Amerikai Magyar Népszava, 1954. december (56. évfolyam, 300-303. szám)
1954-12-16 / 300. szám
6. OLDAL Entered as second Class Matter at the Cleveland Post office under the Act of March 1879. Published Daily Except Sundays by AMERIKAI MAGYAR NÉPSZAVA, Inc. » 1736 EAST 22nd STREET. CLEVELAND 14, OHIO Editor: ZOLTÁN GOMBOS Editorial and Circulation Office — Szerkesztőség és Kiadóhivatal 340 EAST 79th STREET, New York 21. N. Y. Telefon: REgent 7-9370 Előfizetési árak - Subscription rates United States of America and Canada Egy évre (one year) $15.00. — Félévre (half year) $8.00. Negyedévre (quarter year) $4.25. BRANCH OFFICES — FIÓK IRODÁK: Alliance, O., 766 E. Summit Street Detroit, Mich., 8129 W. Jefferson Ave. tethlehem Pa 703 F 4th street Garfield, N. J., 32 Division St. Jethlehem. Pa., 703 L. 4th Street New Brunswick> N. j._ 98 Franch St. Jridgeport, Conn., 578 Bostwick Ave. Perth Amboy, N. J., 403 Lawrie St. Buffalo 17, N. Y., 70 Orchord Drive. Philadelphia, Pa., 1811 N. Franklin St. Canadian Main Office, 269 Spadina Pittsburgh 30, Pa., Hotel Fort Pitt. Ave., Toronto, Ontario Toronto, Ont., Can., 368 Spadina Rd. . hicago 19, 111., 8341 Prairie Ave. Trenton, N. J., 511 Genesee Street TÚSZOK AZ ELLENSÉG FOGSÁGAIBAN Nagyon nehéz áldatlanabb helyzetet elképzelni, mint amelyben kormányunk van a 13 amerikai repülő ügyében, akiket a kommunisták kémkedés címén börtönre ítéltek. Ez nem mesebeli történet, amelyben az elrabolt királylány kiszabadítására háborút indítanak. Korunkban megfontolt államférfiak nem ilyen incidensek miatt indítanak háborút. A háború milliószor annyi emberéletbe kerülhet, mint a tizenhárom repülőé. Az amerikai közvélemény azonban nagyon nehezen fogja lenyelni a kommunistáknak ezt az arrogáns és kihívó akcióját. Valóban, még a leghűvösebb vérmérsékletű ember is hajlandó ilyen esetekben forrófejű megtorlásra, ami egy okkal több, hogy megtartsuk hidegvérünket. Kormányunk eddig megtartotta. Mi a teendő ebben a helyzetben? Kormányunk a logikus lépéshez folyamodott: a NN elé terjesztette az ügyet, remélve, hogyha világ közvéleményének felháborodása elég lesz a repülők kiszabadítására. •— Gyenge remény volt és a kormány előre tudta ezt. A M 47-5 arányban — az 5 szavazat a kommunista blokkot képviselve — meg is bélyegezte a kommunistákat és Hammerskjold főtitkár személyesen vállalta a tárgyalásokat a repülők érdekében. Tegnap a kommunisták rádió válasza nem hagyott többé kétséget, hogy az akciónak kevés reménye lehet. Mit akarnak a kommunisták? Sokan azt tartják, hogy zsarolni akarnak. Talán azt remélik, hogy a repülőket használhatják fel zálognak és kényszeríthetik vele a NN-t, hogy vegye fel Kínát tagjai sorába. Szerintünk a kommunisták nem lehetnek ilyen naivak. Tudhatják, hogy még olyan humánus ország, mint Amerika, sem engedheti meg magának, hogy nemzeti érdekeit szolgáló külpolitikáját i3 ártatlanul szenvedő ember érdeke szerint alakítsa. A kínai kommunisták egy propaganda gesztust akarnak csinálni Ázsia felé. Azt akarják bizonyítani, hogy képesek és mernek szembeszállni Amerikával és nem ijeszti meg őket a NN lépése sem. Valószínűleg lesznek sokan, akikre ez a kihívó gesztus hatással lesz, de úgy véljük, hosszú távon a kommunisták önmaguknak ártanak vele. Ismét egyszer bebizonyosodott, hogy amikor az együttélés politikáját hirdetik, lehetetlen együtt élni velük és ez a leleplezés hatásosabb propaganda, mint a kardcsörtetés. KÍSÉRLETI EGEREK A Sloan Kettering Institutekísérleti egerein tanulmányozzák a rákbetegség tüneteit. Főleg azt akarják tudni, mi az ami a cigarettafüstben tüdő, torok és szájrákot okoz. A füstöt vegyelemzik és a részeire bontot vegyi anyagot aztán elszigetelten analizálják. Az egerek ezrei áldozzák életüket azért, hogy megmentsék az emberiséget a szörnyű rémtől, a ráktól. Különös, mondják az orvosok, de így van. Az emberek, ha rabjaivá válnak egy szenvedélynek, mint például a dohányzásnak, nem törődnek vele, hogy az életüket kockáztatják. Csak amikor aztán a kórházi vizsgálat megállapítja, a röntgengép kimutatja a rákot, esnek a másik végletbe és rémülten rimánkodnak: “Doktor úr mentse meg az életemet.” A legtöbbször már késő a megbánás és a segítség csak időleges. Dr. Ochsner, aki elsőnek figyelmeztette Amerikát a cigaretta okozta rákveszélyre, azt javasolja a dohányosoknak, hogy évente kétszer vizsgáltassák meg magukat. A VONAKODÓ SÁRKÁNY Egyik legnépszerűbb amerikai gyermekmese a vonakodó sárkányról szól, amely nem hajlandó harcolni ,és a mese Németországot juttatja eszünkbe. Németország, a modern kor egyik legveszélyesebb sárkánya volt, de ma, amikor a fegyverkezés küszöbén áll, vonakodik harcolni. Mint a legutóbbi választási eredmények mutatják, a német közvélemény nem lelkesedik túlságosan a fegyverkezésért. Németország végül is fegyverkezni fog, még ha kelletlenül is, mert nemzeti érdekei kívánják, de vonakodása jellemző. A napóleoni háborúk óta először történt a második világháborúban, hogy német területen folyt a háború. Előzőleg Németország minden háborúját külföldi államok területén vívta. A második világháború azonban elég volt, hogy kigyógyítsa a németeket a katonáskodásból. A lecke hatásos volt, de a harmadik világháborút nem lehet megakadályozni azzal, ha a német sárkány vonakodik — csak azzal, ha harcolni hajlandó. AMERIKAI MAGYAR NÉPSZAVA Országszerzés a Bibliával II. Hitetlen, modern korszakban élünk és nem egyszer kérdezzük, hol kissé kajánul, hol kissé gúnyolódva, hogy hol is van hát a lángoló csipkebokor és benne Isten hangja...? Megmondjuk, hol van? A Biblában! Az igazi hivő, aki szent elmélyüléssel tanulmányozza a Bibliát, magában a Bibliában találja meg az égő csipkebokrot és e csipkebokorban most is meghallhatja még Isten hangját. “Voltak-e Salamon királynak valaha ércbányái?” — kérdezgették egymástól kétségbeesve Izráel pionérjai. “Mert ha valaha valóban voltak is, — fűzték tovább szomorúan, — háromezer év óta ennek még az emléke is örökre elmosódott...” De Glueck rabbi fanatikusan hajtogatta: “A Biblia igazat mond; Salamonnak kétségtelenül voltak ércbányái; a bányák beomolhattak, bejárataik örökre eltűnhettek, de az ércterületeknek meg kell lenni valahol.” És végül Glueck rabbinak lett igaza. Nemcsak az ércterületeket találta meg, hanem egyes bányák beomlott bejáratait is. De amíg idáig elért, nagy-nagy, szenvedéses hosszú utat kellett megtennie. V. Glueck rabbi 20 évig lakott Palesztinában és kezében a Bibliával, követve a Biblia burkolt útmutatásait éveken át járta sivatagi, égő napmelegben a kanyargó Jordán folyó völgyeit és a kihalt Negev sivatag forró, égető homokját; ott aludt éjjelenként a sivatag homokjában és hallgatta a kacagó hiénák és üvöltő sakálok hátborzongató hangversenyét. 1934-ben végül, egy lelket sorvasztó, testet tikkasztó nyári nappal, után néhány mérföldnyire a Holt Tengertől, éjnek idején fel-fel lobbanó, meg-meg kialvó lángokat látott a pusztában. Szive hevesen megdobbant: “Tűzjelek a pusztaságban! ... Hát ha újra tűz mutatja az igazi utat...?” Elindult a hívogató, biztató fény felé. A tűz közelnek látszott, de fárasztó gyaloglásba került, míg végre régi romok tövében pásztortűz mellett ülő nomád arab pásztorokat pillantott meg. Az arabok fegyvereikhez kaptak, amikor a sötétségből előbukkanó ismeretlent megpillantották. Glueck rabbi, aki tudott arabul, szelíden köszönt és feddőleg szólt rájuk: “Mióta emelnek fegyvert igazhitű arabok az eltévedt vándorra?” Az arabok nyomban félretették fegyvereiket, felszólították, hogy üljön közéjük és ossza meg velük datolyájukat és szerény italukat, az erjesztett kancatejet, amit az ősmagyarok “kumisznak” neveztek. Glueck rabbi közéjük ült és evett datolyájukból és ivott erjesztett kancatejből. Mert az araboknál szent szokás a vendéglátás, de halálos sértés a visszautasítás. Későbben nevetve jegyezte meg Glueck rabbi magyar barátainak, hogy az erjesztett kancatej nem is annyira “komisz,” mint inkább “komisz” volt... A marhatőzeggel táplált pásztortűz mellett csendesen beszélgetni kezdett az arab pásztorokkal. Fanatikus, de jellemes, jólelkű embereknek találta őket, akik gyűlölték a sejkeket és a törzsfőnököket, akik mindenükből kiszipolyozzák az arabokat. Ezért választották ők inkább a nomád pásztoréletet. Szó szót követett, régi bibliai dolgokra fordult a szóbeszéd és Glueck rabbi elámult, amikor az arabok Salamon király néhány bölcs mondását kezdték idézgetni, majd egyikük, a távoli csillagok felé nézve, ábrándosan megjegyezte: “Hej, boldog ország volt ez, amikor még Salamon király uralkodott itten!” Az arabok, e nomád egyszerű pásztorok tehát még mindig emlékeztek, háromezer esztendő távolából, hogy e földön valamikor Salamon király uralkodott! A régi kőromok tetején sivatagi bagoly huhogott. Glueck rabbi a romokra tekintett és szórakozottan mindjárt meg is kérdezte az egyik arabtól, egy szakálas öreg pásztortól: “Miféle kőromok ezek?” Az egyik pásztor száraz tőzeget dobott a tűzre, a parázs magasra lobbant. És e pillanatban a szakálas öreg arab megszólalt : “Sidi”, senki sem tudja miféle romok ezek, de emberemlékezet óta úgy hívják, hogy “Rezes Romok.” Rabbi Nelson Glueck szíve nagyot dobbant: “Rezes Romok!” Ez hát a keresett nagy kincs, a réz,” amiről a Biblia oly csodálatos megejtő egyszerűséggel beszél, hogy hiszen ez magától értetődő: a Biblia csak az igazat mondhatja ... Glueck rabbi szíve ujongott, lelke magasba szárnyalt, ugy tűnt fel neki, hogy a fellobbanó láng volt az égő csipkebokor és a szakálas öreg arab ajkán Isten hangja szólalt meg: “Emberemlékezet óta írta: SZEGEDY LÁSZLÓ úgy hívják, hogy Rezes Romok ...” Egy hét múlva Glueck rabbi munkásokkal jelent meg a Rezes Romok előtt és lázas tempóban megkezdődött az ásatás. És napfényre kerültek a korommal vastagon befedett három évezredes olvasztó kemencék, melyek közül némelyikben még hatalmas kiolvasztott rézdarabokat találtak. Majd sajátságos színű kavicshalmokra és sziklatömbökre bukkantak. Ez volt a megolvasztásra váró nyersréz anyag. “Isten megszólalt és csodát műveit!” Délre a “Rezes Romoktól” Glueck rabbi, aki a Régészeti Társaság neve tagja, még hét hasonló, félig bánya, félig olvasztókemence központot fedezett fel. Négy nyárral később pedig, a makacs kutatás eredményekép ,Gluf of Aquaria közelében, egy különös geológiai, szakadozott dombalakulat közepében egy lélekzetelállító leletre bukkantak, mely három hatalmas olvasztókemencéből állott, amelyekne lángját valamikor a szakadékokból állandóan előtörő erős légvonat szította magasra, mint valami hatalmas fújtató, amelyet a természet alkotott és amely pillanatnyi szünet nélkül működik ma is. Három évezreddel ezelőtt tehát a természet erejét olyan zseniálisan ki tudták használni az olvasztó kemence örökös felszítására, hogy az olvasztókemencék lángját a legmodernebb technikai tudománnyal sem tudnák különbül kiaknázni. Ezt a korszakos leletet Ezion-Beber közelében találták, amelyet ma általánosságban csak Palesztiné Pittsburghjának neveznek. Glueck rabbit újra újságírók ostromolták: “Hogyan bukkant erre a fenomenális leletre?” “Hogyan? —felelte Glueck rabbi. — Egyszerűen követtem azt ami a Bibliában, a Királyok Első Könyvében, a 9-ik rész 26-ik bekezdésében írva vagyon: “És hajókat is csináltat a Salamon király Estongaberben, amely Elet mellett van a Veres Tenger partján,, az Edóm földjén.” “Az érdem csak kevés részben enyém, — tette hozzá szerényen Glueck rabbi, mert az irányt és helyet a Biblia jelölte meg és én csak követtem a Biblia leírását, mely ismét igaznak bizonyult.” A Bibliának e megrenditő tanuságtétele háromévezred homokszem-szecundáinak elmúlása után, kell, hogy elmélyedésre késztessen, minden gondolkozni szerető emberi elmét. (Folytatjuk) Szegedy László AZ ÚJ LAKÁS Mikor a feleségem azt proponálta, hogy hurcolkodjunk el, menjünk előkelőbb helyre lakni, ,hát csak úgy vettem, mintha semmit se mondott volna, az egyik fülemen be, a másikon meg kieresztettem. Minden asszonynak van valami mániája, — gondoltam magamba, — ami fel-fel üt benne s azután meg elfelejti. Azt, hogy eltökélt szándéka volna a hurcolkodás, már azért sem hittem el, mert olyan jó lakásunk volt aminél jobbat elgondolni sem lehet. Kocsma, patika, hentes, fűszeres minden a szomszédban, a lakásunk meg olyan kényelmes, amilyen a szolgabirónak sem volt odahaza. Egy egész életet éltem én abba, hogy minden meglegyen ami kell. Könyvekből, újságokból és főképpen saját szorgalmamból olyan lakhatóvá tettem a házat, hogy aki hozzánk jött körülnézni, haza sem akart többet menni. Van hideg és melegvíz, központi fűtés, csiszolt keményfa padló, majolikával rakott fürdőszoba, hogy a király is ellakhatna abban. A pincém, a szép száraz tiszta pincém, olyan mint egy múzeum. Ott vannak a kiselejtezett bútorok, képek, edények, ács, kovács, kőműves szerszámok, különféle motorok körfűrészhez, gyaluhoz, szélhajtóhoz. Az északi oldalon téglafallal elkülönített boros pincém, amiben a jó sógormarasztaló borocska mellett olyan sokszor eladódlgattuk hogy: Vékony héjja van a piros almának. És amilyen jó a lakás, olyanok a szomszédok is, egyszerű magunkfajta jó magyarok, akikkel úgy el lehet szórakozni, politizálni, mintha egy családból származtunk volna. ivó, ecet, gereblye, sürüsogó fésű vagy akármi más hiányzott a házból, szívesen kölcsönöztünk egymásnak. Komótosan, ingujjra vetkőzve úgy elpolitizáltunk a porcson, hogy választások alkalmával a kortest a guta kerülgette a barátságunkért. Mi ütött beléd? — kérdem az asszonytól, de csak inkább szórakozásból. Az ütött — mondja ő felcsattanva, hogy Siskánéék sokkal későbben jöttek Amerikába mint mink és már régen az úri negyedben laknak. •— Hát ki a fene bánja Siskáékat, ha a fejük tetejére állnak is! Mit törődöm én velük! —mondom most már mérgesen. — Én nem azt mondom, hogy Siskáékkal törődj, hanem azt, hogy gondolj a leányaidra, mert már mind a kettő régen férjhez menő, de ebbe a szegény magyar negyedbe a lábát se teszi be valamire való fiatalember. — A lábát se teszi be! Ne beszélj már asszony! Hiszen te is itt mentél férjhez. Itt vettelek el. Hát én nem voltam valamirevaló fiatalember! Azt a nem jóját ennek a világnak! Az más volt. Akkor más világ volt, de máma már mindenki akar valakinek látszani, csak te vagy ilyen maradt. Én nem tudom minek olvasod azt a sok buta könyvet, ha semmit sem tanulsz belőle! Mikor a helyzet már így elkezd mérgesedni, tapasztalatból tudom, legjobb a disputát abbahagyni, mert az asszony jobban győzi szóval is, szusszal is, gesztussal is. Minden ellenvetésre duplán felel, esőstől, bokrosan, kiapadhatatlanul, mint egy fiskális. Néhány nap múlva jövök haza a munkából, hát a feleségem egy simára fésült hajú, igen választékosan öltözött gentlemennel beszél a pallorban. Csak éppenhogy köszöntem, meg azt mondtam, hogy nice weather és a kezem végig húzva a radiéteren, lementem a pincébe a tüzet megigazítani. — Ott mind finom úri népek laknak — hallom az úriember szavát. Bizonyára tetszik ismerni Siskáékat, akik még nem is régen laknak ottan és a lánynak már egy gazdag szalonos udvarol, írta: UR JÓZSEF aki el is veszi nemsokára ... Isten veletek szerszámaim, fúvóm, üllőm, kalapácsom, meghitt pincehelyiségem, ahol az élet zűrzavaros viharában mindég enyhülést találtam. Ti nem tudjátok megérteni, hogy egy csúf szó miatt, amit showoffolásnak neveznek, itt kell hagyni benneteket, így búcsúztam könnyes szemmel, el-elcsuklő szaggatott szavakkal, már ahogy a nyelvemre jött. Most itt ülök egy rideg unalmas úri szobában, amely olyan mint a festett koporsó, aminek a belsejében az enyészet uralkodik. Kimenni se merek mert itt senkit sem ismerek. Fúrni, faragni, kalapálni amiben mindég nagy passzióm tellett, szintén nem lehet, mert úri szomszédok vannak, akik éjjel tivornyáznak, nappal meg alusznak. A kutyámat, a drága hűséges kutyámat egy hoszszúderekű, görbelábú bikaorrú szörnyeteggel cserélte el a feleségem, amely itt lustálkodik a díványon a párnák között, olyanokat ásítva, mintha el akarna nyelni. Csak néha-néha mikor valami kifogással a régi lakásunkhoz lopózkodom, érzek egy kis boldogságot. Lentről, az utcáról nézem az ablakot, mint fiatalkoromban az asszonyt lestem. Nini, most meggyujtotta a villanyt tesz-vesz a szobába. Az ágyat igazítja vagy tán veti megfelé. Csak ki nézne! csak meglátna! Oh jaj, lehúzza a rollót... A múltkor egy sürgöny oszlop mögé bújva néztem fel a régi lakásomra s úgy elérzékenyültem, hogy a könnyem is kicsordult. Az egyik jó szomszédom és arra jőve megkérdezte miért sírok. Nem sírok én — mondom — csak szénalázam van, folyik a könnyem. Hát az uj lakást hogy szereti ? .—kérdezi érdeklődve. — Szere-szeretem, mondom el elakadó hangon. Csak egy kicsit meg kell szoknom. OTT TÚL A RÁCSON A Gül Baba operettben énekli Gábor Diák “Ott túl a rácson” szépséges melódiáját. A kórház tapasztaltaim szerint ugyancsak egy ilyen Túl 3. Rácson intézmény, mint amelyik Gül Baba szépséges leányát választotta el egy áthatolhatatlan ráccsal a vérző szivü, fülig szerelmes Gábor Diáktól. Az összehasonlítás kissé nehéz, csakis a rács van meg mindkettőnél. De higgyék el, hogy ez is egy egész külön világ, amelyben csak két emberfajta található. Az egyik beteg emberek csoportja, a mánk az egészségesseké,az orvosok, az orvosok, ápolónők, ápolók és látogatók. Ezek nem is laknak állandóan a rácion túl, csakégy bizonyos időt töltenek ott naponta. Különösen egy tulajdonság külömbözteti meg e két csoportot. A betegek csoportja egytől egyig, kivétel nélkül türelmetlen és ideges, a másik, az egészségesek csoportja, végtelenül türelmes, megértő és nem ideges. Hónapok óta harcoltam orvosbarátaimmal a kórház ellen. Ha csak felemlítették, halálosan ideges lettem és hallani sem akartam róla. Előzetes tapasztalatom alapján nagyon jól tudtam, hogy a kórházi ápolt nem teljesen független és szabad ember, nem rendelkezhet saját akarata szerint önmaga és tettei fölött, mert sohasem tudhatja, hogy a következő órában hová viszik, vagy mit fognak vele csinálni. Különben egy olyan ideges embernél, mint amilyen én vagyok, ennek nagyon kellemetlen utóhatási vannak. Én mindig szeretném tudni, hogy hová visznek és mit akarnak velem csinálni, eddig sikerült is néhány jóindulatú kedves ápolónőtől megtudnom, hogy mi a délutáni, vagy a másnapi műsor. A kórházi rendszer, szigorú, pontos és megváltoztatlan, íme egy kis példa. Egyik délután, amikor nagyon, kimerített a sok vizsgálat, ebéd írta: FÖLDY KÁROLY után ledőltem és pár percen belül elaludtam, de alig aludtam valamit, egy kedves ápolónő felébresztett és bevétetett velem egyaltató pirulát. Hiszen aludtam, mondtam neki kissé izgatottan, hát mi szükség volt arra, hogy felriasszon az álmomból? A türelmes fiatal ápolónő elmagyarázta: Önnek két óra alvás van előírva ma délutánra, igaz, hogy elaludt altató nélkül, de tíz perc múlva felébredt volna, viszont ezzel a kis adag altatóval egész biztosan át fogja aludni az előírt két órát, ezért ébresztetem fel, semmi másért. Hát ez kérem a kórházi rendszernek egész kicsiny része. Ez a rendszer a beteg szempontjából érthetetlen, de higgyék el, hogy minden intézkedésnek, meg van az oka és alapja. Most lesz egy hete, hogy itt vagyok és ramden valószínűség szerint itt leszek még vagy két hétig. Az olvasók szíves elnézését kérem, ha ez alatt a rámkényszerített kórházi tartózkodás alatt kissé rövidebbre szabom a rovatomat. Földy Károly