Amerikai Magyar Népszava, 1940. január (41. évfolyam, 11-31. szám)

1940-01-15 / 15. szám

Mi újság az Óhazában Magyar tudós harca a mérgeskígyók ellen Brazíliában Érdekes fiatal magyar tudós érkezett a napokban Budapestre. Az érdekes tengerentúli vendég Dr. Klobusitzky Dénes, a pécsi Erzsébet - tudományegyetem magántanára, akinek fizikusi és kémikusi hire évekkel ezelőtt diadalmasan eljutott a föld déli féltekéjére is. A kiváló orvos ezeknek a ritka képességeinek azután egy magasba ívelő, még a “korlátlan lehetőségek” hazájában is ritka és érdekes karriert köszönhetett. Klobusitzky Dénes 1931-ben meghívást kapott a brazíliai kormánytól. A meghívás a Sao Paolo városban levő Institute Butantan nevű állami szérumtermelő intézetnek egyik vezetői állására szólt és amikor Klobusitzky távozásához a magyar vallás- és közoktatásügyi minisztérium hozzájárult, a fiatal magyar orvos útnak indult Brazilába. Érdekes és magyar orvos számára még soha sem kapott feladat állott előtte : dolgozni az Institute Butantanban, a földkerekségnek akkor még egyetlen telepén és a kigyóméregből gyártott szérummal segítségére lenni azoknak a szerencsétleneknek, akiket a trópusok különböző tájain kigyóharapás ért. A magyar orvos hét évet töltött a Butantan-intézetben, amelynek hosszú időn át volt vezetője is. A múlt év februárjában pedig elfoglalta magasabb állását egy másik sao paloloi állami intézetnél, az Institute Biological-nál. Itt működött közel két esztendeig s a trópusi táj idegpusztító behatása után most hazajött pihenni Magyar Országra. Klobusitzky Dénes elmondta, milyen munkát végeznek a világhírű sao paoloi kígyóméreg intézetben. Az intézet kertjében — amely a telepnek legérdekesebb és leglátványosabb része— állandóan ötezer mérgeskígyó él. Sok csörgőkígyó, korallvipera, jararaca, urutu és még sok más veszedelmes mérgeskígyó, mégpedig teljesen szabadon, nagy füves udvarokon, ahol soksok gömb alakú, kupolaszerű, kis nyílásokkal ellátott, alacsony kőház ál szétszórtan. Ezek a kígyók lakásai. De kihevernek a pázsitra is, sütkérezni a trópusi napsütésben. Megszökni nem tudnak, mert az egyes udvarokat betonfal és vízzel telt árok veszi körül. A kígyóudvarokat a közönség is megtekintheti. Természetesen a betonfalon kívül levő sétányon tartózkodhatnak csak, ahonnan megfelelő borzongással nézhetik a lustálkodó, ide-oda kúszó, tekergőző félelmetes bestiákat, amelyek közül jól megtermett, másfél-kétméteres példányok sem hiányoznak. A személyzet tagjai közül egy van szemelve ki a bemutatásokra, aki elszántan bemegy a kígyók közé, kampós botjával elfog és a levegőbe emel egy-egy nagyobb példányt és aztán különböző mutatványokat végez vele. A laikus néző bizony megborzongva nézi a mutatványt, pedig nincs mitől félni: a mérgeskígyók így fogságban és jóllakottan igen szelídek és ártatlanok ... Az intézet a mérgeskigyókból itt, az udvaron veszi ki a mérget. A műveletnél mindig jelen van egy orvos, vagy vegyész, laboráns és néhány ápoló. A néger ápolóknál hosszú rudak vannak, amelyeknek végére vasból készült kampót erősítenek. A kigyót úgy fogják el, hogy a kampóval a kígyót nyakánál fogva a földre nyomják és azután villámgyorsan torkon ragadják az állatot, felrántják a száját és az orvos addig nyomkodja egy-két ujjal a méregmirigyeket, míg a sárgás méreg kicsordul, mire csészében felfogják. Olyan módon is kiveszik a mérget, hogyha kígyóval hártyapapírral befedett pohárba haraptatnak, miközben kiömlik a méreg és az odatartott pohárba folyik.* A mérget a laboratóriumba viszik, ahol preparálják, majd lovakba fecskendezik, amelyeknek véréből a szérumot készítik. A beszárított mérget kilenc százalékos konyhasóoldattal és glicerinnel felhigítják és ezt fecskendezik be a lovakba. Később aztán az adagot a halálos adagnak sokszorossára fokozzák, a lovakat megcsapolják és vérükből megfelelő eljárás után elkészítik az immunsavat, a trópus világnak talán legnagyobb áldását. Érdekes módon történik a kígyók megfogása az őserdőkben. Az intézet felállítása óta állandóan azt propagálják, hogy a lakosság elevenen ejtse fogságba a mérgeskígyókat és így küldje be az intézetnek. Butantanban minden kígyóért pénz helyett immunsóval fizetnek és mivel Brazíliában szérum minden háznál fontosabb a mindennapi kenyérnél, a lakosság az intézetet állandóan ellátja eleven mérgeskigyókkal. Az alapítás évében csak 66 kigyót kapott az intézet, de tíz évvel későbben már 2700 darabot, a legutóbbi évben pedig nem kevesebb, mint 35.000 darab eleven mérgeskígyót. A kígyók ára a következő: minden élve beérkezett négy mérgeskígyó után tíz köbcentiméter immunsavó jár a beküldőnek, 12 kígyó után pedig egy ingyen fecskendő is a szérumon felül. A kígyók összefogására maga az intézet küld szét — írásos utasítások kíséretében — a befogáshoz szükséges hurkokat és elmés szerkezetű ládákat, amelyben a veszedelmes hüllőket minden veszély nélkül lehet szállítani. Ezek a ládák az intézetnek már meg vannak címezve, tehát csak a legközelebbi postahivatalba vagy vasútállomásra kell vinni, ahonnan díjmentesen továbbítják Butantanba. A ládák mellett az intézet érdekes, praktikus pányvákat is oszt szét kigyófogásra. Ezeken a lasszókon, bő hurok van, hogy a kigyó feje alatt könnyű szerrel összehúzhatók, amivel a hüllőt máris ártalmatlanná tették. A gyakorlottabb bennszülöttek azonban sokkal egyszerűbb módon, közönséges bottal is tudnak mérgeskigyót fogni. A bot végén kampó van, amellyel bármelyik pihenő, vagy kúszó kigyót teste közepénél fogva fel lehet emelni, úgy, hogy a feje és a farka lecsüngjön. Ilyen állapotban a kigyó, mert nem tud hátsó részére támaszkodni, teljesen tehetetlen. A Butantan-intézet, amelyből évente sok száz láda kigyóméreg elleni szérumot küldenek szét a trópus minden tájára. — Nekünk magyaroknak, még külön büszkeség is ez a telep, mert annak fejlesztője és sokáig világszerte megbecsült vezetője volt: Klobusitzky doktor, akit a mi kicsiny és szegény országunk adott a világnak. Helen Pankowiski fivére táviratot akart feladni a Mayo klinikához, amelyben egy bizonyos típusu vért kért nagybeteg nővére megmentésére. A távírda hivatalnok a szöveg elolvasása után közölte Pankowiskivel, hogy az ő vére megfelelő lesz és készséggel ajánlkozott a vérátömlesztésre. A képen a sikerült operáció után látható a hivatalnok a leány betegágya mellett. Janiból Jonny te írta: GEDŐ LIPÓT 50. De ennek ellenére sem látszott az arcán semmi. Tovább is pattogott. Olaszul és németül vegyesen. Hogy igy-ugy, még ha ők fel is lépnek, attól még neki nem lesz kötéltáncosa, így telt az idő a szállodáig. Bili úr duzzogott,ők megcsillapították. Amikor a szálloda elé érték, rájuk mordult: Hát majd holnap reggel jelentkezzetek,á cirkusznál! Azzal befordult a kávéházba, ők pedig felmentek az emeletre, Sandro szobájába. A CAFFEE KARL THEATER Ez a kávéház az artisták kávéháza. Különös tömeg zsibongott benne. Az egyik asztal mellett öt törpe ült. Két férfi és három nő. Furcsa volt, ahogy rövid kezeikkel izgatottan magyaráztak egymásnak valamit. A szomszéd asztalnál egy hatalmas termetű ember terpeszkedett egy fotelban. Élesre fent kis bajuszát pödörgette, mialatt egy sovány asszony dühösen szidalmazta. A nagy mélák ember szó nélkül hallgatta ennek az asszonynak a gorombaságait, minden bizonnyal a felesége volt. Végül ez a hatalmas termetű artista, aki valami birkózó, vagy súlyemelő lehetett, odaszólt a törpék asztalához, hogy igaz-e, amit ő állít. Az egyik törpe felállt, odament az asztalukhoz és nyugodt hangon magyarázta az asszonynak az esetet, amiről vitatkoztak. Csillapítani igyekezett a mérges nőt, közben apró kezével elismerően ütögette az óriási ember térdeit. Egy kártyapartiról volt szó, ami a birkózóra nézve alkalmasint balszerencsével végződött. Talán ellopták a pénzét. A törpe, aki jóbarátja volt az óriásnak, váltig bizonygatta az asszonynak, hogy ő jelen volt, az ura semmiről nem tehet. Mindhiába. A sovány nő csak úgy ontotta magából a német szavakat, hogy ember legyen a talpán, aki abból értett valamit. Bili úr egy ablakmélyedésben foglalt helyet. Egy ur ült már az asztalnál. Újságot olvasott. Ahogy felnézett, hát uram Isten! Senki más nem volt, mint Schulmann úr, a jazz-muzsikusok menedsere. — Szenvasz Schulmann! — kiáltott rá Bili úr szélesen széttárva karjait. — Á, habe die Ehre! — válaszolta Schulmann. — Wieder da? Régi ismerősök voltak. Nem először találkoznak most itt a kávéházban. Legutoljára egy éve látták egymást, de azért úgy beszéltek, mintha csak tegnap váltak volna el. Schulmann úr felemelte jobbkezét, ujjait összerakta és száját összecsucsorítva magyarázta, hogy milyen remek zenekart menedsel. —- Das ist eine Sensation! — ismételgette sűrűn. Bill úr szívesen mondott volna jót az ő társulatáról, de az bizony nem gyarapodott. Sőt, ha szigorúan mérlegeli a mai állapotát, akkor még rosszabbodást kell észlelnie a tavalyihoz képest. Hozzá még ez a pech evvel a Sandroval! Igaz, hogy helyette véletlenül egy remek műsorszámra tett szert. És elmondta, hogy miképpen akadt össze két fiúval az országúton és hogy Sandro helyett majd ők lépnek fel a cirkuszban . Mi? hogy él, magánál fognak fellépni? — kérdezte gúnyosan Schulmann ut, aki enynyiből már tudta, hogy Janiról meg Rudiról van szó, akiket ő a hajón szerződtetett és akik Hainburgban elszöktek a hajóról. — Nem, ők nem fognak magánál fellépni! Bili úr hangosan felnevetett, azt hitte, hogy a menedser hirtelen megbolondult. — Hát mi köze magának ahhoz, hogy nálam ki lép fel? Maga egy vicces ember, Schulmann! Erre Schulmann úr szó nélkül belenyúlt a zsebébe és a tárcájából kivett egy írást, amelyet Bill úr orra elé tartott. A cirkuszigazgató felvette a cvikkerét és megnézte. A szerződés volt. De még mindig nem hitte, mert se Rudi, se Jani nevét nem ismerte, s igy nem volt benne biztos, hogy az aláírások a fiuk neveivel azonosak. Biztosan valami tévedésről van szó!__gondolta. Csak áraikor Schulmann úr pontosan leírta a két gyerek arcát és elmondta, hogy Budapestről közös hajón jöttek Hamburgig. (A “Janiból Jonny lesz” angol nyelven, "Who Is Johnny” címen jelent meg a Viking Press, Inc. vállalat kiadásában. A könyv példányonként $2 - ért kapható a könyvkereskedésekkből.) * AMERIKAI MAGYAR NÉPSZAVA A Columbus német személyszállító gőzösnek Ellis Islandon visszatartott legénysége között új ruhákat osztanak ki. Négyszáz német matróznak megengedték, hogy visszatérjenek hazájukba. ZSIDÓ VÁLASZTÓPOLGÁROK VÁLASZTÓJOGÁNAK IGAZOLÁSA KÁVÉ- ÉS TEAPÓTLÉK VERSENY FUTÁSA A KÖZÖNSÉG KEGYÉÉRT Az úgnevezett zsidótörvény 4. paragrafusa szerint, a törvény értelmében zsidónak tekintendő személynek csak abban az esetben van választójogga, ha ő maga és szülei — amennyiben szülei az 1867. évi ■ december hó 31. napja után születtek, ezeknek szülei is — Magyarországon születtek és a törvényben meghatározott egyéb előfeltételeken felül hitelt érdemlően igazolja azt is, hogy szülei—vagy amennyiben szülei az 1867 december 31. napja után születtek, ezeknek felmenői is — az 1867. évi december hó 31. napja óta állandóan Magyarország területén laktak. Egy újabb választás esetén tehát a zsidónak tekintendő személyek most már nem csupán a maguk és felmenőik magyarországi születését, de felmenőik állandó magyarországi lakását is igazolni kötelesek. Azok az igazolványok, amelyeket a legutóbbi országgyűlési képviselőválasztások alkalmával a szavazásra jogosult s felmenői magyarországi születésének bizonyítására az elöljárósok kiállítottak, egy újabb választás esetén nem elegendők és így a zsidónak tekintendő választópolgár, amennyiben választójogát érvényesíteni akarja, magyarországi születését is újra bizonyítani köteles. Ennek az újabb igazolásnak a végső határideje a rendelet szerint 1940 január 3. Az a zsidó tehát, aki az 1940. évi választói névjegyzékbe fel van véve, legkésőbb eddig az időpontig igazolhatja a születés, illetve ittlakás tényét. Mindenekelőtt igazolnia kell a választónak és felmenőinek magyarországi születését. Erre nézve a legfőbb bizonyító eszköz a születési anyakönyvi kivonat. A felmenők azonosságának bizonyítására az ő házasságuk anyakönyvi kivonatukat is be kell mutatni. Amennyiben anyakönyvi kivonat nincsen azért, mert abban az időben azon a helyen anyakönyvet még nem vezettek, nemlegességi bizonyítványt kell bemutatni, de ebben az esetben még más alkalmas okirati bizonyíték is kell a születési adatok igazolására. A végrehajtási rendelet nem sorolja fel, hogy milyen okmányokat fogad el alkalmas bizonyítékul, ilyennek tekintendők azonban a nemlegességi bizonyítvánnyal kapcsolatosan a házassági anyakönyvi kivonat, a halotti anyakönyvi kivonat, amelyben a születési hely, esetleg születési év, vagy az életkor szerepel, továbbá az úgynevezett “konskripció kivonatok”, vagyis kivonatok azokból a zsidó összeírásokból, amelyeket a XIX. században több ízben felfektettek és amelyeket az Országos Levéltárban őriznek, vagy illetőségi bizonyítványok, katonai okmányok és általában minden oly okirat, amelyből megállapítható, hogy a választópolgár felmenői 1867. évi december 31-ig visszamenőleg mind a Trianon előtti Magyarországon születtek. Az állandó ittlakást nem magára a választóra, hanem csakis szüleire nézve és ha ezek 1867 december 31-ike után születtek volna, ezek felmenőire nézve kell igazolni. Ez az igazolás történhetik elsősorban lakbizonylattal, melyet a bejelentő hivatalok, Budapesten pedig a főkapitányság állít ki. Lakbizonylat azonban csak 1880 utáni időre jöhet szóba, mert Magyarországon előbb nem volt bejelentési kényszer. Ha tehát lakbizonylattal nem lehet igazolni, tekintetbe jönnek a helyhatósági bizonyítványok, amelyeket az elöljáróságok állítanak ki két tanú vallomása alapján. Megengedi a rendelet az adókönyvekkel való bizonyítást is, de lehet bizonyítani az ittlakást egyéb közokirattal is, mint például kereskedőnél cégkivonattal, iparosnáliparlajstromi igazolással. Szóba jöhetnek még a katonai okmányok és végül hitközségi adóbizonyitványok is, mert csak az lehetett egy hitközség tagja, aki annak területén lakott. A Pesti Izraelita Hitközségnél ma is meg vannak az 1856—74. évi, továbbá 1882—88. évi és az 1895. évtől a mai napig terjedő adókönyvek és itt egyben készséggel állnak rendelkezésre azoknak is, akiknek az igazolása szempontjából tanácsira vagy útbaigazításra van szükségük. A választójog igazolása iránti kérvényeket a kerületi elöljáróságoknál kell beadni és a kérvényhez mellékelni kell az okiratokat is. Mindezek a bizonyítványok a törvény értelmében díjtalanok és bélyegmentesek. Egy hónapja annak, hogy a zár alól felszabadított kávéra és teára kivetett rendkívüli illeték a kávé és tea kiskereskedői árát a régi áraknak körülbelül három-három és félszeresére emelte. Már akkor hangoztatták a kicsinybeni árusító kereskedők és a behozatallal foglalkozó cégek, hogy a magas árak — melyek a babkávé és a valódi tea fogyasztásának lényeges csökkenését vonják maguk után — a kávé- és teapótlékok piacán érdekes fejleményeket idéznek elő. Általános volt a vélemény, hogy legfeljebb négy-ötféle pótlóanyaggal fogják keverni a babkávét és csupán abban a tekintetben lesznek eltérések, milyen arányban történjék a keverés azok részére, akik nem tudják megfizetni a tiszta, de drága babkávét. Társulni szeretnének a kistőkések Szakkörökben is, . általános megleptést kelt, hogy négy-öt helyett már ez idő szerint is 15-é ló-féle kávépótanyag készül, ezenkívül se szeri, se száma azoknak a kísérletezéseknek, amelyeket kisebb mennyiségek erejéig a különböző pörkölt magvakkal végeztek a háztartásokban, vagy kisebb vidéki cégeknél. Sok üzemben és cégnél egészen új üzletág a kávépótanyagok keverése és készítése, amit igazolni látszik az a körülmény is, hogy kis tőkével rendelkezők máris társulni szeretnének kávépótanyagok készítésével foglalkozó vállalkozásokhoz s hogy egyes üzemek gyártmányaikat ügynökök és “helyi képviselők” útján próbálják elhelyezni. Általában nagyarányú és teljesen újszerű propaganda és verseny folyik a kávépótanyagok népszerűsítése körül. Ennek ellenére kétségtelenül megállapítható, hogy a közönség még nem döntött , melyiket szeresse. Megízleli ezt is, azt is és miután elég nagy a választék — sőt talán nagyobb a kelleténél — eltelik még bizonyos idő addig, amíg eldől, melyik és milyen arányban kevert kávépótlék lesz a favorit. Annyi bizonyos, hogy a közönség határozottan érdeklődik a kávépótlékok, pillanatnyilag talán leginkább a pörkölt árpával és szójababbal kevert kávépótlékkompozíciók iránt. Függelem. ugyanis attól, hogy kevés háztartás gondoskodott néhány hétre babkávékészletről, a 70—80 százalék erejéig pótanyaggal kevert kávé körülbelül 18—19 pengővel olcsóbb, mint a 28 pengős legolcsóbb fajta pörkölt kávé. — Ez a különbözet különösen akkor lényeges, — mondotta a Belváros egyik ismert fűszer- s csemegekereskedője — ha egy egy három-négytagú család kávészükségletét vesszük figyelembe. Egy négytagú család azelőtt átlagban 10—12 pengőt költött havonta pörkölt kávéra Ez az összes, ha továbbra is eredeti babkávét fogyasztana a család, 30—40 pengőre emelkedik, amit kevés háztartás bír el Egyáltalában nem túloznak tehát azok, akik azt mondják hogy a babkávéfogyasztás a réginek egyötödére esett s néhány hét múlva, amikor az előrelátóbb háztartások kávékészlete is elfogy, a kávépótanyagok fogyasztása 30—40 százalékkal is emelkedhetik. A kávépótlékok nak — mondják az érdekeltek — csak ezután lesz igazi konjunktúrája! A teapótlék még nem népszerű . . . A teafogyasztásnál még lényegesebb a csökkenés, amiben nemcsak a három és félszeres drágulás, hanem az is fontos szeerpet játszik, hogy az enyhe és gyakran tavaszi időjárás miatt eddig még nem érkezett el a tea főszezonja. A kereskedők azonban úgy tudják, hogy a háztartásban teából sokkal jelentéktelenebb készletek állnak rendelkezésre, mint kávéból. Az utánpótlás tehát, mivel egy deka tea a régi 20—44 fillér helyett most 60—132 fillér, itt is pótanyagokból történik. Ez azonban sokkal nehezebb probléma lesz, mert arról nem is szólva, hogy a teapótlékok nem készülnek olyan mennyiségben, mint a kávépótlékok, a 20—30 százalék valódi teával kevert teapótlékokat (szederlevél, zsálya) nehezebben tudja megkedvelni a közönség.. . Ami végül a kakóport illeti, a kereskedők megállapították, hogy négy-öt hét alatt a normálisnak legalább tizenötszörösére emelkedett a vásárlás. Ennek következtében egyes helyeken egyáltalában nem, más helyeken csak 2—3 deka kakaport adnak a vevőknek. Sok kereskedő azonban azt tartja, hogy ez két oktból nem tekinthető nyugtalanító momentumnak. Akik e négy-öt hét alatt nem is egy, hanem több helyen vásároltak naponként egynyolcad kiló kakaóport, még egyáltalában nem fogyaszthatták el a vásárolt mennyiséget, úgy hogy a kávé és tea pótlására még feltétlenül rendelkeznek bizonyos időre elegendő kakaóporral. Ezenkívül fontos körülménynek tartják azt is, hogy a zár alól felszabadított kakaóbab feldolgozására vonatkozó rég várt rendelkezések végre megjelentek s igy remény van ara, hogy e rendelkezések végrehajtásával kapcsolatban mielőbb lesz ismét kakaópor a piacon. Rácz Géza. Kislakások Pécsett Pécs hetven sokgyermekes család részére kislakásokat építtetett, amelyekbe a lakók november 1-én költöztek be. Másnap szép egyházi ünnepség keretében Sebestyén Károly plébános megáldotta a kislakásokat, míg a pécsi Szociális Miszszió Társulat tagjai egy-egy Jézus Szíve képet helyeztek el a lakásokban. A LEGFÉNYESEBB MAGYAR ESTÉLY melyen közre fog működni: Anne Roselle (Gyenge Anna) Thury Ilona, Pádly Margit, Pálffy Boriska, Endrey Jenő, Dr. Bársony Lajos, Zsolt Ferenc és Bartal Jenő 10 tagú zenekarral, a január 21-iki, vasárnap esti Magyar Jótékony Bál és Hangverseny lesz a Yorkville Casinoban (210 E. 86th St. New York, NY.) a Daytoni Gyermektelep javára és a belépti díj előreváltva — mégis csak 50 CENT, mert minden művész a jótékony célra való tekintettel — ingyen lép fel. Váltsa meg a jegyeit elővételben azonnal még ma! Jegyek mindenütt a szokott hirdetett helyeken kaphatók