Amerikai Magyar Népszava, 1936. december (37. évfolyam, 336-366. szám)
1936-12-01 / 336. szám
4 Amerikai MIOaeM mmmun nwus vgwNépszava ugróin iummím Mfir mM .Established 1899 by OÉZA D. BERKő alapította l89»-b«n Published daily, Including Sunday by THE AMERIKAI MAGYAR NÉPSZAVA, INC. 880 Second Avenne Entered as Second Class Matter, P. O. New York, N. Y. Telephone GRamercy 5—6780, 6781, 678$. Editor-In-Chief: DR. ANDOR KDN, föszerkesst« Managing Editor: PÁL NADÁNVI, felelős szerkesztő Business Manager: MAX KAUFMAN, ügyvezető igazgató Advertising Dept., SÁNDOR TARCZ, hirdetési osztály SUBSCRIPTION RATES: United States of America, Canada, Mexico, South America, Cnba—one yr. $6.00. 6 mo. $3.00, Daily only. Folreigln Countries and New York .City one year $9.00, 6 months $4.50 Daily only. BRANCH OFFICES: Astorta, L. I., N. T. — ll-Oft Grand Avenue, Astoria, L. I. Bethlehem, Pa. — 843 Bast 4th Street. Bridgeport, Conn.—B78 Bostwick Avenne. Buffalo, NY. — 432 Dearborn Street. Cleveland, Ohio — 41-530 Buckeye Roaa. Chicago, III., •— 619 Wrightwood Ave. Detroit. Mich. — 7914 W. Jefferson Ave. ELŐFIZETÉSI ARAK: As Egyesült Államokban, CanadAban, Mexlcoban, Dél-Amerikában és Cubában* Egész évre $6.00, félévre $3.00. Külföldre és New Yorkban egész évre $9.00, félévre $4,50.______________ FIÓK IRODÁK: Los Angeles, Cal. —784 S. Arizona Ave. Newark, N. J, — 17 William StrSTc, Maplewood, N. J. Perth Amboy, N. J. — 307 Maple Street. Passaic, N. J. —< 127 Market Street Philadelphia, Pa. — 637 Morse Street. Pittsburgh, Pa. — 812 Johnston Avenne St. Páni, Mlnn. — 132 Bellevue Avenue Trenton. N. J. — 452 Grand St. FOREIGN OFFICES KÜLFÖLDI IRODÁK Franciaország — France, Paris, 88 Avenue des Terner Magyarország — Hungary, Budapest, VIII. Kisfaludy kő» * Anglia — London, W. 14 — 99 Addison Road. Enzdaur A trianoni szerződés igazságtalan, embertelen, nemzetgyilkos Harcolni ellene emberi kötelesség; küzdeni megváltoztatásáéra szent feladata minden magyarnak, Ez az újság műiden erejével minden súlyával, minden rendelkezésére álló eszközzel küzd és küzdeni fog a magyar revízióért és a küzdelmében fegyvertársui kér minden amerikai magyart, politikai pártállásra és felekezeti különbségre való tekintet nélkül, A trianoni szerződést meg kell változtatni. Hová vezethet ez a “béke"? Az ember megborzong, amikor az Európából és Ázsiából érkező jelentéseket olvassa. Ime a legutolsó huszonnégy óra legfontosabb hírei:A vörös hadsereg helyettes főparancsnoka a szovjetek kongresszusának moszkvai gyűlésén azzal büszkélkedik, hogy Szovjetoroszországnak 7.000 hadirepülőgépe van , csak egyetlen repülőiskola 8000 új hadipilótát képez ki ebben az évben. Ugyanekkor Tokióban a japán hadügyminisztérium bejelenti, hogy fel fogják fokozni a japán fegyverkezést. Mintha Japán eddig nem költött volna sokat fegyverkezésre. (Az állami kiadásoknak csaknem a fele hadicélokra ment Japánban. Az 1937—38-as költségvetésben a hadseregre 205 millió dollárt, a tengerészetre 194 milli dollárt irányzott elő a japán kormány.) S ugyanezen a napon Edward Daladier francia hadügyminiszter kijelentette, hogy Franciaország hadereje soha sem volt olyan teljes, mint most. “Békések vagyunk, — mondotta Daladier — de nem fogunk soha sem könyörögni békéért. S nem fogunk soha sem meghajolni semmiféle fenyegtés előtt.” Ismerős szavak ezek, amiket más variációkban hallottunk az utóbbi hetekben az angol miniszterelnök, Hitler, Mussolini, Stalin s más kisebb európai országok miniszterelnökeinek a szájából is. Mindegyik azt hangoztatja, hogy a békét akarja megőrizni, de mindegyik hozzáteszi ehhez, hogy ha harcra kerül a sor, akkor az ő országa becsülettel meg fogja állni a helyét. Milyen másképpen csengenek azok a szavak, amiket Roosevelt mond a békéről és háborúról. “Én gyűlölöm a háborút” — jelentette ki Roosevelt. Ezt nem mondják az európai államfők. Ők a békéről beszélnek, de közben vigyáznak arra, hogy a háborút ne ítéljék el. Hová vezethet mindez? A békével van játék és a háborúra való felkészülés? Ferrero, a jelenkor egyik legnagyobb történetírója, aki most Svájcban él, rendkívül érdekes cikket irt a napokban erről a kérdésről. Ferrero, akinek egyik főműve a régi római birodalom fénykoráról és pusztulásáról szól, éles szemmel, a napi politikai felé emelkedve, vizsgálja a fegyverezések okait s megállapítja, hogy ebben a bűnösök a világháború győztes hatalmai voltak, amelyek nem tartották be ígéreteiket és ugyanakkor, amidőn a legyőzött országokat leszerelték, ők maguk fegyverkezni kezdtek. Két táborra akarták osztani Európát s ez a rövidlátó, ez az ostoba politika bosszulja meg magát. A hatalmak fegyverkeznek, — írja Ferrero — mert mindegyik fél a másiktól, mindegyik gyanakszik a másikra. Hová vezethet ez a fegyverkezés? A történelem olyan tudósai, mint Ferrero, tisztán látják, hogy ennek az őrült fegyverkezési versenynek, ennek a folyton erősödő feszültségnek csak egy következménye lehet s ez a háború. A húrt nem lehet a végletekig feszíteni. El kell, hogy pattanjon az a húr, amelyet folyton jobban és jobban feszítenek. Az a csoda, hogy eddig még nem pattant el. Az a csoda, hogy az új háború eddig még nem tört k. S ebben a háborús feszültségtől remegő világban csak egyetlen egy biztató reménysugara van a világnak. Ez a reménysugár a buenos airesi konferencia, amelynek kivételes súlyt adott Roosevelt elnök személyes megjelenése. A háborútól rettegő, az igazi békéért áhítozó népek mind Buenos Aires felé tekintenek. Vájjon a roosevelti szavak elég erőseknek bizonyulnak-e arra, hogy megállásra kényszerítsék a háború felé rohanó Európát és Ázsiát ? Zaharoff legendája A titokzatos múltú, rejtélyes életet élt Sir Basil Zaharoff meghalt. Élete, működése rejtélyét halála sem fogja megoldani, mert bár kalandos, érdekességekkel telített életéről naplót vezetett, meghagyta halála előtt, hogy azt égessék el és ne hozzák tartalmát nyilvánosságra. Zaharoff neve gyűlöletes volt a népek szemében, mert a nép a maga nagy összeségében gyűlöli a háborút, a vérontást, Zaharoff neve pedig ágyút, muníciót, fegyvert és háborús célokra szánt aranyat jelentett a milliomos tömegek szemében. A tömegek gyűlölték, de azok az országokat igazgató urak, kik hasznát vették Zaharoffnak, elfelejtették ezt a nagy gyűlöletet és egyik kitüntetést a másik után adtak neki. Az élete köré fonódott rejtélyes felhőzetet alaposan kihasználta életében Sir Basil, aki talán azt akarta elérni, hogy ezek a legendák még halála után is megmaradjanak. Azzal az utasítással, hogy élete naplóját olvasatlanul égessék el, úgy látszik, el is érte ezt a célját. Míg egyrészről Sir Basil fegyvereket és lőszereket gyártott s hogy azokat hasznosítsa, országok népeit állította szembe egymással a csatamezőn, vannak olyan országok is, melyek — bármily csodálatosan is hangzik — ideiglenes békés biztonságukat köszönhették a Sir Basil szállította felszereléseknek. Szolgálatai, melyekkel azokat az országokat támogatta, melyek a legmagasabb kitüntetésekkel halmozták el, éppen olyan legendaszerű, mint egész titokzatosságokba burkolt élete, sokszor megvitatott, de teljes bizonyossággal soha ki nem derített származása volt. De egy bizonyos, hogy a modern történelmi idők legérdekesebb egyénisége szállt vele sírba. AMERIKAI MAGYAR NÉPSZAVA Magyarország egyenjogúsága és a kisantant A Pesti Hírlapban jelent meg az alábbi érdekes cikk: A bécsi hármas értekezlet tudvalevőleg a magyar egyenjogúság kérdésével is foglalkozott. Az értekezletről kiadott hivatalos tájékoztató szerint az olasz, magyar és osztrák kormányok képviselői teljesen egyetértenek abban, hogy elismerik a magyar kormánynak és az osztrák kormánynak a fegyverkezési egyenlőségre vonatkozó álláspontja a helyes és jogszerű voltát, mert ez a jogegyenlőség megfelel az igazságosság elemi elvének. Miután Ausztria az 1936 június 2-iki deklarációval már egyoldalúan helyreállította a maga fegyverkezési egyenjogúságát, a bécsi határozatnak ez a része elsősorban Magyarország javára szól. Magyarország számára szóló biztató ígéretet rejteget magában a bécsi hivatalos tájékoztatónak az az ígérete is, hogy a három kormány a fegyverkezésiegyenjogúság megvalósítása céljából érintkezésben fog maradni egymással. Más szóval Olaszország és Ausztria támogatni fogják Magyarországot egyenjogúságának visszaszerzésében. A kisantant külügyminiszterei most előzetes diplomáciai érintkezés után közös sajtónyilatkozatban felelnek a bécsi hivatalos tájékoztatóra. A sajtóközlemény ezt mondja: “Értesülve a bécsi hármas értekezletről kiadott közleménynek a fegyverkezési egyenjogúságról szóló részéről, a kisantant államai szükségesnek tartják, hogy hivatkozzanak arra, hogy a kisantant-államok már 1933 májusában kifejezetten kinyilvánították a fegyverkezés tárgyában hozzájárulásukat a jogegyenlőség elvéhez, ezt azonban ahhoz a feltételhez fűzték, hogy annak megvalósítása szabad tárgyalások útján formális biztonsági garanciákkal történjék.” A kisantant hivatalos közleménye itt a kisantant-államok külügyminisztereinek 1933 május 30-án Prágában tartott értekezletükön hozott határozatára utal. Ez a határozat az értekezletről annak idején kiadott hivatalos tájékoztató szerint így szól: “A kisantant-állmok hozzájárulásukat adják az egyenjogúság alapelvéhez, amelyet fokozatosan, a minden nemzet számára megvalósítandó biztonság keretében kell megvalósítani.” Emlékezzünk vissza arra a történelmi anekdotára, amely szerint a tréfakedvelő Mátyás király egy alkalommal a következő parancsot adta egy eszéről híres leányzónak: “Hozzál ajándékot és nem is!” Az okos leányzó erre kalickában egy galambot hozott a királynak, de amikor átnyújtotta a kalickát, kinyitotta annak az ajtaját és a galamb elrepült. A kisantant ugyanilyen szellemesen óhajtja megoldani a magyar egyenjogúság kérdését. Azt nem felelhette a bécsi határozatra, hogy Magyarországnak nincsen joga az egyenjogúságra. A páriskörnyéki békeszerződések, amikor Magyarországot, Ausztriát, Magyarországot és Bulgáriát fegyverkezésük korlátozására kötelezték, kilátásba helyezték, hogy a győztes államok is a leszerelt államok színvonalára fogják csökkenteni a saját haderejüket. Ez az ábránd szétfoszlott: a lefegyverzés gondolata a genfi konferencia kudarca óta messzebb van, mint valaha. Miután lehetetlenné vált, hogy a győztes államok saját kötelezettségüket teljesítsék, természetszerűen fölújul a legyőzöttek joga arra, hogy a többi állam módjára ők is tetszésük szerint gondoskodjanak biztonságukról. Németország és Ausztria már levonták a helyzetből folyó természetes következtetéseket. Kihirdették fegyverkezési szabadságukat. Az ötszázmillió lakosságú, lázasan fegyverkező Európában ma már összesen tizenötmillió lakossal csak két kicsiny örök fegyvertelenségre ítélt ország van: Magyarország és Bulgária. Lehet-e Európa lakosságának két százalékától megtagadni azt a jogot, amelyet korlátlanul élvez a másik kilencvennyolc százalék? Természetesen nem lehet. Ezért a kisantant sem meri azt mondani, hogy a bécsi értekezletnek az egyenjogúságra vonatkozó része jogtalan, vagy igazságtalan. Ellenkezőleg: mint jogtisztelő nemes népek hozzájárulnak a jogegyenlőség elvéhez, ezt azonban két feltételhez kötik. Az egyik, hogy a jogegyenlőség megadása tárgyalások alapján történjék. A másik, hogy a május 30- án hozott prágai határozat szerint ezt az elvet a “minden nemzet számára megvalósítandó biztonság keretében kell megvalósítani”. Vagyis: A kisantant a gyakorlatban akkor adja meg Magyarországnak a fegyverkezési egyenjogúságot, ha már előzőleg megvalósították az általános biztonság feltételeit. Az utolsó évek nyilvánvalóvá tették, hogy az általános biztonság feltételeit éppen olyan kevéssé lehet megvalósítani, mint az általános lefegyverzést. Ha pedig mégis megvalósítható lenne az általános biztonság, rögtön meg lehetne csinálni az általános lefegyverzést is s akkor Magyarországot nem kellene fölfegyverkezni. Ezek után nyilvánvaló, hogy a kisantant részéről szabott föltétel nem egyéb, mint időtlen időkre való elhalasztása Magyarország jogos kívánsága teljesítésének. A kisantant külügyminiszterei tehát hozzák Magyarországnak a békegalambot. De kinyitják a kalickát és a galamb, mielőtt (Folytatás az utolsó oldalon) LÁTOGATÁS AZ ÖREG TIMESNÉL Este 9-től hajnali 4 óráig az angol világlap szerkesztőségében London, november hó. A Times a Printing House Square-en van, a Blackfriars ban. Csendes, komor városrész. Az épület, melyben a világ legtekintélyesebb napilapja készül, szürke, ódon ház s inkább múltszázadbeli kollégiumnak, vagy kórháznak látszik. Itt, ezen a helyen készültek az első példányok. 1785 január elsején látott napvilágot a Times őse, az“The Universal Register” és, 1783 első napján mutatkozott be a világnak: A Times. Azóta száznegyvennyolc esztendő telt el s a Timesnél alig változott valami. Virág és mosoly Este úgy kilenc óra körül járhat az idő, amikor belépünk a Times épületének keskeny, barnára fényezett kapuján. Hihetetlen csend van. Öreg portás jön elénk s miután kellőképpen igazoltuk magunkat, különböző levelekkel, írásokkal bizonyítottuk, hogy illetékesek látogatásunkat jóváhagyták, végre bebocsát. Keskeny csigalépcső vezet fel az emeletre, néhány pillanatig ténfergőnk, majd elibénk jön egy igen rokonszenves, kedves gentleman, a Times menedzsere, aki az öreg portás jóvoltából értesült érkezésünkről. Most mosolyok következnek, felejthetetlen angol mosolyok... A menedzser mosolyog, a szembejövők mosolyognak, szobákba nyitunk be, bocsánatot kérünk, amiért zavarunk, válasz: mosoly, a felejthetetlen angol mosoly. Itt, ebben az épületben most ezekben az órákban egy lap készül: a Times. Minden sora súllyal bir, távoli országok kormányfői, politikusai másnap, vagy harmadnap reggel kezükbe veszik s nem minden szemrebbenés nélkül regisztrálják, mit ír a Times. Most készülnek e sorok.... s akik írják, mosolyognak s szekfát tűznek a gomblyukukba... Tíz vonalon: a kontinens beszél.... Az emeletek hosszú folyosóin kétoldalt szobák sorakoznak, a munkatársak szobái: szép, tapétázott szobák, finom szőnyeg, vázában virág s a kandallóban fahasábok izzanak. Az úr, aki ezekben a szobákban ül, rendszerint az idősebb nemzedékhez tartozik, a munkatársak nagyrésze 30—40 éve szolgálja a Timest. A folyosó végén van a nagy tanácskozóterem, hosszú, faragott, barna asztal, nincsen bevonva zöld posztóval, közepén kis terítő s óriási kristályvázában friss virág. Most másik folyosóra fordulunk ki, itt már valamivel élénkebb az élet. Telefonfülkék sorakoznak egymás mellett. Tíz fülke. Telefonoslányok, fejükön hallgatóval, most a kontinenst veszik. A Times külföldi tudósítói adják a híreket: Páris, Berlin, Hága, tíz vonal, mind a tíz beszél, tíz ország híranyaga fut be most ide a Timeshez, a Printing House Square-re. (Folytatás a 6-ik oldalon) ESTÉLYI TOILETTE MAJOMSZŐRMÉVEL LONDON, nov. hu. (Az Amerikai Magyar Népszava londoni szerkesztőségétől) Soha nem érdekelte a szőrme annyira a hölgyeket, mint ezen a télen. Tekintettel azonban arra, hogy Londonban a legfinomabb, a legdrágább szőrme is megszokottá vált már, új szőrméről, valami egészen fantasztikus, egzotikus szőrméről kellett gondoskodniuk a divatkreátoroknak. Így született meg a legújabb szőrme, a majomszőrme, amelyet eleinte csak délutáni ruhákra “mertek” rátervezni a divatkirályok és királynők. Most azonban megjelent a majomszőrme este is: a legelőkelőbb hotelek vacsoratermeiben és a legfényűzőbb bálokon.” Majomszőrme nagy estélyi toilette” — ez a londoni divatvilág legújabb szenzációja. Egyéb újdonságok: 1. EZÜSTRÓKA NAGYESTÉLYI. — Violaszinű, nehéz krepszatinból készül s természetesen — hátnélküli. Ez az anyag elég erős, elég “masszív” ahhoz, hogy három-négy rádolgozott nehéz ezüstrókát elbírjon. A szoknyaszegély, természetesen, erősen fodrozott, hogy a szőrme esését elősegítse s elől — ugyancsak természetesen — nyílt; ezzel a könnyedséggel mintegy egyensúlyozza a toillette egyéb “nehézségeit”. 2. ESTÉLYI TOILETTE MAJOMSZŐRMÉVEL. — Paradicsomszínű, gyílrhetetlen sifonbársonyból készül ez a gálaruha, amely mintegy fürdőtrikószerűen feszül elől a hölgyek derekára, mellére. A ruhát, kétoldalt és lent, a szoknya szegélyén, szúrósan kifelé álló, barnaszimű majomszőrme díszíti, amely valahogy a polinéziai szigetek egzotikus varázsát idézi fel a szemlélőben. (Ha a polinéziai nők olyan szépek tudnának lenni, mint a londoniak...!) Tagadhatatlan, hogy ez a ruha remekül fest magas, szőke, királynői termetű hölgyeken. 3. “SYMPHONY IN BLUE”. Sárga, selyemtalétából készül ez az öltözék, hozzáilleszthető tunikával, ám tengerkék, fátyolszerű cape tarkítja azt. Ez a cape mostanában nagyon kelendő és divatos az angol fővárosban, mert nemcsak ruhadarab, de az arcfátyola után valóságos “testfátyol”, amely alkalmas arra, hogy a hölgyek játszadozhassanak, elfödhessék, eltakarhassák, igézővé, titokzatossá tehessék magukat vele...! A tengerkék cape, a “Symphony in blue” mindenre jó. Még arra is, hogy idejében levethesse a szépség s megmutathassa házának, meztelen izgató vonalát mindenkinek... Lóránt Mihály Hunderterek és szenátorok Dr. Flaxmeyer József székesfővárosi tanácsjegyző könyvet írt Budapest régi közigazgatási szervezetéről és alkalmazottairól. Tulajdonképpen azt írta meg, miképpen lett Pest-Budából Budapest. A Budavár visszafoglalása utáni idő megrajzolásával kezdi és ott hagyja abba, mikor az 1872. évi XXXVI- ik törvénycikk három faluszerü várost: Budát, Pestet és Óbudát Budapestté olvasztja. Budapest közigazgatási szervezetének történee voltaképpen a magyar főváros szabadságharca, küzdelme az autonómiáért. A XVIII. század elején még csak a kamaraigazgatóság béklyóiból szeretne kiszabadulni, később pedig a mindenható magisztrátusi hatalmát és hatalmaskodásait próbálja viszszaverni a polgárság, hogy a maga számára szerezze meg az impériumot. A magisztrátus azonban minél kevesebb beleszólást enged aválasztott polgárságának (az akkori városatyáknak) a községi dolgokban. A választott polgárság, vagyis a lakosság képviselőtestülete nagyobb ellenőrzést követel a maga számára, a tanács viszont kézzel-lábbal tiltakozik az eféle törekvések ellen, azzal érvelvén, hogy a magisztrátus tekintélyének rendkívül ártana, ha a választott polgárságnak megadnák az ellenőrző és számonkérő jogot, így aztán a választott polgárság egyelőre kénytelen megelégedni azzal, hogy ő csupán véleményező szerve a közigazgatásnak. Neki csak indítványozó joga van és a magisztrátus egyik-másik ügyben kikéri véleményét vagy tanácsát. De csak kikéri a tanácsát, ellenben ritkán fogadja meg. A választott polgárság tekintélye II. József alatt kezd erősödni. Addig a városi képviselet a külső tanácsból és a választott polgárokból állott. A külső tanács úgy Budán, mint Pesten 24—24 tagból állott, míg a választott polgárságnak Budán 60, Pesten 100 tagja volt. József császár rendeletére azután a külső tanács intézménye megszűnt, a választott polgárság tagjaiból pedig megalakították a gazdasági bizottságokat. A választott polgárság 1843-ban már közgyűléseket is tartott, amelyen azokat a gazdasági természetű kérdéseket tárgyalták meg, melyeknél a százas bizottság véleménye nem egyezett a magisztrátuséval. Ha azonban a közgyűlésen sem tudták összeegyeztetni a kétféle álláspontot, akkor a magisztrátus mindig a saját feje szerint cselekedett. Az 1848-ik esztendő teremti meg a városi közigazgatásnak azt a formáját, mely legjobban hasonlít a maihoz. Pesten megszűnik a százfejű “választott polgárság” és megalakul helyette a városi képviselőtestület, amelyet az elektorok választanak, mégpedig titkos szavazással. Az elektorokat viszont a polgárság választja, ugyancsak titkos szavazással. Az új törvény szigorúan megállapítja, hogy kinek van választójoga. Persze a nőket kizárják a választásból. Az elektorok aztán, amint említettük, megválasztották azt a képviselőtestületet, mely megfelel a mai törvényhatósági bizottságnak. A képviselők számát a lakosság számarányában állapítják meg. 1848-ban Pest képviselőtestülete 247 tagot, Budáé 168 tagot számlált. A képviselőtestület a városi főtisztviselőkkel együtt tette a közgyűlést, melynek elnöke a polgármester volt. A polgármester akadályoztatása esetén a legidősebb városi képviselő elnökölt a közgyűlésen. Az új szervezet 2650 szóval főpolgármesterré választotta Rottenbiller Lipótot, főbíróvá pedig Graefl Józsefet. Városkapitány Láng Ignác lett, alpolgármester pedig Sógody Sándor. Budán a tisztújító szék Walhheim János eddigi tanácsnokot választotta polgármesterré. Városbíró Schreiber Ferenc lett, városkapitány pedig Andorfy Károly. *► A két város azonban nem sokáig örülhetett új közigazgatási szervezetének.» Windischgrätzék bevonultak Budára és Pestre, Havas József lett a királyi biztos, aki a régi magisztrátust lemondatta. Az abszolutizmus idején az osztrák hatalom új vezetőket tett a város élére és új közigazgatási szervezeti és szolgálati utasítást bocsátott ki. Az új szabály szerint eredetileg Pest 36, Buda pedig 30 községi tanácsost kapott volna, a későbbi tárgyalások azonban a község tanácstagjainak számát Pesten 53, Budán pedig 36 főben állapította meg. Budán és Pesten a községtanács tagjait a helytartó nevezte ki, mégpedig három esztendőre és a kinevezetteknek hűségesküt is kellett tenniök. Az abszolutizmus alatt jól fizették a tisztviselőket, Albrecht főherceg, az új kormányzó 1852 május 6-án bocsátotta ki ama szabályzatot, melyben elrendeli, hogy a tisztviselők hivatalos eljárásnál magyar szabású tisztviselő egyenruhát kötelesek viselni.Ezeknek az egyenruháknak a viselését hivatalon kívül is megengedte ugyan, egyúttal azonban minden más nemzeti öltözet viselését megtiltotta. Ez a hivatalos ruha sötétzöld posztóból való atilla, a szolgálati ágak szerint hatféleképpen változó színű bársonygallérral és ujjhajtókával, rangszerint aranyvagy selyemgombokkal, paszománttal, zsinórokkal és vitézkötéssel. A rangot a galléron varrott rozetták száma jelezte. Teljes díszben a tisztviselők magyaros övet is viseltek, arany vagy fekete selyemzsinórból és panyókásan függő prémes “csarapét”. Tigyan(Folytatás az utolsó oldalon)