Amerikai Magyar Népszava, 1936. június (37. évfolyam, 153-182. szám)

1936-06-01 / 153. szám

rs AMERIKAI WmhuhmmmimimvNépszava ■aiaüüihed 18» by GÉZA D. BICRKO alapított« IBM-ban Published dally, Including Sunday by THE AMERIKAI MAGYAR NÉPSZAVA, INC. 9—11 East 18th Street, Near York, N. Y. (KOael a Fifth AvenuehSa) Telephones: ALgonqutu 4-8087, 8088, 808* Entered ae Second Claas Matter, P. O. New York, N. Y. Editor­ In Chief: DR. ANDOR KPN, feenerkeeatil Managing Editor: PÁL, NARÁNYI, felelős szerkesztő Business Manager: MAX KAUFMAN, ügyvezető Igazgate Advertising Dept., SÁNDOR TARCZ, hirdetési csatoly SUBSCRIPTION RATES: United States ot America, Canada, Mex­ico, South America, Cuba—one yr. $0.00, 8 mo. $3.00, Daily only. Foreign Countries and New York City one year $9.00, 8 months $4.50 Daily only. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Az Egyesült Államokban, Canadában, Mexk­oban, Dél-Amerikában és Kubában. Egész évre $8.00, félévre $8.00. Kül­földre és New Yorkban egész évre­­9.00, félévre 84.00. FOREIGN OFFICES KÜLFÖLDI IRODÁK Magyarország — Hungary, Budapest, VIII. Kisfaludy h­áz , Anglia — London, W. 14 — 99 Addison Road, England Franciaország — France, Paris, 38 Avenue des Ternes A BÉKE SZOLGÁLAT AB­RIS______| Politikusok és államférfiak gyakran veszik ajkukra a béke nevét. Be sokszor dermedtünk meg azon a merészségen, szemte­len hipokritaságon, ami a béke nevében történik. Be sokszor ámultunk el, hogy hát ez is lehetséges, hát ilyen naivnak, ilyen ostobának, ilyen könnyen becsaphatónak képzelik el a világ köz­véleményét. Tizennyolc esztendő óta be sokszor kérdeztük, hogy vájjon hogyan beszélnének a békéről, ha tényleg a békére gondol­nának, ha tényleg az emberiség nyugalmát és boldogságát akar­nák- Igen, tizennyolc eszendeje annak, hogy szinte naponta hal­lunk beszélni politikusokat és államférfiakat a békéről s ugyan­akkor ugyanezek a politikusok és államférfiak katonai szövetsé­gek kiépítésén, hadseregek fejlesztésén dolgoznak, védelmi és támadó erőket építenek ki. Mint ahogy 19­71-ben Wilson elnök azzal a jelszóval vitte be Amerikát a világháborúba, hogy a “világot bztossá kell tenni a demokrácia számára”, ugyanúgy most is különböző jelszavak rep­kednek a levegőben, s még az is előfordult, hogy a béke nevében indultak meg tisztára imperialista jellegű háborúk. Ebben a hi­­pokrata világban, amelyben olyan kevés őszinte, nyilvánvalóan igaz meggyőződésű szó hangzik el, felfrissítőleg ha az a beszéd, amit Kánya Kálmán magyar külügyminiszter mondott a buda­pesti képviselőházban. Felfrissítőleg hat ez a beszéd a maga őszinteségével, mert ehhez az őszinteséghez nem férhet kétség, mert ezt az őszintesé­get tények támasztják alá, igazolják, bizonyítják a világ közvé­leménye előtt. Kánya Kálmán rámutatott beszédében arra, hogy Magyarország milyen igazságtalannak tartja a trianoni szerződés katonai rendelkezéseit s hogy Magyarországnak minden erkölcsi jogosultsága meg­volna arra, hogy kövesse azokat a világháború­ban legyőzött országokat, amelyek lerázták magukról a békedik­tátumok katonai bilincseit. De Magyarország még­sem tette meg ezt a lépést. Nem tette meg annak ellenére, hogy a körülötte levő országok állig fegyverben vannak, hogy Csehország most orosz segítséggel erődítmények sorát kezdi építeni a magyar határ mentén. Nem­ bontota fel Magyarország egyoldalúan a trianoni békeszerződés katonai klauzuláját, mert Magyarország még ezzel a lépéssel sem akart zavarólag hatni Közép-Európa békéjére, ami pedig nem is béke, ami csak béke-hamisítvány, csak pótlék. De még ezt a hamis békét, még ezt a béke-pótlékot is inkább szolgálja Magyarország, minthogy a legkisebb okot szolgáltassa arra, hogy valamelyik más hatalom katonái kivonhassák a kardjukat, felez­hessék a szuronyokat és elindulhassanak újra lövészárkokat ásni-Magyarország a béke szolgálatában él és dolgozik és ezt nem­csak Kánya külügyminiszter szavai mondják, hanem azok a tet­tek is, amelyek a magyar külügyminiszter szavainak hátterét ad­ják s amelyekről ma már pontosan tud a világ közvéleménye is. A nazik és a fe­rencrendii barátok Lapunk más helyén olvasható, hogy a német nazik különös szeretettel és kegyetlenséggel üldözik a ferencrendi barátokat Németországban és hihetetlen aljassággal a legvadabb vádakkal illetik őket. Azt is rájuk bizonyította már a világ liberális és katholikus sajtója, hogy hamsítványokkal, “frame up”-okkal és hamis tanukkal fűszerezik ezeket a tárgyalásokat s hogy a vádak legnagyobb része, sőt valószínüleg valamennyi csak a katholiku­s klérus elleni hajsza becstelen kinövései. A nazik ezzel a ferencrendiek ellen indított hajszával azt is bebizonyították, hogy nemcsak politikailag és faji téren erkölcs­telenek és pusztító hatásúak, hanem a legnagyobb mértékben hálátlanok is. A ferencrendi barátok évtizedek óta rengeteg munkát és pénzt áldoztak a németországi elmebetegek és gyenge­­elméjűek gyógyítására és kezelésére, a jótékonyságukkal renge­teg pénzt takarítottak meg a német kormánynak és valóban ál­dott jóságot tanúsítottak a betegekkel szemben. A nazik ezekkel az újabb vádakkal akarnak megfizetni nekik a jóságukért és az­­évek során juttatott szolgálataikért. A hála nem volt soha a nazik jellemvonása. A felekezeti gyű­lölködés maga is kizárja, hogy valamely formában tisztességet mutathassanak. Ez már az ilyen politikával jár. Nem lehet tőlük semmi szépet, semmi tisztességeset elvárni, mert maga az alap hitvány és ami hitvány alapra épült, az csak bomlást és romlást, csak pusztítást hozhat a nyomában. A ferencrendi atyák biztatást meríthetnek abból az egész vi­lágon, hogy a világ civilizált része velük tart ebben a szomorú harcban és hogy inkább elhiszik a nazik erölcstelen voltát, mint a jótékony atyákról szóló hihetetlen és rosszakaratú híresztelé­seket. A GYERMEKEK NYARALT­AT­ÁSA New York városában a Children’s Welfare Federation kebe­lében 159 szervezet foglalkozik ezzel a fontos kérdéssel, a szegény gyerekek nyaraltatási problémájának megoldásával. Múlt évben 68.000 szegény sorsú gyermek élvezte ennek az egyesülésnek jót­­ékonyságát-Ez évben legalább ugyanennyit akarnak ismét rövidebb-hosz­­szabb időre nyaralási vakációhoz juttatni. Június hó folymán a szövetség “­Send a Child to Camp” hetet rendez, a hét június 22 29-ike között lesz és akkor mindenkinek módjában áll majd a sa­ját hozzájárulásával, a saját kisebb vagy nagyobb adományával az egy°sület nemes céljait elősegíteni. A szegény sorban élő, nem a legszerencsésebb körülmények között nevelődő gyermekek részére valóságos áldás ez az egy-két hetes szünidő, melyet megfelelő felügyelet alatt, jó levegőn, egészséges légkörben töltenek el. Ne zárkózzunk el tehát az ada­kozás elől, mert minden adomány — legyen az bár a legcsekélyebb is — elősegíti, a célt. AMERIKAT MÄÜYÄK NÉPSZAVA " Óhazai cikkek írja: DR. KUN ANDOR Felrobbant a magyar Habsburgpárt A magyarországi Habsburgpárt, — amely magát legitimistapártnak nevezi, — szétrob­bant. Nem volt ez komoly párt sohasem. Mindössze két legitimis­tapárti képviselő ül a magyar képviselőházban, bár már pártokban elég jelentős a habsburgis­zta érzelmű képviselők szá­ma. Kibukott a párt ve­zére, elnöke Griger Mik­lós apátplébános is. Giger feltétlenül te­hetséges, népbarát em­ber, akinek van hite, meggyőződése. Ő sohasem helyeselte, hogy a legitim­istapárt főként grófokból, bárókból, bankárokból, katholikus­ papokból áll .Sze­rette volna bevonni a népet, több református papot és a demokrata polgárságot, mert tud­ta, hogy a párt nem lesz jelentős, ha meg­marad mai főuras-pénzmágnásos jellege. Nem bírt azonban a párt uraival. Hiába buzgolkodott ő, — bár szívbajos ember — páratlanul lobogó lelkesedésssel és fáradha­tatlansággal, a habsburgista nagy urakat nem tudta jobb belátásra bírni. Nyíltan összeve­szett hát a főúri vezérkarral, lemondott a pártelnökségről s kilépett saját pártjából. Elkeseredetten mondta ujságiró barátainak: — Hiába küzködtem, tettem tönkre a szive­met, idegeimet, mégsem tudtam bevinni a pártba a népi gondolkodást, népi elemet. Már pedig raccsoló fiatal mágnásokkal nem lehet győzni. Én demokrata habsburgista voltam s azért lettem kegyvesztett, mert nem va­gyok hive a svarcgelb udvari politikának. Griger hát kilépett s a magyar habsburgis­ta párt szétzüllik. Pedig tagadhatatlan, hogy a legitimista irány erősen tért hódított újab­ban a nép és polgárság köreiben is- Erdélyi katholikus magyarok szenvedése Mikes János erdélyi katholikus püspök mellé helyettesnek utódlási joggal Vorbacher Adolfot nevezték ki- Vorbacher német ember és a román kormány kegyeltje. Mikes János halála után tehát Vorbacher lesz erdélyi ró­mai katholikus püspök. S ez esetben egyet­len magyar püspök sem lesz Romániában. A bukaresti érsek, Cisar ugyanis román, illetve a­mi még rosszabb: oláhhá lett magyar, aki­nek nagyapját ugyan még Csiszárnak hív­ták, de ő már megtagadta magyar szárma­zását. A szatmári püspök — Fiedler — német. A fehértemplomi püspök — Pecha — nem ma­gyar. A szamosújvári örmény püspöki hely­­nek pedig bolgár szerzetes volt. Nem elég hát, hogy az oláh kormány elrabolta a ma­gyar katholikus isolákat, iskolai alapítványo­kat, a szerzetesrendek vagyonát, börtönbe vetett annyi kitűnő magyar papot, szerze­test, tanárt, tanítót, még az egész katholikus főpapi kart is saját embereiből állítja össze. Erdélyben pedig csak magyar római ka­tholikus él és egy kevés sváb A német-szá­szok lutheránusok, az oláhok görög keletiek és görög katholikusok- E szegény magyar római katholikusokat mégis idegen főpapok alá helyezik. Mikes János az utolsó magyar főpap. Apostoli lelkű, szentéletű rendíthetet­len hőse a magyarságnak. A sok üldözés be­teggé tette, de el állja a helyét s nincs is ná­la a magyarság előtt felekezeti különbség nélkül köztiszteltebb férfiú. Sajnos, halála után még teljesebb lesz a szegény, derék, bátor erdélyi magyar­ómai katholikusok sor­sa. Töltött káposzta és túrós csusza Kínában Kínából, Shanghaiból Írja egy ismerősöm, hogy magyar vendéglő nyílt meg ebben a nagy nemzetközi kínai városban. Azt is írja, hogy hamarosan ez lett Shanghai egyik leg­népszerűbb és legdrágább étterme. Nagyon megszerették a gazdag kínaiak, angolok, franciák, olaszok, németek a pörköltöt, tú­rós csuszát, töltött káposztát. Nohát meg a jófajta magyar borocskákat szilvóriumot, barackpálinkát, törkölyt is Ez érthető. Mert a magyar koszt való­ban kitűnő. Nem igaz az, hogy az idegen em­ber prüszköl a paprikától. A paprika koránt­sem olyan maró, kegyetlen fűszer, mint a bors, amellyel a külföldiek ízesítik ételeiket. Meghát a jó magyar konyhának nem sajá­tossága sem az, hogy úgy agyonpaprikázzon mindent, hogy szikrát hányjon annak a sze­me, aki azt a gyilkosan túlfűszerezett ételt eszi, sem az, hogy az étel úszón a gyomor­­kavaróan agyonzsírozott lében. A finom ma­gyar konyha mértéket tart ebben. Eddig kínai vendéglők nyíltak európai nagy­városokban,Chop Sueyk, New Yorkban, Párisban, Londonban s íme most a magyar konyha jutott győzelmes útján Kínában dia­dalmas állomásához. Előkelő keretű és drá­ga magyar vendéglők virágzanak Bécsben, Brüsszelben, Berlinben, Párisban, London­ban Milánóban, Zürichben, nem is szólva az északamerikai és délamerikai magyar ven­(Folytatás ex utolsó oldalon.) Kicsoda Léon Blum? PÁRIS, május hó. — A fran­cia szocializmus vezére, a kigu­­nyolt, a meghurcolt Léon Blum rövidesen átköltözik Qua­­de de Bourbon-i lakásából a Ma­tignon-palotába; az egykori for­radalmárból Franciaország mi­niszterelnöke lesz. Évtizedek hosszú és keserves küzdelmei­nek diadalát jelenti ez a válto­zás. Ki ez az ember, aki 64 éves korára megérte legmerészebb álmainak, beteljesülését, aki ugyanakkor, amikor Európa más országaiban sorra lejárta ma­gát a szocialista párt, most szi­­gorúan alkotmányos­ eszközök­kel diadalra viszi Európa egyik legradikálisabb és legkonzerva­tívabb érzelmi­ demokráciájában a szocialista zászlót? Barátai szerint ragyogó in­telligenciájú vezér, törhetetlen hitű harcos, kitűnő taktikus és őszinte, hites ember. Ellenfelei szerint eltévelye­­dett “bourgeois,’ ködös teoreti­kus, a kinti­ egész élete egy gi­gászi paradoxon, nagy a taga­dásban, alkotásra képtelen, tö­megek vak reménykedése jut­tatta hatalomra. Próbáljuk meg igazságot ten­ni a két véglet között és meg­rajzolni néhány vonással ennek a különös embernek a portré­ját, aki néhány nap múlva a nagy francia demokrácia mi­niszterelnöke lesz. A szocialista gazdag ifjúsága Léon Plum hatvannégy éves. Jómódú elzászi családból szár­mazott és ifjú éveit kitűnő is­kolákban és később az előkelő párizsi szalonokban töltötte. Forradalmi ambícióit tehát nem az élet, hanem olvasmányai és barátai csöpögtették lelkébe és a francia proletariátus vezére sokkal otthonosabban érzi majd magát a tradin­óterhes Matig­­non-palota gobelinjei és aranyo­zott bútorai között, mint érez­hette magát Pierre Laval a Quai d'Orsay-n, ahová az au­­vergni fuvaros fia a nagytőke bizalmából költözött be. Léon Blum jólétben töltötte el gyermekkorát és a Faubourg Saint-Germain arisztokrata sza­lonjaiban, ahol fiatal korában forgolódott, egyszerűen origi­nális aranyifjúnak tartották, amikor forradalmi eszméiről kezdett beszélni. Külsejében, ruházkodásában, szokásaiban még ma is­ kissé (Folytatás az 5-ik oldalon.) AZ IDEGENEK PROBLÉMÁI Visszatérési engedély Kérdés: Első papíromat el­nyelvén, szeretnék a nyár folya­mán Európába utazni. Hogyan kell a visszatérési engedélyt beszerezni ? Távolmaradásom­mal megszakítom-e a törvény által előírt öt évi itt tartózko­dást, amit a második papír ki­vétele előtt igazolnom kell majd. Válasz: Visszatérési enge­délyért a 631-es számú űrlapon kell folyamodni­ A folyamod­ványban fel kell sorolnia érke­zése pontos idejét s bizonyos más információkat. A folya­modványhoz egy 3 dolláros Mo­ney Ordert kell csatolnia Com­missioner of Immigration and Naturalization, Washington, D. C. névre kiállítva, valamint két fényképet. Akik 1924 július el­seje előtt érkeztek, folyamodvá­nyukat vigyék el személyesen a legközelebb eső bevándorlási hi­vatalba. Idegenek, akik 1924 július elseje után érkeztek az Egyesült Államokba, vagy akik regisztáltatták magukat, illetve itt tartózkodásukat törvényesí­tették, postai utón küldhetik a folyamodványt a Commissioner of Immigration and Naturaliza­tion, Washington, D. C. címre­ Néhány hónapig tartó vakáció Európában, nem szakít­ja meg az előírt öt évi állandó itt tar­tózkodást. Bizonyos körülmé­nyek között még egy évet is en­gedélyeznek- Lelkészek és tanárok, mint kvótán kívüli bevándorlók Kérdés: Mily módon engedé­lyezik egy lelkésznek, vagy ta­nárnak a kvótán kívüli vízumot. Magukkal hozhatják-e ezek csa­ládtagjaikat? Válasz: Egy pap, vagy lel­kész, kvótán kívüli vízumot | nyerhet, ha igazolni képes, hogy | legalább két éve felszentelt pap | és valamely itteni egyház, vagy | templomi gyülekezet hivására | jött, hogy azután, mint pap | folytassa működését. Épp igy megkívánják, hogy a tanár, aki kvótán kívüli vízummal akar be­bocsátást nyerni valamely egye­temen, vagy szemináriumban két év óta mint tanár működött. Álalában be kell igazolnia azt is, hogy valamelyik amerikai egye­temre, mint tanárt meghívták. Papok és tanárok feleségei és 18 éven aluli gyermekei, szintén bebocsátást nyernek, akár egy­­időben, akár pedig később ér­keznek az Egyesült Államokba. A legutóbbi bejövetel dátuma számít Kérdés: Egy “idegen” bará­tom 1914-ben érkezett az or­szágba és mindjárt ki is vette első papírját. 1920-ban elhagy­ta az Egyesült Államokat és 1924-ban, mint tengerész, jöt­t vissza, oly módon, hogy elhagy­ta a hajóját. Honosodhat-e az illető 1914-iki, tehát első bejö­vetele dátumának alapján? Válasz: Nem; az illető ugyanis megszakította az előírt “állandó letelepedés” szabályát. Honoso­­dási szempontból, mindig a be­vándorló legutóbbi érkezési dá­tumát veszik alapul. Tekintet­tel arra, hogy legutóbbi bejöve­tele törvénytelen úton történt, nem honosodhat, annak dacára, hogy nem deportálható, mivel 1924 július elseje után érkezett- A helyzeten lényegesen fog vál­toztatni az a törvény, (amely felett bizonnyal rövidesen fog dönteni a kongresszus) ami a regisztrálás jogát kiterjesztené az 1921 június 3-a és 1924 július elseje között törvénytelen utón érkezet bevándorlókra is. A FEKETE SIRAU Regény. Irta: GOSZTON­­i ÁDÁM. (42.) — Oh, ne törődjék vele. Reggel volt egy kis afférom a Cápával Mindenáron belém akarta kötni, a leszámolást emlegette. Erre ingerelni kezdtem, hogy nem bírja az italt, úgy, hogy végül ivóversenyt rendeztünk. Az első pár pohár whisky után részegnek tetet­tem magam és lefordultam a székről, ami a Cápát nagy elégtétellel töltötte el. Megmos­ta fejét, sőt az arcára is vizet fröcskölt, ami­ből sejtettem, hogy magához készül. Mikor kiment a kabinból, azt morogta felém: “Good bye, John! Megyek a fiatal hölgyet megnézni...” Hát innen tudom, hogy be­szélt magával. Magda a könyökére támaszkodva felemel­kedett az ágyon. — A Cápa azt mondta, hogy szabadon en­gedi Gustavot, hogyha.. . Megnedvesítette nyelvével ajkát, amely forró és száraz lett egyszerre. — Ha itt maradnak a hajón vele, mint... a kedvese... Pirosság árasztotta el arcát. Nem az aján­lat kegyetlensége és erkölcstelensége öntötte el szégyenkezéssel, hanem az, hogy képzelete előtt megint felmerült a Cápa alakja, az utá­latos, piszkos hústömeg, a kéjvágyon csillogó szem. ... John nem lepődött meg. Bólintott, mintha azt mondta volna: — Természetes! Mi mást lehetett várni a Cápától ? Kivete szájából a pipát és nyugodtan mondta Magdának: — Ne veszítse el bátorságát. Hál’ Istennek még nem történt semmi! Ne féljen! Magdát melegség járta át, amely elöntötte mellét és felszaladt torkába is Milyen más­kép hangzott ez a pár szó John szájából, mi­lyen kellemesen és biztatóan, mennyivel meg­nyugtatóbban, mint mikor Gustav hajtogat­ta eleinte szájhősködve: — Ne féljen semmit, amíg engem lát. .. Ez a férfi más világból való! Ez gondolja is azt, amit mond! Hát mégis van valaki, aki megvédelmezi, aki félelem nélkül áll mellette utolsó leheletéig.... Tegnap sőt, ahogy bo­rostásan, bőrkabátban, revolverrel látta ma­ga előtt Johnt, megborzadt volna arra a gon­dolatra, hogy ezzel a kétes foglalkozású, al­világból való csempésszel valaha is barátkoz­zék ! Hogy egyenlő rangúnak tekintse magá­val, hogy beszélgessen vele, vagy megenged­je, hogy megfogja kezét. Most szerette vol­na megérinteni Johnt. . . megköszönni neki . ... megszorítani kezét . . . megsimogatni. Olyan erős volt benne ez a vágy, hogy meg­mozdult, felült az ágyon, fel akart kelni, hogy odalépjen a férfihez. De John határozottan szólt: — Pihenjen csak. Szedjen össze egy kis erőt. Szüksége lesz rá. Lehetséges, hogy rö­videsen megszabadul. Magda most már nem tudott fekve marad­ni tovább. Felugrott és izgatotan megragadta John vállát. — John! Ó, John! Hogyan? Beszéljen, mondja, mondja.. . — Üldöznek bennünket. — Kik üldöznek ? — A szövetségi parti őrség. Észrevették a Black Sea­gullt és nyomunkban vannak.... Magda elengedte John vállát és némán visszaült az ágy szélére. Valami mást kép­zelt, valami egészen mást várt, maga sem tudta, hogy mit- Talán azt, hogy John meg­menti, megszökteti a levegőben, a vizen át, valami csoda módon. De nem! Üldözik őket! A parti őrség észrevette a Black Sea­gullt a Fekete Sirályt. . . Mi ez? Mi történik körü­lötte? A Cápa! A kalóz hajó!. . . Hát lehet­séges ez? Hiszen 1935-ben vagyunk! Nem lehet ebből a lidércnyomásból felébredni ? Ez nem más, mint gyötrő álom!... . Ám újból hallotta John tárgyilagos hang­ját, amely komor valóságként hangzott. — Sajnos, a vihar megnehezíti az üldözést. — De azért lehetséges, ugy­e. . . hogy utolérnek? — rebegte. John kurtán felelte: — Remélem — a maga érdekében. . . — Az én érdekemben? — nézett rá ámul­tan Magda — hát magának nem áll érdeké­ben ? Maga nem örül, hogy a Cápától meg­menekülhet. John felszitta pipáját­— A Cápától megmenekülök — pöfékelt lassan — az életem biztonságban lesz.... de ugyanakkor engem is elfognak. Ne felejtse el, hogy alkoholt csempésztem, kibújtam az adófizetés alól és az állam nem lágyszívű hi­telező, aki megbocsát a nemfizetőknek. Az állam börtönnel büntet. A bootleggerségért pár esztendő jár Ha megfognak, valószínü­leg Atlantába kerülök. Azért mondom ezt, hogy ha esetleg cigarettát, vagy dohányt akar küldeni, tudja, hogy hová címezze... Magda elnehezült lélegzettel, fájdalmas zavarral nézett rá. Szempillái remegni kezd­tek, mint egy fekete pillangó két bársonyos szárnya és végül összecsukódtak, hogy elrejt­sék a mögöttük felcsillanó nedvességet. — Börtönbe kerül? — lehelte Magda kín­lódva — borzasztó!. . . Óh, Istenem! Szeretett volna még valamit mondani, de nem tudott. — Ne törődjön vele.­­— hallotta John nyu­godt hangját. — majd csak kibírom vala­hogy.... Nem lesz kellemes, mert még sose próbáltam... de legalább maga megmenekül. (Folytatjuk)

Next