Amerikai Magyar Népszava, 1936. április (37. évfolyam, 92-121. szám)
1936-04-01 / 92. szám
AN AMERICAN NEWSPAPER PRINTED IN THE MAGYAR UNGOAOE. PROMULGATING AMERICAN IDEAS AND IPRINCIPLER TO THE LIBERTY ‘LOVING MAGYAR PEOPLE Metropolitan EditionAmerikai AMERICAN HUNGARIAN PEOPLES VOICENépszava THE OLDEST HUNGARIAN DAILY NEWSPAPER A LEGRÉGIBB 18 LEGELTERJEDTEBB MAGYAR NAPILAP AZ EGYESÜLT ÁLLAMOKBAN MELYNEK MINDEN SORA AZ AMERIKÁBAN ELŐ MAGYARSÁG ÉRDEKEIT SZOLGÁIJA Mai számunk 6 oldal VOL. XXXVII. Év. No. 92. Szám NEW YORK, METROPOLITAN EDITION SZERDA, 1936. ÁPRILIS 1. Egyes szám ára 3 cent 48 órára elhalasztották Hauptmann kivégzését EZER MILLIÓ DOLLÁRT KÉRNEK AZ ÁRVIZEK MEGAKADÁLYOZÁSÁRA A kongresszus pénzügyi bizottsága tíz évre akarja megszavaztatni ezt az összeget Fél millió folyt be New Yorkban a károsultak segélyezésére eddig Irán visszahívta amerikai követét és a konzuljait WASHINGTON, D. C., március 31. — A szenátusi kereskedelmi ügyek bizottsága előtt fekvő árvízgátlási törvényjavaslathoz egyre újabb és újabb pótlásokat javasolnak a kongresszus két házának tagjai és az eredetileg 300 millióra tervezett költségvetés valószínűleg ezer millióra rúg majd mire a javaslat a kétHázból kikerül. A keleti államok képviselői nagyobbára elleneztékeddig az árvíz meggátlásokra kért összegek megszavazását, mert azt tartották, hogy csak a nyugati államokat segítette minden ilyen költségvetés és a keletiek csak fizették a maguk részét belőle. Tavaly is Tydings szenátor volt az, aki megakadályozta az alsóházban megszavazott összeg szenátusi elfogadását, de ezúttal Maryland állam, Tydings állama is sokat szenvedett az árvíztől és így a szenátor most már hajlamosabb a költségek megszavazására, mint tavaly. Senator Copeland, aki a kereskedelemügyi bizottság elnöke, kijelentette, hogy attól tart, hogy a 200 millió, amit eredetileg javasolt a bizottság a meggátlás céljaira, ezer millióra fog rúgni és azt hiszi, hogy a kongresszus meg fogja szavazni ezt az összeget is, amit a bizottság tíz évre javasol beosztani. Évi száz millió dollár még nem olyan eget rázó összeg, amitől visszariadna a kongresszus, ha a jövő áradásokat el akarja kerülni. — Valójában, mondotta Copeland, nem sokat lehet ennyi pénzzel csinálni az egész ország területén, de jobb, mintha semmit sem csinálunk. Robinson szenátor volt az egyetlen tanú tegnap a bizottság előtt. Ő a többség vezére a szenátusban s nagyon mellette van, hogy minél szélesebb programot dolgozzon ki a bizottság a jövő árvizek elhárítására. Az amerikai Vörös Kereszt new yorki fiókja eddig 459.000 dollárt gyűjtött az árvízkárosultak számára és a tegnapi napon újabb 21.000 dollár folyt be a Vörös Kereszt pénztárába e célra. A new yorki fiók eredeti programja csak 350.000 dollárig terjedt és ezt máris jóval túlhaladta. A gyűjtést folytatják, mert nagyon sok még mindig azoknak a száma, akik segélyre szorulnak. Az amerikai sajtó bántó megjegyzései miatt bőszült fel a perzsák kormánya WASHINGTON, márc. 31. — Az iráni, (perzsa) kormány arról értesítette az amerikai külügyi hivatalt, hogy a washingtoni követség új palotáját lezárja és visszahívja az amerikai képviseletet úgy Washingtonból, mint a new yorki konzulátust. Iránnak csak egyetlen konzulátusa van az Egyesült Államokban és az New Yorkban van. Irán követét ugyanis néhány nőnappal ezelőtt súlyos sérelem érte, mert Elkton, Marylandban gyorshajtásért letartóztatták és a követ, Ghaffar Djalal megütötte a rendőrt, aki bevitte. Ebből nagy diplomáciai zavarok keletkeztek és Hull külügyi államtitkár nem épen hízelgő hangon nyilatkozott az iráni követ eljárásáról, mondván, hogy a külföldi képviselőknek ép olyan kötelességük betartani az ország törvényeit, mint a polgárságnak. A perzsa kormány visszahívta Djalalt és nem küpött másik követet helyette. De nem ez volt az oka a követség megszüntetésének, jelentette ki a helyettes követ, hanem az, hogy az amerikai lapok igen tiszteletlenül írtak az incidensről és nem kímélték a derék irániakat. Hiába magyarázta nekik Hull külügyi államtitkár, hogy Amerikában a sajtó szabad és azt ir amit akar, hogy a kormánynak nincs rá befolyása, ez nem használt. Irán nem akar Amerikában képviseletet ezek után és majd a teheráni amerikai követ útján intézi el a dolgait Amerikával. AZ UTOLSÓ PERCBEN HALASZTOTTA EL BRUNO RICHARD HAUPTMANN KIVÉGZÉSÉT . MARK C. KIMBERLING, A TRENTONI, N. I.-I ÁLLAMI FEGYINTÉZET IGAZGATÓJA Hauptmann nem tágított attól, hogy az igazat vallotta tárgyalásán - Délután zokogott, de később újra visszanyerte hidegvérét TRENTON, N. J., márc. 31. —Drimo Richard Hauptmann kivégzését az utolsó percben 48 órára elhalasztották. Ahalasztást Mark O. Kimberling, a trentoni re*^ '*az igazgatója adta, az egyedüli ember, akinek joga volt erre, miután Trenchard bíró, aki a Hauptmann ügyben az ítéletet hozta, nem volt hajlandó haladékot adni a halálraítélt németnek. Kimberling délután kérdést intézett a Paul H. Wendell, volt ügyvéd ügyében tárgyaló Grand Juryhez, amelytől azt a választ kapta, hogy tartsa a telefonvonalát este 8 óráig nyitva. Kimberling kijelentette, hogy 8 óra 30 percig vár, de 8 órakor, az utolsó pilanatban sajáthatáskörében elhalasztotta a kivégzést. Ugyanakkor Charles Zied, kinek kivégzése szintén kedd estére volt kitűzve, 30 naphhalasztást kapott. __________ TRENTON, N. J., március 31. — Bruno Richard Hauptmann, aki vasidegével, külsőleg teljesen változatlan arcával egyike volt a trentoni siralomház leghidegvérűbb lakóinak, Mark. O. Kimberling ezredes fegyházigazgató jelentései szerint néhány órával a kivégzésére kitűzött idő előtt zokogva mondta Kimberjingnek, hogy Jersey állam ártatlan embert ültet a villamosszékbe, kinek nem volt más bűne, mint az, hogy megjegyzett, gyanús pénzt találtak nála, de aki semmit sem tud a Lindbergh gyermek megöléséről és elrablásáról. Az idegroham elmúltával azonban részben ismét visszanyerte hidegvérét. Hauptmann nyugtalanul tölítötte utolsó éjszakáját. A féltizenegy órától reggeli negyed hatig leveleket irt, édesanyjához intézett levele több oldalra terjed. Sokat beszélgetett őreivel, akik előtt ismételten azt hangoztatta, hogy a Lindbergh gyermek megölésének rejtélye nincs megoldva az ő kivégzésével, csodálkozott azon, hogy nem kapott halasztást, mikor vizsgálati fogságban tartanak valakit, aki bevallotta a gyilkosságot, nyilván a félőrült trentoni ügyvédre Paul H. Wendelre célzott, aki időközben két ízben visszavonta vallomását, majd ismét beismerte a tett elkövetését. Közben megrendelték utolsó vacsoráját is, mely a következő: zeller, olivebogyók, sült csirke, burgonya, zöld borsó, gyümölcs, sütemény és kávé. “Szeretném, — mondotta — ha ezt az utolsó vacsorát Dr. Londonnak tálalnák fel.” Condonnal szemben nagyon el volt keseredve, ő volt az, aki ráismert a temetőben és mindvégig megmaradt vallomása mellett, hogy a titokzatos “John”, aki a váltságdíj pénzt átvette tőle, Hauptmann volt. A kivégzés esti 8 órára volt kitűzve. A védelem egyedüli reménye az volt, hogy Trenchard bíró, aki az ítélet meghozta, utolsó pillanatban mégis elhalasztja a kivégzést. A két Trentont már kora reggel ellepték az újságírók, a kivégzőszobát rendbehozták, Elliot, az állami ítélet végrehajtó, kipróbálta a villamosszéket, a kivégzésre meghívott tanuk s újságírók, számszerűit 40, már délután ott voltak és Kimberling warden mindent előkészített a kivégzés végrehajtására. Rev. John Matthiesen, Hauptmann lelkipásztora, ki állandó látogatója volt a siralomházban, szentül meg van győződve arról, hogy Hauptmann ártatlan, kijelentette, hogy New Jersey állam “tudatos gyilkosságot” követ el kivégzésével, “ha annyira ismernék, mint én, akkor mindannyian azt mondanák, amit én mondok, hogy nem ő ölte meg a Lindbergh gyermeket”. Rév. Matthiesen reggel kijelentette, hogy Hauptmann nem akar az utolsó percben hamis vallomások s árán további haladékhoz jutni, nem akarja megbélyegezni a gyermekét és több ízben mondotta, hogy gyermeke nőjjön fel abban a tudatban, hogy atyját ártatlanul végezték ki, egy percig se higyje azt, hogy atyja egy másik gyermek gyilkosa vagy elrablója volt. Az őrök egy pillanatra sem hagyták egyedül Hauptmannt, nehogy öngyilkosságot kövessen el, vagy kíséreljen meg. Nyakkendőjét, övét elvették és semmi olyat nem hagytak birtokában, amivel kárt tehetne önmagában. Az állami fegyházat délután erős rendőrkordon vette körül s csakis azok juthatnak a kordonon túlra, akik igazolójegyet tudnak felmutatni. Bruno Richard Hauptmann két legutolsó arcképe PAUL H. WENDEL felfüggesztett trentoni ügyvéd, ki szintén azt vallotta, hogy ő a tettes, de visszavonta vallomását GASTON B. MEANS aki a leavensworthi fegyházban azt vallotta, hogy ő volt a Lindbergh baba gyilkosa Halállal ért véget a gyermekek játéka Az 5 éves Herbert Harf, 11 éves William Sadock és vele egykorú Stanley Jassel, a 7913 Bay Parkwayn lévő ház hátsó udvarában játszadoztak. A hátsó udvarba a bejárat egy hét és fél láb magas árkádos tégla ajtón át vezetett, melyet vasdiszítmény hidalt át A gyerekek a vasdiszítményen hintáztak, mely azonban ledöntötte a téglafalat és a leomló faltörmelék és téglák elborították a gyerekeket. A két idősebb fiú minden baj nélkül úszmeg a balesetet, egy karcolás sem érte őket, de az öt éves Herbertet fején érte és azonnal megölte egy lezuhanó tégla. A szerencsétlen gyerekeket a lakók ásták ki a törmelékek alól, de a kis Herberten nem lehetett segíteni a hatalmas ütés betörte koponyáját és azonnali halált okozott. Honfátok tüntetése a szerb uralom ellen ZÁGRÁB, márc. 31. — A városban ismét heves és véres tüntetések voltak a szerbek uralma ellen. Több helyen öszszetűztek a tüntetők a rendőrséggel és az eddigi jelentések szerint a lázongásoknak huszonhárom sebesültje volt, kik közül nyolc rendőr. Több helyen lövöldöztek a kivonult rendőrökre, akik minden tömeges csoportosulást fel akartak oszlatni. A zágrábi egyetemen 500 diák sáncolta f el magát és az épületet erős rendőr kotálon veszi körül. Bécsből érkezett jelentések szerint a tüntetések Stephen Jawor diák temetésén kezdődtek, akit 1929-ben politikai okokból elzártak és aki most a börtönben halt meg. VERA A TANSZÉKBEN MESÉLI TOVÁBB SZERELME TÖRTÉNETÉT Vera .Stretz, harminc esztendős úrilány, aki szeretőjét a múlt év november havában revolverrel megölte, már harmadnapja folytatja az élete történetének elmondását és elérkezett a meggyilkolt német gyáros, Fritz Gebhardtal való viszonyának ismertetéséhez. Gebhardt azt mondta volt neki, hogy feleségül fogja venni, mert a feleségétől könnyen elválhatik a német törvények értelmében, mert az asszony zsidó vallású. Mikor Európába utazott Gebhardt, azt mondta neki és levelekben is azt írta, hogy elválik közben a feleségétől és mikor visszajön New Yorkba, őt fogja elvenni. Négy nappal a visszatérése után azonban bekövetkezett a gyilkosság. A tegnapi tárgyaláson Leibowitz védőügyvéd előre figyelmeztette a védencét, hogy ez a nap lesz a legnehezebb a tanúszékben, mert a gyilkosság részleteit kell majd elmondania és az ügyvéd a reggeli órákban kijelentette az újságírók előtt, hogy Vera Stretz tudatában van annak, ami rá vár a nap folyamán és hogy el van tökélve arra, hogy elmond mindent és az őszinte igazságot mondja majd el. Vera védelme abból áll, hogy a gyilkosságot önvédelemből követte el és nem előre megfontolt szándékkal. A keddi tárgyaláson Vera Stretz elmondotta annak az éjszakának a történetét, amelyen a gyilkosság történt. “Este fél tizenkettőig olvastam és kötöttem a szobámban, aztán lefeküdtem aludni. Alig aludtam el, amikor a telefon szólt és Gebhardt hívott fel a szobájába, amely két emelettel magasabban volt, mondván, hogy nagyon rosszul érzi magát és azt akarja, hogy ápoljam. Előző ese megmondtam neki, hogy csak az esküvő után, leszek megint az övé. Ezen ő csak nevetett és azt felelte, hogy kéretlenül is jövök majd hozzá. De nem mentem és két napig nem is láttam.” Vera Stretz aztán elmondotta, hogy Gebhardt lefeküdt az ágyba, ő meg a szekrény fiókhoz ment, hogy kivegye a melegítő eszközt amit használni szokott betegsége esetén. A fiókban látta a revolvert és a gol Ivókat. Gebhardt a háta mögé állott és megfogta a karjait, megcsókolta a nyakát és noha ő tiltakozott, rávetette az árgyra. Azt mondta neki Gebhardt, hogy nincs semmi baja, csak ki akarta próbálni hogy feljönne-e hozzá ha hívná. Az ügyésznek arra a kérdésére, hogy volt-e ekkor viszonyuk egymással, a lány azt felelte: “Lehet, nem tudom biztosan.” Kiabálni nem kiabált, azt is bevallotta a lány, sőt azt is mondta O’Brien kérdésére, hogy nem érzett iránta gyűlöletet. Azt azonban hangsúlyozta a kérdésekre való válaszában, hogy ekkor már nem tartotta Gebhardtot “gentlemannak”. Aárgyalás holnap folytatják. HAUPTMANN ÉDESANYJA SÍR ÉS HAJTOGATJA: A FIAM ÁRTATLAN A hetven éves öreg asszonyt a szomszédok látogatják és együtt imádkoznak az öreg Hauptmannéval KAMENTZ, Németország, márc. 31. — Frau Paulina Hauptmann, Bruno Richard Hauptmann hetven éves, ráncos arcú anyja, aki az utolsó hónapokban a sok gondtól és szomorúságtól szinte elfonnyadt, könynyes szemekkel várta a hírt a fia kivégzéséről. “A fiam ártatlan,” hajtogatta egész nap. “Azoknak az embereknek ott kinn nincs lelki éslelkiismeretük, az én Richardom az ő áldozatuk.” “Nem volt olyan keserves elveszíteni azt a két fiamat, akik a hazáért haltak meg, mint amilyen keserves Richardot elveszíteni ilyen borzalmas módon.” A látogató újságíróknak mutatta a családi albumot, amelyben a két eleset fia arcképét mutogatta. A negyedik fia Drezdában él, de az nem akar hallani sem Richardról, mint ahogy Bruno Hauptmannt otthon nevezik. Az öregasszony elmondta, hogy abban reménykedett, hogy Hauptmann és a felesége majd meglátogatják a múlt júniusban, amikor a hetvenedik születésnapját ünnepelte, de abból nem lett semmi. A kis szalonjában egész nap vendégeket fogadott az öreg néni és mindenkinek elsírta, hogy a fia ártatlan és hogy gonosz emberek akarják elpusztítani. “Mindig imádkozom értük,” meséli sírva, “de erről a borzasztó dologról nem beszélünk soha.” “Az volt az érzésem egész nap, hogy valami borzasztó dolog fog történni. Jaj, Istenem, mi történhetik még?” Védői fel is keresték a délután folyamán Thomas W. Tran , HALÁLLAL FENYEGETTÉK HOFFMANT A newarki rendőrség a névtelen telefonálókat nyomozza, akik egy patikából hívták fel a rendőrséget A HAUPTMANN REJTÉLYES BARÁTAI vében halasztás iránti kérelmü- -------------------------------------NEWARK, márc. 31. — A newarki rendőrfőnökség azt a rejtélyes telefonálót keresi, aki halállal fenyegette Hoffman kormányzót, s aki mondta, hogy abban a percben ölik meg, amikor Hauptmannt kivégzik. A rendőrfőnökség telefonkezelője kapta az üzenetet a következő formában: “Ki beszél ott? Kihez beszélek?” kérdezte a felhívó. “A rendőrfőnökség telefonkezelője,” mondta a redőrtiszt. “Mi a neve” kérdezte amaz. “John Fagan, kezelőtiszt,” mondta a rendőrségi ember. “Hát mondja meg Hoffman kormányzónak, hogy amelyik percben kivégzik Hauptmainnt holnap este, őt agyonlőjük.” A kezelő erre azt felelte, hogy tartsa az illető a kagylót, majd összeköti valakivel, mert időt akart nyerni, hogy megállapítsa honnan jön a hívás. Köziben már erre nézve intézkedett is. “Nem tartom a kagylót,” felelte a felhívó. “Én mondom önnek, ön meg adja át az üzenetet.” Ezzel le is tette a kagylót, de közben a kezelő már intézkedett, hogy a hívó állomás címét megkapja. Ez az állomás Abraham Ruttenberg patikájában van, ahonnan este kilenc és tíz között két férfi végzett hívásokat a patika tulajdonos szerint.