Amerikai Magyar Népszava, 1937. december (38. évfolyam, 335-365. szám)
1937-12-01 / 335. szám
Amerikai Iw*»» 11 »mNépszava founded in 1809 by GÉZA 2. BERKÓ alapította 1898-1m Published daily, including Sunday by THE AMERIKAI MAGYAR NÉPSZAVA, INO. Main Office: 880 2nd Avenue, Comer 22nd Street, New York, M, I. Telephone: GRamercy 6-6780, 6781, 6782 Night, Sundays and Holidays: STuyresant 9-8260 Budapest Editor Dr. ANDOR KUN, budapesti szerkesztő Entered as Second Class Matter Post Office New York, N. Y. ' SUBSCRIPTION RATES: ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Balled States of America, Canada, Itex- Az Egyesült Államokban, Canadában. Ico, South America, Cubaconegr. *6.00, Mexicoban, Dél-Amerikában és Cubában: I mp. *3.00. Dally only. Foreign Countrie» Egész évre *6.00, — félévre *3.00. — Kaland New York City one year *900, * földre és New Yorkban egész évre *9.00 months *4.50 Dally only. félévre *4.60. Magyarországi szerkesztőség [ Office in Hungary Budapest, I., Horthy Miklós ut, 15/B I Budapest, I„ Horthy Miklós ut, 16/B BRANCH OFFICER: FI6K IRODÁK: Aatatla, t, t n y — si-QB Brand Loa Angeles, Cal. — 724 8. Arlsona Ave. Avenue, Astoria, L. L Newark, N. J. — 17 William Street. Bethlehem, Pa. 84* East 4th Street, N. i- - to7 Maple Btrwt Bridgeport, Conn, — 678 Bostwlck Ava passalc, N. J. 167 Jefferson Street. n,.,,nin y _ jM uaarhom Street Philadelphia, Pa—Ö37 Morse Street Buffalo, N T. ® . Pittsburgh, Pa. — 812 Johnston Avenue. Cleveland, Ohio — 11-630 Buckeye Road. gt_ paul, Mlnn. — 132 Bellevue Avenue Detroit, Mich. — 7932 W. Jefferson Ave. Trenton, N. J- ---- 906 So Broad Street Otthont a népnek! LEGALÁBB két millió új házat kellene építeni az Egyesült Államokban, nemcsak a munkanélküliség legyűrésére, hanem azért is, hogy minden család tisztességes, a szükségleteknek megfelelő lakásban élhessen, mondotta a napokban John L. Lewis, a CIO vezére, aki rámutatott arra, hogy az Egyesült Államokat a lakásviszonyokat illetően nemcsak Anglia, hanem még Németország is elhagyta. Roosevelt elnök, úgy látszik, arra számít, hogy legalább két millió új házat fognak építeni Amerikában annak a programnak az alapján, amit a kongresszusi rendkívüli ülésszaka elé terjesztett, mert az adminisztráció becslései szerint 12-től 16 ezer millió dollár értékű építkezés fog megindulni az országban, ha a pénzvilág, az ipar és a munkásság összefogásával az elnöki program tető alá kerül. Kétségtelen, hogy azok között a javaslatok között, amiket Roosevelt a kongresszus elé terjesztett, vannak olyanok, amelyek fellendítőleg fognak hatni a házépítési iparra, de minden okuk meg van kételkedniük azoknak, akik azt tartják, hogy az elnök __nem ment el elég messze, nem adott elég tápott arra, hogy az építkezések valóban a kívánt arányokban indulhassanak meg. Nézzük csak, hogy miket ajánlott az elnök? Először is azt ajánlotta, hogy ha valaki új házat akar építeni, akkor ne a ház árának húsz százalékát kelljen készpénzben letennie, hanem csak tíz százalékot. Ami más szóval annyit jelent, hogy ha valaki egy 5000 dolláros családi házat akar felépíttetni, akkor eddig 1000 dollár készpénzt kellett letennie, most pedig 500 dollár is elég lesz (mármint ha a kongresszus törvénybe iktatja az elnöki javaslatot). Ez kétségkívül igen sok családnak nyújt könnyebbséget arra, hogy házhoz jusson. De nézzük az elnök második fontos javaslatát. Ez úgy szól, hogy a mortgageok utáni kamatlábat 6 és egynegyed százalékról 5 és egynegyed százalékra szállítsák le a 6000 dollárnál olcsóbb házaknál és 5 és fél százalékra a 6000 dollárnál drágább házaknál. Amilyen fontos az, hogy az első lefizetés összegét levágják, éppen olyan fontos a ház fenntartási költségeinek a levágása is. De alig hisszük, hogy a kamatok egy százalékkal való csökkentése elegendő volna. A háztulajdonosnak Roosevelt új tervei szerint 5 és egynegyed, illetve 5 és fél százalékot kellene fizetnie arra a jelzálogkölcsönre (mortgageva), amit, igaz ugyan, hogy a magántőke ad, de amelyet mégis az FHA (Federal Housing Administration) révén a kormány garantál. Vagyis a kölcsönadónak — akinek a kormány biztosítja a pénzét — semmi kockáztatnivalója nincs. — Olyan pénz után fizetni ilyen nagy kamatot, amit minden kockázat nélkül fektetnek be a pénzes emberek — igazán több, mint amit józan ésszel fel lehet fogni. Amikor a kormány garantál egy kölcsönt, akkor a kamatlábnak miért kell egy félszázalékkal magasabbnak lenni, mint amennyi mellett a bankok adnak kölcsönt a kormánynak? Teljesen jogos az a vélemény, hogy amikor a kormány garantálja a kölcsönadónak, hogy pénze jó helyen van, hogy a pénzével semmi baj sem történhet, akkor a kölcsön után a legalacsonyabb kamatokat szabadna csak számítani. Roosevelt második javaslata lelkesítőleg hathat a tőkés társadalomra, amely a kormány garantálása mellett fektetheti be jó kamatozás mellett a pénzét, de nem hat nagyon lelkesítőleg azokra, akik házakat akarak építeni. Márpedig, hiába lesz bőségesen elegendő pénz azoknak rendelkezésére, akik házat akarnak építeni, ha nem lesz elegendő számú ember, akik igénybe akarják venni a rendelkezésre álló pénzt. Az angolok három és fél százalékra szállították le a mortgage-ok utáni kamatokat s ez lendítette fel annyira a házépítést Angliában. Az angol példát kellene követnie a kongresszusnak, ha azt akarja, hogy a házépítési program komoly siker legyen. Georgia álláspontja GEORGIA képviselőháza méltánytalannak és igazságtalannak mondotta ki a lincsellenes törvényt és a bölcs törvényhozók azt követelik, hogy a sztrájkok, zavargások és tüntetések során életüket vesztett rendőrök, sheriffek és rendfenntartók hozzátartozóit éppen úgy kártalanítani kell az esetben, mint azokat, akiknek hozzátartozóit meglincselték. Határozatuk indokolásában felhozzák az is, hogy az északi és keleti államokban a sztrájkok, tüntetések, zavargások folyamán sokkal több emberélet vész oda, mint az összes lincseléseknél. Georgia állami képviselőinek már kiindulási pontjuk is helytelen és törvénytelen. A sztrájkok és tüntetések folyamán a rendfentartók a törvény védelmében veszítik el életüket és a kártalanítás — amely majdnem minden esetben megtörténik valamilyen formában__, nemcsak méltányos, hanem jogos is. A lincseléseknél azonban a törvény egyenes megsértésével végeznek ki népítélettel és gyakran a rendfenntartó elemek teljes részvétlensége miatt sokszor ártatlan embereket. A két kiinduló pontot szem előtt tartva, az egyik törvényes, a másik teljesen törvénytelen. És miután a képviselő urak törvénytelen kiinduló pontra építették egész okoskodásukat, az nem állhat meg, nincsen megfelelő alapja, és alátámasztása. Nagyon sajnálatos, hogy a különféle zavargások alatt annyi emberélet vész oda és talán jó lenne a képviselő uraknak arra is gondolni, hogy nem mindig a rendfenntartók szerepelnek a veszteségi listán, hanem igen gyakran a jogaikat követelő vagy védő tüntetők is. Az ő okoskodásuk alapján tehát a keleti és északi országokban teljes joggal követelhetnek kártalanítást az elesett sztrájkolók vagy tüntetők hátramaradottjai, ezek a szerencsétlen áldozatok semmi törvénytelenséget nem követtek el, csak tüntettek, vagy sztrájkoltak, de nem lőtték szitává, nem gyújtottak és nem akasztottak fel minden megelőző bírói tárgyalás nélkül olyan embereket, kikről a lincselés után igen gyakran az derül ki, hogy semmi bűn sem terhelte lelküket. AZ ELFOGULATLAN történelem valamikor megállapítja majd, hogy a “világháborús korszakot”, a “tanácskozások korszaka’’ követte. Mert 1918 november tizenegyedike óta, amikor a térdre kényszerített császári fegyveres erő aláírta a fegyverszünetet, szüntelenül folynak, kezdődnek és végződnek kisebbnagyobb nemzetközi és világközi tanácskozások a föld valamelyik részében. Hogy hányszor “tanácskoztak” közben a francia és angol diplomaták és államférfiak, azt talán meg sem lehet állapítani. TANÁCSKOZÁSOK tengerében született meg a Nemzetek Ligája és a tanácskozások tengerébe fulladt bele. Tanácskozások hívták életre a különféle hatalmi szerződéseket, a két hatalmitól kezdve és a kilenc hatalmin keresztül egész az ötvenhat hatalmiig. Tanácskozások építették ki a kisantantot, a Róma- Berlin tengelyt, tanácskozások vihara közepette foglalta el Olaszország Ethiópiát, “be nem avatkozási” tanácskozások mellett küldtek katonákat és fegyvert Spanyolországba az “érdekelt országok” és tanácskozások, a demokrácia tiszteletére gyújtott tűzijátékok erősítették meg az amerikai köztársaságok öszszefogását, hogy néhány hónapra rá Brazília áttérjen a mérsékelt formájú “parancsuralmi” rendszerre. MOST ÉRT véget a brüsszeli tanácskozás, amely megállapította azt, amit mindnyájan tudunk, hogy Japán és Kína nincsenek egymással a “legbarátságosabb’’ viszonyban és ha nem is hangzott el írásban, vagy szóban hadüzenet, ami a Távol Keleten történik, mégis csak háború. És Brüsszelből most áttette pillanatnyi székhelyét Londonba a “tanácskozás”, miután megelőzőleg Halifax lord Berlinben folytatott tanácskozásokat, amelyek szinte párhuzamosan folytak a magyar miniszterelnök és külügyminiszter hitleri tanácskozásaival. MAGYAR közmondás állítja, “sok beszédnek sok az alja”. És ha megvizsgáljuk, milyen eredményekkel és alkotásokkal értek véget aszünet nélküli tanácskozások, akkor megdöbbenünk és akármilyen kegyetlenül hangzik is, igazat kell adnunk azoknak a diktátoroknak és hatalmasságoknak, akik a tanácskozások korszakát arra használják fel, hogy megsokszoroznák és félelmetessé építsék ki fegyveres erejüket. MERT ENNYI tanácskozás után elkerülhetetlen a nagy összeveszés, elkerülhetetlen, hogy előbb-utóbb egymásnak rohanjanak azok a jólöltözött és előkelő urak ,akik körülülik a meddő viták asztalait. Elkerülhetetlen a nagy hajbakapás, ha minden egyes tanácskozás azzal ért véget, hogy majd a “következő” tanácskozás elintézi a nagy kérdéseket és megtalálja a megoldást. HA VALÓBAN eredményt akarnának elérni a tanácskozások résztvevői, akkor legelőször fel kellene tenniök azt a kérdést, hogy “ki mit akar”. Ha ez elhangzott, akkor, hogy “ki mit hajlandó adni”. És végül, “ki mit hajlandó elfogadni?” Csakhogy ezek a kérdések nem olyan egyszerűek, mint ahogyan a türelmes papírra leírja, vagy a türelmes papíron elolvassa az ember. Ezeket az egyszerű kérdéseket szörnyen komplikálttá teszi az őszinteség hiánya. HA A NEMZETKÖZI vásárcsarnokban felhangzana az a kérdés, hogy ki mit akar, akkor minden érdekelt azt felelné, csak azt, ami jogosan megilleti. És erre felfordulna megint minden, mert ki határozza meg, ki szabhatja meg és ki teheti kötelezővé, hogy “kit mi illet meg jogosan?’’ A birtokon belüliek egész bizonyosan azt vitatnák, hogy amijök van, az “jogosan” illeti meg őket. Angliát jogosan illetik meg összes gyarmatai, amiket fegyverek erejével szerzett, még azok is, amelyeket a világháború után íratott át a maga nevére. És minden nagy és minden törpe nemzet ragaszkodna ahhoz a földhöz, amelyhez a világháború utáni zavarosban “szabad rablási’’ alapon jutott. EZÉRT folynak keztyüs kézzel az összes tárgyalások, ezért talál ki folyton újabb és újabb ürügyeket és alkalmakat “időnyerésre” az angol kormány, amelynek valóban érdeke a békéhez való ragaszkodás, mert már annyira jóllakott, hogy a jövő háborújából nem jutna neki és nem kellene neki egyetlen falat sem. DE AMÍG a tanácskozások tartanak, addig legalább csak a műhelyekben folyik éjjel-nappal a háború előkésztése és nem alakul még át csataterekké a föld nagyobbik része. FONYÓ ALADÁR. AMERIKAI MAGYAR NÉPSZAVAI ÍBrian&l Budapesti posta Amerikába Véres verekedés Nyírbátorban NYÍRBÁTORBAN holtrészeg mulató legények nem akartak véget szakítani az ivásnak, nekimentek a csendőröknek, az egyiket leteperték, a másiknak leszakították válláról a puskát. A csendőrök lőttek. Három halott,s tizenegy súlyosan sebesült áldozata volt a csetepaténak. Az orvosok azt vallották, hogy mindenki részeg volt, valósággal holtrészeg, mert az egyik áldozat még haldoklás közben sem józanodott ki, részegen ment a halálba, a sebesültek pedig még óriási fájdalmaik közt másnap is olyan részegek voltak, hogy nem lehetett őket ki- - - hallgatni. A verekedés, bicskázás divatja Andor szépen elterjedt Magyarországon is, de nem magyar, jellegzetesség. A délolasz, spanyol, I* C& S és portugál szaporán használja a tőrt, Texasban a vitatkozók revolverhez kapnak s úgy ---------------------fejezik be a vitát. Angol, német matrózkocsmákban nem is mulatság az, ha nem folyik vér, nem törik koponyacsont a végén. A derék írók szerint az az igazi lakodalom, ahol még a menyasszony is verekszik. Magyarországon is nagy a verekedés múltja. Szolnokon például egy időben nem esett parasztból halott nélkül. Valaki leütötte a lámpást, amire megkezdődött a verekedés s egy-két ember mindig holtan maradt a színen. Egy székely faluban, ahol kedves háziszerszám a kacornak nevezett görbe kés, valaki végrendelkezni akart. A végrendelet,hez azonban négy büntetlen előéletű tanú kell. Nem találtak ilyet. S a jegyző féltréfásan, félszégyenkezve jelentette ki: — Nincs itt büntetlen előéletű, ember, legfeljebb a tisztelendő úr és én. A többi mind ült már verekedésért. Tolnában régente akadt olyan község, ahol sorozáskor egy legényt sem vettek be katonának. Az egyiknek félfüle hiányzott, a másik kezére volt csonka, a harmadiknak lábizma volt átszúrva. Mind verekedésben kapta. A legények sokfelé a világban virtuskodók. Az urak párbajoznak, az egyszerű emberek bicskázódnak. Az urak hatalmaskodnak, a nép verekszik. A világháború után csökkent a verekedés divatja. Elvette a virtuskodók kedvét ez a háború, ahol a távolról szóló lövegekkel, gáztámadásokkal, pergőtüzekkel szemben nem igen érezte az izmos, verekedésben bátor ember fölényét. Nemesitőleg hatott a cserkészet s leventeintézmény is. Ezek a virtuskodás szellemét átvezették a sport területére s a fegyelmezettséget tették virtussá. A nevelés a nép vetélkedési szellemének nemesebb módokon való csillapítása sok jó eredményt ért el. Kiűzni persze végérvényesen s minden esetben nem lehet az emberben mindig szunynyadó ősállati ösztönöket, helyes nevelés s közszellem azonban legalább is pórázon tudja tartani. A nyírbátori eset újabban ritkaság. Ahol ilyen szomorú áldozatokat szed a holtrészegség garázdasága, mint Nyírbátorban,, ott valami hiba van a nép vezetői, elöljárói, nevelői körül. A világ legjobb konyhája a magyar A PÁRISI világkiállítás nemzetközi szakácsversenyén a magyar szakácsművészet nyerte el a nagy díszérmet s a bíráló bizottság azt is elhatározta, hogy mivel a magyar konyhaművészet legelső a világon, hát Budapesten tartják jövő évben a szakácsművészeti kongresszust. Előbb már elsők lettek a magyar szakácsok a frankfurti nemzetközi versenyen is. Ne tessék ezt a dicsőséget lekicsinyelni. Igen nagy jelentőségű ez. Eddig ugyanis a francia konyhát tartották a legelsőnek. Komoly francia tudósok éppen olyan büszkék voltak a francia konyhai világ hírére, mint a francia művészet vagy tudomány kiválóságára. Hiszen a konyhaművészetben is a nemzet jellegzetes tehetsége, ízlése nyilatkozik meg. Nagy dolog hát az, ha a kicsi és szegény magyar nép szakácsművészete éppen Párisban aratott világdiadalt, ahol a konyha nemzeti büszkeség. A magyar idegenforgalom sikerének egyik titka a jó magyar konyha. Külföldiek szívesebben utaznak oda, töltenek több időt, ott, ahol jól ehetnek-ihatnak, mint ott, ahol gyomorkavaró pancsokkal és bicskanyitogató kortyokkal traktálják őket. Legkelendőbb könyveink az angol, francia, olasz, német nyelven kiadott magyar, szakácskönyvek. A magyar konyha nagy értéke, hogy a különleges magyar ételspecialitásokat, sütés-főzési módszereket gazdagította a francia fűszeres, ízes mártásaival, az osztrák konyha jelességeivel s a jókat átvette a zsidó és balkáni szakácsművészettől is. A magyar konyha oly gazdag változatokban, hogy Szauer Sándor szakácskönyve szerint a csirkét kétszázhárom, a sertéshúst negyvennégy, a borjúhúst hatvankilenc, a borjűvelőt huszonegyféleképpen tudja készíteni. Ugyanaz a szakácskönyv a halak kétszáznégy, a főzelékek kétszázhuszonhat s csak a rostélyosnak egyedül hatvankétféle elkészítési módját ismerteti. A magyar konyha világhíréhez már oroszlánrésszel járul a magyar cukrászművészet. Itt járt külföldiek szerint: sehol sem oly jó a cukrászsütemény, mint Budapesten. Különösen páratlan a mignonnak nevezett aprósütemény és a dobostorta, amely a világ minden étlapján, mint Dobosch-torta szerepel, hirdetve Dobos néhai pesti cukrász örök dicsőségét. SŐ ÉS PAPRIKA MÉRGES GYEREKEK — okozta tragédiáknak hovatovább állandó rovatot kell majd nyitni a lapokban. Csaknem naponta kapunk híreket arról, hogy 8—12 éves kölykök, akiket elönt a pulykaméreg, hirtelen indulatukban életeket oltanak ki s kezd már az idegeimre menni, hogy ez a mostani “serdülő ifjúság” puskával, revolverrel, késsel vagy egyéb öldöklő szerszámmal ront neki annak, aki véletlenül kihívta az ifjonc haragját. Tegnap meg éppen két ilyen tragédia is felborzolta nyugalmamat. Az egyiknek valami Marion Hensley a “hőse”, aki a 77 éves apjával kezdett vitatkozni s mert az öregúr más véleménnyel mert birni, egy széndarabbal úgy fejbe vágta, hogy a szegény apa holtan terült el az udvar kövezetén. A másik pedig a 12 éves Bill Kuntz, aki édesapjának, a brooklyni detektivnek szolgálati revolverét ráfogta 9 éves kis nővérére és lyukat lőtt kis nővére koponyájába, mert nem adta oda a vasárnapi “funny page”-t. De történtek hasonló tragédiák tegnap, meg tegnapelőtt is és fognak történni holnap és holnapután is s igy a “mérges gyerekek” problémája még sokszor fogja ökölbe szorítani a kezünket. Fájdalom, csak képletesen, mert egy pár pofont mégse kenhetünk le az ifjú csemete arcára és elnáspángolni sincsen módunkban őkérmét, egyrészt, mert ez esetben mi lennénk “bestiális’* felnőttek, másrészt pedig, mert az ilyen ifjoncok képesek lennének bennünket is a másvilágra küldeni, ha valami élő szerszám akadna a kezükbe a testi fenyítés idején. Az ilyen gyerekproblémákban az a legkétségbeejtőbb, hogy a fiatal apa- és nővérgyilkos csemetéket még csak komolyan felelősségre sem lehet vonni. Gyilkosság miatt perbe fogni őket, vagy éppen javítóintézetbe küldeni, végzetes csapás lenne reájuk és talán véglegesen bűnözőkké tenné őket, holott csak vadság és nem gonosz indulat vitte őket a végzetes lépésre. Szerény nézetem az, hogy a mélyen járó vallási nevelés hiánya okozza ezeket a tragédiákat, de nem merném azt mondani, hogy az intenzívebb vallásoktatás máris szelíd bárányokká tenné Amerika elvaduló, rossz kölykeit. (Bocsánat a kifejezésért, de nem akarom gyilkosoknak bélyegezni őket.) Azt hiszem, hogy a valláserkölcsi nevelés mellett, okos társadalmi nevelést kellene nyújtani a gyermekseregnek, mégpedig még az írás-olvasás és számolás tanítása előtt. Meg kellene tanítani a szülei ház kényeztetésében elromló fiatalokat, hogy társadalomban, élnek s mint “társadalmi f lények” legelsősorban mások érzéseit, jogait, épségét és életét kell tisztelniük. Korán beléjük kellene idegzeni azt a régi mondást, hogy: __ Az igazán civilizált ember többre becsüli mások kényelmét a saját jogainál és mások jogait a saját kényelménél. Ilyenképen talán pótolni lehetne azt, amit a modern élet nem nyújthat: a régi uriházak “jónevelését” és a régi papok erkölcsnemesítő tanításait.. No meg a régi tanítók sutba dobott nádpálcáit is. GÁSPÁR GÉZA A MAI NAP portréja GEORGIA COLEMAN Nem csak Amerikában, hanem az egész világon ismerik Georgia Coleman-nak nevét. Ez a mosolygóképű, pompás törzsű amerikai lány többszörös olimpiai bajnok, aki éveken keresztül a műugrásnak legnagyobb művésze volt az egész világon. Georgia nem csak a sport világ küzdelmeiben aratott azonban sikereket. Bekerült a moziba is és néhány képen sikeresen szerepelt. Erre a pompás lányra kegyetlenül sújtott le most a könyörtelen sors. Megbénultak a lábai és orvosai attól tartanak, hogy gyermekparalizisben szenved. Ez az alattomos betegség az utolsó esztendőkben megdöbbentő arányban szedi áldozatait Amerikában. Az orvosi tudomány nagyrészben tehetetlenül áll a kórral szemben, de rengeteg eset mutat már arra, hogy egyáltalában nem tartozik a gyógyíthatatlan betegségek közé és ha a szerencsétlen áldozat nem is nyeri vissza teljes mértékben testi épségét, mégis visszanyeri olyan fokban, hogy hasznos, munkás tagja lehet a társadalomnak. Roosevelt elnök esete a legtüntetőbb példa. Amikor néhány évvel ezelőtt megbetegedett és teljesen megbénult, csaknem reménytelennek látszott állapota. De mindenki megkönnyebbült, amikor a demokrata párt 1928-dik évi konvencióján botjára támaszkodva megjelent Franklin Delano Roosevelt és ő ajánlotta a jelölésre Al Smithet, akit akkor nevezett el “Happy Warrior”-nak. Georgia Coleman vigaszt ,és reményt meríthet ebből a történelmi esetből. ÁST“ A SAKKJÁTÉK eredete oly régi, hogy ki sem lehet már nyomozni. Kétségtelen, hogy Indiából származik és először a Mahabaratha című történeti munkában esik szó róla. Eszerint a játék feltalálója azt a jutalmat kérte a sahtól, kinek bemutatta a játékot, hogy adjon a sakktábla alsó kockájára egy szem búzát, a másodikra kettőt, a harmadikra négyet és így tovább mind a hatvannégy kockáig mindig kétszer annyit, mint az előzőre. A sah első pillanatban jelentéktelennek találta ezt a kívánságot, de kiderült, hogy az egész földön nincs annyi búzaszem, ami kijön ebből a számtani műveletből. Európában körülbelül kilencszáz esztendeje ismerik a sakkjátékot. Állítólag a Keleten járt Guncella gróf hozta el Indiából s amikor Arnulf halberstadti püspök fogságába került Ströbeck tornyába, ő tanította meg az érdekes játékra őreit. A szigorú fogházőrök szerették meg először a sakkot s ők terjesztették tovább a ströbecki lakosság körében. A sakkjáték eredeti európai középpontja tehát a Ströbeck falu lett s az az érdekes, hogy a kis német falu még ma is őrzi a hagyományt. Teljes joggal lehetne Sakkfalvának nevezni, mert nemcsak hogy ma is áll a Sakktorony, hol Guncelin gróf 1011-ben bevezette a sakkjáték titkaiba porkolábjait, hanem az a helyzet, hogy Ströbeck minden lakója, férfi vagy nő, gyermek vagy felnőtt, ma is mind, kivétel nélkül rabja a sakknak és mindenki minden, szabad percét sakkozással tölti. Egész kis gyerekek sakkoznak már s az iskolába is elviszik magukkal a sakktáblájukat, mint másutt a palatáblát, mert Ströbeck az egyetlen hely az egész világon, ahol az elemi iskolában is kötelező tantárgy a sakkjáték. Elképzelhető ,hogy a ströbeckiek tudnak is sakkozni és nincs még egy nagy város sem, mely annyi jó sakkozóval dicsekedhet, mint ez a kis falu. A sakkfalvát nemrégiben meglátogatta Bogoljubov, orosz nagymester, akit a strebeckiek természetesen a legnagyobb ünnepségekkel fogadtak. A falu apraja-nagyja talpon volt s Bogoljubov nem győzött eléggé csodálkozni azon, hogy milyen sok jó játékossal kellett egyszerre összemérnie félelmetes erejét ebben a kis faluban. Az orosz mester könnyedén játszik egyszerre ötven amatőr ellenfelet s itt megtörtént vele az, hogy mind az ötven ellenféle, elemi iskolás kisgyerek volt. Meghívták ugyanis az iskolába egy sakkórára s ott aztán szimultán versenyt játszott a gyerekekkel, akiknek, felejthetetlen élmény volt ,hogy megszorongathatták a sakktáblán a világ egyik legnagyobb sakkmesterét. Bogoljubov természetesen valamennyi játszmát megnyert, de azt mondta, hogy egészen meglepően erős “mezőny” volt" az iskolás gyerekek hada s nagyon komolyan kellett megdolgoznia a győzelemért, akárcsak mintha felnőttek ellen kellett volna játszania.