Amerikai Magyar Népszava, 1939. október (40. évfolyam, 275-304. szám)

1939-10-02 / 275. szám

4 ORSZÁG ELKESEREDETT HARCA DZSINGISZKHÁN CSONTJAIÉRT MOSZKVA, okt. 1. — A mon­­gol népköztársaság, amelyet máskép külső Mongóliának ne­­veznek, fővárosával együtt a Szovjet katonai megszállása alatt áll. Ilyformán külső Mon­góliában Moszkva dirigál. Belső Mongóliában viszont néhány tartomány önálló állam­má alakult és ennek a mongol államnak Mengcsiang a neve. Az állam élén a fiatal és becs­vágyó Tehvang fejedelem áll, aki közvetlen leszármazottja Dzs­i­ngi­sz-kh­ánnak. Teh­va­n­g­nak nincs kisebb célja, mint helyreállítani a hatalmas, nagy mongol birodalmat. Ez az álom azonban aligha válhatik valóság­gá, mivel külső Mongóliában csupán nyolcszázezer, belső Mon­góliában csak 300 ezer, Mand­­zsukuó területén ugyancsak 300 ezer mongol él csupán. Ez a szám nem elegendő arra, hogy nagyhatalmat alkosson. Nagy­­szerepet játszik Távol­­keleten különösen a Szovjet és Japán hatalmi versengésében az úgynevezett nagy mongol esz­me, annál inkább, mivel úgy Kí­na, mint Japán sohasem tagad­ták meg azt az eszmét, hogy Dzsingisz-khánnak, Ázsia nagy meghódítójának történelmi kül­detése volt. A pánmongol és pánázsiai eszmék is élnek a tá­volkeleti népekben és hatalmas hajtóerőt jelentenek. A harc most tulajdonképen a körül fo­lyik ott Távolkeleten, melyik nemzet jogosult arra, hogy Dzsingisz-káhn örökét és ha­gyatékát átvegye. Dzsingisz-khán neve, amely tulajdonképpen világhódítót je­lent, még ma is él az ázsiai né­pek között és az idők folyamán szimbólummá magasztosult. A mongol számára szent ez a név és minden szent ami ezzel össze­függ. Vagy 700 évvel ezelőtt el­határozták a mongolok, hogy legn­a­g­y­obb uralkodójuknak méltó nyugvóhelyet készítenek. Dzsingisz-khán csontjait ezüst szekrénybe rakták és az ezüst szekrényt behelyezték egy ezüs­tös koporsóba, majd eltemették Etsinhoro mongol városban. E város neve különben annyit je­lent magyarul, hogy a ’Mester sírja’’. Egy évben négyszer is megü­nneplik a mongolok Dzsin­gisz-khán emlékét. Hire jár, hogy Dzsingisz­­khán koporsóját elvitték az em­lített városból, mert félnek a ja­pán előnyomulástól és úgy lát­szik, a híradás igaz is, mert a japánok előnyomulása e város felé nem szolgál semmi más célt, mint azt, hogy megszerezzék magukn­a­k Dzsingisz-khán csontjait. A kínaiak természete­sen minden áron magukénak akarják megtartani Dzsingisz­­khán földi maradványait. Egyes kínai lapok már meg­írták, hogy a japánok valóságos komplettet terveztek ki arra­ nézve, hogy hatalmukba kerít­sék Dzsingisz-khán csontjait. Állítólag meg akarták rohanni Etsinhorot, hogy elrabolva az­­ ezüst koporsót, elvigyék azt Kwiehuaba a tartományi fővá­rosba, amely már úgyis kezü­kön van. Etsinhorot azután új­ból kiü­rítették volna. Ennek cél­ja világos. Ha valakinek kezé­ben vannak Dzsingisz-khán csontjai, nem nehéz megnyerni segítségül a mongol fejedelme­ket, akik valamennyien azzal di­csekszenek, hogy Dzsingisz­­khán leszármazottjai. Tehwang herceg, akit a japá­nok állítottak az új mongol ál­lam Mengcsiang élére, jól tudja, hogy csak akkor tudja uralma alá kényszeríteni az összes mon­gol fejedelmeket és lámákat, ha birtokában van a szent szek­rénynek. A misztikus mongolok szemében Dzsingisz-khán csont­jai jelentik a hatalmat és a jo­got erre a hatalomra. Ezt na­gyon jól tudja Tehwang, tudják a japánok, a kínaiak, sőt az oro­szok is. ÁLNÉVEN CSALT SVÁJCBAN KÉT RAVASZ MAGYAR SZÉLHÁMOS BUDAPEST, okt. 1. Két veszedelmes nemzetközi szélhá­most keres napok óta a rendőr­ség. Mindketten régi ismerősei a főkapitányság bűnügyi osztá­lyának, rovott múltnak, akik­ most Svájcban követtek el szél­hámosságot. A zürichi rendőr­ség közölte a főkapitánysággal, hogy a két férfi, akiről csak annyit tudtak megállapítani, hogy Dózsa Jánosnak és Gaál Tamásnak hívják őket, befér­kőzött Frumkin Mária, egy jó­módú svájci hölgy bizalmába. Tele ékszereket, majd — mi­után megtudták, hogy bankbe­tétje van — hamis iratokkal 55 ezer svájci frankot csaltak ki. A zürichi rádiógram alapján a főkapitányság bűnügyi osztá­lyán megindult a nyomozás és megállapították, hogy a rendőr­ség útlevélosztályán nemrég Dó­zsa János és Gaál Tamás névre útlevelet váltottak ki. Azonnal elővették ennek az útlevél ügy­nek az iratait és ekkor derült ki, hogy mindkét útlevél hamis adatok, hamisított őrszobai le­bélyegzés alapján készült. Kide­rült, hogy Dózsa János nem más, mint Dobos Jenő rovott­­multú szélhámos, akit egy évvel ezelőtt azért ítéltek el, mert Ká­­roly­ csapatkeresztről szóló iga­zolványokat hamisított. A Gaál Tamás néven szereplő szélhá­mos Malonyay István, az úri családból származó fiatalember, aki az elmúlt 15 év során egész sereg nagyarányú bűncselek­ményt követett el, Ő volt az, aki annak idején a Silos telepre lezárt ládában be­vitette magát, majd az ott el­raktározott holmik közül több szőnyeget ellopott és ezeket az­után bűntársaival a ládákba cso­magolva kiszállította. Malonyay nemrég levelet írt a rendőrség­nek Bécsből. Azt írta, hogy nyo­morog és azért szökött meg, mert nem akarja leülni öthóna­pos börtönbüntetését, amire nemrég elítélték. Elmondta, hogy fivére iratait magához vette, azok segítségével belépett­­ a Nyilaskeresztes Pártba és Kassán a párt szervezésével foglalkozott. Amikor attól tartott ,hogy el­fogják és fogházba kísérik, 160 pengőt sikkasztott a párttól, majd a hamis útlevéllel megszö­kött. A két szélhámos ellen kö­­­­rözőlevelet adott ki a rendőrség, és széleskörű nyomozás indult,­­ hogy mindkettőjüket elfogják. FELMEGY A TEJ ÁRA A Borden Co. és a Sheffield Farms, Inc., tegnap nyilatkoza­tot adott ki, melyben a gyártás és a kihordás üzemköltségeinek emelkedésére való hivatkozás­sal bejelentették, hogy mától kezdve kvartonként egy és fél centtel felemelik a tej árát. Az új árak mellett az “A” minősé­gű tej kvartja 17 háromnegyed cent lesz 17 egynegyed cent he­lyett, a “B” minőségű tej 14­­­ngyned centről 14 háromnegyed­­ centre emelkedik, kicsiben való­­ eladásban. A rendületlen magyar állás­pont: a semlegesség Folytatás az 1-ső oldalról az angol - francia - lengyel szövetségnek is. Magyarország önálló, függet­len állam, helyzete tehát nem az, mint Szlovákiáé és Magyar­­ország mai, óriási megerősödé­sével, valóban kiváló hadseregé­vel (amelyik egy év alatt nőtt ki szinte a földből, mint az 1848—49-iki szabadságharc győ­zelmes honvédsége az 1848-as tél háború alatt) egészen más elbírálás alá is esik, egészen más tényező is, mint Szlovákia. A magyar kormányzó nem Hacha és nem Tiso. De az én értesülésem szerint nem is azonosította egy nagyha­talom sem Magyarország helyzetét össze Szlovákia helyzetével. Igen sok függ természetesen Románia viselkedésétől. Romá­nia szerelmet esküszik az angol­francia oldalnak is s kötelezett­ségeket vállal nyers­anyaga fel­ajánlásával Németországnak is. A két szék közt azonban köny­­nyen a földre pottyanhat, mert egyaránt bizalmatlan vele szem­ben mindkét nagyhatalmi ér­dekcsoport. Ha Románia később valame­lyes kalandot készítene elő mégis, természetesen az egészen más elhatározásra kényszerít­ené Magyarorszá­got is. A válság délkeleti csúcspont­ja hát Románia s meglepetés csak Románia felől következhe­­tik el. Én a magam részéről (s ez az országos közhangulat is)­­ optimista vagyok. Úgy lá­tom, hogy ha kitörne a há­­ború, esetleg nehéz időket élnénk mi is át, de Magyar­­országot nem fenyegeti ve­szély, ellenben a háború utánra kilátásaink a leg­­vérmesebbek. KUN ANDOR: A washingtoni Capitolt szigorú­an őrzik. Fenti képen látható, a­mint egy őr megvizsgálja egy új­­ságriporter fényképező­gépét. uhuért kxy magyar nEP'Szava Két irányi­ forgalom egy lengyel országúton.­­ Jobb oldalon egy német élelmiszer szállító csa­pat látható, a baloldalon lengyel menekültért menetelnek. Ernest Thaelman, az egykori kommunista vezér, akit a nazik kiengedtek a koncentrációs tá­borból. MEGÖLTE A SUBWAY Rev. Frederick A. Wells, 62 éves, az Elmhurst, queensi First­­ Methodist Church lelkésze teg­nap délben szívrohamot kapott az Independent subway Grand Avenue, elmhursti állomásán és egy berobogó vonat elé esett, a­mely halálra gázolta. Holttestét órákkal később Richard M. Wells, Columbia egyetemi hall­gató, a szerencsétlenül járt lel­­kész fia ismerte fel. SZABOTÁZS A MORVA POSTÁKON POZSONY, okt. 1. — Morva­­országi német családok gyerme­kei valamely akció révén Né­metországban üdülnek. Mivel a gyermekek hosszabb ideje nem adtak hírt magukról, a szülők tudakozódtak gyermekeik egész­ségi állapota felől. Több esetben­­ onnan, ahol a gyermekek tartózk s­kodnak, táviratban értesítették a szülőket, hogy semmi baj­­ sincs és a levelek már uton van­nak. Két esetben azonban a szü­­­­lők a táviratból arról értesültek, hogy gyermekük meghalt... “Kind tot”, vagy “Kind gestor­ben” volt a kézbesített távirat­­szövege. Az egyik távirat címzettje, jegy anya, kétségbeesetten ro­hant az üdülőtelep morvaorszá­gi vezetőségéhez és azt kiabálta, hogy gyermekét nem azért hoz­­­ta világra, hogy a németek meg­dőljek. A nyaraltatási akció mor­­­­vaországi rendezői azonban nem­­ adtak hitelt a táviratnak és­­ újabb távirat­váltás alapján megállapították, hogy a gyer­mekek élnek. A lap most megál­lapítja, hogy tudatos cselek­ményről van szó. A távirdahivatal cseh hiva­talnokai, akik arra hivatkoztak, hogy nem tudnak németül és nem értették meg a német szö­veget, vagy hogy a német szö­veg zagyván érkezett, szánt­­szándékkal megtévesztették a szülőket. Nagy kincs a szemétkosárban Szá­znegy­venkilenc l­­ajos-a­rany különös története PARIS, okt. 1. — Riton!­­ Nézz csak ide! — Egy torzon­i borz szakállu, toprongyos férfi kiáltott fel igy az augusztusi hajnalban. Társa erre kíván­,­csian ment melléje. Mindketten a gondosan átkötözött csomag fölé hajoltak, amelyet Riton tár­sa, Riciére Louis, e pillanatban húzott ki az Avenue de la Ré­­publique egyik házának ajtaja elé állított szemétkosárból. A két rongyszedő — mert­­ ezek voltak — a néptelen utcán leült egy padra. Bicska került elő és a felhasított súlyos cso­magból egyszerre csak pár aranypénz gurult ki, tiszta pen­­ydüléssel esve a járdára. Ettől a pillanattól kezdve Ri­chiére és Riton élete megválto­zott. Egy kis szállodában lak­­­tak (olyasfélékben, amilyet a francia filmekről ismerünk), a Saint Martini-csatorna partján. A szálló tulajdonosa nem akart hinni a szemének, azt látva, hogy a két jóbarát egyik “ope­­rát” itta a másik után a szom­szédos bisztró cink­pultja előtt. Melin úr, a szállodás, mint legtöbb párisi kartársa­, rend­szerető ember volt, így biszony rossznéven vette, hogy a két ágrólszakadt, ha már valami­lyen csodálatos módon pénzhez­­ jutott, nem neki fizette ki a há­rom hónap óta hátralékos szo­­­­baszámlát, hanem mértéktelen mulatozással zavarta a többi la­kót. Pár hétig várt még, hátha jobb észre tér a két könnyelmű.­­De ezek tovább folytatták kika­pós életüket, rongyot egyálta­lán nem szedtek és­­ a szoba árát még mindig elfeledték kifi­­­zetni. Melin urnak végre felforrt a vére. Elment a legközelebbi rendőrőrszobára és jelentette a gyanús esetet. Következmény:­­két titkosrendőr jelent meg Ri­ton és Richiére uraknál, éppen­­ amikor ezek ágyaikon fekvő Morpheus karjaiban pihenték ki az előző esti dinom-dánom fára­dalmait. A beszélgetés félóra múlva az őrszobán fejeződött be. . . így tudta meg Madame Su­zanne Le Vacher, az Avenue de la Republique bérházának lakó­ja, hová lett az a mai értékben 40,000 frankra tehető, 149 darab “Louis d’or”, amelyet szemét­kosarába dugott, mint legbizto­o­sabb rejtekhelyre. Sajnos, fele-e­dékeny lévén, másnap szemét­kosarát épúgy kitette ajtaja elé, mintha közönséges hulladék lett volna benne. Ezért bukkanha­tott a két rongyszedő olyan cso-­­dálatos leletre azon az emlékeze­­­tes augusztusi hajnalon. VÉGET VETETT ÉLETÉNEK | -----------.­­ Timothy Neville, 38 éves, 65-21 Seventy-eight Avenue, Glendale, queensi lakos taxi­soff­őr, aki tegnap családja sze­­me láttára főbelőtte magát, a brooklyn Wrekoff Heights kór­házba való szállítása közben meghalt. Patrick J. Cotter de­tektív hadnagy szerint Neville anyja és apja, nővére és fivére jelenlétében követte el az ön­­gyilkosságot, felesége távollété­ben. Nevűlének egy hat éves fiuk van. Az öngyilkos ember betegeskedett. PARIS, okt. 1. — A nemzet­­­­közi Munkaügyi Hivatalhoz ér­­kezett jelentések szerint a ja­pán kormány erélyes intézkedé­­­­­sekkel igyekszik megakadályoz­ani a munkaügyi erők kizsákmá­nyolását. A japán kormány megállapította, hogy az ipar egyes területein megdöbentő munk­aerő-kizsákmányolás sok f­olyik, amelynek nemzetvédelmi­­ okokból most véget vetnek. A szociális irányú kormány­­akció elsősorban a hiszékeny parasztság megvédésére irá­nyul. Megtörtént, hogy több nagy japán gyár ígéretekkel és ajándékokkal rendkívül súlyos feltételű szerződéseket íratott alá gyanútlan parasztlányokkal, akik a­­ lelketlen ügynökök szél­hámossága következtében két­ségbeejtő helyzetbe kerültek. Káprázatos ígéretek Mint a Regards című­ folyó­­­­irat megírja, elsősorban a Ka­wasaki városában lévő selyem­­­­gyárak szerezték ilyen módon­­ alkalmazottaikat. Kawasaki kör­­nyékén szegény parasztság él. Minden évben megjelenik a pa­rasztok között a kawasaki-i se­lyemgyárak ügynökserege és megkérdezik a parasztokat: — Nincsen lányod, aki dol­gozni tud? A paraszt bizalmatlan, de az­­ ügynök nyomban közli vele, —­­hogy selyemfonó munkásnőkre van szükségük és minden pa­rasztlányért tizennyolc yen “vé­telárat” fizetnek. A tizennyolc yen körülbelül hat dollárnak felel meg és a szegény pa­rasztok szemében ez az összeg­­v­a­l­óságos vagyonnak tűnik. Egyébként is minden paraszt­nak az az álma, hogy meglássa a nagyvárost, mert kis falvai­­kat alig tudják elhagyni. A paraszt most már szóba áll az ügynökkel, megkérdezi, hogy lánya valóban a városba kerül-e, majd aggodalmasan hozzáteszi:­­— Mit kell majd dolgoznia ezért a pénzért? Azt a választ kapja, hogy a­­ “vételár” fejében öt éven át kell dolgoznia a gyárban, ahol • lakást és ellátást, valamint ru­­­hát kap és havonta öt­ven lesz ■ a fizetése. A paraszt, elkábulva ■ ettől a ragyogó kilátástól, le­■ hunyja szemét. Ezt az ajánlatot­­ vissz­autasítani istenkísértés lenne. Nem is kérdezi meg leá­nyát, hogy ez az ajánlat meg­felel-e terveinek, mert a japán ■ leányok vakon engedelmesked­­­­nek apjuknak. Az ügynök elvi­■ szi a leányt... Néha még olcsóbb áron adják el a leányokat. Tavasszal az ügy­­­nök kimegy a falvakba és meg­­­­kér­dezi a parasztokat, nincsen-e­­ szükségük szerszámra, kimo.nó­■ ra, vagy teára. A paraszt hitel­be vásárol. Rossz termésű esz­tendőben az ügynök aratás után megjelenik és kéri a pénzt. Ha nincsen pénz, az ügynök a le­ányt követeli és a paraszt gyak­ran odaadja a leányát. Maguk a falusi leányok örömmel mennek Kawasakiba. A nehéz munka ki­látása nem rettenti vissza őket, mert otthon is keményen kell dolgozniok. Naponta tizenhat órát dolgoznak, reggel egy csé­sze teát, délben és este egy bög­re rizst esznek. Az ügynökök tudják ezt és a városi életet csá­bító szik­ekkel festik le előttük. Hangoztatják, hogy Kawasaki-­ ban sok mozi, színház és katona van. Színes selymeket mutogat-­­ nak nekik és a leányok boldogan­­ mennek a városba. De amikor megérkeznek ide, ráébrednek a valóságra. M­a­g­s Kétszázan egy teremben Kawasakiból csak egy állo­mást látják és azt a néhány uc­­cát ,amelyen a gyár autója vé­gigviszi őket. Maga a gyár egy­­hatalmas, zárt épület. Amikor a kapu becsukódik mögöttük, ad­dig semmi sem szabadíthatta ki őket a megállapított idő lejárta előtt, csak a halál. Először az­­irodába viszik őket, hogy ada­taikat, felvegyék, majd közlik velük a munkabér összegét. Az­után az egyik nagy hálóterem­­­­be kerülnek ,amelynek ablakait rács védi. Ebben a teremben­­fogják eltölteni öt éven át estéi­ket és éjszakáikat. Egy-egy­­ilyen nagy teremben kétszáz le­ány él. Agyaik a földön vannak, takaróik nincsenek, párnául kis fatönköket használnak. Egyet­len vagyontárgyuk a ruha, amit viselnek és egy-egy ruhát addig hordanak, amíg az darabokra nem szakad, csak azután kap­nak új ruhát. Másnap reggel kezdődik “az új élet”. Hajnali négy órakor felkeltik őket, korábban kelnek fel, mint a falun. Az étkezőte­remben megkapják sovány reg­gelijüket, majd a gyárba kísé­rik őket, de az ügynökök ígére­teivel még mindig nem találkoz­nak .Hol vannak a vörös, kék, zöld selymek, amelyek elkápráz­tatták őket? Ehelyett nehéz bá­lákat kell cipelniük, mosniuk kell és egyéb nehéz munkákat végeznek. Egy hónap múlva en­gedik csak őket az orsók közelé­be. Az orsókon való dolgozás is igen nehéz munka. A cérna el­szakad ügyetlen ujjaik alatt,­a munkafelügyelők állandóan sie­tésre sarkalják őket és amikor egy-egy leány már megtanulja, hogyan kell kezelni az orsót, két vagy három orsót is gondjaira bíznak. Délben alig van annyi idejük, hogy egyenek valamit. Amíg az egyik csoport néhány falatot eszik, a másik csoport ügyel fel az orsókra, amelyek soha nem állanak meg. Este a fáradtságtól összetörten zuhan­nak fekhelyeikre. És végül most megértik, hogy becsapták őket. Legtöbb közülük a fiatalember­re gondol, akit a falujukban­­hagytak és hangtalanul sírnak.­­De az élet egyre nehezebb és nehezebb lesz és gyakran meg i­s történik, hogy egy-egy leány a kelepcébe csalt állat tehetetlen dühével veri az ablak rácsába a fejét, hogy öngyilkosságot kö­­tvessen el. Ennek a felháborító leányke­reskedelemnek és munkaerő­­uzsorának erélyes intézkedések­kel vet most véget a japán kor­mány. $50,000-OS LOPÁSSAL VÁ­DOLJÁK Egy hivatalnokot, akit minta alkalmazottnak tartottak, aki hat évig dolgozott egy zálog­házban, mint becsüs, a queensi büntető bíróságon tegnap öt­venezer dollár ellopásával vá­dolták meg. Állítólag sorozatos kisebb lopásokat követett el és a zsákmányokból öt ékszerüzle­tet alapított a maga számára. A zálogházi alkalmazott Martin J. Rosenecker, 36 éves,­­ Pros­pect Park West, brooklyni la­kost 10.000 dollár bail alá he­lyezte Jenkin R. Heckert biró William E. Noonan, 17103 Ja­maica avenuei zálogházi mana­ger panaszára. DR. L. L. BEACHER optometrist — Magyar szemész Szemvizsgálás és szemüvegek Telefonáljon 10—5 között Wickersham 2-3563 227 E. 57th Str­ap’t 1-E., N. Y. C. MUNKÁSLÁNYOKAT VÁSÁROLNAK PÁR FILLÉRÉRT A JAPÁN GYÁRAK A meggyilkolt Calinescu román miniszterelnök ravatalán. " ­ Négy falu lakosságát koncolták fel FOKVÁROS, okt. 1. — Ke­nya északi részében, a Rezső tó­tól nyugatra eső ősbozótok kö­zött élő vad Merillee-törzs har­cosai “lándzsamártogató”­orgiá- l­­uk során megtámadták régi el­lenségüket, a Turkana törzset,­­amelynek négy faluját felper­zselték és kifosztották. Ötven­­ turkana harcost felkoncoltak, a többit fogságba ejtve, maguk­kal hurcolták. A királyi lövész­­­­ezred afrikai különítménye és az angol légihaderő vadászgépei öt nap óta üldözik a vérengző kan­nibálokat, akiknek nyomát a tartós felhőszakadás teljesen el­mosta az úttalan terepen. Loki­­taungba csapatmegerősítéseket küldtek a rend helyreállítására. A “lándzsamártogató” szertar­tás alapja az az emberevő babo­na, amely szerint a legénysorba­n serdülő fiú­ csak akkor lehet vi­téz harcos, ha lándzsáját az el­lenség­ vére festi pirosra.

Next