Amerikai Magyar Népszava, 1940. január (41. évfolyam, 11-31. szám)

1940-01-15 / 15. szám

Mi újság az Óhazában Magyar tudós harca a mérges­­kígyók ellen Brazíliában Érdekes fiatal magyar tudós érkezett a napokban Budapest­re. Az érdekes tengerentúli vendég Dr. Klobusitzky Dénes, a pécsi Erzsébet - tudomány­­egyetem magántanára, akinek fizikusi és kémikusi hire évek­kel ezelőtt diadalmasan eljutott a föld déli féltekéjére is. A ki­váló orvos ezeknek a ritka ké­pességeinek azután egy magas­ba ívelő, még a “korlátlan lehe­tőségek” hazájában is ritka és érdekes karriert köszönhetett. Klobusitzky Dénes 1931-ben meghívást kapott a brazíliai kormánytól. A meghívás a Sao Paolo városban levő Institute Butantan nevű állami szérum­termelő intézetnek egyik veze­tői állására szólt és amikor Klo­busitzky távozásához a magyar vallás- és közoktatásügyi mi­nisztérium hozzájárult, a fiatal magyar orvos útnak indult Bra­­zilába. Érdekes és magyar orvos szá­mára még soha sem kapott fel­adat állott előtte : dolgozni az Institute Butantanban, a föld­kerekségnek akkor még egyet­len telepén és a kigyóméregből gyártott szérummal segítségé­re lenni azoknak a szerencsétle­neknek, akiket a trópusok kü­lönböző tájain kigyóharapás ért. A magyar orvos hét évet töl­tött a Butantan-intézetben, a­melynek hosszú időn át volt ve­zetője is. A múlt év februárjá­ban pedig elfoglalta magasabb állását egy másik sao paloloi ál­lami intézetnél, az Institute Bi­­ological-nál. Itt működött kö­zel két esztendeig s a trópusi táj idegpusztító behatása után most hazajött pihenni Magyar­ Országra. Klobusitzky Dénes elmondta, milyen munkát végeznek a vi­lághírű sao paoloi kígyóméreg intézetben. Az intézet kertjé­ben — amely a telepnek legér­dekesebb és leglátványosabb ré­sze­­— állandóan ötezer mérges­kígyó él. Sok csörgőkígyó, korallvipe­­ra, jararaca, urutu és még sok más veszedelmes mérgeskígyó, még­pedig teljesen szabadon, nagy füves udvarokon, ahol sok­sok gömb alakú, kupolaszerű, kis nyílásokkal ellátott, alacsony kőház ál szétszórtan. Ezek a kígyók lakásai. De kihevernek a pázsitra is, sütkérezni a tró­pusi napsütésben. Megszökni nem tudnak, mert az egyes ud­varokat betonfal és vízzel telt árok veszi körül. A kígyóudvarokat a közönség is megtekintheti. Természete­sen a betonfalon kívül levő sé­tányon tartózkodhatnak csak, ahonnan megfelelő borzongással nézhetik a lustálkodó, ide-oda kúszó, tekergőző félelmetes bes­tiákat, amelyek közül jól meg­termett, másfél-kétméteres pél­dányok sem hiányoznak. A sze­mélyzet tagjai közül egy van szemelve ki a bemutatásokra, a­ki elszántan bemegy a kígyók közé, kampós botjával elfog és a levegőbe emel egy-egy na­gyobb példányt és aztán külön­böző mutatványokat végez vele. A laikus néző bizony megbor­zongva nézi a mutatványt, pe­dig nincs mitől félni: a mérges­­kígyók így fogságban és jólla­kottan igen szelídek és ártatla­nok ... Az intézet a mérgeskigyókból itt, az udvaron veszi ki a mér­get. A műveletnél mindig jelen van egy orvos, vagy vegyész, laboráns és néhány ápoló. A né­ger ápolóknál hosszú rudak van­nak, amelyeknek végére vasból készült kampót erősítenek. A kigyót úgy fogják el, hogy a kampóval a kígyót nyakánál fogva a földre nyomják és az­után villámgyorsan torkon ra­­gadják az állatot, felrántják a száját és az orvos addig nyom­kodja egy-két ujjal a méregmi­rigyeket, míg a sárgás méreg kicsordul, mire csészében fel­fogják. Olyan módon is kiveszik a mérget, hogyha kígyóval hár­­tyapapírral befedett pohárba haraptatnak, miközben kiömlik a méreg és az odatartott pohár­ba folyik.* A mérget a laboratóriumba viszik, ahol preparálják, majd lovakba fecskendezik, amelyek­nek véréből a szérumot készí­tik. A beszárított mérget ki­lenc százalékos konyhasóoldat­tal és glicerinnel felhigítják és ezt fecskendezik be a lovakba. Később aztán az adagot a halá­los adagnak sokszorossára fo­kozzák, a lovakat megcsapolják és vérükből megfelelő eljárás után elkészítik az immunsavat, a trópus világnak talán legna­gyobb áldását. Érdekes módon történik a kígyók megfogása az őserdők­ben. Az intézet felállítása óta állandóan azt propagálják, hogy a lakosság elevenen ejtse fog­ságba a mérgeskígyókat és így küldje be az intézetnek. Butan­tanban minden kígyóért pénz helyett immunsóval fizetnek és mivel Brazíliában szérum min­den háznál fontosabb a minden­napi kenyérnél, a lakosság az intézetet állandóan ellátja ele­­ven mérgeskigyókkal. Az alapítás évében csak 66 kigyót kapott az intézet, de tíz évvel későbben már 2700 dara­bot, a legutóbbi évben pedig nem kevesebb, mint 35.000 da­rab eleven mérgeskígyót­. A kígyók ára a következő: minden élve beérkezett négy mérgeskígyó után tíz köbcenti­méter immunsavó jár a bekül­dőnek, 12 kígyó után pedig egy ingyen fecskendő is a szérumon felül. A kígyók összefogására maga az intézet küld szét — írásos utasítások kíséretében — a befogáshoz szükséges hur­kokat és elmés szerkezetű lá­dákat, amelyben a veszedelmes hüllőket minden veszély nélkül lehet szállítani. Ezek a ládák az intézetnek már meg vannak cí­mezve, tehát csak a legközeleb­bi postahivatalba vagy vasút­állomásra kell vinni, ahonnan díjmentesen továbbítják Butan­­tanba. A ládák mellett az intézet ér­dekes, praktikus pányvákat is oszt szét kigyófogásra. Ezeken a lasszókon, bő hurok van, hogy a kigyó feje alatt könnyű szer­rel összehúzhatók, amivel a hül­lőt máris ártalmatlanná tették. A gyakorlottabb bennszülöttek azonban sokkal egyszerűbb mó­don, közönséges bottal is tud­nak mérgeskigyót fogni. A bot végén kampó van, a­mellyel bármelyik pihenő, vagy kúszó kigyót teste közepénél fogva fel lehet emelni, úgy, hogy a feje és a farka lecsüng­jön. Ilyen állapotban a kigyó, mert nem tud hátsó részére tá­maszkodni, teljesen tehetetlen.­­ A Butantan-intézet, amelyből évente sok száz láda kigyómé­reg elleni szérumot küldenek szét a trópus minden tájára. — Nekünk magyaroknak, még kü­lön büszkeség is ez a telep, mert annak fejlesztője és sokáig vi­lágszerte megbecsült vezetője volt: Klobusitzky doktor, akit a mi kicsiny és szegény orszá­gunk adott a világnak. Helen Pankowiski fivére táviratot akart feladni a Mayo klinikához, amelyben egy bizonyos típusu­ vért kért nagybeteg nővére megmen­tésére. A távírda hivatalnok a szöveg elolvasása után közölte Panko­­wiskivel, hogy az ő vére megfelelő lesz és készséggel ajánlkozott a vérátömlesztésre. A képen a sikerült operáció után látható a hiva­talnok a leány betegágya mellett. Janiból Jonny te írta: GEDŐ LIPÓT 50. De ennek ellenére sem látszott az ar­cán semmi. Tovább is pattogott. Olaszul és németül vegyesen. Hogy igy-ugy, még ha ők fel is lépnek, attól még neki nem lesz kö­téltáncosa, így telt az idő a szállodáig. Bili úr duzzo­gott,­­ők megcsillapították. Amikor a szál­loda elé érték, rájuk mordult: Hát majd hol­nap reggel jelentkezzetek,á­ cirkusznál! Azzal befordult a kávéházba, ők pedig felmentek az emeletre, Sandro szobájába. A CAFFEE KARL THEATER Ez a kávéház az artisták kávéháza. Külö­nös tömeg zsibongott benne. Az egyik asztal mellett öt törpe ült. Két férfi és három nő. Furcsa volt, ahogy rövid kezeikkel izgatot­tan magyaráztak egymásnak valamit. A szomszéd asztalnál egy hatalmas termetű ember terpeszkedett egy fotelban. Élesre fent kis bajuszát pödörgette, mialatt egy sovány asszony dühösen szidalmazta. A nagy mélák ember szó nélkül hallgatta ennek az asszony­nak a gorombaságait, minden bizonnyal a felesége volt. Végül ez a hatalmas termetű artista, aki valami birkózó, vagy súlyemelő lehetett, odaszólt a törpék asztalához, hogy igaz-e, amit ő állít. Az egyik törpe felállt, odament az asztalukhoz és nyugodt hangon magyarázta az asszonynak az esetet, amiről vitatkoztak. Csillapítani igyekezett a mér­ges nőt, közben apró kezével elismerően ütö­­gette az óriási ember térdeit. Egy kártya­partiról volt szó, ami a birkózóra nézve al­kalmasint balszerencsével végződött. Talán ellopták a pénzét. A törpe, aki jóbarátja volt az óriásnak, váltig bizonygatta az asszony­nak, hogy ő jelen volt, az ura semmiről nem tehet. Mindhiába. A sovány nő csak úgy on­totta magából a német szavakat, hogy em­ber legyen a talpán, aki abból értett vala­mit. Bili úr egy ablakmélyedésben foglalt he­lyet. Egy ur ült már az asztalnál. Újságot olvasott. Ahogy felnézett, hát uram Isten! Senki más nem volt, mint­ Schulmann úr, a jazz-muzsikusok menedsere. — Szenvasz Schulmann! — kiáltott rá Bili úr szélesen széttárva karjait. — Á, habe die Ehre! — válaszolta Schul­mann. — Wieder da? Régi ismerősök voltak. Nem először talál­koznak most itt a kávéházban. Legutoljára egy éve látták egymást, de azért úgy beszél­tek, mintha csak tegnap váltak volna el. Schulmann úr felemelte jobbkezét, ujjait összerakta és száját összecsucsorítva ma­gyarázta, hogy milyen remek zenekart me­­nedsel. —- Das ist eine Sensation! — ismételgette sűrűn. Bill úr szívesen mondott volna jót az ő társulatáról, de az bizony nem gyarapodott. Sőt, ha szigorúan mérlegeli a mai állapotát, akkor még rosszabbodást kell észlelnie a ta­valyihoz képest. Hozzá még ez a pech evvel a Sandroval! Igaz, hogy helyette véletlenül egy remek műsorszámra tett szert. És el­mondta, hogy miképpen akadt össze két fiú­val az országúton és hogy Sandro helyett majd ők lépnek fel a­ cirkuszban . Mi? hogy él, magánál fognak­ fellépni? — kérdezte gúnyosan Schulmann ut, aki eny­­nyiből már tudta, hogy­ Janiról meg Rudiról van szó, akiket ő a hajón szerződtetett és akik Hainburgban elszöktek a hajóról. — Nem, ők nem fognak magánál fellépni! Bili úr hangosan felnevetett, azt hitte, hogy a menedser hirtelen megbolondult. — Hát mi köze magának ahhoz, hogy ná­lam ki lép fel? Maga egy vicces ember, Schulmann! Erre Schulmann úr szó nélkül belenyúlt a zsebébe és a tárcájából kivett egy írást, amelyet Bill úr orra elé tartott. A cirkusz­­igazgató felvette a cvikkerét és megnézte. A szerződés volt. De még mindig nem hitte, mert se Rudi, se Jani nevét nem ismerte, s igy nem volt benne biztos, hogy az aláírások a fiuk neveivel azonosak. Biztosan valami tévedésről van szó!__gondolta. Csak áraikor Schulmann úr pontosan leírta a két gyerek arcát és elmondta, hogy Budapestről közös hajón jöttek Hamburgig. (A “Janiból Jonny lesz” angol nyelven, "Who Is Johnny” címen jelent meg a Viking Press, Inc. vállalat kiadásában. A könyv példányonként $2 - ért kapható a könyvkereskedésekkből.) * AMERIKAI MAGYAR NÉPSZAVA A Columbus német személyszállító gőzösnek Ellis Islandon visszatartott legénysége között új ruhákat osztanak ki.­­ Négyszáz német matróznak megengedték, hogy visszatér­jenek hazájukba. ZSIDÓ VÁLASZTÓPOLGÁROK VÁLASZTÓJOGÁNAK IGAZOLÁSA KÁVÉ- ÉS TEAPÓTLÉK VERSENY FUTÁSA A KÖZÖNSÉG KEGYÉÉRT Az úgnevezett zsidótörvény 4. paragrafusa szerint, a tör­vény értelmében zsidónak te­kintendő személynek csak ab­ban az esetben van választójog­­­ga, ha ő maga és szülei — amennyiben szülei az 1867. évi ■ december hó 31. napja után­­ születtek, ezeknek szülei is — Magyarországon születtek és­­ a törvényben meghatár­o­z­o­tt egyéb előfeltételeken felül hitelt érdemlően igazolja azt is, hogy szülei­­—vagy amennyiben szü­lei az 1867 december 31. napja után születtek, ezeknek felme­női is — az 1867. évi december hó 31. napja óta állandóan Ma­gyarország területén laktak. Egy újabb választás esetén tehát a zsidónak tekintendő személyek most már nem csu­pán a maguk és felmenőik ma­gyarországi születését, de fel­menőik állandó magyarországi lakását is igazolni kötelesek.­­ Azok az igazolványok, amelye­ket a legutóbbi országgyűlési képviselőválasztá­sok alkalmá­val a szavazásra jogosult s fel­menői magyarországi születésé­nek bizonyítására az elöl­járó­sok kiállítottak, egy újabb vá­lasztás esetén nem elegendők és így a zsidónak tekintendő vá­lasztópolgár, amennyiben vá­lasztójogát érvényesíteni akar­ja, magyarországi születését is újra bizonyítani köteles. Ennek az újabb igazolásnak a végső határideje a rendelet szer­int 1940 január 3. Az a zsidó tehát, aki az 1940. évi vá­lasztói névjegyzékbe fel van véve, legkésőbb eddig az idő­pontig igazolhatja a születés, illetve ittlakás tényét. Mindenekelőtt igazolnia kell a választónak és felmenőinek magyarországi születését. Erre nézve a legfőbb bizonyító esz­köz a születési anyakönyvi ki­vonat. A felmenők azonossá­gának bizonyítására az ő házas­ságuk anyakönyvi kivonatukat is be kell mutatni. Amennyiben anyakönyvi ki­vonat nincsen azért, mert ab­ban az időben azon a helyen anyakönyvet még nem vezettek, nemlegességi bizonyítványt kell bemutatni, de ebben az esetben még más alkalmas okirati bizo­nyíték is kell a születési adatok igazolására. A végrehajtási rendelet nem sorolja fel, hogy milyen okmá­nyokat fogad el alkalmas bizo­nyítékul, ilyennek tekintendők azonban a nemlegességi bizo­nyítvánnyal kapcsolatosan a h­á­­­­zassági anyakönyvi kivonat, a halotti anyakönyvi kivonat, amelyben a születési hely, eset­leg születési év, vagy az életkor szerepel, továbbá az úgyneve­zett “konskripció kivonatok”, vagyis kivonatok azokból a zsi­­­­dó összeírásokból, amelyeket a XIX. században több ízben fel­fektettek és amelyeket az Or­szágos Levéltárban őriznek, vagy illetőségi bizonyítványok, katonai okmányok és általában minden oly okirat, amelyből megállapítható, hogy a válasz­tópolgár felmenői 1867. évi de­cember 31-ig visszamenőleg mind a Trianon előtti Magyar­­országon születtek. Az állandó ittlakást nem ma­gára a választóra, hanem csak­is szüleire nézve és ha ezek 1867 december 31-ike után szü­lettek volna, ezek felmenőire nézve kell igazolni. Ez az igazolás történhetik elsősorban lakbizonylattal, me­lyet a bejelentő hivatalok, Bu­dapesten pedig a főkapitányság állít ki. Lakbizonylat azonban csak 1880 utáni időre jöhet szó­ba, mert Magyarországon előbb nem volt bejelentési kényszer. Ha tehát lakbizonylattal nem lehet igazolni, tekintetbe jön­nek a helyhatósági bizonyítvá­nyok, amelyeket az elöljárósá­gok állítanak ki két tanú vallo­mása alapján. Megengedi a rendelet az adókönyvekkel való bizonyítást is, de lehet bizonyí­tani az ittlakást egyéb közok­irattal is, mint például kereske­dőnél cégkivonattal, iparosnál­­iparlajstromi igazolással. Szóba jöhetnek még a katonai­­ okmányok és végül hitközségi adóbizonyitványok is, mert csak az lehetett egy hitközség tag­ja, aki annak területén lakott. A Pesti Izraelita Hitközségnél ma is meg vannak az 1856—74. évi, továbbá 1882—88. évi és az 1895. évtől a mai napig terjedő adókönyvek és itt egyben kész­séggel állnak rendelkezésre azoknak is, akiknek az igazolá­sa szempontjából tanácsira vagy útbaigazításra van szükségük. A választójog igazolása irán­ti kérvényeket a kerületi elöl­járóságoknál kell beadni és a kérvényhez mellékelni kell az­­ okiratokat is. Mindezek a bi­­­­zonyítványok a törvény értel­­­­mében díjtalanok és bélyeg­mentesek. Egy hónapja annak, hogy a zár alól felszabadított kávéra és teára kivetett rendkívüli ille­ték a kávé és tea kiskereskedői árát a régi áraknak körülbelül három-három és félszeresére emelte. Már akkor hangoztat­ták a kicsinybeni árusító keres­kedők és a behozatallal foglal­kozó cégek, hogy a magas árak — melyek a babkávé és a valódi tea fogyasztásának lényeges csökkenését vonják maguk után — a kávé- és teapótlékok pia­cán érdekes fejleményeket idéz­nek elő. Általános volt a vélemény, hogy legfeljebb négy-ötféle pót­lóanyaggal fogják keverni a babkávét és csupán abban a te­kintetben lesznek eltérések, milyen arányban történjék a keverés azok részére, akik nem tudják megfizetni a tiszta, de drága babkávét. Társulni szeretnének a kistőkések Szakkörökben is, . általános megleptést kelt, hogy négy-öt helyett már ez idő szerint is 15-é ló-féle kávépótanyag ké­szül, ezenkívül se szeri, se szá­ma azoknak a kísérletezések­nek, amelyeket kisebb mennyi­ségek erejéig a különböző pör­költ magvakkal végeztek a ház­tartásokban, vagy kisebb vidé­ki cégeknél. Sok üzemben és cégnél egé­szen új üzletág a kávépótanya­­gok keverése és készítése, amit igazolni látszik az a körülmény is, hogy kis tőkével rendelkezők máris társulni szeretnének ká­­vépótanyagok készítésével fog­lalkozó vállalkozásokhoz s hogy egyes üzemek gyártmányaikat ügynökök és “helyi képviselők”­­ útján próbálják elhelyezni. Ál­talában nagyarányú és teljesen újszerű propaganda és verseny folyik a kávépótanyagok népsze­rűsítése körül. Ennek ellenére kétségtelenül megállapítható, hogy a közön­ség még nem döntött , melyi­ket szeresse. Megízleli ezt is, azt is és miután elég nagy a választék — sőt talán nagyobb a kelleténél — eltelik még bizo­nyos idő addig, amíg eldől, me­lyik és milyen arányban kevert kávépótlék lesz a favorit. Annyi bizonyos, hogy a kö­zönség határozottan érdeklődik a kávépótlékok, pillanatnyilag talán leginkább a pörkölt árpá­val és szója­babbal kevert kávé­­pótlékkompozíciók iránt. Füg­gelem­.­ ugyanis attól, hogy ke­vés háztartás gondoskodott né­hány hétre babkávékészletről, a 70—80 százalék erejéig pót­anyaggal kevert kávé körülbelül 18—­19 pengővel olcsóbb, mint a 28 pengős legolcsóbb fajta pörkölt kávé. — Ez a különbözet különösen akkor lényeges, — mondotta a Belváros egyik ismert fűszer- s csemegekereskedője — ha egy egy három-négytagú család ká­vészükségletét vesszük figye­lembe. Egy négytagú család azelőtt átlagban 10—12 pengőt költött havonta pörkölt kávéra Ez az összes, ha továbbra is eredeti babkávét fogyasztana a család, 30—40 pengőre emelke­dik, amit kevés háztartás bír el Egyáltalában nem túloznak te­hát azok, akik azt mondják hogy a babkávéfogyasztás a ré­­­ginek egyötödére esett s néhány­­ hét múlva, amikor az előrelá­­­tóbb háztartások kávékészlete­­ is elfogy, a kávépótanyagok fo­­­gyasztása 30—40 százalékkal is emelkedhetik. A kávépótlékok­­ nak — mondják az érdekeltek — csak ezután lesz igazi kon­junktúrája! A teapótlék még nem népszerű . . . A teafogyasztásnál még lé­nyegesebb a csökkenés, amiben nemcsak a három és félszeres drágulás, hanem az is fontos szeerpet játszik, hogy az enyhe és gyakran tavaszi időjárás miatt eddig még nem érkezett el a tea főszezonja. A kereske­dők azonban úgy tudják, hogy a háztartásban teából sokkal je­lentéktelenebb készletek állnak rendelkezésre, mint kávéból. Az utánpótlás tehát, mivel egy deka tea a régi 20—44 fil­lér helyett most 60—132 fillér, itt is pótan­yagokból történik. Ez azonban sokkal nehezebb probléma lesz, mert arról nem is szólva, hogy a teapótlékok nem készülnek olyan mennyi­ségben, mint a kávépótlékok, a 20—30 százalék valódi teával kevert teapótlékokat (szederle­­vél, zsálya) nehezebben tudja megkedvelni a közönség.. . Ami végül a kakóport illeti, a kereskedők megállapították, hogy négy-öt hét alatt a nor­málisnak legalább tizenötszörö­sére emelkedett a vásárlás. En­nek következtében egyes helye­ken egyáltalában nem, más he­lyeken csak 2—3 deka kaka­port adnak a vevőknek. Sok kereskedő azonban azt tartja, hogy ez két oktból nem tekinthető nyugtalanító mo­mentumnak. Akik e négy-öt hét alatt nem is egy, hanem több helyen vásároltak napon­ként egynyolcad kiló kakaóport, még egyáltalában nem fogyaszt­hatták el a vásárolt mennyisé­get, úgy hogy a kávé és tea pót­lására­­ még feltétlenül rendel­keznek bizonyos időre elegendő kakaóporral. Ezenkívül fontos körülmény­nek tartják azt is, hogy a zár alól felszabadított kakaóbab fel­dolgozására vonatkozó rég várt rendelkezések végre megjelen­tek s igy remény van ara, hogy e rendelkezések végrehajtásá­val kapcsolatban mielőbb lesz ismét kakaópor a piacon. Rácz Géza. Kislakások Pécsett Pécs hetven sokgyermekes család részére kislakásokat épít­tetett, amelyekbe a lakók no­vember 1-én költöztek be. Más­nap szép egyházi ünnepség ke­retében Sebestyén Károly plé­bános megáldotta a kislakáso­kat, míg a pécsi Szociális Misz­­szió Társulat tagjai egy-egy Jézus Szíve képet helyeztek el a lakásokban. A LEGFÉNYESEBB MAGYAR ESTÉLY melyen közre fog működni: Anne Roselle (Gyenge Anna) Thury Ilona, Pádly Margit, Pálf­­fy Boriska, Endrey Jenő, Dr. Bársony Lajos, Zsolt Ferenc és Bartal Jenő 10 tagú zenekarral, a január 21-iki, vasárnap esti Ma­gyar Jótékony Bál és Hangver­seny lesz a Yorkville Casinoban (210 E. 86th St. New York, N­Y.) a Daytoni Gyermektelep ja­vára és a belépti díj előreváltva — mégis csak 50 CENT, mert minden művész a jótékony célra való tekintettel — ingyen lép fel. Váltsa meg a jegyeit elővétel­ben azonnal még m­a! Jegyek mindenütt a szokott hir­detett helyeken kaphatók

Next