Amerikai Magyar Népszava, 1940. február (41. évfolyam, 32-60. szám)

1940-02-02 / 33. szám

I fniM kr MZA & IIU4, alapüotU WMra AmerikaiNépszava, Baton* u Boeond Clan Matter Poit Office, New York Published Dally Including Sunday by THE AMERIKAI MAGYAR NÉPSZAVA, Inc. Main Office 880 Second Ave., corner 22nd Street New York, N. T. Telephone: GRamercy 5-6780, 6781, 6789 SUBSCRIPTION RATES: United States of America, Canada, Mexico, So. Ame­rica, Cuba, one year $6.—, 6 months $3.— Dally only, foreign Countries and New York City one year $9.—, 6 months $4.50. Dally only ELŐFIZETÉSI ARAK: As Egyesült Államokban, Canadában Mexicoban, Dél Amerikában és Cuba-ban: ;gész évre $6.-, fél évre $3. Külföldre s New Yorkban: égés« évre $9.—, fél évre $4.50 BRANCH OFFICES: Astoria, L. I., N. Y. — Il­ii—SOth Ave. Bethlehem, Pa. — 841 Eaet Fourth St. Bridgeport Conn. — 87$ BostWlck Ave. Buffalo, N. Y. — 439 Dear­born Street Chicago, 111. — 817 East 92nd Street. Detroit, Mich. — 7932 West Jefferson Avenue. FIÓK IRODÁK: Cleveland, Ohio »— 11900 Cromwell Ave. Newark, N. J. - 17 William St., Maplewood, N. J. Perth Amboy, N. J. — *07 Maple Street. Passaic, N. J. — 157 Jef­ferson Street. Philadelphia, Pa. — 172Í N. Marshall Street. Pittsburgh, Pa. — 112 Johnston Avenue. Trenton, N. J. — 906 So. Broad Street. — Office In Hungary: I. Horthy Miklfls ut 15-B. Dl. Andor Magyarországi Iroda Indor Kun, Budapest, A balkáni konferencia BELGRÁDBAN tanácskozásra gyűltek ösz­sze négy balkáni állam külügyminiszterei, hogy megbeszéljék közös problémáikat. Két fontos kulcsállam nincsen képviselve tanács­kozásaikban, az egyik Magyarország a má­sik Bulgária. Magyarország szorosan véve nem tartozik a balkáni államcsoporthoz, de nem ülhet tanácskozó asztalhoz balkáni szomszédaival revíziós igényei miatt sem. Hasonló revíziós igények miatt marad távol Bulgária is. Évszázados tradíciója Magyarországnak, hogy külpolitikai állásfoglalásaiban inkább a nyugati nemzetekhez húzódjék, mint keleti szomszédaihoz. Nem lehet elfelejteni, hogy a magyar nép százötven éven át török iga alatt élt s mindezt a szenvedést mint a Nyugat védőbástyája viselte el. — Ha ki tudott volna békülni a Kelettel, szövetségre tudott volna lépni az ozmánsággal, talán mostanáig is balkáni állam maradt volna, de ambíciója, kultúrája s Magyarország kirá­lyainak apostoli szerepe sohasem tette kí­vánatossá számára ezt a gondolatot, inkább vérzett, küzdött, átszenvedett német, osztrák elnyomatást, de megmaradt a keresztény ci­vilizáció őrbástyájának s vállalt minden kockázatot ami ebből adódott. Szerencsésen fel is szabadult a török el­nyomatás alól s kivivta önálló állami életét s az osztrák-magyar monarchia keretében a világ nagyhatalmai közé emelkedett ugyan­akkor, amikor a szerbek, románok, bolgárok, bosnyákok, tovább is a félhold alatt nyög­tek. Az 1867-ik évi kiegyezés után Magyar­­ország a közös kormányzat érája alatt, Fe­renc József uralma idején, nagy rokonszenv­­vel látta sőt elősegítette, hogy a kisebb bal­káni államok is függetlenek legyenek s bár jóbarátságban tudott maradni a törökökkel is, minden jószomszédi segítséget megadott, hogy a szerbek, románok, bolgárok önálló fejedelemséget, majd királyságot kiáltsanak ki. Hálából azután azt kapta, hogy amikor a világháború során, a német szövetséges támogatásában elvérzett, Románia és Jugo­szlávia éhes farkasok módjára csaptak le s legvirágzóbb területeit elragadták. Hogy jogcím nélkül, minden történelmi és népi jog ellenére, ma már ország-világ tudja, de ők azért még most sem akarnak hallani arról, hogy helyrehozzák végzetes bűnüket s lete­gyék azt a batyut, amiben a lopott Erdélyt, Bánátot, Tisza-Maros közét tartják. S zsák­mányuk őrizete egyre többe kerül nekik is... A magyar revizió és a bolgár revizió kisér­tetek módjára lengenek a Balkán államok feje felett s megakadályozzák azt, hogy Európának ez a közös érdekű, közös élet­­vonalú, nagy jövőre hivatott területtömbje, méltó súllyal és nagykorú államokat illető önrendelkezéssel illeszkedjék a nemzetközi koncertbe.. Kisrangú, idib-dáb szerep jut nekik, mert nem tudnak egyesülni s bizal­mat érezni egymás irányában. Nyomja őket a lopott zsákmányok súlya s nehéz élniök ilyen a rejtezkedéssel, sunyi elbujással s az egymás orvtámadásaitól való örökös féle­lemmel. Mily szép élet várna reájuk, ha be­csületes gesztussal visszaadnák ami nem az övék, baráti jobbot nyújtanának és szoros együttműködésbe illesztenék területi, politi­kai és gazdasági érdekeiket, amik oly szoro­san kulcsolódnak egymásba, mint a fűrész­­rejtvények cikk-cakkos darabjai... Népi boldogulásuk, fellendülésük, jövő rendeltetésük mind más sínekre kerülnének a nyiltszivü szövetkezéssel s együttesen Dél- Kelet Európának béketényezői, rendbiztosí­­tói lehetnének s nem függnének az egymás­sal versengő nagyhatalmi koncernek alkalmi intrikáitól, de ők szabnák meg a tempót, fel­tételt, irányelveket, amikkel — háború nél­kül is — lendületes irammal törhetnének az élre... Mert fiatal, erőteljes, sok testi-lelki tartalékkal biró népek valamennyien s tör­ténelmi küzdelmeik, edzettebbekké, óvatosab­­bakká tették őket s minden természeti adott­ság megvan bennük, hogy a fáradt nyugat­tal szemben, az élénk, életvidor, magabizó friss hajtásokat képviseljék... Csak helyre kellene állitaniok a bizalmat legelsősorban Magyarország, másodsorban Bulgária irányában s ez megtörténvén, egy­mással kellene véd és dac szövetségre lép­niük.... Kossuth nagy álma teljesedne be ekkor, a Duna völgyében élő népeknek nagy­­jövőjü egyesülése... S vájjon van-e, lehet-e gyakorlatibb politika ma, m­int ennek az álomnak hajszolása, kiküzdése ? AMERIKAI MAGYAR NÉPSZAVA A vevő védelme EZ ÉV JANUÁR hó elsején új rendszabá­lyok léptek életbe a vétel és eladás tekin­tetében, az új Food-Drug and Cosmetic tör­vénycikket kiegészítették feljuttatták és alaposan megszigorították. Ma az amerikai vásárló, már soha, semmi­féle körülmények között sem vásárol­t zsák­ban macskát,” mert már a csomagoláson, dobozon vagy üvegen tisztán, érthetően fel kell tüntetni, hogy mit tartalmaz. A különböző diétás és gyermek tápszere­ken felvilágosító cédulák vannak, melyek feltüntetik, hogy milyen ásványi, vitamin vagy más anyagok vannak benne. Minden mesterséges színezésű árun fel kell tüntetni, hogy a színezés ártalmatlan, de mesterséges. Gyógyszereknél szigorúan követni kell a U. S. Pharmacopia (gyógy­szerkönyv) utasításait és a különböző gyógy­szerek csomagolásán is láthatóvá kell tenni, hogy azok tartalma és vegyi alkatrészei min­denben követik a Pharmacopia előírásait. De a gyógyszereknél nemcsak az alkat­részeket, azok tartalmát, hanem a haszná­lati utasítást is rá kell nyomatni a doboz vagy üveg külsejére. Az új törvény igazán mindent felölel és a vásárlót a legmesszebb menő határokig igyekszik megvédelmezni. A régi római jog szerint “Cavent emptor” az elv, vagyis a vá­sárló legyen mindig óvatos, és az új rendsza­bályok ezt az óvatosságot teszik könyebbé, könnyebben érzkelhetővé a vásárlók számá­ra. Ma már nem lehet hamisítványokkal, vagy pótszerekkel helyettesíteni az eredeti árut, mert a dobozon azt is határozottan fel kell tüntetni, hogy a benne lévő áru nem igazi, hanem pótanyagokból készül. A vevők védelmére mindent megtett a törvényhozás, de ez a védelem csak akkor, le­het hatásos, ha a vevők maguk is hozzájá­rulnak az ellenőrzéshez és vásárlás előtt ol­vassák el minden egyes megvásárolt árucik­ken az ismertető felírást. Ez a megelőző cse­lekedet teszi majd lehetővé azt, hogy min­dig és minden esetben azt fogják kapni, amit venni akartak. TÖRTÉNELMI VÁZLATOK TALÁN kevesen tudják, milyen nagy szol­gálatokat tett Rohonczi Lipót, a szabad­ságharc Károlyi-huszárainak ezredese a ma­gyar ügynek. Egykori leírások szerint Rohonczi ezredes Globukin szobájába belépve, ezt a “rut, vad­­macskaképű” orosz törzstisztet megkérdez­te, mi történik velük. Globukin gúnyos ne­vetéssel egy mellette ülő, sötétzöld egyenru­hás egyénre mutatva, csak ezt válaszolta: — Ez Monsieur le comte Alexandre For­­gách, aki mint osztrák biztos megadja en­nek a méltó feleletet. A biztos derekán muszka szokás szerint bőrből font vékony “nogajka” (kancsuka) lógott. Rohonczi azt is megkérdezte tőle, kaphat-e lovai számára készpénzfizetés el­lenében szénát. Forgách német nyelven ezt kérdezte tőle: — Mi volt ön a rebelliseknél? A daliás magyar vitéz, aki hatalmas kezé­nek egyetlen legyintésével összetörhette vol­na az előtte ülő vézna emberkét, a kérdésre nem válaszolt, hanem végignézte Forgáchot és otthagyta. Tiszttársainak, akik őt kint várták, zord arccal csak annyit válaszolt, hogy “már tu­lajdon fajunkbeli árulók is életünkre tör­nek.” Hogy Rohonczinak milyen nagy hírneve volt, azt a következő eset is igazolta: E pillanatban vonult be a városba a “Kress” osztrák könnyű lovasezred egyik osztálya, Montenuovo Vilmos gróf ezredes­sel az élén. Amikor az osztrák ezredes meg­látta Rohonczit, aki a szabadságharc előtt szintén ebben az ezredben szolgált, magához kérette és értésére adta, hogy különleges elbánásban lesz része, amennyiben ez tőle függ. Eleinte ez úgy is történt. A jó bánás­mód azonban csak Aradig tartott. Itt Rohon­czi ezredest különös szemmel tartották, mert gróf Leiningen Károly tábornok sógora volt. Rohonczi Lipót a 48-as magyar hadsereg legkitűnőbb lovassági vezére volt. Bátor és rettenthetetlen katona, örökké vig kedélyű­ és szeretetreméltó ember. A szabadságharc elején egy kb. 200 főből álló nemzetőrcsa­patot szervezett. Ez a csapat védte a ma­gyarság szent ügyét tízszeres túlerő ellen. De Rohonczit még az ellenség is szerette. Amidőn egy ellenséges katona rálőtt, a me­rénylőt saját fajtestvérei ütötték agyon. Ké­sőbb Rohonczi a “Károlyi huszárok” pa­rancsnokságát vette át és Gutánál a legna­gyobbrészt gyakorlatlan újoncokból álló ez­redet személyes vitézségével az oszrákok elit lovassága, a Liechtenstein dragonyosok ellen vezette. Az első roham meghiúsult, a máso­diknál azonban Rohonczi a legénység előtt előre vágtázva, két ellenséges tisztet saját­kezűig levágott és fiatal huszárjait becsü­lettel hozta vissza a győzedelmes ütközetből. Rohonczit mint ezredparancsnokot és Lein­ingen sógorát halálra ítélték, de Montenuovo, volt baj­társa szót emelt mellette és ezért ha­lálbüntetését kegyelemből “18 évi vasban töltendő várfogságra” változtatták. A súlyos fogságából 1850-ben szabadult ki. Életét 1861-ben fejezte be 54 éves korá­ban. Úgy halt meg, mint ahogyan élt, ha­zája iránti lángoló szeretetben. Utolsó sza­vai gyermekeihez ezek voltak: — Legyetek hazátoknak !­indig hü fiai. CAPE TOWN mellett nemr­égen r­endkí­­vül érdekes fogást csináltak a halá­szok. Egy tizenkét méter hosszúságú hatalmas bálnát fogtak ki, amelynek gyomrában a következő tárgyakat ta­lálták: egy arany medaillont, egy régi drágaköves zsebórát és egy hatalmas ré­gi kulcsot. A három tárgy között sem­miféle összefüggést nem sikerült meg­állapítani. Az óra a múlt század kilenc­venes éveiben készült Svájcban, az arany medaillonban levő zománclapon egy fia­tal nő képe mosolyog, a kulcs, közönsé­ges szerszám, amilyet ezrével lehet ta­lálni. Ha ez a három tárgy beszélni tud­na, bizonyára érdekes mesét tudnának mondani útjukról addig, amíg a bálna gyomrába jutottak. A SINGAPORES állami füvészkertben két rendkívül értelmes majom dolgo­zik egy idő óta és végzi el lelkiismere­tesen és buzgalommal a rábízott mun­kát. A két állami szolgálatban álló ma­jom feladata az, hogy egy kertész fel­ügyelete mellett és utasítása szerint ma­gas fákra másszon fel és az azokon élősködő állati és növényi élősdieket le­hozza. Ezt a szolgálatot, melyet a bota­nikuskert igazgatósága bízott rájuk, a legnagyobb pontossággal látja el a két majom. A jelentés, melyet a kertész a próbaidő eltelte után a füvészkert igaz­gatóságának benyújtott, a legjobb bizo­nyítványt állítja ki a két ügyes majom számára és különösen kiemeli azt, hogy az állatok az utasításokat, melyeket ne­kik adnak, azonnal megértik és pillana­tok alatt meg is valósítják. A majmok fizetése: az elképzelhető legfinomabb majomcsemege.­­Azonkívül joguk van ah­hoz, hogy az általuk elfogott élősdiek egy részét elfogyasszák. ÉRDEKES MEGRENDELÉST kapott nemrégen egy detroiti világhírű autó­gyár. A megrendelés egy indiai herceg­től érkezett, aki egészen különös felté­telekkel állott elő. Azt kívánta, hogy a megrendelt luxusautó a közönséges ko­csiktól megkívánt tulajdonságokon kí­vül még a következő sajátságokkal is rendelkezzék: 1. legyen benne hely a maharadzsa számára, akinek súlya 149 kilogram és két fivére számára, akik közül az egyik 163 kilót, a másik pedig 175 kilót nyom; 2. legyen benne hely ezenkívül még öt utas számára; 3. a ko­csival egyenetlen talajon, szántófölde­ken és erdőségeken keresztül is lehessen hajtani s amellett legalább száztiz kilo­méteres sebességgel óránként. Az utób­bi speciális kívánságnak oka az, hogy a herceg lakóhelye és az ahhoz legköze­lebb fekvő Bombay városa között, nin­csenek utak. A gyár a nem mindennapi feltételek dacára is elfogadta a megren­delést s már javában készül a csodako­csi, természetesen a magas kívánságok­nak megfelelő magas áron. AZ AUSZTRÁLIAI WATERLOO váro­sának valóságos nevezetességévé nőt­te ki magát Austin Kensell, üveggyári munkás. Kensell, aki jelenleg harminc­nyolc éves, tizennyolc esztendeje áll az üveggyár szolgálatában, ahol egyike a legtöbbet, kereső munkásoknak és min­den egyes alkalommal­­ő nyeri meg a gyár vezetősége által rendezett üveg­­fúvóversenyeket. Kensell arca­ üvegfú­vás közben olyan természetellenes nagy­ságúra duzzad fel, hogy a munkás az első percekben csaknem ijesztő látvány­­nyá válik. Kensell ezt az anatómiai kü­lönlegességnek is beillő nehéz arcfelduz­­zasztási produkciót minden nagyobb megerőltetés nélkül végzi el. Az orvo­sok, akik megvizsgálták, megállapítot­ták, hogy Kensell valósággal rászületett erre a pályázat. Tüdeje rendkívül erős és méretei is nagyobbak az általános tü­dőméreteknél, arcizmainak tágulélkony­­sága és rugalmassága pedig egyenesen csodálatos. Az ausztráliai üveggyárban dolgoznak japán, francia, angol és olasz­­származású munkások is, akik vala­mennyien elismerték Kensell “tehetsé­gét” és szaktársukat nemrég az üveg­fúvás világrekorderének kiáltották ki. AZ OLSLÓI PÁLYAUDVARRA befut néha-néha egy régi típusú lokomotív, mely vidéki szolgálatból rándul fel ilyen­kor a nagyvárosba, ahol egy kis javí­tásra, felfrissítésre szorul. Ez a moz­dony kétségtelenül Európa egyik legöre­gebb mozdonya. 187­3-ban építették s abban az időben a technika csodájának tartották. Valóban be is váltotta a hoz­záfűzött reményeket, mert immár hat­vanöt év óta teljesít szolgálatot s mégis­ alig fogott rajta valamit az idő vasfo­ga. Hosszú szolgálati ideje alatt nem ke­vesebb, mint két és félmillió kilométer utat tett meg ez a mozdony­veterán, de mé­g mindig nincsen semmi komolyabb szervi baja, s a legkisebb jelét sem adja annak, mintha nyugalomba akarna vo­nulni. A FRANCIA FŐVÁROSBAN van egy klub, melynek tagjai minden hétfőn összegyűlnek, hogy elmeneküljenek a nagyváros zaja elől s néhány órára a cowboyok szabad életét éljék. Ha az em­ber meglátogatja ennek az egyesületnek helyiségeit, az első pillanatban Mexico­­ban képzeli magát. Hosszú, bő bőrnad­­rágot, tarka inget, széleskarimáju kala­pot viselnek itt a férfiak, de az asszo­nyok is, mert néhány női tagja is van az egyesületnek. Amott az egyik klub­tag vad­ tempóban vágtat körül ficánkoló lován, a másik lasszót dob utána, olyan ügyesen, hogy akármelyik hamisítatlan eredeti cowboy is megirigyelhetné. Ezek a párizsi cowboyok a francia főváros legkülönbözőbb társadalmi osztályaiból kerülnek ki. . T. V. Hitler: “Átóvisálom Hollandiát is” Dezső és Kelen, a híres magyar karikaturisták legújabb találó rajza Hitlerről, aki tudvalévően még még most is festőművésznek képzeli magát. KEMÉNY­ JÓZSEF fi­úföldi Reményi József VALAMIKOR sokat jártam Csallóközben és Mátyusföldön; gyerekkorom egy ré­szét azon a tájon töltöttem el, jóllehet Po­zsony volt életem kerete. Szüleim rendszerint arról a vidékről való cselédet al­kalmaztak , s ma is úgy va­gyok az erről a vidékről el­került emberekkel, mintha a rám szakadt elkerülhe­tetlen gondok közepette (élni annyi, mint barátsá­got kötni a gondokkal), különösképpen meg tud­nám érteni magam. Mennél egyszerűbbek, mennél józanabbak, annál inkább. Néhány héttel ezelőtt Cleveland környé­kén volt ügyes-bajos dolgom. A többi között meghívtak egy otthonba, ahol a soffer ma­gyar. Erre kiderült, hogy ugyan már Ameri­kában született, de nem úgy apja. Megismer­kedtem az apjával is, vagy nyolcvaneszten­­dős férfival, s mialatt hallgattam, megindul­tak velem a mesék, s úgy lestem ennek az önmagát kibeszélő öreg magyar léleknek a szavát, mintha az esetleges figyelmetlenség­gel nem szerettem volna elvesztegetni egyet­lenegy megjegyzését sem. Pedig jelentékte­len dolgokról beszélt, hol szomorkásan, hol vidáman, hol befejezett, hol befejezetlen mondatokban. Különösen megkapott, hogy a megránduló arcán lepergő könnyek a pa­nasz méltóságát éreztették; öreg­ember, aki a bánattal visszadja az életnek sok, be nem váltott ígéretét. A zsenialitás legcsekélyebb jelét nem vettem észre rajta; megjegyzései­ben a bujkáló múlandó könnyek kíséretében jelentkezett. Legtöbbnyire azonban uralko­dott magán. Már negyven éve nem járt, ahogy ő mon­dotta, “az álmok és rúgások földjén”. Egy pillanatig arra gondoltam, hogy hátha vala­hol hallotta ezeket a szavakat. Noha az élet többé-kevésbbé Lázárként kezelte, lelke meg­maradt gazdagnak s az életnek, az emléknek, az igazságtalanságnak és az igazságnak nyolcvan esztendős korában is úgy intege­tett, mint akinek nincs szüksége a más tá­maszára. Tehát: “az álmok és rúgások föld­je” is tőle származott. Volt valami keleti nyugalom ebben a messzi nyugatra került földiben; megmozdíthatatlan tradíció, s ugyanakkor a szegénység árnyéka is ágált körülötte. Az a szegénység, amely életén végigkísérte. Ugyanaznap, hazajövet, postámban a bu­dapesti “Kelet Népe” című folyóirat foga­dott, melynek főszerkesztője Móricz Zsig­­mond. Hadd idézzem a december tizenötödiki szám vezércikkének következő részét: “Széchenyi láng­lobbanással világított rá a nagy titokra: Kelet népe vagyunk. Igen, keleti a tüzünk és a hamvadásunk. Keleti a lelkesedésünk mindenért, amit szépnek tartunk, jónak vélünk s keleti a kö­zönyünk, amellyel hagyjuk elmúlni a szépet és elaludni a jót. Keleti a bölcsességünk, amely mindent megért s megmagyaráz és keleti a közönyünk, amely előtt lóhalálban vágtat el a siker. Keleti a hősiségünk, amely­­lyel folyton nagy fába vágjuk a fejszénket s keleti a tunyaságunk, amely miatt enged­jük, hogy szorgalmasak, ügyesek fát vágja­nak a hátunkon. Keleti az úri gőgünk, min­den fényűzésre, parádéra, pompára való haj­lamunk, s keleti az ezeréves szolgaság ben­nünk, mely kitartóvá tesz a koplalásban és a szegénységben.” Majd így folytatja: “Keletiek vagyunk, vagy nem? Ki tudja? Nem ismerjük m­agun­­kat.” Móricz Zsigmondra ellensége sem foghat­ja rá, hogy nem szereti a magyarságot. A megfoghatatlant is megfoghatóvá teszi, ha magyar vonatkozású, azért magyar regény­író. S ha bírálatot mond népéről és nemze­téről, bizony lelkifurdalását akarja felvilla­nyozni. Teremtő munkát végez. Akkor lenne ellensége a magyarságnak, ha befogná a száját. S ő, a fajilag annyira tiszta magyar iró, amennyire­ (a szó tudományos értelmé­ben is) magyar iró fajilag tiszta lehet, ki­jelenti, hogy “nem ismerjük magunkat.” Is­merjük hibáinkat s erényeinket, s mégsem ismerjük magunkat. Az öreg Mátyusföldi magyar jutott eszem­be, miután a cikket kétszer is elolvastam. Csupa értelem s mégis sikertelen az élete. Urimodora kétségbevonhatatlan földmives­­múltja keretében is, s jó modorával persze nem tudott annyit szerezni magának, hogy élete alkonyán önmagáról tudjon gondos­kodni. A kenyérkérdés mindig izgatta, de a mesék győztek és a szegénység. Hangjában hordozza a rúgások és álmok földjének em­lékét, olyannyira, hogy amikor angolul szól­tam hozzá (komoly tréfából) fel sem emelte fejét. Földim­ő ebben a lármás világban, ta­pintat a tapintatlanságban, keleti kényelem a nyugati nyújtózkodásban, letört s mégsem megtört. Fia úgy kezeli, mintha gyerek vol­na, ő pedig fiát másnak nem is láthatja 40 éves kora ellenére, mint gyereknek. Szavai egyszerűek, de nem együgyüek. Nyolcvan­­éves s azon sértődnék meg, ha befőttet kí­nálnák szalonna helyett. Regényalak, anél­kül, hogy igazán regényes volna. Káromkodni is tud s dalolgat is. Fia ame­rikai gazdáinak próbáltam megmagyarázni természetét, nem lehetett. Túlságosan exo­­tikus. Talán mégis keleti a nyugaton? V­álaszol a szerkesztő N. Y. állam, Bridgeport, Conn. — Kérdése nem világos; nem értjük, hogy milyen nyugdíjat kap férje. A New York állami aggkori segélyre vonat­kozólag közölhetjük, hogy csak olyan 65 éves vagy idősebb amerikai állampolgár kaphatja, aki képte­len önmaga eltartására, nincsenek közeli hozzátar­tozói, akik eltartására kötelezhetők lennének és az aggkori segélyért való folyamodványnak benyújtá­sát közvetlenül megelőző kilenc évből legalább öt­évet New York államban lakott. A törvény azt is megköveteli, hogy közvetlenül a folyamodvány be­nyújtása előtt legalább egy éve legyen lakosa New York államnak. Ha tehát önök most visszaköltöznek New York államba, akkor csak egy év múlva nyújt­hatja be folyamodványát. Az aggkori segélyt azon­ban csakis olyanoknak adják, akiknek nincs pénzük, vagyis az önök esetében ez az utóbbi körülmény is hátrányt jelent. B. H., Bronx, N. Y. — Egészen pontosan nem tud­juk, de körülbelül negyven évvel ezelőtt történt. J. K. Thermopolis, Wyo. — Forduljon kérdésével szakemberekhez, akik az említett dologhoz értenek.

Next