Amerikai Magyar Népszava, 1937. július (38. évfolyam, 182-212. szám)

1937-07-01 / 182. szám

2*___ E.ttDüiCed im b3 GÉZA D. BERKO »Upltotta lá»8-b«u Pabllsbed dalij. Ineiudla* Sand«? by ■pa* AMERIKAI MAGTAR NÉPSZAVA, Bf©. SSO Second Aeenue (SSänn Street) Statered &« Second Class Matter, P. O. New luck, W. T. Telephone GRaiaercj 8~dT80, 6781, 6788. _______ ___ Editor-In-Chief: Dr. ANDOR KON, f6sserkes»t6 Managing Editor: PAL NADANTI, felelő« ««erkegitd Business Manager: MAX KAUFMAN, ügyvezető lga«gatfl Advertising Dept.: SÁNDOR TARCZ, hlrdetéil osztály SÜBSCRIPTION RATES: Suited States of America, Canada, Mex­ico, South America, Cuba—one yr. 80.00, ' mo. 83.00. Dally only. Foreign Countrle« and New York City one year 80.00, • months 84.60 Dally only. ELŐFIZETÉSI ARAK: Az Egyesült Államokban, Canada ban, MexlcoDan, Dől -Amerikában és Cübában: Egész évre 86BA — félévre $3.00. — Kül­földre és New vorkban egész évre 89.00, félévre 84.60. BRANCH OFFICES: Astoria, L. I. N, T, — 81-06 Grand Avenne, Astoria, L. L Bethlehem, Pa. — 843 East 4tb Street Bridgeport, Conn. — 678 Bostwlck Avf Buffalo, N. T. — 432 Dearborn Street. Cleveland, Ohio — 11-630 Buckeye Road. Detroit, Mich. — 7914 W. Jefferson Ave. Chicago, 111. — 610 Wrlghtwood Avenue. FIÓK IRODÁK > Los Angeles, Cal. — 724 8. Arisons Ave. Newark, N. J. — 17 William Street. Maplewood, N. J. Pierth Amboy, N, J, — #67 Maple Street Passaic; N„ ,T„ — 157 Jeffersen Street . Philadelphia, Pa, — S37 Morse Street Pittsburgh, Pa. —• 812 Johnston Avenne. St. Paul, MJnn. — 132 Bellevue Avenue. FOREIGN OFFICES KÜLFÖLDI IRODÁK Magyarország — Hungary, Budapest, I„ Horthy Miklós ut 18/B Franciaország — France, Paris, 38 Avenné des Ternes Anglia — London, W. 14. —- 94» Addison Road. England. A trianoni szerződés igazságtalan, embertelen, nemzetgyilkos. Harcolni ellene emberi kötelesség; küzdeni megváltoztatásáért szent feladata minden magyarnak, Ez az újság minden erejével minden súlyával, minden rendelkezésére álló eszközzel küzd és küzdeni fog a magyar revízióért és a küzdelmében fegyvertársul kér minden amerikai magyart, politikai pártállásra és felekezeti különbségre való tekintet nélkül, A trianoni szerződést meg kell változtatni, Az elnök megszólalása \ ^ __ Hónapok óta tartó némaságát törte meg Roosevelt elnök legutolsó sajtó­konferenciáján, amikor Shakespearet idézve, megjegyzést tett arra a hatalmas arányú munkásharcra, amely hetek óta az amerikai acéliparban tombol. Ellentmondó magya­rázatok egész seregét fűzték minden oldalon az elnök követke­zetes hallgatásához, amelynek “gyanússágát” fokozták még azok az elhírtelenkedett megjegyzések, amelyeket John L. Lewis, a CIO vezére itt-ott elejtett. Minden titkolódzás nélkül, a legnagyobb nyilvánosság előtt alakult ki az utolsó elnökválasztási harcban, az a fegyverszö­vetség, amely a szervezett munkásságot dem­okratapárt elnök­­vetség, amely a szervezett munkásságot a demokratapárt elnök­jelöltjének támogatásába állította. Nemcsak a szervezett, hanem a szervezeteken kívül álló munkásság milliói is a New Deal ve­zére mellé sorakoztak és a szavazás­­aránya, a győzelem elsöprő ereje bizonyította be, hogy az amerikai polgárságnak legmélyebb és legszélesebb rétegei osztatlanul bízták jövendő sorsuk irányí­tását Franklin Delano Rooseveltre. Csak a szélső túlzás, vagy a rosszakarat állíthatja ilyen igazságok után azt, hogy megválasztása után, bárkinek, vagy bármilyen csoportnak “lekötelezettjévé” vált a másodszor hata­lomba ültetett elnök. Amikor negyvennyolc állam közül negyven­hat államban nyert példátlan többséget Roosevelt, akkor csak nevetséges lehet minden olyan állítás, vagy célzás, hogy “Lewis­­nak köszönheti” megválasztását. És­ a “nevetségesség” alól maga Lewis­ sem jelentett kivételt, amikor olyan meggondolatlan ki­jelentést tett, hogy a “munkásság meghozta az áldozatot Roose­velt megválasztása érdekében és most joggal kollektálhat érte.” Roosevelt elnök hosszas hallgatását bizonyos mértékben ért­hetetlenné tette az a tény, hogy a múltban, elnökségének első időszakában, alig alakult ki valahol nézeteltérési munkás és mun­kaadó között, s rögtön megmozdult a béke megteremtése ér­dekében. Ez az “érthetetlenség” megszűnik azonban akkor, ha tekintetbe vesszük, hogy Roosevelt elnökségének első időszaka a legsötétebb depressziós napokkal esik egybe és olyan rendkívüli gazdasági helyzetben éltünk, amely nem bírt ki semmiféle vá­ratlan rázkódtatást. Ma azonban más időket élünk. Ma már nem hivatkozhatnak az ipari élet nagyvállalkozói arra, hogy “ráfi­zetünk az üzemre,” vagy arra, hogy “megfojt bennünket a dep­resszió szorítása.” Ma már kibír egy-két kisebb-nagyobb rázkód­tatást az­ ipar és a vállalkozás, a munkás és a munkaadó. Ma már kialakulhatnak olyan “fight”-ok, amelyeknek eredménye a ha­talmi megoszlást új alapokra helyezi. A megváltozott és kedvező helyzet nem jelenti azonban azt, hogy most már elmehetünk a “végletekig” és Roosevelt elnök Shakespearre hivatkozva, találóan állapította meg, hogy mindkét oldalon a szélsőségek kerekedtek felül és ezeknek összeütközé­séből nem származhatnak olyan eredmények, amelyek az “álta­lános jólétet” szolgálják. Roosevelt elnök is tisztában van azzal, hogy a hibák és bű­nök sorozatát követték el “mindkét oldalon” és ma már ő is csak kitérő választ adhat arra a kérdésre, hogy “melyik oldalon áll?” Az egészséges megoldás csak úgy képzelhető el, hogy mind­két oldal belátja az általa elkövetett hibákat, visszavonul a régi hadállásaiba, visszaállítja a “status quo”-t és lecsillapodott, meg­nyugodott, szenvedélyektől mentes hangulatban, tiszta fegyve­rekkel elölről kezdi meg a küzdelmet a jogért, igazságért, törvé­nyért és a dolgozó emberek boldogságáért. Készülődés a Világkiállításra Igaz, hogy még csaknem két esztendő van hátra a new yorki­­Világkiállítás megnyitásáig, de máris egyb­e fokozó tempóban készülődik New York erre az eseményre. Rohamosan épülnek az utak, amelyek a Világkiállítás területére visznek el ért a bizottsá­gok egész serege van munkában, dolgozza ki a terveket, a leg­aprólékosabb részletekig. De nemcsak New Yorkban folyik a Világkiállítás előkészü­lete, hanem Amerika más városaiban, sőt, egész sereg ország­ban is megkezdték már az előkészületeket, mert lehetőleg mindegyik ország kultúrájának, művészetének, ipari termékei­nek a legjavát akarja bemutatni a Világkiállításon. New Yorkban több nemzetiségi csoport mozdult meg már s szervezkedik, hogy a világkiállításon a legméltóbb keretek kö­zött mutathassák be nemzetiségi értékeiket. Vannak nemzetisé­gi csoportok, amelyeknek munkája már olyan erős lépésekkel haladt előre, hogy az amerikai világsajtó is hosszasabban és gyakrabban foglalkozik velük. Bizonyos, hogy Magyarországon is készülődnek arra, hogy a magyar nemzet méltóan, megfelelően legyen képviselve a new yorki Világkiállításon. A new yorki, illetve az amerikai magyar­ságnak is módot kell adni arra, hogy belekapcsolódjon ebbe a nemescélú munkába és a maga értékeivel is segíthesse kidom­borítani a magyarság értékeit. A hivatalos Magyarországnak csak hasznára lesz az, ha együtt dolgozik az amerikai magyarsággal. De hiba volna, ha az amerikai magyarság minden kezdeményező lépést Magyarországból várna. Az amerikai magyarságban elég kezdeményező képesség van. Csak elő kell állni vele. i ÁKít lNJÜri3£HVS dhazai cikkek írta. Da KUN ANDOR Pivány Jenő nagyszerű könyve Pivány Jenőt nem kell bemutatni az ame­rikai magyar olvasóközönségnek. Kevés em­ber szerzett olyan elévülhetetlen érdemeket . .­­.,­.,...,..mwg. az amerikai magyar­­ életben, az amerikai ma „Ül óhazai körökkel való megismert­et­ésével, mint li ez az aP°st°li lelkű, ál­l­­dozatkész nagy tudós, a kinek páratlan angol s magyar nyelvű könyve Miwnyi az amerikai s magyar vonatkozásokról oly si­­kert aratott, hogy utána a Magyar Tudományos Akadémia tagjai so­rába választotta. Pivány ismét pompás könyvet irt angolul, amelynek címe: Hun­garians of the 36th and 17th Centuries in English Literature. Megemlékezik a könyv többek közt, Budai Parmenius Istvánnak te­vékenységéről, aki 1­­88-ban, mint hivata­los történész vett részt a new foundlandi gyarmatalapításban és ékes latin nyelven megírta a brit hódítók vállalkozását. Haza­térőben az expedíció két hajója az óceáni viharban elsülyedt és Budai Parmenius Ist­ván is a tengerbe veszett. 1600-ban jelent meg Londonban az első könyv Magyaror­szág történetéről és ez ismerteti Magyar­­országnak ötven esztendejét. Különösen élénkké válnak a kapcsolatok az erdélyi fe­jedelemség korszakában, mert legtöbb fe­jedelem a Habsburgok ellen vívott harcok so­rán angol kiáltvánnyal is fordul a brit nem­zethez az igazság hangoztatása érdekében. Különösen jól ismert az angol körök előtt Bethlen Gábor alakja, aki a harmincéves háborúban az angolok szövetségese volt. Róla regényeket, színdarabokat írtak az an­golok. 1644-ben egy névtelen írótól szárma­zó könyvecske Zrínyi Miklósról, a költőről szól. Hasonló­képpen kedvelt alakja az e korszakbeli angol íróknak Thököly Imre, a szabadsághős; sokat foglalkoznak roman­tikus szerelmével, Munkács várát hősiesen védő Zrínyi Ilonával. Thököly halála után is témája marad az angol íróknak, így 1806- ban Hook Edward Theodor, e korszak nép­szerű színműírója ír­t felvonásos drámát “Thököly vagy Munkács ostroma” címen. (Teleki or the Siege of Montgatz), amelyet nagy sikerrel játszottak, látvány tanulmá­nya kitűnő összefoglalását adja, a magyar nagyságok régi angol irodalomban való sze­repeltetésének és az angol-magyar művelt­ségi kapcsolatok értékes munkája lesz. Magyarok ne tiszteljenek magyar szenteket Ez a legújabb oláh tréfa. Megtiltották egyes magyar templomokban, iskolákban, hogy a katolikus papok, hitoktatók magyar szentek tiszteletére hívják fel híveiket, ta­nítsák a gyerekeket. A magyar szentek pe­dig nem a magyarság, hanem a katolikusság szentjei. Csak véletlenül magyarok. A ro­mán állam fél a magyar szentektől is. Kü­lönben is tűzzel-vassal üldözi a római kato­likusokat, protestánsokat és nagy erővel té­rít oláh hitre. Azt mondják ezek az oláh urak, hogy mi­ért imádkoznak az ő magyar katolikusaik például Szent Istvánhoz, Szent Lászlóhoz, — akiben a román iromány nem katolikus szenteket, hanem magyar királyokat lát, — amikor ugyanennyi buzgalommal imádkoz­hatnak például Szent Ágostonhoz, Szent Ferenchez, vagy Szent Pálhoz, aki pedig a tréfás mondás szerint, cserben hagyta az oláhokat. Két új híd Budapesten Budapesten hamarosan átadják a köz­forgalomnak a Horthy Miklós hidat, amelyet a pesti Boráros tér és a budai Lágymányos közt építettek. Nyomban megkezdik azután az Óbuda—külső-lipótvárosi híd építését. — Budapesten tehát hamarosan két híd közve­títi a forgalmat a Duna két palája mentén elterülő fejlődő városrészek között. Hatal­masan fogja fellendíteni a két új híd a ma­gyar főváros életét és eddig haladó, elma­radt külvárosokat emel belsővárossá, érté­kes és forgalmas városközponttá. Amerikában két ilyen híd nem nagy do­log. A san franciscoi híd és new yorki Wa­shington híd arányai mellett eltörpülnek a mi Duna hídjaink. Európában azonban szá­mottevő fejlődések, a magyarság életképes­ségének, munkaképességének, fejlődési vá­gyának ékes bizonyítéka. Az új hidak szé­pek lesznek, mert amennyire igaz, hogy Bu­dapesten sok a csúnya épület, sok a művé­­szietlen szobor, annyira szépek és kiválóak hidaink. Európában az első láncszerkezetű függő hidat 1846-ban Buda és Pest között építették. A lánchidat, amely ma is legszebb hidja Európának és amelynek elgondolása mintául szolgált a new yorki Brooklyn Bridge építésénél. Európa egyik legszebb hídja a budapesti Erzsébet híd is, amelynek fejedelmi ívelése, méltóságos formája mindenkinek feltűnik, aki csak egyszer itt járt Budapeten. Festő­(Folytatás az utolsó oldalon). Charles “Buddy” Rogers és felesége Mary Pickford. A kép közvetlenül a hollywoodi esküvő után készült MIÉRT ROMLOTT MEG A SZOVJET­HADSEREG SZELLEME? A legújabb katonai gyakorlati szabályzat egyetlen politikai program Azokkal a sorozatos kivégzé­sekkel kapcsolatban, amelyek­nek egyelőre nyolc szovjet tá­­b­ornok esett áldozatul, a köz­véleményben az a nézet alakult ki, hogy ezek az események alá­ásták a szovjet hadsereg szelle­mét. A világsajtó néhány or­gánuma még tovább is ment. Hangoztatta, hogy az orosz had­sereg harci készültsége szövet­ségeseinek szempontjából egye­nesen kérdésessé vált. Ezt a kérdést csak így eldön­teni már csak azért sem lehet, mert minden hadsereg gyakor­lati értékét csak egy háború igazolhatja. 1915-ben például volt olyan időszak, amikor a központi hatalmak vezérkarai bizakodni kezdtek, hogy a fran­cia hadseregben előforduló tö­meges szökések és fosztogatá­sok a nagy nyugati ellenfél erőinek felbomlását vonják ma­guk után. Csalódtak! A vas­kézzel életbeléptetett megtorló rendszabályok, valamint a meg­nyugtató és felvilágosító mun­ka hamarosan helyreállította a francia hadsereg fegyelmét. A világháborúban küzdő had­seregek lényegesen mások vol­tak, mint a mai szovjetorosz hadsereg. Minden politikától mentes, tisztán a katonai erőt képviselő gépezetek voltak, míg a szovjethadsereg a napi polti­­ka fertőjében fetrengő olyan alkotmány, amelyben a katonai szellemet is a politika irányít­ja. Ezért kell a szovjethadse­regben történt tömeges kivég­zésekkel a hadsereg szellemére következtetéseket levonnunk. Különösen figyelemre kell mél­tatnunk az új szovjet katonai gyakorlati szabályzatot, ame­lyet Vorosilov nemrégen adott ki a most hatályon kívül helye­zett 1929-iki szabályzat pótlá­sára. A politizáló szovjet­­hadsereg A szabályzat elején a követ­kező jellegzetesen kommunista előírást olvashatjuk: “A vörös munkás, és paraszt­hadsereg elsősorban a munká­sok és parasztok szocialista ál­lamának megvédésére hivatott. Legfőbb kötelessége, hogy a szovjetuniók függetlenségét megvédelmezze. Minden ez el­len irányló támadást kötelesek a fegyeveres erők visszaverni. Ilyen esetekben az az elv irány­adó, hogy a harci cselekedete­ket az ellenséges állam földjére kell átvinni, hogy ott a vörös lázadást felgyújthassuk...” A szovjet tehát a katonai ak­ciókat — még a saját területé­nek megvédésére irányulókat is — arra akarja felhasználni, hogy izgasson és forradalmat csináljon. Ilyen, vagy hasonló előírást egyetlen más hadsere­gek szabályzataiban nem olvas­hatunk. Jellemző a hadsereg teljes politikai eszközzé való átalakí­tására a következő­ passzus: “A politikai munka feladata a hadsereg harci tevékenységét erősíteni és e célból annak min­den tagját a Lenin—Sztálin­­párt és így a szovjetuniók köré csoportosítani. Ütközetben a politikai megbízottaknak a csa­l­ta vonal­ban van a helyük.....” A politikai célkitűzés legjel­legzetesebb iskolapéldája a kö­vetkező paragrafus: “A győzelem legbiztosabb eszköze és ennek elengedhetet­len előfeltétele, hogy az ellen­séges lakosságot a prol­etár for­radalom pártjára kényszerít­­sük.” Rendkívül érdekes, hogy a szovjet vezérkar sztratégiai ter­veinek és elgondolásainak alap­ját elsősorban nem hadászati, vagyó harcászati, hanem szintén politikai célkitűzések képezik. A szabályzatok például előír­ják, hogy a légifegyvernem egységeinek messze az ellensé­ges hátországban kell operál­­niuk, hogy ott rettegést és tel­jes demoralizációt idézzenek elő, de elsősorban azért, hogy a későbbi politikai propaganda számára kedvező előfeltételeket teremtsenek. Ezt az elvet külö­nösen az ejtőernyős ezredeknek­­ kell jól figyelmükbe vénni — írja elő a szabályzat. A következő pont világosan mutatja, hogy a szovjetkato­nának elsősorban jó kommunis­tának és csak ezután kell jó ka­tonának lennie: “Minden szovjetkatonának tudnia kell, hogy kizárólag a Lenin—Sztálin-párt viheti dia­dalra a szovjetállam és így az egyének ügyét. Aki Sztálin el­len merényletet akar elkövetni, azt joga van mindenkinek lemé­szárolnia ...” A katonának tehát elsősor­ban jó kommunisának kell len­nie, mert — a szovjetszabályzat szerint — csak ez esetben lehet jó katona.... Minde­nkinek feltűnhetett, hogy milyen különös szerepet játszik Büchler szovjetgenerá­­lis, a távol keleti haderők pa­rancsnoka a jelenlegi véres ese­ményekben. Eleinte tagja a Tuh­acsevszkit halálra ítélő hadbíróságnak, majd hirtelen kegyvesztett Sztálin előtt! A dolog magyarázata a következő: Szovjetoroszország, óriási tere­delménél fogva, de a távol­keleten fenyegető japán veszély miatt is, a 3000 kilométer hosz­­szú mandzsúriai határ mentén egészen a vladivosztoki hadiki­­­­kötőig, egy 300,000 emberből álló külön hadsereget kénytelen tartani, amely Büchler parancs­noksága alatt áll. Ez a 13 gya­log, 2 lovas hadosztályból és egy lovas dandárból álló hadse­reg, amelyik számtalan külön­leges harcigépegységgel rendel­kezik, teljesen független az orosz hadseregtől. Hétezer ki­lométernyire Moszkvától, olyan területen elhelyezkedve, amelyet európai Oroszországgal mind­össze egy, igen kis teljesítmé­nyű vasútvonal köt össze, ez a hadesereg csak úgy teljesítő­­képes, ha a teljes önellátásra rendezkedik be. Ezért építet­tek e haderő részére számtalan laktanyán kívül, repülőtereket, lőszerraktárakat, sőt egészen különálló és nagyteljesítményű hadianyagraktáraikat is.­­ Ennek az lett a természetes következménye, hogy Blücher a “távolkelet kiskirálya” lett. Eb­ben az adott helyzetben, sok ezer kilométer távolságra az anyaországtól úgyszólván min­.(Folytatás az utolsó oldalon) „..Azért kerültünk csávába!“ Báró Bolfvas kijelentései 1914 júliusában Írta: KáRY BÉLA nyug, altábornagy, a király katonai irodájá­nak volt főnökhelyettese A sarajevói gyilkosság után Ferenc Jó­zsef 1914 júliusában azt óhajtotta, hogy környezete maradjon meg a rendes kerék­vágásból ne zökkenjen ki semmi, így talált engem az ultimátum híre Trencsénben. Jú­lius 27-én reggel kellett a Hofburgban je­lentkeznem. Délután Bolfras már a helyzet­ről kezdett beszélni. — Meglepte magát az ultimátum? Szép csávában vagyunk. — A helyzetet ed­dig csak az újságokból ismerem, őszintén megvallva fejbevágott a helyzet megoldási módja. — Engem talán nem? — mosolygott ke­sernyésen, de haragosan is, az Öreg úr. — Csupa katonai és politikai szarvashiba! Ne­kem szinte fizikai fájdalmat okoznak... De hát ki vagyok én?... Senki! . . . Nem va­gyok “kompetens tényező”... Megpróbál­tam ő Felségét lebeszélni a formális szerb hadüzenet átadásáról! De a ‘kompetens” Berchtold befolyásolta a “kompetens” Com­radot, most kaptam erről hírt, s holnap Berchtold átadja a hadüzenetet... Pedig higyje el, hogy ő Felsége sokáig habozott s csak a Temes-Rubini lövöldözés után adta meg az engedélyt. Berchtold attól tart, hogy a németek, akik, most békíteni akarnak, visz­­sza fognak táncolni. Azt feleltem Bolfras szavaira: ■— Csak azt nem értem, hogy miért nem rendeltük el az általános mozgósítást Most még teljesen tájékozatlan vagyok. De részleges mozgósításnak akkor volna értel­me, ha bizonyosra válik, hogy az oroszok nem avatkoznak bele. Minden józan eszű ember azt­ mondja: Az erős monarchia áll szemben a kis Szerbiával. Merne-e a szerb diplomácia ultimátumára olya­n gúnyolódó fölénnyel felelni s merte volna a mozgósítást már 25-én, előbb mint mi, elrendelni, ha az orosz segítség nem volna biztos? Kizártnak tartom! Oroszország tehát be fog avatkoz­ni. Pedig mi most Szerbia ellen 3 hadsereget küldünk, holott a hat közül legalább négy­re Galíciában lesz szükség. Ebből pedig szál­lítási, sőt hadászati zűrzavarok keletkezhet­nek ... — Hja, barátom! A részleges mozgósítást Conrad és Berchtold az orosz be nem avatko­­zással indokolják. Én azonban ezt az én sze­rény eszem, szerint magyarázom. Az orosz támadást és ennek komplikációit én is biz­tosra veszem. Berchtold és Conrad szerint az oroszok nincsenek készen! A fenyegető­zés csak blöff! .. . Ezt én kétlem! . . . A politikai a létért való küzdelem egyik formája, végső eszkö­ze pedig az erőszak... Mi most a cél? Szer­bia kényszerítése arra, hogy feltételeinket fogadja el. Ha nem teszi: háború! Csakhogy a szerbekkel diplomáciai eszközökkel bajos boldogulni. Tehát: az erőszak a biztos lépés. Ilyenkor a siker titka a gyorsaság s a meg­lepetés, vagyis a hirtelen megrohanás. Meg tudjuk-e ezt csinálni ? Ha a mi katonai ve­zetőségünkben kellő előrelátás lett volna, nem kellene most a mozgósítás és a hadüze­net által a támadás ódiumát magunkra ven­ni. Ma reggel kaptunk egy homályos hírt, mely szerint az oroszok tegnap elrendelték a “háborút megelőző állapotot”. Vagyis be­­hívójegyek útján az összes hadialakulásokat hadiállományra emelik. Megesküdhetnek, hogy nincs mozgósítás! Ha nálunk ezt a módszert hasonlóan előkészítettük volna, nem volna szükség részleges mozgósításra, hadüzenetre, régen megkezdhettük volna a megrohanás előkészítését! Nem igaz? — Ezt a módszert a Honvédelmi Miniszté­riumban Nagy Pál alezredessel, a mozgósí­tási osztály vezetőjével, megbeszéltük. Báró Hazai, mint csoportfőnök, szintén helyesnek vélte. Átlag ugyanis egy hadtest területén kereken 500,000 hadköteles lehet. Ebből, az első időben, az összes hadialakulásokra legfeljebb 130,000 ember kell. Tehát 370,000 ember hiába jön-megy. Ez a zűrzavar me­legágya. De e módszerrel, behívójegyek út­ján minden hadtestterület feltűnés nélkül önállóan, is felvehette volna a hadiállományt. — Nos, miért nem lett ebből valami? — Nagy Pál valamely közös ankéten fel­vetette ezt, de a “bölcsek” elutasították, mert szerintük a mozgósítás és felvonulás harmonikus egészet képez, melyet nem le­het merev meggyekkel elválasztani. — Kár volt! Most lárma nélkül hadiállo­mányra emelhettük volna az illető hadtes­teket s leshettük volna a kedvező pillanatot. Csak így tudnánk pld. Belgrádot rajtaütés­sel elfoglalni. Most ők vannak előnyben! Mi augusztus 10-ike előtt semmiféle hadműve­letbe nem bocsátkozhatunk, tehát a hadüze­nettel is várhattunk volna. . . Sajnos, így csak a nagy erőkkel való részleges vagy az általános mozgósítás között válogathatunk. Van ugyan egy mód a Szerbia elleni felvo­nulásra kisebb erőkkel is, de tudtommal csakis az oroszok elleni felvonulással egy­szerre. Pedig ezt a kisebb erőkkel való fel­vonulást elkülönítve is elő kellett volna ké­szíteni ... Egészen más le­nne a karton­a­i helyzetünk. Sajnos, erre sokkal előbb kel­(Folytatás» a utol«* oldatom).

Next