Amerikai Magyar Népszava, 1937. augusztus (38. évfolyam, 214-243. szám)

1937-08-02 / 214. szám

AN AMERICAN NEWSPAPER PRINTED IN THE ‘M A O T A R LANGUAGE. PBOMULGAtINQ AMERICA N IDEAS AND PRINCIPLES TO THE LIBERT? LOVING MAGYAR PEOPLE Metropolitan Edition AMERICAN HUNGARIAN PEOPLES VOICÉ A LEGRÉGIBB ES LEGELTER­JEDTEBB MAGTAR NAPILAP AZ EGYESÜLT ÁLLAMOKBAN. MELYNEK MINDEN SORA AZ AMERIKÁBAN ELŐ MAGYAR­SÁG ÉRDÉKÉIT SZOLGÁLJA THE OLDEST HUNGARIAN DAILY NEWSPAPER Mai számunk 6 oldal VOL. XXXVIII. Év. No. 214. SZÁM. NEW YORK, METROPOLITAN EDITION HÉTFŐ. 1937 AUGUSZTUS 2. Egyes szám árá 3 cent. Az elmúlt esztendőben óriási módon megnövek­edett a telefonforgalom Ame­rika keleti és nyugati partja között. Ez a tény részben a telefonárak le­csökkentésének, de legnagyobb rész­ben az üzleti viszonyok megjavításá­nak köszönhető. Egy évvel ezelőtt annyira leszállítot­ták a távtelefonbeszélgetések díját, hogy ez a leszállítás 12 millió dollár­nak felelt meg. Az új árak mellett nemcsak gazdag emberek használhatják a transkontinentális telefont, hanem üzleti ügyekben is kifizetődik. Az árakban további csökkenés vár­ható, mert a nagy sikeren felbuzdulva a megfelelő bizottságok azon igyekez­nek, hogy a­ telefontársaságot további rátacsökkentésre bírják s a transkon­tinentális telefonbeszélgetés ne legyen milliomosok kiváltsága, hanem hozzá­jusson eh­ez mindenki, akinek szüksé­ge van erre. Mindenesetre méltányos, hogy ilyen korszakalkotó találmányt a legrövideb­b idő alatt kivonjanak a “luxus” rovat­ból és a közszükségletek listájára he­lyezzék. Lángelmék találmányához jo­ga van az egész világnak. Alig egy-két évtizeddel ezelőtt még csak a nagyot­ gazdag emberek enged­hették meg­ maguknak, hogy rádiót ve­gyenek. S ma a rádió már régen nem luxus, s alig képzelhető el a legszegé­nyebb lakás is rádió nélkül, s nincsen sok olyan eldugott farm se már, ahova ne vinné be a világ kultúráját a rádió. A repülé­s is aránylag még fiatal ta­lálmány, de már elég olcsó ahoz, hogy ne csak a milliomosok ülhessenek fel rá. Úgy a rádió, mint a repülés népere­­rűsítése rengeteg embernek adott munkaalkalmat, a rádió meg egyenesen az új foglalkozási ágak tucatját terem­tette meg. A telefon, még helyi használatban is, egyelőre túlságosan költséges, a távtelefonálás meg horribilis összegek­be került még nem régen. Eltekintve a közszükséglettől, még üzleti szempont­ból is ajánlatos a találmányok gyors népszerűsítése, mert hiszen több hasz­not jelentenek a sűrű egydollárosok, mint a nagyon ritka ötvenesek. Claus Spreckels sr. egykori millio­­mos hagyatéka az adósságok kifizetése után húsz dollárt ér meg. Ez sem pénz­ben maradt, hanem egy használhatat­lan teherautóban. Ez a teherautó az egész, ami a milliókból megmaradt. Spreckels családja azért jómódban él, mert­ a milliomos még életében je­lentős összegű pénzt tett félre felesége és négy gyermeke részére,,­­s ezt a csa­lád évjáradék formájában kapja meg. A milliomosok tönkremenése a leg­több esetben azt jelenti, hogy mind­össze top.000 dollárt tudtak megmen­teni a nagy összeomlástól, de ez az ösz­­szeg, amely más embernek elérhetet­­lnül óriási vagyont jelentene, a milliók­hoz szokott embernek már csak a mil­liók romjait jelenti. Mindesetre érdekes lett volna meg­figyelni, hogy mit csinált volna Spre­ckels milliomos, ha megérte volna azt, hogy vagyona mindössze egy használ­hatatlan teherautó. Lehet, hogy a pénz­­csinálás is olyan tehetség, amely ke­resztül tör minden akadályon : az ilyen tehetséggel ellátott ember feezében még a használhatatlan teherautó is megindul újra a pénz fele. Lewis M. Osterweis H., a többszö­rös milliomos dohánygyáros unokája, akit korábban “The Millionaire Kid”­­nek neveztek, néhány napot kénytelen a börtönben ülni, mert nem tud meg­­fizetni egy 10 dolláros rossz csekket. Osterweis azt állítja, hogy a legköze­lebbi időkben 200,000 dollárt fog kap­ni valami, new yorki üzleti tranzakció­ból, de hitelezője úgy látszik ragaszko­dik az azonnali 10 dollár készpénzhez és ezt nem adja fel a százezer dolláros kilátás reményében sem. Amíg sok pénze volt, két kézzel do­bálta a százasokat, amelyeket nagyapja jóvoltából kapott, de talán meg is le­het érteni, hogy amikor elfogyott a pénze, nem gondolt arra, hogy esetleg munkával kellene pénzt szerezni. Va­lószínű, hogy ilyesmiről eddig soha nem is hallott. Nem járt arra, amerre minden dollárért nagyon erősen meg kell dolgozni. Nem a saját hibájáért bűnhődik, ha­nem azért a pechért, hogy milliomos “kid”-nek született. Californiában annyira elszaporodtak az autóházak (trailer-ek), hogy az ál­la­­ kénytelen külön törvényeket hoz­ni ezek forgalmának, parkolásának sza­bályozására. Egyre jobban kitör az emberekből a nomád élet utáni vágyakozás. A leg­újabb autóházak zseniálisan vannak megszerkesztve és felépítve, s néme­lyikhez összehajtható padlóval és rá­(Folytatáa a 3-ik oldalon) . — HÁROM RAB VAKMERŐ SZÖKÉSE A GEORGIAI FEGYENC­TELEPRŐL Lelőtték az­ egyik fegyőrt.­­ Arról a fegyenctelepről szöktek meg, ahol néhány évvel ezelőtt Robert Elliot Burns raboskodott LA GRANGE, Ga., aug. 1. — Három elszánt fegyenc, akik a fogház raktárából fegyvereket loptak s az egyik fegyőrt lelőt­ték, vakmerő módon megszök­tek a Troup megyei fegyencte­­lepről, amely az utóbbi időben többször szerepelt a közönség előtt Robert Elliot Burns “I am a fugitive from a Georgia chain gang” című regénye és ennek filmváltozatában. A szökevények: Vincent Ba­ker Atlantából, aki automobil­lopásért két évre volt elítélve, William Rolfe, ugyancsak At­lantából, akire rablásért negy­ven évet mértek, Tom McKee­­han helybeli bandita, ki ugyan­csak autólopásért kapott hosz­­szú büntetést. Claude Robertson fegyőr a lábán kapott lőzsebet, amikor a banditákat söréttel töltött fegy­verével üldözőbe vette és lövé­seket adott le rájuk. A Troup megyei fegyenccso­­port Georgia legvadabb bűnö­zőiből áll s az egész államban rossz hírnek örvend. Robert Elliot Burns innen szökött meg 1930-ban, amikor egy 4 dollár 80 centet eredményező holdup miatt tíz évre ítélték el. Burns a könyvével nagy szenzációt keltett s filmet is készítettek művéből. A szerző New Jersey államban talált menedéket, ahol játéküzletet nyitott East Oran­­ge-ban. Georgia állam számos alkalommal követelte­ kiadatá­sát, de a kormányzó ezt követ­kezetesen megtagadta. MURPHY MUNKAÜGYI JAVASLATÁT ÚJRA ELGÁNCSOLTA A SZENÁTUS A michigani képviselőhöz azonban nagy többséggel fogadta el a javaslatot LANSING, Mich., aug. 2. — Murphy michigani kormányzó úgy látszik hiába hivatta össze rendkívüli gyűlésre a michigani állami törvényhozást, mert az állami szenátus továbbra is­­ma­kacsul elzárkózik az elöl, hogy megszavazza Murphy munka­ügyi javaslatát. Mu­­rphy kormányzó megvé­tózta az állami törvényhozás ál­tal lefogadott javaslatot és nyomban utána hivatta össze rendkívüli ülésre a törvényho­zást. A Murphy által revideált javaslatot az A.F.cf L. kedvező­en fogadta, a C.I.O. vezetősége azonban még mindig nem tart­ja egészen kielégítőnek. A Ház bizottsága 56 szava­zattal 24 ellenében elfogadta a javaslatot. A szenátusi bizott­ság azonban 22 szavazattal 6 ellenében elvetette azt. A szenátus többsége szemben áll a kormányzóval. A szenátus ezután elnapolta ülését, míg a Ház elnöke bejelentette, hogy az alsóház még három vagy négy napig együtt marad. Mur­phy kom­ányzó tudomására adta a törvényhozás vezetőnek, hogy az ősszel valószínűleg újabb rendkívüli ülést fog ösz­­szehívni. A törvényhozás ren­des ülésszaka csak januárban kezdődik. Felebbezett a busz évi börtön ellen: villamosszékbe jut A Druckman gyilkosság miatt ítélték halálra Fred J. Hullt A brooklyni felsőbíróság előtt újratárgyalt Drukm­an gyilkos­ság újabb fordulatot vett, ami­kor az esküdtszék elsőfokú gyil­kosságban találta bűnösnek a fellebbező Fred J. Hullt és ezzel a villamosszékbe küldte azt az embert, akit 18 hónappal ezelőtt másodfokú gyilkosságért csak húsz évtől életfogytiglanig ter­jedhető fegyházr­a ítélt az alsó­­bíróság. A halálos verdikt annál tr­a­­gikusabb, mert­ Hull az enyhébb büntetéssel sem volt megelé­gedve s azért fellebbezett, mert ezt a korábbi ítéletét is súlyos­nak tartotta. A brooklyni felső­bíróság azon az alapon rendelte el az új tárgyalást, hogy Hull nem volt kellőképpen képviselve a per tárgyalásán. A mostani fellebbviteli főtár­­gyalás végén, Erskine C. Ro­gers bíró két órás előadásban oktatta ki az esküdteket.­­Dél­utáni 5:35-kor kezdett tanács­kozni az esküdtszék és rövid va­csoraszünet után, este kilenckor tértek vissza a marasztaló ver­dikttel. Hull ügyvédje, Joseph­ A. So­lo­veia újra­ fellebbezni fog. A leégett­ City of Haltimore meg­ mentett utasai, ■Alex Taylor és Charles Hetcher, kezet fogtak megmentőikkel, George R. Ritter és Albert Mar­shallal (balról jobbra). A szovjetben mindenkit gyanúval kísérnek Kötelességévé teszik minden szovjet polgárnak, hogy figyelje szomszédait MOSZKVA, juh 31.—A Szov­jet Unió lakosait felszólították hogy súgják be gyanús szom­szédaikat, erősítsék meg a bol­sevikus éberségét a kémekkel és szabotálókkal szemben és se­gítsék a kormányt “az összes fascista ügynökök kifüstölésé­ben és veszett kutyák módjára való elpusztításában.” A kommunista párt lapjában, a Pravda-ban külön cikk em­lékezteti a polgárokat, hogy az új szovjet alkotmány, a honvé­delmet szent kötelességé teszi és figyelmezteti őket, hogy aki elmulasztja valamely gyanús esemény bejelentését az NK­­DV-nél (titkos rendőrség), az bűnt követ el a szovjet állam és a szovjet lakossággal szem­ben és árulója a hazának. A barátok elárulásával kapcsola­tos lelkiismeretfurdalási érzést fel kell adni, mint korlátoltsá­got. A Pravda cikke — ez a lap a Kremlin elismert szócsöve, — azzal kezdődik, hogy elítéli a “fecsegő és túlkiváncsi embere­ket”, akik akaratlanul is a kül­földi kéms­zolgálat malmára hajtják a vizet. “A szovjet polgár kötelessé­ge, hogy kritikus szemmel néz­ze környezetét és jól kiismerje azokat, akikkel együtt dolgozik és barátságot köt.” -­- folytatja a Pravda. “A becsületes szov­jet polgárnak nemcsak a ké­mekkel szemben kell résen len­ni, aktív részt kell vennie ab­ban is,-­ hogy kiderüljön a kül­földi kémszervezetek ügynökei­nek aknamunkája.” Ahol vigyáznak a jó erkölcsökre Még a mezítelen térdeket sem tűrik meg a fontenebleaui erdőben PARIS, juh 31. — Szigorú erkölcsvédelmi rendeletet ho­zott Jacques Louis Dumesnil, a Páris melletti Fontainebleau polgármestere, aki megtiltotta, hogy a Szajna partján elterülő fontainebleaui erdőségben mez­telenül vagy hiányos öltözékben mutatkozhassanak a kirándulók. Ebben a sűrü erdőségben ed­dig a kiránduló párisiak leve­tették ruháikat és gondjaikat, faunt és nimfát játszva, para­dicsomi boldogságban töltötték ünnepnapjaikat. Most azonban­ az erkölcsös polgármester úgy találta, hogy a­ fontainebleaui erdőkben túlságosan elhatalma­sodott a nudizmus, rohamosan növekedett a történelmi múltú erdőben a “szatirok” és “nim­fák” száma, ami Dumesnil pol­gármester rendeletének indoko­lása szerint nagymértékben ve­szélyeztette a fon­tainrebleau-i polgárok erkölcseit. A jövőben a gyönyörű erdő­ségben még a meztelen térdeket sem tűrik a hatóságok, mert a szigorú rendelet előírja minden “eltakarandó” eltakarását­. Für­dőruhában csak a part közelé­ben mutatkozhatnak a kirándu­lók, a sűrü és sötét erdőségben állig be kell gombolkozni a pá­­risiaknak. A GIRKOSZ SZTÁR HALÁLOS HÁZASSÁGI TRAGÉDIÁJA LONG BEACH, Calif., aug. L . Alfredo Codona, aki évek­kel ezelőtt a cirkuszvilág ünne­pelt sztárja volt, mint a “The Flying Codonas”­ nevű ttrapéz­­együttes tagja, négyszer rálőtt elvált­ feleségére, halálosan megsebesítette az asszonyt és azután agyonlőtte magát. Felesége, Vera Bruce, szintén híres trapéz-artista, a fején, mellén, csípőjén és karján ka­pott sebet és a halállal vivődik. Az artista 43, az asszony 31 éves volt. Codona négy évvel­­ezelőtt előadás közben lezuhant és az­óta nem léphetett fel. Első fe­lesége a világhírű trapéz-mű­vésznő, Lillian Leitzel volt, aki 1931-ben Kopenhágában lezu­hant a cirkusz legmagsabb pontján ki­feszített kötélről és szörnyethalt. ■­Miss Bruce pár évvel ezelőtt lett a híres artista felesége, de most június 26-án válópert adott be, kegyetlenséggel és fél­tékenységgel vádolva urát, aki balesete óta állandóan ideges volt, mert régi vezetőszerepét sohasem nyerhette vissza. Az asszony anyjával együtt meg­jelent James E. Pawson itteni ügyvéd irodájában s Codona is felment, hogy megbeszéljék az 50,000 dollárnyi közös vagyon felosztását. Az anya előadása szerint, Co­dona igen udvariasan bánt fele­ségével, akit cigarettával is megkínált. Rágyújtás után megkérte az ügyvédet, hagyja őket magukra, hogy beszélhes­sen a feleségével. " — Vera, ez volt az utolsó ta­lálkozásunk, ■— szólt a férfi, mikor magukra maradtak s ez­zel előrántotta revolverét, négy lövést tett az asszonyra és egyetlen lövéssel önmagával is végzett. A férfi azonnal meg­halt, _ ........_...................... Egy rendőr barátja volt állítólag Irma Pradier gyilkosa A meggyilkolva talált Irma Louise Pradier ügyében a nyo­mozás­­nár megállapította, hogy ki az a new yorki lovesrendőr, aik az áldozattal ismeretségben állt. A fiatal francia nőt július 19-én revolverrel lőtték agyon és holttestét a Harlem Speed­­wayn találták meg. Egyelőre a helyzet az, hogy a kérdéses lovasrendőr egyik barátja az, akit a gyilkosság el­követésével gyanúsítanak. Le­wis­ J. Valentine rendőrfőnök határozottan kijelentette a ri­porterek előtt, hogy a rendőr­­­ség tagjai közül senki sem áll gyanú alatt. A rendőr beismer­te, hogy kocsiját több ízben köl­csönadta a barátjának. Egy zöld szedán kocsit kutat­nak a detektívek a város gará­zsaiban, mert a szemtanúk több ízben egy ilyen kocsiban látták az áldozatot egy 32 év körüli fiatalember társaságában. Irma Louise Pardier podgyá­­szát, melyet a Grand Central állomáson raktározott be eluta­zásáig, átvizsgálták, de egyelő­re semmi nyomravezető adatot nem találtak benne. A francia származású nő azt mondta barátainak, hogy egy lovasrendőrhöz fog feleségül menni és azután Californiában fognak letelepedni. A szenátus megszavazta munkabér- és idő­javaslatát WASHINGTON, aug. 1. — A déli demokraták minden heves ellenzése dacára a szenátus 56 szavazattal 28 ellenében meg­szavazta Roosevelt elnök javas­latát, mely a negyven órás mun­kahetet és negyven centes óra­bért teszi kötelezővé. A karzatokat ellepték az ér­deklődők, akik izgalmas csend­ben hallgatták végig a déli sze­nátorok hosszadalmas beszédeit a javaslat ellen, mely nézetük szerint “tönkreteszi a déli álla­mokat”. A pártkeretek leomlottak, Connally (Texas), Byrnes (St. Carolina), Harrison (Mississip­pi) és George (Georgia) szená­torai vállvetve küzdöttek Roose­velt javaslata ellen, melyet mó­dosított NRA-nak neveztek el. A javaslat most a képviselő­ház elé kerül, ahol újabb harcok várhatók. Itt ugyanis az órabér minimumát 70 centben és a he­ti munkaórákat 35 órában akar­ják megállapítani. A szenátusi javaslat szerint a felállítandó Labor Standards Board öt tagjának lenne köte­lessége a minimális órabért és a maximális munkaórákat meg­állapítani, az egyes iparágakban szokásos és ismert határokon belül. Ezután a szenátus hétfőre a Wagner javaslat tárgyalását tűzte ki, melynek megszavazá­sa majdnem biztosra vehető. A pót javaslatoknak nem volt se szeri, se száma, a farmerekre vonatkozó pót javaslatokat elfo­gadták, de a többieket, melye­ket majdnem kivétel nélkül a déli szenátorok nyújtottak be, elvetették. A Wheeler-Johnson gyermek­munkáról szóló törvényjavaslat pótlásaként elfogadták azt a ja­vaslatot, mely a gyermekmunka termelte árucikkeket kizárja az államközi kereskedelemből. Copeland new yorki demokra­ta szenátor lincs­ellenes javasla­tát, mely a lincselést szövetség ellenes bűntettnek minősítette volna, 46 szavazattal 39 ellené­ben elutasították. A KEGYELMI TANÁCS DÖNT A HALÁLRA ÍTÉLT NŐ SORSA FELETT TRENTON, N. J., aug. 1. — Harold G. Hoffman New Jersey kormányzója rendkívül gyű­lésre hívta egybe az Állami Ke­gyelmi Tanácsot, hogy a halál­ra ítélt Mrs. Marguerite Fox Dolbow sorsa felett döntsenek. Az asszony és kedvesét elsőfokú gyilkosság miatt ítélték halálra, mert megölték Mrs. Doilbow férjét. A Kegyelmi Tanács augusz­tus 10-én délelőtt 11 órakor, öt nappal a kitűzött kivégzés előtt ü­l össze tárgyalásra. Robert Peacock ügyész a vád képviseletében ism­ét kérelmez­ni fogja," hogy úgy az asszonyt, aki egy tíz­éves kislány anyja, valamint kedvesét, Norman Driscoll-t ,ültessék villamosszék­­be. “Hidegvérű és aljas gyilkos­ságot követtek el, mondotta Peacock, és a végsőkig küzdeni fogok, hogy az ítéletet végre­hajtsák.” Ugyanakkor tárgyalják Dris­coll kegyelmi kérvényét is. Az eddigi szokás szerint a Tanács azonnal a gyűlés befejezése után nyilvánosságra hozta ha­tározatát és minden valószínű­ség szerint ezt fogja tenni most is. Nagyon valószínűtlen, hogy Mrs. Dolbom személyesen is megjelenjen a Tanács előtt, mert ez ellenkezik minden ed­digi szokással. Mrs. Dolbow éltes férjét, Har­ry Dolbow-t, 1935 augusztus 2- án ölték meg Salem megyei farmján. A tárgyaláson kide­rült, hogy a gyilkosságnak ket­tős indoka, volt. Egyrészt gyer­mekkori pajtása, Driscoll iránt felújult szerelme, másrészt pe­dig férje vagyonának megkérí­­tése tették felbujtóvá az asz­­szonyt és gyilkossá kedvesét. Driscoll előbb bérgyilkossal akarta eltétetni láb alól Dol­­bont, de Wilbert Drummond, néger farmmunkás, kinek 50 dollárt ígért a tett végrehajtá­sáért,, visszautasította kérését.­ A tanúszékben Drummond a vád tanúja volt. Ezután Driscoll egy vascsővel ütötte agyon Dol­­bont a fram garázsa előtt. Szovjet-Oroszország a világkiállításon Szovj­et-Oroszország jelentet­­te, hogy az 1939-ben tartandó new yorki világkiállításon 100,­ 000 négyszögöláb­helyet fog felhasználni a mai Oroszország és az orosz ipar termékeinek bemutatására. Az orosz kor­mány ezzel az összes többi kül­földi államokat megelőzte és először kötött le helyet a világ­kiállításon a saját nemzeti pa­vilion­jának. Ugyanakkor azonban Grover A. Whalen, a kiállítás rendező bizottságának elnöke bejelen­tette, hogy 27 külföldi nemzet jelentette már be, hogy a világ­­kiállításon részt vesznek, de a tárgyalások még nem jutottak el abba a stádiumba, hogy a szerződ­éseket megkössék, míg a szovjet már teljesen lekötötte a százezer négyszögláb terüle­tet a pavillonja számára. A szerződési tárgyalásokat a kiállítás részéről Mr. Whalen és William H. Standley nyugalma­zott admirális, a kiállítás idegen osztályának főnöke folytatták Constantine Urmansky was­hingtoni szovjet ügyvivővel és az Amtorg Trading Corporation elnökével, D. Rosoffal. Urman­­sky ügyvivő kábel útján kapott felhatalmazást a 100,000 négy­szögláb lekötésére, amiből 10,­ 000 négyiszöglábon a kormány navigont, 90,000­ négyszöglábot­ pedig az orosz ipart mutatják be. A szerződés szerint a lefog­lalt térnek legalább felét be kell építeniők az oroszoknak. Chapin hagyatékai 7 millió dollár DETROIT, Mich., aug. 1. — Az állami adóhivatal szerint Roy D. Chapin-nek, a Hudson Motor Car Company volt elnö­kének tiszta hagyatéka $6,964,­ 863. Mr. Chapin, aki a Hoover korhiány kereskedelmi minisz­tere volt, 1936 február 16-án halt meg. A volt spanyol királyné Doornban DOORN, Németalföld, aug. 1. — Spanyolország volt király­nője, Victoria, Németországból sűrűn lefátyolozva egyedül uta­zott automobilon II. Vilmos volt német császár látogatására. Bezárt a Mexicoi Bank a TAMPICO, Mexico, aug. 1. —­­A National Bank of Mexico ne­vű pénzintézet itteni fiókját bezárta a vezetőség, mert az al­kalmazottak sztrájkba léptek. Guadalajaraból és San Luis Po­­tosi-ból hasonló körülmények közötti banklezárásról számol­nak be. - --- . .

Next