Amerikai Magyar Népszava, 1936. május (37. évfolyam, 122-151. szám)

1936-05-01 / 122. szám

AN AMERICAN NEWSPAPER PRINTED IN THE MAGYAR LANGUAGE, promulgating AMERICAN IDEAS AND PRINCIPLES TO THE LIBERTY LOVING MAGYAR PEOPLE Metropolitan EditionAmerikai AMERICAN HUNGARIAN PEOPLES VOICENépszava THE OLDEST HUNGARIAN DAILY NEWSPAPER VOL. XXXVII. Év. No. 122. Szám NEW YORK, METROPOLITAN EDITION PÉNTEK, 1936 MÁJUS 1. A LEGRÉGIBB ÉS LEGELTER­JEDTEBB MAGYAR NAPILAP AZ EGYESÜLT ÁLLAMOKBA®, MELYNEK MINDEN SORA AZ AMERIKÁBAN ÉLŐ MAGYAR­SÁG ÉRDEKEIT SZOLGÁLJA Mai számunk 6 oldal Egyes szám ára 3 cent 105,000 bányász sztrájkra készül Pennsylvániában A bányatulajdonosok azt mond­ják, hogy négy év alatt 32 mil­liót­ vesztettek.­­ Lewis New Yorkban tárgyal A United Mine Workers és a bányatulajdonosok között létező kollektív szerződés most járt le és a bányászok nem akarják megújítani az eddigi feltételek mellett, de a tulajdonosok is jobb feltételeket akarnak kierősza­kolni a bányaszervezetektől a maguk javára, azzal a kifogás­sal, hogy az utolsó négy eszten­dőben 32 millió dollárt vesztet­tek az üzemeken. A szerződés hatálya tegnap éjfélkor járt le és ha a nap fo­lyamán nem tudnak megegye­zésre jutni, százöt­ezer bányász vonul ki a keményszénipari bá­nyákból Pennsylvaniában a nap folyamán. Egy­ tizennégy tagú egyezte­tő bizottság, amely a bányászok és a bányatulajdonosok képvi­selőiből áll, New Yorkban az Engineering Societies Épületben tart már napok óta konferenciát a szerződés megújítása dolgá­­­ban, de eddig nem tudtak meg­egyezésre jutni. A bányászokat John L. Le­wis, a United Mine Workers el­­­nöke képviseli, míg a konferen­cia elnöke Inglis őrnagy, a scrantoni Alden Coal Company elnöke. A 170 tagból álló tulaj­donosok szervezete, amely egy évi 250 milliós forgalmat kont­rolál, állítólag 32 milliót vesz­tett­­ az elmúlt négy esztendő alatt és ezért nem hajlandó megadni a jelentékeny munka­bér emelést amit a bányászok követelnek. Ezzel szemben egy húsz százalékos bérlevágást kö­vetelnek a tulajdonosok. Az Unió megbízottai nem hajlandók elfogadni a bérlevágási javasla­tot. Haile Selassie feladta Addis Ababat Az olaszok előtt szabad az út az ethiopiai fővárosba Az ethiopiai kormány ismeretlen helyre költözik -- A bennszülöttek esőért imádkoznak -* Barátságosan fogadják az olaszokat -- Háromezer főnyi csapatot vont vissza Haile Selassie az olaszok útjából Nyilvános viták fogják követni az előválasztásokat - Vála­szolni fognak az igazságtalan támadásokra WASHINGTONI KONFERENCIA A BEVÁNDOROLTAK HELYZETÉRŐL ADDIS ABABA, április 30. — Haille Selassie, Ethiopia császára elrendelte, hogy a fő­várost védtelenül kell hagyni az olasz csapatok bevonulásakor, hogy az olaszok vérontás nélkül foglalhassák majd el a várost. Az olasz előnyomulás útjából 3000 harcost elparancsolt, nehogy újabb veszteségek érjék a visszavonuló ethiopiai hadsereget. A kormány készülődik elhagyni a fővárost eddig ismeretlen helyre és csak Blata Ta­­kalta, magasrangú tisztviselő maradna a fővárosban, hogy a rendőrség élén az utolsó percig irányítsa a rend fenntartását. Az angol Vörös Kereszt em­bereinek jelentése szerint mint­egy 2000 olasz közeledik a fő­város felé és jelenleg hatvan mértföldnyire vannak Addis Ababától. A motoros felszere­léseiket és teherautóikat a Shu­­la Meda hegylábánál hagyták s gyalogosan folytatják az útju­kat a főváros felé. A nagy eső­zések lehetetlenné tennék az olaszok számára a motoros ko­csikkal való előnyomulást és a hegyek alján még rendes esőben is lehetetlen a járás autókkal. Az ethiopiai nép esőért imádko­zik, bár az ellenséges csapatok­kal szemben, a megszállott vi­dékeken nem tanúsítnak ellen­séges magatartást. Amint egyre gyülekeznek a sű­rű felhők az égen, a harcias elemek készülnek arra, hogy ki­vonuljanak a közeledő olaszok elé, de a tömeg nem lelkesedik újabb harcokért, hanem inkább esőért imádkozik. Rómából jelentik, hogy az olasz csapatok elfoglalták Sassa Baneht, a Rafan folyó mentén, amelyet katonai szempontból a főváros kulcsának tekintenek. Az északi fronton két motoros olasz divízió hatvan mértföld­nyire van az ethiopiai főváros­tól. Haile Selassie ma délután visszatért Addis Ababába, ahol hosszasan tanácskozott Engert amerikai főkonzullal. Ezután a császár fogadta az újságírókat, akiknek kijelentette, hogy Ad­dis Ababa feladása nem jelenti az ethiopiai ügy elveszését, mert Ethiopia tovább is­ a­z utolsó csepp vérig harcolni fog az ola­szok ellen. , RÓMA, ápr. 30. — Ide érkező jelentések szerint Badoglio marsall csapatai már elérték az ethiopiai fővárost. Lengyel András passaici ma­gyar mészárosra Számosolygott­ a Szerencse Istenasszonya és a legutóbbi írországi sweepstaken 30,000 dollárt nyert lovával, az ottani adók­ meg költségek le­vonásával 26,377 dollárt fizettek ki neki. De a hirtelen gazdaság bajo­kat is zúdított a derék Lengyel András nyakába, legalább is ezt írja egy passaici újság. A 205 Madison Streeter, lévő mészá­ros üzletet nap nap után ellepik a kölcsönkérők, számlákat ho­zók és az erőszakos ügynökök, akik mind el akarnak valamit adni a hirtelen jómódba szök­kent Lengyel András és famíli­ájának. Azután hirtelennében két perc is akadt már, mindkét perben súlyos kártérítési összegeket kö­vetelnek tőle autó­balesetből ki­folyólag, melyekben természete­sen a felperesek szerint Len­gyel András volt a ludas. Körülbelül egy év előtt Len­gyel András kocsijával véletle­nül megütött egy passaici rend­őrt. De nem történt nagy­ baj és Lengyel András igazán ga­­vallérosan viselkedett a rendőr­rel szemben, fizetette az orvo­si költséget és már el is felejtet­te az egészet, de a sweepstake nyeremény után a rendőr még­is csak benyújtotta ellene a kár­térítési pert. E­gy másik hason­ló pere is van. Lengyel András a nyeremény után sem vesztette el a fejét, ott maradt a tőke mellett és­ ép­pen olyan mosolygós udvarias­ságal szolgálja ki vevőit mint azelőtt. .Annyit elmondott, hogy hazakészül. El akar menni csa­ládostól látogatóba Magyaror­szágba az óhazába, ahonnan 15 esztendős korában került Ame­rikába. A pénz fele már el is ment, mondotta egy érdeklődő ripor­ternek, számlákat fizetett, új kocsit vett és a pénz gyorsan el­gurul. Lengyel András 1921 óta ön­álló üzletember, három fia van Edward, aki egyetemi hallgató, Arthur a passaici felső iskolát végezte, John még iskolába jár és Florence lánya szintén a pas­saici felsőiskola szorgamas nö­vendéke. A sweepstake nyere­­ményét­ Európában is megadóz­tatták így kapott 30,000 helyett 26,377 dollárt, itt pedig rend­es jövedelmi adót fog fizetni a nyert tetemes summa után. .Szombaton, május 2-án, a Ho­tel Washingtonban, Washington, D. C.-ben egy konferencia kez­dődik, ami meg fogja világítani az Egyesült Államokban élő idegenek helyzetét és válaszolni fog azon igazságtalan támadá­sokra, amelyekkel az idegeneket illetik. A konferenciának, amelyet a Foreign Language Information Service kezdeményezett, az adott indító rugót, hogy­­részben gazdasági okokból eredő féle­lem, részben önző politikai okok folytán a közvélemény a legna­gyobb zavarral mérlegel­ azt a viszonyt, ami az Amerikában élő idegen és a régebbi polgárok között fennáll. “Ezekben a súlyos időkben, a­midőn a polgárok mindennapi megélhetését is nehéz biztosíta­ni, nem csoda, hogy az Egye­sült Államokban élő idegenek fölött elkeseredett vita folyik”, mondotta Mr. Read Lewis, a Foreign Language Information Service igazgatója. “Az egyik oldalról az idegeneket a legsú­lyosabb vádakkal illetik, a má­sik oldalból, tapasztalataink és tradícióink alapján ezeket a vá­­dlikat valótlanoknak nyilvánít­ják. Hol kell tehát az igazsá­got keresnünk? Miből álljon az Egyesült Államok irányelve ily kérdésekben, tekintetbe véve hagyományainkat és a jelen idő kívánalmait. Ennek a konferen­ciának célja, hogy ezeket a kér­déseket megvitassa. Amikor a legfantasztikusabb számokkal s vádakkal akarják az idegent bűnbaknak állítani és felelőssé tenni társadalmi és gazdasági bajainkért, éppen ideje, hogy a nagy nyilvánosságot a valóságos tényekről informáljuk.” A konferencia szónokai között foglalnak helyet: John J. Wi­­nant, az újonnan alakult Social Security Board elnöke és New Hampshire volt kormányzója, a­ki az idegen és a segély kérdését fogja megvilágítani. Mons. John A. Ryan, D. D., a Catholic Uni­versity tanára, aki a következő tárgyat fogja megvilágítani: “Egyenlő joggal bír-e az idegen állásfoglalás terén?”. Justin Miller, a Legfőbb Ügyészség Tanácsának tagja, a külföldi születésűek és a bűnözés tár­gyáról fog beszélni, míg Thors­ten Sellin, a Pennsylvania Egye­tem társadalomtudományi sza­kának tagja, “a második gene­ráció és a bűnözés” címm­el tart­ja előadását. Will Irwin író, E. A. Hooton, a Harvard egyetem tanára és Maurice Hindus, író és szocioló­gus egy szimpózium keretében fognak előadni, amely a beván­dorlót a történelem és tudomány szempontjából fogja tárgyalni. Az ülésszakok látogatók és a nagy nyilvánosság számára nyitva állnak. Az egyes ülés­­szakokat nyilvános viták fogják követni. Nem csak jót hozott a nagy főnyeremény Lengyel András passaici ma­gyar mészárosnak a sweepstake nyeremény sok gondot is okozott Marion Zioncheck képviselő, a kon­gresszus “f­e­ne­gye­r­e­k­e” fiatal feleségével. A kép közvetlenül az es­küvő után készült New Jersey állam példája igazolja, hogy nem olyan egy­szerű valami, az inségsegélyezé­­si intézmény megszüntetése és eltörlése, amint azt a kormány kérlelhetetlen, szigorú kritiku­sai elképzelik. Mert más valami a washingtoni törvényhozás fé­nyes csarnokában harsogó szó­val szidni a “pénzpocsékoló” kormányt és más valami az agyonkopott otthonban szótla­nul körü­lü­lni az üres asztalt és várni arra, hogy megismétlődik az “asztalkám térüljön meg” tündérmeséje. Nagyon könnyű és egyszerű, “elméleti’’ alapon letárgyalni, elintézni és elitélni ezt az egész inségsegélyezési rendszert, a­melyről azt állítják az ellenzéki vélemények, hogy “megcsúfolá­sa az amerikai szellemnek és nemzeti büszkeségünk és önér­zetünk megszégyenítése.” Köny­­nyű­ azt hangoztatni, hogy “nem vagyunk koldusok nemzete,” de másképpen hangzik minden, ha­­tudjuk azt is, hogy New Jersey állam Ewing nevű községe any­­nyi segítséget tudott csak adni a falai között élő éhező ínsé­ges családoknak, hogy hivatalos koldulási engedélyt állított ki részükre. Nagyszerű példát nyújtott mindaz, ami New Jersey állam­ban történt, hogy hová vezet a kötelezettségek áthárításának nagyon is kényelmes szempont­ja. Minden “áthárítónak” való­ban könnyű a helyzete, mert minden nehézség és küzdelem arra a tényezőre jut, amelyik az utolsó szemét jelén­ti az át­­hárítási láncolatban. És ez az irányzat vette most kezdetét. Legelőször a kormány jelentette ki, hogy amióta meg­alkotta a WPA intézményét és segély­munkát nyújt a munka­­nélkülieknek, azóta nem hajlan­dó közvetlen inség­segélyeket folyósítani, vállalják át ezeket a terheket az egyes államok. Az államok sorában viszont New Jersey volt az első, amely kije­lentette, hogy nem hajlandó újabb terhek vállalására és min­den ínségesnek viselje gondját az a község, falu, vagy város, amelyben lakik. A­ községek azután már ne­hezen folytathatják az áthárí­tás társasjátékát, legfeljebb azt tehetik meg, hogy a “társada­lomra,” a szervezett magán-jó­­tékonyságra bízzák a megoldást. Az üzleti alapokon megszerve­zett jótékonyság azonban csak úgy juthat pénz­alaphoz, hogy a dolgozóktól és a jómódúaktól összekoldulja azt. És ha már­ koldulni kell, akkor sokkal cél­szerűbb, ha maguk a koldusok koldulnak, mint azok a szerve­zetek, amelyeknek “ügykezelési” és egyéb csatornái a gyűjtött pénznek jelentékeny százalékát hivatalosan és magánúton­­ el­nyelik. A new jerseyi eset tüntetően rámutat arra az igazságra, hogy nem lehet elvenni valamit a nép­től, anélkül, hogy mást adnánk cserébe. Más lenne a helyzet, ha nem alakult volna ki ez az in­tézményes inség­segélyezés, ha továbbra is “a büszkék és önér­zetesek republikánus hitvallású nemzete’’ maradtunk volna. De nem maradtunk azok, amióta a New Deal szellemében hivatalo­san elismerte a kormány az ál­lamhatalomnak azt a kötelezett­ségét, hogy kenyeret kell adnia azoknak, akik önhibájukon kí­vül, nem juthatnak kenyérkere­ső munkához. És ezt a száraz kenyeret most már nem sikkaszthatja el a szük­séget szenvedők asztaláról sem­miféle politikai taktikázás, fél­­­lékenykedés és hatalom után vágyó őrület. FONYÓ ALADÁR Geogh­ant kihallgatta a Drukman - zsűri William F. X. Geoghan brook­­lyni főügyészt ugyancsak ki­hallgatta a Drukman ügyben, előfordult vesztegetési kísérlete­ket kivizsgáló nagyesküdtszék. Geoghan fél egy órakor ült a tanúszékbe, kihallgatása 1 órát tartott.­­ Azután megkérték, hogy másnap ismét jelenjen meg, hogy­ folytathassák a ta­núkihallgatást. Geoghan nem nyilatkozott arról, hogy mit kérdeztek tőle, de hír szerint az esküdtek azt firtatták, hogy milyen uton de­ponált Geoghan egyik alkalma­zottja 2000 dollárt a saját szám­láik javára, közvetlenül azután, hogy az első ízben összeült es­küdtszék senki ellen nem emelt vádat a Drukman gyilkosságból kifolyólag, Geoghan előtt Hyman Bara­­shay ügyvédet ültették a tanú­­székbe.. Charles C. Hemendinger de­tektívet, aki­­első kihallgatása után tengerparti villájában re­volverrel agyonlőtte magát, eg­y 1500 dolláros betét e tekinteté­ben hallgatták ki. Hemendinger végrendeletét most bontották fel a hagyatéki bíróságnál. A végrendelet sze­rint ingatlan vagyonának érté­ke $5090, ingó vagyona és kész­pénze 10,000 dollárt tett ki. Az egész hagyaték mindent bele­számítva nem üti meg a 20,000 dollárt. AUSZTRIA ERŐS CSAPATOKAT VON ÖSSZE A NÉMET HATÁRON Egyre nő a nyugtalanság Ausztriában, bár a kormány had­gyakorlatoknak minősíti a csapat összevonást - A nazik Párizst vádolják az “ijesztgetésért” BÉCS, április 30. — Ausztriában egyre nagyobb arányokat ölt a nyugtalanság Németországgal szemben, mert azt sejtik, hogy Hitler egy újabb puccsal végre akarja hajtani az “An­schlüsse’, vagyis Ausztriának Németországhoz való csatolását katonai hatalommal. Most, hogy az olaszok keze meg van kötve az afrikai háborúval, politikai­­ körökben Itt azt tartják, hogy Hitller elérkezettnek tartja az időt, hogy egy újabb eredeti programpontját megvalósítsa és fait accompli elé állítsa me­gint a világot. Az osztrák megmozdulás mö­gött valójában a Heimwehr fas­­cisták és a klerikálisok közötti harc áll. A levegő tele volt hí­rekkel és suttogásokkal egész nap arról, hogy nagy katonai erőt szállítottak a német határ­ra abban a hitben, hogy a né­metek betörése minden percben várható. Hivatalosan azt jelen­tették erről a katonai mozgoló­dásról, hogy a nyári hadgya­korlatok előkészítéséről van csak szó. A helyi katonai szervezetek és a Heimwehr közötti ellenté­tek is megkívánták a helyőrsé­gek kicserélését és ennek tulaj­donítják a csapatoknak a határ­ra való tolását. A Phoenix Életbiztosító Tár­saság botránya, amelynek során kiderült, hogy a Phoenix pénz­zel tartotta a Heimwehr főtiszt­jeit, hogy a kormány újjászer­vezési terveit megakadályozzák, valamint a Heimwehr állásfog­lalása egyes miniszterek ellen, akik az elégedetlen munkások pártját fogták, mind hozzájá­rultak ehhez a katonai manő­verhez. Nem emeltek vádat Loeb gyilkosa ellen JOLIET, HL, ápr. 30. — Wil­liam R.­­McCabe ál­lam ügye az kijelentette, hogy nem fogja kérni James Day megbünteté­sét, aki állítólag beretvával ha­lálra vagdalta Richard Loeb-öt. Day nem ismerte be a gyilkos­ságot és miután semmi terhelő bizonyíték ellene nincsen, az ügyész kénytelen volt a vádat elejteni. Loeb és Nathan tizen­két évvel ezelőtt meggyilkolták a fiatal Bobby Franks-t és ezért kerültek mindkettőm életfogy­­tiglanra a börtönbe. Szelvényt / Greater New/ V ^ HR York területén! / az Amerikai Ma-(­­ gyar Népszava ( H második generá­£ HH ciós pályázatai i H résztvevőinek 39 ilyen különböző számozású szelvény beküldé-­­sével kell igazolniok, hogy na-i­­ponta rendszeresen olvassák az­­­ Amerikai Magyar Népszavát ( MÁSODIK GENERÁCIÓS ^^PÁI£ÁZAT^ Schacht tiltakozik a vezérnél Göring kinevezése ellen Általános zavar uralkodik a né­met pénzügyi és gazdasági életben BERLIN, ápr. 30. — Pénzügyi­­ és gazdasági körökben általános zavar és ijedtség uralkodik, mi­közben Göring tábornok, gazda­sági és pénzügyi diktátor és Schacht, gazdasági miniszter tanácskoznak, hogy megállapít­sák, lehetséges-e, hogy együtt dolgozzanak Németország gaz­dasági és pénzügyi problémáin. Schacht sem a munkáját, sem a büszkeségét nem hajlandó meg­­rövidíttetni és a tanácskozások eredményétől függ, hogy meg­­mard-e a hivatalában vagy sem. Hitler kancellár, Göring tá­bornok és Hjalmas Schacht visszatértek Berlinbe és hosszas tanácskozásokat folytattak a helyze­tr­ől,­­amelyet Göring tá­bornok diktátorrá való kineve­zése teremtett és amit kurtán és magyarázat nélkül közöltek a lapokban, egyben megtiltva a sajtónak, hogy részletesen kom­mentálja a változást. A tanács­kozások eredményét nem tették közzé és szigorú hivatalos ti­toktartás őrzi a legújabb “Schacht válságot”. Dr. Schacht barátai körében mindent elkövetnek az iránt, hogy megváltoztassák a Göring féle kinevezést olyanformán, hogy Schachttal egyenrangú megbízatása legyen és ne degra­dálja a gazdasági minisztert alan­tasává. Schacht nagyon rossz néven vette ezt a degradálást és azt követeli, hogy a kinevezés részletesen definiálja Göring hatáskörét gazdasági és pénz­ügyi kérdésekben. Egyelőre nem történt döntés a dologban és Schacht Hitlerrel való tanácskozása sem hozta meg eddig a kívánt eredményt. Azt hiszik, egy-két napon belül kitisztul a helyzet és ha nem, akkor Schacht lemondására ke­rül a sor. Elvágta ereit és és leugrott a mélyée Wentworth P. Cunningham Cincinnatiban, 6. lakó kereske­delmi utazó a new yorki Com­modore szállodában öngyilkos­­sági szándékkal elvágta ereit. De a halál nem jött olyan­­gyor­san, mint akarta, mire leugrott a szálloda 16ik emeletén lévő szobájából az utcára. A szálloda és a Graybar épü­let között lévő parkoló állomás épületének tetejére zuhant és azonnal meghalt. Cunningham szobájában egy címzés nélküli rövid levelet ta­láltak, melynek tartalma a kö­vetkező volt: “Várjon eszébe jutott egyszer is az, hogy nem hallgatták meg mindkét fejet? W. P. C.” A rendőrség megállapította, hogy az öngyilkos az Eagle­ Pi­­cker Sales Corp. cincinnatii ke­rületének alkalmazottja volt. A cég irodái a Cray bar épület­ben vannak, tíz éve állt velük összeköttetésben és Glen­n­­Christner cégvezető szerint semmi oka az öngyilkosságra — az ő tudtával — nem volt.

Next