Amerikai Magyar Népszava, 1937. július (38. évfolyam, 182-212. szám)
1937-07-01 / 182. szám
2*___ E.ttDüiCed im b3 GÉZA D. BERKO »Upltotta lá»8-b«u Pabllsbed dalij. Ineiudla* Sand«? by ■pa* AMERIKAI MAGTAR NÉPSZAVA, Bf©. SSO Second Aeenue (SSänn Street) Statered &« Second Class Matter, P. O. New luck, W. T. Telephone GRaiaercj 8~dT80, 6781, 6788. _______ ___ Editor-In-Chief: Dr. ANDOR KON, f6sserkes»t6 Managing Editor: PAL NADANTI, felelő« ««erkegitd Business Manager: MAX KAUFMAN, ügyvezető lga«gatfl Advertising Dept.: SÁNDOR TARCZ, hlrdetéil osztály SÜBSCRIPTION RATES: Suited States of America, Canada, Mexico, South America, Cuba—one yr. 80.00, ' mo. 83.00. Dally only. Foreign Countrle« and New York City one year 80.00, • months 84.60 Dally only. ELŐFIZETÉSI ARAK: Az Egyesült Államokban, Canada ban, MexlcoDan, Dől -Amerikában és Cübában: Egész évre 86BA — félévre $3.00. — Külföldre és New vorkban egész évre 89.00, félévre 84.60. BRANCH OFFICES: Astoria, L. I. N, T, — 81-06 Grand Avenne, Astoria, L. L Bethlehem, Pa. — 843 East 4tb Street Bridgeport, Conn. — 678 Bostwlck Avf Buffalo, N. T. — 432 Dearborn Street. Cleveland, Ohio — 11-630 Buckeye Road. Detroit, Mich. — 7914 W. Jefferson Ave. Chicago, 111. — 610 Wrlghtwood Avenue. FIÓK IRODÁK > Los Angeles, Cal. — 724 8. Arisons Ave. Newark, N. J. — 17 William Street. Maplewood, N. J. Pierth Amboy, N, J, — #67 Maple Street Passaic; N„ ,T„ — 157 Jeffersen Street . Philadelphia, Pa, — S37 Morse Street Pittsburgh, Pa. —• 812 Johnston Avenne. St. Paul, MJnn. — 132 Bellevue Avenue. FOREIGN OFFICES KÜLFÖLDI IRODÁK Magyarország — Hungary, Budapest, I„ Horthy Miklós ut 18/B Franciaország — France, Paris, 38 Avenné des Ternes Anglia — London, W. 14. —- 94» Addison Road. England. A trianoni szerződés igazságtalan, embertelen, nemzetgyilkos. Harcolni ellene emberi kötelesség; küzdeni megváltoztatásáért szent feladata minden magyarnak, Ez az újság minden erejével minden súlyával, minden rendelkezésére álló eszközzel küzd és küzdeni fog a magyar revízióért és a küzdelmében fegyvertársul kér minden amerikai magyart, politikai pártállásra és felekezeti különbségre való tekintet nélkül, A trianoni szerződést meg kell változtatni, Az elnök megszólalása \ ^ __ Hónapok óta tartó némaságát törte meg Roosevelt elnök legutolsó sajtókonferenciáján, amikor Shakespearet idézve, megjegyzést tett arra a hatalmas arányú munkásharcra, amely hetek óta az amerikai acéliparban tombol. Ellentmondó magyarázatok egész seregét fűzték minden oldalon az elnök következetes hallgatásához, amelynek “gyanússágát” fokozták még azok az elhírtelenkedett megjegyzések, amelyeket John L. Lewis, a CIO vezére itt-ott elejtett. Minden titkolódzás nélkül, a legnagyobb nyilvánosság előtt alakult ki az utolsó elnökválasztási harcban, az a fegyverszövetség, amely a szervezett munkásságot demokratapárt elnökvetség, amely a szervezett munkásságot a demokratapárt elnökjelöltjének támogatásába állította. Nemcsak a szervezett, hanem a szervezeteken kívül álló munkásság milliói is a New Deal vezére mellé sorakoztak és a szavazásaránya, a győzelem elsöprő ereje bizonyította be, hogy az amerikai polgárságnak legmélyebb és legszélesebb rétegei osztatlanul bízták jövendő sorsuk irányítását Franklin Delano Rooseveltre. Csak a szélső túlzás, vagy a rosszakarat állíthatja ilyen igazságok után azt, hogy megválasztása után, bárkinek, vagy bármilyen csoportnak “lekötelezettjévé” vált a másodszor hatalomba ültetett elnök. Amikor negyvennyolc állam közül negyvenhat államban nyert példátlan többséget Roosevelt, akkor csak nevetséges lehet minden olyan állítás, vagy célzás, hogy “Lewisnak köszönheti” megválasztását. És a “nevetségesség” alól maga Lewis sem jelentett kivételt, amikor olyan meggondolatlan kijelentést tett, hogy a “munkásság meghozta az áldozatot Roosevelt megválasztása érdekében és most joggal kollektálhat érte.” Roosevelt elnök hosszas hallgatását bizonyos mértékben érthetetlenné tette az a tény, hogy a múltban, elnökségének első időszakában, alig alakult ki valahol nézeteltérési munkás és munkaadó között, s rögtön megmozdult a béke megteremtése érdekében. Ez az “érthetetlenség” megszűnik azonban akkor, ha tekintetbe vesszük, hogy Roosevelt elnökségének első időszaka a legsötétebb depressziós napokkal esik egybe és olyan rendkívüli gazdasági helyzetben éltünk, amely nem bírt ki semmiféle váratlan rázkódtatást. Ma azonban más időket élünk. Ma már nem hivatkozhatnak az ipari élet nagyvállalkozói arra, hogy “ráfizetünk az üzemre,” vagy arra, hogy “megfojt bennünket a depresszió szorítása.” Ma már kibír egy-két kisebb-nagyobb rázkódtatást az ipar és a vállalkozás, a munkás és a munkaadó. Ma már kialakulhatnak olyan “fight”-ok, amelyeknek eredménye a hatalmi megoszlást új alapokra helyezi. A megváltozott és kedvező helyzet nem jelenti azonban azt, hogy most már elmehetünk a “végletekig” és Roosevelt elnök Shakespearre hivatkozva, találóan állapította meg, hogy mindkét oldalon a szélsőségek kerekedtek felül és ezeknek összeütközéséből nem származhatnak olyan eredmények, amelyek az “általános jólétet” szolgálják. Roosevelt elnök is tisztában van azzal, hogy a hibák és bűnök sorozatát követték el “mindkét oldalon” és ma már ő is csak kitérő választ adhat arra a kérdésre, hogy “melyik oldalon áll?” Az egészséges megoldás csak úgy képzelhető el, hogy mindkét oldal belátja az általa elkövetett hibákat, visszavonul a régi hadállásaiba, visszaállítja a “status quo”-t és lecsillapodott, megnyugodott, szenvedélyektől mentes hangulatban, tiszta fegyverekkel elölről kezdi meg a küzdelmet a jogért, igazságért, törvényért és a dolgozó emberek boldogságáért. Készülődés a Világkiállításra Igaz, hogy még csaknem két esztendő van hátra a new yorkiVilágkiállítás megnyitásáig, de máris egybe fokozó tempóban készülődik New York erre az eseményre. Rohamosan épülnek az utak, amelyek a Világkiállítás területére visznek el ért a bizottságok egész serege van munkában, dolgozza ki a terveket, a legaprólékosabb részletekig. De nemcsak New Yorkban folyik a Világkiállítás előkészülete, hanem Amerika más városaiban, sőt, egész sereg országban is megkezdték már az előkészületeket, mert lehetőleg mindegyik ország kultúrájának, művészetének, ipari termékeinek a legjavát akarja bemutatni a Világkiállításon. New Yorkban több nemzetiségi csoport mozdult meg már s szervezkedik, hogy a világkiállításon a legméltóbb keretek között mutathassák be nemzetiségi értékeiket. Vannak nemzetiségi csoportok, amelyeknek munkája már olyan erős lépésekkel haladt előre, hogy az amerikai világsajtó is hosszasabban és gyakrabban foglalkozik velük. Bizonyos, hogy Magyarországon is készülődnek arra, hogy a magyar nemzet méltóan, megfelelően legyen képviselve a new yorki Világkiállításon. A new yorki, illetve az amerikai magyarságnak is módot kell adni arra, hogy belekapcsolódjon ebbe a nemescélú munkába és a maga értékeivel is segíthesse kidomborítani a magyarság értékeit. A hivatalos Magyarországnak csak hasznára lesz az, ha együtt dolgozik az amerikai magyarsággal. De hiba volna, ha az amerikai magyarság minden kezdeményező lépést Magyarországból várna. Az amerikai magyarságban elég kezdeményező képesség van. Csak elő kell állni vele. i ÁKít lNJÜri3£HVS dhazai cikkek írta. Da KUN ANDOR Pivány Jenő nagyszerű könyve Pivány Jenőt nem kell bemutatni az amerikai magyar olvasóközönségnek. Kevés ember szerzett olyan elévülhetetlen érdemeket . ..,.,...,..mwg. az amerikai magyar életben, az amerikai ma „Ül óhazai körökkel való megismertetésével, mint li ez az aP°st°li lelkű, álldozatkész nagy tudós, a kinek páratlan angol s magyar nyelvű könyve Miwnyi az amerikai s magyar vonatkozásokról oly sikert aratott, hogy utána a Magyar Tudományos Akadémia tagjai sorába választotta. Pivány ismét pompás könyvet irt angolul, amelynek címe: Hungarians of the 36th and 17th Centuries in English Literature. Megemlékezik a könyv többek közt, Budai Parmenius Istvánnak tevékenységéről, aki 188-ban, mint hivatalos történész vett részt a new foundlandi gyarmatalapításban és ékes latin nyelven megírta a brit hódítók vállalkozását. Hazatérőben az expedíció két hajója az óceáni viharban elsülyedt és Budai Parmenius István is a tengerbe veszett. 1600-ban jelent meg Londonban az első könyv Magyarország történetéről és ez ismerteti Magyarországnak ötven esztendejét. Különösen élénkké válnak a kapcsolatok az erdélyi fejedelemség korszakában, mert legtöbb fejedelem a Habsburgok ellen vívott harcok során angol kiáltvánnyal is fordul a brit nemzethez az igazság hangoztatása érdekében. Különösen jól ismert az angol körök előtt Bethlen Gábor alakja, aki a harmincéves háborúban az angolok szövetségese volt. Róla regényeket, színdarabokat írtak az angolok. 1644-ben egy névtelen írótól származó könyvecske Zrínyi Miklósról, a költőről szól. Hasonlóképpen kedvelt alakja az e korszakbeli angol íróknak Thököly Imre, a szabadsághős; sokat foglalkoznak romantikus szerelmével, Munkács várát hősiesen védő Zrínyi Ilonával. Thököly halála után is témája marad az angol íróknak, így 1806- ban Hook Edward Theodor, e korszak népszerű színműírója írt felvonásos drámát “Thököly vagy Munkács ostroma” címen. (Teleki or the Siege of Montgatz), amelyet nagy sikerrel játszottak, látvány tanulmánya kitűnő összefoglalását adja, a magyar nagyságok régi angol irodalomban való szerepeltetésének és az angol-magyar műveltségi kapcsolatok értékes munkája lesz. Magyarok ne tiszteljenek magyar szenteket Ez a legújabb oláh tréfa. Megtiltották egyes magyar templomokban, iskolákban, hogy a katolikus papok, hitoktatók magyar szentek tiszteletére hívják fel híveiket, tanítsák a gyerekeket. A magyar szentek pedig nem a magyarság, hanem a katolikusság szentjei. Csak véletlenül magyarok. A román állam fél a magyar szentektől is. Különben is tűzzel-vassal üldözi a római katolikusokat, protestánsokat és nagy erővel térít oláh hitre. Azt mondják ezek az oláh urak, hogy miért imádkoznak az ő magyar katolikusaik például Szent Istvánhoz, Szent Lászlóhoz, — akiben a román iromány nem katolikus szenteket, hanem magyar királyokat lát, — amikor ugyanennyi buzgalommal imádkozhatnak például Szent Ágostonhoz, Szent Ferenchez, vagy Szent Pálhoz, aki pedig a tréfás mondás szerint, cserben hagyta az oláhokat. Két új híd Budapesten Budapesten hamarosan átadják a közforgalomnak a Horthy Miklós hidat, amelyet a pesti Boráros tér és a budai Lágymányos közt építettek. Nyomban megkezdik azután az Óbuda—külső-lipótvárosi híd építését. — Budapesten tehát hamarosan két híd közvetíti a forgalmat a Duna két palája mentén elterülő fejlődő városrészek között. Hatalmasan fogja fellendíteni a két új híd a magyar főváros életét és eddig haladó, elmaradt külvárosokat emel belsővárossá, értékes és forgalmas városközponttá. Amerikában két ilyen híd nem nagy dolog. A san franciscoi híd és new yorki Washington híd arányai mellett eltörpülnek a mi Duna hídjaink. Európában azonban számottevő fejlődések, a magyarság életképességének, munkaképességének, fejlődési vágyának ékes bizonyítéka. Az új hidak szépek lesznek, mert amennyire igaz, hogy Budapesten sok a csúnya épület, sok a művészietlen szobor, annyira szépek és kiválóak hidaink. Európában az első láncszerkezetű függő hidat 1846-ban Buda és Pest között építették. A lánchidat, amely ma is legszebb hidja Európának és amelynek elgondolása mintául szolgált a new yorki Brooklyn Bridge építésénél. Európa egyik legszebb hídja a budapesti Erzsébet híd is, amelynek fejedelmi ívelése, méltóságos formája mindenkinek feltűnik, aki csak egyszer itt járt Budapeten. Festő(Folytatás az utolsó oldalon). Charles “Buddy” Rogers és felesége Mary Pickford. A kép közvetlenül a hollywoodi esküvő után készült MIÉRT ROMLOTT MEG A SZOVJETHADSEREG SZELLEME? A legújabb katonai gyakorlati szabályzat egyetlen politikai program Azokkal a sorozatos kivégzésekkel kapcsolatban, amelyeknek egyelőre nyolc szovjet tábornok esett áldozatul, a közvéleményben az a nézet alakult ki, hogy ezek az események aláásták a szovjet hadsereg szellemét. A világsajtó néhány orgánuma még tovább is ment. Hangoztatta, hogy az orosz hadsereg harci készültsége szövetségeseinek szempontjából egyenesen kérdésessé vált. Ezt a kérdést csak így eldönteni már csak azért sem lehet, mert minden hadsereg gyakorlati értékét csak egy háború igazolhatja. 1915-ben például volt olyan időszak, amikor a központi hatalmak vezérkarai bizakodni kezdtek, hogy a francia hadseregben előforduló tömeges szökések és fosztogatások a nagy nyugati ellenfél erőinek felbomlását vonják maguk után. Csalódtak! A vaskézzel életbeléptetett megtorló rendszabályok, valamint a megnyugtató és felvilágosító munka hamarosan helyreállította a francia hadsereg fegyelmét. A világháborúban küzdő hadseregek lényegesen mások voltak, mint a mai szovjetorosz hadsereg. Minden politikától mentes, tisztán a katonai erőt képviselő gépezetek voltak, míg a szovjethadsereg a napi poltika fertőjében fetrengő olyan alkotmány, amelyben a katonai szellemet is a politika irányítja. Ezért kell a szovjethadseregben történt tömeges kivégzésekkel a hadsereg szellemére következtetéseket levonnunk. Különösen figyelemre kell méltatnunk az új szovjet katonai gyakorlati szabályzatot, amelyet Vorosilov nemrégen adott ki a most hatályon kívül helyezett 1929-iki szabályzat pótlására. A politizáló szovjethadsereg A szabályzat elején a következő jellegzetesen kommunista előírást olvashatjuk: “A vörös munkás, és paraszthadsereg elsősorban a munkások és parasztok szocialista államának megvédésére hivatott. Legfőbb kötelessége, hogy a szovjetuniók függetlenségét megvédelmezze. Minden ez ellen irányló támadást kötelesek a fegyeveres erők visszaverni. Ilyen esetekben az az elv irányadó, hogy a harci cselekedeteket az ellenséges állam földjére kell átvinni, hogy ott a vörös lázadást felgyújthassuk...” A szovjet tehát a katonai akciókat — még a saját területének megvédésére irányulókat is — arra akarja felhasználni, hogy izgasson és forradalmat csináljon. Ilyen, vagy hasonló előírást egyetlen más hadseregek szabályzataiban nem olvashatunk. Jellemző a hadsereg teljes politikai eszközzé való átalakítására a következő passzus: “A politikai munka feladata a hadsereg harci tevékenységét erősíteni és e célból annak minden tagját a Lenin—Sztálinpárt és így a szovjetuniók köré csoportosítani. Ütközetben a politikai megbízottaknak a csalta vonalban van a helyük.....” A politikai célkitűzés legjellegzetesebb iskolapéldája a következő paragrafus: “A győzelem legbiztosabb eszköze és ennek elengedhetetlen előfeltétele, hogy az ellenséges lakosságot a proletár forradalom pártjára kényszerítsük.” Rendkívül érdekes, hogy a szovjet vezérkar sztratégiai terveinek és elgondolásainak alapját elsősorban nem hadászati, vagyó harcászati, hanem szintén politikai célkitűzések képezik. A szabályzatok például előírják, hogy a légifegyvernem egységeinek messze az ellenséges hátországban kell operálniuk, hogy ott rettegést és teljes demoralizációt idézzenek elő, de elsősorban azért, hogy a későbbi politikai propaganda számára kedvező előfeltételeket teremtsenek. Ezt az elvet különösen az ejtőernyős ezredeknek kell jól figyelmükbe vénni — írja elő a szabályzat. A következő pont világosan mutatja, hogy a szovjetkatonának elsősorban jó kommunistának és csak ezután kell jó katonának lennie: “Minden szovjetkatonának tudnia kell, hogy kizárólag a Lenin—Sztálin-párt viheti diadalra a szovjetállam és így az egyének ügyét. Aki Sztálin ellen merényletet akar elkövetni, azt joga van mindenkinek lemészárolnia ...” A katonának tehát elsősorban jó kommunisának kell lennie, mert — a szovjetszabályzat szerint — csak ez esetben lehet jó katona.... Mindenkinek feltűnhetett, hogy milyen különös szerepet játszik Büchler szovjetgenerális, a távol keleti haderők parancsnoka a jelenlegi véres eseményekben. Eleinte tagja a Tuhacsevszkit halálra ítélő hadbíróságnak, majd hirtelen kegyvesztett Sztálin előtt! A dolog magyarázata a következő: Szovjetoroszország, óriási teredelménél fogva, de a távolkeleten fenyegető japán veszély miatt is, a 3000 kilométer hoszszú mandzsúriai határ mentén egészen a vladivosztoki hadikikötőig, egy 300,000 emberből álló külön hadsereget kénytelen tartani, amely Büchler parancsnoksága alatt áll. Ez a 13 gyalog, 2 lovas hadosztályból és egy lovas dandárból álló hadsereg, amelyik számtalan különleges harcigépegységgel rendelkezik, teljesen független az orosz hadseregtől. Hétezer kilométernyire Moszkvától, olyan területen elhelyezkedve, amelyet európai Oroszországgal mindössze egy, igen kis teljesítményű vasútvonal köt össze, ez a hadesereg csak úgy teljesítőképes, ha a teljes önellátásra rendezkedik be. Ezért építettek e haderő részére számtalan laktanyán kívül, repülőtereket, lőszerraktárakat, sőt egészen különálló és nagyteljesítményű hadianyagraktáraikat is. Ennek az lett a természetes következménye, hogy Blücher a “távolkelet kiskirálya” lett. Ebben az adott helyzetben, sok ezer kilométer távolságra az anyaországtól úgyszólván min.(Folytatás az utolsó oldalon) „..Azért kerültünk csávába!“ Báró Bolfvas kijelentései 1914 júliusában Írta: KáRY BÉLA nyug, altábornagy, a király katonai irodájának volt főnökhelyettese A sarajevói gyilkosság után Ferenc József 1914 júliusában azt óhajtotta, hogy környezete maradjon meg a rendes kerékvágásból ne zökkenjen ki semmi, így talált engem az ultimátum híre Trencsénben. Július 27-én reggel kellett a Hofburgban jelentkeznem. Délután Bolfras már a helyzetről kezdett beszélni. — Meglepte magát az ultimátum? Szép csávában vagyunk. — A helyzetet eddig csak az újságokból ismerem, őszintén megvallva fejbevágott a helyzet megoldási módja. — Engem talán nem? — mosolygott kesernyésen, de haragosan is, az Öreg úr. — Csupa katonai és politikai szarvashiba! Nekem szinte fizikai fájdalmat okoznak... De hát ki vagyok én?... Senki! . . . Nem vagyok “kompetens tényező”... Megpróbáltam ő Felségét lebeszélni a formális szerb hadüzenet átadásáról! De a ‘kompetens” Berchtold befolyásolta a “kompetens” Comradot, most kaptam erről hírt, s holnap Berchtold átadja a hadüzenetet... Pedig higyje el, hogy ő Felsége sokáig habozott s csak a Temes-Rubini lövöldözés után adta meg az engedélyt. Berchtold attól tart, hogy a németek, akik, most békíteni akarnak, viszsza fognak táncolni. Azt feleltem Bolfras szavaira: ■— Csak azt nem értem, hogy miért nem rendeltük el az általános mozgósítást Most még teljesen tájékozatlan vagyok. De részleges mozgósításnak akkor volna értelme, ha bizonyosra válik, hogy az oroszok nem avatkoznak bele. Minden józan eszű ember azt mondja: Az erős monarchia áll szemben a kis Szerbiával. Merne-e a szerb diplomácia ultimátumára olyan gúnyolódó fölénnyel felelni s merte volna a mozgósítást már 25-én, előbb mint mi, elrendelni, ha az orosz segítség nem volna biztos? Kizártnak tartom! Oroszország tehát be fog avatkozni. Pedig mi most Szerbia ellen 3 hadsereget küldünk, holott a hat közül legalább négyre Galíciában lesz szükség. Ebből pedig szállítási, sőt hadászati zűrzavarok keletkezhetnek ... — Hja, barátom! A részleges mozgósítást Conrad és Berchtold az orosz be nem avatkozással indokolják. Én azonban ezt az én szerény eszem, szerint magyarázom. Az orosz támadást és ennek komplikációit én is biztosra veszem. Berchtold és Conrad szerint az oroszok nincsenek készen! A fenyegetőzés csak blöff! .. . Ezt én kétlem! . . . A politikai a létért való küzdelem egyik formája, végső eszköze pedig az erőszak... Mi most a cél? Szerbia kényszerítése arra, hogy feltételeinket fogadja el. Ha nem teszi: háború! Csakhogy a szerbekkel diplomáciai eszközökkel bajos boldogulni. Tehát: az erőszak a biztos lépés. Ilyenkor a siker titka a gyorsaság s a meglepetés, vagyis a hirtelen megrohanás. Meg tudjuk-e ezt csinálni ? Ha a mi katonai vezetőségünkben kellő előrelátás lett volna, nem kellene most a mozgósítás és a hadüzenet által a támadás ódiumát magunkra venni. Ma reggel kaptunk egy homályos hírt, mely szerint az oroszok tegnap elrendelték a “háborút megelőző állapotot”. Vagyis behívójegyek útján az összes hadialakulásokat hadiállományra emelik. Megesküdhetnek, hogy nincs mozgósítás! Ha nálunk ezt a módszert hasonlóan előkészítettük volna, nem volna szükség részleges mozgósításra, hadüzenetre, régen megkezdhettük volna a megrohanás előkészítését! Nem igaz? — Ezt a módszert a Honvédelmi Minisztériumban Nagy Pál alezredessel, a mozgósítási osztály vezetőjével, megbeszéltük. Báró Hazai, mint csoportfőnök, szintén helyesnek vélte. Átlag ugyanis egy hadtest területén kereken 500,000 hadköteles lehet. Ebből, az első időben, az összes hadialakulásokra legfeljebb 130,000 ember kell. Tehát 370,000 ember hiába jön-megy. Ez a zűrzavar melegágya. De e módszerrel, behívójegyek útján minden hadtestterület feltűnés nélkül önállóan, is felvehette volna a hadiállományt. — Nos, miért nem lett ebből valami? — Nagy Pál valamely közös ankéten felvetette ezt, de a “bölcsek” elutasították, mert szerintük a mozgósítás és felvonulás harmonikus egészet képez, melyet nem lehet merev meggyekkel elválasztani. — Kár volt! Most lárma nélkül hadiállományra emelhettük volna az illető hadtesteket s leshettük volna a kedvező pillanatot. Csak így tudnánk pld. Belgrádot rajtaütéssel elfoglalni. Most ők vannak előnyben! Mi augusztus 10-ike előtt semmiféle hadműveletbe nem bocsátkozhatunk, tehát a hadüzenettel is várhattunk volna. . . Sajnos, így csak a nagy erőkkel való részleges vagy az általános mozgósítás között válogathatunk. Van ugyan egy mód a Szerbia elleni felvonulásra kisebb erőkkel is, de tudtommal csakis az oroszok elleni felvonulással egyszerre. Pedig ezt a kisebb erőkkel való felvonulást elkülönítve is elő kellett volna készíteni ... Egészen más lenne a kartonai helyzetünk. Sajnos, erre sokkal előbb kel(Folytatás» a utol«* oldatom).