Amerikai Magyar Népszava, 1939. november (40. évfolyam, 305-334. szám)
1939-11-01 / 305. szám
I »•■nd«d by GIZA D. BlRKő, alapította UM-k*a Hűi Népsw *■ tered &■ Second Claaa Matter Post Office, New Tort Published Daily iacludiag Sunday by «"HE AMERIKAI MAGYAR NÉPSZAVA, Inc. Main Office 380 Second Ave., corner 22nd Street New Torit, N. Y. Telephones: GRamercy 5-6780, 6781. 678S SUBSCRIPTION BATES: ELŐFIZETÉSI ARAK: United States et America, Az Egyesült Államokban, Canada, Mexico, So. Amo- Canadában Mexicobau, DAI rica, Cuba, one year $6.—, Amerikában és Cuba-bam: *. mo- »3.— Daily only. — egész évre $8.-, íél évre $S.Forelgn Countries and New Külföldre a New Yorkban: York City one year $9.—, egész évre $9.—, fél évre • months $4.50. Dally only. $4.50 BRANCH OFFICES: FIÖK IRODÁK: Astoria, L. I., N. Y. __ Síi Los Angeles, Cal. — 7S4 11—80th Ave. So. Arizona Avenno. Bethlehem, Pa. — 84$ EI Newark, N. •!•* 17 WR" Fourth eV “• llama St., Maplewood. N..T. Bt- Perth Amboy, N. J. — $07 Bridgeport, Co»*. — $78 Maple Street. Bost wick Ave. Pascalé, N. J. — 157 Jef-Buffalo, N. Y. — 432 Dear- terson Avenue. born Street. Philadelphia, Pa* — 1554 Chicago 111 — et7 Waat ■ 8th Street. 9tod Street. Pittsburgh, Pa. - 111 _ . ... Johnston Avenne. Detroit, Mich. — 79SJ West Trenton, N. J. $0« Bo. Jefferson Ave. Broad St. Magyarországi Iroda — Office In Hungary: Dr. Andor Knn. Budapest.. I. Horthy Miklós ni 15-B Délközép Európa semlegessége HÉTFŐN jelezték Budapestről, hogy ezen a héten fontos fejleményeket várnak Dél- Közép Európa diplomatái és a jelek arra mutatnak, hogy ezek a várakozások nagyon is jogosultak. Olaszország első perctől fogva nem nézte jó szemmel a német-szovjet összeölelkezést, s nem egy jelét adta aggodalmának, különösen az orosz-török tárgyalások óta, amikor nyilvánvalóvá vált, hogy a szovjet ki szeretné terjeszteni befolyását Dél- Közép-Európára, illetve a Balkánra. A háború első percétől kezdve Olaszország nemcsak azon igyekezett, hogy saját semlegességét megőrizhesse, hanem, hogy megvédje Délközép Európa államait is attól, hogy belerántsák őket a háborúba. Egyre világosabbá vált azonban, hogy Dél-Közép- Európa semlegességét erősen meg is kell szervezni, mert szervezettség nélkül több délközép-európai állam ki van téve a megtámadtatás veszélyének és ahhoz nem férhet kétség, hogyha a háború kiterjed akármelyik dél-közép-európai országra, akkor az egész Balkán a háború lángjaiba fog borulni. Olaszország ezért már hetek óta dolgozik azon, hogy a dél-közép-európai államok erős blokkba tömörüljenek. A legnagyobb nehézséget kétségtelenül a szovjet részéről legerősebben fenyegetett államnak, Romániának a magatartása okozza. Románia bár tisztában van az őt fenyegető veszélyekkel, mindezideig semmiképen sem volt hajlandó arra, hogy engedményeket tegyen Bulgáriának és Magyarországnak, amelyeknek erős történelmi, néprajzi alapokon nyugvó revíziós igényei vannak vele szemben. A román-bolgár ellentétek egyrészről, másrészről pedig a románmagyar ellentétek kedveznek a szovjetnek, amely egyes hírek szerint hajlandó volna úgy Magyarország, mint Bulgária Romániával szemben táplált revíziós igényeit támogatni, csakhogy ő annál egyszerűbben és könnyebben szerezhesse vissza Besszarábiát. Ugyanezek a hírek azonban arról is beszámolnak, hogy Olaszország figyelmeztette úgy Magyarországot, mint Bulgáriát, hogyne üljenek fel a szovjet szirén hangjainak, mert ha ők segítenék elő a szovjet behatolását Dél-Közép-Európába, akkor saját maguk segítenék elő Dél-Közép-Európa vesztét. Magyarország kétségkívül tisztában van ezzel, olasz figyelmeztetés nélkül is. A budapesti lapok cikkei világosan mutatják, hogy Magyarország nem adja oda magát eszközül sem a náci, sem a szovjet terjeszkedéspolitikához, még akkor sem, ha ez pillanatnyilag, látszólagos előnyöket is juttatna neki. Magyarország, minden jel szerint, kész arra, hogy belépjen egy olyan balkáni paktumba, amelynek az élén Olaszország állana, s amely a szovjet terjeszkedésnek vetne gátat Dél- Közép-Európában. Amilyen mértékben sietteti Olaszország ennek a paktumnak a létrejöttét, úgy látszik olyan mértékben hidegül el a viszony Németország és Olaszország között. Hitler a tegnapi nap folyamán Berlinbe rendelte vissza “rendkívül fontos tanácskozásra” római nagykövetét és Mussolini teljesen átszervezte kormányát, kiemelve a miniszteri állásokból azokat a politikusokat, akik a német barátságnak voltak a legfőbb propagálói. Míg Olaszország és Németország között látszólag erősen elhidegül a viszony, azalatt Olaszország és a nyugati demokráciák közötti barátságos kapcsolatok megerősödnek. Anglia és Franciaország a legjobb szemmel nézik az olaszoknak azt a törekvését, hogy a dél-közép-európai államokat minél hamarabb paktumban hozzák össze. Több jelentés szerint a paktumra vonatkozó előkészítő tárgyalások már annyira előrehaladtak, hogy a paktum megkötésére is valószínűleg már két héten belül sor kerül. Két hét azonban hoszszú idő s ki tudja, hogy mi minden fog történni az elkövetkező két hét alatt. Milton, a minta község WASHINGTON, államnak van egy kis mezővárosa Milton, mely külsejére csak olyan, mint sok más kis amerikai mezőváros, de egyben különbözik minden más ilyen nagyságú városkától és ez az, hogy pénzügyileg teljesen rendben van a szénája. Milton teljesen rendbehozta a pénzügyeit, beszüntette az adószedői állást, mert arra nincsen szüksége, minden lakosa önként, minden buzdítás és felszólítás nélkül, ideje- AMERIKAI MAGYAR NÉPSZAVA re befizeti adóját. Évi költségvetése $7926, de a város pénztára duzzad a bankóktól és semmiféle különleges adók kivetésére nem lesz szükség a város közigazgatásának vitelére. Kenneth H. Simmons a városka polgármestere és az ő szakszerű igazgatása alatti lett Milton-ból mint a község. Azt mondja a közmondás, hogy a példa ragadós, jelen esetben ugyancsak hasznos lenne, ha ez a közmondás minél több kisebb és nagyobb városnál beválna, nincsen abban semmi titokzatosság vagy rejtélyesség amit Milton elért és ha példáját más városi vezetőségek követik, más város lakosai utánozzák, akkor igazán semmi akadálya sem lesz annak, hogy Amerikában után útfélen találkozhassunk ilyen minta városokkal, melyek falain belül csak gondtalan, megelégedett polgárok tanyáznak. Simmons polgármester készséggel megadja az útmutatást azoknak, akik követni akarják Milton példáját. A nemzet gazdagsága TERMELÉS és hasznok tekintetében az 1929-ik esztendő rekordot törő volt Amerika közgazdasági életében, a nagy krach és az azt követő depresszió azonban a nemzet gazdaságának esésével is járt. Mennyi volt a veszteség, mi okozta a nagy fordulatot és zuhanást és ami a helyzet ma, ezek a leggyakrabban előforduló kérdések, melyekre még mindig nagyon nehéz lenne teljesen kielégítő választ adni. A National Industrial Conference Board, mely a nemzet gazdagságának 1922 és 1937 évek közötti felbecsülésével és lemérsékelésével foglalkozott most adta ki jelentését és ez a beszámoló határozottan biztatónak mondható. 1937-ben a nemzet gazdagságának összege 322 billiót tett ki. 1929-ben a magas ponton ez az összeg 353 billiót 1934- ben pedig a depresziós mélyponton 287 billiót mutatott. A javulást és ezzel a végöszszeg emelkedését nagyrészt az ingatlan értékek és a közszolgálati vállalatok tulajdonainak értékemelkedése okozta. Fejenként szétosztva a nemzeti gazdagságot a beszámoló szerint a helyzet így fest: 1937-ben a fejenkinti vagyon $2490, 1929- ben $2910 és 1922-ben $2792 volt. A fejenkinti vagyon kissebbedése nagyrészt annak tudható be, hogy a lakosság a depressziós időkben emelkedett. Az ország bizonyos részében azonban a fejenkinti vagyon magasabbnakmutatkozott mint 1936-ban. Még egy érdekes megállapítása ennek a bizottságnak az, hogy a Középnyugati Államok, melyek fejenkénti gazdagság tekintetében 1922-ben a tizedik helyen voltak, 1936-ban az első helyre kerültek. DR. REMÉNYI JÓZSEF: Tabula rasa Rezdülj érzésem, rezdülj, álmom húrja te pendülj, közöld a nagyvilággal a jóság kenetét. Égig szálljon a sejtés, zakatolok közt lejtés, gyöngéd és édes ritmus hivja lélegzetét. Ints fel a sírból lelket, szived ismerjen telket, azon éljen a szépség, nyomában minden szin. •Az aljas elaléljon, a békétlen tajtékon omoljon el a búvá nemesedett jajkin, a növekedj te jóság, váltsd be immár váltóját gúnyban s gúnnyal égő gőgös embereknek, öld meg a megölendő!, hogy féljen csak a bendőt őrző hitetlen kórság, örvendj szerepednek. Derítsd fel a kiürült erőt s az elszenderült reményt s ősszürke korban szippantsd fel a gondot. Edzd meg a megedzhetőt, etesd a nevethetőt, tavaszra emlékeztesd az űrbe hullt lombot. S merre, merre, merre a magasztos és mer-e bíboréka végzettel álmélkodni a lét? Hol is a csodás ablak, s te zene, ha hallgatlak, esője minden jónak, s hol az örökzöld rét? Ocsúdj fel szivem, ocsúdj, a láthatáron hattyúd nézd mily fáradt és méla, beteg tavon élet. Nézd borzong a pacsirta, s aki e verset irta, dalát félti, ha javát, s sorsodat dal-lélek. Ó szépség, jóság, szépség, ó sejthetetlen épség, ó megsejtett ragyogás, éneklő igazság. Ó felriasztott magány, csillag az éj csillagán, derüéhes látomás, a rám hajló gazság. A parázs izzik bennem, holnap lángot kell vetnem, hz legyen az ítélet: hadd égjen el a rossz! Légy csoda lánggá nőtt száj, légy lángolás ősi táj, légy szikrázó szimbólum, mely igazságot hoz. Csecsemők adjatok hírt, hadd tudjuk a jövő itt, füvek, virágok, eszmék, viruljatok tehát. Ez uj földön, a szűzön, élet a halott tűzön, s a kappanhangu ördög sirassa fajzatát. Válaszol a szerkesztő S. S., Jersey City, N. J. — Fiuméból a Cunard Line vállalat “Pannónia” nevű hajója a jelzett időtájban 1914 június 15-én érkezett New Yorkba. Mrs. K., Kingston, Pa. — Rotterdamból a Holland America Line vállalat “Rotterdam” nevű hajója érkezett New Yorkba 1914 június 22-én. K. F., Easton, Pa. — Brémából a North German Lloyd vállalat “Kaiser Wilhelm der Grosse” nevű hajója érkezett New Yorkba 1905 május 2-án. J. K., Springdale, Pa. — 4.) Forduljon helybeli megbízható ügyvédhez. 2-ik és 3-ik kérdésével kapcsolatos óhazai jogi ügyekben a magyar konzulátus adhat felvilágosítást. J. T., Bridfiort, Conn. — Önnek van igaza. Magyarország is fizeti adósságát. KAZAMATA stílust fog reászabadítani az emberiségre, egy újkori barlanglakó korszakkal, ha nem találunk módot arra, hogy véglegesen megfékezzük a háborús ösztönöket... Lehetetlen lesz érintetlenül megtartani az elért építészeti, városképzési, gócpont-teremtő irányzatokat a modern ember életében, de bizony még a kisvárosnak és a falunak is el kell tűnnie a föld színéről s minden életnek le kell húzódnia a föld mélyébe, ha a nemzeti hiúságok annyira úrrá lehetnek, hogy a tömegembert évtizedről évtizedre hazafias jelszavakkal egymás ellen lehet uszítani... Ennek a háborúnak, vagy az utolsó komoly és veszélyes összeütközésnek kell lennie, amely után a föld lakóinak a teljes és végleges biztonság állapotába kell visszazökkenniök, vagy pedig le kell vonni a konzekvenciákat s úgy kell átformálni egész életünket, hogy a népi élet a folytonos veszély állapota. S az erősnek vagy le kell tipornia a gyengébbet, vagy pedig örökkön-örökké, újra meg újra harccal kell védelmeznie magát az erőre törekvő gyengékkel szemben. SZOMORÚ, hogy ezt a dilemmát egyetlen állam, egyetlen kormány sem képes átlátni... Sem a hadviselők, sem pedig az úgynevezett semlegesek... De míg a hadviselők közül, az egyik oldalon legalább felvetik a jelszót, hogy a tartós békesség és a jogbiztonság forog kockán, az úgynevezett semlegesek körében nyoma sincsen az olyan erkölcsi felháborodásnak, amilyet el lehetne várni, ha képesek volnánk érdektelenül, absztrakt módon tekinteni a problémákat s meg tudnék értetni végül a politikus agyakkal is, hogy a “jog, törvény és igazság” vezérgondolata nélkül az államok közötti élet sem képzelhető el... Olyannyira ludas mindegyik kormány, a “cél szentesíti az eszközt” jelszó, a nemzeti kapzsiságnak erényként való feltüntetése s a hazafiságnak minden harácsolást igazoló csúnya kizsákmányolása tekintetében, hogy ha ugyanezt az erkölcstelenséget s a bűnözéssel szembeni morális közönyösséget, a közönséges polgári életben tanúsítanák, bűnpártolásért valamennyit el lehetne ítéltetni... VEGYÜK csak például Anglia kenetes képmutatását az oroszokkal szemben... Megvédelmezik a szovjetet, hogy “kénytelen volt” reátenni kezét Lengyelország keleti felére, mert ezzel “megvédte” ezt a németektől... Hiszen ha ugyanezt az elvet alkalmaznák Angliával szemben, akkor mihelyt a brit birodalom veszélybe fog kerülni, összes gyarmataikra reá tehetik kezüket a szomszédok, mert ezzel “megvédik” őket mások elől... Ez a sánta okoskodás tette tönkre a Duna vidék felett rendet tartó monarchiát is... S ha majd lesznek amerikai soviniszták, akik Canadát akarják “megvédeni’’ az Egyesült Államokba való bekebelezéssel, Chamberlain csak a saját fogyatékos erkölcsi felfogását okolhatja, mert nagyszerű érvet adott az ilyen védelmi “elhódításra”... A MODERN háborúban csak ideig-óráig lesz elég a mimikri és kamuflázs művészete. Most még a földalatti erdővárosok felett ártatlannak látszó farmházak, legelők,szántóföldek húzódnak ... A garázsokat lombokkal borítjuk, a házak, a gyárak, a kikötőben levő hajók stb. stb. mind ártatlan jószágokká lesznek átfestve... De meddig fog félrevezetni bennünket ez a kamuflázs járvány?... Ameddig reá nem szánjuk magunkat, hogy a pásztorkunyhót, a lombos erdőt, a bárkának álcázott csatahajót, standepede lövöldözni kezdjük, akárminek látszik is. . . Az akció és reakció elve itt is érvényesülni fog... Hovatovább az átmázolás önmagát teszi lehetetlenné... S ekkor mi történik ? ... Kénytelenek leszünk lebontani a városokat, leborotválni a föld szintjérre helyezett épületeket és terméketlen sziklaerdővé pusztítani lakott területeinket, pusztán csak a védekezés kedvéért.. Védekezésre pedig állandóan szükségünk lesz, hiszen egyszer mi vagyunk a támadók, másszor minket támadnak, mert nyugodt, állandó állapot sohasem lesz lehetséges, hiszen itt is, ott is feltámadhat az új vezér, aki az új és jobb, merészebb és önzőbb hazafiság bömbölései alapján, vagy bennünket, vagy a riválisunkat harcba fog tüzelni. ÁT KELL LÁTNI végre, hogy nem az alkalmi igazságok fontosak, amiket egy háborúban pro vagy kontra el akarnak dönteni, hanem maga a háború, mint a nemzetek közötti döntőeszköz... Minden vitánál igaza lehet az egyik félnek valamiben s igaza lehet a másiknak is valamiben... De az érdekek összeegyeztetése nélkül mind a kettő elpusztulhat a nagy igazságkereséstől... Úgy látjuk tehát, hogy bár kitört az új európai háború, ez még mindig csak lokális érdekharc... S nem csoda, hogy a semlegesek közömbösek, mertmég a hadakozók sem tudják igazán nekidurálni magukat a késhegyig menő küzdelemben érdekért... Várjon, hol fog kibukkanni az az új nagy vezér, aki képes lesz magának a háborúnak hadat üzenni s ezt végleg kiirtani... Egyre erősödik a gyanúnk, hogy a népeket ez ellen a közös ellenség ellen, nem is lenne nehéz tüzes, nehéz, általános és szent háborúba sorakoztatni. .. GÁSPÁR GÉZA DUDÁSNÉ GÓLYA MARGIT,szív ALKUDOZTAM: “Uram, még csak egy néhány évet.. . ” Igaz már néhányszor magam álltam a halál szakadéka elé és nem kérdeztem, hogy ő mit akar, menni akartam parancs és kérés nélkül. De akkor sötét szakadékokban vitt az utam és sötét szemeim nem látták néha a csillagos eget. Most olyan meghitt derengés, fény van a lelkemben és szeretnék még néhány dolgot elintézni.. . Csak addig míg a kicsi megnő... Ilyen alkudozásokba bocsájkoztam az elmúlt hét álmatlan éjszakáin. Központi gépem, a szív, fel akarta mondani szolgálatát. Pedig még nem is olyan öreg, de a sok vergődésben valami elkopott benne. Ma mikor a nők még ötvenen túl is szerelmes kislányoknak képzelik magukat, akkor én, aki a harmincas évek első felébe ballagok nem mondhatom, hogy öreg vagyok. Tehát jogom volt az alkudozásra. Minél tovább gondolkoztam a jogaim felett, annál jobban éreztem, hogy semmihez sincs jogom. És akkor egy pillanatra megállt a szívem. Orvosok vitatkozhatnak rajta, megtárgyalhatják ennek a lehető és lehetetlenségét én csak azt éreztem, valami összeszorítja mint egy szivacsot, aztán minden megállt.. . Ez a pillanat olyan volt, mintha mázsás terhek estek volna le. Szívgörcsöt kaptam, s mivel egyedül voltam a szobában, nem tudom meddig tartott. Az első dobbanásnál éreztem: a súly újra rám nehezedik. Napok óta keveset alszom és úgy érzem tátongó seb maradt a szorítás helyén. Soha ilyen könnyű nagy nyugalom, mély csend nem fogott körül és én mégis alkudozom, hogy nem akarok menni. Mi köt ide?. . . N egyszerűen csak annyit tudok mentségül felhozni: nem vagyok kész! Melyik ember van készen mikor indulni kell?... Nagyon sokat akarunk még elintézni. A hetven évesnek éppen annyi elintézni valója van, mint a negyven évesnek. A beteg ezer tervet sző és mikor felgyógyul egyenként mind elfelejti. Miért? Később meggyőződik róla, hogy egyik terve sem volt fontos és ami fontos volt, arra kényelmesebb nem emlékezni. Mérlegelni kezdtem, mi koptatta el ezt a precíz isteni gépezetet? Legtöbbször azon gyötrődtem amit észre sem kellett volna venni. Olyanért lelkesedtem ami hitvány pocsolya volt. Múlandóságok felett töprengtem amit a szél tovább fuj. Mikor elértem oda, hogy felfogjam az élet mélységeit szépségét és szenvedését a szívem megkopott... Most kétszeres erővel dolgozik és a fájdalom is kétszeres. Nem tartozom azokhoz, akik világfájdalmukról hangzatos szavakat írnak, aztán hamar kifestik magukat és felveszik divatos rongyaikat, hogy szépnek, fiatalnak lássanak, mert élni kell. Úgy vannak ezek mint a rossz pap, aki csak másnak prédikál és minden vasárnap délbe elégedetten jelenti ki : na, jól megmondtam nekik. Gyermek voltam, de még emlékszem sok olyan nőre, aki a múlt háború alatt csak azért sírt, mert párizsi kosztüm helyett katonapokrócból kellett kabátot varratni. Azt, hogy milliók halnak meg ártatlanul, fiatalok százezrei züllenek el, nemzetek válnak Istentagadóvá és gyilkosokká nevelik az emberiséget, eszébe sem jutott. Ma, mikor az (Folytatás a 6-ik oldalon) r A TENGER NYULAI EGY kereskedelmi hajó matróza mondta nekem tréfásan: _Ha háború törne ki, mi lennénk a tenger nyulai. Valóban igy is van. A szegény nyulak sohasem bántanak senkit, mégis rájuk vadászik a farkas, róka s őket lövik a vadászok. A katonaság, haditengerészet támad, védekezik s harcban győz vagy pusztul el, de a tengerek nyulai — a szegény kereskedelmi hajók — nem tudnak sem támadni, sem védekezni, csak bujkálnak, futnak, kicsúszni próbálnak a vadászok vonalából. A kisebb hajókat amúgy is száz számra pusztítják a viharok, gyakran lesznek tűznek vagy zátonyoknak martalékai. Az ellenséges államok pedig most hajtóvadászatot rendeznek egymás kereskedelmi hajói s sok semleges hajó ellen is aknákat raknak le (amelyek gyakran el is szabadulnak) s igy nemcsak ellenséges hajókat robbantanak, de az elszabadult aknák gyakran semleges hajókat és saját államuk hajóit is elpusztítják. Nem nagy öröm hát mostanában kereskedelmi tengerésznek lenni! A németek hajói semleges államok kikötőibe igyekeznek, ahonnan nem mozdulhatnak ki a háború befejezéséig. Az angolok és franciák pedig úgy próbálják biztosabbá tenni hajózásukat, hogy “convoy-rendszer” szerint csapatokban indítják el őket hadihajók fedezete alatt. A nagy Amerika-járó személyszállító postagőzösök közül azonban a semlegeseket s főként olaszokat alig fenyegeti veszedelem, mert amerikai hadihajók védelme alatt mindkét hadviselő fél által elismert utón járnak. Annál több veszedelem leselkedik a kisebb hajókra. Az amerikajáró nagy személyszállító hajók közül a két legnagyobb, 80,000 tonnán felüli, az angol Queen Mary kikötőben vesztegel, a francia Normandie pedig valószínűleg mint semleges fog szabadon járni. Az ezután következők: a francia Ile de France és Paris, az angol Aquitania, Mauretania, Berengaria, továbbá a német Bremen saját kikötőjében vesztegel, a német Europa pedig semleges kikötőbe menekült. Éppen ezért a legnagyobb típusú hajók közül az olasz Rex, Conte di Savoya s kisebb olasz hajók, továbbá a holland, amerikai s más semleges személyszállítók bomba üzletet csinálnak. Németország ezek ellen nem mondta ki a tengeralattjáró harcot, mint a múlt háborúban, amikor ennek kimondása után sok személyhajót elsüllyesztett, így 1915 május 1-én az angol Lusitaniát, amelynek 1134 utasa lett a habok martaléka. Nem érdektelen talán, hogy Nagy Britania kereskedelmi flottája 19 millió regiszter tonnát tesz ki, Amerikáé körülbelül 13 milliót, 5,5 milliót Japáné, Olaszországé, Franciaországé és Németországé. A hajóstársaságok alaposan felemelték a szállítási díjakat s a matrózok, tisztek bérét is. Nagy kelendősége lett a csempészhajóknak is. Kalandor természetű kapitányok a múltban is szerveztek hasonló vérmérsékletű tisztekből, legényekből gárdát s saját szakállukra vagy sokat kockáztató s sokat keresni akaró cégek megbízásából vállalkoztak e veszedelmes üzletekre. Ily csempészhajók bonyolították le azelőtt a rabszolga kereskedést, miután az összes tengerparti államok eltiltották s üldözték azt. Ezek szállították, amig Amerikában életben volt az italtilalom az alkoholt a “száraz birodalomba” s ugyancsak ők csempészték oda tömegekben a titkos bevándorlókat. Minket magyarokat csak annyiban érdekel e tengeri vadászat, hogy megnehezedik s megdrágul a tengerentúlról hozott áru. Lemberg, a nagy átjáróház Békeévekben kevés olyan víg város volt a monarchiában, mint Lemberg. Óriási helyőrsége volt s ide jártak be vásárolni, de főleg mulatni azok a tisztek, akik a galíciai határ katonaságtól túltömött községeiben, falvaiban állomásoztak. Piszkos, mocskos, istentől elhagyott községekben, ahol rendesen pénzüket sem igen tudták elkölteni s arra takarékoskodtak, hogy majd egy pár “jó” napot töltenek Lembergben. Rengeteg gyalogos, de feltűnően sok lovas-huszár, ulánus, dragonyos-tiszt is szorult meg a kamionkai, zolkiewi, ravaruskai, sokali, lipskai, warezi, tartankowi, leszniovi, brodyi, podkamieni zlocowi, meg a többi helyőrségekben. Ezek fölös pénzének jó része Lembergbe folyt be, ahol ragyogó üzletek, kávéházak és különösen mulatóhelyek tömege virágzott. Orfeumai például világhírűek voltak s artisták, főként pedig artistanők a világ minden tájáról úgy özönlöttek ide, mint a paradicsomba. Akadt persze köztük kém is jócskán. Szólásmondássá lett: — Amint nem igazi matróz az, aki még nem fordult meg a londoni, new yorki, hamburgi, marsaillei, hongkongi kikötőben, azonképpen nem igazi nemzetközi artistanő az, aki még nem “dolgozott” Lembergben. Lemberg sohasem volt igazán szép város. Gyönyörűek ugyan a Ringje, pompás szökéskutakkal díszített terei, templomai, gazdagok tudományos intézetei, múzeumai, de a főutcáktól, terektől pár lépésre mocsok, sár, viskók rengetege rontja e jó hatást. Békeévekben 120—250 ezer lélek lakott itt, most több, mint 300,000, több ukrán, mint lengyel, a lakosság egy harmada pedig zsidó, amellett sok örmény, de más nemzetiségű is. Békében a város igazi jellegét mégis a monarchia minden részéből idevezényelt igen nagy számú katonaság adta, amelyben vagy tíz népfaj szerepelt. Igen sok magyar is. Legnépszerűbbek a gavallér, jókedvű magyar huszárok voltak. A nép maga azonban szorgalmas, élelmes és gazdagodó volt. A XIV. században Lemberg volt a legjelentékenyebb lengyel város, ostromoltak azután törökök, svédek, fővárosa lett Vörösországnak, Lengyelország első feloszlásakor Ausztriának jutott, dúlt itt forradalom négyszer is. A múlt világháború elején itt zajlott le az egyik legvéresebb ütközet, elfoglalták az oroszok, majd 1915-ben visszafoglaltuk mi, az összeomláskor 1918 november 1-én itt kiáltották ki a nyugatukrajnai köztársaságot, amelyet Lengyelország hamarosan megszüntetett. Azóta lengyel város volt ismét. Most megszállták a németek, majd jelenleg az oroszok uralma alatt áll. A város a háborúban s azt követő esztendőkben rengeteget szenvedett. Sok gazdag emberből lett koldus, sok szerény, nyugodt életű emberből földönfutó. Csak 1914—15-ben háromszor menekültek ezrek és ezrek, háromszor kerültek bajba az uralmak változása szerint a politizálók, hangosabb emberek. Az időben sok volt itt a kém s hol orosz szökevényeket fogdostak itt össze, hol osztrák-magyarokat. Lemberget hivták Ilyvónak, Leopolisnak, legutóbb Lwownak. Szerencsétlen város ez, amelyet a mindenható gondviselés rossz helyre tett, a világpolitika és hadseregek országútjára. Milyen igaza volt annak a lembergi polgármesternek, aki a háború elején mondta, hogy: — Uram, a mi Lembergünk átjáróház lett! DR. KUN ANDOR: BUDAPESTI POSTA AMERIKÁBA