Amerikai Magyar Népszava, 1936. április (37. évfolyam, 92-121. szám)

1936-04-01 / 92. szám

AN AMERICAN NEWSPAPER PRINTED IN THE MAGYAR UNGOAOE. PROMULGATING AMERICAN IDEAS AND IPRINCIPLER TO THE LIBERTY ‘LOVING MAGYAR PEOPLE Metropolitan EditionAmerikai AMERICAN HUNGARIAN PEOPLES VOICENépszava THE OLDEST HUNGARIAN DAILY NEWSPAPER A LEGRÉGIBB 18 LEGELTER­JEDTEBB MAGYAR NAPILAP AZ EGYESÜLT ÁLLAMOKBAN MELYNEK MINDEN SORA AZ AMERIKÁBAN ELŐ MAGYAR­SÁG ÉRDEKEIT SZOLGÁIJA Mai számunk 6 oldal VOL. XXXVII. Év. No. 92. Szám NEW YORK, METROPOLITAN EDITION SZERDA, 1936. ÁPRILIS 1. Egyes szám ára 3 cent 48 órára elhalasztották Hauptmann kivégzését EZER MILLIÓ DOLLÁRT KÉRNEK AZ ÁRVIZEK MEGAKADÁLYOZÁSÁRA A kongresszus pénzügyi bizottsága tíz évre akarja meg­szavaztatni ezt az összeget­­ Fél millió folyt be New Yorkban a károsultak segélyezésére eddig Irán visszahívta amerikai követét és a konzuljait WASHINGTON, D. C., március 31. — A szenátusi keres­kedelmi ügyek bizottsága előtt fekvő árvízgátlási törvényjavaslat­hoz egyre újabb és újabb pótlásokat javasolnak a kongresszus két házának tagjai és az eredetileg 300 millióra tervezett költség­­vetés valószínűleg ezer millióra rúg majd mire a javaslat a két­­Házból kikerül. A keleti államok képviselői nagyobbára ellenezték­­eddig az árvíz meggátlásokra­­ kért összegek megszavazását, mert azt tartották, hogy csak a nyugati államokat segítette minden ilyen költségvetés és a keletiek csak fizették a maguk részét belőle. Tavaly is Tydings­­ szenátor volt az, aki megakadá­lyozta az alsóházban megszava­­­zott összeg szenátusi elfogadá­sát, de ezúttal Maryland állam, Tydings állama is sokat szenve­dett az árvíztől és így a szená­tor most már hajlamosabb a költségek megszavazására, mint tavaly. Senator Copeland, aki a ke­reskedelemügyi bizottság elnöke, kijelentette, hogy attól tart, hogy a 200 millió, amit eredeti­leg javasolt a bizottság a meg­­gátlás céljaira, ezer millióra fog rúgni és azt hiszi, hogy a kong­resszus meg fogja szavazni ezt az összeget is, amit a bizottság tíz évre javasol beosztani. Évi száz millió dollár még nem olyan eget rázó összeg, amitől vissza­riadna a kongresszus, ha a jövő áradásokat el akarja kerülni. — Valójában, mondotta Copeland, nem sokat lehet ennyi pénzzel csinálni az egész ország terüle­tén, de jobb, mintha semmit sem csinálunk. Robinson szenátor volt az egyetlen tanú tegnap a bizottság előtt. Ő a többség vezére a sze­nátusban s nagyon mellette van, hogy minél szélesebb programot dolgozzon ki a bizottság a jövő árvizek elhárítására. Az amerikai Vörös Kereszt new yorki fiókja eddig 459.000 dollárt gyűjtött az árvízkárosul­tak számára és a tegnapi napon újabb 21.000 dollár folyt be a Vörös Kereszt pénztárába e célra. A new yorki fiók eredeti pro­gramja csak 350.000 dollárig terjedt és ezt máris jóval túl­haladta. A gyűjtést folytatják, mert nagyon sok még mindig azoknak a száma, akik segélyre szorulnak. Az amerikai sajtó bántó meg­jegyzései miatt bőszü­lt fel a perzsák kormánya WASHINGTON, márc. 31. — Az iráni, (perzsa) kormány ar­ról értesítette az amerikai kül­ügyi hivatalt, hogy a washing­toni követség új palotáját lezárja és visszahívja az amerikai kép­viseletet úgy Washingtonból, mint a new yorki konzulátust. Iránnak csak egyetlen konzulá­tusa van az Egyesült Államok­ban és az New Yorkban van. Irán követét ugyanis néhány nőnappal ezelőtt súlyos sérelem érte, mert Elkton, Marylandban gyorshajtásért letartóztatták és a követ, Ghaffar Djalal meg­ütötte a rendőrt, aki bevitte. Ebből nagy diplomáciai zavarok keletkeztek és Hull külügyi ál­lamtitkár nem épen hízelgő han­gon nyilatkozott az iráni követ eljárásáról, mondván, hogy a külföldi képviselőknek ép olyan kötelességük betartani az ország törvényeit, mint a polgárság­nak. A perzsa kormány vissza­hívta Djalalt és nem küpött másik követet helyette. De nem ez volt az oka a kö­vetség megszüntetésének, jelen­tette ki a helyettes követ, ha­­nem­ az, hogy az amerikai lapok igen tiszteletlenül írtak az in­cidensről és nem kímélték a derék irániakat. Hiába magya­rázta nekik Hull külügyi állam­titkár, hogy Amerikában a saj­tó szabad és azt ir amit akar, hogy a kormánynak nincs rá befolyása, ez nem használt. Irán nem akar Amerikában képvise­letet ezek után és majd a tehe­­ráni amerikai követ útján inté­zi el a dolgait Amerikával. AZ UTOLSÓ PERCBEN HALAS­ZTOTTA EL BRUNO RICHARD HAUPTMANN KIVÉGZÉSÉT . MARK C. KIMBERLING, A T­RENTONI, N. I.-I ÁLLAMI FEGYINTÉZET IGAZGATÓJA Hauptmann nem tágított attól, hogy az igazat vallotta tárgyalásán - Délután zokogott, de később újra visszanyerte hidegvérét TRENTON, N. J., márc. 31. —Drimo Richard Hauptmann kivégzését az utolsó percben 48 órára elhalasztották. A­­halasztást Mark O. Kimberling, a trentoni re*^ '*az igazgatója adta, az egyedüli ember, akinek joga volt erre, miután Trenchard bíró, aki a Hauptmann ügyben az ítéletet hozta, nem volt hajlandó haladékot adni a halálra­ítélt németnek. Kimberling délután kérdést intézett a Paul H. Wendell, volt ügyvéd ügyében tárgyaló Grand Juryhez, amelytől azt a választ kapta, hogy tartsa a telefon­­vonalát este 8 óráig nyitva. Kimberling kijelentette, hogy 8 óra 30 percig vár, de 8 óra­kor, az utolsó pilanatban saját­­hatáskörében elhalasztotta a kivégzést. Ugyanakkor Charles Zied, kinek kivégzése szintén kedd estére volt kitűzve, 30 naphhalasztást kapott. __________ TRENTON, N. J., március 31. — Bruno Richard Hauptmann, aki vasidegével, külsőleg tel­jesen változatlan ar­cával egyike volt a trentoni siralomház leghidegvérűbb lakóinak, Mark. O. Kim­berling ezredes fegyházigazgató jelentései szerint néhány órával a kivégzésére kitűzött idő előtt zokogva mondta Kimberjingnek, hogy Jersey állam ártatlan embert ültet a villamosszékbe, kinek nem volt más bűne, mint az, hogy megjegyzett, gyanús pénzt találtak nála, de aki semmit sem tud a Lindbergh gyermek megöléséről és elrablásáról. Az idegroham elmúltával azonban részben is­mét visszanyerte hidegvérét. Hauptmann nyugtalanul töl­­ítötte utolsó éjszakáját. A f­­éltizenegy órától reggeli negyed hatig leveleket irt, édes­anyjához intézett levele több oldalra terjed. Sokat beszélgetett őreivel, akik előtt ismételten azt hangoztatta, hogy a Lindbergh gyermek megölésének rejtélye nincs meg­oldva az ő kivégzésével, csodál­kozott azon, hogy nem kapott halasztást, mikor vizsgálati fog­ságban tartanak valakit­, aki be­vallotta a gyilkosságot, nyilván a félőrült trentoni ügyvédre Paul H. Wendelre célzott, aki időközben két ízben visszavonta vallomását, majd ismét beismer­­te­ a tett elkövetését. Közben megrendelték utolsó vacsoráját is, mely a következő: zeller, olivebogyók, sült csirke, burgonya, zöld borsó, gyümölcs, sütemény és kávé. “Szeretném, — mondotta — ha ezt az utolsó vacsorát Dr. Londonnak tálalnák fel.” Condonnal szemben nagyon el volt keseredve, ő volt az, aki rá­ismert a temetőben és mindvé­gig megmaradt vallomása mel­lett, hogy a titokzatos “John”, aki a váltságdíj pénzt átvette tőle, Hauptmann volt. A kivégzés esti 8 órára volt kitűzve. A védelem egyedüli reménye az volt, hogy Trenchard bíró, a­ki az ítélet meghozta, utolsó pil­lanatban mégis elhalasztja a kivégzést. A két­ Trentont már kora reggel ellepték az újságírók, a ki­­végző­­szobát rendbehozták, Elliot, az állami ítélet végre­hajtó, kipróbálta a villamos­­széket, a kivégzésre meghívott tanuk s újságírók, számszerűit 40, már délután ott voltak és Kimberling warden mindent előkészített a kivégzés végrehajtására. Rev. John Matthiesen, Hauptmann lelkipásztora, ki állandó látogatója volt a si­ralomházban, szentül meg van győződve arról, hogy Hauptmann ártatlan, kijelentette, hogy New Jersey ál­lam “tudatos gyilkosságot” kö­vet el kivégzésével, “ha annyira ismernék, mint én, akkor mind­annyian azt mondanák, amit én­ mondok, hogy nem ő ölte meg a Lindbergh gyermeket”. Rév. Matthiesen reggel kijelentette, hogy Hauptmann nem akar az utolsó percben hamis vallomá­sok s árán további haladékhoz jutni, nem akarja megbélyegez­ni a gyermekét és több ízben mondotta, hogy gyermeke nőjjön fel abban a tudatban, hogy atyját ár­tatlanul végezték ki, egy percig se higyje azt, hogy atyja egy másik gyermek gyilkosa vagy elrablója volt. Az őrök egy pillanatra sem hagyták egyedül Hauptmannt, nehogy öngyilkosságot kövessen el, vagy kíséreljen meg. Nyak­kendőjét, övét elvették és sem­mi olyat nem hagytak birtoká­ban, amivel kárt tehetne önma­gában. Az állami fegyházat délután erős rendőrkordon vette körül s csakis azok juthatnak a kordo­non túlra, akik igazolójegyet tudnak felmutatni. Bruno Richard Hauptmann két legutolsó arcképe PAUL H. WENDEL felfüggesztett trentoni ügyvéd, ki szintén azt vallotta, hogy ő a tettes, de visszavonta vallomását GASTON B. MEANS aki a leavensworthi fegyházban azt vallotta, hogy ő volt a Lind­bergh baba gyilkosa Halállal ért véget a gyermekek játéka Az 5 éves Herbert Harf, 11 éves William Sadock és vele egy­korú Stanley Jassel, a 7913 Bay Parkwayn lévő ház hátsó ud­varában játszadoztak. A hátsó udvarba a bejárat egy hét és fél láb magas árkádos tégla aj­­tón át vezetett, melyet vasdi­­szítmény hidalt át A gyerekek a vasdiszítményen hintáztak, mely azonban ledön­tötte a téglafalat és a leomló faltörmelék és téglák elborítot­ták a gyerekeket. A két idő­sebb fiú minden baj nélkül úsz­­meg a balesetet, egy karcolás sem érte őket, de az öt éves Herbertet fején érte és azonnal megölte egy lezuhanó tégla. A szerencsétlen gyerekeket a lakók ásták ki a törmelékek alól, de a kis Herberten nem lehetett segíteni a hatalmas ütés betör­te koponyáját és azonnali halált okozott. Honfátok tüntetése a szerb uralom ellen ZÁGRÁB, márc. 31. — A vá­rosban ismét heves és véres tüntetések voltak a szerbek uralma ellen. Több helyen ösz­­szetűztek a tüntetők a rendőr­séggel és az eddigi jelentések szerint a lázongásoknak hu­szonhárom sebesültje volt, kik közül nyolc rendőr. Több helyen lövöldöztek a ki­vonult rendőrökre, akik minden tömeges csoportosulást fel akar­tak oszlatni. A zágrábi egyetemen­ 500 diák sánco­lta f el magát és az épületet erős rendőr kotálon ve­szi körül. Bécsből érkezett jelentések szerint a tüntetések Stephen Jawor diák temetésén kezdőd­tek, akit 1929-ben politikai okokból elzártak és aki most a börtönben halt meg. VERA A TANSZÉKBEN MESÉLI TOVÁBB SZERELME TÖRTÉNETÉT Vera .Stretz, harminc eszten­dős úrilány, aki szeretőjét a múlt év november havában re­volverrel megölte, már harmad­napja folytatja az élete történe­tének elmondását és elérkezett a meggyilkolt német gyáros, Fritz Gebhard­tal való viszonyának is­mertetéséhez. Gebhardt azt mondta volt neki, hogy feleségül fogja venni, mert a feleségétől könnyen el­­válhatik a német törvények ér­telmében, mert az asszony zsidó vallású. Mikor Európába utazott Geb­hardt, azt mondta neki és leve­lekben is azt írta, hogy elválik közben a feleségétől és mikor visszajön New Yorkba, őt fogja elvenni. Négy nappal a vissza­térése után azonban bekövetke­zett a gyilkosság. A tegnapi tárgyaláson Leibo­­witz védő­ügyvéd előre figyel­meztette a védencét, hogy ez a nap lesz a legnehezebb a tanú­­székben, mert a gyilkosság rész­leteit kell majd elmondania és az ügyvéd a reggeli órákban kije­lentette az újságírók előtt, hogy Vera Stretz tudatában van an­nak, ami rá vár a nap folyamán és hogy el van tökélve arra, hogy elmond mindent és az őszinte igazságot mondja majd el. Vera védelme abból áll, hogy a gyilkosságot önvédelemből kö­vette el és nem előre megfontolt szándékkal. A keddi tárgyaláson Vera Stretz elmondotta annak az éj­szakának a történetét, amelyen a gyilkosság történt. “Este fél tizenkettőig olvas­­­­tam és kötöttem a szobámban,­­ aztán lefeküdtem aludni. Alig aludtam el, amikor a telefon szólt és Gebhardt hívott fel a szobá­jába, amely két emelettel maga­sabban volt, mondván, hogy na­gyon rosszul érzi magát és azt­­ akarja, hogy ápoljam. Előző es­­­­­e megmondtam neki, hogy csak az esküvő után, leszek megint az­­ övé. Ezen ő csak nevetett és azt­­ felelte, hogy kéretlenül is jövök­­ majd hozzá. De nem mentem és­­ két napig nem is láttam.” Vera Stretz aztán elmondot­­t­a, hogy Gebhardt lefeküdt az ágyba, ő meg a szekrény fiók­­­­hoz ment, hogy kivegye a me­legítő eszközt amit használni szokott betegsége esetén. A fiók­­­­ban látta a revolvert és a go­­l Ivókat. Gebhardt a háta mögé állott és megfogta a karjait, megcsókolta a nyakát és noha ő tiltakozott, rávetette az árgyra. Azt mondta neki Gebhardt, hogy nincs semmi baja, csak ki akar­ta próbálni hogy feljönne-e hoz­zá ha hívná. Az ügyésznek arra a kérdésé­re, hogy volt-e ekkor viszonyuk egymással, a lány azt felelte: “Lehet, nem tudom biztosan.” Kiabálni nem kiabált, azt is bevallotta a lány, sőt azt is mondta O’Brien kérdésére, hogy nem érzett iránta gyűlöletet. Azt azo­nban hangsúlyozta a kérdé­sekre való válaszában, hogy ek­kor már nem tartotta Gebhard­­tot “gentlemannak”. A­árgyalás holnap folytatják. HAUPTMANN ÉDES­ANYJA SÍR ÉS HAJTOGATJA: A FIAM ÁRTATLAN A hetven éves öreg asszonyt a szomszédok látogatják és együtt imádkoznak az öreg Hauptmannéval KAME­NTZ, Németország, márc. 31. — Frau Paulina Haupt­mann, Bruno Richard Haupt­mann hetven éves, ráncos arcú anyja, aki az utolsó hónapok­ban a sok gondtól és szomorú­ságtól szinte elfonnyadt, köny­­nyes szemekkel várta a hírt a fia kivégzéséről. “A fiam ártatlan,” hajtogat­ta egész nap. “Azoknak az em­bereknek ott kinn nincs lelki és­­lelkiismeretük, az én Richar­­dom az ő áldozatuk.” “Nem volt olyan keserves el­veszíteni azt a két fiamat, akik a hazáért haltak meg, mint ami­lyen keserves Richardot elveszí­teni ilye­n borzalmas módon.” A látogató újságíróknak mu­tatta a családi albumot, amely­ben a két eleset fia arcképét mutogatta. A negyedik fia Drez­dában él, de az nem akar hal­lani sem Richardról, mint ahogy Bruno Hauptmannt otthon ne­vezik. Az öreg­asszony elmondta, hogy abban reménykedett, hogy Hauptmann és a felesége majd meglátogatják a múlt június­ban, amikor a hetvenedik szü­letés­napját ünnepelte, de ab­ból nem lett semmi. A kis sza­lonjában egész nap vendégeket fogadott az öreg néni és min­denkinek elsírta, hogy a fia ár­tatlan és hogy gonosz emberek akarják elpusztítani. “Mindig imádkozom értük,” meséli sírva, “de erről a bor­zasztó dologról nem beszélünk soha.” “Az volt az érzésem egész nap, hogy valami borzasz­tó dolog fog történni. Jaj, Iste­nem, mi történhetik még?” Védői fel is keresték a dél­után folyamán Thomas W. Tran­ , HALÁLLAL FENYEGETTÉK HOFFMANT A newarki rendőrség a névtelen telefonálókat nyomozza, akik egy patikából hívták fel a rendőrséget A HAUPTMANN REJTÉLYES BARÁTAI vében halasztás iránti kérelmü- -------------------------------------­NEWARK, márc. 31. — A newarki rendőrfőnökség azt a rejtélyes telefonálót keresi, aki halállal fenyegette Hoffman kormányzót, s aki mondta, hogy abban a percben ölik meg, ami­kor Hauptmannt kivégzik. A rendőrfőnökség telefonkezelője kapta az üzenetet a következő formában: “Ki beszél ott? Kihez beszé­lek?” kérdezte a felhívó. “A rendőrfőnökség telefon­kezelője,” mondta a redőrtiszt. “Mi a neve” kérdezte amaz. “John Fagan, kezelőtiszt,” mondta a rendőrségi ember. “Hát mondja meg Hoffman kormányzónak, hogy amelyik percben kivégzik Hauptmainnt holnap este, őt agyonlőjük.” A kezelő erre azt felelte, hogy tartsa az illető a kagylót, majd összeköti valakivel, mert­ időt akart nyerni, hogy megállapít­sa honnan jön a hívás. Köziben már erre nézve intézkedett is. “Nem tartom a kagylót,” fe­lelte a felhívó. “Én mondom ön­nek, ön meg adja át az üzene­tet.” Ezzel le is tette a kagylót, de közben a kezelő már intéz­kedett, hogy a hívó állomás cí­mét megkapja. E­z az állomás Abraham Rut­­tenber­g patikájában van, ahon­nan este kilenc és tíz között két férfi végzett hívásokat a pati­ka tulajdonos szerint.

Next