkodó he­lyének irányába. Elmaradtak a pápai kihall­gatások VATIKÁN, febr. 2. — XL Pi­us pápa kisebbszerű meghűlése miatt a szokásos nyilvános au­dienciákat elhalasztották. A 78 éves főpap állapota azonban nem ad semmiféle aggodalomra okot és rosszulléte múló termésszerű. ANGOL ÍRÓ ERŐTELJES ÍRÁSA A TRIANONI ORSZÁGCSONKÍTÁSRÓL Milyen lenne Anglia, ha Magyaroroszág sorsára juttatná az erőszak? LONDON, febr. 2. — Bever­ley Nichols, az ismert angol író, a Sunday Chronicleban hosszú tanulmányban számol be ma­gyarországi benyomásairól. A gyár népélet, népviselet, tánc és zene varázsának költői hangula­tú ecsetelése után hosszasan magyarázza a trianoni békével megcsonkított Magyarország helyzetét. Az angol olvasó fel­világosítására a következőképen magyarázza el, milyen volna Anglia a trianoni elvek megfele­lő alkalmazása után: “Huntingdon megyei házon, amely ma nem messze fekszik Anglia középpontjától, harminc­két kilométerre lenne az új ide­gen határtól. Cambridgebe csak útlevéllel és vámvizsgálat után mehetnek és odaérkezve, olyan cam­bridgei egyetemet­ találnék, amelyen betiltották az angol nyelv használatát, a városban nem fogadnák el a font sterlin­get, úgyhogy cigarettát vagy újságot csak idegen pénzzel ve­hetnek. Észak felé, Manchester­ben azt találnám, hogy a lapo­kat idegen nyelven nyomtatják, a gyermekeket az iskolákban idegen nyelvre tanítanak, még csak szüleikkel sem beszélhetné­nek angolul és a manchesteri nagyiparos vagy nagykereskedő örülne, ha mint alantas hivatal­nok éhbérért dolgozhatna egy­kori sajt vállalatában. A földbir­tok, amelyen néhány napot töl­töttem, a háború előtt Magyar­­ország kellős közepén feküdt, ma alig egy órányira van a ro­mán határtól és vendéglátó há­zigazdámnak ma át­íz tizedannyi alkalmazottja van, mint a hábo­rú előtt. Az ilyesmi gondolkodó­ba ejtheti az embert” — mond­ja az író. 37 ember halt meg egy indiai bányarobbanásnál CALCUTTA, India, febr. 2.— Iharia Bihar tartományban a Loyabad szénbányában nagy arányú robbanás volt, melyben 37 ember pusztult el. Négy an­golt, egy olaszt és 32 bennszü­löttet ölt meg a robbanás ereje. Megostromolták rendszámok­ért az engedélyt kiadó hivatalokat Több, mint 40.000 kocsihajtó az utolsó percig várt új 1936-ik évre szóló új rendszámainak megvételével és az utolsó napon valóságos ostromállapotban vol­tak a rendszámokat kiadó hiva­talok. Brophy helyettes felügyelő ki­jelentette, hogy az 1935-ös rend­számmal hajtókat irgalmatlanul beidézik, mert mindenkinek ele­gendő időt adtak az új engedé­lyek kiváltására. A 42-ik utcai égő szállodából két nőt mentettek ki A harmadik emelet egyik abla­kából az utcára kiáltoztak se­gítségért. A 228 West 42-ik utcai Mur­ray Apartment é­letes épületében, a harmadik emeleten szombaton este isme­retlen okból tűz támadt, amely­nek során két életveszélybe ke­rült nőt mentettek meg. A hetedik avenuetól 300 láb távolságban lévő szállodában a személyzet és a lakók közül hatvanan, a földszinten levő kü­lönböző helyiségekben pedig százötvenen tartózkodtak a tűz kitörésének idején. Ezek mind sértetlenül menekültek meg. A harmadik emelet egyik lakásá­ban azonban a 22 esztendős Mrs. Ray Thompson és nővére, a 21 éves Miss Mary Barton táncos­nő aludtak, akik már csak ak­kor ébredtek fel, amikor a har­madik emelet egy része lángok­ban állott. A nővérek az uccára nyíló ab­lakokból kiáltoztak segélyért, mire a 42-ik ucca járókelői kö­zül Cornelius O’Leary, 23 éves és Louis Silverman, 24 éves fia­talemberek behatoltak az épü­letbe és a fire-escapen át lehoz­ták őket az utcára. A megjelent tűzoltóknak nagy erőfeszítés árán sikerült az épületet meg­menteni. A BÁNYÁSZOK UNIÓJA ANYAGILAG SEGÍTI ROOSEVELT KAMPÁNYÁT 1700 delegátus egyhangúlag szavazta meg a New Deal ad­minisztráció és az elnök újraválasztásának támogatását WASHINGTON, febr. 2. — A United Mine Workers of Ame­rica, amelynek több, mint fél­millió bányász tagja van és amelynek égisze alatt többszáz helyi szervezet tartozik, 1.700 delegátusának egyhangú szava­zata mellett elhatározta, hogy teljes egészében támogatja Roosevelt elnök és adminiszt­rációjának politikáját. A United Mine Workers szervezet hatás­köre huszonnyolc államra terjed ki és nemcsak az erkölcsi támo­gatást helyezett kilátásba, ha­nem utasította végrehajtó ta­nácsát, hogy Roosevelt elnök újbóli megválasztásának kam­pányát anyagilag is támogassa. A delegátusok óriási lelkese­déssel szavazták meg a határo­zati javaslat elfogadását és utá­na percekig állva éljenezték Roosevelt elnököt. A United Mine Workers of America, az amerikai bányászok uniója, amely az American Fe­deration of Labor kötelékébe tartozó szervezetek közül szám­arányában a legnagyobb, prece­denst állított fel ezzel a lépésé­vel. Soha ezelőtt munkásszerve­zet ilyen messzire nem ment el az országos politikai mozgalmak támogatásában, kivéve azt az egyetlen esetet, amikor 1924- ben az American Federation of Labor végrehajtó tanácsa indor­­izálta La Follette elnök jelölését. A bányászok 2 millió 300 ezer dolláros “háborús alap”-pal ren­delkeznek, amelyből bőven ada­kozhatnak Roosevelt elnök újra­­választási kampányalapja ja­vára. Nagy harc indul meg az inflációért, ha Roosevelt elnök új adót kér A Ház inflációs csoportja Patman képviselő vezetése mellett minden erejét az esetle­ges új adó megszavazása ellen összpontosítja­­ WASHINGTON, febr. 2. — A Ház egyik tekintélyes csoportja végleg döntött amellett, hogy a pénz inflációja érdekében nagyarányú mozgalmat indít. Egyidejűleg ugyanez a csoport tökéletesítette azokat a terveket, amelyek szerint a törvényhozás mindkét házában felveszik a harcot az infláció, vagyis a pénz felhígítása mellett akkor és abban az esetben, ha Roosevelt elnök további adókat követel a­ veteránok bonuszának fedezé­sére­ Az inflációs csoportnak Pat­man texasi képviselő, az elejtett “greenback” bonusz törvényja­vaslat szerzője a feje. Ez a cso­port elhatározta azt is, hogy ez­­időszerint nem szorgalmazza az új farm finanszírozási tervek keresztülvitelét, mert­­minden erejét a bónusz kérdésre össz­pontosítja. A stratégia kedvéért az inflá­ciós csoport egyhangúlag meg­szavazta, hogy nem akadályozza meg a 2,237 milliós összegű költ­ségvetés megszavazását. Ezt az összeget az elnök a veterán bó­­nuszok kifizetésére kérte a tör­vényhozástól. A Ház inflációs csoportjának gyűlésén mindössze ötven kép­viselő vett részt. Mindazonáltal a Ház vezetői meglehetős nyug­talansággal szemlélték, hogy az a mozgalom, ha egyelőre szerény­­ formák között, de mégis lábra-­­ kapott. Ezek mellett határozott jelek­­ mutatkoztak arra nézve is, hogy a veteránoknak erőteljes lobi-csoportja is akcióba lép az infláció híveinek oldalán, abban az esetben, ha Roosevelt elnök ragaszkodnék újabb adókhoz a veteránoknak kifizetendő bó­­nuszpénzek fedezése érdekében. A RENDŐRSÉG FELKÉSZÜLTEN VÁRJA A JANITOROK SZTRÁJKJÁT Manhattanben 1200 épületben állhat elő zavar lift és fű­tési szolgálatban, valamint a világításban Lewis J. Valentine, New York város rendőrfőnöke minden részletre kiterjedő rendeletet adott ki arra az­ esetre, ha a mai nap folyamán tényleg kezdetét venné a liftkezelők, házmesteri munkások és porterek kilátásba helyezett sztrájkja. A new yorki rendőrség teljesen felkészülten várja a bajokat, amelyek a sztrájkkal kapcsolatban a hatal­mas iroda és más középületek­ben felmerülhetnek. Időközben a Building Service Employes International Union teljes titokzatosságba burkolód­­zott sztrájk­tervei dolgában, amely Manhattan szívében kö­rülbelül 1.200 épületet fog érin­teni. Ezeknek az épületeknek a­z unióval kötött szerződése a múlt pénteken este járt le­ A new yorki rendőrség tag­jaitól a rendőrfőnök a mai nap­pal kezdődően visszavonta az összes szabadságolási engedé­lyeket. Az egyes rendőrállomá­sokon nagyobb tartalék legény­ség várakozik minden esthető­­ségre felkészülten, hogy abban a pillanatban segítséget nyújt­hasson,, amikor arra szükség mutatkozik. Számítanak ugyan­is arra, hogy a liftek megállása, a fűtés beszüntetése és az eset­leges világítási szolgálatok meg­akadályozása is komoly zavaro­kat idézhetnek elő nagyon sok helyen. James J. Bambrick, a unió el­nöke kijelentette, hogy a sztrájk alól fel vannak mentve a kórhá­zak, agg otthonok, városi épüle­tek és bizonyos középületek al­kalmazottai. Ezzel szemben azonban a unió ragaszkodik ahhoz a taktikai tervéhez, hogy más helyeken nem ad előzetes figyelmeztetést arra, hogy a sztrájk kezdetét veszi. Megint szerepelt Trebitsch Lincoln Tiltakozik az ellen, hogy “titkos szerzetesnek” nevezik LONDON, febr. 2. — Cso- Kung buddhista szerzetes, aki a magyar származású Trebits Lincoln nevű nemzetközi kalan­dorral azonos, a sanghaji kínai kerületi bíróság előtt rágalma­­zási pert indított egy helybeli orosz lap ellen, amely azt állítot­ta róla, hogy titkos szerepet játszik az abesszin háborúban. Erkölcsi kártérítés címén tíz­ezer kínai dollárt kért a kalan­dor. A bíró elutasította a pa­naszt azzal az indokolással, hogy a hírt az orosz lap egy cseh új­ságból vette át és csak azt a so­vány elégtételt adta a pana­szosnak, hogy elrendelte, hogy az ügyről közölt tudósításban a kínai lapok ne nevezzék őt­­ti­tokzatos szerzetesinek. Sebesség ellenőrző készü­léket kellett felszerelnie autójára TRENTON, N. J., febr. 2. — Automobil sebesség ellenőrző készüléket kellett felszerelni ko­csijára Robert R. Greenburger, 20 éves, 58 Madison Avenue, Mount Holly, N. J.-i lakosnak, akit gyorshat­ás miatt már több ízben megbüntettek. Arthur W. Ma£ee motor jármű­­biztos ehhez a feltételhez kötötte azt, hogy Robert R­ Greenburger vissza­kaphassa hajtási engedélyét. Oklahomában harcot indí­tanak az olajkutak ellen OKLAHOMA CITY, febr. 2. — A város háztulajdonosai har­cias lépésekre szánták el magu­kat, mert az olajkutak egyre szaporodnak a város környékén. Egyik másik helyen az olaj­kút már a lakóházak kertjének köz­vetlen környékét csúfítja el. A North Side-on már valóságos harcvonalat állítottak fel és el­határozták, hogy az olajfúrókat ha kell, erőszakkal akadályoz­zák meg a határvonal átlépésé­ben. ‘Eladta’ Angliának a jugoszláv kikötőket a miniszterelnök Egy jugoszláv képviselő súlyos vádjai Sztojadinovics miniszter­elnök ellen BELGRÁD, febr. 2. — A szerb parlamentnek ama bizottságá­ban, amely a nemzetközi szerző­désekkel foglalkozik, kínos eset történt. Sztojadinovics Dragisa képvi­selő, Jeszics volt miniszterelnök híve és barátja, hevesen meg­támadta Sztojadinovics minisz­terelnököt. Szemére vetette, hogy pénzzel támogatta a görög királypárti mozgalmat, a catta­­rói és sebenicói jugoszláv kikö­tőket pedig eladta Angliának. A miniszterelnök felháboro­dással utasította vissza ezeket a vádakat és kijelentette, hogy Jugoszláviában senki sem adott pénzt a görögországi királypárti mozgalom céljaira. Arról sem lehet szó, hogy bárkinek is elad­ták volna a cattarói és sebenicói kikötőt. Végül azt hangoztatta a mi­niszterelnök, hogy Jugoszlávia hű marad a népszövetségi politi­kához, tehát részt kell vennie a Népszövetség minden mozgal­mában. A Hauptmann ügy további vizsgálatára két detektívet rendelt ki Schwartzkopf TRENTON, N. J., febr. 2. — H. Norman Schwartzkopf ezre­des két legjobb detektívjét ren­delte ki annak a vizsgálatnak le­folytatására, amelyet a Lind­­bergh-baby elrablásának ügyé­ben Hoffman kormányzó köve­tel. A két detektív John J. Lamb kapitány és Arthur Keaton had­nagy. MEGÖLTEK KÉT BANKRABLÓT A HARMADIKAT PEDIG ELFOGTÁK A segítségül hívott célbalövő bajnokok lőtték le a vak­merő fegyveres rablókat LOS ANGELES, febr. 2. — Három fegyveres bandita állí­tott be a Southern County bank­ba, mely történetesen a San Valley céllövő sportklubnak köz­vetlen közelében van. Tillie Ir­win, az El Monte című újságnak nőriportere épen telefonbeszél­getést folytatott Alice Williams bankpénztárosnővel, mikor a banditák beléptek. Alice Willi­ams bekiáltotta a telefonba: “Rablás készül”. Ez elegendő volt szemfüles riporternőnek, aki nemcsak a rendőrséget értesítette azonnal történtekről, hanem a célbalövő klubot is felhívta. A klub tagjai közül vagy 12-en siettek töltött fegyverrel a bank felé. Az egyik banditát, Frank Smithet, a bank ajtajában fülelték le, aki azon­nal tüzelni kezdett, de lefegyve­rezték, a másik kettőt menekü­lés közben terítették le a kitűnő célbalövők- A revolverharc so­rán egy rendőr is megsérült. 10.904 közlekedési kihágás egy hónapban Ez év januárja rekordot tö­rő volt a közlekedési kihágások számában. Nem kevesebb, mint 10.904 ilyen ügy került a közle­kedési bíróságok elé, míg tavaly januárban mindössze 4824 volt az ilyen ügyek száma. A leg­több kihágás egészen csekély természetű. Negyvennyolc olyan autóhajtó volt, akiket súlyosabb mulasztás miatt állítottak bíró­ság elé, 362 a vádlottak közül pénz hiányában leülte a bünte­tését.

Next