Amerikai Magyar Népszava, 1948. június (50. évfolyam, 131. szám)

1948-06-02 / 131. szám

2 Ä Rákóczi Egylet 60 éves j­ubileumán az amerikai Magyar Népszavát éltették I IDGEPORT, Conn. jun. r (Tudósítónk jelentése.) 1 az­ A­m­erika egyik tegna­­p testvérsegítő intézmé­n Rákóczi Segélyző Egye­­ngy ünnepelte meg fenn­­sának 60 éves évfordulóját, agy kimagasló diszebéden szeretetteljes szavakkal üdvö­zölte az arany jubileumát ün­neplő Amerikai Magyar Nép­­szava új főszerkesztőjét dr. Pfeiffer Zoltánt, aki az orosz rendszer zsarnoksága elleni harcát Amerikából folytatja ennek a lapnak az élén. New York, Pennsylvania, EU és New Jersey államok -írjai tömegesen jöttek ortra ebből az alkalom­­mzáns számban gyál­­város és környéke Bridgeport, So­­rield, Shelton, Tew Haven, Issal verse­sei a lel­ezi m­­e­nn­és .A láb öz­ün-Tél­,dig­­got tartottak az örömteljes han­gulatban egybegyült Rákó­­cziak. Amerikai előkelőségek az ünnepélyen A diszülés főasztalánál or­szágosan ismert illusztris ven­dégek foglaltak helyet. Igen díszesen volt képviselve a hi­vatalos Amerika is. Itt voltak: Connecticut állam népszerű új kormányzója James C­ .Shan­non, Bridgeport város polgár­­mestere Jesper McLevy, John D. Lodge kongresszusi képvi­selő, Meilitz Sámuel a magyar származású bíró, Ellery Allyn commissioner, valamint Sher­man C. Kattel actuary, aki Fort Wayne, Ind. államból jött az ünnepélyre. Rajtuk kívül számos állami és városi nota­­bilitás is jelen volt. Magyar részről a Verhovay Segély Egyesület képviseleté­ben Bencze János elnök és Ré­vész Kálmán titkár, az Ame­rikai Magyar Református Egyesület részéről dr. Ujlaky Ferenc elnök, Borsy Kerekes György titkár és Király Imre pénztárnok, a Bridgeporti Szö­vetség képviseletében Suta Péter elnök, Szegedy István titkár és Grega Dezső pénz­tárnok jöttek el, mint az or­szágos testvéregyletek kül­döttségei. Az állam és város képviselői A díszebéd igazán feledhe­­t­­etlen ünnepséggé magaso­dott, amikor Kocsi Albert há­zigazdái üdvözlése után az ál­­omásmesteri tisztséget be­ütő Bródy S. Károly ügyvéd innon kormányzót, majd­­Levy polgármestert hívta dólásra. Mindketten angolul beszéltek, de minden szavuk­ból kiáradt a közvetlen, ben­sőséges kapcsolat Connecticut és Bridgeport magyarjaival. Közvetlen közelről ismerik — mondták — a jubiláló Rákóczi Segély Egylet tagságát és ve­zetőit és tudják, milyen hűsé­ges polgárai Amerikának, ugyanekkor pedig lelkes szere­kttel segítik Magyarországot is, különösen most, amikor a magyar nemzet legjobbjai is­mét heroikus küzdelmet foly­tatnak, hogy visszaszerezzék demokratikus szabadságát és függetlenségét , Shannon kormányzó az amerikai magyarokról — Amerikát számos nép és nemzetiség bevándorlása tet­te naggyá — mondta Shannon kormányzó a beszéde során. — Ezek között szorgalmával és hűségével tekintélyes helyet vívott ki az amerikai magyar­ság. Megismertük a magyaro­kat és megtanultuk értékelni őket, mint szabadságszerető, demokráciában hivő, öntuda­tos polgárokat. Tudjuk, hogy a magyar nép ideáljait odaát most veszély fenyegeti. De mi itt mélyen átérezzük ,hogy ezt­­ derék nemzetet veszni nem engedhetjük. Legyenek meg­győződve, — fejezte be viha­ros, tetszés közben — hogy Amerika résen áll és nem en­gedi veszendőbe menni a ma­k­és it­­ek ed-ÉM, mat­­litva, vál­­láros üdé­­asz­­,bőr ez­­ítil­­sza, és git en­­erős m­ak Cso­­bizo­­, arckrém­­mint az a di Paramount erei között pro- t el­­ égedve arcbőrével­­ óvai arcbőre üde­rendelje meg ezt a lató krémet a feltalá­­l ely ára $1.50). isztreich Edward Martel szertára, 7385 Beverly Blvd., ingeles 36, California. *** Hiteles okiratok Fordítás minden nyelven TRANSLATIONS SIS E. 30th STREET — APT. 1-D New York 21, N. Y.—REgenl 4-2161 gyar nemzet erényeit és sza­badságát, mert egyre jobban, egyre erősebben érezzük, hogy a magyar értékek ,a magyar közszabads­á­g­o­k megmentése Amerikának is létérdeke. Úgy a kormányzó mint Mc­Levy polgármester szavai dör­gő tetszést keltettek .De a lel­kesedést még csak fokozta, amikor a tesztmester John D. Lodge kongresszusi képviselőt hívta szólásra, kinek magyar­barát megnyilatkozásai már régóta közszeretetet szereztek honfitársaink körében. Lodge képviselő üdvözli Pfeiffer Zoltánt Általános meglepetésre John D. Lodge képviselő beszéde elején dr. Pfeiffer Zoltánhoz, az Amerikai Magyar Népsza­va új főszerkesztőjéhez intéz­te szavait, aki Székely Izsó ügyvezető igazgató és Hahn B. János bridgeporti irodave­zető társaság­á­b­a­n, lapunk képviseletében jelent meg. Lodge képviselő elmondta, hogy dr. Pfeiffer Zoltánt múlt év szeptemberében, Budapes­ten ismerte meg, noha már előzően is hallott róla, mint arról a legendás emberről, aki a moszkvai önkény uralma kö­zepette is fel merte emelni szavát és tollát a magyar nép függetlensége, szabadsága és demokráciája érdekében.­­ A magyar fővárosban mindenkinek rettegnie kellett, — mondotta Lodge — aki a száját kinyitotta, de dr. Pfeif­fer Zoltán nem törődött a sa­ját biztonságával, mindent kockára téve harcolt, irt, szó­nokolt. Teljes erejével részt­­vett a választási küzdelem­ben. S mikor félig agyon­verték, felesége folytatta a küzdelmet az “Ellenzék” című lapja hasábjain. Végül is éle­tére törtek, végezni akartak vele. — S ekkor az a szerencse ért, hogy itt a szabad Ameri­kában az elsők között szorít­hattam kezet dr. Pfeifferrel, — folytatta Lodge rendkívüli tetszés mellett. — Örülök, hogy a vasfüggöny nem nyel­te el, hogy nem vált Stalin diktatúrájának áldozatává. De kétszeresen boldog vagyok, mert nemcsak olyan kaliberű , bevándorlót látok benne, aki­re ennek az országnak szüksé­ge van, hanem aktív embert is, aki a harcot itt is folytatja és mint a félszázados múltja dacára is friss és eleven Ame­rikai Magyar Népszava új fő­­szerkesztője, önként vállalt hivatása teljesítésében nem is­mer megállást. — Biztosítom úgy dr. Pfeif­fer Zoltánt, mint Önöket, akik a mai ünnepre egybegyűltek, hogy az Egyesült Államok de­mokráciája tudatában van kö­telességeinek a moszkvai ter­ror elnyomó m­ó­dszereivel szemben. Mi itt helyt forrunk állami a demokráciáért, Önök nem fognak csalatkozni ben­nünk. Dr. Pfeiffer Zoltán és kiváló társainak harca nem lesz hiábavaló, — hangoztatta Lodge képviselő, akinek be­széde egy újabb erősszavú hit­vallás volt amellett ,hogy min­den kis és nagy nemzetnek egyaránt legméltóbb jutalma és legszilárdabb biztosítéka az egyén megbecsülésének a po­litikai szabadság és alkotmá­nyos rend. Percekig tartó taps üdvözöl­te a nagytehetségű, fiatal amerikai politikust beszéde után, aki elragadóan bájos fe­leségével együtt, alig győzte megköszönni a gratulációkat gyönyörű ünnepi beszéde után. A Rákóczi Egylet vezetőinek ünneplést Az ünneplések központjába ezután a hatvan év óta dere­kasan működő jubiláló Rákó­czi­­Segély Egylet nagyszerű tisztikara és igazgatósága ke­rült. Őket, a hétköznapok oda­adó munkásait, egymásután szólította elő a közfigyelem. A programnak ezt a részét Va­sas József központi főtitkár vezette le ügyesen. Elsőnek idb. Varga István tiszteletbeli díszelnök, volt központi elnök arcképének leleplezése követ­kezett. A fátyolt az ünnepelt hitvese vonta, el a jól sikerült képmásról, melyet a konven­ció határozatából festettek meg a központi iroda részére. De a magyar egyleti emberek aranykedélyét, jellemét és kö­telességtudását minden port­rénál szebben jellemezték “Varga bácsi” köszönő szavai. Mindenkit meghatottak visz­­szaemlékezései. Majd a Rákócziak társegyle­teinek küldöttei következtek. Bencze János, a “Verho­­vayak”, dr. Ujlaky Ferenc a “Reformátusok” és Suta Pé­ter a “Bridgeporti Szövetség” testvéri üdvözletét és jókíván­ságait tolmácsolták. Szakács János, a Katolikus Magyar Egyesület alel­nöke és a bridgeporti Szent László egy­let tagja nemcsak a 60 éves Rákóczi egyletet köszöntötte fel, hanem Vasas József főtit­kárt is, aki most töltötte be szolgálatának 30 éves jubileu­mát. Mihalkovics­ titkár a Perth Amboyban székelő Szt. György Szövetség nevében be­szélt, Péter Antal református lelkész gyönyörű üdvözlete pe­dig nemcsak Fairfield magyar­jai, hanem az amerikai széke­lyek jókívánságait is tolmá­csolta. Pfeiffer Zoltán megköszöni a bizalmat Kemény György az agg poé­ta ez alkalomra írt szép költe­ménye is elragadta a közönsé­get. Szavai után a sajtó kép­viselőinek bemutatására ke­rült a sor. Az Amerikai Ma­gyar Népszava, nevében dr. Pfeiffer Zoltán beszélt, mély­séges meghatottsággal köszön­ve meg azt a bizalmat, amely a magyarság köréből ezen az estén is feléje irányult, Gom­bos Zoltán a clevelandi “Sza­badság” nevében küldött üd­vözletet, Báchkai Béla pedig a “A Mi Lapunk” nevében be­szélt tartalmasan. A Rákócziak szelleme Nem lenne teljes a beszá­mólónk, ha meg nem emlékez­nénk arról az impozáns sze­replésről, amely a jubiláló egyesület tagságát és vezető­ségét aktívan és demonstrál­ván igyekezett az ünneplő kö­zönség elé állítani. Kezdve at­tól a perctől, amikor Kocsis Albert központi elnök angol és magyar nyelven megnyitotta az ünnepélyt és Father Deésy István az óhazából nemrég ér­kezett feremrendi atya (az akadályozott Ft. Biró Benedek plébános helyett) az ünnepi imát elmondta, az ünnepség minden mozzanata a Rákó­cziak eleven testületi szelle­mét és összetartását demon­strálta. Különösen megható vol­t, amikor a főtitkár bemutatta azokat az öreg tagokat, akik félszázadnál több ideje dol­goztak az egylet naggyá fej­lesztésén. Ezek nevei: Czig­­lár József, Bak István, Ihász Géza, Horváth Márton, Szi­­zenszky István, Hornyák Mi­­hályné, idb. Czakó Lajos. Csak betegség gátolta megjelené­sükben Lengyel József, Sze­mén Antal, Laczkó János, Linz József, Panda Mihály, Rinner Mihály, Sipos György és Kul­csár Károly öreg tagokat. Az igazgatók, számvizs­gálók, a pénzügyi és felügyelő bizottság tagjainak szemé­lyenkénti bemutatását külö­nösen meleggé tette Fischbein László szép beszéde és Hor­váth Gábor számvevő hangu­latos alkalmi verse, amelyet Kocsis Béla igazgató mondott fel. Az igazán megkapó záróbe­szédet Böszörményi István lel­kész mondotta. Elismeréssel kell megemlí­teni, hogy úgy a díszebédnek, mint az esti mulatságnak mű­vészek és műkedvelők pompás szereplése adott érdekes válto­zatosságot. Vaszary Shirley és Horváth Karola szépen éne­keltek ,Reich Emilné illő kosz­tümben a Szabadságszobrot személyesítette meg, a new yorki 23-ik osztály küldöttsé­gében. A második generációs Jack Still (­Stiliha) zenekara magyaros tempóval húzta a szebbnél szebb nótákat. A ma­gyaros zamata ebéd Mary Journey lelkes, bridgeporti magyar asszony főztje volt, de persze se szeri, se száma azok­nak, akik még a gyönyörű jubileum ,díszebéd és tánc kö­­rül fáradoztak és mindent megtettek, hogy a vendégse­reg feledhetetlen hangulatban hagyja el az ünnepséget. Shannon connecticuti kormányzó, John D. Lodge kongresszusi képvi­selő és McLevy bridgeporti polgármester ünnepi beszédei az ameri­kai magyarság teljesítményeiről és Amerika kötelességeiről ! Török Rent 68-ik közlemény — Nem — rázta fejét rémületes szurkolásban Rézi. — Én vagyok az a bizonyos jóbarát: dr. Megyery József ügyvéd. — Igen ? — kérdezte félholtan a lány. — Személyesen — tréfált Jóska. — Épen ma délután kap­tam meg Ilus kisasszony kedves levelét. Igazán megörültem, hogy jön. — Igen? — mondotta megint szegény Rézi és fejében úgy rajzottak a riadt gondolatok, mint megvadult méhek a kaptár körül. Velem is megtörtént sokszor — bizonyára önökkel is — hogy egyetlen pillanatban ezernyi gondolat nyargalászott az agyamban. De még csak nem is becsületes sorrendben, szépen egymásután, dehogy. Valami bolond kavargással loholtak ide­­oda, szökellve, lökdösődve, egymást átugorva, szinte marakod­va, akárcsak a falkavadászatok megkompolyodott kutyái a vö­­rösfrakkos mester kürtjeiére. Tisztán emlékszem, hogy néha nyolc-tíz gondolat egyszerre és egyidőben ugrott ki a fejemből, a pillanatnak ugyanazon tizedrésze alatt. Persze, nem közön­séges helyzetekben történnek az ilyen csodák. Olyan pillana­tokról beszélek, mikor váratlanul riadtam rá a való tényállás­ra, hogy én azt hittem, rendben van minden és ime, a nehézség álljon bele, nyakig benne vagyok a bajban. Főleg csinytevések esetében dől az emberre az ilyen gondolatrajzás. Például nad­­rágülep romboló kisdiák koromban történt velem egyszer, hogy elrugaszkodtam a tisztességtől és... várjunk csak ez nagyon érdekes história, megér annyit, hogy miatta egy percre meg­szakítsam a mesémet. Volt ugyanis egy tanárom, egy polipos orrú Révész tanár, akinek roppant nehezen szuperált a szuszogó­ja és ennek révén igen mérges ember volt és irigykedett mindenkire, aki jól tu­dott lélegzeni az orrán. Valószínűleg engem is azért gyűlölt. Én is gyűlöltem őt. Persze, az én gyűlöletem nem sokat ártott ne­ki, mert részben nem én feleltettem őt, másrészt, ha feleltet­tem volna is, ő meglehetősen tudta a természetrajzot. De még ha rosszul­ felelt volna, akkor is más lett volna a helyzet, mert én jól tudtam szuszogni az orromon és elnézőbben bántam vol­na vele, nem úgy, mint ő, aki természetrajz óra alatt olyan három- négykilós pofonokat mázolt a fülem tövire, hogy akko­rában hosszú időre megutáltam a természetet, a rajzot, sőt azt a derék úriembert is, aki az iskolát egyáltalán kifundálta egy embergyűlölő percében. Nos, egy napon már vastagon felgyülemlett bennem a kis keserűség és elhatároztam, hogy gonosz bosszút állok Révész tanár úron az ellenem elkövetett sorozatos állatkínzásokért. Ez úgy jutott eszembe, hogy az alkalom maga kínálkozott fel, mert elsőnek érkeztem az osztályba és természetrajz órával kezdődött a nap (mint a hétfőn akasztott cigánynak is jól kez­dődött a hét), sehol egy lélek, na itt az óra, hogy a becstelen tanbetyárt móresre tanítsam. Gyorsan kiválasztottam a meg­felelő mórest. úgynevezett tengeralatti torpedóval fogom súj­tani a polipost. Ez persze nem hajókkal történik, hanem ügye­sen begörbített gombostűkkel, amelyek a kiszemelt áldozatnak azt a gömbölyded részét torpedózzák meg, amely a középisko­lai oktatásnak egyik legfőbb kelléke, mert a tanár ezen rész segítségével ül le a­­katedrára. /­­Folytatjuk! TARZAN UJ KALANDJAI Irta Edgar Rice Rorrongh elbotló Tarzanra a hiéna- Mire pedig az állat uj tama- ekkor hatalmas erővel ekkor állat hangos vicsorgással De Tarzan még így is mocso­dásba kezdett, Tarzan már ki- elkeseredett erővel rontott reá, kaügyességgel ugrott félre­­egyenesedve várta­ egymásnak. AMERIKAI MAGYAR NÉPSZAVA TWENTY YEARS AGO ---------------Continued from Page 1 of Hungary. Whether I met the test or not, is a matter of history and you, friends and readers of the Amerikai Magyar Népszava, know this best. In my twenty years with the Amerikai Magyar Népszava I ac­quired many friends and you con well judge a person and his ac­complishments by the friends he makes. On June 1st, 19 U8, I handed over the responsibility for the continued well-being of the Amerikai Magyar Népszava to new owners. I did this with a feeling that with this action too, I am rendering a service to the American Hungarians. . The new owners are pledged to a program of improvement, which is sure to make the Amerikai Magyar Népszava stronger and better. The tragic situation of Hungary today, with freedom of expression extinguished, requires that at least one Hunga­rian language organ of expression be made so powerful that it will indeed pierce the Iron Curtain and give heart to the brave freedom­­loving people of Hungary, in their fight to regain their independenci <m,d expel the Red masters who are now torturihg their spirit and devouring their substance. In this worthy undertaking I and the entire staff pledge the new owners the benefit of our experi­ence and utmost cooperation. Incidentally, the Amerikai Ma­gyar Népszava is now entering its 10th year of contintwus service. This affords an opportunity to our staff, readers, subscribers and advertisers to fittingly celebrate and at the same time revitalize this institution which has so faithfully served them for nearly a half century. With my pledge of cooperation goes my best wishes too. M. KAUFMAN. A CLEVELANDI WEST SÍDÉI REF. EGYLET 40 ÉVES JUBILEUMA Öten maradtak az lelkesen ünnepelt CLEVELAND, jan. 1. — A West Sidei Magyar Refor­mátus Férfi és Női Betegse­­gélyző Egylet ünnepelte meg negyvenéves jubileumát. Az évforduló ünneplésének szín­helye a West Sidei Magyar Református Egyház temploma és új Kálvin terme volt. A ju­biláló egylet, amely az egyház­nak egyik oszlopa, hálaadó is­tentiszteleten vett részt, amire testületileg vonult be a temp­lomba, Daróczy Mátyás lelkész adózott elismeréssel prédiká­ciójában a negyven éve áldá­sosan működő testületnek. A díszebéden, amely az is­tentiszteletet követte, teljesen megtelt a tágas Kálvin Terem. Az ünneplő közönséget Nagy Pál, a jubiláló egylet el­nöke üdvözölte, aki 17—18 éves fiatalember volt, amikor az egylet az ő és barátai szor­galmazására megalakult. Az amerikai himnusz elének­­lése után Nt. Dr. Szabó István, az Első Magyar Ref. Egyház lelkésze felemelő alkalmi imát mondott.­­ Az ízletes ebéd elköltése után Nt. Daróczy Mátyás szép elismerő beszéd kíséretében bemutatta az egylet négy de­rék alapító tagját, akik a negyvenedik évfordulót meg­érték. Ezek: Szaszák József, Szaszák Józsefné, Nagy Pál, Slézia Dániel. Alapitó tag Ibosch István is, aki azonban gyengélkedése miatt a díszebé­den nem jelenhetett meg. Az egylet részéről Daróczy Má­tyás mindegyik alapító tagnak fehér szegfű bokrétát tűzött a mellére. Lelkesen megtapsolta a közönség az alapítókat, alapítók közül, akiket a jubileum közönsége A magyar ünnepi beszédet Nt. Csutoros István, a Magyar Presb. Egyház lelkésze mon­dotta: “Izig-vérig magyar volt az egylet mindegyik tagja s ez a magyarság és magyar érzés minden cselekedetében meg­­­­nyilvánult. Ez a magyar érzés indította arra, hogy Gróf Ap­­ponyi Albertet, aki Cleveland­­ban járt, valamint Dr. Baltha- S­zár református püspököt meg­hívta közébe, felvetette az esz­mét, hogy a Városi Főkönyv­tárban állítsák fel Petőfi szob­rát. Ez a magyar lelkülete in­dította annak szorgalmazására is, hogy a Szibériába került magyar hadifoglyokért te­gyünk valamit, s felállítottuk a Petőfi szobrot és sokat, igen sokat tettünk a szibériai ma­gyar hadifoglyok érdekében.” — mondotta többek közt dt. Csutoros István.„ A banketen megjelent Szap­panos Feri, a népdalénekes, rádióműsor igazgató is, aki nemcsak üdvözölte a jubiláló testületet, de Juhász Feri zon­­gorakísérete mellett két szép magyar dalt is énekelt a tisz­teletére. Szűnni nem akaró tapssal jutalmazta a hálás kö­zönség. A taps elültével, az angol nyelvű ünnepi beszéd követke­zett, amelyet Kováchy M. Gyula megyei bíró mondott. A közönséget ezután Tóthné Tatár Flóra gyönyörködtette magyar dalokkal Gazdikné zongora kísérete mellett. Vaj­da Edward magyar szerzemé­nyeket hegedült. Ceremónia­­mester volt Bodnár A. Lajos.

Next