Amerikai Magyar Népszava, 1936. július (37. évfolyam, 183-213. szám)

1936-07-01 / 183. szám

AN AMERICAN NEWSPAPER PRINTED IN THE MAGYAR h A N GUAGR, PROMULGATING AMERICAN IDEAS AND PRINCIPLES TO THE LIBERTY LOVING MAGYAR PEOPLE Metropolitan EditionAmerikai AMERICAN HUNGARIAN PEOPLES VOICENépszava THE OLDEST HUNGARIAN DAILY NEWSPAPER A LEGRÉGIBB ÉS LEGELTER­JEDTEBB MAGYAR NAPILAP AZ EGYESÜLT ÁLLAMOKBAN, MELYNEK MINDEN SORA AZ AMERIKÁBAN­­ US MAGYAR­SÁG ÉRDEKEIT SZOLGÁLJA Ma! számunk 6 oldal VOL. XXXVII. Év. No. 183. SZÁM. NEW YORK, METROPOLITAN EDITION SZERDA, 1936 JULIUS 1. Egyes szám ára 3 cent M HIHEt HERBERT H. LEHMAN A mai nap politikai szenzációja: Herbert H. Lehman mégis elfogadja a kormányzó jelöltséget és részt vesz az őszi választási csatában. Rendes körülmények között nem szokott or­szágos jelentősége lenni annak, hogy egy államban ki pályázik a kormány­zói állásra és ki nem, ebben az évben azonban a new yorki kormányzó vá­lasztásnak rendkívü­l nagy hatása lesz az elnökválasztási harcra is. Általános az a nézet ,és úgy lát­­szik ezt osztja a demokrata vezérkar is, hogy Roosevelt elnök nem nyer­hetné meg, vagy csak igen nehezen nyerhetné meg az elnökválasztási har­cot Landon republikánus elnökjelölt­tel szemben, ha elveszítené New York állam elektorait. A demokrata vezér­kar számol azzal, hogy ez az ország normális körülmények között repub­likánus elnököt szokott választani és miután a normális állapotok többé­­kevésbbé visszatértek, Landonnak igenis nagy esélyei vannak az idei választásnál. Lehman kormányzó rekordtöbbsé­get kapott mindig, valaányszor részt vett egy választásban és a kormány­zónak ez a szavazatszerző ereje tet­te olyan fontossá a demokrata vezér­kar számára, hogy Lehmant rávegyék eredeti elhatározásának megmapitár­sára. A philadelphiai konvención dübör­gő tapsorkán fogadta Herbert H. Leh­mant, az ország minden részéből ösz­­szegyűlt delegátusok olyan ünneplés­ben részesítették, hogy voltak órák, amikor Lehman ünneplése csaknem elhomályosította a Roosevelt iránti lelkesedést is. Nincs olyan ember a világon, akit az ilyen demonstrációk ne hatottak volna meg, még akkor is, ha az illető tisztában volt azzal, hogy ezt a demonstrációt nagyon ügyesen, de mégis megrendezték a számára. Lehman kormányzó semmiesetre sem hiú ember — ha az lenne, akkor nem akart volna visszavonulni a köz­életből — de még az ilyen embert is “meg kellett, hogy fő­zze” az, hogy egy nagy párt, egy hatalmon levő párt, vezérével, az Egyesült Államok elnökével az élén, minden rábeszélő tehetségüket igénybe vették arra, hogy őt rávegyék a kormányzójelölt­­ség elfogadására. Ilyen megtisztelte­tésben, ilyen megbecsülésben kevés ember részesült még az Egyesült Ál­lamokban és Lehman kormányzónak — az egykori német zsidó bevándorló fiának — kétszeresen jól eshetett ez, most, amikor németországi rokonai­tól még a szavazati jogot is elvette a Hitler kormány. De meg vagyunk győződve arról, hogy Lehmant nem hiúsági és nem pártszempontok vezették elhatározá­sának megmásítására, bár Lehman mindig hű katonája volt a demokra­ta pártnak. Az állami törvényhozás utolsó ülésszakán a republikánusok megakadályozták a szociális reform­­tervezetek törvénybe iktatását . Leh­man kormányzó úgy látszik úgy érzi, hogy ezt a harcot a szociális refor­mokért nem adhatja fel, nem teheti kockára, hogy esetleg egy republiká­nus kormányzó kerülj­ön Albanyba, aki évekre visszavetné a megkezdett munkát. Nemcsak érdekes, hanem egyene­sen bámulatraméltó, hogy a vagyon igazságosabb megosztásáért, a szo­ciális reformokért való harcot két olyan ember vezeti, akik soha életük­ben nem tudták, hogy mit jelent az szegénynek lenni, mit jelent kiszol­gáltatott munkásnak lenni. Roosevelt elnök és Lehman kormányzó, mind­ketten gazdag családból származnak, egész életükben jólétben éltek s mégis ők vezetik a nagy harcot a vagyon kiváltságosai ellen. Lehman kormányzó egy nagy bank­háznak volt a társtulajdonosa és bi­zonyos, hogy nevetne azon mindenki, ha valaki radikalizmussal, vagy plá­ne kommunistasággal vádolná őt. A konzervatív környezetből származó, igen nagy vagyonú Lehmanról le kell, hogy peregjenek azok a vádak, amiket a Liberty League, Al Smith és a re­publikánus párt próbál konstruálni a New Deal ellen. De azért nagy hiba volna, ha a de­mokrata vezérkar most már bizonyos­ra venné azt, hogy New York állam elektorait feltétlenül meg fogja kap­ni Roosevelt. New York államban nem egyszer fordult elő, hogy demokrata kormányzót választottak, ugyanakkor pedig a szavazópolgárok többsége re­publikánus elnökjelöltet támogatott, így történt ez utoljára 1928-ban, mi­kor Roosevelt megnyerte a kormány­zóválasztási harcot. de Al Smith (Folytatás a 3-ik oldalon) Lehman vállalja a kormányzó jelöltséget ÚJRA ZÁTONYRA FUTOTT EGY AMERIKAI “HERCEGNŐ" HÁZASSÁGA Farid Khan herceg a lapokban teszi közzé, hogy nem visel­heti volt felesége a címét és nevét PÁRIZS, június 30. — Farid Khan Sadry herceg, perzsa főne­mes, a párisi lapokban közzé tett hirdetésével adja tudtára a vi­lágnak, hogy elvált Mrs. Doris Merceri Kresgetől, aki az amerikai milliomos felesége volt, mielőtt a herceghez ment nőül. A herceg azt is közli, hogy a nőnek nincs'®’ ' azit is inz.ii, nugy -j, Hunén, Minus joga­ a nevét és a rangját hasz­nálni. Ez a hirdetés volt az első hír a házaspár válásáról és a párisi társaságokban nagy­ feltűnést keltett. A herceg és Mrs. Kresge 1933 januárjában esküdtek meg ke­leti pompával a párisi mecset­ben. A herceg unokája annak a híres kancellárnak, aki a Kad­­jar dinasztiát trónra emelte an­nak idején. Mrs. Kresge George A. Mer­cer kapitány lánya, aki egykor Andrew Carnegie társa volt. Az első férje az 5 és 10 centes Kresge üzletek tulajdonosa volt, akitől három esztendei pereske­dés után vált el és állítólag 2 millió dolláros végkielégzést ka­pott tőle. A válás után állan­dóan a Riviérán lakott és ott ismerkedett meg a perzsa her­ceggel._________________ Rablók meggyilkoltak megint egy embert a Times Square mellett Ezúttal egy illinoisi mérnök az áldozat A Times Square közvetlen ár­nyékában megint megöltek egy embert tegnap éjjel hasonló kö­rülmények között, mint ahogy meggyilkolták Edgar L. Eckert­­et, a Rogers Peet Company ma­­nagerét­ pár héttel ezelőtt.­­ Eckert gyilkosait elfogták és várják az ügy tárgyalását. A tegnap éjjeli áldozat holt­testét a 496 West 42nd Street alatti ház folyosóján találták meg, a 8-ik Avenue mellett. A meggyilkolt ember George K. O’Connor, 42 éves mérnök, aki Evanston, Ill.-ból jött New Yorkba, ahol három heti mun­kái­t küldi át­ a Smoot Engineer­ing Corporationhoz. Egyetlen nyomot hagytak csak maguk után a gyilkosok. A holttest mellett elejtette az egyik a kalapját és bár nincs benne név, sőt még a név kezdő­betűi sincsenek a kalapban, a rendőrség azt hiszi, hogy ele­gendő lesz arra, hogy a gyilko­sokat kézrekerítsék. A kalap mellett feküdt O’Connor pénz­tárcája — üresen. A zsebei ki voltak forgatva. A fején és az állán ütésektől eredő sebek vol­tak és a nyakán látszott, hogy hátulról fojtogatták. Fél órával a gyilkosság után a rendőrség fél tucat embert tartóztatott le és a szomszédokat hallgatták ki. A szomszédos Midtown Restaurant egyik láto­gatója, akit kikérdezett a rend­őrség, azt mondta, hogy nem volt a közelben a gyilkosság ide­jében, de a vendéglő alkalma­zottai állítják, hogy ott volt. Az embert, akinek a nevét nem ad­ták ki. Az embert, akinek a nevét nem adták ki, fogva tart­ják, mint gyanúsat. O’Connor nős ember volt és feleségén kívül három gyerme­ke gyászolja. SZOCIÁLIS REFORMOK ÉRDEKÉBEN VESZI FEL A VÁLASZTÁSI HARCOT A kormányzó nyilatkozata bombát dobott a republikánus párt táborába Herbert H. Lehman, New York állam kormányzója, bombát dobott a republikánus pártba, amikor tegnap délben bejelentette, hogy megmásította elhatározását és mégis hajlandó elfogadni a demokrata kormányzójelöltséget. Négy szakaszos nyilatkozat­ban indokolta meg a kormányzó, hogy miért hajlandó mégis bele­menni a választási harcba. A kormányzó nyilatkozata a követ­­kezőképpen hangzik: “Május 20-án bejelentetten kormányzói állásra. Tettem ezt őszinte vágyam volt, hogy meg­szabaduljak a kormányzói ál­­lással járó nagy felelősségtől és hogy visszatérhessek a magán­életbe, a, családomnak szentel­­hessem az időmet. Hosszú meg­fontolás után határoztam ezt él , elhatározásomat végsőnek te­kintettem.” “Azóta mélységesen megha­­ott a bizalomnak és baráti ér­zéseknek számos megnyilatko­­ása az ország minden részéből. Mindig hálás leszek ezért.” “De tekintet nélkül a szemé­­yi pontokra, úgy érzem, hogy nem állhatok ellent azoknak a kéréseknek, amelyeket pártom­ból intéztek hozzám, nemcsak New York államból, hanem az egész országból. Nem állhatok élen azoknak a kéréseknek, a­m­elyeket azok intéztek hozzám, akikhez évek óta szoros kapcso­ltok fűznek és akikkel együtt harcoltam azért, hogy minden­kinek egyenlő lehetőségei legye­nek és hogy kiépítsük a társa­dalmi biztonságot.” “Ezért, ha pártom úgy hatá­roz, hogy engem jelöl újra a kormányzói állásra és ha az ál­lam népe újra bizalmát fogja nyilvánítani, akkor büszkén rá­, hogy nem leszek újra jelölt a a nyilatkozatomat azért, mert A------------------------------------------­gom újra elfogadni a kormány­zói méltóságot és az elkövetkező két évben mindent el fogok kö­vetni, hogy teljes lélekkel szol­gálhassam az állam népének ér­dekeit.” Lehman kormányzó nyilatko­zata nem érte teljesen váratla­nul a politikai világot, mert a demokraták a philadelphiai kon­venció óta — amelyen Lehman­­nak olyan prominens szerep ju­tott — számítottak erre a lépés­re. Roosevelt elnök nagy öröm­mel fogadta Lehman bejelenté­sét. Long római követ lemond az állásáról WASHINGTON, jan. 30. — Breckenridge Long, az Egyesült Államok római nagykövete, aki hónapok óta betegszabadságon van az Egyesült Államokban, a hírek szerint lemond állásáról. Long nagykövetet néhány héttel ezelőtt megoperálták a Mayo klinikán, s bár­ állapota javult, még mindig nem érzi elég erősnek magát arra, hogy ellássa diplomáciai teendőit. Long, aki a Wilson kormány­ban helyettes külügyi államtit­kár volt s aki egyike volt a leg­elsőknek, akiket Roosevelt elnök hivatalba lépése után kinevezett diplomáciai szolgálatba, állító­lag azért sem akar visszautazni Rómába, hogy részt vehessen az elnökválasztási kampányban. MEGÖLVE TALÁLTAK EGY KIKÖTŐ MUNKÁST A pew yorki Henry Streeten halva találtak egy kikötő mun­kást, akiről azt hiszik, hogy Jo­seph Sava, a kikötőmunkások uniójának a tikára. Az unió tisztviselői nem ismerték fel és tagadják, hogy valami köze lett volna az unióhoz. Savát valaki agyonlőtte. AZ ACÉL­MÁGNÁSOK PROPAGANDÁJA ELLEN TILTAKOZIK A MUNKÁSVEZÉR Az acélipar “royalistáit” csak az érdekli, hogy megtart­hassák a kompánia uniókat - mondja Philip Murray PITTSBURGH, jún. 30.­­ A szervezett acélipari munkásság megtette a szükséges lépéseket ahhoz, hogy egy hatalmas unió­ba egyesítsenek 500,000 acélipa­ri munkást. Ugyanekkor Earl F. Reed, több, nagy acélgyár jogtanácsosa azt jósolta, hogy az acélipari munkásmozgalom olyan általános sztrájkhoz fog vezetni, mint amilyen Angliában történt. Reed szerint a munkásvezérek azt hiszik, hogy a kollektív tár­gyalási jog alapján nekik joguk van arra, hogy megfélemlítsék a munkásokat és kényszerítsék őket arra, hogy kövessék a vezé­rek parancsait. Angliában ke­serves tapasztalatokat tettek ezért — mondotta Reed. — Most Angliában a munkásuniók köny­veit felülvizsgálják és megszün­tették a picketelést és a rokon­­szenv sztrájkokat. Philip Muray, az acélipari munkások vezére, aki vasárnap­ra Homestead, Pennsylvaniában nagy demonstrációt rendez, a 44 évvel ezelőtti nagy acélipari sztrájk emlékezetére, a legeré­lyesebb szavakkal tiltakozott az acélbárók jogtanácsosának “pro­pagandája” ellen. Az acéipar “royalistáit” — mondotta Mur­ray — csak egy dolog érdekli s ez az, hogy megtarthassák a kompánia uniókat. HERBERT H. LEHMAN BŰNÖSNEK VALLOTTA MAGÁT DEAN, A FEKETE LÉGIÓ ÖNKÉNTES HÓHÉRJA Beismerte a tárgyaláson, hogy ő ölte meg Poole-t, mialatt tizenkét tagtársa végignézte a gyilkosságot a lakásából elcipelték a Fekete Légió álarcos terroristái és egy erdő tisztásán “törvényt ültek felette”, azzal vádolván őt, hogy megverte a feleségét, aki más állapotban volt. Ez a vád később hamisnak bizonyult. Moynihan bíró, a Circuit Court bírája elfogadta Dean vallomását .Dean elmondta a bíróságon, hogy ismeri a vallo­mása következményeit és arra, a kérdésre, hogy miért vallja ma­gát bűnösnek, azt felelte: — Tudom, hogy bűnös va­gyok és mindegy, hogy most mondom-e meg vagy későbben. McCrea kerületi ügyész azt indtványozta, hogy D. Deant tartsa fogva a bíróság Detroit­­ba,­ hogy mint tanú szerepel­hessen a másik 12 ember ügyé­ben, akik mint szemtanuk és mint felbujtók vettek r­észt a gyilkosságban. Dean ügyét, ki­adták a Probation Department­nek és csak ennek a jelentése után ítélik el életfogytiglani fegyházra, mint a legsúlyosabb büntetésre, amit Michigan ál­lamban kiróhat a bíróság. Az ügyész hangsúlyozta, hogy Dean, aki két revolvert ürített ki a meggyilkolt Poolra, az ál­lam korona­tanúja lesz a 12 má­sik vádlott tárgyalásán és ő fogja szolgáltatni a bizonyíté­kokat ellenük. Hét más embert is fogva tar­tanak Detroitban a Fekete Lé­giósok közül, akik $5,000 óva­dék mellett vannak elzárva, mert egy kommunista gyűlésen zavargásra izgattak. A vádat egy Maurice Sugar nevű det­roiti ügyvéd emelte ellenük, aki a gyűlés szónoka volt. Egy másik bíróság­ 25.000 dollár óvadék alatt tartja fogva Lawrence Maddent és Jesse Et­­tsjohnt, akik William Voisinet, Ecorse polgármesterét, akarták meggyilkolni. DETROIT, Mich., jún. 30. — Dayton Dean, a Fekete Légió hóhérja bűnösnek vallotta ma­gát Charles A. Poole PWA munkás meggyilkolásában és el­rablásában. Poole-t április 12-én Zioncheck szabad emberként tér vissza Washington államba WASHINGTON, jan. 30. — Miután 18 óra hosszat elbariká­­dozva tartotta magától távol a hatósági embereket, Zioncheck kongresszusi képviselő, ki szom­baton este megszökött egy ma­rylandi elmegyógyintézet­ből, orvosai tanácsát megfogadva, elhagyta a fővárost és elindult a szűkebb hazája Seattle, Wash, felé. Zionwheck a szövetségi kongresszusi iroda épületben a maga irodájában tartózkodott állandóan, ahol immunitást él­vezett a városi rendőrséggel szemben, akik le akarták tartóz­tatni egy a volt háziasszonya ellen elkövetett testi sértés mi­att. Mielőtt elutazott, egy 25 dol­láros óvadékot tett le az ügyben. Megígérte előzőleg, hogy a 12 órás vonattal elhagyja a fővá­rost. Az volt a szándéka, hogy Chicagóban átszáll egy repülő­gépre és azon teszi meg az utat Seattle-ba. A fiatal képviselő igen komo­lyan és csendesen viselkedett, nagyon megtörte az utolsó hetek keserves tapasztalata. Akkor adta meg magát Zion­bheck, amikor a képviselőház háznagya bejutott hozzá és biz­tosította arról, hogy semmi baja sem lesz, ha megígéri, hogy haza megy Seattle-be. — Rendben van. Megyek. Majd később kiadok egy érdekes nyilatkozatot erről az ügyről — mondotta. Elmondta Zionwheck, hogy mi­után megszökött a kórházból, órák hosszat bujkált az erdőben, majd 14 mértföldet gyalogolt és végül egy teherautóra kéredzke­­dett fel amely Washingtonba hozta. 77 mértföldet ment egy sikló repülőgép ELMIRA, N. Y., jun. 30. — Most tartják itt a hetedik or­szágos siklógép versenyeket és Emerson Mehlhose, meg­törte az eddigi rekordot azzal, hogy 77 mértföldnyi távolságot repült be. * Nem bűn a kanadai italbé­lyeg hamisítása Alfred C. Coxe szövetségi bí­ró egy hamisítási ügyben úgy döntött, hogy kanadai italbé­­lyegeket hamisítani nem bűn. A szövetségi hatóságok most azon tanakodnak, mit csinálja­nak Samuel Rosen-nal, akit New Yorkban két évre ítéltek tavaly kanadai italbélyeg hami­­sításért, tekintettel arra, hogy az nem bűn. JAMES A. FARLEY: “NEM MONDTAM LE MINISZTERI ÁLLÁSOMRÓL” Washingtoni jelentések szerint a kampány alatt Howes fog­ja vezetni a postaügyi minisztériumot WASHINGTON, jún. 30. — James A. Farley postaügyi mi­niszter benyújtotta lemondását miniszteri állásáról, hogy min­den energiáját és idejét az el­nökválasztási kampány irányí­­tásának szentelhesse. Lemondá­st Roosevelt elnök hamarosan el­fogadja és a hírek szerint Wil­liam W. Howes, postaügyi ál­lamtitkárt fogja megbízni a mi­nisztérium vezetésével. Vannak hír­ek, amelyek sze­rint Howes csak a kampány tar­tama alatt fogja vezetni a pos­­taügyi minisztériumot és Jim Farley a választás után — ha Roosevelt újra győz — vissza fog térni eddigi állásába. Ez ellen a terv ellen azonban a de­mokrata párt több vezető tagja kifogásokat emel s így lehetsé­ges, hogy Jim Farley most már véglegesen kimarad a Roosevelt kabinetből, bár Farley vissza szeretne térni a miniszteri ál­lásba, mert az a véleménye, hogy így könnyebben fogja tudni el­érni célját, azt, hogy 1938-ban őt jelölj­ék New York államban a demokraták a kormányzói mél­tóságra. Farley postaügyi miniszter, a­­­ki Atlantic Cityben tartózkodik, cáfolta a lemondásáról szóló hí­reket. A KÖLTEKEZÉSEKET OSTOROZZA A NYUGALOMBA VONULÓ FŐSZÁMVEVŐ Politika mentes számvevő hivatalt sürget John R. McCain, aki tizenöt éves szolgálata után vonul nyugalomba WASHINGTON, jún. 30. — John R. McCain, szövetségi fő­számvevő, aki 15 éves szolgálat után vonul nyugalomba, magas állásának elhagyása előtt ma­gához kérette az újságírókat, a­kiknek 15 éven át soha sem adott nyilatkozatot és hosszú nyilatkozatban fejtette ki előt­tük véleményét a kormányzat túlköltekezéseiről. McCain megjegyzéseket tett a ‘Mázán és pazarul­’ felállított szükség intézményekre, melyek, szerinte, megeszik az adóbefize­téseket és annak a reményének adott kifejezést, hogy a kor­mányzat reorganizációjára rövi­desen sor fog kerülni. McCain volt az első ember, aki ezt a magas állást betöltötte, amennyiben állását 15 évvel ez­előtt kreálták. A törvény értel­mében nem lehet még egy ter­minusra kinevezni. Roosevelt elnök nem árulta el, hogy kit akar kinevezni utódjának, egy­előre Richard N. Elliot, helyettes comptroller fogja vezetni a számvevő hivatalt. McCain azt hangoztatta, hogy az amerikai kormányrendszer szempontjából nélkülözhetetlen fontosságú, hogy a számvevő hi­vatal mentes legyen minden po­litikától.

Next