Amerikai Magyar Népszava, 1938. május (39. évfolyam, 122-151. szám)

1938-05-02 / 122. szám

2 Mi újság az Óhazában BU ----——— ,r­­­ . . -·■· — — —■ — ——1 ■■ : Egy pengőért 8000 pengős telket szerzett egy Amerikát járt kispesti mézeskalácsos A jogszabályok labirintusai és a paragra­fusok hézagai nem egyszer okoztak már ko­mikus eseteket a törvénykezés terén. Nem kevésbé érdekes az az eset is, amelynek hőse egy “földhözragadt” szegény vándor drótos­tót fia, egy kispesti mézeskalácsos, aki a vé­letlenek szerencsés össz­játéka következtében hamarosan jómódú telektulajdonos lesz. A 900-as évek elején ismert és nélkülöz­hetetlen vándoriparos volt Kispesten és kör­nyékén Drubina bácsi. Árva megyéből “származott le” és hátán hordta az egész üz­letét. — Drótoznyi, fótoznyi. . . áblák csinyál­ni. . . — kiáltotta örökké vidáman, széles mosolyra görbült tekintettel. Drubina János bánatpénze Drubina bácsi minden hónap közepén pon­tosan megjelent s végig drótozta a környék összes törött fazekait és rendbehozta a be­tört ablakokat is. Ezután tovább vándorolt Ócsára, Dabasra, Örkényre és Lajosmizsére. Életviszonyai senkit sem érdekeltek, tudták, hogy szegény drótostól, az éveinek a száma 50 körül lehet. Minden reménye és boldogsága az akkor 12 éves Janó fiában összpontosult. Janót mindenhová magával vitte, Janó őrizte a git­­tesdobozt és a “gyémántos” üvegvágókést. Egyszer aztán Drubina bácsi nagy tömegre lett figyelmes a községháza körül. Megtud­ta, hogy egy birtokparcellázás bonyodalmai következtében több, mint 50 telket árverez­nek potom áron. Már mindegyiknek volt kép­zelt tulajdonosa, csak egy buckás, hepehupás domboldalba ékelt bozontos területre nem tartott igényt senki. — Tegyen rá egy koronát, Drubina bácsi *— biztatták az öreg drótostótot. — Drubina bácsi nincs annyi pénz, amibe kerül... Nekemnek muszáj vándorolni — válaszolt. De a fapapucsban kopogó,népszerű öreget addig kapacitálták, mig beugrott az árverés­be. Letette az 1 korona bánatpénzt a köz­ségháza asztalára s be sem várva a következ­ményeket, tovább ballagott. Ugy látszik megbánta, mert azután tudta meg, hogy a telek alaposan meg van terhelve adóssággal. Az ingatlanárverések lezajlot­tak s mindenki megfeledkezett Drubina bá­csi egypengős bánatpénzéről. Ezt az össze­get az egyidejűleg elárverett többi telek vé­telárával együtt a pestvidéki törvényszék mint telekkönyvi hatóság ki is utalta a hite­lezőinek. Az írás beszél. .. Bár Drubina bácsi nem tett eleget ez ár­verezési feltételeknek, a kikiáltási árat, a 123 koronát sem fizette meg, mégis az ő ja­vára könyvelték el a kérdéses telket. Min­denki figyelmét elkerülte a többi elárvere­zett ingatlan között ennek az egy teleknek a rendezetlen volta. Közben eltelt 30 kerek esztendő s néhány hónappal ezelőtt jelentke­zett Drubina bácsi fia, a Janó. Kiderült, hogy még az árverést követő időben kiván­doroltak Amerikába, ő csak most térhetett haza, eddig dolgozott egy üveggyárban, majd mézeskalácsos boltot nyitott New York külvárosában. Itthon is ezt a mester­séget szeretné folytatni, vásárról vásárra járni s a szépen kicirkalmazott mézeskalács­­sziveket kínálni a fiatal szerelmespároknak. Elmondotta, hogy apja már 22 évvel ezelőtt meghalt s halála után a pénztárcájában ta­láltak egy nyugtát a lefizetett egy korona bánatpénzről és egy hivatalos értesítést az árverés megtartásáról. Szabályosan igazol­ta a hatóságok előtt, hogy ő Drubina bácsi fia, egyedüli örökös és jogutódja és követel­te a telket. Senki bizonyosat nem tudott, hi­szen azóta a kérdéses telkek többszörösen gazdát cseréltek. Akadnak mégis az időseb­bek közül, akik halványan emlékeztek erre az árverésre és megerősítették, hogy az a telek a köztudat szerint is valóban Drubina bácsi tulajdonába ment át. Minden ellen­érvvel szemben Janó kezében ott volt az egy koronás nyugta és a másik írás. S minthogy annak idején a törvényszabta időben senki­­sem felebbezett és nem emelt kifogást az ár­verés lefolyása ellen, így az jogerőre emel­kedett. Bonyodalom a telek körül Drubina János, hogy érveinek a gyakor­latban is érvényt szerezzen, bírói letétbe he­lyezett egy pengőt s kérte a telekkönyvi ha­tóságot, minthogy most már eleget tett az árverési feltételeknek, rendelje el az ingat­lan tulajdonjogának nevére történő bekebe­lezését. A telekkönyvben azonnal látták, hogy Drubina Jánosnak jogilag igaza lehet ugyan, de azért alaposan utána kell járni a dolognak, mert a kérdéses telek azóta is az elárverezett nevén van. Kiderü­l az is, hogy egy harmadik “jóhiszemű birtokos” szép há­zat is épített az ingatlan és 13 esztendeje la­kik a telken, bár a telekkönyvben ennek sem­­­­mi nyoma. Sőt az is csakhamar világos lett, a paragrafusok őrei előtt, hogy a 30 év előtt fennállott tehertételeket időközben törölték és az ily módon tehermentessé vált és szépen planírozott telek a hivatalos megállapítás szerint legalább 8000 pengőt ér. A telekkönyvi hivatal egyelőre vonakodik Drubina János kérésének eleget tenni. Az­zal érvelnek, hogy bár a végrehajtási tör­vény 185. §-a megengedi, hogy a késedelmes árverési vevő az árverési feltételeknek mind­addig eleget tehet, amíg a rovására újabb árverést még nem kezdték, mégis az adott esetben, minthogy a hitelezők követelése már régen kielégítést nyert, így a végrehaj­tási eljárás megszűntnek tekintendő és a te­lekkönyvi hatóság, mint perenkívüli bíróság az árverési vevő tulajdonjogának bekebele­zését nem rendelheti el. A fogas jogi probléma felett ily módon a pestvidéki törvényszék perenkívüli tanácsa valt hivatva dönteni. Ezzel szemben Drubina János arra építi fel jogait, hogy az apja, il­letve ő eleget tett a törvényszabta követel­ményeknek, soha senki nem tett kifogást, a telek tehát az övé. Ezt látszik alátámaszta­ni az árverésről készült egykori jegyzőkönyv is, amely záradékában világosan kimondja: “Felszólamlás, panasz, vagy fellebbezés nem létetett s a törvény rendelkezései sze­rint tartatott meg s fejeztetett be az árve­rés.” Drubina János — az előjelek szerint — végül meg fogja kapni a telkét. Mert, ha nem az övé, akkor kié ? Hiszen már minden­ki, aki érdekelve lehetne, meghalt s a jog­utódok jogai is elévültek azóta. Igaz, hogy komplikálódik az eset a jóhiszemű háztulaj­donos jogaival. Drubina az épület lebontá­sát nem követelheti, hanem csak a beépített telek értékét. No de, ez részletkérdés, bizo­nyára megegyeznek,­ így lett “földnélküli Jánosból” telektulaj­donos. . . Br. Gudenus Leo Elítélték a virtuskodásból Rálőtt ideáljára, azután főbe­gyilkos legényeket lőtte magát A törvényszék most tárgyalta Karikás István és Godó István marokhegyi legények bűnpörét. A két legény karácsony éjszaká­ján az uceán virtuskodásból ka­rókkal agyonverte Kárász István kocsist. A bíróság Karikást öt évi, Godót pedig két évi fegy­­házra ítélte. Tatabányán Adami József , munkanélküli villanyszerelő ta­lálkozott az ideáljával, akibe régóta reménytelenül szerelmes volt. Összeszólalkoztak és a vita­­ hevében Adami revolvert rán­­j­i­tott és átlőtte a leány karját. A dörrenésre és a leány segélykik­­­áltásaira emberek futottak elő,­­ mire Adams főbelőtte magát és nyomban meghalt. A golyó egé­­­­szen szétroncsolta a koponyáját. Alapos vizsgálat! Szakszerű kezelés férfi, női vér és bőrbetegségekben más rendellenességekben és gyen­geségben szenvedőknek Dr. Deruha 128 E. 8» Street­­ Telefon: ATwater 9-5959 Naponta 10-től 2-ig, 4-től 9-ig Vasárnap 10—2-ig Tizenötévi fegyházra ítélték a gyilkos cipészsegédet Kuruc János cipészsegéd a­­ múlt év szeptemberében a szil I­getvári állomás mellett elhuzó­­­dó szentagáti országúton tőrrel­­ agyonszúrta kedvesét, Mudik­­ Máriát, mivel a leány nem tud­­j­­a neki megszerzeni a kért 1,500 pengőt. Kuruc ügyét most tár­­­­gyalta a kaposvári törvényszék , és a gyilkos cipészsegédet 15 évi fegyházra ítélte. AMERIKAI MAGYAR NÉPSZAVA Az öngyilkos hazugsága Közokirat hamisítás vádját emelte az ügyészség Sándor Ilo­­­­na tatatóvárosi kávéházi felk­e­­nő ellen, mert 1930 augusztusá-­­ban öngyilkossági kísérletet kö­vetett el Kőszegen és amikor a hatóságok jegyzőkönyvet vettek fel az esetről, hamis nevet és­­ életkort mondott be. Most ke­rült ezért a törvényszék bü­nte­­­­tőtanácsa elé, de felmentették azzal az indokolással, hogy ezzel a ténykedésével senkinek a jog­viszonyát károsan nem befolyá­­­­solta. Csupán kihágásban lehet­­­­ne bűnösnek kimondani, ez azon­­­­ban elévült. Az ítélet ellen a ki­rályi ügyészség fellebbezett. Agyontiporta a feleségét Delibeli János szigetvári föld­­­­műves összeveszett a feleségé­­­­vel. Verekedés közben Delibeli ,az asszonyt földre teperte, ráug­rott és összetiporta. Az asszony­nak hat bordája eltörött, a mája f­elrepedt és szívburka felha­­s­­adt, úgy hogy súlyos sérülései­be rövid szenvedés után bele­­­­halt. Delibelit a csendőrség le­tartóztatta és bekísérte a ka­posvári törvényszék fogházába. Izgatásért 14 napi fogházra­ ítéltek Nyitrán egy kommu­nista szónokot A múlt év márciusában nép­­gyű­lést tartott a kommunista párt Galgócon, hol többek között Chovanecz János is felszólalt s a munkanélküliség kérdésében izgató kifejezéseket használt, miért aztán megindították elle­ne a bűnvádi eljárást. A nyitrai kerületi bíróság most ítélkezett Ghovanecz ügyében. A tárgya­lást a vádlott távollétében tar­tották meg. A tanúként kihall­gatott Susedy Albin dr. rendőr­biztos súlyosan terhelő vallo­mást tett a vádlott e­llen. A bí­róság rövid tanácskozás után 14 napi fogházbüntetéssel sújtotta a vádlottat. Tizenötödik gyermekének születésénél elvérzett egy anya Megdöbbentő kettős haláleset történt a Lakytelek és Alpár között elterülő tanyai részen. Megdöbbentő ez a kettős halál­eset már azért is, hogy abban a korban fordult elő, amely mint a rádió kora, az emberiség kul-,­túrájának hőskoraként szerepel. Mindenesetre, az alábbi szomorú történet újabb tanúságul szolgál a magyar tanya­rendszerben­­ uralkodó állapotokról. B. Hajagos Andrásné, jómó­dú gazdálkodónak 31 éves fele­sége immár tizenötször nézett­­ az anyai örömök elé. Eddig még minden eset a legsimábban folyt le, most azonban súlyos kompli­kációk merültek fel. A kéznél levő szülésznő nem tudta elállí­­tani a vérzést és mire bementek a 9 kilométerre levő Alpár köz­ségbe és kihozták az orvost, az anya és újszülöttje már elvérez­tek. . . Öngyilkos lett a sátoralja­újhelyi közmüvek pénz­beszedője Váradi Dezső városi rendőr a­ városi közmüvek egyik pénzbe­szedője, felakasztotta magát. Váradi Dezső, a különben jobb­­módú nyugdíjas városi rendőr­őrmester, ki már évek óta állott f­­­­­­ a közmüvek szolgálatában, ami­att követte el az öngyilkosságot, mert, mintegy 66 pengős elszá­­­­molási differenciája támadt a közművekkel. Váradi Dezső, mi­kor a hiány kiderült, ingatlaná­ra bekebelezett váltót adott az­ összeg biztosítékául és így telje­­­sen simán intéződhetett volna el­ az ügy, ha a közművek üzemi bi­zottsága kötelességszerű­en nem élt volna felmondási jogával. Vá­radi Dezső azonban nem tudott­­ belenyugodni elbocsájtásába. Süket ember tragédiája Az egyik motorvonat Gyoma közelében elütötte Megyeri Má­tyás 57 éves gromai mezőőrt. Gyurics András motorvezető mintegy 80 méter távolságból látta, hogy­ a motor előtt, a síi­­par mellett egy ember halad. A vezető kürt jelzést adott le, Me­gyeri Mátyás mégis közvetlenül a motorvonat odaérkezése előtt a sínpárra lépett. Gyurics teljes erővel fékezett, de a balesetet megakadályozni már nem tudta. A mezőőr koponyare­­dést és homlokcsonttörtést szenvedett. A motorvonat az eszméletlen embert beszállította a gyomai állomásra, ahol anélkül, hogy eszméletre tért volna, meghalt. A csendőrség megállapította, hogy Megyeri Mátyás teljesen süket volt s igy a vonat jelzését nem hallotta. : 4 '_'____■'­­ • Mellbeszúrták mulatozás közben Tűzoltómulatság volt Táplán­­fán, Lubovics Gyula vendéglőjé­ben. A mulatozás a legjobb han­gulatban folyt, amikor reggel 3­­ óra tájban civakodás támadt Si­­­pos István és Dankovics Gyula­­ napszámosok között. A veszeke­dés mind hevesebb lett, majd,­­ amikor Dankovics Sipost csill-­í­totta, az kést rántott é­s azt Dan- I­kovics mellébe döfte. Danko­­vicsot, akin a szúrás mintegy 6 centiméter hosszú sebet ejtett, a szombathelyi mentők részesí­tették első­segélyben, majd be­szállították a szombathelyi kéz­ikórházba. Állapota súlyos. A Bresciai Hiéna Barátnője, a Monarchia Fekete Angyala XXXVI. Angelika, bármennyire égette is, nem szólt Pavlovicsnak, hogy mindent tud. Szép szóval kérte, majd hírva rimánkodott, hogy­­ ne járjon annyit a Török Nőhöz­ .Züllött, viharvert­ rossz asszony az. Pavlovics ilyen­­kor mosolyogva védekezett: — Ez a mesterségemmel jár. Érintkez­nem kell vele, mert ő a legügyesebb hírszer­ző. . . Ne gondolj semmi rosszra. . . Angelikát fojtogatta a keserűség. Most már tudta, hogy csak akkor mentheti meg magának Pavlovicsot, ha el tudja szakítani a Török Nőtől. Erre pedig csak egy mód van, ha a Török Nőt becsukatja, vagy kiü­l­­dözi Pestről. Lehet, hogy a Török Nő őket is bemártja, de most már mindent kockázta­tott volna, csak elválassza Pavlovicsot a Tö­rök Nőtől. 90. REJTÉLYES GYILKOSSÁG KARÁCSONY ÉJSZAKÁJÁN Angelika jelentkezett titokban Thaisz fő­­­­kapitánynál. A főkapitány nagyon b­izal­­matlanul, udvariatlanul fogadta a nőt. An­gelika mégis elmondta, hogy jó lesz, ha fi­­gy­elik a Török Nőt. Nemcsak, mert az a legügyesebb besúgó a magyar ügy ellen, ha­nem, mert sok bűnt is követnek el mulatóhe­­lyén. Thaisz eleinte nem akart belemenni. Nem akart összeütközésbe kerülni a katonaság politikai rendőrségével, hiszen tudta, hogy nagy­ becsben áll ott a Török Nő. Angelika addig kérlelte, amíg végre hozzájárult: — Jól van, nem bánom. Jelentsen nekem mindent, amit attól a pincértől megtud. Ha baj lesz, én megtagadom magukat. Bizalma­san azonban jelenthet mindent. Karácsony másodnapján megöltek egy is­meretlen embert a Fehér Hajó-szállodában, amelyik a Kristóf-tér és Hajó-tucán terpesz­kedett ormótlan, hatalmas testével és arról volt híres, hogy legaláb öt titkos kijárata volt azon a helyzen, ahol most a Bécsi­ utca torkollik a Szervita-térbe. Az idegen — javakorbeli csinos férfi — karácsony első napján érkezett a szállodába, azt írta be a vendégkönyvbe, hogy ő Gravics Hja, görög keleti vallású, belgrádi magánzó. Éjszaka tőrrel agyonszúrták, zsebeit kifor­gatták. Bundájában ciril betűkkel egy szent­pétervári szabó cég cimkéje volt varrva. A meggyilkolt zsebében egy számlát találtak, amelyik Csagrin Ilia névre szólt. A szálló szobalánya, Kirchmann Anna azt vallotta, hogy este tíz óra után tért lefe­küdni az idegen. Ezt azonban a portás meg­cáfolta, aki éjféltájban látta, hogy a meg­gyilkolt együtt beszélget a folyosón a szoba­lánnyal. Pisztoly rendőrbiztos kinyomozta, hogy a szobalánynak van egy tiroli szárma­zású főpincér szeretője, aki évek óta állásta­lan, ennek ellenére jól él. Senki sem tudja, hogy miből. Megállapították azt is, hogy a főpincér tő­rével szúrták le a meggyilkoltat. Az is ki­­­­derült, hogy a meggyilkolt a kőbányai Vörös­­ Kutya vendéglőben borozgatott a főpincér­rel. A főpincérnél megtalálták a meggyil­kolt szállodai szobájának azt a kulcsát, ame­lyet a szobalány szokott magánál tartani. —­­ Nyilvánvaló volt, hogy ez az állástalan fő­­pincér gyilkolhatta csak meg az idegent a szobalánny­ segítségével. Nyomozni kezdtek Szentpéterváron is, a­­­hol kiderült, hogy valóban eltűnt onnan Csagrin Ilia, aki gyakran szerepelt álnéven, így Gravies Ilia néven is. Azt is jelentette a szent­pétervári rendőrség, hogy ezt az em­bert már régóta azzal gyanúsítják, hogy an­nak a nagy­ nemzetközi bandának tagja, a­melynek vezére a két Br­enner volt s amely­hez valószínűleg — Thaisz szerint: biztosan­­ tartozott Petrovics és a Török Nő is. 91. sághoz s figyelmeztették, hogy hagyjon bé­két a Török Nőnek. Hivatalosan még csak ki se hallgassa. Thaisz nagyot nyelt erre. Tudta, hogy a katonaság megvédi a Török Nőt és azt is feltételezte, hogy ezek a nem­zetközi gazemberek esetleg a Török Nő út­ján politikai kémjelentéseket is szoktak hozni. A főtárgyaláson az állástalan főpincér mindent tagadott, még a nevét sem mondja meg: — Jó házból való ember vagyok, nem aka­rom, hogy családom szégyenkezzem miat­tam. Beszélnek, hogy rokonuk pincér lett és gyilkossági ügybe keveredett, még ha ár­tatlan is abban­ Nevezzenek csak egyszerű­en Ludwignak. Ludwig néven is ítélték halálra. Feltét­lenül bízott abban, hogy büntetését enyhítik vagy kegyelmet kap. Mikor a kegyelmet el­­utasította a császár, már vallott volna Lud­wig, de ekkor két katonatiszt vigyázott a siralomházban, hogy idegen ember meg ne hallja, amiket mondani akar. Ennyire véd­te a katonaság a Török Nőt és azokat a cin­kosokat, akik valószínűleg résztvettek a gyil­kosságban is, de mégis megbecsülhetetlen szolgálatot tettek politikai ténykedéseikkel. FELAKASZTJÁK LUDWIGOT, HOLOTT IGAZI NEVÉT SEM TUDJÁK A Török Nő pincére jelentette Angelika útján Thaisznak, hogy ez a Csagrin időkö­zönként, ha Pestre jön, fel szokta keresni a Török Nőt s a meggyilkolása előtt való na­pon is hosszasan, bizalmasan tárgyalt vele. Azt is jelentette, hogy az állástalan főpincér ugyancsak mindennapos vendég a Török Nő­nél s minden jel szerint bandájukhoz tarto­zik. Thaisznak az volt a véleménye, hogy­­ ezt a Gravicsot, aki a nemzetközi betörőszö­vetkezet tagja volt, vagy azért ölte meg cinkostársa, a főpincér, mert pénz volt nála, vágya azért, mert sokat tudott és el kellett hallgattatni. Azt is biztosra vette Thaisz, hogy­ ehhez az ügyhöz köze volt a Török Nő­nek is. Thaisz felkereste a Török Nőt, az azonban­­ nyugodtan felelte: lehet, hogy ismeri a meggyilkoltat, lehet, hogy nem, az ő mulató­­s helyén sok mindenféle ember megfordul, az , állástalan főpincér pedig éppen olyan vendé­­­ ge, mint sok más effajta mulatós ember. Még aznap felhívták Thaiszot a katona­92. MEGTALÁLJÁK PESTEN AZ ANGOL KORONA GYÖNGYÉT Angelikát rendkívül­ bántotta, hogy nem tudja tönkretenni a Török Nőt. A pincér ezután is jelentett neki mindent- így egy napon felhívta a figyelmét arra, hogy a Tö­rök Nő egy­ rendkívül furcsa, bizonyára igen értékes, fekete gyöngyöt kínál eladásra. Jó lesz utánanézni, mert bizonyosan bűnös uton­­ ütött a Török Nőhöz. Angelika nyomban jelentette ezt Thaisznak. A főkapitány személyesen ment a Török Nőhöz, aki nyugodtan meg is mutatta a fe­kete gyöngyöt. Thaisz elvitte a gyöngyöt Budapest első ékszerészeihez és a múzeum tudományos szakértőjéhez, akik mindnyájan megcsodálták. —­ Nem hiszem, hogy a világon van még egy ilyen szép darab, — állapította meg a múzeum­ szakértője, aki nyomban levelezést kezdett a külföld legismertebb szakemberei­vel. Így derült ki azután, hogy a világ leghíre­­sebb öt gyöngye közé tartozik a Hope-féle gyöngy, melyet az 185-iki londoni világkiál­lításon mutattak be, 1800 graint nyom (a gyöngynek ugyanis a grain a mértéke, ami körülbelül egy negyed barátnak felel meg), a másik híres gyöngy a Déli Kereszt, ame­lyik keresztalakban nőtt kilenc darabból áll; a harmadik az az amerikai gyöngy, amelyért 1605-ben II. Fülöp spanyol király 31.000 ara­nyat fizetett, de amelyet már akkor 100.000 aranyra becsültek; negyedik a francia koro­názási ékszerek közé tartozó “királyné gyöngye”, melyet a forradalom alatt ellop­tak és egy orosz nagyhercegnő tulajdona; végül az ötödik az angol koronából való fe­kete gyöngy, amelyet még 1698-ban feszí­tettek ki onnan s azóta hiába keresik világ­szerte. A külföldi szakemberek egyértelműleg azt írták, hogy a leírás után ítélve, ez a gyöngy az ellopott angol korona-gyöngy lehet. A Török Nő elmondta, hogy­ neki egy fia­talember ajánlotta eladásra ezt a gyöngyöt, s ő kínálgatta azt fűnek-fának, de még ed­dig nem akadt vevő." Előállították a fiatal­embert. Varga Lajosnak hívták az illetőt és a kivégzett Batthyány Lajos gróf miniszter­­elnök inasának volt a fia. A fiatalember elmondta, hogy a gróf na­gyon szerette atyját, aki leghűségesebb ina­sa volt és kitartott mellette akkor is, amikor gazdáját letartóztatták. Ő hordta be az ételt is az Újépületbe a grófnak és gyakran csempészett a börtönből üzenetet a gróf csa­ládjának. Ő is részt vett abban, amikor kö­tél általi halálra ítélték gazdáját és tőrt csem­pésztek be Batthyány Lajos grófhoz.­­ A gróf öngyilkossági kísérletet követett el ak­kor, hogy megmeneküljön az akasztás szé­gyenétől. Az öngyilkosság azonban nem si­került, a tőr csak megsebezte Batthyány nyakát és ezért kellett a kötél általi halálra szóló ítéletet golyóáltalira változtatni át. Batthhyány Lajos kivégzése előtt végren­deletet csinált é­s abban a fekete gyöngyöt kedves inasának hagyományozta. Az inas­nak sejtelme sem volt róla, hogy milyen vi­lághírű gyöngy jutott birtokába. Az inas halála után fiához került, aki szintén kegye­lettel őrizte. Most azonban megszorult, el­határozta­, hogy a gyöngyöt eladja és ezért kínálta fel a Török Nőnek, akinél sok gaz­dag ember megfordul. (Folytatjuk.) .ff . u.|,_ U

Next